Somogyi Néplap, 1983. december (39. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-09 / 290. szám

Ev végi számvetés Még néhány hét és elkö­szön tőlünk az 1983-as év. Ahogy ilyenkor szokás, nain- -den vállalat és szövetkezet szeretné a lehető legjobban zárni az idei gazdasági évet, hogy nyugodtabban nézhes­senek a következő esztendő elá Ebben az időszakban már a vállalati vezetők fiók­jában lapul a következő idő­szak rövidtávú programja, az éves terv. Ám a néhány hete napvilágot látott köz­ponti intézkedések, amelyek számos területen megváltoz­tatták a gazdasági'környeze­tet, újabb számvetésre ké­szítik a tervezőket, s az élet ismét fölteszi a kérdést: ho­gyan tovább. Nyilvánvaló, hogy 1984-ben minden piacon eladható, jo minőségű termékek előállítá­sára lesz szükség, eZ a követelmény sohasem veszti el az érvényét. Mint ahogy az sem, hogy a nemzetközi színvonal elérése vagy éppen a versenytársakkal való lé­péstartás megújuló, nehéz feladatot ró a honi cégekre. A következő évtől azonban a hazai piac ellátására is jobban kell ügyelniük a vál­lalatoknak. A szűkülő im­portlehetőségek, s a mmd szigorúbb külső és belső kényszer szülte takarékosság óhatatlanul a hiánycikklista bővüléséhez vezetett. De sok­szor az igények helytelen felmérése vagy a rossz szer­vezés miatt hiányoztak a termékek az üzletekből. Ezen a területen bizony sok cég­nek akad még teendője. A kormányzat mindent meg­tesz azért, hogy a szorult helyzet ellenére is megérkez­zenek az alapvető fontossá­gú anyagok, alkatrészek a gyárakba és az üzemekbe, de számos, korábban impor­tált terméket ezentúl a honi termelőknek kell előállítani­uk. Igenám — mondhatnák er- «re a vállalatok —, könnyű termelésben kijelölni a cé- ylökat, de számukra a miből is fontos kérdés maradt. S nemcsak a hiányzó gépekről, alkatrészekről beszélnek ilyenkor a vállalati vezetők, hanem a pénzszűkét is em­legetik. Hozzáteszik, hogy a nemrég bejelentett szabá­lyozó-módosítások a fejlesz­tési alap elvonása tovább ne­hezítette a gazdálkodás min­dennapjait. Való igaz jó néhány válla­latnál üresen maradt majd az év végi mérlegben a nye­reség rovat, lesz, ahol alap­hiánnyal zárul az 1983-as esztendő, és számos cég már most központi segítségért fo­lyamodott. Jövőre még töb­ben kerülnek majd ebbe a kategóriába? Ha a jelenlegi helyzet szerint kalkulálunk, valószínűleg igennel felel­hetnénk a kérdésre. Ám minden helyzetből alkad ki­vezető út, amelyet sajáit jól felfogott érdekükből próbál­nak fölleim a vállalatok. Nemcsak a külföldi, ha­nem a honi példák sora is bizonyítja, hogy akár több tízmillió forintos veszteséget is el lehet tüntetni megle­pően rövid idő alatt, ha kor­szerűen és fegyelmezetten gazdálkodnak. Hiszen még mindig sok tartalékot rejt magában a honi gazdálko­dás. Nagyon kevés cég mond­hatja el magáról például, hogy eleget tett a hatékony termelés komplex követel­ményeinek. A munkaerőgaz­dálkodás s elsősorban a fö­lösleges dolgozók leépítése — hogy az 1984-es év egyik fontos célkitűzését említsük — még sok vállalatnál várat magára. A foglalkoztatás költségei még nem a valós súlyuk szerint kapnak helyet a vállalati döntésekben: a munkaerő még mindig a legolcsóbb termelési ténye­ző. Pedig az egyik helyen a kapun belüli túlfoglalkozta­tottság rontja az egész vál­lalat hatékonyságát, míg má­sutt épp az értő munkáske­zek hí ján állnak a gépek hó­napszám, Vagyis a látszat ellenére mindenki ráfizet a rossz munkaerőgazda'kodás­ra. Az új esztendő nehezebb helyzetet teremt a technoló­giai igényekhez mérten sok embert foglalkoztató cégek számára, ám segít a népgaz­dasági gondokon: a bérkölt­ségek növekedésével egyre több helyen vizsgálják fölül, hol mennyi ember dolgozik, s talán felgyorsul a munka­erő áramlása. A hónapokkal korábban meghirdetett át­képzési segély pedig meg­könnyíti az új szakmák el­sajátítását Most már a vál­lalati vezetőkön múlik, ha a pénzügyi gondok szorításá­ban nem élnek a takarékos­ság eme eszközével. A vállalati gazdálkodás másik fontos területén, a be­ruházások piacán sem várja könnyebb helyzet a termelő­ket. A többség számára hosz- szú időre megfizethetetlen­né vált a korábbi léptékkel mérve közepes fejlesztés is. De — mond ják ismét a szak­értők — akad elég modern gépsor az országban, csak meg kell tanulnunk élni az új technika adta lehetősé­gekkel. Jobb munkaßaeirve- zéssel, több műszak indítá­sával akár fölöslegessé is válhatnak a korábbi fejlesz­tési elképzelések. S ez ismét a gyárkapukon belül dől el. Hogyan találják meg a kül­ső és a belső gazdasági kör­nyezet szorításában a gépek­ben és az emberekben rejlő lehetőségeket. Ha felszínre tudják hozni mindazt a tu­dást, amely évek során a ke­zekben és a fejekben fölhal­mozódott, még a mostani szabályozómódosítás után előállott nehéz helyzeten is úrrá lehetnek. I* M. Fejlődő társközségek A balatonszárszói nagy­községi tanácshoz tartozó falvaikban egyne több kor­szerű létesítmény szolgái ja a lakosságot. BalaítcmEzetme- sen az idén társulatot ala­kítottak a gázvezeték kiépí­tése végett, s a létesítmény első részének kivitelezését májusban fejezik be. A ter­vezett beruházás értéke: 3,ti millió forint. A gázvezeté­ket — akár csak a szenny­vízvezetéket és csatornát — a következő években to­vább építik. Nyáron sok gondot okoz a vízhiány a községben, ezért a közeljö­vőben a DRVV-vel közöseit) hidrogtóbust létesítenek. A kÖ29égi tanács régi épületet felújítják, s itt Latmovits Zoltán-emiéklci állítást és helytörténeti tárlatot ren­deznek be. A jövő évben mintegy 700 ezer forint értékű járdát is építenek Szemesen. Balaton- üsződön az idén jelentős Éfcfaiújftást végeztek, ehhez t laíwssag sok társadalmi munkával járult hozzá. Ter­veik között szerepel a köz­ség gázweaetekének kiépítése is. Sző&ádon ivórvfaveaetóket létesítenek. A DRW szak­emberei szerint itt a regio­nális vezetékhez való csat­lakozás a legjobb megoldás. E községben is végeznek, végezitek útfelújítást. Köt­ésén két utat létesítettek kétmillió forint költséggel, s most készítik a vízmű ter­vét. Ezután megalakítják a társulást és megkezdik a vezeték építését. Ha a kutak bő vizet adnak, Nagycse- peiy hálózatát k ellátják belőle Telekiben jövőre egymillió forint értékű ku­tat fúrnak, s ha a víz hoza­ma és minősége megfelelő lesz, ott is megépítik a tör- pevízmü-hálózatot. 1983-ban Kötésén és Szó- Iád on gázcseretelepet adtak át. Ezenkivíil Kölesen a ter­melos következettel közösen felújították a vásártéri utat. Átadják az első Haldex üzemet Ausztriában Kesztyűk a síválogatottaknak Modellek a sportszer-világkiállításra A Tatabányai Szénbányák képviselői csütörtökön el­utaztak az. ausztriai Wolfs - bergbe, ahol átadják ren­deltetésének az első Haldex- readszerű meddőfeidolgozó üzemet. A koirsziarű üzem létesítésére a múlt évben alakítottak magyar—osztrák vegyes vállalatot. A Tata­bányai Szénbányák fővállal­kozóként építette fel a med- dőíeldolgozót. Innen szállí­tották a terveket, a vasszer­kezeti elemeket ugyancsak a szénbányák, a gépeket, be­rendezéseket a J ászberényi Aprítógépgyár készítette. Rövid lelő alatt fejezték be az építkezést; a tavasszal kezdték meg a helyszíni szerelést, s szeptemberben már megkezdték az üzemi próbákat. Már a termelési próbák alatt is kifogástala­nul működtek a berendezé­sek, teljesítették mindazo­kat a gazdasági paraméte­reket, amelyeket a Tatabá­nyai Szénbányák a szerző­désben garantált Az új üzemiben évente félmfflio torma, meddőből választják ki a magyar szabadalmi el­járással a jó minőségű tü­zelőanyagot. A meddőből ki­vont szenet osztrák erőmű­ben hasznosítják, s a nyere­ség«) osztozik az osztrák partner a magyar részvé­nyessé!. Az oßzträk üzem a tizedik olyan Haidex - rendszerű meddőfeidolgozó, amelyet a Tatabányai Szénbányák köz­reműködésével létesítették saját szabadalmat képező technológiával, és részben ■tatabányai berendezésekkel nyerik ki a meddőből a jól értékesíthető barna, illetve feketeszenet. Lengyelor­szágban hét, az Egyesült Államokban és Törökország­ban egy-egy ilyen Haldex- üaem működök. Ezeken kí­vül nyugat-európai orszá­gokban eddig 30 műfeldol­gozó épült, s ezekhez a ma­gyar technológia üeencét vásároliták meg. Nemrég szállították el a pécsi kesztyű- és bőrdíszmű­ipari szövetkezet fonyódi te­lepéről az osztrák, a svájci és a liechtensteini síváloga­tottnak készített kesztyűket. Sok és sokféle kézvédőt szaggatnak el azok, akik ma­gas színvonalon űzik ezt a sportot. Viselnek kesztyűt csak úgy hétköznap, visel­nek edzésen (másfélét), mű­lesikláskor bütykös ujjút (a szlalomozó versenyző kezét ugyanis sokszor eltalálják a súrolt kapuk és a bütykök védik az ujjait), lesikláskor pedig bütyök nélküli alkal­matosság kell... Azután ki tudja még, hogy ebédhez és alváshoz nem hordanak-e valamilyen kesztyűt a „na­gyok”. Tehát nagy mennyiségű, bérmunkában készített gyárt­mányt igényel a három vá­logatott csapat. Ám az ausztriai kereskedelmi for­galomba meg több áru kerül Fonyódról. Ezek is extra mi­nőségűek, es hasonló arat is kérnek egy párért a csupán kedvtelésből síelő polgárok­tól. 80—100 ezer pár kesz­tyűt készítenek évente a Ba- laton-parton nyugati megren­delésre. A szövetkezetnek korábban sok gondot okozott, hogy a szezonra kellett szál­lítani, egyszer sok volt a munkájukhoz — az év má­sodik felében —, máskor pe­dig kevés, és ehhez mérten kevés fizetést kaptak az em­berek. Ma már egyenlete­sebb a terhelés, év közben a belföldi piacra is dolgoztak, munkavédelmi kesztyűket is gyártottak Fonyódon. Meg­szűnt az elvándorlás: a biz­tos és rendszeres munka megtartotta az embereket. Ök most már 1984-et, sőt 1985-öt írnak. Mert már a következő sportszer-világki- állitásra, az lSPO-ra. készí­tik a modelleket; ezekkel olt •találkozik a közönség, s majd a legjobban tetsző darabok­ból rendel sorozatot a nyu­gati partner. A szériatermé­kekből pedig sok 1985 első hónapjaiban talál gazdára. Az majdnem bizonyos — mondták a fonyódiak —, hogy jövőre megint készíte­nek néhány furcsa kesztyűt: az egyik osztrák válogatott versenyző — Neubert részé­re. Neki az egyik ujja rövi- debb a többinél, s természe­tesen ezt is figyelembe kell venni. Ha mégsem lenne a rendeltek között ilyen kéz- revaló, az annyit jelentene, hogy a fiatalember kipoty- tyant a csapatból. L. F. A titkár családpárti Az ízléssel berendezett iro­dahelyiség, a sok-sok virág azonnal elárulja, hogy itt nő dolgozik. A közlönyökkel te­li íróasztal, a hosszú listák­kal, vásárlási utalványokkal telepakolt dohányzóasztal pe­dig jelzi, milyen sok a szak- szervezeti titkár munkája így év végén. — Fontosnak tartjuk, hogy gondoskodjunk a gyerekről — mutatott Wámberszky Dezsőmé, a kaposvári áfész szb-titkára az asztalra. — Minden gyerek kap száz fo­rint értékben vásárlási utal­ványt tizennégy éves korig karácsonyra. Augusztusban beiskolázási segélyt juttat­tunk a nagycsaládosoknak, a gyermeküket egyedül neve­lőknek. Jól sikerült a télapó­estünk is. Kati — mindenki csak így hívja — lelkesen, kipirultan mesélt* ej ezt. Érthető, hi­szen a mozgalmi munka ün­nepnapjai ezek. Három évvel ezelőtt vá­lasztották meg függetlenített szb-titkárnak. A közgazdasá­gi technikum elvégzése után Nagyatádon indult a pályá­ja, majd férjével Kaposvár­ra költözött. 1972 óta dol­gozik az áfétsznál. Könyveié­ként kezdte, volt sztk-ügy- iintéző, bérszámfejtő, mun­kaügyi előadó. Úgy volt vele, hogy jobban szerette az olyan beosztást, amikor közvetlen kapcsolatban lehe­tett az emberekkel. Éppen ezért lett szakszervezeti bi­zalmi 1975-ben, majd a Fák­lya brigád vezetője. — Akkor még nem volt akkora joga a bizalminak. A titkár rábólintott — Valóban, akkor még nem volt ilyen szerepe a szakszervezetnek, nem voltak ilyen jogai, mondhatnám eléggé formális volt a tevé­kenysége ... Sőt azt hiszem, hogy ezeket a formalitásokat még ma sem tudtuk teljesen levetkőzni... — Előfordultak-e összeüt­közések? — Hát volt ilyen ... Talán éppen azért esett rám a vá­lasztás, mert én bizony, ha nem értettem egyet valami­vel, odaírtam a véleménye­met. — Előfordul ilyen ma is? — Természetesen — nevet. — Elsősorban a bérfejlesztés olyan, ahol ez gyakran elő­fordul. Sokszor gondolok ar­ra, hogy a szakszervezeti tit­kárnak magasabb iskolai végzettségre volna szüksége, mert cseüí akkor élhet azok­kal a „jogosítványokkal”, amelyeket a szakszervezet kapott. Példaként a tervké­szítést hoznám fel. Véle­ményt várnak, igen ám, de akik összeállítják, 'azok köz­gazdászok. Az szb-titkár, a szakszervezeti bizottság tag­jai pedig nem. Arról ugyan nincs szó, hogy jobb tervet tudnának kitalálni, mégis szükség vcina olyan iskolai végzettségre, ismeretekre, hogy jobban élhessenek a jo­gukkal. Most megesik, a gaz­dasági vezetők szóvá teszik, hogy a bizalmiak a te­rületi üléseken nem át­fogó problémákat mon­danak el. Ez igaz, nekik azonban az a legfontosabb, amit a munkahelyükön lát­akárcsak a tervkészítéskor — a szövetkezet gazdálkodását mindenkinek átfogóan kell ismernie. Ennek elérése mindnyájunk feladata, ugyanis akkor lehetünk a gazdasági vezetők ígazt part­nerei. Wámbersrkyná attasém y'gyclli, ha nem ért vala mit; mindig odamegy a köz­gazdászhoz, a főkönyvelőhöz, s megmagyaráatatja. A bi­zalmiaknak is azt mondja: csak akkor tudnak jól dön­teni, ha mindenről tudnak, s azt is megmondják közösen, mit döntöttek s miért úgy. Beleértve a béremeléseket is. Az szb-titkár szereti az őszinte véleményalkotást, ugyanakkor a kritikát is vár­ja. Ezt a tartást a mikei csa­ládi házból hozta magával. Sokat köszönhet kommunis­ta édesapjának, aki példát mutatott négy gyermekének, még a legnehezebb időben, 1958-ban is. A dolgozók többsége nő, sok a munka a szövetkezet­ben, aztán ott a gyerek, a férj. Épp ezért nem könnyű összehívni a bizalmicsoporto­kat, teljes létszámban meg­tartani a politikai oktatás foglalkozásait. Szerencsére az szb-titkár megérti nőtár­sainak gondjait, nagyon csa- ládipárií, s (különben is ugyanabban a cipőben jár, mint a többiek. A férje zon­gorista, esténként neki kell a fiával, Rolanddal foglal­koznia. Legtöbbször a tévét is elzárja. — Idebent hol ez jön, hol az; természetesnek tartom, hogy mindenkit meghallga­tok, tanácsot adok, intézke­dik:. .. Mivel azonban azt is tudnom kell, hogy mi tör­ténik a világban, fogom a közlönyöket, értesítőket, új­ságokat, s otthon olvasom el. Nem beszélve arról, hogy harmadéves vagyok az esti egyetemen, így készülnöm kell a foglalkozásokra is ... Lajos Géza SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom