Somogyi Néplap, 1983. december (39. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-24 / 303. szám

A JÁTÉKOK PANASZAI Még alig múltak el az ün­nepek, - és Ferkó játékai máris a sarokban hevertek. Bizony, siralmas kép volt; tépve, cibálva valamennyi mert Ferkó nagyon, nagyon gondatlan gyerek volt. Egyik éjszaka arra ébredt ágyában, hogy a szomszéd szobában, ahol a játékok he­vertek, nagy zenebona tá­madt. Kíváncsian osont a nyitott ajtóhoz, és ámulva látta, hogy a sarokból a ke­rekeken járó Okos Csacsi gördült elő, nagyokat iázva: — Csendesebben, jálékse- reg, felébred a Ferkó gye­rek! Kinek bármi baja van, szóljon unos-untalan, ne szégyellje ám magát, adja elő panaszát. Előlépett Miska huszár a falován, és így kesergett: — Csákóm szakadt, kar­dom görbe, lovam farka le van törve. A szoba közepére cammo­gott Mackó Miki is, és azt mondta: — Engem meg a földhöz vágott, azóta is sántikálok. Jött a hét kis törpe is, és sirdogálva panaszolták: — Jaj, de csupasz az ál­lunk, kitépve a szakállunk! Aztán előmasírozott kilenc vitéz ólomkatona, de nem tudták elmondani a pana- 7 » szukát, mert a fejük hiány­zott. Maki Majom már sze­rencsésebb volt, mert leté­pett fejét ott szorongatta a hóna alatt. Visszaillesztette a helyére, és akkor vidáman mondta: — Ez csak kisebb karam­bol: leesett a nyakamról. No, ezen már mosolyogtak is, de Paprika Jancsin, a bo­hócon nevetni kellett. Buk­fencezve jött eléjük, és na­gyot rikkantott: — Rettentő a panaszom, elveszett a kalapom! Isten tudja, mi lesz velem, mert­hogy kopasz az én fejem! Télidőben fgzik, esőben meg ázik! Tüsszentgetek, náthás vagyok, holnapra tán meg is halok. így jöttek sorban, egymás után a játékok, és mind Fer- kóra, a gazdájukra panasz­kodott. Akkor Okos Csacsi azt mondta: — Minden panaszt meg­hallgattam, fontolgattam, la­tolgattam, s azt tanácsolom, iá-á, menjünk holnap világ­gá. Semmi mást nem tehe­tünk, másik gazdát kere­sünk ... De nem tudta tovább foly­tatni, mert feltárult az ajtó, és Ferkó lépett be a szobá­ba. Bizony, szégyenkezve hajtotta le a fejét a játékok előtt, és azt mondta: Ismered az állatokat? A rajzon tíz olyan állat sziluettjét mutatjuk be, amelyek a különböző földrészeken fordulnak elő. Jól nézzétek meg az árnyképeket és fejtsétek meg a 10 állat nevét. (A megfejtést ellenőrizhetitek a 14. oldalon.) Találós kérdések Kint is van, bent is van, mi az? ttoiqv) Milyen szükséges rossz kell az ebédhez? (zsoiqv) Ki látja a saját szemét? (•Z3u aqzojfii) wy) Egy jól elkészített szekérbe hány szeg kell? ( was H0a xvyi) Melyik ág törik el a legkönnyebben? (ßv-sßnznq y) Mit csinál az asztalos, mikor fűrészel? (•) xodzsainj) Milyen pohárba lehet a legjobb italt tölteni? ( vqipyod s»Jß) M* terem mag nélkül? (vqwoß y) Hat lába van mégis négyen jár. Mi az? , ( ivapi snao'7) — Ne menjetek el, ma­radjatok az én játékaim. Gondatlan voltam hozzátok, és nem kíméltelek bennete­ket. . De most megígérem, hogy jó kis gazdátok leszek. Miska huszár kardját ki­egyenesítem, a fejére új csá­kót veszek, lovának a farkát is visszaszegezem. A törpék­nek új szakállt ragasztok, hófehéret, és Mackó N lábát is meg fogom igazíta­ni, nem sántikál majd töb­bé. Nagyon sajnálom, hogy Maki Majom fejét is lecsap­tam pajkosan, visszateszem szépen, meglátjátok, és Pap­rika Jancsi kalapját is meg­keresem, hogy meg ne fáz­zon a kopasz feje. Meglátjá­tok, nagyon szépen fogunk, játszani, csak ne menjetek el. Ugye, itt maradtok? Ott állt előttük, és várta, hogy szóljanak. De a játé­kok némák maradtak, nem felelt senki. Csak amikor gondosan összeszedte és a polcokra tette őket, jutott az eszébe Ferkónak, hogy hiába is várta a válaszukat, hiszen a játékok nem tudnak be­szélni. ló szem kell hozzá! A hét megszámozott fehér ábra között találtok hármat, amelyekkel a fekete négyzet összerakható. Melyik ez a három? A helyes válasz a 14. ol­dalon.) A bajszos sármány Ha az európai madárállo­mányokról esik szó, több­nyire sajnálatos csökkené­sekről, gyakran egy-egy faj szinte katasztrofális megfo­gyatkozásáról kell beszél­nünk. Annál örvendetesebb, hogy akadnak ellenkező elő­jelű példák is, így az utóbbi két évtizedben egy tulaj­donképpen déli elterjedésű sármányfaj gyors hazai ter­jeszkedésének lehettünk szemtanúi. A bajszos sár­mányt korábban csak mint áttelelő madarat ismertük az országból, míg Dandl József, a sármányfélékkel foglalko­zó kutató, meg nem találta fészkét az aggteleki karsz- ton, Jósvafő közelében. Et­től kezdve egyre szaporod­tak a költési időben történő megfigyelések, és ma már a Bükkből, a Börzsönyből, a Vértesből és más középhegy­ségekből is ismerjük fészke- lését. A bajszos sármány veréb nagyságú, rozsdabarna színű madár. A hím feje szürke, fehér szemsávja és az alatta körbe futó fekete mintázat nagyon jellegzetes. Az ala­csony bokrokkal' és sziklák­Makk Marci barátai Makk Marcit mindenki is­meri, gondolom ti is. Bará­tait már kevésbé. De ha ügyesek vagytok, az egész csapatot magatok is elké­szíthetitek. MAKK MARCI Két nagy és két kis makk szükséges, és pár szál gyufa Marci testét a nagyobb makk alkotja. Lába tövénél a le­faragott részbe illesszétek a gyufaszálakat, melyek vége­re a ki? makkok cipőként il­leszkednek. Karját kétoldalt rézsút beszúrt gyufaszálak­ból képezzétek ki. Nyaka helyén is gyufa ájl, melyré a kisebb makkot fejnek erő­síthetitek. A kés hegyével szemeket, szájat, testére gom­bokat fúrhattok. Aki ügyes, orrát s haját — a rajz sze­rint — szintén gyufaszálból képezheti ki. SZÉK, VAZA, PAPUCS Egy gömbölyűbb, kettévá­gott makk alkothatja a szék ülőkéjét, s beléje szúrt gyu­faszálak a lábait. Már nehezebb a váza ké­szítése, mert a makk hossz- tengelyének egyik végét la­posra kell faragni — jó éles késsel -—, hogy azon álljon. Ha kifúrjátok a belsejét, még egy szál szalmavirág is belé helyezhető. • A legügyesebbek a hossz- tengelyen fekvő makkok al­ját laposra vághatják: ez lesz a papucsok talpa. Orrá­ból (felső részéből) lefarag­hatnak — a rajz szerint — s máris kész a papucs. Jó kulcstartó. INDIAN, SZARVAS, LOVAS KOCSI Ha egy nagy makk tetején apró lyukakat fúrtok, s a gyufaszálakat úgy helyezitek bele, hogy a foszforos vége kifelé álljon, megkaphatjá­tok az indián tolldíszét. Az arca-nyaka lehet egy-egy gyufaszál, szeme, szája pe­dig vájt. A szarvas orrát úgy képez­zétek ki, hogy a makkot la­posra lefaragjátok. Füleit bőrből kivágjátok, s a vájat- ba ragasztjátok. Agancsa le­het két szerteágazó ágdarab, nyaka gyufaszál vagy ág, melyet egy talpra is erősít­hettek. A legösszetettebb munka a lovas kocsi elkészítése. Ehhez több makk kell. Egy lapos hossztengelyére állított makk képezheti a ló testét. Négy lábát alulra beszúrt gyufa­szál. Gyufa-nyak tarthatja a kisebb makkból kiképezett fejet. Fülek, farok díszíthe­tik a lovat. Egy kivájf makkra erősített két kerék­kel (ez lehet dugó is, ha a makkot nem tudjátok ,,sze-' letelni”) csináljátok a ko­csit. Ebbe a lovaka't egy hurkapálca segítségével (Lásd a rajzot!) „fogjátok be”! Makk Marci barátainak körét ti is bővíthetitek fan­táziátok szerint. Olvassunk a nyomokból! Pákoiitz István: Csalogató Széncinke, cin-cin cinege, megvesz az isten hidege; mezétláb, fagyban cidrizel, össze is bújnál, de kivel? hagyján a dereés hodunyha. csak csípős fölszél ne fújna! Széncinke, cin-cin cinege, ne kéresd magad, gyere be; fusiba komót lábbelit ábdálok ingyért; ám ne hidd, nem holmi hullott-anyágból, hanem — így dukál — aranyból! Széncinke, cin-cin. cinege, gyere be, jobb lesz idebe; szotyola, köles keverten, akad még farmerzsebemben; dumcsizunk, amíg jólesik, utána szunya, reggelig. Szánkózás, kirándulás köz­ben bizonyára valamennyi­en láttatok már nyomokat, hóba irt „jeleket”. De vajon próbáltátok-e már megfejte­ni ezeknek a jeleknek a tar­talmát? Higyjétek el, néha érdekesebb a legjobb ka­landregénynél is! Az erdőt és mezőt borító fehér hótakaró a nyitott könyvhöz hasonlítható. Ah­hoz, hogy olvasni is tudja­tok benne, a betűket itt is meg kell előbb tanulnotok. Kezdjük mai sétánkat talán kint a mezőn, ahol legelő­ször biztoson nyúl nyomok­kal találkozunk. Nagyokat ugorva érkezett valahonnét, azután rágcsált valamit a patak mentén, majd átug­rott a túlsó oldalra, és az erdő felé folytatta útját. A kerítés mellett végigfu­tó zsinórszerű nyom viszont róka éjszakai portyaútjairól árulkodik. A vörös ravaszdit biztosan a tyúkólak csábító illata csalta a közeibe, de az udvaron sétáló nagy kuvasz miatt nem merte megkockáz­tatni, hogy átbújjon a kerí­tésen. A nyomok jól mutat­ják, hogy hosszasan ácsor- gott a saroknál, ahol a ke­rítésből egy léc hiányzik, ta­lán még a fejét is bedugta a nyíláson. Végül mégis győzött az óvatosság és to­vábbhaladt anélkül, hogy az ólakat megközelítette volna. A róka egyébként csak ott tud kárt tenni a baromfiban, ahol az ólak ajtaját éjszaká­ra nyitva felejtik. Egyébként inkább a pockokat pusztítja a mezőn, amelyeket még a hó alól is ügyesén elő tudja kotorni. Amott, egy öreg fűz gör­csös gyökerei között kerek nyílás sötétlik. Ha figyelme­sebben odanéztek, apró pár­huzamos nyomsort láthattok, amely a lyukból indul és nyílegyenesen a legközelebbi fa törzséhez vezet. Erdei egerek, cickányok éjszakai útjait rögzíti a fehér hóta­karó a fűzfák birodalmában Ezek az apró emlősök nem alszanak téli álmot: általá­ban csak sötétedéssel bújnak elő rejtekükből, hogy táp­lálékot keressenek maguk­nak. A sötétség azonban nem védi meg őket legna­gyobb ellenségeiktől, a bag­lyoktól, amelyek ugyancsak az éj leple alatt mozognak nesztelen szárnyaikon. Néha tisztán kiolvasható a hóban hátrahagyott nyomokból, ho­gyan nyúlt a bagoly hegyes karmaival a hóba menekülő egér után. Ha a támadás si­kerrel járt, azt a szerteheve­rő vörösbarna szőrpamacsok mindennél ékesebben bizo­nyítják. kai borított napsütötte lej­tők madara, de kedveli a kő­bányák környékét is. Meg­lehetősen rejtett életű ma­dár, sokat mozog a földön, a fű között, de gyakran lát­juk a bokrokon is üldögél­ni. Jelenlétét többnyire jel­legzetes, finom „cii” hívoga- tója árulja el. Évente csak egyszer költe­nek, fészküket a talajra, a fű közé, rendszerint egy szikla tövébe, vagy csene- vész bokor alá építik. A tojó naponta rak egy tojást és amikor 4—6 darabbal a fé­szekalj már teljes, kotlani kezd. Csak egyedül ül a fé­szekben, párja a közelben ■tartózkodik, és időről időre énekel, a rokon citromsár­mányétól teljesen eltérő, kel­lemes csicsergő hangon. A kotlási idő 12—13 nap, a fiatalok körülbelül ugyan­ennyi ideig maradnak a fé­szekben. Sajnos, mint a ta­lajon költő madaraknál ál­talában, sok fészekalj pusz­tul el a legkülönbözőbb okok következtében, ilyen­kor a pár pótköltést végez. A bajszos sármány rova­rokat és apró gyommagva­kat egyaránt fogyaszt, fióká­it főleg különböző hernyók­kal táplálja. Télire gyakran 6—8 madár keresgél a Ira­kis csapatokba tömörülnek, von egymás közelében. Ha­zánkban védett, eszmei érté­ke 3000 forint. i gyermekeknek

Next

/
Oldalképek
Tartalom