Somogyi Néplap, 1984. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-22 / 18. szám
'W.. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK) Áfa; 1,40 Fi SOMOGYI AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XL, évfolyam, 18, sióm T984. január 22., vasárnap Bővül a magyar és szovjet fogyasztási cikkek cseréje Tizenkét katódátemelő kocsit gyárt a csurgói Metailux Ipari Szövetkezet a lajosmizsei Népfront Tsz galvanizálóüzemébe. A csurgóiak által kifejlesztett gyártmányt 1916-ban mutatták be a budapesti nemzetközi vásáron, s a mintapéldányok azóta is jól üzemelnek a Ganz árammérőgyárban, Gödöllőn. Vérkonyi Péter hazaérkezett Stockholmból Megújuló versenyben A népgazdaság szocialista átszervezésével szinte egy időben született meg hazánkban a dolgozók munka- versenye. Közösségformáló és gazdasági eredményeket hozó mozgalom ez; társadalmi rendünk egyik nagy crő- tartalcka. A munkaversenymozgaiom múltja nem volt felhőtlen. Nem használt neki annak idején a képtelen ezerszázalékos teljesítmények lelkesítőnek szánt, de inkább ellenérzéseket keltő híre, s meg egyéb hibák is meg-megté- pázták a dolgozó emberek lelkesedését. Viszont az alapelv — az önkéntes versengés * társadalom javára — min-- dig átmentette önmagát a legnehezebb időkben is, mert evvel nem nehéz egyetérteni. Az idén ismét megújul a verseny. Most nem nagy válságot követ az újjáéledés. Apró gondok, rejtett hibák miatt akadozott a gépezet, észrevehetetlenül kerültek érdekes szemcsék a fogaskerekek közé, s ezeket kellett eltávolítani; újra megolajozva megint tökéletesen működhet a verseny „szerkezete”. A folyamatos versengés többször kapcsolódott kiemelkedő eseményekhez, évfordulókhoz; a több évtizedes mozgalom részhajráinak is nevezhetnénk egy-egy felszabadulási vagy kongresszusi mpnkaverscnyt. Ezek mindig szép eredményt hoztak, s talán .épp a sikeres verseny örömé miatt nem figyeltünk föl alsóra a* érdes szemcsékre. Milyenek is voltak a műn- kavex'scny lassacskán föltorlódó, apró gondjaiból keletkező gátak? Előfordult, hogy kevés többletteljesítménnyel is babérokat lehetett aratni. Volt példa ennek ellenkezőjére is; kiemelkedő tettekre sem figyeltünk föl, s elmaradt vagy csupán formális volt az elismerés. Itt-ott meg-megjelentek a reklámbrigádok, a reklámemberek, s ha nem is ezerszázalékos teljesítményekkel, hanem kisebb torzításokkal kaptak segedelmet. Akadt munkahely, ahol már év elején előre le lehetett fogadni, hogy melyik lesz abban az esztendőben a legjobb brigád; de nem mindig azért voltak biztosak ezek a tippek, mert a favorizált csoportban dolgoztak a leg jobb munkások ... Előfordult, hogy átlagmunkávaí, de nagyon szép brigádnaplóval élre lehetett kerülni, megelőzve jobban dolgozókat, akik esetleg szépírásból nem bírták az iramot... Nem minden gond általánosítható, de ilyen és hasonló kisebb bajok a kelleténél többször előfordultak, S miközben túlnyomórészt a legjobbak végeztek az élen s ők kapták a legtöbb elismerést, a verseny egészét mégiscsak lassította némiképp a kevés, de egyre inkább látszó hiba. Nem soroljuk ezeket tovább. Elsősorban azért nem, mert a kicsiny sebek nem mérgedtek el, időben megérkezett a gyógyír, s 1984-ben már módosított versenyszabályok szerint dolgozik sok ezer brigád. Megújult a verseny! Mert időben jelezték ennek szükségességét maguk a versenyzők, s időben válaszoltak a szervezők. Közös érdek volt ez: szocialista céljainknak megfelelően módosították úgy a munkaverseny szabályait és az elismerés rendszerét — hogy megin- Ixább * nagy közösség érdetek «solgaJja a verseny. Az idén tovább bővül a magyar és a szovjet fogyasztási cikkek külkereskedelmi cseréje. A Szovjetunióba irányuló exportunkban a gépipari, könnyűipari, mezőgazdasági, élelmiszeripari fogyasztási cikkek aránya eléri az éves kivitel 36 százalékát- Az importban ez a hányad kisebb, hiszen a leg-v jelentősebb részarányt az energiahordozók,. ásványi termékek és egyéb nyersanyagok képviselik. A behozott termékek között azonban számos fontos fogyasztási cikk is szerepel. 