Somogyi Néplap, 1983. december (39. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-11 / 292. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, E G Y I S Ü L J i T i 11 IPOW ikV Ara: 1,40 Fi SOMOG/I NÉPLAP AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXIX. évfolyam, 292. szám * T983. äecemb-H 11., vasárnap Kockázat és felelősség Megkezdődött az úttörővezetők Vili. országos konferenciája Szombaton Miskolcon, a Sorsod megyei Pártbizottság szék­házában több mint 500 küldött és meghívott részvételével meg­kezdődött az úttörövezetök Vili. országos konferenciája. A két­napos tanácskozáson a küldöttek megvonják az úttörőmozga­lom mintegy ötesztendös munkájának mérlegét és megfogal­mazzák a társadalom követelményeiből és a gyermekek igényei­ből adódó időszerű tennivalókat. Jégpálya nyílt Kaposváron a városi sporttelepen. A korcsolyázók a pályát sötétedés után is használhatják, mivel megfelelő villanyvilágítás is a rendelkezésre áll. Egész népünk ügye Kádár lános látogatása a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában Még az országgyűlés őszi ülésszaka előtt, az ipari bi­zottság ülésén mondta egy képviselő: nálunk csak po­zitív kockázat létezik. A vállalatvezetőnek ugyanis csak akkor érdemes valami újba kezdenie, ha biztos le­het a sikerben. Csak azért vállalhat felelősséget, ami százszázalékosan bejön. Többen egyetértő leg bólin­tottak erre, mert az ilyen magatartáshoz vezető szabá­lyozók — ha valóban ennek rovására írandó e jelenség — is hozzájárulnák ahhoz, hogy kevés az iparban az úgynevezett vállalkozó vál­lalat. Kevés az olyan veze­tő, aki a bizonytalannak látszó új mellett kiáll, fele­lősséget vállal. Az ilyenfajta vezetési magatartás tova­gyűrűző hatását nehéz fé­kezni, egy személyre korlá­tozni. A beosztott pontosan látja, hogy főnöke megke­rüli az esetleges döntést, már hetek—hónapok óta nem mond határozott vá­laszt, nem vállalja a dön­tésből ra háruló felelőssé­get .. Egy idő után a mun­katársak, beosztottak is be­lefáradnak, és hasonló halo­gató taktikába kezdenek, ha nekik keil dönteniük. A halogatás, menekülés minden fajta kockázattól, fe­lelősségtől, persze nem mai probléma. Tény azonban, hogy amikor minden nehe­zebben megy, amikor min­den fillérre szükség lenne, akkor élesebben vetődnek fel a gondok. Amikor a magyar gazdaság élvezte a fölfelé ívelő kereslet, az élénk piaci helyzet előnyeit akkor csak halkan hallat­szott egy kel kritikus szó. Most viszont nagyító alá kerültek a bajok, és meg­szüntetésükhöz valóban más­fajta vállalati magatartásra volna szükség. A népgazda­ság érdeke is azt követeli, hogy minél jobban ki kell használni a rendelkezésünk­re álló termelőeszközöket, s minden vezető nyújtson ma­ximumot a munkában. S minél fejlettebbek a terme­lőerők, annál fontosabb vol­na. bogy a dolgozók ott fejt­sek ki képességeiket, ahol annak technikai feltételei fejlettebbek. Vagyis hivata­losan bejegyzett munkahe­lyükön — a nagyvállalatok­nál —. ne pedig a háttér- szolgáltatóipar kisvállalko­zásaiban. Persze az is igaz, hogy a nagyvállalatnál, a gyáregységben egy zseniális, kiváló eredmény nem jelent hasonló értékű elismerést a véghezvivő számára. Nagy közösségi eredmény — szo­lid, egyéni haszon? Érde­mes akkor egyáltalán? Amikor tehát a kockázat-, a felelősségvállalást kérjük számon a vállalati közép­vagy éppen felső szintű ve­zetőkön, a munkatársakon, akkor egyúttal azt is vizs­gálni kell, megvannak-e hozzá a feltételek? Ha nem, miért nem? Mit lehetne ja­vítani? Szerencsére, a negatív ta­pasztalatok mellett azért a kedvező, az előremutató pél­dák sem ritkák. A hagyomá­nyosan vállalkozónak neve­zett ismertebb cégek mellett — Medicor, Magyar Vagon es Gépgyár, Magyar Hajó- « Dar úgy ar, hogy csak a legnagyobbakat említsük — mások is a kezdeménye­zőbb magatartást választot­ták. A nehezebb gazdasági helyzetben ugyanis nincs más reális megoldás. Haraszti István, az úttörő- szövetség titkára köszöntötte a konferencia küldötteit és vendégeit, köztük az elnök­ségben helyet foglaló Németh Károlyt, az MSZMP Politikai Bizottságának tagját, a Köz­ponti Bizottság titkárát, va­lamint a párt-, az ál­lami és a társadalmi élet számos vezető sze­mélyiségét. Crósz Károly, az MSZMP Borsod—Aba- új—Zemplén megyei bizott­ságának első titkára a ven­déglátók nevében üdvözölte a tanácskozást, majd a konfe­rencia elfogadja napirendjét, ügyrendjét, s megaiakította munkabizottságát. Az országos tanács írásos beszámolójához Varga László, a Magyar Úttörők Szövetsé­gének főtitkára fűzött szóbeli kiegészítést. Elöljáróban elmondta, hogy az úttörövezeloi közössege*, tes'ületek alkotó módon, nagy körültekintéssel vitat­ták meg az országos tanács levelét, illetőleg a konferen­cia előre kiadott dokumentu­mait. A kritikus és önkriti­kus elemző, értékelő és ter­vező munkában több tízez­ren vettek részt, s az igy szerzett tapasztalatok feljo­gosítják az országos tanácsot arra, hogy felelősséggel je­lentse: a mozgalom a kije­lölt úton halad, s a vártnál nagyobb nehézségek között is eredményesen vett részt a gyermekek nevelésében, szolgálta életük gazdagabbá, tartalmasabbá tételét. Az úttörőszövetség főtitká­ra fontos feladatként jelölte meg egyebek között azt, hogy a mozgalom szervezői Kora este van, az órámra nézek: nincs még fél hat. Egy középkorú férfi öngyúj­tót csihol a Camea előtt. Többször próbálkozik, mire felcsillan a fény, de nem gyújt rá, csak a kirakathoz szorítja homlokát. Rábámu­lok, aztán megyek tovább. Sétálok a sétálóutcában. Az egyik oldalon oda, a mási­kon vissza. Nézném a kira­katokat, de nem látom. Meg­dörzsölöm a szemem, nem segít. Unalmamban számolni kezdek. A páratlan oldalon tizenkét, a pároson tizenhat üzletet adok össze, ámbár meglehet: valamit nem vet­tem észre a sötétben .. . Újra kezdem, de most azokat is számolom, amelyek nem mű­ködnek. Tíz boltból azért ásít a sötétség, mert éppen — ki tudja, mióta — építik, fel­újítják őket. Fényt keresek a kaposvári sétálón. Az utcai lámpák ég­nek, zsiráfnyakuk — érzem — egyre kevésbé való oda. Emberek sokaságával talál­kozom, és feltűnik: nem sé­tálnak. hanem rohannak ha­za, sietnek a dolgukra. Mi­ért is sétálnának? Az utca borús hangulata rátelepszik az emberre. Alig van hol es miért megállni... Most csak néhány benyo­más riaszt. Az Elegant ki­rakata jeUarulkvuk uttmn, a rendezvények arányos el­osztásával segítsék a csalá­dokat, az értelmes hétvégi program kialakításában, ki­választásában. Jó példaként említette: az ötnapos mun­kahét bevezetése óta tett kezdeményezések — tapasz­talatai azt igazolják, hogy a szülők egy része szívesen be­kapcsolódik az önmaga és gyermeke számára egyaránt vonzó programok szervezé­sébe. Varga László kifogásolta, hogy a piros- és kéknyak- kendűs pajtások még mindig kevés szerepet kapnak, vál­lalhatnak lakóhelyük társa­dalmi életében. Ezután megkezdődött az országos tanács beszámolója feletti vita. Fejti György, a KISZ Központi Bizottságá­nak első titkára az ifjúkom­munisták véleményét tolmá­csolva hozzászólásában úgy értékelte: az úttörőszövetség betölti hivatását, semmivel sem pótolható szerepet vállal a gyerekek szocialista neve­lésében, eredményesen mun­kálkodik társadalmi érté­keink, normáink közvetíté­séért, a gyermekek öntevé­kenységének kibontakozta­tásáért. A KISZ KB titkára szólt azokról a sürgető teendők­ről, amelyek eredményeként kiegyensúlyozottabbá és ará­nyosabbá válhat a gyerme­kek nevelésében kialakult munkamegosztás. Szorgal­mazta az úttörőmunka új, iskolán kívüli kereteinek és formáinak kimunkálását, s az ezt tükröző szervezeti mó­dosításokat. de <tz Ofotért, az Omnia sö­tét. . Egyik másik helyen — biztonsági berendezés híján — belül világít a neoncső vagy villanykörte. A kiraka­tokba azonban árnyak tele­pedtek. De hirtelen szemem­be ötlik egy csoda. „Európai színvonal” •— gondolom, és felderül a lelkem. Gyökeret eresztek a virágüzlet előtt. Mintha meseországban len­nék. Vagy ez volna a való­ság? A sétáló egyetlen vonz­ereje? A virágok, a zöldek csodásak, és ahogy megvilá­gították őket! Nahát, mégis csak van ízlés, öntudat, jó szándék és üzleti szellem a mi kis városunkban ... Megyek tovább. A vado­natúj, gyönyörű cipöüzlet még nyitva. Szép lehet a ki­rakata is, ám csak sejtem, inert árnyképeket látok, ellenfényben. A kirakatok­ban is van valami, de azt, ami reklám, azt belülről, ki­felé néz ve sem lehet meg­nézni, Mégis földerül az ar­com, A zöldségboltban há­rom hatalmas káposztafej vi­lágít a kirakatban... Két vagy három hete sé­táltam a sétaion, de kiábrán­dító emleketm azóta tem — A KISZ szükségesnek tartja a család, az iskola, a közművelődési és a sportin- tózmények, valamint a tö­megkommunikációs eszkö­zök gyermekneveléssel ösz- szefüggő feladatainak újra­gondolását, jobb összehango­lását, bizonyos értelemben újraelosztását — mondotta, majd említést tett azokról a törekvésekről, amelyekkel az ifjúsági szövetség igyekszik segíteni az úttörőmozgalmat és az egész gyermekkorosz­tályt, (Folytatás a 2. oldalon) Kádár János szombaton délelőtt Budapesten felkeres­te a Szovjet Kultúra és Tu­domány Házát. Az MSZMP Központi Bizottságának első titkárát elkísérte Óvári Mik­lós, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a Közpon­ti Bizottság titkára és Laka­tos Eriid, a KB osztályveze­tője. A vendégeket Vlagyi­mir Bazovszkij, a Szovjet­unió budapesti nagykövete, Zinaida Kruglova,' az SZKP KB tagja, a Szovjet Baráti Társaságok Szövetsége El­nökségének elnöke, Ivan Ba- gyűl, * nagykövetség taná­csosa, a Szovjet—Magyar Ba­ráti Társaság magyarországi képviselője, Anatolij Bormo­tov, az SZKTH igazgatója és Bíró Gyula, a Magyar—Szov­jet Baráti Társaság főtitkára fogadta. A ház tevékenységéről — éppen tíz esztendeje nyitot­ta meg kapuit — Ivan Ba- gyui tájékoztatta Kádár Já­halványultak. Közeledik « karácsony. Tele reménnyel, bizakodással indultam újra sétálni a sétálóra. Napköz­ben ellestem: jő néhány ki­rakat képe megváltozott. Most aztán írhatok majd a fényekről, választhatok aján­dékokat, gyönyörködhetem a szebbnél szebb holmikban — gondoltam magabiztosan. Órámra néztem, fél hét volt éppen: az Omnia és a Sport­bolt korán fekvő lehet, ki­rakatai most is sötéten ásí- toztak. Az Elegánt tartja a színvonalat, és lám: az Ofotért is kitárulkozott. Me­legség önti el szívemet, de átnézek a Vasipari Műszaki Ktsz feliratára, és képtelen vagyok kitalálni: ki felejtet­te ott ezt a céget a sétáló egyik legszebb üzlethelyisé­gében, ha egyszer niyics is mit kiraknia a kirakatba. A dohánybolt ablaka sötét, a Cameáét most rendezik, s remélem, nem tekintik majd pazarlásnak a fényt. A vas­es háztartási bolt látványa földerít, de az „Elekt” után a „rika”, mintha sztrájkolna, visszavonult. Kt rakatfényei i* pislákolnak: szemüveget teszek az orromra. Az ÁB wsm fiókja m módámésA nőst. Mint elmondotta: min­denkor és minden rendelke­zésre álló eszközzel a szov­jet—magyar barátság elmé­lyítését szolgálják, legfőbb törekvésük, hogy minél átfo­góbb, gazdagabb ismereteket nyújtsanak a világ első szo­cialista államának életéről, népeink eredményeiről, a Szovjetunió békepolitikájá­ról, ily módon is ápolva a hagyományos szovjet—ma­gyar együttműködést. S hogy jól ápolják, arra néhány, ön­magában is sokat mondó tény: statisztikáikban majd tízezer rendezvényt jegyez­hettek fel, filmbemutatókat, kiállításokat, tudományos konferenciákat és előadáso­kat, baráti találkozókat A ház növekvő népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, hogy e tíz év alatt ötmillió vendéget fogadtak. Zinaida Kruglova megkö­szönte az MSZMP KB első titkárának, hogy elfogadta irattal, te kirakattal nem akar csalogatni. A ruhagyár mintaboltja kirakatának egyik fele látható, a másik nem (mintha ide akasztották volna a selejteket!). A cse­mege, a cipőbolt, a női di­vat, az Opera, az élelmiszer- és a papírbolt, a méteráru-, a fényképészüzlet, a népmű­vészeti és a kézimunkabolt kirakata koromsötét, és megdöbbenek: pénteken este már a káposztafejek sem vi­lágítottak a zöldségbolt ho­mályba borult kirakatában. Nem kínálnak semmit a neon- vagy világítani képes reklámfeliratok, csak egy ki­csit följebb a CASCO meg a Restaurant fényei ötlenek szemembe. A Corso előtt le­nézek a Dózsa György utcá­ba. Halványan világít vala­mi az üzlet belsejében, mégis láthatatlanok a könyvesbolt kirakatai, pedig tudom és fáj a szívem miatta: száz és száz lámpásnak oltották ki a fényét. Szomorúan indulok haza­felé. Eszembe jutnak gye­rekkori élményeim: előttem a nyugdíjas bácsi képe, aki tíz óra után végigjárta az üzleteket, és kívülről oltotta te a k&akatok lámpáit. Ki meghívásukat, s egyben az* is, hogy ezúttal Magyarorszá­gon rendezhették meg a szo­cialista országok szovjet ba­ráti társaságai képviselőinek most zárult tanácskozását Hasznos, s mindenképp szük­séges összejövetel volt ez, mondotta — jó lehetőség ar­ra, hogy véleményt cserél­jünk, s felvázoljak azokat az elképzeléseinket, amelyekkel támogathatjuk pártjaink bé­kepolitikáját, azokat a célo­kat, amelyeket Jurij Andro­pov, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Elnökségének elnök« körvonalazott legutóbbi nyi­latkozatában. Kádár János tat követően megtekintette azt a kiállítást, amelyen a lézertechnika e* a holográfia szovjet kutatási eredményeit tárják az érdek­lődők elé. Felsorakoztatták itt az új típusú műszereket. (Folytatás a 2 oldalon) kívánja, hogy egész éjszaka égjenek? Aztán gazdaságpo­litikai törekvések jutnak a» eszembe, és megfogalmazom szerény magánvéleményer met: nem hiszem, hogy ezt az üzletpolitikai magatartást tartjuk takarékosságnak ... Battyogok lefelé, és tíz — fából, vasból, alumíniumból tákolt — sátorvázat számlá­lok össze; ijesztő, városképet romboló ágaskodásukat át­kozom, pedig nappal még rondábbak a város szívében. Megállít egy ismerős, és azt mondja: — Nem gondolod, hogy el­férne egy ringlispü a Kos­suth tér közepén? Szó nélkül otthagyom, » bár tudom, hogy tart még a felújítás, az építkezés a Má­jus 1. utcában, nem hiszem, hogy ezzel indokolni lehetne a sanyarú képet. Mint egy megszállott, azon kapom magam, hogy hangosan be­szélek: — Tessék mondani: miért sétáljak én a sétálóutcá­ban ...! És akkor eszembe jut az a középkorú férfi, aki a múlt­kor öngyújtóját csiholta a Camea előtt. Flomlokát a vas­tag üveghez szorította, s va­laminek az árát akarta meg­tudni nehezen felvillanó ön­gyújtójának fényénél... ~ Mmri Béig SÉTA A SÉTÁLÓN

Next

/
Oldalképek
Tartalom