Somogyi Néplap, 1983. december (39. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-30 / 306. szám

Megyénk termelőszövetke­zeteinek túlnyomó többségé­ben nagyjában-egészében már tudják, milyen eredmé­nyekkel zárul az 1983-as év. Amikor számot vetnek, mi valósult meg a tervekből és mi az, ami nem jött be, nem rejthetik véka alá: sok kárt okozott az idén az aszály, de az is igaz, hogy nem írható minden kiesés az elemi csa­pás rovására. Nem írható például az időjárás rovására — ha csak nem a „gazdasá­gi időjárás”-éra — az, hogy a melléküzemági munka, 02 ipari tevékenység nem min­denütt hozta a várt ered­ményt ... Jegyzetfüzetemben tallózva ilyen, a szövetkezeti elnökök­től hallott megállapításokra bukkantam. Buzsákrót szár­mazó idézet: „Áramváltókat gyártunk, s az idén csökkent a kereslet ezekre a termé­kekre, így okkal mondhatom: ipari aszály is sújtott ben­nünket ebben az esztendő­ben.” Ez a közös gaz­daság évekkel ezelőtt be­rendezkedett a táskát me­leg víz kertészeti hasz­nosítására, nagyszabású programot doägozoht 'ki az üvegházas kertészeti kultú­ra fejlesztésére — most ke­zükben van a Mezőgazdasá­gi és Élelmezésügyi Miniszté­rium engedélye a mintegy 28 milliót érő beruházás szaná­lására. Tojóházakhoz vezérlőbe­rendezéseket, konzervgyári automatikákat és más termé­keket készítenek, kondenzá­torokat tekercseinek a sző- lősgyöröki téeszben, ám ezek­re a cikkekre, akár csak a parképítőrészleg szolgáltatá­saira, 1983-ban megcsappant a kereslet. — A kondenzátor­tekercselő üzem csak arra volt jó — mondta az elnök, —, hogy lekösse a fölös munkaerőt, anyagi haszna nem származott belőle a gazdaságnak. A böhönyei Szabadság Tsz-nek régi, jó partnere a Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyára. A községben működő ipari üzem eredményeiből a szö­vetkezet is részesedik, több dolgozója itt jut munkalehe­tőséghez, s közös érdekük fűződött az üzem fejlesztésé­hez — erre az idén került sor, a bővítést a vállalat költségén végezték el. f A példák tanúsítják: a so­mogyi mezőgazdasági terme­lőszövetkezetekben eltérő eredményeket hozott az idén a kiegészítő tevékenység, fő­ként az ipari termelés. Né­hány gazdaságban a telephe­lyen kívüli részlegek kézben­tartása, elszámoltatása, más­hol a piac megtartása, új partner keresése vagy az alapanyagellátás okoz gondot. Egyes gazdaságokban maguk a vezetők sem tudnak közös véleményt kialakítani arról, folytassa-e, illetve bővítse-e a szövetkezet ezt a tevékeny­séget. A tervek készítése során minden esetre el kell dönte­ni: mi az, ami egy-egy téesz­ben az alaptevékenység mel­lett jövedelmezően továbbvi­hető vagy indítható. Fontos ugyan a munkaerő megtartá­sát célzó törekvés, az a szán­dék, hogy a faluban élő munkabíró emberek a lakó­helyükön találjanak munkát, kereseti lehetőséget, de egy­re inkább előtérbe kerül az igény: a kiegészítő tevékeny­ség hozzon megfelelő nyere­séget, mert a gazdaságok ho­vatovább képtelenek arra, hogy a növénytermesztés vagy az állattenyésztés ered­ményeiből pótolják a máshol mutatkozó kieséseket. Számolni kell azzal — er­re épp ez az esztendő adott sok példát —, hogy a pia­con igencsak megnő a ver­seny. Az az üzem, amelyik későn ébred vagy olyan ter­mékkel rukkol elő, amilyen nem keld — esetleg annyi van belőle, hogy Dunát lehetne vele rekeszteni — lemarad a versenyben, illetve áron alul kénytelen túladni gyártmá­nyain. Ezt elkerülendő igencsak indokolt a megfontoltság. Különösen most, amikor az 1984-re szóló tervek készül­nek. h. r. Téli Balaton Pihenőben a halók Ebben a tavaszáasra for­dult télben kissé megválto­zott a Balaton is. A nemrég még vastag jégtakaró — ha nem is teljes egészében — megrepedezett, olvadni kez­dett és mái- szó sincs arról, hogy kocsolyázni, vagy ép­pen fakutyázni lehetne a tavon. Az időjárás most kedvez a part menti kikötőkben veszteglő balatoni hajóknak. Nem kell félni attól; hogy a jég szorítása kárt tesz bennük. A javítás, felújítás is könnyebben megy a meg­enyhült időben, ami munkát lehet, azt a szabadban vég­zik el a szerelők. (Gyerlyás László felvétele) Új eljárás Üj mangánérc-feldolgozó technológiát dolgozott ki a Vasipari Kutató-Fejlesztő Vállalat. Az eljárás máris nagy nemzetközi érdeklődést keltett. A csehszlovák Tesla és a bolgár technikai kül­kereskedelmi vállalat a kö­zelmúltban kötött szerződést a magyar vállalattal, és ér­deklődnek a technológia iránt NDK-beli vállalatok is. Az eljárás termékeinek megvásárlására igényt jelen­tettek be az NSZK-beli Varta és BASF cégek. Az új technológia az ala­csony mangántartalmú ér­cek sokoldalú, minden eddi­ginél gazdaságosabb haszno­sítására nyújt lehetőséget. Hazánkban a bányászott ér­cek mangántartalma igen alacsony, átlagosan 22 szá­zalék, s ezért a kohósítás már nem gazdaságos. Az új eljárások segítségével a ben­ne levő fémek vízoldhatóvá lesznek és további feldolgo­zásuk lehetővé válik — a külföldön ismert eljárások­nál olcsóbb módszerrel Hat könyv sorakozik az asztalon Tervek a nyugdíjas évekre A megyei tanács vezetői és az együttműködő szervek tegnap köszöntek el Farkas Bélától, a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat nyugdíjba vo­nuló igazgatójától. Több évtizedes nyomdászanúlttal maga mögött kezdi el megérdemelt pihenőiéit az az ember, akiről nehéz elfogulatlan arcképet „rajzol­ni”. A szerkesztőség és a nyomda mindennapi kap­csolata ugyanis az örömökkel és gondokkal együtt minduntalan „belóg a képbe”. Ezért maradnak el most a kérdések; legyen a mai búcsúzó üdvözle­tünk egy monológ, amelyet Farkas Béla mondott el magáról. — Sokaknak kívánok olyan sorsat, amilyen az enyém. Nem mintha a világ legsike­resebb emberének érezném magam, de nyugodt szívvel adom át a munkát az utá­nam következőknek. Nincs bennem hiányérzet vagy ke­serűség. Hatéves koromban voltam először nyomdában, ahol bátyám dolgozott Cell- dömölkön. Akkor, gyerek­fejjel elhatároztam, hogy semmi más nem leszek, mini nyomdász. Pedig apánk, ak’ hat gyerekes mozdonyvezető volt, vasutasnak szánt engem is. Később áttelepültünk Ka­posvárra, mert itt több volt a munkalehetőség. 1939. jú­lius 1-én írtam alá a tanonc- szerződést a bátyámnál, aki akkor a Szalai-féle nyomda bérlője, később tulajdonosa volt. Kicsi nyomda volt az és nem tette könnyebbé a munkát, hogy a testvérem a főnök. Sokat követelt. A szedéstől a könyvkötésig mindent meg kellett csinál­nom. Bár az igazi szakmám kéziszedő (azt szeretem 8 legjobban), de kényszerűség­ből mindenbe belekóstoltam. Megszereztem a mesterleve let, mert már akkor eldön­töttem: egyszer nyomdát fo­gok vezetni. A vágyaim vé­gül teljesük is. — Mindig hiú ember vol­tam. Fogalmazhatnék kör­mönfontabban, körülírhat­nám a szót enyhébb kifeje­zésekkel, de attól a tény tény marad. Ügy érzem, nem szégyen ez. A hiúság sokszor vitt előre, már a mesterle­vél megszerzésekor is, mert szégyelltem volna, ha nem tudom letenni a vizsgát. Az­után 1950 táján, amikor az államosított nyomdában vol­tam középvezető és a főnö­köm nem szeretett. Azt írta a jellemzésembe: „Szereti a szép ruhákat”. Gyanús volt ez akkor. De tényleg szeret­tem. És nem mondtam le az öltözködésről; viszont úgy dolgoztam, hogy a munkám ellen ne legyen kifogás. Ugyanez a főnök azt írta, mert kénytelen volt: „A munkáját példásan, jól látja el.” Most is biztatom a fia­talokat: legyen bennük egy kis hiúság, akarjanak ezál­tal többre jutni. Nem mon­dom, hogy veszélytelen, mert hamar áteshet az ember s ló másik oldalára . .. —■ A műszakvezetéskor érett be annak a gyümölcse, amit tanonckónt és inasként nyűgnek éreztem. Mindéi; műveletet ismertem, így az­tán mindenki elfogadott ve­zetőnek, mert tudták, hogy értek ahhoz, amiről beszélek. Sokféle beosztásban dolgoz­tam még; hazudnék, ha azt mondanám, hogy sose gon­doltam: vissza kellene men­ni kéziszedőnek. De mindig megtaláltam a dolgok szeb­bik oldalát. Szakmai sike­rekre is vágytam. A vezető munkája nemcsak nyom- dászmumika, hanem egy sor adminisztráció, gazdálkodási feladat... Ezeken ikívül min­dig szereztem magamnak olyan elfoglaltságot, amilyen­nel közel maradhattam ere­deti foglalkozásomhoz. Sok könyv műszaki szerkesztését láttam el, most is itt sora­kozik az asztalon hat kötet kézirata. Ezeket a nyugdíjas időre tartogatom, mert nem akarok elszakadni a nyom­dától. Mondtam: néha kesereg­tem, miért csinálom ezt. Dt azért szakmailag is, vezető­ként is a hetvenkettő feb­ruárjától mostanig tartó igaz­gatói poszt hozta számomra a legnagyobb sikert. Fölépült az üj nyomda és minőségileg is megközelítjük a régi, ma­gas színvonalon dolgozó nyomdák teljesítményét. Háromszáz tagú nyomdász­gárdától búcsúzom. Sohase akartam elszakadni ettől a szakmától. Arra vágytam, hogy vezetőként is tegyek valamit a somogyi nyomda­iparért, az emberekért. Ügy érzem, sikerült. Megnyugtat az, ahogyan elköszönhetek innen... Lejegyezte: Luthar Péter Kaposvár az elsők között flramtakarékosságra ösztönöznek A jó munkát a fények jel­zik. Ha égnek, akkor nincs semmi baj az elektromos- energia-szolgáltatással. Emö- gött azonban sok ember meg­feszített munkája rejlik. A Dedász kaposvári üzemigaz­gatóságának pártszervezete fő feladatának tekinti, hogy ezt elősegítse politikai esz­közökkel. A beszámoló tag­gyűlés tükrében beszélgettem erről Bogdán Ottó párttit­kárral és két vezetőségi tag­gal: Erdélyi Ferenccel, Czéh Ernővel. Gazdasági beosztá­suknál fogva is jól ismerik ezt a területet. A párttitkár városi kirendeltségvezető­helyettes, Erdélyi Ferenc há­lózatépítési osztályvezető, Czéh Ernő pedig személyze­ti és oktatási vezető. — Az üzemigazgatóság a viilamosenergia-szolgáltatás biztonságát szolgálja —kezd­te Czéh Ernő. — A lakos­ság nálunk nem tapasztal semmilyen nagyobb zavart. Politikai kérdésnek tartjuk, hogy folyamatosan és biz­tonságosan kiszolgáljuk a fo­gyasztókat. ' A párttítkár veszi át a szót: — Ez a, vállalat az egyike azoknak, amelyek a legtöbb fogyasztóval foglalkoznak. A kaposvári üzemigazgatóság egyébként Pécs után a leg­nagyobb a Dédász területén. Épp ezért a pártszervezet, a vezetőség nagyon figyel ar­ra, milyen a szolgáltatás, a kiszolgálás kulturáltsága. Úgy érezzük, hogy nagy az előrelépés a korábbi évekhez képest. Nemzedékváltás volt a vezetői posztokon, s ez elő­segítette a munkát az üzem- igazgatóság területén. — Ennek bizonyítéka — mondja Erdélyi Ferenc — hogy elsők között vagyunk a nyolc üzemigazgatóság kö­zött. A már ismert eredmé­nyeink bizakodóvá tesznek bennünket. Ehhez természe­tesen nagy erőfeszítésre volt szükség. Az időjárás is segí­tett. Ami a mezőgazdasag- nak rossz volt, rajtunk segí­tett: egyrészt kevesebb kárt tett a hálózatban, másrészt az epítesek is zavai talanul folytak. A negyvenöt tagú pártszer­vezet tagjai ott vannak a termelés és az irányítás minden posztján. Találhatók 'közöttük gépkocsivezetők, szerelők, raktárosok, terme­lésirányítók, így elsősorban a saját területükön képvise­lik a párt politikáját. Sok függ tőlük, hiszen az ipari üzemek, a mezőgazdasági szö­vetkezetek fogyasztása alig, a lakosságé viszont ütemesen nő. Ez jövőre szintén nagy erőfeszítést kíván az üzem- igazgatóságtól. S nem marad­hat el a felvilágosító szó, az agitáció sem. — Van olyan igény — ma­gyarázza Erdélyi Ferenc —, amelyet például nem min­denütt lehet kielégíteni. Ezek közé tartozik a hőtárolós vil­lanykályha engedelyezese. Néhány éve még negyven kW volt egyidejűleg egy ezerlelkes falu fogyasztása ma egyetlen ikerház igényel­ne ennyit az ilyen fűtőtestek működtetéséhez. A terveink szerint sem tudjuk kielégíte­ni a korlátlan igényeket. — Az üzemigazgatóság az alapvető igényt ezután is ki­elégíti — teszi hozzá a párt­titkár. — Ide tartozik a ház­tartásban a világítás, a kis­gépek, a bojlerek energiael­látása. — Figyelembe vesszük — folytatja Czéh Ernő —, hogy a népgazdaság és a vállalat érdeke nem esik egybe auto­matikusan. Nem növelhetjük mindenáron a bevételt, épp ezért csak a népgazdaság ér­dekével egyező jogos igénye­ket elégíthetjük ki. Erdélyi Ferenc a félreértés elkerülése végett elmagya­— Természetesen most is van bevételi Utv. Ennek ala­kulása a fogyasztóktól függ Korábban dotálták a túltel­jesítést, most azonban már nem, elsősorban a takaré­kosság a cél. Az például hogy csökkentsük a hálóza­ti veszteségeket. — így ismét felhasználjuk a még alkalmas villanysze­relési anyagokat. Ezzel egyet­értett a beszámoló taggyűlés is — mondja a párttitkár. Egyre többet tesznek a szo­ciális körülmények javításá­ért. A kaposvári Noszlopy Gáspár utcai telepet 13 mil­lió forintos költséggel telje­sen felújítják. A kommunis­ták is amellett szólnak, hogy mindenki legyen türelmes hiszen az üzemelésnek folya­matosnak kell lennie közben a nehézségek ellenére is. A beszámoló taggyűlés a ká­der- és a személyzeti mun­ka rendszeres értékelését es az utánpótlás erősítését is bevette a feladatok közé. A viilamosipar bonyolult, auto­matikus berendezések van­nak, épp ezért fölkészült szakemberekre van szükség. Az üzemigazgatóság azon­ban nincs könnyű helyzet­ben, hiszen a központi bér­színvonal-gazdálkodás miatt nem versenyképes az üze­mekkel, még a költségveté­siekkel sem. A kommunisták, a KISZ- íagok sokat tettek azért a példamutatásukkal, hogy a nehéz körülmények között is előrelépjenek. Ennek köszön­hető a nyolc üzemigazgató­ság közötti jó helyük az élen. — A fiatal munkások kö­zött vannak, akik érdeklőd­nek a politika, a közélet iránt — emelte ki Czéh Er­nő. — Közelednek a párt- alapszervezet felé. Ez jó ér­zéssel tölt el bennünket. Lajos Géza 9600 tonna burgonyát ígérnek jól haladnak a szerződéskötések A megállapodások szerint nincs baj a megye lakossá­gának jövő évi zöldség-, gyü­mölcs- és burgonyaellátásá- val — erről tájékoztatott tegnap Báli Gyula, a somo­gyi Zöldért vállalat igazgató­ja. A felvásárlási előirány­zat 94 százalékára — 23 052 tonna terményre már meg­van a szerződés: a termelők­ké) folyamatosan tanácskoz­nak a vállalat munkatársai, s egyre több területen jutnak egyezségre. Tavaly ilyenkor a felvásárlásra tervezett cik­keknek csak 56,9 százalékára volt aláírt megállapodása a Zöldértnek; ez is jelzi, hogy most gyorsabb a szerződés- kötések üteme. Burgonyából 9600 tonná­nyinak az átvételében állapo­dott meg a vállalat a gaz­dasagokkal, ez a mennyiség már a felvásárlási terv 5,4 százalékos túlteljesítését jel­zi. A jövő évi termésből a legtöbb étkezési krumplit az inkei, a vízvári, a homok- szentgyörgyi, a berzencei és a mikei termelőszövetkezet adja. A zöldségnek 88,6 százalé­kára — 10 457 tonnára — szerződött le eddig a válla­lat; itt a kaposmérői, a nagyatádi, a nagybajomi téesz a legnagyobb szalllító. A somogyi termés kiegészíté­sére más megyéket is fölke­restek, például a Bács-Kis- kun és Pest megyei kister­melőket, szakcsoportokat. Az átvétel könnyítésére és gyor­sítására hozta létre Bács- Kiskun megyében a Somogy megyei Zöldért vállalat saját felvásárlótelepét. Ami a gyümölcsöt illeti 3000 tonnára kötöttek eddig szerződést (ez a tervezett mennyiségnek 83,2 százalé­ka). A legtöbb termést a fo­gyasztási szövetkezetek — fő­ként a böhönyei, a marcali és a kaposvári áfész —, illet­ve a két gyümölcstermelő állam: gazdaság, a bogiári meg a siófoki kínálta. A somogyi szükségletek kielégí­tésére barackot Csongrád megyéből is vásárol a Zöld­ért. Noha zöldségből, gyü­mölcsből még nem kötötték le szerződésekkel az élő­irányzott mennyiséget, az ed­digi kínálat alapján — úgy látszik — nem lesz hiány. SOMOGYI NÉPLAP Útkeresés közben

Next

/
Oldalképek
Tartalom