Somogyi Néplap, 1983. december (39. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-10 / 291. szám
EMBERI lOGÖK Építkezés 21 mellben. Négyszáz méterrel a töld színe aJa-tt építkeznek a Bányászati Akna mélyítő Vállalat dolgozói: vízaknát építenek. A mányi bányaüzem víztelenítő telepe a bánvászok biztonságát szolgaija majd; a vakaknába telepítendő hat darab Ritz-szivaityú egy-egy egysége percenként 15 köbméter vizet képes a felszínre juttatni. A beruházás költsége ötvenmillió forint. (MTI-fotó — Juestán Tibor félv. — KS) Termelés, gazdálkodás Segítség a beruházásokhoz A somogyi téeszek pénz- és hitelgazdálkodásáról Az Illám» gazdaságok többsége sikeresen birkózott meg az idei év nehézségeivel. A gazdálkodás alakulásáról, további terveikről Klenczner András, az Állami Gazdaságok Központjának vezérigazgatója nyilatkozott az MTI munkatársának. — Az állami mezőgazda- sági nagyüzemek idei termelésének értéke, nem végleges adatok szerint, 3,5 százalékkal haladja meg a múlt évit Az időjárás okozta gondok miatt azonban az ágazatok között a korábbinál nagyobb differenciálódás mutatkozik; a növénytermesztők 8—9 százalékkal maradtak ei az 1982-es eredményektől, az állattenyésztők , viszont 5 százalékkal fokoznák a tea-mesést A kiegészítő tevékenység a korábbinál szintén kedvezőbben alakult — A tapasztalatok szerint az állattenyésztéssel nagyobb arányban foglalkozó üzemeik tudtak jobban megfelelni a szigorúbb gazdálkodási követelményeknek Könnyebben vészelték át a nehézségeket ott is, ahol több ágazattal foglalkoznak Az erőteljesebben szakosodók nagyobb gondokkal küszködtek, egyebek között például a kertészeti termelés jövedelmezősége alakult az átlagosnál kedvezőtlenebbül. Az állattenyésztők sok helyen sikerrel ellensúlyozták a növénytermelés aszály miatti jövedelemkieséseit. A tejtermelés várhatóan eléri az 5250—5300 litert tehenenként, s ez a múlt évi magas szint hozzávetőleg 200 literes túlhaladását jelenti és azt, hogy az állami nagyüzemek hozama az országos átlagot több mint 1000 literrel haladja meg. Nemzetközi mércével is figyelemre méltó, hogy az egymillió hektáron gazdálkodó üzemek kétmillió hízott sertést adtak az idén, s a takartnány döntő többségét maguk biztosították. Két év alatt fél mázsával nőtt az egy kocára jutó hústermelés (ez az idén 19 mázsa). A szarvasmarha-ágazat is jövedelmezően gazdálkodott. A tejtermelő gazdaságok állománya nem nőtt tovább, a termelés növelését a termelékenység javulása hozta. Megkezdődött a húsmarhatartásnak a korábbinál átfogóbb fejlesztése is. Lényeges a haltermelés: több mint 12 ezer tonna halat adtak az üzemek. A baromfitenyésztők — összhangban a piaci lehetőségekkel — kevesebbet adtak, mint amennyire valójában képesek lennének. Veszteséges volt viszont a Juhágazat; 50 millió forintot fizettek rá a gazdaságok. — A növénytermelők az aszály miatt szinte a tenyésztési időszak minden «sakaszában gondban voltaik. A szárazság miatt a vártnál kevesebb kukorica termett, és a cukorrépa fejlődését is visszavetette a nedvesség hiánya. Mindez az eredményekben is lemérhető, ám az is bizonyos: a korszerű technika, a minden eddiginél magasabb színvonalú fajtaválaszték nagymértékben segítette a kiesések mérséklését. — Az idei tapasztalatok szerint szükség van az értékesítési. tevékenység javítására. A megtermelt áru eladását az elfogadhatónál nagyobb arányban befolyásolták a gazdaságainktól nem függő, külső körülmények. Minden eddiginél több friss fogyasztású árut adtunk a piacra, ennek fogadása azonban nem volt zavart álcán. — Szélesedik az állami gazdaságoknak a kistermelést integráló tevékenysége. A velük kapcsolatban lévő kistermelők az idén mintegy 2,6 milliárd forint értékű árut adtak. 1983-ban az állami nagyüzemek nyeresége várhatóan nem éri el a tavalyit. Mondják, ez az a&oaAom talán az első, amikor a szocialista brigádok szinte egymás kezéből vették át a munkát. Ment mindenki tenni aikart valamit, mindenki akarta, hogy elkészüljön „a mi konyhánk, a mi éttermünk.” Két nappal az avatás előtt az irodában dolgozó asszonyok takarítottak nagy buzgalommal Ablakot tisztítottak, csempéket mostak, a konyhában dolgozók pedig, akik tegnaptól szakácsnők, háziasszonyok lettek itt, az utolsó simításokat végezték irigylésre méltóan fölszerelt munkahelyükön. — Naponta toésrfcik az em- benak, md lesz az első ebéd... Mi akartuk nagyon, hogy legyen nekünk is üzemi konyháink. Közben mutatják a „kamrát”, ahol öt—nyolc literes üvegekben befőttek sorakoznak, már a nyáron háziasán elkészített savanyúságok. Pedig akkor még épphogy elkezdték a munkát a kőművesek a major szomszédságában levő roskatag, öreg családi házon. De a háziasszonyok mé<r eine a december eleji napra készültek — garázsban, kamrában, kj tudja hány helyen fordultak meg az üvegek, míg végre szépen csempézett, végleges helyükre kerültek. — Van annak már öt éve te, hogy felvetődött a gondolat — mondja Botykai Mi az, amiből jó, ha sok van? Természetesen: a pénz. S mi az, amiből annál jobb a gazdaságoknak, minél kevesebb terheli őket? A hitel, az adósság. De vajon minden esetben nemkívánatos tényező a hitelek különböző formája? Erre már nem válaszolgatunk egyértelmű igennel, sőt egyszerűen nélkülözhetetlen ez a támogatási forma a mezőgazdasági nagyüzemekben a fejlesztési, szinten tartási feladatok megoldásához. A banki hitelek ugyan nem képesek egy- magukban szabályozni a gazdasági folyamatokat, nélkülük azonban jőnéhány program nem jutna el — vagy nem a kívánt úton és időben jutna el — a kitűzött célhoz. Számos tennivalóban segített így a Magyar Nemzeti Bank megyei igazgatósága, s hogy ma milyen képet mutat a somogyi termelő szövetkezetek pénz- és hitelgazdálkodása — erről tájékoztatta pénteken a Somogy megyei Tanács mezőgazdasági bizottságának fejlesztési albizottságát Dékány Ferenc, a pénzintézet megyei igazgató- helyettese. Mindössze öt téesz rendelkezik önfinanszírozó képességgel — vagyis: nem vesz föl hiteleket —, ebből következik, hogy közös gazdaságaink túlnyomó többsége szükségszerűen szoros kapcsolatban áll a bankkal. A termelési feladatokhoz — ha az igény indokolt és megalapozott volt — mindig kaptak pénzt a gazdaságok, ám míg korábban 4C0—500 milliós hitel elegendő volt évente, az idén 1,5 milliárd kellett ilyen célokra, s ez az összeg 700 millióval több annál, mint amennyit a bank tavaly nyújtott. Ez az emelkedés természetesen többlet- költségekkel is jár, hiszen a pénzt kamatra adják s az esedékes törlesztések mellett ezt is „ki kell gazdálkodni” a szövetkezeteknek. Körülbelül egymilliárd forint értékű beruházás valósul meg az idén megyénk termelőszövetkezeteiben — némileg nagyobb ez az összeg János elnök. Mert az igaz, hogy Somogyiadról, Hetesről hoztak ide ebédet az áfésztól korábban is, csakhogy ez az éthordós megoldás nemigen vah. kedvére senkinek. — Valahogy másképpen kellene — mondogatták az emberek. Voltak próbálkozások is, hogy talán az áfész-szal közösen, de az a kezdeményezés elbukott. — A közösség javaslatát több ok miatt íe küteiessea múlt évinél —; ezen belül az építési beruházásuknál 5- 6 százalékos növekedés tapasztalható, a gépberuházás nagyjában-egészében a tavalyi szinten marad. Ami az építési munkákat illeti, nem említhetünk számottevő költségigényű munkát, új beruházásokat, a kiadások inkább régebbi indulásé, most befejezett munkáknál és rekonstrukcióknál merültek fel. Hogy a közös gazdaságok honnan biztosították a pénzt a beruházásokhoz, fejlesztésekhez? Az említett egymilli- árdnak az egyötöde hitel, tíz százalékon belül maradnak a különféle támogatások, a többi a gazdaságok saját pénze. Jelenleg 170 millió forintra tehető az a beruházási hitelösszeg, ami kint van a téeszekben, de ebből csak 80 milliót használtak fól, s ha lesz is felhasználás az év hátralevő időszakában, úgy hat, még mindig számolhatunk maradvánnyal. Jóllehet ma már több termelőszövetkezetnek nincs hiteltartozása, napjainkban még mintegy 80 millióval adósak a banknak a téeszek, s ez az összeg 40 millióval több annál, mint amivel tavaly ilyenkor tartoztak. A gazdálkodó szervezeteknél ismert fogalom a „sorbanál- lás, vagyis az a helyzet, amikor szeretnének pénzhez jutni, de a banki számlájukon nincs meg, még nem futott be a szükséges forint. Ilyenkor marasztalják el a sor- banállók a partnert, akinek mezőgazdasági termékeit és termelvényeiket értékesítették, s a vevő késik a vételár átutalásával. De az is előfordul, hogy a szövetkezetek ülnek rá a pénzre, s várakoztatják az eladót. Ilyen esetekben zavar, feszültség támad, amit mindenképpen jó lenne elkerülni, hiszen mindez kihat a gazdálkodás egész folyamatára. Napjainkban egyre inkább tapasztalható, hogy a közös gazdaságok igencsak megfontolják, mire költik a pénzüket, mire vesznek fel hiteleket. Tóth Károly, a megyei tanács elnökhelyettese így szövetkezetét irányítók véleményét summázta így Botyfcad János. Aztán sorolta. az érveket: ha egy, alapjában véve ma már természetesnek látszó kérés teljesül, az hat a közhangulatra, az összetartozásra, végső- soron a munkakedvre. Aztán ott van a gazdasági érdek; újabb munkaerőt lehet nyerni, ha az otthoni háztartással, főzessél lekötött asszonyok egy része me@szasumrnázta e törekvés lényégét a pénteki tanácskozáson: „Drága lett a pénz, s a téeszek fokozott gondot fordítanak arra, hogy eldöntsék, vissza tudják-e fizetni — s ha igen, miből, hogyan — a hitelt. A hitelnyújtásban rejlő lehetőségeket viszont érdemes kihasználni: főként azokat a formákat ajánlatos igénybe venni, amelyek az adott esetben kedvezőbb feltételek mellett elérhetők és célravezetőek a gazdaságban.” A pénzügyek irányítása nem minden somogyi termelőszövetkezetben kielégítő, nem mindenütt segíti kellő hatékonysággal a gazdálkodás egészének eredményességét — állapította meg Dékány Ferenc. Pénzügyi zavarokat okozhat például, ha tervezéskor rosszul mérik fel a tartós készletek alakulását. Az idei képet azonban olyan időjárási körülmények alakították, melyeket nem szabad figyelmen kívül hagyni a fizetési képesség, illetve készség megítélésében — ez pedig az aszály, mely a megye egyes területeit különösen sújtotta. Pfeiffer Elemér, a Teszöv titkárhelyettese emlékeztetett erre az albizottsági ülésen, s hozzátette: bizonyos fejlesztések pénzügyi előkészítése a téeszek egy részében nemcsak üzemi okok miatt hagyott kívánni valót maga után, hiszen olyan külső hatások is érték a közös gazdaságokat, melyek egyes korábbi, üzemi elhatározások módosítására késztették a vezetőket. Az MNB megyei igazgatósága nélkülözhetetlen partnere a somogyi közös gazdaságoknak, ám hogy akkor és ott segíthessen, amikor és ahol a legnagyobb szükség van rá — elengedhetetlen a gondok gyors jelzése! A „véka alá rejtett” problémák nehezítik a pénzügyi zavarok elhárítását, s ez is indokolja, hogy az üzemek ne késlekedjenek a felajánlott segítség igénybevételétől. hadul ettől a kötelezettségtől. Arról nem is beszélve, hogy az önkiszolgáló rendszerben működő üzemi étkezdében az ebédidő valóban „csak” ebédidő, a feszes munkairendben így lényegesen mérsékelhető az úgynevezett elveszett tízperceik mennyisége. A roskatag családi ház ott állt a major szomszédságában, maga kínálta a lehetőséget. Ha a szövetkezetnek nincs elég pénze, adunk mi — mondták az osztopániak, a bodrogiak, az ide tartozók. És ki-ki módja szerint, összesen mintegy kétszázötvenezer forint kölcsönt, fejlesztési hozzájárulást adott. Volt olyan, aki egymaga hatvanezer forintot A szövetkezeit építőbrigádja a június végén, július elején látott munkához, s attól kezdve a szocialista brigádok, a munkahelyi közösségek naponta, jelentek meg: „Mit segíthetünk? Csináljuk, hogy készüljön mielőbb !” Az öreg ház meg- ifjodott, természetesen bővült is, de megőrizte családi jellegét. A hajdani két szobában piroskockás térítővé borított asztalok — egyszerre hatvanam ülhetnek le enni. A konyhában az ott dolgozó négy asszony új méreteket tanul: száz személyre lehet itt főzni. Lehet? Sót: kell! Mert disznóölés és tél idő ide vagy oda — a nyitás előtti percek felmérése alapján —, a jövő héttől nyolcvanat! igénylik itt az étkezést. Tegnap szerény ünnep volt: az osztopaniak fölavatták új üzemi konyhájukat, Összefogással született, ▼. M, A legtöbb veszély: a tegyverlezés Kevés fugalom futott be az utóbbi időkben olyan karriert mint ez: emberi jogok. Fennkölt, földünk lakójának jövőjét taglaló tételek gyűjteménye, de egyben a napi politikai küzdelmek tárgya is; olykor szinte szikráznak körülötte a nemzetközi viták, az ellentétek. Meglepődik az ember, ha akárcsak nagyjából is megpróbálja felsorolni: mi tartozik e körbe, íme: jog az élethez, az egyenjogúsághoz, a személyi sért- hetetle^éghez, a törvény előtti *yenlőséghez, a munkához, a vallási meggyőződéshez, a kormányzási részvételhez, a beleszóláshoz, a tanuláshoz, a lakáshoz, a pihenéshez ... S e felsorolás korántsem teljes. Vajon mindenütt és mindenki egyaránt élvezi ezeket az előnyöket, öt földrészen? Korántsem. Bár már jó két évszázaddal ezelőtt leszögezték a polgári haladást képviselő gondolkodók, hogy az ember szabadnak születik és csak a körülmények fosztják vagy foszthatják meg ettől a szabadságtól, máig folyik a küzdelem a kedvező körülmények megteremtéséért vagy mind teljesebbé tételéért. A világ számos részéről elmondható, hogy mindez egyszerre nincs jelen. Nyilvánvaló: az emberi jogok érvényesülése, maga az igény fölébredése is gazdasági, társadalmi és politikai körülményektől függ; olyanoktól, amelyeket egy nép megteremt magának, illetve amelyeket a világ állapota egyáltalán megenged. Érdekes jelenségnek voltunk tanúi az utóbbi másfél évtizedben a magunk háza- táján. A szocializmus kezdettől új lehetőségeket nyitott számunkra, de ahogy fejlődött gazdaságunk itthon, amilyen mértékben enyhültek a nemzetközi viszonyok, úgy vált — több tekintetben, fokozatosan — a lehetőségből valóság. Vegyünk egy prózai példát! A turistáskodás (ami az egyik ' szabadságjog gyakorlati megnyilatkozása) akkor vált tömegessé, amikor itthon munkánkkal megteremtettük a kirándulásokhoz szükséges devizaalapokat, Európa államai pedig barátkozni kezdtek és megnyitották egymás előtt a kapukat. Az emberi jogok érvényesülése folyamat. Ezért emlékezünk meg minden esztendőben friss érdeklődéssel az 1948. december 10-én közzétett ENSZ-nyilatkozat évfordulójáról. Az az okmány csak a követelményeket fogalmazta meg, valóra váltásukról magunk gondoskodtunk. Illetve: magunknak kell a továbbiakban gondoskodni, és körülnézni a világban, mi a teendő. Ma az élethez, a testi épséghez való jogot fenyegeti a legnagyobb veszély: a fegyverkezés. A rakétatelepítések ugyan nem hoznak magukkal automatikusan háborút, de jól tudjuk, hogy egy-egy atomtöltet százezreket tudna elpusztítani. És már ez a feltételes mód is nyugtalanító. Aki ma az emberi jogok védelméért áll ki, és szándékozik tenni valamit, az elsősorban a leszerelésért küzdjön. Csak éló ember tud igényeket támasztani, dolgozni, választásokon részt venni, utazni. Mindez nem azt jelenti, hogy a leszerelés követelésekor feledkezzünk meg minden másról. Ellenkezőleg: a két társadalmi rendszer versenyében az dönt majd. hogy melyik tud nagyobb jólétet és több jogot biztosítani polgárainak. E tekintetben, történelmileg a szocializmus nyújtja a biztatóbb távlatokat T.L Hernesz Pere»« Összefogással Üzemi konyha az osztopáns tsz-ben Az állami gazdaságok munkája
