Somogyi Néplap, 1984. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-21 / 17. szám

« i Üzemi múzeum A Balatonboglári Mező­gazdasági Kombinát szőlős- kislaki régi, szép épületében rendezte be üzemi múzeu­mát. Évente sok száz kül­földi és hazai látogató ke­resi föl a kiállítást, ahol nemcsak a gazdaság történe­tével, termékeivel ismerked­het meg, hanem áttekintést kap Somogy szőlőtermeszté­sének, borászatának múltjá­ról, fejlődéséről, jelenéről is. (Fotó: Makai Károly) Patakok ereiével Megyénk vízierőkincse A Magyar Tudományos Akadémia Pécsi Energiabi­zottsága felvette programjá- bá a dél-dunántúli patakok­ban, vízfolyásokban rejlő vizi energiák felmérését. È célra munkabizottságot ala­kított. A feltáró munka me­gyénkben is ütemesen fo­lyik. Már eddig is sok ér­dekes adat került napvilág­ra. A század elején me­gyénkben 198 helyen hasz­nosították a patakok ener­giáját vízimalmok, és kis részben vizi fűrészek hajtá­sára. Legtöbbjük azonban az 1930-as évek nagy gaz­dasági válsága idején meg­szűnt. Az életképesebbek megmaradtak, és az államo­sításig használatban voltak, sőt néhány nagyobb telje­sítményű vízimalmot egé­szen a hatvanas évek köze­péig üzemeltetett a‘ Gabo- hafeldolgozó Vállalat. Ezek közé tartozik a péterhidai, a csömendi, a megyehatáron az ormándpusztai, illetve a buzsáki „Cifra” vízimalom. Kis költséggel ezek ma is üzembe helyezhetők lenné­nek áramtermeiét céljára. A megszűnt malmok épü­letest általában lebontották, ami megmaradt, az a tsz-ek kézélésébe került raktárnak. Az életképes malmokban az évszázad első felében a vízi­kerekeket fokozatosan ' fel­váltották az öntött acélból készült vízi turbinák. E ma is korszerű erőgépek be­építésénél már komoly vas­beton vízkormányozó be­rendezések: turbinaházak, zsilipek, árapasztók létesül­tek. A malomépületek le­bontása során ezek a beton- szerkezetek — bennük a korszerű turbinagépek — általában megmaradtak, és ma is megvannak. Elbon­tásuk igen nehézkes, költsé­ges lett volna, ezért inkább otthagyták, és földdel, tör­melékkel betemették őket. Megyénkben mintegy 20 he­lyen alusszák „csipkerózsi­ka" álmukat ezek a korsze­rű vízi erőgépek föld és törmeléktakaró alatt! Közü­lük több egy-egy egész falu villamosenergia-szüks égle­tét fédeani tudná a helyben rendelkezésre álló ingyenes vizű energia villamos áram- Baá alakításával. Talán a SOMOGYI NÉPLAP __1 •__:____:_ú____;__2 m ostani energiaválság lesz „megszabadító hercegük".» Hogy ez mennyire nem utópia, azt bizonyltja a va­rászlói és a mesztegnyő-so- ponyai vízimalom példája. Ezek a munkacsoport báto­rításával és szakmai segítsé­gével már hónapok óta ter­melik a villamos áramot. A gazda mindkét hëlÿéh a ter­melőszövetkezet. AZ áram­szolgáltató vállalat a meg­termelt villamos energiát bárhol minden mennyiség­ben hivatalos áron átveszi. Számára is előnyös ez, mert nem kell az áratftöt száz ki­lométereken keresztül sok veszteséggel és veszfldséggel a helyszínre szállítani, a népgazdaság is nyer, az így termelt bármilyen kicsi energia is Olajat vált ki az erőművekben. A kialakított áramtérmelő berendezés rendkívül egyszerű, teljesen automatikus, üzem közben kezelőszemélyzetet nem igé­nyel. VaráSzlón a Somogyi Néplap olvasóinak jó isme­rőse, a 93 éves vízimolnár: Peti Antal bátyánk indítja és gondozza... A varászlói egyébként megyénk egyetlen ma is üzemelő vízikérekes malma. Műemlékké nyilvá­nítása folyamálban van. A felmérések azt is kimu­tatták, hogy ahol a víz ere­jét egyszer már hasznosítot­ták, Ott a vízi erő ma is megvan: a patakvölgyek esése adja. A lebontott vizi malmok körzetében a víz­rendezések során a vízfolyá­sok többnyire -új, mélyebben fekvő mederbe kerültek. A víz szabaddá vált romboló erejét vízügyi szerveink költ­séges bukógátak, zúgók lé­tesítésével fékezték meg. A régi malomárkok szárazra kerültek. Nem nedvesíti már az ezekből a gyökerek­hez szivárgó éltető víz a rétek füvét, a talajvíz szint­je a völgyekben méterekkel mélyebbre süllyedt, a kaszá­lók nyáron száraz kórót te­remnek, az eredményes szé­natermeléshez öntözés szükséges ... Igaz, a pusztító áradások is megszűntek. Ta­lán megérjük még, hogy a patakjainkra telepített kis vízi erőművek felügyelet nélkül, éjjel-nappal termelik majd a vUlamos energiát, a malomárkokban újra áram­lik áz energiát adó és éltető víz, és réteihken ismét hul­lámzik az üdezöld fűtenger. ÉS az árvízvédelem is rend­ben működik:. Születtek új, figyelemre­méltó energiahyerési lehe­tőségeink is. Vízügyi szérve- ihk árvízvédelmi és vízmi­nőség-védelmi okokból me­gyénkben is számos tárolót építettel: 1 Irhái más földgá- takkal zárták ie alkalmas helyeken a p-stakvolgyekét, és a gátak mögött nagy ta­vak alakultak ki. Az elzárt patakok Vize, miután feltöl- tötte a tároló tavakat, a gá­taknál létesített zsilipekben zuhog alá 5—8 méteres ma­gasságból. Az alázúduló víz­tömegekkel igen jelentős energia folyik el kihaszná­latlanul. Ha é tavak túlfo­lyó vizét a délutáni csúcs­idő néhány órája alatt áramtérmelő turbinákon át engednénk le: csúcserőművek létesülnének. Csak néhány lehetőség a nagyobbak kö­zül, csúcserőrhűként: Topo- nár—Déshida tároló 250 kW, a hársberki 120 kW, a há­romfai 260 kW, a Marcali— Somogyszentpáli (ez évben indul) 380 kW teljesítmény. Mivel itt a vízi létesítmé­nyek — más okok miatt — adottak,( ezért ezek létesíté­si és fenntartási költségei nem terhelnék az áramter­melést. így az áramterme­léshez szükséges kiegészíté­sek fajlagos létesítési költ­sége csupán mintegy 15— 2öü/ó-a lenne a szénerőmü­vek 50—7Ô ezer Ft/kW-os fajlagos létesítési költségé­nek. Az üzemanyag — a víz — pedig ingyenes. Ë kiegé­szítő beruházás igen gazda­ságos, létesítési költsége egy evén belül megtérül ! Az e . célra szükséges egyszerű turbinák teljes sorozatát már megtervezte a törpe ví­zierőművek szerelmese : dr. Vészely Károly energetikus szakmérnök, a Pécsi Hőerő­mű üzemviteli osztályveze­tője. A vízi létesítmények gazdája Tóth Tibor mérnök, a Pécsi Vízügyi Igazgatóság sokszoros újító főtervezője, a villamossági ügyeket pedig jelen sorok írója tartja kéz­ben, Valamennyien az aka­démiai munkacsoport tagjai. E helyen is kérjük azokat, akiknek a volt vagy jelen­leg is meglévő vízimalmok­kal kapcsolatban adatuk, ér­deklődésre számottartó is­meretük, emlékük vagy az ügyét előmozdító javaslatuk van, tegyék közkinccsé. A legkisebb részlet is érdekes lehet. Dr. GalJai István ZiHalltog szakértő „Hány óra...?”* ✓ Beszélgetés Mester Ákossal Az egyik legnagyobb pél­dányszámú hetilap, a 163 óra felelős szerkesztője, a tlírháttér tévéműsor vezető­je, az újságíró-iskola tanára nehezen talált időt erre a beszélgetésre. Hogyan em­lékezik vissza a huszonéves Mester Ákosra, akkoriban milyen volt az időbeosztá­sa, mire nem volt ideje? — Árrá nem volt időm, amire a legtöbbet kellett volna fordítani: hdgy olvas­sak, hogy színházba, kiállí­tásra járjak. Sajnálom, högy akkor éjjel-nappal az újság- csinálással voltam elfoglal­va. Soha nem tudtam beosz­tani az időmét, soha nëm éltem órarend szerint. Az Idővel valő gazdálkodást itt tanultam meg, a Rádióban. a privát életemben most sem gazdálkodom jól az idő- Vei, de