Somogyi Néplap, 1984. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-19 / 15. szám

Nagyiizem a gépműhelyekben Intenzív gabonaprogram Megyénkben — hasonlóan az ország más területeihez — a különböző termelési rend­szerek is igyekszenek bizto­sítani a növénytermesztés megfelelő műszaki hátterét: gépeket — és ezekhez alkat­részeket — forgalmaznak, se­gítenek a célnak legjobban megfelelő berendezések, munkaeszközök kiválasztásá­ban, illetve beszerzésében. Ahhoz, hogy a gazdaságok termelési terveiket teljesít­sék, fontos a gép; enélkül az intenzív gabonatermelés-fej­lesztési program sem hozza a kívánt sikert. A műszaki, technikai színvonal javítá­sában bízva csatlakozott hu­szonhárom somogyi terme­lőszövetkezet a programok valamelyikéhez, s az- 1GP keretében 29 naçtyteljesitmé- nyű traktort, ugyanennyi gabonakombájnt és számos munkagépet — összesen 166,5 millió forint értékben — vá­sárolnak ezek a közös gaz­daságok. Néhány állami gaz­daságunk is részt vesz a programban; együtt csaknem harminc somögyi mezőgazda- sági nagyüzem több mint 347 A megyében az egyik leg­korszerűbb gépjavító bázist a kéthelyi termelőszövetke­zet alakította ki, Péterfi László műszáki vezető véle­ménye szerint mióta elké­szült a beruházás, sokkal szervezettebben, pontosab­ban megy a munka, össze­hasonlíthatatlanul kevesebb műszaki probléma fordul elő az év során. Irodájából üvegfalon át látni lehet a hatalmas szerelőcsarnokot, ahol már december óta nagy igyekezettel folyik a téli nagyjavítás. A biztonságért millió forint értékű gépbe­ruházást valósít meg, s e költségek csaknem- 40 száza­lékát saját erőből fedezik. A megyei tanács mezőgaz­dasági és élelmezésügyi osz­tályán megtudtuk, hogy az erő- és munkagépek na­gyobb része a téeszekben már rendelkezésre áll, azo­kat tavaly is használták, a többi pedig folyamatosan ér­kezik. Ez a „váltás” annál is inkább indokolt, mert me­gyénk mezőgazdasági nagy­üzemeiben az erőgépeknek több mint 42 százaléka, a kombájnoknak pedig 27 szá­zaléka papíron már teljesen amortizálódott, a gyakorlat­ban viszont szükség van munkájukra. Elképzelhető, milyen többletkiadást jelent üzemanyag-felhasználásuk, alkatrészigényük. .. Ami a gépvásárlások költ­ségeihez való hozzájárulást, a beruházások támogatását illeti, tavaly a kedvezőtlen termőhelyi adottságú somo­gyi téeszek 28 millió forint vissza nem térítendő fej­lesztési támogatást kaptak — Az ősszel véget értek a munkák a határban, így mi is jó- két héttel korábban kezdhettük el a javítást. Ez előny, bár előfordul, hogy a kidolgozott ütemezésen, ja­vítási terven menet közben módosítani kell az üzemben bekövetkező technológiai váltás miatt. Döntés szü­letett, hogy' a Balaton védelmével összefüggésben az idén a fejtrágyázásnál is teljes egészben áttérünk a folyékony műtrágyázásra. Legelőször is ezeket az esz­közöket javítjuk, tesszük üzemképessé. Különösebb alkatrész­gondja nincs a műszaki ve­zetőnek, dicséri az IKR- rendszert, mely különösen sokat tesz a rendszergépek ellátásáért, s dossziét mutat, hogy szaporodnak az utóbbi időben a különféle gazdasá­gi munkaközösségek, kis­vállalkozások ajánlásai. Rá­adásul ezek többsége hiány­cikkekre, fehér foltnak szá­mító szolgáltatásokra vo­natkozik. — Fődarab-felújítást mi is végzünk — teszi hozzá — döntő módon a saját ré­szünkre. De hagyományosan erre a célra, ? további 6,5 milliót kapott nyolc téesz a gépártámogatás pótlására. Az idén a tavalyihoz hasonló nagyságú keretösszeg áll rendelkezésre, melynek egy részét szintén gépvásárlásra lehet igénybe venni. Az IGP jelentős termés­többlettel számol, a meglevő tárolótérben azonban a meg­termett gabonának csak 65— 75 százalékát lehet elhelyez­ni. — Elengedhetetlen szük­ség van tehát újabb tároló­terekre. A program kereté­ben tíz téesz összesen 30 840 tonna termés tárolására al­kalmas létesítmény építésére nyújtott be pályázatot, s há­rom kivételével megkapták a támogatást a beruházás indí­tásához. A több mint 67 millió forintos költségű mun­kából tavaly 6,1 millió való­sult meg, s az idei feladat' meghaladja az 50 milliót. Ba- teban, Kaposmérőben már épül a háromezer, illetve öt­ezer tonnás csarnok, s kije­lölték a létesítmény helyét a homokszentgyörgyiek, a so- mogyváriak és a somogyszi- liek is. jó kapcsolatunk van a kör­zet szövetkezeteivel, termé­szetesen igény szerint nekik is dolgozunk. * A nagy csarnok elválasz­tó palánKokkal részekre van osztva, minden egységben más és más munka folyik. Amikor a műszaki vezető az új műszaki bázis megépíté­sének előnyeit dicsérte, arra is utalt, hogy ez teremtett feltételt a szakosodásra. Ar­ra, hogy egy-egy géptípust mindig ugyanaz a szerelő­csoport javít, ezzel önmagá­ban is szakszerűbbé válik a munka. Másrészt ez a mód­szer tette lehetővé, hogy mó­dosítsanak, ösztönzőbbé te­gyék a bérezést. — Ahol lehet, célprémi­um-rendszert alkalmazunK. Korábban egy műszaki vizs­gára való felkészítés két hó­napig is eltartóit. Most ki­mondtuk, ha tizenkét rtiuu- kanap alatt elvégzik a fel­adatot, a csapat kétezer fo­rintot kap. De említhetném a pótkocsijavítást, ahol két hétről nyolc munkanapra csökkent a javítási idő. Ez a kiscsoportos bérezés be­vált, csak ajánlati tudom másnak is. Egymás mellett dolgozik a darabjaira szétszedett MTZ mellett Láng István szerelő és Vadál József traktoros. — Ilyen tengely kellene — mondja a szerelő a kollegá­jának. — Majd megoldjuk vala­hogy. Mesztegnyőn a téli javítá­sok idején minden traktoros ott van a műhelyben, részt vesz saját munkaeszköze ki­javításában. Vadál József azt tartja, hogy fontos ez, hiszen Í ők a legjobb ismerői az esz­köznek, rejtett gyengéivel is tisztában vannak, s az ő ér­dekük elsősorban, hogy ha indulni kell, valóban tökéle­tes legyen az eszköz. — így megszűnt az egy­másra mutogatás is — je­gyezte meg Lajtai István műszaki vezető — nem hi­vatkozhat a traktoros a sze­relő mula&z,tásaira, hiszen ő is ott volt. A biztonságos munkavég­zés feltételeinek megteremté­se különösen jelentős olyan gazdaságban, mint az övék, ahol a kistraktorok 47 szá­zalékát már nulla értékben tartják nyilván, s az anyagi­ak egyelőre nem adtaik le­hetőséget pótlásukra. Marad az évenkénti gondos főjaví­tás, a rendszeres szerviz, a körültekintő pontos karban­tartás. Csak így biztosítha­tó, hogy az elöregedett esz­közök győzzék és ellássák a mindig soron következő fel­adatokat — Kialakítottuk azt a mód­szert — jegyezte meg Lajtai István —, ha az erőgép veze­tőnek elfogy az egy hónapra szóló üzemanyag-mennyisége, akkor a raktáros addig nem ad újabbat, amíg nem tör­ténik meg a kötelező szerviz, illetve karbantartás. Eleinte emiatt voltak viták az agro­nómiával, mert a szoros mun­kaidőben ők szerették volna, ha ez vagy az a feladat még a szerviz előtt elkészül, de hát végül is az ő érdekük, hogy folyamatosan üzemké­pesek legyenek az eszközök. Mesztegnyőn ennek a gya­korlatnak köszönhető, hogy jelentősebb kiesések nincse­nek -az év során. — Milyen műszaki hát­térrel lát a gazdaság áz idei feladatok elvégzéséhez? — kérdeztük Vasvári Jánostól a szövetkezet elnökétől. — Az igaz, hogy két áj Dominátor 106-ossal egészül ki kombájnparkunk, és ta­valy ősszel vettünk egy Rá­bát és IH-vetőgépet, viszont selejteztünk is. Mennyiségi­leg nem gazdagodtunk, vi­szont a minőségben, a tel­jesítményekben javultunk. A mai követelmények, terme­lési színvonal mellett ezt fontos lépésnek tartom. Ösztönző bérezés gott, alapvető érdek a be­szerzést saját erővel, „házi megoldásokkal’' helyettesí­teni. A biztonságos műsza­ki háttér döntően hat az egész termelésre. A betonozott placcon so­rakozó kombájnok mellett ott áll az új Fiat traktor, a gabonaprogram keretében rövidesen megérkezik hozzá az új vetőgép is. Az új esz­köz biztonságot jelent, ám semmivel sem csökken ez­által a meglevő erő- és munkagépek kijavításának fontossága. — Ütem szerint dolgo­zunk — mondta Gerse György. — Mint mindig, az a legfontosabb, hogy a tava­szi induláshoz szükséges eszközök megbízható minő­ségben, a szükséges időben rendelkezésre álljanak. A harmincnyolc erőgép­ből, amelynek február vé­géig el kell készülnie, hat­nak a javításával végeztek, munkára kész már két ve- tegep, két műüágyaszóró es hét pótkocsi. Az állandóan itt tevé­kenykedő harminchét dol­gozó helyett most csaknem ötvenen szorgoskodnak a műhelyekben. Traktorosok, szárítókezelők is segítenek, hogy a felkészülés minél gondosabb legyen. Hiszen a mostani munkák pontosság* egyik bizéobítek a holnap jó teljesítményeihez. idén? A kérdésre Pacsai László, az Agroker csoport- vezetője válaszolt: — Január első felében nőtt az alkatrészforgalmunk, lé­nyegében -fennakadás nélkül kielégíthetjük a téli gépjaví­tás során felmerült igénye­ket. A múlt év első hónap­jában 39 millió forint érté­kű alkatrész talált gazdára, most, a csonka hónapban mái 29 milliónál tartunk. Fo­lyamatosan érkeznek a szál­lítmányok, ennek megfelelő­en értesítjük a gazdaságokat, hogy jöhetnek a kért áruért. A napokban kaptak nyolc­millió forint értékű rako­mányt az öreglaki Állami Gazdaságtól: hidraulika-tö­mítőket küldtek. A gazdaság a múlt év utolsó negyedében kezdte el ezeknek a cikkek­nek a gyártását, s rendsze­res szállítója az Agroker- nek. — Az alkatrészgyártásra számos új partnert szerez­tünk, például kaposvári és a megyeszékhely közelében dol­gozó kisiparosokat. Csavar­anyákat, csapokat és más tartozékokat készíttetünk velük, csupa olyan terméket, amelyet máshonnan — főként importból — nem' tudunk be­szerezni. A kaposfüredi té- esztől tömítő gumigyűrűket kapunk. Az erre az évre szükséges cikkek importból származó részének 80 százalékát, a ha­zai gyártók pedig a kért termékek teljes egészét visz- sza igazolták a vállalatnak. Ami még bizonytalan: egyes, külföldi gyártmányú szerke­zeti egységek sorsa. Megtakarítás felújításból —■ Az MT7, 550-es kivéte­lével az összes keresett trak- tortipusból kielégíthetjük a mezőgazdasági nagyüzemek igényeit — tájékoztatott Ba­logh Ernő, a Kaposvári Me­zőgazdasági Termelőeszköz­kereskedelmi Vállalat osz­tályvezető-helyettese. Hason­ló kilátások vannak NDK és lengyel gyártmányú kom­bájnokból, valamint egyéb, önjáró betakarítógépekből is. Sőt, traktorokból még túlkí­nálat is van: az Agrokernél 230 darab várja a vevőt.. Igény viszont csak 180-ra van. Igaz, még nem minden somogyi közös gazdaság kö­zölte gépvásárlási szándékát, vásárlásait anyagi helyze­tétől teszi függővé, és még nem alakult ki tisz­ta kép a pénzügyi lehe­tőségeiről. Tíz téesz jelezte, hogy visszaáll a korábban tervezett vételtől, s ebben nemcsak a pénzszűke játszik szerepet, hanem az is, hogy közben belépett valamelyik növénytermesztési rendszer­be, s annak keretében old­ja meg gépparkjának fejlesz­tését. így aztán előfordulhat, hogy a vállalat mégiscsak ta­lálkozik az adott gazdasággal, mint vevővel, ha . közvetett úton is, mert például a KITE az Agrokertől szerzi be part­nergazdaságainak az erő- ( és munkagépek egy részét. Az utóbbi években eny­hültek az alkatrészellátási gondok — mi várható az — Hogyan állunk a javí­tásokkal? — a szokásos hét­fő reggeli megbeszéléseken kérdezte Horváth László, a nagybajomi Lenin Tsz elnö­ke. Gerse György műszaki főágazatvezető tön|pren tá­jékoztatott, s mivel üteme­zés szerint, rendjén mennek a dolgok, inkább az ágazat más feladatairól esett több szó. A műszakiak ugyanis nem kevés részt vállaltak abban, hogy a borjúnevelő elengedhetetlenül szüksé­gessé vált bővítését minél olcsóbban elvégezhesse a szövetkezet. A költségtakarékosságra való törekvés nem csupán itt, hanem a gazdálkodás mind kiterjedtebb területe­in jellemző. — Ez az év az első, ami­kor az alkatrészek felújítá­sával legalább félmillió fo­rint megtakarítást szeret­nénk elérni — mondta a fő­ágazatvezető. Egy év óta si­került erősíteni a műszak „lelkét”, gépekben, felsze­reltségben gazdagodtak. Ez teremt lehetőséget arra, hogy az alkatrészköltségeket mérsékeljék, amit csak le­het, házon belül tegyenek újra használhatóvá. — Sok a hiánycikk? — Valójában talán nem annyi, mint korábban. Mos­tanában inkább az a napon­kénti bosszantó gond, hogy apróságok, filléres dolgok hiányoznak, például egy gu­migyűrű. A másik gond pe­dig, hogy a minőséggel van­nak problémák. Tavaly pél­dául a hidraulikus gumi­gyűrűvel. Reklamáltunk — természetesen nem csak mi —, most megjelent a piacon egy új, jobb — de többszö­rös áron. Ezzel a gondolattal a be­szélgetés visszakanyarodott ahhoz, hogy a mai gazdasá­gi környezetben jól felfo­■ A mezőgazdaságban a tél a gépek, a mun­kaeszközök kijavításá­nak időszaka. A felké­szülésé; hogy ha meg­szólal a pacsirta, üzem­biztosán láthassanak hozzá a határban a munkákhoz. Ahogy a szüret való­jában a metszéssel kez­dődik, a nagyüzemi nö­vénytermesztés ered­ményessége jórészt a műszaki felkészültségtől függ, ezen belül is a gondosan, alaposan el­végzett javításoktól. összeállításunkban a mezei munka mai szín­tereire, a gépműhelyek­be látogattunk tapasz­talatokat szerezni: ho­gyan, milyen feltételek között végzik ezt a fon­tos tennivalót, illetve — a gabonaprogrammal összefüggésben — mi­lyen műszaki háttérrel indulnak gazdaságaink idei nagy feladataik teljesítésének. Alkatrész Somogybái I

Next

/
Oldalképek
Tartalom