Somogyi Néplap, 1983. december (39. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-30 / 306. szám

<0 TOA/>K Ara: 1,40 Fl SOMOGYI NÉPLAP XXXIX. évfolyam, 306. szám 1983. december 30., pánté* A TERMELŐK TELJESÍTMÉNYE KÖVETKEZIK Bevezetőül két, egymástól látszólag független számítás: az elsőre Bercnd T. Iván tör­ténészünk hívta fel a figyel­met, amikor arról írt, hogy a második világháború során elszenvedett háborús pusztí­tások összegével ér fel az a kár, amely 1973—82. között ért bennünket, a cserearány­romlás következtében. A másik számításról — amelynek látszólag semmi köze sincs Berend T. Iván fejtegetéséhez — tlr. Láng István, az MTA főtitkárhe­lyettese tájékoztatta még szeptemberben az újságíró­kat. Elmondta, hogy a tudó­sok felmérték, mire képes a magyar mezőgazdaság 2000- ig, 1980-hoz viszonyítva. A jelzett húsz év alatt legfel­jebb 80 százalékkal lehet nö­velni a bruttó hozamokat. Többet nem várhatunk a biológiai meg az egyéb kor­látok miatt. Ez a két — megismételjük: csak látszatra egymástól füg­getlen — számítás a magyar népgazdaság 1984. évi tervét olvasva jutott az eszembe. Minthogy a tervről részlete­sen beszámolt a sajtó, csak a legfontosabb előirányzatokat idézem emlékeztetőül: a nemzeti jövedelem 101.5— 103, a belföldi felhasználás 98—99, az ipari termelés 101,5—102, a uiezögazdasagi termékek termelése 100—101, a lakosság fogyasztása 100— 100,5, az egy lakosra jutó re­áljövedelem pedig 100 száza­lékra alakul 1983-hoz képest. Visszatérve Berend T. Iván és dr. Láng István gondola­taira, illetve a jövő évi terv főbb mutatóira, most már el­végezhetjük a szintézist. Vagyis leszögezhetjük, hogy ha boldogulni akarunk, ak­kor mindenekelőtt az ipar­ban kell fordulatot elérnünk. Semmiképpen sem lebe­csülve ezzel a mezőgazdasá­got, amely az ország legna­gyobb természeti kincsével, a termőfölddel és a napfény- nycl gazdálkodik: amelytől 15 millió tonna gabonát vá­runk 1984-ben (többet, mint az ország történetében bár­mikor); amely egységnyi ér­tékű termékre vetítve több konvertibilis hozadékú ex­portra képes, mint az ipar általában. De miközben c té­nyeket kiemeljük, látnunk kell, hogy a kivitel zömét * már reg az ipar adja, mint ahogy az ipar termeli meg az ország nemzeti jövedelmének oroszlánrészét. Az a népgaz­dasági ág, amelynek fejlődé­se előtt nincs biológiai kor­lát. Az ipar nélkül a nemzet félkarú óriás, mondotta haj­dan Kossuth Lajos, amit ma már minden felső tagozatba járó általános iskolás tud. Nos, ennek a népgazdasági ágnak (az ipar tennivalóival foglalkozik egyébként a leg­részletesebben a népgazdaság jövő évi terve is), igen ne­héz, sót, rendkívüli körülmé­nyek között kell fokoznia a teljesítőképességét. Hogy esak egy — nagy sóhajokkal tudomásul vett — dologról beszéljünk, a 84-es terv sze­rint 7—8 százalékkal keve­sebb jut az állami és 5—7 százalékkal a vállalati-szö­vetkezeti beruházásokra. S mégis, ilyen körülmények között sem mondhatunk le a műszaki fejlesztésről, jövőnk egyik legfőbb biztosítékáról. Végtére még így is több mint 200 milliárd forint jut beruházásokra. A sopánkodás helyett minden vállalatnál azt vizsgálnák, miképp le­hetne a kevesebből többet produkálni, akkor meggyő­ződhetnek arról: még így is sok a lehetőség. Valahogy olyképpen, mint ahogy a me­cseki szénbányászat fejleszté­sére, illetve a Dunai Vasmű kokszolóműve ellátására hi­vatott — liászprogram kidol­gozása idején tették, illetve — a végrehajtása szakaszába érve — ma is teszik. A mér­tékadó ipari, szakmai körök szerint ennél a beruházásnál a jelek szerint 1—2 év idő­nyereségre teszünk szert, s több millió forintot takarí­tunk meg, mert a Központi Bányászati Fejlesztési Inté­zet,a Bányászati Aknamélyí­tő Vállalat szakemberei, meg mások szakítani tudtak az évszázados beidegzett beru­házási szemléletükkel. Ha a liászprogramnál képesek va­gyunk erre a fordulatra, ki mondhatná meg, hogy más szakmákban nincs ilyen le­hetőség.’ Egyébként még ez a 23 milliárdos liászprogram is arra figyelmeztet (olyan bá- nyaépitési eljárást vettünk a többi között át, mint a Szov­jetunióban, Lengyelország­ban, az NDK-ban rég al­kalmaznak), hogy iparunk eddig főként a könnyebben mozgósítható tartalékokat vette igénybe. Mind az ener­gia-, mind az anyaggazdálko­dásra az jellemző például, hogy a legszembetűnőbb pa­zarlások, felesleges kiadások megszüntetésére összpontosí­tottak elsősorban. (A sikerek persze így is értékesek!) A valóban energia- és anyagta­karékos, egyben versenyké­pes konstrukciók, gyártmá­nyok kidolgozása nagyobb részt még hátravan. Más szavakkal azt is mondhatnánk, hogy iparunk­nál eddig a passzív alkal­mazkodás dominált. Az ak­tív alkalmazkodás kibontako­zásáról csak akkor lehet be­szélni, ha nagyobb léptékű lesz a termékszerkezet kor­szerűsítése, ha nő a ver­senyképes termékek száma. Végtére is — hadd utaljak ismét Berend T. Iván számí­tásaira — ha nem akarunk tovább veszíteni a nemzetkö­zi porondon, nincs más vá­lasztásunk. Mindent egybevetve, az 1984-es terv nemcsak egysze­rűen a nemzetközi fizetőké­pesség megőrzésének terve, hanem egyben a felkészülés terve. Felkészülés a jobb helytállás, a dinamikusabb fejlődés időszakára, számba- véve, hogy mit kell tenni en­nek megalapozásáért. A népgazdaság szintjén ezt már megtették, most már a vállalatok és a szövetkezetek, a termelők következnek, A nemzetközi helyzetről és a Szovjetunió külpoliti­kájáról szóló határozat egy­hangúlag történt elfogadá­sával tegnap Moszkvában véget ért a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsának kétnapos ülésszaka. A küldöttek ugyancsak elfogadták a jö­vő évi népgazdaság-fejlesz­tési tervet és költségvetést A határozatban, amelyet Borisz Ponomarjov képvise­lő, az SZRP KB PB póttag­ja, a KB titkára terjesztett elő, a legfelsőbb tanács ki­fejezi súlyos aggodalmát amiatt, hogy az imperialista Zavartalanul fuvarozzák az év utolsó exportszállítmá­nyait a MÁV szerelvényei a két ünnep közötti napokban. Az elmúlt évek kedvezőtlen tapasztalataiból okulva a fa­Zöldség­export A terveknek megfelelően megközelítően 10 milliárd fo­rint értékben forgalmazott az idén zöldséget és gyümölcsöt a Hungarofruct szövetkezeti külkereskedelmi vállalat. Az idei első félév, a kedvező időjárásnak is köszönhetően jól sikerült; elsősorban a fó­liasátrak alól sok árut adhat­tak át a vállalatnak a ter­melők. Az év második felé­ben az aszály gondokat oko­zott. Néhány külföldre lekö­tött cikkből a szerényebb termés miatt kevesebbet szál­lítottak. A kieső tételeket más terményekkel igyekezett a Hungarofruct pótolni. Az eredetileg tervezettnél több szőlőt, fejeskáposztát, fok­hagymát szállítottak, többek között az NDK-ba, ausztriá- ba és az NSZK-ba. Jelenleg is naponta indul­nak az áruval teli kamionok, vagonok a határ felé. A leg­nagyobb tétel az alma: a Szovjetunióba, Csehszlovákiá­ba, az NDK-ba, Finnország­ba és az NSZK-ba szállítják a tárolókból e gyümölcsöt. Vöröshagymát az NSZK-ból es Svédországból rendeltek, lejeskáposztát pedig a cseh­szlovák, a lengyel és az NSZK-beli partnerek számá­ra szállítanak. varozók és a fuvaroztatók egyaránt körültekintően ké­szültek fel jobb szervezéssel, rugalmas intézkedésekkel, pontos információkkal teszik gördülékennyé az áruszállí­tást. Az év utolsó napjaiban a külkereskedelmi szerződé­sek alapján külföldre aányí- tott termékek élveznek el­sőbbséget a fuvarozásban, ezek elszállítására megkülön­böztetett figyelmet fordít a MÁV. Szinte valamennyi szállítmányt pontos „koreog­ráfia” szerint továbbítják, ennek végrehajtását rendsze résén ellenőrzik. A folyamhajózásban is el­sősorban az exportérdekeket kísérik megkülönböztetett fi­gyelemmel, a két ünnep közötti napokban körülbelül 12—15 ezer tonna árut szál­lítanak határainkon túlra. A kiszállítások zömét az NSZK- ba irányuló, mintegy 6000 tonna vasáru adja. Új műanyagokat dolgoznak ki a fémek helyet­tesítésére a Szovjetunióban is. Ilyen anyag többek között az na fénypolimer — ennek legnagyobb előnye a könnyű technológiai kivitelezés. A különböző darabok előállítására fordított munkaidő csak töredéke a fémekének, ugyanak­kor a polimerekből készített termékek kiválóan bírják a dinamikus igénybevételt A szakértők számításai szerint egy tonna műanyag négy-öt tonna acélt helyettesíthet. Ké­pünkön: a polimerek szerkezeti mechanikáját vizsgálják a laboratóriumban. Amerikai bűnbakkeresés A Legfelsőbb Tanács ülésszakának határozata A józan ész képes elhárítani a fenyegető atomkatasztrófát erők, mindenekelőtt az Egye­sült Államok imperialistái fokozódó nrilitarizmusának és agresszivitásának követ­keztében nagymértékben ki­éleződött a nemzetközi hely­zet — Ezért — állapítja meg a határozat — a testület tel­jes egészében jóváhagyta Jurij Andropcnmak, az SZKP KB főtitkárának, a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa el­nöksége elnökének szeptem­ber 28-i és november. 24-1 nyilatkozatát. Ezekben a nyi­latkozatokban Jurij Andro­pov mélyenszántón é6 sokol­dalúan elemezte a nemzet­közi helyzet jelenlegi kiéle­ződésének okait, és megerő­síti a Szovjetuniónak a béke megőrzésére és megszilárdí­tására, a fegyverkezési haj­sza megfékezésére, az álla­mok közötti együttműködés kiszélesítésére és elmélyíté­sére irányuló változatlan po­litikáját — A Legfelsőbb Tanács teljes mértékben támogatja és jóváhagyja azokat a gya­korlati lépéseket és intézke­déseket, amelyeket az SZKP és a szovjet kormány tett a Szovjetunió védelmi képes­ségének erősítésére, a szov­jet nép és szövetségesei biz­tonságának szavatolására. ~ Felhívják az emberiség fi­gyelmét arra, hogy az im­perializmus értelmetlen kardcsörtető politikája ve­szélyezteti a békét. Ez a po­litika mindenekelőtt az Egyesült Államoknak és NATO-szövetségesemek ab­ban a törekvésében nyilvá­nul meg, hogy mindenáron megbontsák a kialakult és a nemzetközi biztonság alapjá­ul szolgáló katonai egyen­súlyt, s Nyugat-Európában — lehetetlenné téve ezzel a genfi tárgyalások folytatá­sát — új amerikai atomra­kétákat állítsanak hadrend­be, — E megállapításokat tá­masztják alá — folytatódik a határozat — az Egyesült Államoknak és a vele egy üt t­(foiytatdi a 2. oldalon) egyetlen épületben, hogy az őrök töltetlen puskával lát­ták el a szolgálatot, hogy nyitva volt a kapa, hogy nem szervezték meg a védel­met. Csak az nem derül ki a gondosan szerkesztett doku­mentumból, hogy miért van­nak amerikai katonák Liba­nonban. Reagan «»erikái elnök megelőzve a jelentés közzé­tételét, gyorséin nyilatkozott Mint mondta, magára vállal­ja a felelősséget a tengerész- gyalogosok haláláért, senkit sem enged megbüntetni. A Fehér Ház ezt a jelentés is­mertetése napján azzal tol­dotta meg: Washington to­vábbra sem mond le a liba­noni jelenlétrőL Pedig a do­kumentum szervezői java­solták, hogy más, nem fegy­veres eszközöket keressenek az amerikai érdekek érvény­re juttatására. A Pentagon azzal vádolta a kormányt, hogy nem vette figyelembe az egyre feszültebbé váló helyzetet és nem gondosko­dott megfelelő módon a ka­tonák biztonságáróL Arról nem szól a fáma, hogy mikor vonják ki a fö­löslegesen veszélynek kitett amerikai katonákat Az ola­szok és a britek a hírek sze­rint már fontolgatják ezt a lépést, bár túl sok illúziót nem fűzhetünk ehhez sem. Az amerikaiak maradnak, a Fehér Házat és urát a jelek szerint nem túlságosan izgat­ja katonáinak sorsa. A játsz­ma tétje nagyobb, mint né­hány emberélet. Nem keltett különösebb meglepetést az amerikai hadügyminisztérium jelenté­se a tengerészgyalogosok el­leni október 23-i merénylet­ről. A 241 amerikai katona halálát okozó robbanás, amely azóta is élénken fog­lalkoztatja a világ közvéle­ményét, a jelek szerint nem befolyásolta a washingtoni politikát. Bűnbakot találni mindig könnyebb, mint megállapíta­ni az igaza felel ősök kilétót. A tengerészgyalogosok köz­vetlen parancsnoka, Howard Gerlach őrnagy tehet róla — így szól a jelentés —, hogy 356 katona zsúfolódott össze Amerikai tengerészgyalogosok Bejrutban. Reagan elnök leg­újabb nyilatkozata arra utal, hogy aligha térhetnek vissza hazájukba rövidesen. rfelefoÉó: AJ5—MTI—SS) AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI Bl ZOTTSÁ GÁ N A K 1 A PJ A Év végi szállítások vasúton és hajón

Next

/
Oldalképek
Tartalom