Somogyi Néplap, 1983. december (39. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-02 / 284. szám

NEVELÉSRŐL A ruhát vagy az embert? Beszélgetés Csörsz István íróval Csörsz István 32 1971-beri megje­lent Sírig tarts(d a pofád című dpku- mentumregénye- vel kezdte írói pá- - lyáját. A heves vi­tákat kiváltó re­gény bombaüzlet­nek bizonyult, hi­szen a kibővített, második résszel megházasított — és az 1983-as könyvhéten meg­jelent — változa­ta szintén napok alatt elfogyott a könyvesboltokból. Csörsznek ezen­kívül még öt köny­ve látott napvilá- egyík sem tudta, got, de sikerben megközelíteni az első kötetét. A negyvenéves író — aki egyébként a kaposvári Tán­csics gimnáziumba járt, so­káig Kaposváron is lakott — néhány .napja a' mezőgazda- sári főiskolán találkozott ol­vasóival. Ekkor beszélget­tünk vele. — Mivel foglalkozik ma Csörsz István? — Szabadúszó ' vagyok, amiből elég nehéz megélni. A Sírig tartsd a pofád ho­noráriuma némileg rendezte anyagi körülményeimet. Re­gényt írok, trilógiafélét egy munkássrác életerői. Sokat Csúfolt magnós-író vagyok, tehát a beszélgetéseimet rög­zítem, és azután dolgozom fel. Dolgozószobámban szin­te lépni sem tudok a sok felvételtől. A regényen kívül egy görög út élményeit írom novellafüzérbe, tíz mjir elké­szült belőle. Bedolgozom al­kalomadtán a rádiónak és a színházaknak is. Több műfajt kipróbáltam, de az a szere­lem mely az íráshoz köt, az ’“'látszik a leghűségesebbnek. — Kaposvári gimnazista élményei több novellából szembenéznek velünk. — Az ifjúkor az író meg­határozó élménye. Apám ál­latorvos volt Kaposváron, négyen vagyunk testvérek. Már-már úgy látszott, hogy mind viszi valamire, csak én maradok meg afféle írogató bolondnak. Évente gyártot­tam regényeimet, de nem volt furcsa: a famíliában több művészlélek is akadt. Érettségi után zenei konzer­vatóriumba kerültem, fúvós hangszeren játszottam, őrül­ten jól akartam csinálni. Ügyes — mondta rám a ta­nárom —, de éreztem a sza­vaiból, hogy ez nem azt je­lenti: tehetséges, kiugró. — Regényeiből követhet­jük: egyik pillanatról a má­sikra döntött, és egy kalan­dos életutat (volt matróz, ko­csikísérő, raktáros, bútorfa- ra-QÓ) választott. — Közben írtam. A hatva­nas évek közepén kapcsolat­ba kerültem a „lázas fiatal­sággal'’, én is hosszú hajat növesztettem, koncertekre, vitaestekre jártam, amolyan fizetetten világmegváltó let­tem. Ebből kerekedett ki a Sírig tartsd a pofád. Hadd meséljek el a fogadtatásáról egy somogyi példát, amelyet itteni író—olvasó találkozón hallottam. Az egyik somogyi tsz-eLnök ezzel a könyvem­mel járkált hosszú hajú dol­gozói között: — Emiatt megy nálunk rosszul a munka — szidta előttük a könyvemet. — A Sírig tartsd a pofád egyedi könyvnek látszott, jól­lehet az amerikai beatírók, Kerouac, Ginsberg, Corsó könyvei már-már szakállas példák voltak, hogy Jack London Országúton-jáig ne is menjünk vissza. Kassák műve, az Egy ember élete is példa. — Ezt elismerem, de a hatvanas évek végén, a het­venes évek elején nem volt ilyen könyv. Az írók általá­ban az országhatáron túlra tették a beatmozgalmat. Dé- ry remek popfesztivál-regé­nye is ezt az utat követte. Én az akkori reflektorfényen kívüliekről hnatana hírt, meg is