1934- ben 27 400 személygépkocsi érkezik a Szovjetunióból, ezek közül 25 500 Lada személyautó. Motorkerékpárokat, varrógépeket, hűtőgépeket, zsebszámológépeket kerékpárokat is szállítanak a szovjet partnernek. Emellett 1984-re mintegy 500 ezer tonna cement, 129 ezer köbméter építőfa, 800 ezer A síkosság ellen védekezni kellett Fehér volt a reggel Változó arcú a mostani tél: decemberben volt kemény fagy, kisebb havazás, szeles, hűvös idő és melengető napsütés. Körképünkben a hétvégi időjárásról, az utak állapotáról számolunk be. A siófoki meteorológiai állomáson Szűcs Erzsébet meteorológus mondta: — Pénteken 6 órától az egész megyében ónos eső esett; a szemerkélés egész délelőtt tartott. Fél egytől fokozatosan havas eső váltotta fel az esőt, est£ fél- nyolckor pedig havazás kezdődött. Átlag két centiméteres hó esett: az esőből és a havazásból származó csapadék mennyisége 11,7 milliméter volt. Éjszaka megszűnt a havazás és szombaton olvadni kezdett a hó. Tartós havazás nem várható; a hőmérséklet a fagypont közelében lesz, erős lehűlésre azonban számítani kell. Az útügyeleten elmondták; már a havazás kezdetekor 16 gép sózott szombaton, reggel hatig a főutakra 162 és fél tonna sózott fűrészport szórtak. A gépkocsivezetők elakadást, kedvezőtlen útviszonyokat sehol sem jelentettek. Reggel a mellékutakon is ellenőrzést tartottak, és a síkos szaka kaszokra homokot szórtak. Sztankó Sándor, a vasútállomás forgalmi szolgálat- tevője elmondta; a pályaudvaron az eső és a havazás miatt síkosság volt, de a vonatok menetrendszerűen közlekedtek. A távolsági buszok 5—6 percet késtek. Igaz, pénteken, reggel az Ecseny és Kaposvár közti szakaszon félórás, egyórás késés is előfordult. __,__. k öbméter fenyő-fűrészáru és 70 ezer tonna finomított só szállítására vállalkoztak a szovjet vállalatok. Ezeknek a termékeknek nem kis része szintén a lakosság igényeinek közvetlen kielégítését szolgaija. Az Artex külkereskedelmi vállalat a közelmúltban Moszkvában nagyszabású kiállítást rendezett, melynek eredményeként mintegy 7 millió rubeles új szerződést kötött sportszerek eladására. A vállalat az idén Kisinyov- ban rendez kiállítást, ahol legkeresettebb bútorait mutatja be. A magyar vállalat vásárol is szovjet bútorokat, az idén mintegy másfél millió rubelért. A Hungarotex és — a múlt évben alakult leányvállalata — a Tricotex exportja számára is meghatározó a szovjet piac. A termelőkkel együttműködve mind nagyobb gondot fordítanak ar— Szép kis paksamétám gyűlt össze: egy fél fióknyi notesz, mindenféle szakmából begyűjtött tudósításokkal. De nem azért tettem félre a füzetkéket, hanem miattatok. Az volt a fiók címe: középvezetők. Valami magvas összegzést képzeltem, de tegnap kidobtam az egész papírhalmot. Hogy annyiféle helyről, annyiféle szakmából annyiféle ember mind egyformáidat mondjon . . . Nem lehet abból írni. A második névhez már csak egy macs- kalcöröm kellene vagy annyi: „Csatlakozom az előttem szólóhoz”. — Ez a baj. Ez a nagy baj... Jóbarátom a bökölődésre mosoly helyett elkomorult. Egy darabig ez volt minden reakciója, azután rámför- medt: — Eldobtad, mi? Pedig inkább használtad volna! Persze, eldobni könnyű. Pedig hát az a baj, hogy rólunk az ilyen egyformaság miatt már lassacskán csak közhelyek szólnak. A középvezető az, akit alulról is, fölülről is nyomnak; a középvezető az, aki ezrekkel kevesebbet keres, mint beosztottjai, de mégis helytáll; a középvezető az, akinek nehéz a dolga és ezért meg kell becsülni erkölcsileg ,,. S ezzel el vagyunk intézve. Minek is arról írni, amit úgyis mindenki ra, hogy szebb és divatosabb ruházati cikkeket és méterárut kínáljanak partnereiknek. A Hungarotex és Tri- kotex szakemberei az év első hónapjaiban már az 1985. évi kínálatukat mutatják be partnereiknek, ezt követően Moszkvában kereskedelmi bemutatókon véglegesítik az 1985-ös igényeket. Ugyanakkor az újabb beszerzési lehetőségekről is tájékozódnak a magyar vállalatok szakemberei. A Hungarotex elsősorban gyapot, műrost és kender alapanyagokat importál a szomszédos szocialista országból. A fogyasztási cikkek for- galmának bővülését mind inkább elősegítik a határ menti, illetve áruházi cserék. A Konsumex külkereskedelmi vállalat a múlt esztendőben határ menti árucsere keretében összesen 4 millió rubel értékben exportál, illetve importál fogyasztási cikkeket. tud. El lehet dobni... Ki lehet önteni a lavórból. Kiöntöd, én meg ott csücsülök a szétloccsant lében. Es majdnem „kimutatkozott” nekem a szónoklat után. Végül mégis úgy döntöttünk, hogy beszélő viszonyban maradunk, ám ennek hosszas engesztelés volt az ára, amelynek során rá kellett döbbennem: amúgy jó humorérzékű barátom nem véletlenül tűri rosszul a középvezetői mivoltáról elhangzó tréfákat. És még a legenyhébbektől is égnek áll a haja. A tűrőképesség csökkenése pedig valóban az általa említett közhelyekből eredeztethető. Kár lenne azon elmélkedni, hogy mennyire igaz minden közhely és mennyire nem az, amikor — esetünkben — találunk egy elégedett, jól megfizetett és feladatához méltóan kezelt középvezetőt. Ilyen is van, csak kissé nehéz ráakadni. Elmélkedés helyett inkább emlékezetből előkapartam a kidobott noteszek némelyikébe jegyzet sorokból néhányat. A középvezetőnél alig valamivel vezetöbb ismerősöm — egy gyáregység vidéki telepe altelepének vezetője — mondta: — Én vagyok ttt a főnök. Most jogkört kaptam., hogy meg legyek becsülve: éspedig kinevezési jogkört, Mert Dr. Várkonyi Péter külügyminiszter hazaérkezett Stockholmból, ahol a magyar küldöttség vezetőjeként részt vett és felszólalt Szombaton elutazott Budapestről Günter Haid'en, osztrák mező- és erdőgazdásági . miniszter, aki január 19. és 21. között tárgyalásokat folytatott Kovács Antal államtitkárral, az Országos Vízügyi Hivatal elnökével. Áttekintették a magyar- osztrák vízügyi kapcsolatok időszerű kérdéseit és az együttműködés fejlesztésének lehetőségeit. Példamutatónak értékelték az imnincsenek nálunk szalagvezetők, művezetők és a kutya sein jön ide kívülről. Minek is jönnének? Szóval: ahelyett, hogy a lényegen változtattak volna a városi főnökök, ahogy javasoltam, inkább adtak nekem jogkört. Emeljek ki a szalagból jobbakat középvezetőnek. Hát elkezdtem emelgetni. Mit mondjak? Kikacagtak. Azt mondta az egyik: „Főnök, tán még magánál is többet keresek, ha ráteszek egy lapáttal ... Hány ezerrel kevesebbel jutalmaz meg, ha olyan vezetőféle leszek?” Ilyeneket mondtak. Ellenérvem meg nem volt. Majd kapok egy rossz pontot, hogy nem tudom jól csinálni a kádermunkát. Egy másik notesz, egy • másik gyárból ilyeneket tartalmazott: — Tíz éve vagyok művezető; előtte esztergályos voltam. A feleségem tegnap azt mondta, amikor a két gyerek iskolaszereit megvettük, hogy menjek vissza az esztergapadhoz. Gondolkodom is rajta. Fogom a munkakönyvem, elballagok a szomszéd üzembe, egy hónapig kínlódok, mert hát kijöttem a gyakorlatból, a második hónapban pedig kihívok akárkit versenyezni. Mert én olyan esztergályos voltam, hogy csak na! Azért emeltek ki. az európai bizalom- és biztonságerősítő intézkedésekkel, valamint a leszereléssel foglalkozó nemzetközi konferencián. (MTI) már 28 éves magyar—osztrák határvízi együttműködést, amélynek hagyományos vízgazdálkodási témáit az utóbbi években kiegészítették a víz minőségének védelmével is. Most megállapodtak abban, hogy a kétoldalú műszaki-tudományos együttműködés keretében geofizikád és geokémiai módszerekkel közös kutatásokat végeznek a Fertő-tavon. Ez az emberem ráadásul még sokszoros újító ts. Emiatt úgy morgolódott: kétszer verte meg őt az isten ... S persze nem fogta a munkakönyvét, és nem ment el a másik gyárba. De amikor egyszer újra láttam, épp egy kiadós vita kellős közepén tartott. És az egyi< beosztottja — később kiderült — jó barátja, komája azt vágta a fejéhez: — Nem értem, főnök, minek akarsz itt minket has- ba-akasztani a szemináriumi dumáddal havi ötezerötért, amikor mi hétezer- nyolcért röhögünk a hátad mögött. És az újító-művezető- kőzépvezetó-volt-esztergdlyos erre csak annyit mondott: — Jól van, koma, akkor ma meg holnap te fizeted a fröccsöt. De ezt lehajtott fejjel mondta, mert nem akarta, hogy lássák az arcát. Emlékszem még sok noteszre. Mind egyforma. Olyan, mint a fentebb idézettek. Egy Italom illusztráció a „közhelyekhez”. Voltak a füzetkékben vicces szövegek is. De ahogy egyre több eszembe jut belőlük, engem is kezd elhagyni a humorérzékem. Mégiscsak kár volt kidobni azokat a papírokat. Csak még azt nem tudom: ha megkerülnének, mire is lehetne has»-, nálni e jegyzeteket. Lwíhár ÏÉÜ# Illusztráció „közhelyekhez” Közös kutatások Befejeződtek a magyar-osztrák vízügyi tárgyalások
