Somogyi Néplap, 1983. december (39. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-11 / 292. szám

Legalább egy nyelvet Miért csak az angolt? Manapság — szerencsére — többen tanulnak nyelve­kéit mint régein. Munkaidő után, este rohannak órára, tanulnak felnőtt fejjel. Aki úgy érzi, ez már kimaradt az életéből, a gyerekét írat­ja be, és hordja — fáradsá­got, pénzt nem kímélve — nyelvi táborba, tanfolyamra, magánórákra. Tévedés ne essék, nem a nyelvtanulás ellen beszélek. Ellenkezőleg! Inkább arra szeretném fölhívni a figyel­met: gondoljuk meg, hogyan és miért akarunk tanulni. A mai rohanó világban nincs túl sok pazarol nival ó ideje az embernek, és valljuk be, egy idegen nyelv elsajátítá­sa sok energiát, szorgalmat követel. A szakértők szerint először el kell dönteni: mi­lyen célbél akarunk megis­merni a nyelvet. Egy ka­posvári tanfolyamán a fel­nőtt hallgatók a következő válaszokat adták: — Legfőbb szórakozásom, hogy megismerjek távoli országokat; minden szabad időimet utazással töltöm. Sokszor kellemetlenül ér­zem magam, amikor még a vámosok kérdéseit sem ér­tem. Az étteremben nem tudok rendelni, a boltban vásárolni. Ezért elsősorban a társalgási nyelvet szeret­ném elsajátítani, jó kifejező- készségre szeretnék szert tenni. A másik tanulónak mások az igényei. — Nekem a szakmához szükséges a nyelvismeret. A szakirodalom nagy részét csak eredetiben lehet olvas­ni, a fordítás jóval később kerül forgalomba. Ezért a szakszöveg olvadásában, for­dításában kell jártasságot szereznem. Megint mások levelezéssel szeretnének ismeretséget kötni külföldi emberekkel. Számukra az írásbeli kifeje­zőkészség megszerzése a cél. A különböző készségeket természetesen nem lehet egymástól elhatárolni. A nyelvtanárok fő törekvése, hogy a beszédet, írást, olva­sást és megértést egyaránt fejlesszék. A tapasztalat mégis az, hogy sokan —. egy-két évi tanulás után — föladják, piert úgy érzik, nem tanultak semmit. Azért, hogy a kudarcoktól megóv­juk magunkat, a valósághoz híven kell fölmérni a hely­zetet. Arra ugyanis nagyon kevesen képesek, hogy mun­ka mellett, heti egy-két órai foglalkozással, tökéletesen magukévá tegyenek egy-egy nyelvet. Gyerekkorban más a hely­set. Egy kisfiú például azért áezdett a tanuláshoz, hogy értse a Sandokant. A vala­mivel idősebbek dalszövege­ket akarnak fordítani. Naiv módon kialakul bennük a szándék. így is természetes. Végtére gyerekkorban telje­sen mindegy, hogy mi tá­masztja föl a nyelvtudás iránti igényt. Az a fontos, hogy eredményre ' vezessen az elhatározás. Nyolc-tíz éves korában sokkal több az esély arra, hogy bárki ter­mészetesen, játékosan, a gyakorlatban alkalmazva is­merje meg a nyelvet — csaknem olyan egyszerűen, mint ahogy a kisbaba elsa­játítja. A kudarcok másik oka, hogy nem eléggé átgondolt a nyelv kiválasztása. Van, aki minden évben más-más tanfolyamra iratkozik be, végül mindegyiket otthagy­ja, mert valamiért nem tet­szik neki. Ezzel legföljebb azt lehet elérni, hogy kever­je az egyes nyelvek szavait. Mielőtt a nagy vállalko­zásba belefognánk, el kell dönteni: mire vagyunk ké­pesek, és főleg azt, hogy me­lyik nyelvet tudjuk legin­kább hasznosítani a gyakor­latban. Nemcsak arra gondo­lok, hogy ne tanuljunk első­ként arabul, hanem — pél­dául — aki jól tud oroszul, remélheti, hogy viszonylag könnyen megtanul egy má­sik szláv nyelvet. Épülhet az új nyelv tanulása a latinra vagy valamelyik germán nyelvre. Kétségtelenül divatos nyelv most az angol. Sokszor való­ban indokolt ez a választás, de az utazgató ember talán hasznát venné a környező or­szágok nyelvének is. Vagy tanulhatna németül, fran­ciául, spanyolul. Bondor Lászlómé, a kaposvári TIT- klub titkára azt mondta: — Ebben a tanévben csak angol és német nyelvtanfo­lyam indult nálunk. Évek óta meghirdetjük a francia, az olasz, a spanyol, az esz­perantó és a szerb-horvát nyelvet; van hozzá tanár is, könyv is, de oda mindig csak egy-két ember jelent­kezik. Ha jól emlékszem, szerb-horvát tanfolyam hat éve volt utoljára. Sajnáljuk azt a pár jelentkezőt, aki szeretne tanulni, de tizen- ötös létszám alatt nem In­díthatunk csoportot. A nyelvtanulás helyzetét és eredményességét sokáig lehetne tárgyalni; én inkább befejezem. Szükségünk van — szükségünk volna — ide­gen nyelvekre, hiszen kis nép vagyunk, és a magyar, állítólag, a világ legnehezebb nyelvei közé tartozik. Ezért, ha „kommunikálni akarunk”, nekünk kell tennünk valamit az ügy érdekében. S ha nem is válunk az egymillió Lomb Kató országává, azt azért il­lene elérnünk, hogy minden állampolgár jól beszéljen legalább egy idegen nyelvet. T. K. Radioizotópos vizsgálatok Eredményesen alkalmaz­zak az izotópdiagnosztikát a Debreceni Orvostudományi Egyetem I. számú belgyógyá­szati klinikájának központi izotóplaboratóriumában. Két­féle módon — in vitro és in vivo — igyekeznek földerí­teni a kórképet. Az úgynevezett i» vitro, vagyis kémcsőben elvégezhe­tő hormondiagnosztikai vizs­gálatok során a szervezetben levő különféle hormonok és más biológiailag aktív anya­gok vérszintjéből következ­tetnek a betegségekre. A má­sik, úgynevezett in vivo vizsgálatoknál az emberi szervezetbe juttatják az izo­tópokat, s annak megoszlá­sát figyelik a különböző szervekben. A pajzsmirigy esetén például a radiojód felszívódásának a mértéke egyenes arányban van a bel­ső elválasztású mirigy mű­ködésével. Az előbbi mód­szerrel a múlt évben mint­egy tizenháromezer megha­tározást végeztek a debrece­ni klinikán. Az utóbbival kétezer pajzsmirigyes bete­get, úgynevezett gammaka­merás izotópdiagnosztikai berendezéssel pedig ezer be­teget vizsgáltak. A számítógéppel összekap­csolt műszerrel különféle statikus és dinamikus vizs­gálatok végezhetők. Az I. számú belklinika központi izotópdiagnosztikai labora­tóriumában most a szív izo­tópos. vizsgálatának beveze­tésén dolgoznak. 80 éves a Vasas Kórus Magyarországot választották Mr. 6a Mrs. Duront Somogyd&röoskón Éppen 80 esztendeje ala­kult a Vasas Művészegyüttes Énekkara, a magyar mun­kásművelődés és az amatőr művészet jeles képviselője. Kezdetben férfikórus, majd vegyeskarrá szerveződött 1948-ban a szabadságharc és a polgári forradalom centerná- riumán. Az igazi siker is eh­hez az esztendőhöz kötődik, hiszen a centenáriumi kórus-/ versenyen első díjat nyert az énekkar. Már a 30-as évek­ben Bartók és Kodály mű­veit tűzte műsorára, így pró­bálta megszerettetni, köz­kinccsé tenni a magyar zene­művészet óriásainak alkotá­sait. E hagyományokhoz napjainkig hű maradt, hiszen repertoárjának gerince vál­tozatlanul Bartók, Kodály, valamint a mai magyar ze­neszerzők művei és a kórus- irodalom remekei. Ezenkívül a munkásmozgalom forradal­mi dalhagyományait is gon­dosan ápolja. Az énekkar munkáját mindig a legkiválóbb művé­szek irányították, közülük a legismertebbek: András Béla, dr. Ujj József, Vaszy Viktor és Vásárhelyi Zoltán. Voss Lajos Erkel- és SZOT-díjas karnagy, zeneszerző vette át 1962-ben az énekkar vezeté­sét, s számos európai ország­ban, így Belgiumban, az NSZK-ban, Olaszországban és Svájcban is nagy sikert aratott — Az idén az NSZK-beli Erlangenben a magyar napo­kon tapsolt nekünk a lelkes közönség, ahol a Siemens­kórus meghívására vendég­szerepeltünk — emlékezik Vass Lajos karnagy. — Ter­mészetesen itthon is számos nívódíjban és elismerésben részesültünk. Részt vettünk a Vasas-fesztiválokon, ame­lyeket többnyire Miskolcon és Diósgyőrben rendeztek. Nyár elején egy fiatal an­gol házaspár telepedett le a koppányvölgyi Somogydö- röcskén. A kis község egyik földes utcájában találtuk meg a Duront házaspárt. — Annak idején, amikor kikerültem Angliába, a BBC is riportot akart készíteni velünk — mondja az asz- szony. — Feleség a vasfüg­göny túloldaláról, valami ilyen címmel. Le is mond­tuk. Alan, a férj csak épphogy pötyög magyarul, így Mrs. Duron tolmácsként is szere­pei. A házaspár története egy dél-franciaországi szere­lemmel kezdődött: ott ismer­te meg egymást a két, uta­zást kedvelő fiatal. A talál­kozást hamarosan kézfogó követte, majd a házaspár Angliában, egy Manchester melletti faluban telepedett le. Alan kereskedőnek készült, felesége Angliában folytatta az ELTÉ-n abbahagyott ma­tematika-fizikai tanulmá­nyait, esti tagozaton, nap közben pedig laboratórium­ban dolgozott. Egy idő után újra beültek 15 éves Mórá­sukba, és nekivágtak a nagy­világnak. A döröcskei nagyszoba fa­lán világtérkép függ, vastag piros és fekete jelek futnak országról országra. — Az európai államokon kívül Irakot, Iránt, Pakisz­tánt, Nepált és még jó né­hány ázsiai országot bejár­tunk. Hol hosszabb, hol rö- videbb Ideig vertünk tábort — meséli Alan. — Ausztráliában majdnem egy évet töltöttünk — mond­ja az asszony. — A döröcs­kei ház is ennek köszönhető: ott kerestük meg az árát. Az udvaron megszemlél­jük Alan birodalmát. A régi ház kertjéből már kiirtotta a gazt, háromnegyedéig kész az istálló is. Sotthy — Kormos-1- kutya vidáman ugrál kö­rül bennünket. — Alan mindig is farmer akart lenni. Most kapunk a kaposvári tangazdaságtól öt tehenet, szerződésre. Alan egy ideig a szorosadi tsz- ben tanulta: a tehenészet csínját-bínját, de amikor a qsavargyárba került, úgy döntött, hogy inkább gazdál­kodó lesz. Férje mutatja a kétéves ideiglenes letelepedési irato­kat. Megtudom tőle, hogy gondjuk van a munkakönyv intézésével, anélkül pedig csak alkalmi munkából tart­hatná el a családot. — Miből él ma a Duront család? — kérdezem a ne­jét — Van egy kis megtakarí­tott pénzünk, ezenkívül én tanítok is, az igali általános iskolában; csak amíg nem rendeződik a tanári diplo­mám elismerése, képesítés nélküli vagyok, elég alacsony fizetéssel. Alan közben eredeti angol teát tálal tejjel. — A törökkoppányi ta­nácstól nagyon sok segítsé­get kaptunk — mondja az asszony. — Lakás, állás­ügyek .. „ a gyerekek elhe­lyezésében is a pártunkon voltak. Sonja elsős, a kisül­ünk pedig a döröcskei óvo­dába jár. Minden napjuk hosszú élménybeszámolóval végződik: hogy készültek a télapóürnepre ... Hát azt öröm volt látni ... Az iskola szóra Alan is fel­kapja a fejét: — Jók a magyar iskolák. Hangulatban, demokráciá­ban utolérhetetlenek. Beszélgetésünk során szó­ba kerül a jövőjük, és ter­veik is, többek közt a köz­ponti fűtés beszerelese, a ház csinosítása, és hogy végre az autó is ^magyar rendszámot kapjon. Legvégül az emberből kibújik a kér­dés: — Miért választotta a vi­lágutazó család ezt a kis so­mogyi községet? A feleség lefordítja a kér­dést, Alan elmosolyodik: — Régebben többször be­jártuk Magyarországot. Mindkettőnknek ez a dom­bok, völgyek közé búvó, tisz­ta levegőjű környék tetszett. Az ember egy idő után meg­állapodik ott, ahol élni sze­retne. Mi