mivel a munkámhoz szükséges, ezért megtanul­tam. Ha égy Déli krónika- szerkesztőnek tíz és tizenkét óra között fölteszi a kérdést, hány óra van, akkor szinte másodpercre megmondja — anélkül, hogy az órájára nézne. Ez eléggé hihetetlen, olyan, mintha varázslat vol­na, és valóban hagÿon ne­hezén magyarázható. —• S most mire nincs ide­je? — Most járok színházba, moziba, kiállításra, olvasok, úszom és gombfocizom a fiammal. Viszont nem járók futballmeccsre, lóversenyre és éjszakai lokálba. Nem is kívánkozom oda .. — Egy interjúban Olvas­tam, hogy már nyolcéves korában újságírónak készült. Nem jellemző gyermekkor­ban az ilyen választás. — Az én nagybátyám an­tikvárius volt. Amikor álla­mosították a boltját, köny­veinek jó rétzét lakásunkba hordta. Válogatás nélkül ol­vastam. Anyám, aki egyedül nevelt, nem nagyon tudott « Megjelent a MUOSZ Űjságfri- iskola Toll elmü lápjában. Országszerte továbbfej­lesztik. az orvosi ügyeleti szolgálatok korszerű rend­szerét, amelyet főleg az öt­napos munkahét bevezetése során kezdtek kialakítani. A cél: a körzeti és az intézeti rendelések befejezése után — éjszaka, szombaton és va­sárnap — is megfelelő orvo­si ellátásban részesítsék a rászoruló városi és vidéki lakosakat Mindennapi központi ügye­letet szerveznek Békés me­gyében például: ennek ré­vén hétköznap délután 5 órától másnap reggel fél 8- ig, hét végén péntefk dél­utántól hétfő reggelig ré­szesítik orvosi kezelésben a sürgős ellátást igénylő bete­geket. A központi ügyeletek helye már áll ah dó, az ügye­letes orvosok rádió adó-ve­vő készülékkel folyamatos kapcsolatot tartanak a me­gye ötven egészségügyi in­tézményével. Hat városban és három nagyközségben már rendszeressé vált az or­vosi éllátás, s a követke­zőkben a Csanádi nagyköz­ségekben teremtik meg en­nek a lehetőségét. Állandó központi ügyeleti szolgálat van Somogy megyében Ka­posváron, Barcson, Marcali­ban, Nagyatádon és Siófo­kon. A többi nagyobb tele­pülésen hétvégi központi, a kisközségekben összevont ügyeletet tartanak. Hétvégi központi orvosi ügyelet — amely ez ideig csak a megye hát városá­ban és Kunszentmiklóson volt — tíz nagyközségben is a lakosok rendelkezésére áll Bács-Kiskun megyében. A kisközségek ügyeletéi két- három település sürgős ese­teit látják él hétvégén. Ja­vították az orvosi éllátás figyelni rám, egész nap dol­gozott, és jnunka után a kö­telező szemináriumokra járt. Mert ne felejtse el: az öt­venes években voltam gye­rek. Ami a kezem ügyébe került, elolvastam. Például keltái Jenőnek a könyveit gyerekfejjel rtagyra értékel­tem. Tetszett az a világ, amelyet Heltai megjelenített, s ez szerkesztőségek, irodal­mi szalonok, síínnázak kör­nyékét jelentette. Heltai Ja­guár című könyve — amely egy újság, a Krajcáros igaz­ság fennmaradásáról szól — annyira megtetszett, hogy el­határoztam: újságíró leszek. Később rá kellett jönnöm, hogy az újságírás nem olyan, mint ahogy keltái könyvei­ből kiolvasható. À gimná­zium után valamilyen szer­kesztőségbe akartam menni, de rtem jött össze ... Jelent­keztem nyomdásztanulónak, hogy a szerkesztőségek kö­zelében legyek. Betűszedő voltam a Szikra lapnyom­dában. Pontosabban: nem voltam égy percig sem nyom­dász, csak kitanultam a szak­mát. Megkaptam a szakmun- kás-biZönjdtványt, és más­nap már újságíró voltam egy „jő nevű” üzemi lapnál, a Közért Újságnál. Ott és ké­sőbb az újságíró-iskolán rengeteg barátot szereztem, aki akkor vélem együtt volt kezdő. Közülük ma már so­kán ismert, flépsZérű szer­zők, szerkesztők, főszerkesz­tők. — Megmaradtak-e a hu­szonévesen kötött barátsá­gok? — Nem, de ebből semmi­féle következtetést rtem kell levonni. A fiatal években kötött barátságok átalakul­nak, azt hiszem. Huszonéves koromban voltak barátaim, akikről ma már semmit sem tudok. De az ellenkezőjére is van példa: együtt jártam új­ságíró-iskolába Vértes Csa­bával, idestova húsz évé. Azóta is barátök vagyunk, közös műsoraink vannak, és feltételeit is. A kecskeméti és a kiskunhalasi kórházban betegfelvételi osztályt léte­sítettek, lehetővé tették a gyors diagnosztizálást. A közeljövőben a bajai kór­házban szerveznek ugyan­ilyen osztályt. Kiskunfélegy­házán betegfelvételi részle­get, Kalocsán pedig felvéte­li csoportot alakítottak. A kórházakban a röntgen és a laboratóriumok 12 órán át teljesítenek szolgalatot. A kisközségekben közvetlen telefonvonalon vagy CB- rádión lehet orvosi segítsé­get kérni. összejárunk. De említhetem Benedek Istváh Gábort is, akivel ugyancsak együtt dol­gozom, és akit, gondolom, rtem kell bemutatnom, hi­szen ő is itt tanít az újság­író-iskolán ... — És milyen volt az is­kola? — Azt hiszem, áz a jó szó rá: szigorú. Árra emlékszem, hogy tulajdonképpen ott ta­nultam meg tanulni. — Váltsunk témát! A pénz. Kezdetben mennyi volt, mi­re volt elég, mire kellett beosztani? — Nem foglalkoztatott a dolog. Ha volt pénzem, köl­töttem, ha fiem volt, nem bánkódtam. A kezdő mun­katársi fizetésem ezerötszáz forint volt. — Van-e olyan írása, ame­lyet ma már megtagadna, mért ésetleg megalkuvó voit. S abból az időből melyik ifása a legemlékezetesebb? — Sok rossz írásom volt, dé hogy „megtagadom”, az érté ttem jó Szó. Sokkal he­lyesebb, ha azt mondom: „lefnosolygom” némely ko­rábbi írásomat, amelyről persze csak ma látom, hogy rossz; akkor nyilván zse­niálisnak hittem. Az ember nem úgy ír publicisztikát húszéves korában, mint hegÿvehévésen. Van néhány riportom, amelyre szívesen emlékszem, de azért ezek nem „művek”. Nem lehet visszaemlékezni egy riportra úgy, mint egy iíó a legked­vesebb könyvére. Ezek akkor megjelent jó vagy rossz írá­sok; nem képviselnek érté­ket — Négyészténdős hírlap- íróskodás után egy kicsit há­tat fordított az újságírásnak. Nem bánta meg? — A Rádióval szembeni tiszteletlenség lenne azt mondani, hogy megbántam. — De hírlapíró a kárt len­ni... — Igen. Nosztalgiám most is van az írott sajtóval kap­csolatban. Azzal áltatom ma­gam, hogy ha úgy adódna az életben, nem sokáig kel­lene egy napilap belpolitikai főnökét kérni, hogy oda vé­gyen. Azt hiszem, mégáll- nám a helyem. A legutóbbi évekig is publikáltam, írtam. De nem erről van szó, ha­nem arról, hogy amikor az utolsó ragasztás is elkészül à magnószalagon, megközelí­tőleg sem azonos érzés az­zal, iriiht amikör az ember pontot tesz a kézirat utolsó mondata után. — Céljaihoz, elképzeléséi­hez, az együtt induló tár­sakhoz képest hol tart, mer­re halad? — Tudom, hogy már mi nem lehetek, mire Vágyók képes. Azt hiszem, ki va­gyok békülve magammal. — És mit csinál ma Mes­ter Ákos? — Igyekszem ... Kőszegi Lajos Az EIVRT Kaposvári Elektroncsőgyára gyakorlattal rendelkező — esztergályos és marós szakmunkásokat kiemelt bérezéssel, egy- és kétműszakos munkarendben történő foglalkoztatással a tmk-üzemébe, továbbá — villanyszerelőket, — kompresszorkezelőket és — betanított férfi munkavállalókat; folyamatos munkarendben termelő gázgyárába — mechanikai műszerészeket és — géplakatosokat gépbeáilíiói munkakörbe fölvesz Jelentkezés a gyár felvételi irodájában, Kaposvár, Izzó u. 3. Telefon: 12-280 89 mellék. (784s<r> Központi orvosi ügyeletek városokban, falvakban

Next

/
Oldalképek
Tartalom