Somogyi Néplap, 1983. december (39. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-06 / 287. szám
Az évszázad vái/atkoxúaa Szibériai gázvezeték A világ izgatottan figyeli, hogy az amerikaiak támasztotta nehézségek ebenere elkészül-e 1984 áprilisára az a 4650 kilométeres gázvezeték, amely a szibériai Uren- gojtól az ország nyugati határáig húzódik és amelyen évi 40 milliárd köbméter földgázt kapnak majd a nyugat-európai országok a Szovjetunióból. Az építőknek páratlanul nehéz éghajlati és természeti viszonyokkal kellett megküzdeniük; a vezeték nagy távolságon át az örök fagy birodalmában halad, ahol még nyáron is kőkemény a talaj. Hétszáz kilométer hosszan mocsaras felszín alá kell helyezni a vezetéket 550 kilométernyi szakaszon az Urál és a Kárpátok magaslatain halad át. Nem csekélység, hogy 561 kisebb és nagyobb folyó állja az építőle útját; köztük az A Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság 1983. évi gazdálkodását alapvetően a piaci feltételek alaku- , lása határozta meg, amely az idén némileg kedvezőtlenebbül alakult mint tavaly. A reális lehetőségek számbavétele, a szervezett Irányítás és a céltudatos végrehajtó munka eredményeként azonban a tervfeladatokat a leglényegesebb területeken teljesíteni tudják. Az ágazatokban elért eredményekről kérdeztük Regfo Istvánt, a SEFAG terv- és közgazdasági osztályának vernie tőjét. — Tevékenységük egyik ' "leglényegesebb területe az erdőfelújítás és -telepítés. Mit tettek ezen a téren? — A kitermelt erdők helyén újat, s ha lehet jobbat kell telepíteni az eredetinél. Ilyen feladatunk ezer hektáron volt. ezt az erdészetek — * nehez es kedvezőtlen természeti körülmények kozott — teljesítettek. A fakitermelési terv 500 ezer köbméter volt. Ez a mennyiség részben a belföldi igényeket szolgálja, részben a gazdaság üzemeinek biztosítja az alapanyagot. A fafeldolgozásnak kiemelt jelentősége volt a tőkés exportban. A termelés jelenlegi helyzetéből arra lehet következtetni, hogy kisebb szerkezeti változásoktól eltekintve sikerül az éves tervet teljesíteni. — Milyen termékeket állítottak elő fafeldolgozó üzemeikben ? — A faipar gazdaságunk legjelentősebb ágazata. Mintegy 170 ezer köbméter faanyagot dolgoznak fel, többségét késztermékké. így többek között parkettákat, nyílászárókat, bútoralkatrészeket és épületszerkezeteket is gyártunk. Ezek közül ki kell emelni a parkettákat, amelyekből ez évben mintegy 550 ezer négyzetmétert gyártanak üzemeinkben. Szalagparkettából a múlt évinél jóval többet, összesen 280 ezer négyzetmétert készítettünk. Ebből mintegy 120 ezer négyzetméter tőkés exportra ment — Hogyan alakult ez évJelentös üzletkötés Több mint tíz esztendeig tartó szünet után ismét Csepel márkájú tehergépkocsik járhatják majd Egyiptom útjait. A Mogürt és az egyiptomi országos vízszolgáltatási és csatornázási vállalat szerződést irt alá húsz darab Csepel D 750.20 típusú, öttonnás KCR 5000 jelzésű, daruval ellátott teherautó és jelentős mennyiségű pótaUMfcr«** Kiállítására. Ob, a Volga, a Kama, a Don, a Dnyeper es a Dnyeszter. A víz alatt megépítendő alagutak hossza összesen 200 kilométer. És a felsorolt akadályok után már egészen könnyű feladatnak tetszik, hogy 417 országút és vasútvonal alatt kell átbújtatni a csöveket. Az 1420 mm átmérőjű csöveket hegesztőautomaták erősítik össze; ezek egyúttal megbízhatóan ellenőrzik a varratok minőségét is. Képünkön az osztrák gyártmányú különleges golyósszelep, amelyből majdnem száz darabot építenek be a csőtávvezetékbe. Hogy a golyósszelep a mínusz 50— 60 Celsius-fokos hidegben se menjen tönkre, új — teljesen hegesztett — konstrukciót dolgoztak ki a Hübner- Vamag cég szakemberei. ben dolgozóik létszáma, és milyen szociális körülményeket tudtak biztosítani számukra ? — Jelenleg ötezer dolgozónk van. A létszám év közben lényegében nem változott. Ez valószínűleg annak is köszönhető, hogy a lehetőségeinkhez képest szociális juttatásokkal segítjük őket. Az idén 60 mdliió forintot fordítottunk ilyen fejlesztésekre. Javítottuk az egészségügyi ellátást, előreléptünk a munkavédelemben, megoldottuk dolgozóink szállítását, és otthont alapító dolgozóinkat is segítettük. — Milyen feladataik vannak jövőre? — A SEFAG hosszú távú, tíz évre szóló üzemterv szerint dolgozik, de, vannak évekre lebontott feladataink is. Jövőre tovább folytatjuk a terv szerinti fakitermeiest es erdőfelújítást a belföldi ellátás érdekében, célunk emellett a tőkés export növelése e. Már ez évben is jelentős eredményeket értünk ei az energiagazdálkodásban, például a faipari hulladékok hasznosításában, de van még javítanivaló e téren is. További feladataink vannak az élőmunka hatékonyságának, a létszám- és bérgazdálkodás javításában. Ff. Z*. „Március óta 36 milliárd dollárt ajándékozott az OPEC a kapitalistáknak, ebből elég!” — így háborgott a napokban az iráni parlament elnöke az OPEC márciusi, hordónkénti ötdolláros olajár-csökkentésének következményeire utalva. Más tagok is méltatlankodtak a december 7-én Genfben kezdődő értekezlet előtt. Főként azok a termelők panaszkodnak, akiknek föld alatti olaj- tartalékaik viszonylag csekélyebbek, csak kevesebb olajat tudnak a világpiacra juttatni, gazdaságuk pénzügyi szükségletei viszont nagyobbak és máris súlyos adósságokkal küzdenek. Az OPEC mostanihoz hasonló viszonylagos „elszegényedése”, a belső ellentétek fölerősödése előzte meg az 1979—80-as második hatalmas olajáremelési hullámot. Ebbe segített be az iráni forradalom keltette fogyasztói .pánik és az olajtársaságok nyerészkedése. A jelenlegi vésztjósló hírek azonban mégsem zavarják az olajpiacot. A hagyományos „árhö- mérőn”, a rotterdami olajtőzsdén meg sem moccantak az árak. Ügy látszik ugyanis, hogy 1979—80 ban az OPEC kissé elvetette a sulykot áremeléseivel. Piaci részesedésének kényszerű visz- szaszorulása — legalábbis részben — ma már visszafordíthatatlan folyamatnak látszik. Közrejátszott persze a világméretű gazdasági válság is: ez szintén csökkenti az olajkeresletet. Az OPEC — és részben a világ — legnagyobb és leggazdagabb exportőrei, az öböl menti arab emírségek ezért ma szilárdabban kezükben tarthatják a gyeplőt, mint négy—öt évvel korábban. Az ár módosítása legalább 1985-ig nem várható — ígéri Jamani szaúdi olajminiszter. Ám a fogyasztóknak még sincs okuk megkönnyebbülésre. Furcsa módon épp a múlt héten három nyugateurópai országban — Spanyolországban, az NSZK-ban és Ausztriában — is emelni kellett a benzin árát, csakúgy, mint az idén már több más nyugati országban. Az NSZK-ban vannak benzinkutak, ahol ma drágább a benzin, mint az év elején, az OPEC árcsökkentése előtt. A magyarázat: a dollár árfolyamának emelkedése a hazai valutákhoz képest na-; gyobb, mint az olaj dollárárának csökkenése. (A nyugat-európai országok és Japán dohárért szerzik be olajukat a világpiacon.) Úgyhogy a nyersolaj árcsökkenésének eddig csak az amerikai fogyat;ztok és — a Nyu- gat-Európát és Japánt is kiszolgáló — amerikai olajtársaságok látták hasznát. Igaz, közben az erősödő dollár az OPEC-országok csekélyebb jövedelmét is fölértékeli valamelyest. Ám ez csak egy- gyel több érv az öböl menti exportőröknek, hogy továbbra is „mérsékletre” kényszerítsék a szegényebb tagtársakat. M. Gy. EGY,DINASZTIA UTOLSÖ (?) TAGJA »0 GONGUNK VAN, ÁFÁNKHOZ MEGYÜNK A Nagyatádi Cérnagyár régi üzem, s így több cérnás- dinasztia is dolgozik itt; apáról fiúra száll a mesterség néhány családban. Greller Károly festődéi művezető az egyik ilyen dinasztia utolsó tagja. Miért utolsó? — A fiain nyolcadikos, de már más mesterség felé kacsingat, legszívesebben autókat szerel. Nem hiszem, hogy cérnás lesz belőle. Legföljebb leányági örökösödésre lehet számítani, a kislányom negyedikes, belőle még minden lehet... De nagyon úgy áll, hogy én vagyok a családból az utolsó. Mindenesetre lettünk egy. kérdőjelet az írás címébe, sok víz lefolyik még a Dunán, ki tudja, mi történik addig. — Hogyan lett cérnás? — Apám 1920-ban került ide festőinasnak, s nem is dolgozott másutt, csak ennél a cégnél. Én hoztam neki az ebédet, lejártam a gyár mögötti vízre pecázní, es Imi a gyárudvaron, bői az üzemen átballagva úgy hozzánőttem a mesterséghez, hogy el se lehetett volna kergetni innen. A bátyám is itt dolgozik. Meg sem fordult a fejünkben, hogy máshova menjünk. — Nem volt unalmas? — Ez egy olyan szakma, hogy 15—20 év után is ad újdonságot. Főleg itt a festődében. Nem is tudom hirtelen, hogy hány szín és árnyalat van. Több száz, több ezer ... Azokat kikeverni, azonosítani a mintával, örülni, ha sikerül... Többnyire persze sikerül. Ha pedig nem, ha valami gondunk van, akkor még most is apánkhoz megyünk. Ha otthon összejön a család, az asszonyok elöbb-utóbb berzenkedve ránk szólnak: ha dolgozunk, akkor menjünk be a gyárba! Sétálunk az üzemben. Megmegszakad a beszélgetés. Greller Károly oda-odalép egy-egy géphez, színt azonosít egy kis fülkeben, erős lámpafényncl. — Emlékszik még, hogy mi tetszett a legjobban, amikor gyerek volt? — Van egy eljárás, ma már ritkán használjuk. Akkor sehogyan sem értettem. Sárga lebe sárga cérnát mártottak, és amikor kiszedték, piros lett. De olyan piros! Naftolozásnak nevezik ezt. — És a gyerekeinek mi tetszett iitt? — Látja, es furcsa ... Semmi sem, mert még nem voltak a gyárban. A konzervgyárban már igen. Üzemlátogatáson. De rtt még nem. Furdal is néha a leiki - ismeret emiatt. Ígérgetem nekik, hogy majd egyszer bejövünk. De valahogy mindig elmaradt — Pedig tán megtetszene nekik. — Biztos tetszene. De nem erőltetem. Meg különben Is. Ezek a gyerekek már másfélék. A fiam például azzal kezdte: mennyit lehet ott keresni? És tudta, hogy a utószereléssel többet. — A nagyapjuk mft szól ebbe*? A lehetőségek szá m ba vétele A legjelentősebb ágazat a fafeldolgozás Az OPEC értekezlete előtt Olajpiac, olajár A vitára készülni kell Befolyásolja a lakosság hangulatát, hogy milyen a közüzemi, a kommunális, az ipari szolgáltatás színvonala. Éppen ezért nagy a felelőssége a Helyiipari és Városgazdasági Dolgozók Szakszervezete megyei bizottságának, amelyhez huszonöt vállalat., üzem, intézmény képviselet tartozik. A csaknem nyolc- ezer-kilencszáz szakszervezeti tag munkája kihat a települések fejlődésére, s arra is, hogy elégedettek-e az emberek a ruhatisztítás- sal; a tévé ja vitással, a parképítéssel, a kéménysepréssel, a vízellátással. A szakszervezeti mozgalom minden eszközzel segíti a gazdasági feladatok megoldását a somogyi helyiiparban. Nagyban hozzájárul az eredményekhez, hogy a megyebizottság mindig, fölkészíti az szb-titkárokat, a tisztségviselőket, figyelembe véve a megye sajátos helyzetét. A helyiipari vállalatok kielégítik a lakosság igényeit, pedig ezek egyre nagyobbak a kommunális szolgáltatás iránt. Megnyugtató. hogy a lakosságtól egyre kevesebb reklamáció érkezik. Ebben megtestesül az is, hogy az alapszervezetek testületéi érdemben részt vesznek a gazdasági és a szociális tervek kidolgozásában, ott vannak a döntések előkészítésében. Márkus Mihály, a HVDSZ megyei titkára elmondta, hogy már most gondolnak a jövő évre. Az szb-titkárok egyhetes továbbképző tanfolyamán, melyet a jövő héten tartanak, szó lesz a gazdasági tennivalókról, a munkaversenyről, a brigádmozgalomról. Sokat várnak a megyei tanács általános elnökhelyettesének előadásától, hiszen ő a terület- és településfejlesztés, a helyiipar feladatait vázolja fel, s azt is elmondja, hogy mit várnak a szakszervezeti mozgalomtól. A megyebizottság erőfeszítései ellenére nem sikerült előrejutni a költségvetési üzemekben. Közülük többnek gondot okoz a döntés jó előkészítése, ugyanis az üzem terve a tanács-vb határozata után kerül a bizalmi testület vagy a taggyűlés elé véleményezésre. Ekkor azonban már nem sok értelmét látják a tisztségviselők ennek, hiszen minden eldöntött tény. A tanács pénzügyi lehetőségei határozzák meg, mit épít majd a költségvetési üzem. Általában az első negyedévben véglegesítik az adatokat. így a szolgáltatást az előző évek gyakorlata szerint végzik az év elején, ezenkívül pedig befejezik az áthúzódó építkezéseket. Szerencsére most már a tanácsok is törekszenek arra, hogy minél előbb kiadják a i'sladallervet. A tervszerű munkaerőgazdálkodás nem könnyű e területen, ugyan,s sok olyan munkakör - van, amelynek alacsony a társadalmi presztízse (szemetes, sirásó slb), nem könnyű ellátni, ugyanakkor nagy szükség van rá. Egyre nenezebb dolgozókat szerezni e helyekre. Sokat segített az úgynevezett önerős bérfejlesztés. Ennek köszönhetően a somogyi helyiipari dolgozók bérszínvonala az országos elsők közé került. Egyre jobban elismerik a jobb minőséget, a több munkát. Az éves bérfejlesztés mintegy egyharmadát fordítják az ösztönzésre. Ez azonban még nem általános, előfordult, hogy a gazdasági vezetőség és a szakszervezeti bizottság bátortalan volt az önerős bérfejlesztésben, máshol pedig nem célszerűen használták fel az erre fordítható összegeket. Jó volna például, ha egyértelműen szabályoznák a bizalmiak részvételi jogát a mozgóbérek elosztásában. Somogybán a mozgóbér, különösen az ipari üzemekben, elmarad az országos átlagtól, éppen ezért indokolt az előbbi meghatározása. A munkahelyi demokrácia színvonala a szakszervezet tevékeny közreműködésével emelhető. A döntéseket csak úgy lehet még jobban előkészíteni, ha minden szakszervezeti tisztségviselő lelkiismeretesen és alaposan felkészül a demokratikus fórumok vitájára. A bizalmiak közül elsősorban azokat tisztelik a vezetők és a dolgozók, akiK bátran véleményt mondanak. Vállalva természetesen az esetleges ütközéseket is. A DRVV-nél, a Kaposplast- nál sokat tettek azért, hogy a bizalmiak minél jobban megtanulják a tennivalóikat. Az elején általában a saját nevükben nyilatkoztak, most azonban már a szakszervezeti csoport véleményét tolmácsolják a testületi üléseken. Ezt kell mindenhol általánossá tenni, hiszen a vállalatok nehezebb körülmény ek között gazdálkodnak, szükség van tehát arra, hogy a dolgozók megértsék a terveket, az elképzeléseket, az esetleges rugalmas módosítások szükségességét. Nem szabad tehát sajnálni sem az időt, sem a fáradságot a bizalmiak oktatására, az alapos fölkészítésre. Lajos Géza — Minket se kény szer ftett, magunktól jöttünk. Eltialigatank, Meg kefl emészteni » szakadozott, mondatokat A művezető egy ccrnasasállafl. babrál. A testedé gőaa kergetűznek körülöttünk. Készre színezett motringok indulnak tovább. — A kék, az egyik fajta világosabb kék, az a kedvenc színem. Kár, hogy most nem tudom megmutatni. Mert kék annyiféle van. De olyan szép egy sincs. — Jobban látja a színeket, mint egy átlagember? — Nem tudom, maguk hogyan látják. Én elég icl ki- igazodok közöttük. Talán jobban mint mások. Talán. Még sohasem gondoltam, hogy valakivel össze kéne mérni magam. L. P. SOMOGYI NÉPLAP
