Somogyi Néplap, 1984. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-22 / 18. szám

A Krfmna-kuHuaz gyöngyszemei Országos konferencia a munkásosztály kialakulásáról A munkásosztály kialaku­lása Közép-kelet-Európában címmel országos konferen­ciát rendez Győrött január 26-án és 27-én a Magyar Történelmi Társulat, az Or­szágos Pedagógiai Intézet és a Győr-Sopron megyei Ta­nács. Az eszmecsere tudo­mányos jelentőségéről szólva a szervezők elmondották : jóllehet a munkásosztály és a munkásmozgalom történe­te szoros összefüggésben áll, de a kettő nem azonos. A munkásmozgalom-történet­nek az eddigieknél szélesebb értelemben vett tudományos művelése nem képzelhető el anélkül, hogy a kutatók ne tárnák fel a munkásságnak mint osztálynak a kialakulá­sát, fejlődését. Ezt szolgálja e tanácskozás is. A munkásmozgalom-tör­ténettel foglalkozók figyelme az 1970-es évektől mindin­kább az osztálykutatások fe­lé fordult, de a vizsgálódá­sok máig kevés sikert hoz­tak. A győri tanácskozás feladata az eddig elért ered­mények részletes elemzése, az elmaradás okainak feltá­rása, a módszertani követel­mények tisztázása, és mind­ezek alapján a kutatási cé­lok kijelölése, a további munkálatok előmozdítása. A konferencia résztvevőinek szem előtt kell tartaniuk: a munkásosztály-történetet nem lehet más osztályok és rétegek múltjától elszigetel­ten vizsgálni, tehát figye­lembe kell venni az általá­nos társadalomtörténeti ku­tatásokkal való érintkezési pontokat is. A másik fontos szempont, hogy a proletariá­tus nemzetközi jellegéből következően a témakört az országhatárokon túlra — legalábbis a szomszédos ál­lamok munkásosztályának létrejöttére és fejlődésére, a kapcsolatok bemutatására — is indokolt kiterjeszteni. / Elkésett csokor egy művész-tanár sírjára Ha szűkebb hazámba láto­gatok, a beszélgetések min­dig éjszakába nyúlnak. Anyám ilyenkor elmondja, mi történt a családban, a fa­luban, a közeli és a távo­labbi ismerősök körében, ki költözött el más vidékre a Hanság tájáról, ki távozott az eliziumi mezőkre __ Ez­ú ttal egy atyai barát, Győri Gallyas Frigyes elhunytáról értesültem, aki apám évfo­lyamtársa volt a Képzőmű­vészeti Főiskolán, Somogy „fogadott fiának”, Rudnay Gyulának tanítványaként. Legutóbb tíz esztendeje ta­lálkoztunk gyűjteményes ki­állítása megnyitóján, Kapu­váron. Hogy éppen a rába­közi kisváros múzeuma adott helyet a Győrött élő művész tárlatának, annak érzelmi oka volt: Gallyas Frigyes és Kapuvár régóta szerette, ér­tette egymást. A művész egyik nagy olajképe, a Gyön­gyösbokréta című, (a harmin­cas években festette) évtize­dek óta a jelenlegi városi tanácsháza előcsarnokában reprezentálja Gallyas ifjúkori erejét, dinamizmusát, képze­letét. Három önarckép is szere­pelt ezen a kiállításon a mű­vész különböző korszakaiból, s közülük különösen elgon­dolkodtatott egy finom rajzú önironikus portré, a Rajzta­nár című. Ez a kép mon­dott legtöbbet alkotója egyé­niségéről, pályájáról, amely­nek kezdete méltán lelkesí­tette a korabeli újságírókat, mükritikusokat, pályatársa­kat, s amely végül mégsem a festményekben, grafikák­ban teljesedett ki igazán, ha­nem az odaadó pedagógus munkában. Rudnay Gyula egyik legtehetségesebb tanít­ványa, tanársegéde — aki már főiskolás korában az Ernst-múzeumban mutatko­zott be a többi között Rippl- Rónai József társaságában; aki ifjan a Műcsarnokban állíthatta ki képeit: aki Mal- mőben, Oslóban, Stockholm­ban és a barcelonai világki­állításon szerepelt, díjakat nyert — festőművészt diplo­májának átvétele után hama­rosan szülővárosában, Győr­ben telepedett le, s tanítani kezdett■ Jól tette? Rosszul tette? Alkotóművészeié ki­bontakozásához valószínűleg alkalmasabb atmoszférát ta­lált volna Párizsban, Lon­donban vagy Budapesten. A korabeli kritikák tanúsága szerint minden reménye megvolt ahhoz, hogy egyszer nagy festő váljék belőle. „Nem tanítvány, mester. Ki­forrott, rutinos és a művé­szetben tökéletes mester, aki­nek helyes meglátásai lelké­nek finomságán és szívének melegén nyernek tiszta éle­tet ...” „Nem Rudnay nevel­te, hanem termett...” (Idé­zet egy régi kritikából.) De Gallyas Frigyes otthon maradt, nemzedékeket ne­velt, szétszórta, „kiosztotta” magát, tehetségeket fedezett föl, indított el, s ebben a misszionáriusi tevékenység­ben kereste és találta meg lel­ke nyugalmát, derűjét, s a ne­velő — masok életében, mű­Indiai selyemfestmények Marcaliban Üj a műsorközvetítés Bécsi operett és Gershwin-dallam... Jelenetek Krisna isten éle­téből, egzotikus keleti tájak és növények, a jóga meditá- ciós ábrái és hasonló képek fogadják a marcali ifjúsági ház tárlatlátogatóját. A Bu­dapesten működő India Klub vezetője, Bányay Géza több mint két hétre a művelődési intézmény rendelkezésére bo­csátotta értékes, egyedülálló festménygyv.jteméryét­Az indiai művész selyem­re dolgozik — leheletfinom gézanyagra. Egy-egy fest­mény összehajtva elfér akár egy gyufásdobozban. A fes­ték sem mindennapi: a kon­túrt adó temperavonásokat és az aranyozást kivéve növé­nyi kivonatokból hagyomá­nyos eljárással készült főzet. A Marcaliban kiállított két tucat festmény nagyobb ré­sze egy sorozatot alkot. A Kisanghar iskolához tartozó képek Krisna, a legnépsze­rűbb hindu isten életének egyes mozzanatait örökítik meg. Hogy a képeket jobban megértsük, tudnunk kell: ez az iskola a rádzsput irány­zathoz tartozik, amely a XVI. századtól a legjellem­zőbb az észak-indiai hindu festészetre. Udvari művészet volt, az előkelőségek meg­rendelésére készült, de soha nem távolodott el a népi tar­talomtól. Ennek oka, hogy a hitre­gék, legendák, epikus művek, amelyekből a rádzsput festé­szet témáit meríti, az indiai nép érzésvilágában gyöke­reznek. A Krisna-regekör je­leneteit ábrázolva emberi kö­zelségbe hozza az istenesz­ményt. Az idilli képek a hin­du pásztornép mindennapja­it is ábrázolhatnák, oly ter­mészetesek, közvetlenek. Mégis rejtett jelképességet hordoznak. A finom árnyalatokkal megfestett képek keleties hangulatot árasztanak. Az alakok kecsesek, az arcok, az ősi egyiptomi látásmód­hoz hasonlóan oldalnézetből láthatók. A névtelen művész biztos és finom vonalveze­téssel dolgozott- Az előtér­ben álló istenalakot és az őt körülvevő bájos nők ábrázo­lását részletesen kidolgozták, a környező növények bota­nikai szemléltető ábrának is béillenének. A háttért in­kább csak jelzik, a hegyek, távoli fák rajzát leegyszerű­síti. A képek kompozíciója — ahogy ez a rádzsput isko­lára jellemző — a falfest­mények arányaihoz hasonló; bármelyik alkotás kinagyít­va freskóként is megállná a helyét. A Kisanghar sorozaton kí­vül néhány más stílusú ké­pet is tartalmaz a gyűjte­mény. Ragyogó színeivel, mi- niatúraszerű kidolgozásával hívja föl magára a figyelmet a Krisna, a misztikus töké­letességek ura és mestere veiben gyökeredző — halha- tatlansagát. Az említett kitűnő önport­rékon kívül számos jól meg­munkált, nagy mesterségbeli tudásról valló képet láthat­tam kiállításain, műtermé­ben. Gallyas Frigyes sokat tudott az emberről, talán töb­bet is, mint amennyit elmon­dott műveiben. Egy-egy port­réja, vázlata nem egyszer a régi kritikákat juttatta eszembe. Tájképeit finom lí- raiság hatja át, kedvelte a pasztellt, az akvarellt, bár régebbi expresszionista olaj­képein talán erőteljesebbek, karakterisztikusabbak a fi­gurái, a tájai. A művész kortársai közül — a Képzőművészeti Főisko­la művészoklevelével a tar­solyukban — sokan lettek rajztanárok■ Ma gyakoribb, hogy a rajztanárból festőmű­vész lesz. Gallyas Frigyes pályája példa is, memento is. Attól függ, ki milyen szemszögből ítéli. Szapudi András A vendéglátós muzsika nem a zeneművészet csúcsa. A zeneesztéták többnyire említés nélkül hagyják, meg­feledkezve arról, hogy sok­sok ember szinte alig ismer más zenét Kevesen tudják értékelni a szórakoztató ze­nészek munkáját; mindunta­lan esztétikai érvekkel hoza­kodnak elő, ha egy-egy presszózongorista vagy do­bos produkcióját kell meg­ítélni. Pedig nem mindig a művészi teljesítményen áll vagy bukik a dolog. — Hosszú évek óta muzsi­kálok esténként — mondja Vágó Tibor, az Országos Szórakoztatózenei Központ somogyi kirendeltségének ve­zetője. — Szórakoztatom a legkülönfélébb ízlésű embe­reket, mégis azt mondom, hogy a rangunkkal, a meg­becsüléssel nincs minden rendben ... — A szórakoztatózenészek sem egyformák, mint ahogy a kömoly zenében sem min­denki Bernstein ... — Tény, hogy közöttünk is vannak jó és rossz zené­szek, de én másra gondol­tam. Arra, hogy a vendég­látósokat általában a zene más területein működő kol­légák a legcsekélyebb figye­lemre sem méltatják. Pedig a többségük igen sokoldalú muzsikus. Gondoljon csak arra, hogy milyen változatos egy jól képzett zongorista repertoárja! A bécsi operet­tek kissé cukros melódiáitól Gershwin örökbecsű dalla­main át a napi slágerekig szinte mindent kell játsza­nia. Mégpedig stílusosan, és kapásból: a vendég kívánsá­ga szerint... — Bármilyen hangnem­ben? — Nem éppeji. De előfor­dul, hogy a vendég, mond­juk, Desz-dúrban énekel, a zongoristának követnie kell... A zenészek többségének ez nem gond. Rendszeresen jár­nak stúdióra, tanulnak. — És vizsgáznak is. — Hivatásos zenész és éne­kes működési engedélyt csak akkor kaphat, ha az OSZK áltai rendezett vizsgákon A, B vagy C kategóriájú minő­sítést ér el. Kiadható az úgynevezett ÍME — ideigle­nes működési engedély — is, előbb-utóbb azonban min­denkinek kötelező a vizsga. A stúdió célja épp a vizs­gára való felkészítés, leg­alábbis közvetlenül ez. A közvetett cél pedig a zenei műveltség elmélyítése, a re­pertoár bővítése. Nálunk, Somogybán szép hagyomá­nyai vannak a stúdiónak; már 1968 óta működünk, je­lenleg nyolc tanszakkal. A megyében dolgozó zenészek többsége rendszeresen tanul. Zenészeinknek csaknem fe­le rendelkezik kategóriával. Szép számmal vannak me­gyénkben „A” vizsgások is. Gondunk is akad, különösen a „diszkósokkal”. Néhány eve ők is az OSZK-hoz tar­toznak. Jó néhány működik Kaposváron és környékén, sajnos, illegálisan, vagyis vizsga nélkül. Vizsgázott „diszkós” 28 van a megyé­ben. — Nem okoz gondot a Ba­laton közelsége? — Különösebbet nem, mi­vel a fővárosiak besegítenek. A déli part üzleteiben a nyári szezonban főleg buda­pesti zenészek szórakoztatják az üdülőket. Mi 130—140 ze­nész ügyes-bajos dolgait in­tézzük; eddig megbirkóztunk a tennivalókkal, a jövőben több lesz a munkánk, ugyan­is 1984-től műsorközvetítés­sel is foglalkoznunk kell. Közben megérkeztek a „ta­nítványok” az OSZK — fölöt­tébb kicsiny — helyiségébe. A „tanár úr”, Vágó Tibor a zongorához ül, és egy bonyo­lult akkord alkalmazásáról magyaráz. Este a Park étte­remben majd eldöntőm, hogy tetszik-e a harmónia ... Sárközi Gábor című kompozíció. A központi jelenetet az istenséggel kap­csolatos regék egyes mozza­natait ábrázoló apró mozai­kok ölelik keretbe. Néhány kép az első ind műeposz, a Rámajana illusztrációja. — Érdekesek azok az áb­rák, amelyek a jóga medi­tációit segítik. Egy „szak­rajz” például az emberi tes­tet térképezi föl, azokat a vegetációs pontokat, amelyek a koncentrációs és elernyesz­tő gyakorlatok végzésénél lé­nyegesek. Ugyancsak az el­mélyülést hivatottak elősegí­teni az úgynevezett meditá- ciós ábrák, diagramok. (Jól­lehet a mai átlagember szá­mára nem túl sokat mond egy-egy ilyen geometriai rajz.) Elgondolkodtató, hogy az indiaiak tapasztalatok és ösztönök alapján már régen olyan következtetésekre ju­tottak, amelyek közül sokat azóta a tudomány is igazolt. Csak egyet említek: a Yantra mandala című ábra meleg színű, spirálisan elhelyezett négyszögeivel arra a felisme­résre épül, hogy a színek vibrálásában a rendszeresen visszatérő sárga pontok vonz­zák a szemet és megnyugta­tóak az emberre. A kiállítás tapasztalatai azt mutatják: a látogatók szíve­sen fogadták e nem minden­napi látványt. A hindu vi­lág megismerése talán föl­ébreszti érdeklődésünket a távoli kultúrák fölfedezése iránt. Hiszen bármennyire is idegen számunkra ennek a népnek a hitvilága, a képek bensőséges emberre koncent­ráló őszintesége a világ bár­mely pontján visszhangra ta- lálhat­A tárlathoz aláfestésül in­diai zenét hall a látogató. Azok számára pedig, akik közelebbről is szeretnék meg­ismerni ezt az egzotikus or­szágot, január 27-én este koncertet rendeznek. Ott a Calcutta Trió néven ismert csoport két tagja indiai hang­szereken, szitáron és táblán tart bemutatót. Tersztyánszky Krisztina Madách-évkönyv Megjelent a Nógrád me­gyei múzeumok 1983. évi év­könyve: a kétszázharminc oldalas kötet tanulmányai­nak, cikkeinek többsége a Madách-életmű elemzésével, a Madách-kutatások leg­újabb eredményeivel foglal­kozik. Széles körű tudomá­nyos érdeklődésre számíthat például Zolnay László tanul­mányai; ebben a szerző a Madáchok eredetéről, kö­zépkori történetükről közli régészeti, művészettörténeti és okleveles kutatásainak összegezését. Kerényi Ferenc irodalomtörténész Madách Irrare hagyatékénak néhány filológiai problémájáról írt tanulmányt, sürgetve a töb­bi között a Tragédia korsze­rű kritikai kiadását; egy ke­vésbé ismert Madách-vers, a Szegény dal elemzése s szel­lemi, világnézeti, társadalmi hátterének bogozása során jut újabb bizonyító adatok­hoz Madách aktív, politikai­lag határozott reformkori szerepéről és szerepléséről. Ezt a portrét erősíti meg más oldalról Praznovszky Mihály tanulmánya, amely Madách 1847—48. évi közéleti tevé­kenységét elemzi, nagy ala­possággal. A szabadsá»harc veresége után az élettől-em- berektől visszavonuló, ön­magát már-már a reményte­lenségnek átadó Madách-ké­pet cáfolja Spáczay Hedvig munkája; ez Madách hadbí­rósági perének adataiból kö­zöl részleteket Kitűnik be­lőle, hogy Kossuth titkárá­nak „passzív” bújtatásán túl Madách részt vett az abszo­lutizmus ellen harcoló ge- rillacsapatok szervezésében is. Staud Géza Az ember tra­gédiája színrevitelének né­hány kérdése címmel a szcenikai problémák oldalá­ról ad újabb adalékokat a dráma színháztörténetének jobb megismeréséhez. Tax- ner-Tóth Ernő a Mózes szín­revitelének históriájáról írt tanulmányt, aláhúzva ab­ban Hevesi Sándor érdemét, aki szerint „a Mózes a leg­nemesebb és leghatásosabb magyar történelmi drámák közül való ... Hogy eddig könyvdrámának nézték, ar­ról Madách igazán nem te­het”. A kecskeméti Petőfi nyom­dában készült szép kiállítású évkönyv elé Kerényi Ferenc irodalomtörténész írt elő­szót. SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
Oldalképek
Tartalom