ezt választottuk. Bek« Jóséi Feltárul a pécsi várfal egyik legfontosabb — min­denesetre a legnagyobb kiter­jedésű — műemléki együtte­se. A várfal kiszabadítására hozott tanácsi döntés mégsem elsődlegesen műemléki, ha­nem városrendezési okok mi­att született. Nevezetesen: a történelmi városközpont mentesítése érdekében. A várfalhoz csatlakozó házak, udvarok és kertek megszün­tetése lehetővé tette a belvá­rost körülvevő, úgynevezett érintő utak hálózatának lét­rehozását. Már készen van a nyugati érintő út, s most épül az északi. Az új közlekedési rendszer megteremtése kapcsán fel­újították a közműrendszert is. Lehetőség nyílt továbbá a zöldterület növelésére: új parkok és sétányok kialakí­tására. S természetesen fon­tos szociális intézkedés is volt a romantikus külsejű, de el­avult, egészségtelen váraljai lakások megszüntetése. A régészeti kutatást kö­vetően az Országos Műemlé­ki Felügyelőség állítja helyié az erősséget. Ez év végéig a várfal negyede készült eL Nemcsak eredeti szépségét kapta vissza a műemlék, ha­nem olyan szilárd, hogy akár egy középkori várostromnak is ellenállhatna. Az újjáépült részeket már­is birtokukba vették, s kü­lönféle módon hasznosítják a pécsiek. A Kapubástyában a nyári színház játszik, a hoz­zá csatlakozó virkert és sáncárok pihenőpark lett, a várfal alatti pincékben bo­rozót és sörözőt rendeztek be, s egyes pontjai kilátó­helyül szolgálnak. A páratlan történelmi emlék újjászüle­tésével visszakapja középko­ri hangulatát a pécsi belvá­ros. Rendszeresen föllépünk a szombathelyi munkáskórus- fesztiválokon is. Itthon leg­utóbb a szigetvári napokon hallhatott a közönség ben­nünket; jövőre a Nagykani­zsai Szimfonikus Zenekarral közösen lépünk föl. Már november közepe óta kapható a hanglemezboltok­ban A Vasas Művészegyüttes Énekkarának 80. évfordulójá­ra című lemez. Egyik oldalán magyar költők verseire kom­ponált dalok találhatók, a másikon pedig népdalfeldol­gozások. Ez valódi újdonság, mivel a Felszállott a páva című mű kivételével a többi dal még eddig más lemezen nem volt hallható. Visszakapja eredeti szépségét Pécs történelmi központjá­nak rekonstrukciója során föltárják és helyreállítják a város középkori várfalát. Ma­gyarország legnagyobb kiter­jedésű erődítményrendszere ez, a belvárost övezve körül­belül két kilométer hosszan maradtak fenn a bástyákkal megerősített és kapukkal át­tört kőfalak. Európa-szerte Is párját ritkítja az összefüg­gő, épségben levő középkori falrendszer. A mostani vá- rosformáló tevékenység ered­ményeként kiszabadítják év­százados „rabságából”, és a mai pécsi polgárokat szolgál­ja majd. A tatárjárás után — a XIII. században — emelt fa­lak az úgynevezett Püspök­vár védelmét szolgálták. A XV. században átépítették és megerősítették a védelmi rendszert. A török kiűzése utáni időben azonban elve­szítette jelentőségét az erő­dítmény, sok helyütt le is bontották a falakat a város- rendezés során. Az északi és a nyugati falat azonban fel­használták építkezéseik so­rán a pécsi polgárok, mégpedig nem úgy, mint ahogyan abban a kor­ban szokás volt, azaz hogy elhordták volna köveit, el­lenkezőleg: kétoldalt hozzá­ragasztották kis házaikat s így megspóroltak egy falat. Ennek köszönhető Pécs Szombathelyen megnyílt a IX. Pannónia blennálé, az Ausztria keleti területén élő, il­letve a jugoszláviai Szlovénia és Nyugat-Magyarország képzőművészeinek közös tárla-, ta. Országonként 10—10 alkotó mutatja be 3—3 alkotását a Savaria múzeumban. (MTI-fotó — Czika László feáv. — KS)

Next

/
Oldalképek
Tartalom