Somogyi Néplap, 1983. december (39. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-11 / 292. szám
Ugyan, miért mennénk? Kevés az apróval! Küldöttközgyűlést tartottak a vadászok Tegnap Kaposváron az SZMT-székházában megyei küldöttközgyűlésre jöttek össze a somogyi vadásztársaságok képviselői. Elsősorban a társaságok gazdálkodásának tapasztalatairól esett szó, s a közgyűlésen irányelveket fogalmaztak meg a következő időszakra. A tanácskozás egyik legfontosabb tanulsága az volt, hogy javulnia kell az önálló vadásztársaságok önkéntes együttműködésének, valamint, hogy a jelenleginél jobb kapcsolatot kell kiépíteniük a mezőgazdasági nagyüzemekkel. A közgyűlés kapcsán Páll Endrét, a Mavosz somogyi intéző bizottságának vadászmesterét kértük, meg, hogy válaszoljon néhány kérdésre. — Miért épp a gazdálkodás szerepel most az érdeklődés középpontjában? — Évente kétszer tartunk küldöttközgyűlést Az egyiken mindig a következő vadászati idényre készülünk, a másikon pedig legégetőbb gondjainkról beszélünk. Most ez utóbbi volt a cél. Ahogy a világ a gazdasági bajokkal küszködik, úgy mi is leginkább anyagi, pénzügyi nehézségekkel bajlódunk. Meg kell őriznünk a vadgazdálkodás színvonalát, hogy később, jobb időkben, újra fölfelé törhessünk. Munkánkhoz elsősorban a bérvadásztatás és a vadértékesítés adja a fedezetet — Ezek jövedelmező tevékenységek. Mi hát a gondjuk? — Valóban jó jövedelmet biztosít a külföldi vadászok fogadása, de a közhit túl rózsának látja a helyzetet. A kereslet megváltozott, sokkal kevesebben jönnek Magyar- országira azért, hogy nagy értékű vadat lőjenek ki. Inkább hosszabb ideig szórakoznak nálunk a vadászok, de megelégszenek néhány gyengébb szarvasbikával, így hát több és jobb szolgáltatást kell nyújtanunk, s az igényekhez kell igazítanunk a kínálatot. Akkor tudjuk legalább szinten tartani a bevételt, ha több kisebb értékű vadat lövetünk ki. — Nem fenyegeti ez az állomány létszámát? — Az igények változása szerencsésen egybeesik a lehetőségekkel. Somogybán igen jelentős számú az állomány, de egyre kevesebb a kapitális öreg bika. így a túlzott ritkulás veszélye elkerülhető. Reméljük, mire ösz- szegyűlik újra a megfelelő tőke, tehát növekszik a kereslet, megint lesznek nagy értékű agancsosaink. — Mi kell a célok éléréséhez? — Az, hogy a vadásztársaságok az eddiginél szorosabb kapcsolatot építsenek ki egymással, jobban hangolják összegazdálkodásukat, s ezzel is takarékoskodjanak. A mai vadgazda egyben üzletember is; kerenie kell az olcsóbb és minél többet hozó megoldásokat. — A gondok ellen.ére sincs baj a nagyvaddal, am mi lesz az apróvaddal? — Nehéz a helyzet, és sajnos, nem is bizakodhatunk. De tenni azért teszünk ezt- azt Például: egy évre három vadásztársaság együttműködésével háromezer hektáron megkezdődött egy kísérlet, amelynek célja a nyúl elszaporitása; ennek azonban csak néhány év múlva várható az eredménye. Apró- vad-heiyettesítőként az őzet próbáljuk favorizálni. Ezenkívül a vízi vad, tehát a vadkacsa ad még lehfetőséget a jobbításra. De a nyúl és a fácán... A legnagyobb baj, hogy még magunk sem látjuk a kiutat. L. P. A piaci gondok közül a kellemesebb jutott az idén is a Mezőgép tahi gyáregységének, mert megrendelés- bőség miatt főtt az ott dolgozók feje. így önerőbői nem tudták volna kielégíteni vevőiket, viszont a piacot nem. akarták elveszíteni. Ezért több termelőszövetkezettel és társcéggel együttműködve, valamint a gyárnál megalakult vállalati gazdasági munkaközösségekre támaszkodva dolgoztak az idén. 127 millió forint értékű áru kerül ki a gyárból karácsonyig. Akkor zárják az évet, mert a két ünnep közötti időt már ledolgozták. A kooperációs partnerek munkája húszmillió forint értékű, a munkaközösségek pedig hétmillió forint „megtermedétjéKarácsonyhoz közeledve sem lett nyugodtabb a nagyvilág, holott ez az ünnep a földlakók jelentős részének — tekintet nélkül arra, hogy ateisták-e vagy valamelyik keresztény egyház hívei — a békesség és a szeretet jelképe. De úgy tetszik, a népek erőfeszítéseit nem mindenütt akarják figyelembe venni. Pedig a világ több sarkából érkező hírek e héten is bizonyították: államférfiak és egyszerű polgárok rengeteg energiát áldoztak a béke ügyénél! kdeimére. De ellenkező előjelű hírek is jöttek, amelyekből úgy látszik, mintha Mars hadisten hívei többségben volnának. Nem így van! Csak a harcias kisebbség sem bír magával. Kicsibe» mm is vívjuk „harcainkat”, megkezdődött a karácsony előtti tülekedés és lökdösődés az üzletekben. A somogyi kereskedelem — amelynek a december csakúgy a legnehezebb hónapja, mint az ágazatnak bárhol — állja a sarat A játékfrontot kivéve — ahol igencsak gyengécske arzenált vonultattak föl a boltosok — színes, változatos kínálattal fogadták szűkebb hazánk üzletei a keményen rohamozó vásárló-előőrsöket. A világpolitika borús égboltja alatt s rohanó, készülődő magán-hétköznapjaink közben eseménydús hetet éltünk át. Országos érdeklődés kísérte az MSZMP KB ülését, amely a nemzetközi helyzet értékelésével és gazdaságunk idei eredményeinek, illetve az 1984-es év kilátásainak elemzésével telt vei” járultak hozzá a tervteljesítéshez. A tabiak tőkés exportter- vütket alaposan túlteljesítik, az előirányzott kivitel kétszeresét szállították nyugat) partnereknek. Év kézben érkezett meg hozzájuk egy nem várt, nagyobb megrendelés. Ügy sikerült ennek elegeit tenni, hogy közben a hazad vevők sem szonáták háttérbe. A cél érdekében többször átcsoportosították az embereket, futbaHnyelven szólva: nem voltak állandó posztok, totális játékot játszottak a munkások. A tatai gyár január elseje óta a belkereskedelmi tevékenység jogával is rendelkezik. Énre azért volt szükség, mert egyre több megrendelőjük jelezte, hogy szívesebben állna közvetlen eL A Minisztertanács is ülést tartott, s elfogadta a jövő évi népgazdasági tervet. Tanulságul annyit: nehéz, kemény munka vár ránk. Somogybán is sok minden történt; több örömteli eseményről számolhattunk be a héten. Az első napokban dr. Szirmai Jenő, az OTP vezérigazgatója járt Kaposváron és megbeszélést folytatott a helyi vezetőkkel. Örömhírünk erről a tanácskozásról az, hogy a somogyi programok — elsősorban a lakásépítés — jelentős pénzügyi támogatást kap jövőre is a takarékpénztártól. Átadták Barcs új bölcsődéjét; Hild-énmes lett Nagyatád. Két rövid — további taglalást szükségtelenné tevő — mondat, két derűlátásra és büszkeségre okot adó tény. Magv siker« est volt hétfőn Kaposváron a megyei könyvtárban. A magyar sajtó napja után engedtessek meg, hogy krónikánkban egy mondattal, magunkról is szóljunk. A Néplap Somogyi tájak, emberek című rendezvénye, valamint a szerdai sajtónapi koszorúzás és ünnepség egy számunkra is nehéz időszakban jelentett apró föllélegzést. Még egy felhőtlen örömről; a gyermekkönyvhét és somogyi eseményei szintén a múlt héten tették színesebbé az aprónép és a nem feledékeny felnőttek életét. S persze ne feledkezzünk meg a Télapóról vagy a Mikulásról — kinek mi tetszik —; ő is megérkezett, s az ígéretekkel ellentétben még a rossz gyerekeknek is vitt ajándékot. kapcsolatban a gyárral, mivel úgy gyorsabb és biztonságosabb a szállítás. A kereskedelmi tevékenység egyben a piackutatás eszköze. A gyártmányfejlesztéshez már az idén is fobb ötletet szerzett a gyár a közvetlen vevőkapcsoiatok révén. Elsősorban a mezőgazdasági termelési rendszerek jelentkeztek új igényekkel, s ezek szerint bővült a Mezőgép tatai gyáregységének anyagmozgatási és raktározási eszközökből álló termékskálája. Üzletfeleik képviselői rögtön megismerhetik a kínálat nagy részét,- ha belépnek a gyárkapum, mert azonnal belebotlanak a szabadtéri termékbemutatóba, amelyet afféle vevőcsaloga- tónek szántaik a mezőgépesek Az események fölsorolása — nem hiánytalanul — eny- nyi. A kereskedelemmel már foglalkoztunk krónikánk elején, mint az ilyentájt leginkább előtérben levő területtel. De népi kevésbé fontos időszak ez az iparban és a mezőgazdaságban sem. Évzárásra készülnek a megye termelőszövetkezetei és állami gazdaságai. A tsz-ek többségében már végeztek a javak számba vételével a leltározó bizottságok. A szövetkezetek jó részében a múlt héten az irodai egyeztetések folytak. Megszaporodott a számszaki munka, és napról napra világosabb a kép, a nehéz esztendőt végülis milyen eredménnyel zárják a gazdaságok. Erről volt szó többek között a termelőszövetkezetek megyei szövetségének elnökségi ülésén. Megállapították, hogy az előzetes fölmérések alapján Somogy szövetkezetei az idén 1,6 százalékkal no vélték termelési értéküket, a költségek viszont több mint négy százalékkal emelkedtek. így ösz- szességében mérséklődik a gazdálkodás eredménye. flz ipar szintén az évzárás napjait éli át. Ahol kell, hajráznak a munkások, ahol egyenletesebb volt év közben a termelés, ott nyugodtabbak ezek a hetek. Az eredmények részletes értékelésére persze csak később számíthatunk. Ma csak a vállalatok, gyárak vezetői tudják külön- külön, hogy kapun belül miként alakul a helyzet. Az általános megállapításokra később' nyílik alkalom. Lnthár Péter Jól dolgozó mun ka közösségek Teljesítette tervét a Mezőgép tahi gyáregysége SOMOGYI KRÓNIKÁJA Á Borsi-tanyán A gyerekek révbe jutottak A Borsi-tanyán csend van, szél sem zizegteti a késő őszi, csupasz ágakat, a földön heverő száraz levelek jelképek. Az idő visszavonhatatlan múlását, a természet folytonos változását jelzik. Két komor, fekete kutya iramodik felém. Csaholva körbelihegnek. A távolabb legelésző három tehén a hirtelen támadt zajra fölkapja a fejét, és odébbáll. A bokrok szegélyezte rét szélében folytatják megkezdett ké- rődzésüket. — Három fiú- és egy lánygyermeket neveltünk föl becsülettel, ahogyan tőlünk tellett — hallom később a szűk kis konyha melegében az idős házaspártól; Mari nénitől és Feri bácsitól. Jobbára az asszony szól; a férfi szikár, de kemény, napcserzett arcú, magának való. Olyan, aki megszokta az élet kiszámíthatatlanságát, aki megszokta az egyedüllétet, a tiszta levegőt. — Itt élünk a szpórai legelő szélén, juharfákkal és tüskés bokrokkal körülzárt tanyánkon. Valahol félúton Suzsák és Csisztapuszta köszül a ház, költözzenek be hozzánk. Nem akarnak. — Ugyan, miért mennénk? — vág közbe morcosán Feri bácsi. — Mi már nehezen mozdulnánk innen. Különben is jól tartjuk magunkat. Még mindennap kihajtom a teheneket a rétre, nem tudnék meglenni enélkül. Gyerekkoromtól kezdve gulyás- kodtam, csak akkor hagyom abba, ha fölkelni sem tudok. Űjabb csönd telepszik a félhomályba. — Bolond ez — mondja dödögve s felesége. — Jobban szereti a teheneit, mint bárki mást. — Hát persze — vág visz- sza az öreg. — Viiágéletem- ben az állatok jelentették a legtöbbet. Az öreglaki gróf alatt kezdtem, amikor még igazi berek volt ezen a környéken. Bivalybikákat, teheneket legeltettem. Goromba állatok voltak, könnyen nekitámadtak az embernek. Nem mindenki bírt velük. Ezért intézte el a gróf, hogy ne vigyenek el katonának. Fonyód és Feketeakol között, a sík vízen csónakon jártunk, a szilaj meg a vizben; tud az úszni jól. Nádat, csikzött Itt éltűnk akkor te, amikor az a tragédia történt, 1969-ben. Jenó fiúnk malacokat vitt Keszthelyre, vele volt a felesége is. Nagy köd ereszkedett az útra, s összeütköztek egy teherautóval. Nálunk laktak azelőtt, két kislányuk, Marika és Edit szerencsére itthon maradt. Csisztára, Jenő munkahelyére telefonáltak. Onnan a másik fiúnk jött haza, s elmondta, hogy mi történt. Meghaltak mind a ketten. Elakad a szó. Szemükből a könny már kiszáradt. Csak a mélyről fölszakadt sóhaj jelzi a soha el nem múló bánatot. — Mindhárom megmaradt gyermekünk révbe jutott. Családjuk van, boldogan élnek. Mi pedig Jóska halála után újra gyerekeket neveltünk. Unokáinkat, akik közül a kisebbik, Edit még ma is itt lakik velünk a férjével. Mindkét lány elvégezte az általános iskolát, tovább is tanultak. Mindkettő boltos Buzsákon. Megérkezik Edit. Nem szívesen beszél a múltról, inkább a jövő érdekli; — Már épül Buzsákon a házunk. Egy évet még kibírunk itt, a tanyán, aztán elköltözünk. Van egy Skodánk, addig ez jelenti az összekötő szálat a külvilággal. Egy időben szó volt róla, hogy ide is bevezetik a villanyt, aztán elmaradt. Már nem is járunk utána. A mamáék megszokták, hogy gyertyával vagy petróleumlámpával világítsanak. A kis ütött-ko- pott rádió elemmel működik ... Mondtuk; ha elkésást és más növényeket ettek az állatok, pihenni meg a környék szigeteire jártak. Jómagam is megtanultam úszni, bár abban az időben nem volt divat a fürdőzés; a Balatonban is inkább az urak, a bivalyok meg a marhák lubickoltak ... — A betegeskedest nem ismerem — teszi hozzá. — Orvosságot nem szedtem soha, csak néhány fogamat kellett kidobni. Nem fájt még semmim, de az utóbbi hónapokban kezd rakoncátlan- kodni a lábam. Én sem fiatalodom. A Borsi házaspár termelő- szövetkezett tagként dolgozott, mindketten onnan mentek nyugdíjba. Megélhetésükhöz elég az a kis pénz, amit kapnak. Dolgoznak még. — Aki megáll vagy elhagyja magát, az elveszett — mondja Mari néni. Ök nem akarnak megállni. — Sokat jártunk valamikor kofálkodni Fonyódra túróval, tejföllel — csengenek vissza fülembe Mari néni szavai, miközben az autó kikanyarodik a juharfák alól. Ma már nem jár piacra az asszony. Velük kereskedik az idő: munkájukért heteket, hónapokat, éveket kapnak cserébe... Gyarmati László SOMOGYI NÉPLAP