kaptam rögtön az alvilág prófétája címet. — Könyvében leír egy élet­formát, egy viselkedési nor­mát. Ennek a gyökereit ke­vésbé vizsgálja? — Az általam szabott ru­ha, úgy érzem, jellemzi nem­csak az embert; hanem az öltöztetőjét is. Sok vita kö­vetkezett ezután. De ugyan­ilyen megoldatlanul állunk a mai fiatalokkal szemben is. Csövesek, digók, popperek, rockerek — soroljuk, de az elszakadás, a kiúttalanság okait kevésbé keressük. Kész. anyagom van a hetvenes évek fiataljairól, is, a rádió­ban már hangzottak el ezek­ből részletek: — Flörtölt a színházzal is. — Kazimir Károly megke­resett, hogy a Déry-popfesz- tivál sikeréből kiindulva miért ne csinálnánk a Sírig tartsd a pofádból musicalt. Kissé furcsa ötletnek talál­tam, drámát jobban el tud­tam völna képzelni, de meg­írtam a darabot’ Nem tet­szett a Tháliának, úgyhogy újabb darabot készítettem, amelyet aztán elő is adtak. Sajnos csak tizenegy előadást ért meg, fjedig szép sikere volt. Azóta is írtam drámá­kat, amelyek egyelőre az asztalfiókomban vannak. — Szívesen jött Kaposvár­ra? — Minden író—olvasó ta­lálkozóra szívesen megyek. Ez a kaposvári azért is ked­ves volt, számomra, mert megbeszéljünk egy vilasoro- ■zatot egy klubvezető főisko­lással, aki az elkészült rá­diós interjúimat, mint vita­indító anyagot szerepeltetné. Békés József Hazafias nevelés a családban Népköztársaságunk alkot­mánya alapvető kötelesség­ként fogalmazza meg, hogy a haza védelme mindem ál­lampolgárnak ■ kötelessége. Deklarálja hogy államunk védi a dolgozó nép szabad­ságát, az ország függetlensé­gét, s hazánk mint a szo­cialista világrendszer része fejleszti, erősíti barátságát a szocialista ' országokkal, a béke és az emberi haladás érdekében együttműködésre törekszik a világ v^alameny- nyi népével és országával. Az ifjúsági törvény hangsú­lyozza, hogy az ifjúsági a felnőtt nemzedékkel együtt küzd a társadalmi haladá­sért, építi a szocializmust, kész szocialista hazája és a béke védelmére. Ezeknek a nagy társadal­mi céloknak a szolgálatában szükség van az iskola és a család együttműködésére. Gyermekeink, fiataljaink ha­zaszerető emberekké nevelé­sében sókat segíthet a csa­ládi ház az iskolánark. A ko­ra gyermekkortól kezdődő nevelés a szülőföld, a hazai táj iránti érzelmek kialakí­tásával, az érte való mun­kálkodásra neveléssel indul­hat. Ezért helyes, ha a szü­lők támogatják az iskolának a törekvését: a szülőföld, a szűkebb pátria megismerte­tését a tanulókkal, s ehhez kapcsolva a teljes magyar haza megismerését. A közös séták, túrák során vétessék észre gyermekeikkel hazánk szépségét, gazdag állat- és növényvilágát, építészeti ér­tékeit stb. Kívánatos, hogy szülők és gyermekek együtt kiránduljanak olyan helyek­re, ahol népünk történelmé­nek, kultúrájának becses emlékei találhatók. Rossz divat él nálunk egyes csalá­dokban: előbb jutnak el Pá­rizsba, Prágába vagy Rómá­ba, mint Egerbe vagy Esz­tergomba. Szükséges, hogy a szülőik, nagyszülők beszéljenek a ré­gi világról, hogy milyen volt akikor a munkások, pa­rasztok, ' kistisztségviselők sorsa. Mindenütt sok jó pél­da kínálkozik a változások bemutatására szerte az or­szágban, a környéken. Tuda­tosítsuk, hogy nálunk min­denkinek van munkája, s a dolgozó ember, a család boldogul, becsületes munká­jából megél. Nem f^iyegeti őket a létbizonytalanság. Beszélgessenek néha azok­ról az emberekről — a ve­zérekről ugyanúgy, mint a közkatonákról —, akik né­pünk szabadságáért, a hala­dásért harcoltak. A 48-as harcokban küzdőikről szint­úgy, mint a Tanácsköztársa­ság katonáiról, az eJlenállá­sá mozgalom harcosairól, akökire mind büszkék va­gyunk. Alakítsunk ki irán­tuk tiszteletét, szeretetet, és hasonló nemes jellemvoná­sok kifejlesztésére késztes­sük gyermekeinket, mint amáilyenékkel ők rendelkez­tek. Fontos feladatunk kü­lönösen” ezekben az időkben, hogy megfelelő képet kere­kítsünk ki gyermekeinkben a haza védelmét biztosító fegyveres testületekről — a katonáikról, a rend őreiről. a munkásőrökről. Készítsük fel fiainkat és lányainkat is aura, hogy amikor sor ke­rül rá, szívesen vállalják feladataikat a haza védelmé­ben, akár katonai szolgálat­ról, akár más feladatról van szó. Sok-sok beszélgetés, fil­mek nézése, olvasmányok ajánlása, részvétel a külön­böző rendezvéríyeken szol­gálhatja a fentieket. ■ Hazánk, népünk szeretető elválaszthatatlan a más né­pek iránti megbecsüléstől, a szocialista nemzetköziségtől. Meggyőződéssé kell formál­nunk gyermekeinkben, hogy népünk sorsa összefonódik a szocialista országokéval. A testvéri népek iránti érzel­mek mellett együttérzést szüfcségies kialakítanunk minden nép iránt. A' népek között megértésre nevelés sok apró eszköze alkalmaz­ható az iskolában, a csialáij- ban. Az idegen nyelvek ta­nulása, a pajtása, baráti le­velezések, a kölcsönös láto­gatások mind szolgálhatják egymás jobb megismerését és megbecsülését Nemzeti kultúránk megis­merése és kellő becsülése fontos eleme szocialista ha- zafiságunknak. Legyenek büszkék tanulóink. szép anyanyelvűkre, irodalmi nagyjainkra — Petőfire, Aranyra éppúgy, mint Il­lyésre, Sütőre, Örkényre. Népzenénk kincsei mellett Bartókra és Kodályra, és gazdag nemzeti kultúránk sok-sok kiemel kedő alkotó­jára. S ehhez a nemzeti kultúrához kapcsolják hoz­zá a széles nagyvilág kul­túráját Gyermekeink, fiataljaink szocialista hazafiságra neve­lésében a legfőbb eszköz a . példa, a szülők őszinte ha­zaszeretete, meggyőződése; ha maguk is ismerik szere­tik és védik, gyarapítják, a kisebb haza, a lakóhely és az ország értékeit; ha saját életvitelükkel példázzák a tettekben megnyilvánuló ha­zaszeretetei, melyre gyer­mekeinket nevelnünk szük­séges. Dr. Szelénén Gábor Huszonnégy aranykanál Néhány napig, amíg a kö­tözőhelyen dolgozom, bizton­ságban érzem magam. De olyan az egész, mint egy li­dérces álom. A súlyos sebe­sültek közül többen a pin­cerész szalmazsákjain pusz­tulnak el. A gyűrű, melyet a front a belváros kö­ré vont, egyre szűkebb. A gyűrűbe szoruló utolsó Wermacht- és SS-egységek. a Luftwaffe sárga paroűis légvédelmi géppuskásai és az acélkék egyenruhás Flack- tüzérek nekikeseredetten szórják a tüzet az egyre sű­rűbb rajokban érkező szovjet repülőkre. Kétségbeesett, re­ménytelen küzdelem ez a hitleristák részéről. A Váci utcában, a Corsó mozi előtt egy bombatölcsérben megfe­neklett Tigris ágyúja ugat fel néha, a mozi házának te­tejéről pedig egy légvédelmi gépágyú hosszú, visszhangos sorozatai hallatszanak. Ma­gyar honvédségi egységről itt wmás mám tehet hétrétek Néha feltűnik egy-egy kar­szalagos, katonaruhás férfia­kat terelgető nyilas. Még mindig a csodafegyvert em­legetik, de már maguk $em hisznek benne. A szállodában is akad egy­két idióta, aki valami csodá­ban reménykedik. Az álúj­ságíró Mihálkovics a hallban előadást tart arról, hogy a hadiszerencse forgandó, és a legerősebb hadsereget is megverhetik. Ugyanakkor ki­fejti: — Ne felejtsük el, hogy még nincs minden veszve. Van egy angol—amerikai koncepció is. Magyarországot nem hagyhatják egyedül . . . Ebben a pillanatban egész közelről félelmetes dörrenés hallatszik. A következő perc­ben kiürül a hall. Magam is lesietek a pincébe. Aztán a robbanások még közelebb jönnek,, és a pince valósággal táncolni kezd. , — Ezt mi kaptuk — mond­ja egy férfihang a sötétben. — Láncos bombák ... Aztán egy könnyebb bom­basorozat találja derékba a szállodát — Ég az épület! Tűz van! A Hotel Hungária valóban ég. A pincében pánik. — Gyerünk el innen — si­kít valaki. Előkerül Béla bácsi. Vö­dörláncot szervez. Most tette föl először — legalábbis ed­dig nem láttam rajta — a légóparancsnoki sisakot. Mennek a vödrök és jönnek a repülők. Sűrű rajokban mennydörögnek a mulatók és a szállodák fölött. Elsu­hannak a Vár fölé, géppus- katűzzel árasztják el a né­met légvédelmi tüzérség üte- ♦ geit. Idelent pedig végtelen láncban vándorol a vödör. A Hotel Hungária a második emelettől felfelé egyetlen tűztenger. A szobám is ég. És fentről, valahonnan a negyedik emeletről velőtrázó kiáltás hangzik; — Segítség! Valaki odafönt, maradt. Vajon ki lehet A családok nyomban körülnéznek, meg­van-e mindenki? De hiszen annyian voltak magányosok ebben a szállodában. Talán valaki a személyzetből. Lát­ni is, de nem ismerjük fed: törött lábbal, két gerenda között vergődik odafent — Segítség! Segítség! A hang egyre halkabb. Puha hóruha került a domboldalakra, s ha az uta­kon már nem is, de az árok­parton még tartja magát a fehér takaró. A gyerekeknek az egyik legkedvesebb hét vége a mostani lesz; a me­gye térképén apró télapó- zászlócskákkal jegyezhet­nénk a falvak, városok prog­ramkínálatát. A tabi művelődési köz­pontban szombaton délután háromkor Csalimese címmel pendül meg a gitár a ki­csiknek. Este nyolckor a fia­taloké a nagyterem. A Hang­ár együttes közreműködésé­vel ifjúsági bál lesz. Siófo­kon több helyre ellátogat lágából. A vidám verekedő show a gyermekélelmezési központban lesz. A múzeum i dőszaki kiállítással készült a decemberi ünnepekre. Hétfő kivételével mindennap lát­hatjuk a téli népszokásokat A regölésről, a Luca-napi hagyományokról, a karácso­nyi asztal készítéséről a hét­tel eme zésről nyerhet képet a látogató. Nagybajomban kézimun­ka-kiállítást láthatunk a . fa­lu ügyes kezű asszonyainak munkáiból. Szombaton disz­kó lesz a művelődési ház­ban, vasárnap és hétfőn a ház télapója keresi föl a nagyközség gyerekeit A ajándékával és virgácsaival a télapó, s a boglárielleá elő­zetes is gyermekeknek szól. Hétfőtől péntekig gyermek­könyvvásárt rendeznek Fo­nyódon és Boglárlellén. Meg­hívott íróveadégük, Rónasze­gi Miklós — messzi tájakra kalauzoló indián- és kalóz­regényeire azt hiszem vala­mennyien emlékezünk —, aki hétfőn délelőtt tízkor a fonyódi általános iskolában tart rendhagyó irodalomórát. Aznap a bogiári községi könyvtáriján fél háromkor, a leilei Petőfi emlékkönyvtár­ban fél ötkor találkozik a fia­tal és idős olvasóival, vásár­ral egybekötött beszélgeté­sen. Marcaliban, az ifjúsági házban ma két órakor az Elefánt és a strucc című me­sefilmet vetítik. Vasárnap este hatkor a Randori kasz­kadőrcsoport ad humoros íze­lítőt a kendó-judó-karate vi­Tehetetlenek vagyunk. De lám, az első emeletre mégis felmerészkednek néhányan. Köztük a kis Mihálkovics. Még sohasem volt bátor! Mászik fel. Emberekért? Nem, zsákmányért Hátha maradt valami a szobákban, ahova még el tud jutni. Akármi. Mihálkovics nem vet meg semmit, ami érték. Berúgja az ajtókat, egyiket a másik után. A 126-osbán egy kazettát talál. Benne hu­szonnégy aranykanál. Már a hóna alatt fogja, amikor egy hang ráreccsen: — Adja ide! Dúlt arc meredt rá. — Örült! — üvölti Mihál­kovics. — Leszakad az eme­let! A másik a kazetta után nyúl. Mihálkovics elrántja, elugrik. A folyosón lángten­ger. Ezt a tűzfolyamot nem lehet vödörrel eloltani, s a lángok között szinte hdllha- tóan ingadozik, inog az egész emelet. A dúlt arcú férfi is­mét elkapja Mihálkovics kar­ját, amikor az a lépcső felé rohanna. — Engedjen el! — Dögölj meg! És a kívánság teljesül. Eb­ben a másodpercben szakad le az emelet, s zuhan a lán­gok közé a két ember. És huszonnégy aranykanál. . . ■ (Folytatjuk.) szomszéd Kiskorpádon va­sárnap öt órától hívják disz­kóműsorra a falu fiataljait, Mezőcsokomyán szerdán ké­zimunkákból nyílt kiállítás az öregek otthonában, szom­batom pedig az ifjúsági klub­ban télapó-ünnepség lesz, amelyet diszkó követ Ka­pos füreden ma a gazdag programból kiemelkedik Jákó Verának és Mészáros Tiva­dar zenekarának a föllépése. A télapó teE tarsollyal vár­ja Kaposvárom is a gyereke­ket és a felnőtteket Az Édosz Művelődési Otthonban szombaton délelőtt tizenegy­kor, a nyomdaipari vállalat kultúrtermében délután ket­tőkor Kertész Lilla meséit hallhatják a kicsik A hóem­ber címmel. A Killián ifjú­sági ház kínálata: ma kettő­kor a kertészeti vállalathoz látogatnak el télapó-műso­rukkal. Este fél nyolckor Já­kó Vera Jó estét kívánok cí­mű nóta estjére várják a fel­nőtteket. Szombaton délelőtt tízkor télapós játszóház lesz játékvásárral, mese fi lm-ve­títéssel, ajándékkészítéssel egybekötve, Délután fél négykor gyermekszínjátszó fórum. Vasárnap délelőtt az FMV, a Somogy megyei Mű­velődési Központ és az ifjú­sági ház dolgozói gyerme­keinek hozza az ajándékot a télapó. Délután öt órakor Bezerédy Zoltánnak, a Csiky Gergely Színház művészének előadóestjére kerül sor a színházbarátok klubjában. Utána a fiatalokkal beszélget a művész. A művelődési köz­pont szabadidoklubjáhan a képeslapgyűjtők körének vá­rostörténeti kiállítása nyílt meg tegnap este, ez a hét végén is megtekinthető. A városi könyvtárakban a gyermekműsorok mellett ma több helyen megemlékeznek Kaposvár felszabadulásának évfordulójáról is, A Mozimúzeumban szom­baton és vasárnap fél hat­kor egy különös líbiai törté­nelmi dráma filmváltozata látható, A tagrifti csata. V +V'»‘- ~ " -r *-• HÉTVÉGI,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom