Somogyi Néplap, 1983. december (39. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-07 / 288. szám

\ Folytatjuk a reformot Fontos tanulmány látott napvilágot a Társadalmi Szemle 1983 novemberi szá­mában, Gazdaságirányítási rendszerünk továbbfejleszté­se a szocialista építés szol­gálatában címmel az 1968- ban megkezdett gazdaságirá­nyítási reform kibontakozá­sának várható új szakaszáról ad hírt. Hogy erre miért van szük­ség. mik az előzményei, az meglehetősen ismert dolog. Már vagy másfél évtizede vi­lágossá vált, hogy a gazda­ságfejlesztés extenzív útja nem járható tovább. Hogy csak két egyszerű példára utaljunk: nem lehet új gyá­rakat, ipartelepeket építeni a kukoricaföldeken, ha közben a régi üzemeket elhanyagol­juk; aligha célszerű új lakó­telepek sokaságát tervezni, ha ennek az az ára, hogy a régi házakból álló történel­mi belvárosokat sorsukra hagyjuk. A többi között ezért került előtérbe a gaz­daság intenzív fejlesztésének igénye; most a minőségi té­nyezők váltják föl a meny- nyiségek bűvöletét Az is köztudott, hogy eb­beli elhatározásunkat ke­resztezte a tőkés világgazda­ság több mint tíz éve tartó válsága. Bár nálunk — sok fejlett kapitalista országtól eltérően —, ha a termelés növekedése le is lassult, nem volt abszolút visszaesés, nincs kétszámjegyű infláció, nincs munkanélküliség, egyértelmű­vé vált, hogy a világgazda­sági egymásrautaltság, a köl­csönös függőségi viszony ko­rában ez a válság nálunk is nehezíti az intenzív szakasz­ra való áttérést. Kétszeresen értelmét vesztette például a termelés mennyiségi mutatói­nak bűvölete, amikor még az egyébként jó minőségű és versenyképes ipari, mezőgaz­dasági termékeink Nyugaton történő értékesítése elé is nagy akadályokat gördít a fejlett kapitalista országok proiekckmißta külkereske­delmi politikája, a diszkri- mináciő. Ipari termelésünk, a nem­zeti jövedelem termelésének ' lelassult üteme mégis arra »!* figyelmeztet, hogy gazdasá­gunk nem alkalmazkodik kellőképpen korunk új kihí­vásához. Ahhoz, hogy ez megtörténhessék, új társadal­mi hajtóerők felszabadításá­ra, aa 1968-ban megkezdett és ma is napirenden lévő gazdaságirányítási reform továbbfejlesztésére van szükség, A dokumentum egyébkent — sokak várakozásával el­lentétben — nem a közgaz­dasági szabályozórendszer változtatásaira helyezi a hangsúlyt (bár a változtatás legfontosabb követelményeire kitér), hanem a jelenlegi szo­cialista gazdasági viszonya­inkat veszi bonckés alá. A három „főszereplőről” vagy­is az egyénről, a vállalatról és a szocialista nemzetgaz­dasági közösségről szólva minden eddiginél részlete­sebben, meggyőzőbben tar­ja föl, hogy ki miben érde­kelt; hogyan töltheti be ér­dekegyeztető szerepet a szo­cialista gazdaságpolitika. A gazdaságirányítás létfontos­ságú kérdésnek nevezi a vál­lalkozási készség fejlesztését, az egyénnél, a kisebb kollek­tíváknál, a vállalatoknál, a szocialista államnál egyaránt. Állást foglal amellett, hogy „a párt központi szerveit cél-, szerű mentesíteni a gazda­ságpolitika részletkérdései­vel kapcsolatos döntésektől”, viszont^ — amint vártuk és szükségszerű — leszögezi, hogy „növelni kell a párt sze­repét a népgazdaság érdemi irányításában”, leírva, mit ért ez alatt. Síkraszáll az állam gazdasági funkcióinak ár­nyalt értelmezése mellett. Kiemeli: „Különösen fontos a végrehajtó apparátus ha­táskörének szűkítése, a gaz­dálkodás kereteit túlzott reezletesseggel taglaló jog­szabály-alkotás visszaszorítá­sa, továbbá a vállalati gaz­dálkodásba való gyakori és indokolatlan beavatkozás ki­küszöbölése. Emelni kell vi­szont — az előzőekkel pár­huzamosan —. a. gazdálkodá­si rend kereteit megszabó hatósági. tevékenység és mákroökoBÓmiai munka szín­vonalát, hatásfokát és tekin­télyét”. Végül — az egyén számára talán ez a legfonto­sabb — kiemelten szól ar­ról h ogy az egész jövede- lemipolltikánkat annak a szolgálatába keB állítani, hogy ne lehessen boldogulni a mai lányira teljesitmény- követetetenyekkel, hogy a szó szoros érteimében is az éljen jobban, aki jobban is dolgozik. A tanulmány többet jelent számunkra egyetlen közgaz­dász — még oly okos ember — rnélyenszántó gondolatai­nál, hiszen a párt elméleti és politikai folyóirata által élet­re hívott szakértői munka- közösség véleményét tolmá­csolja, megjegyezve: „Nap­jainkban felgyorsultak a gazdaságirányítás tovább­fejlesztésére irányuló mun­kálatok. Kibontakozásukat a párt kezdeményezi”. Más sza­vakkal: egy olyan tanul­mányban lapozgatunk, amely már érzékelteti, miről bon­takozik ki majd vita, s a többi között, mire irányul az 1968-ban elkezdett gazdaság­irányítási reform továbbfej­lesztése. A szerző szavai nem rejtik véka alá, hogy mind­ez nehéz lesz. Ám a nehéz gazdasági helyzetnek és az aggódással teli társadalmi légkörnek „nem szabad visz- sza riasztania bennünket a tettektől; tettek nélkül ugyanis nem sok reményünk lehet saját sorsunk belátható időn belüli javítására.” Sőt: fokozottan körültekintőnek kell lennünk az intézkedé­sek komplex előkészítésében. M. L. EI kote I ezettseg Az év végéhez közeledve sokan készítenek számvetést arról, mi valósult meg a ter­vekből, s mit kell még el­végezni, a jövőben pedig tervszerűbben, jobban csi­nálni. Véghelyi Istvánnét, a Palota Bőrdíszmű Vállalat marcali telepének pórttitká- rát kérdeztük: sikerült-e el­érni a megválasztásakor ki­tűzött célokat? — Varrónőként kezdtem a Kaposvári Ruhaipari Szövet­kezet marcali telepén 1967- ben, s alig hat hónap múlva — férjemet követve — én is a kommunisták soraiban voltom. Másfél évtizede va­gyok a bőrdíszműnél. 1968- han tizedmagammal részt vettem pártszervezetünk megalakításában. Szinte kez­dettől vezetőségi tagként, titkárhelyettesként, sőt szak­szervezeti bizalmiként is te­vékenykedem. Kilenc éve választottak meg párttitkár- na-k, hamarosan tagja let­tem a járási, később pedig a városi-iárási pártbizottság­nak és a végrehajtó bízott ságnak. Fontosnak tartottam üzemünk pártszervezetének erősítését, főként jól dolgozó ttatal fizikai munkásokkal. Negyvene» vannak ma a pártszervezetben, de ennél többet neveltek kommunis­tává, mert néhánvan más vállalatokhoz kerültek. Az idén öt fiatallal erősítették soraikat. A KISZ-szervezet munkájának segítésére nagy gondot fordítanak, főként a fiatalok politikai képzésére, nevelésére, hiszen a párt utánpótlását elsősorban az ő soraikból biztosítják. Véghelyiné volt tűzőnő, betanított munkás, brigád­vezető, éveken át meós. Két éve 65 ember munkáját irá­nyítja művezetőként. Elvé­gezte az esti egyetemet, szakmunkásvizsgát tett. Tag­ja az Április 4. szocialista brigádnak, amely tavaly kap­ta meg a vállalat kiváló brigádja címet. Négyszer ve­hette át a vállalati ki váló- jelvényt, kétszer a Kiváló Munkáért kitüntetést. A párt- és közéleti tevékeny­ségéért megkapta a Munka Érdemrend bronz fokozatát. — Partmíinkája gyakrar szólítja el családjától, li éves fiától. — Szívesen megyek, mert én is tanulok olyan módsze­Nemzetkézi tanfolyam. A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség megbízásából 17 fejlődő ország szakemberei ismerkednek Budapesten a Műegyelem tanreaktorával. A nemzetközi tanfolyamon a vendégek előadássorozatban ismerkednek meg a kutatóreaktor működési elvével, valamint azzal, hogy az egyes kísérletek milyen hatással vannak a reak­tor egységeire (MTI-fotó — Balaton József felv.—KS) Előadások a számítástechnikáról Pályázat fiatal szakembereknek Tevékenyebben részt vesz­nek a KISZ-szervezetek a műszaki fejlesztésben, a ■ müszaki-gazdasagi értelmi­ségi fiatalok, a mezőgazda­ságban dolgozók mozgósítá­sában. A KISZ megyei bi­zottsága intézkedési tervet fogadott el erről. A KISZ Központi Bizottságának szep­tember 20-i határozatainak szellemében, Somogy sajá­tosságainak figyelembevéte­lével dolgozták ki a legfon­tosabb tennivalókat. Bogó József, a megyei KISZ-bizottság titkára el­mondta, hogy a fiatalok lel­kesedésére, elképzeléseire különösen nagy szükség van. Tőlük is függ a műszaki ha­ladás gyorsítása, a korsze­rűbb technológiai és gyártá­si eljárások kidolgozása, majd gyors alkalmazása. Az export növelése elképzelhe­tetlen új, színvonalas ter­mékek nélkül, nem is szólva az importanyagok es- alkat­részek helyettesítéséről. A KISZ most minél szélesebb körben föl szeretné használ~ ni a fiatal szakemberek ten- niakarását. A munkahelyi KlSZ-alap- szervezetek feladata, hogy minél több fiatalt vonjanak be a fiatal műszakiak és közgazdászok tanácsaiba. Nagyon fontos, hogy az fmkt közreműködjön a műszaki fejlesztési tervek, elképzelé­sek kialakításában. Érdemes felkarolni az alkotó ifjúság pályázat kiváló munkáit, hi­szen ezek közül nagyon sok hasznosítható. A megbecsü­lést is növeli, ha ezek beke­rülnek a műszaki fejlesztési tervbe. Jó javaslat, hogy ösztönöz­zék pénzzel a pályázatokat. Ennek érdekében különítse­nek el ifjúsági fejlesztési alapot a vállalat műszaki fej­lesztési alapjából. A siófoki DRW gyakorlatát szeretnék általánossá tenni: ott ugyan­is a KISZ-bizottság dönt a felhasználásról az fmkt ja­vaslata alapján, a munkahelyi vezetők jóváhagyásával. Ér­demes megemlíteni, hogy a DRW az idei hetvenezerről jövőre kétszázezerre emeli az ifjúsági fejlesztési alapot. Az fmkt-k szorosabb kap­csolatot alakítanak ki a MTESZ tagcsoportjaival. Ez előrelendíti a szakmai mun­kát, az önképzést is. Nagyon fontos, hogy mi valósul meg az anyagtakarékossági, a szá­mítástechnikai védnökség terveiből. Az első tennivaló, hogy a munkahelyeken is­mertessék meg a számítás­technika lehetőségeit. Van­nak olyan vállalatok, ahol szép számban dolgoznak fia­tal számítástechnikai szak­emberek. Ök nagy segítsé­get adhatnak ahhoz, hogy még jobban megtaníthassák a fiatalokat erre az új tan­tárgyra. Barcson, Tabon, Siófokon és Kaposváron is rekeit, amelyeket eredménye­sen hasznosíthatok munkám­ban. No meg én is tudok segíteni tapasztalataim át­adásával. Örömmé] beszélt arról, ho­gyan korszerűsödött, fejlő­dött a bőrdíszmű, s növeke­dett az utóbbi időben a ter­melés. — Még többet kell be­szélni az emberekkel: legye­nek büszkék hazánk ered­ményeire. Vannak gazdasági problémák, ezt mindenki tudja; de látnunk kel, hogy honnan indult ez az ország, milyen utat tett meg, s mi­ként változott az emberek élete. Meggyőződéssel elk ötele zettséggel beszél Véghely- Istvánná. Paraszton ülök gyer­mekeként nevelkedett. Saját és társai sorsán mert le a változást. — A célt akkor tűztem ki, amikor párttitkár lettem Folytatjuk az üzemi pár; szervezet, erősítését, példa’ mutatunk a munkában, ez zel neveljük a fiatalokat Ügy érzem, hallgatnak rám, üzemünkben tekintélye van a pártszervezetnek. Kommunista műszakra ké­szülnek december 10-én. A tavasszal már volt egy, ak­kor városfejlesztési célokra adták keresetüket. A pénzt most is erre szánjak, A köiwnwnasta műszakot vállalati télapó-ünnep köve­ti. Műsorral, ajándékkal kedveskednek a gyermekek­nek Teszik ezt azért hogy még jobban összekovácsolód- jon a bőrdíszmű közössége. Szalai László van már peida a gyümölcsö­ző együttműködésre. A Mezőgép -vállalat példá­ja nyomán javasolja a me­gyei KISZ-bizottság, hogy mindenhol kössön az igazga­tó és a KISZ úgynevezett keretszerződést. A fiatalok ennek alapján . vállalhatnak hasznos gazdasági munkát pluszban, s amit kapnak, azt az fmkt tevékenységének ja­vítására, az értelmiségi fia­talok továbbképzésére hasz­nálhatják fel. A megyei KISZ-bizottság a nyelvtanfo' lyamokat is szorgalmazza, ezeknek szervezésében se­gítséget nyújt. Bogó József szerint tizen­háromezerre tehető a mező- gazdaságban dolgozó har­minc éven aluli fiatalok szá­ma. Az ifjúsági szövetség most erősíti tevékenységét körükben. A termelőszövetkezeti és a községi KlSZ-szervezete- ket fölkérik: győzzék meg a fiatalokat az általános isko­la elvégzésének fontosságá­ról, aztán a gimnáziumot végzetteket a továbbtanulás­ról, elsősorban a pénzügyi és számviteli felsőoktatási intézményekben. Szeretnék elterjeszteni a jó energiata­karékossági megoldásokat; ezekre már vannak példák a mezőgazdaságban. Jó volna egyébként, ha többen venné- j nek részt az újitómozgalom- ban és az alkotó ifjúság pá­lyázatokon. A fiatal agrár szakembe­rek tanácsai között meg­szervezik a rendszeres ta­pasztalatcserét. Előmozdít­ják, hogy szorosabb legyen a kapcsolatuk a Magyar Ag­rártudományi Egyesületek helyi csoportjaival, a Kapos­vári Mezőgazdasági Főisko­lával. A Dél-somogyi Állami Gazdaságnak példás a kap­csolata az utóbbival. Mindez jobban elősegítheti az isme­retek továbbfejlesztését, gyorsabb lehet a kutatási eredmények megismerése, és ezzel együtt az alkalmazá­sa. Lajos Géza H mm saUff napfán Az újságíró felelőssége A világ legtermészetesebb dolga kivenni reggel a posta­ládából összehajtott újságun­kat, hetilapunkat, s hallgat­ni a rádiót, amit már föl­keléskor bekapcsoltunk, ■ át­futni a híreket; este kinyitni a televíziót, megnézni a hír­adót. Életünk olyan magától értetődő tartozékai ezek, hogy csak akkor tudnánk, mit je­lentenek, ha egyszer üres ma­radna a postaládánk, nem be­szélne a rádió, a televízió pedig csak kéken, üresen vi­lágítana. Elementáris híréhség van bennünk: mindent, minden­honnan a leghamarabb, a legaprólékosabban, a legmé­lyéig meg akarunk tudni. Tá­jékozottak, sőt jóiértesültek szeretnénk lenni folyvást, minden pillanatban. Azon­nal, de mindjárt — mert holnap már késő. S ha lát- tuk-hallottuk is este azt az eseményt, reggel izgatottan nyitjuk ki az újságot: olvas­ni is akarjuk. Állandó izgalom hajt ben­nünket. Minket, az olvasókat és minket, az újságírókat is. Kosztolányi Dezső „Nyomda- festék” című tárcájában le­írja, hogy milyen zaklatottan, reménnyel és kétségbeeséssel beoltva várja új versét haj­nalig a reggeli lapban. S köz­ben eltűnődik: „Vajon ter­mészetes-e, hogy megszokjuk a nyomdafestéket; lehet-e, szabad-e ezt megszokni? Ter­mészetesnek találjuk az üze­met. Ma azonban — a vilá­gosan látás éjszakáján — ér­zem, hogy nem ez a ter­mészetes. Van-e az írásnál keményebb viadal? Van-e igazabb ördöngösség? Az a természetes, hogy az utolsó pillanatig itt kukoricázunk a nyomda előtt, és várjuk a sorsunkat.” Minden igazi tollforgaiő újra meg újra „a nyomda előtt” várja a sorsát. A nyomda előtt... Tulajdon­képpen a világ előtt. Mert a cikk valójában csak akkor kel életre, amikor elolvas­sák, és hatni kezd. A hatni tudás: hatalom. Ezért olyan nagy az újságíró, a sajtó fe­lelőssége. Az újságnak olyan társadalmi, közvéleményt formáló, cselekvésre, állás- foglalásra késztető célja, sze­repe van, amelyről az új­ságíró sosem feledkezhet meg és sohasem mondhat le. Olyan hagyomány kötelezi egyenes ágon, mint a Vörös Újságé, amely hatvanöt év­vel ezelőtt, 1918. december 7-én jelent meg először, s amelynek tiszteletére 1982. óta minden esztendőben ek­kor, december 7-én ünnepel­jük a magyar sajtó napját. A mai újságíró felelősségét az egykori kommunista sajtó testamentumai s társadal­munk mai céljai határozzák meg. A célokat, persze, ki is kell tűzni. Az MSZMP idő­ről időre ezért foglalkozik a sajtó időszerű teendőivel. A Központi Bizottság utoljára az idén áprilisban elemezte a sajtó munkáját, szabta meg néhány időszerű feladatát Nem szűk szakmai ügy ez, sokkal többről van szó: po­litikánkról. az ország, a szo­cializmus dolgairól. A magyar sajtó napja erre is emlékez­tet. Megállunk egy pillanatra, aztán újra lapzárta. Nyomják a holnapi számot Várják az olvasók. Győri Lá&ziá Megemlékezés Budapesten Ä Vörös Újság megjelené­sének 65. évfordulója alkal­mából tegnap ünnepi ülést tartott a Magyar Újságírók Országos Szövetségének vá­lasztmánya a MÜOSZ-szék- házában, Pálfy József elnök köszöntötte az ülés résztve­vőit, majd Ibos Ferenc, az újságiró-iskola igazgatója mondott beszédet. Ezután Kékesdi Gyula, a szövetség aranytoll-bizottsá- gának elnöke átadta az arany emléktollakat, amelyekkel a MŰOSZ választmánya a szo­cialista újságírásban kifejtett több évtizedes tevékenységet ismeri el. Ezt követően az újságíró- szövetség székházának Rózsa I'erenc-termeben megko­szorúzták az első magyar le­gális kommunista lap, a Vö­rös Újság márvány emlék­tábláját.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom