Somogyi Néplap, 1983. december (39. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-17 / 297. szám
Kínai papírkivágások A papírkivágások évezredek óta ősi népművészen ág Kínában. Vidékenként más és más a stílusa és karaktere. Készítése késsel vagy ollóval történik.. Fekete-fehérben vagy színesben és hozzá alumínium}óliát is alkalmazva készítik. Igen sokféleképpen kapcsolódik az emberek mindennapi életéhez, ünnepekkor, ablakok, lámpák, ajándékcsomagok, mintaként ruhák díszítéséhez alkalmazzák. Jellemzői a ragyogó szín- kontrasztok, az ornamentális erő, finomság és életszerűség. Nemcsak díszítőelemként, hanem önálló műtárgyként is él és fejlődik napjainkban is. Képeink a Dorottya utcai kiállítótér emberi levő kiállításon készültek. ■' i' * *■» Janusz Oseka Á tisztesség próbája Rippl-Rinai és az irodaiam w Újabb adalékok A banktisztviselőket egy idő óta a pénzügyi műveletek egyhangúsága miatt mindent elsöprő unalom fogta el. Az ezernyi bankjegy, az aprópénzről nem ;s beszélve, mindennapos, fárasztó és kimerítő forgása sem derítette föl a bankárok szívet. A kedvetlenség enyészet képét mutató légkörében egy bankfiók vezetője elhatározta, hogy melléktevékenyseg- be kezd, melynek célja az ügyfelek tisztességének ellenőrzése és ápolása. Elrendelte tehát, hogy a kínos gondossággal megszámolt pénzösszegek helyett a szükséges értéket jóval meghaladó összegeket fizessenek ki ügyfeleiknek. Kezdetben az igazgató azt az utasítást adta a pénztárosnak, hogy a csekkek esetében öt- vagy tízezer zlotyval fizessen kJ többet. Mindez azonban nem érte ei a várt hatást: az emberek egykedvűen gyűrték zsebre a pénzkötegeket, és szó nélkül távoztak. — Csak nem ö'tött már ilyen méreteket ügyfeleink tisztességtelensége? — csodálkozott az igazgató. — Ez aztán igazán elítélendő közönyösség az építő szándékú intézkedések iránt. — Lehet, hogy csak sietnek, és ezért nem számolják meg a pénzt — mondta egy tisztviselő. — Nincs más hátra, láthatóbb és határozottabb módon kell cselekednünk — Ötvenezerrel többet fizessünk ki a névértéknél! Az ügyfelek azonban, bizonyára az egész napi lótás- futás miatt, erre sem reagáltak. — Talán az érzelmek egyfajta eltompulásával állunk szemben — találgatta a fiók vezetője. — A lelkiismeretüket kell célba venni. Hirdetményt teszünk közzé az újságban nagyjából az alábbi szöveggel: „Ezen és ezen a napon bankunk pénztárosa migrénje miatt ötmillió helyett csak ötvenezer zlotyt fizetett ki egy csekktulajdonosnak. A bank igazgatósága nagyon kéri a károsultat, ne vegye figyelembe az előírást, miszerint a pénztártól való távozás után reklamációnak helye nincs, és haladéktalanul jelentkezzék fiókunkban a hiányzó négymillió kilenc- százötvenezer zloty átvétele érdekében!” A hirdetmény megjelent, sőt némi hatással is járt. Az ügyfelek mintha jobban ügyeltek volna. Egy illető, akinek a pénztáros a tisztesség ellenőrzése során húszezer helyett kétszázezret fizetett ki, fölényesen legyintett, visszaadott százötvenezret és így szólt: — Ennyi is elég ... Ez az eset azonban nem tisztázta végérvényesen az általános tisztesség és tisztességtelenség kérdését. Hasonló dolog történt egy anyókával is, akinek nyugdíj címén tízmilliót fizettek ki ezerzlotysokban. — Végem van! Régebben ha nálam volt a nyugdíj, egy csöpp fáradtságot sem éreztem, most pedig föl sem tudom emelni... El kell mondanunk, a hirdetmény megjelenése és az anyóka esete nem maradt folytatás, nélkül, úgyhogy egyre gyakrabban tört ki a botrány a pénztár körűi túlfizetés miatt. Néhányan már akkor szemmel tartották a pénztárost, mikor leszámolta a nekik járó összeget, s már az első vagy második százezres többletcsomag átvétele után elkezdtek kiabálni: — Vigyázz, te tökfilkó! Elszúrtad ! Söpörd azonnal vissza a pénzt! Olyan éberek lettek az ügyfelek, hogy ellenállás nélkül tetlajdoiikcppen alig sikerült túlfizetést elérni Mikor vég- ré sikerült egy részeg esetében — tízmillióval adtak neki többet —, a delikvens másnap megjelent, és káromkodni kezdett: — Mi a fenét adtak nekem maguk tegnap, majd- hogy nem a lábam is kitört, emiatt az átkozott csomag miatt, mikor éjszaka fölkeltem vizet inni. Szűk a lakásom, ráadásul ilyen vacakot sóznak rám! Az incidens után az igazgató mindörökre véget vetett a tiszt esség próbának, és lemondott a kérdés mélyreható vizsgálatáról is. Legalábbis addig, míg nem építenek nagyobb lakásokat, és ez az egy-két millió nem okoz oly nagy gondokat, mint manapság. Asszonyom, ráérne egy percre? — Hogyne, nincs semmi dolgom. — Meg szeretném kérdezni; mikorra terveznek már valamilyen komolyabb vásárlást, hogy elősegítsék a gazdaság talpraállását? — Majd ha George megengedi. De szerinte, össze kell húzni a nadrágszíjat, amig tart a válság. — Csakhogy a válság folytatódni fog, ha nem kezdenek költekezni. — George attól tart, elveszti az állását, így nem akarja, hogy még a jelenleginél is jobban eladósod- junk. — Beszélhetnék vele is? — Rajta! Ott nézi a televíziót. — Üde, George! Nem gonGarai István DAL Remeg a kutyák horpasza bújik a cinke fázva városi füstköd hömpölyög lebenyek odújába A tájból kilátszanak a fák muzulmán-bordái Chagall kis angyalai ma lusták ég felé szállni Fenyőrigók és vadhidak zarándokrepülésben dankasirályok siklanak a tó fölött a kéken Gyűrűzve valamennyi tán de engem ki tart számon? Kitöltetlen a címke is juharfa-furulyámon dőlt mostanában egy új kocsira? — Nemigen. Jól mutatnak a tévében, de a régi még jól bírja, így azt használjuk, amig a helyzet nem látszik valamivel rózsásabbnak. — Nem lesz semmivel sem rózsásabb, ha nem veszi rá magát egy gépkocsi megvásárlására. — Nem tehetem a mostani kamatlábak mellett. Majd ha csökkennek, akkor veszek kocsit. — De hát nem fognak csökkenni, míg a gazdaság neki nem lendül. Gondolom, egy új házat sem akar venni? — Maga tréfál... Még ezt sem tudom kifestetni. — Sót! George még s bútorokat sem engedi kicseréltetni. Az évszámok ismeretében természetesnek tarthatjuk, hogy Rippl-Rónai József és Bródy Sándor egymásra talált. Az. 1863-ban született író mindössze két évvel volt fiatalabb a festőnél. Ennek még úgy is jelentőséget kell tulajdonítanunk, hogy tudjuk, a két művész más-más stílusirányzathoz kapcsolódott. Rippl-Rónai az impresszionizmus késői válfajához kötődött, Bródy pedig legszívesebben a naturalizmus eszközeivel építkezett. A különbségek ellenére kért az író (valószínűleg Párizsból) minden hivatalos elismerést megelőzően rajzokat a festőtől. Bródy Sándor Asszonyi szépség című (1897) karcolat és elbeszélés kötetét az impresszum szerint „Márk, Du- dics és Rónai-Rippel” (!) illusztrálta. Az író Vénusznak áldozott itt, az érzelmek végletességét, tragikus voltát rajzolta meg nagyfokú személyességgel, burjánzó stílussal. Íme egy részlet: „Ha márványfejek és drága kőkámeák, a tökéletes női szépség mintáit amíg írnám: halkan mind csak arra az egyre, a szélesajkúra, a kicsinyre, az elsőre gondolok.” A tizenöt kis írás között három rajz van. Mind a három az adott részlet címének szintagmáját konkretizálja. Szembeötlő ugyanakkor, hogy a képek a szövegkörnyezettől mennyire függetlenek. A könyvhöz, a karcolatok hangulatához kötődést az eszményítés, illetve a szépség kifejezése biztosítja. Rippl-Rónai rajza (monogramját vagy írását nem lehet rajta kivenni) A lovagló lány című történet előtt van, de — mint említettem — független a leírtaktól. Minden bizöny- nyal egy már kész rajzot adott oda a fiatal író kérésére. A kép az eszményített szépséget ábrázolja. A jobb profilú arc rendkívül finomvonalú. Kecses, törékeny, a századvég ábrándjainak megfelelő. Ruházata nem különösebben gazdag, de a kelmék és a nőalak mozdulatai arra mutatnak, hogy a modell vagy a minta nem köznapi volt. A kéztartás kecsessége és az arc ábrándozó volta emelkedettséget sugároz. Ugyanakkor más megoldású, mint áz egy évvei. korábbi párizsi munka. Akkor Rodenbach Les Vierges (A Szüzek) című elbeszélésével együtt jelent meg négy rajza. Annak érdekessége volt, hogy az illusztráció előbb készült el, mint a szöveg. Akkor a meditáció, az útrake- lés gondolata foglalkoztatta a festőt. A nőalak arca alig tűnik elő, a ruha is egyszerű megoldású, a természeti háttér ugyancsak nagy gazdagsággal jelenik meg. A hölgy mereng, távolba néz, még csak sejteni sem lehet, hogy hová. Az arcvonás, a tartás, a fehér hosszúkás kezek, a — És nem zavarja magukat, hogy így nem tudnak lépést tartani a szomszédokkal? — Hát nem hallotta? A szomszédunk néhány hónapja tönkrement. Mindenét elvesztette, a házát is beleértve. Ezt meg, ugye, senki sem akarja utánozni. — George! Ha nem vesz se házat, se autót, se festéket, akkor a válság örökké fog tartani... Nincs semmi olyan, amit hirtelenjében vásárolni akarna? — Hát egy új tévé esetleg jól jönne. — De az mind japán gyártmány. Így ezzel nem segít az amerikai gazdaságon. — Sajnálom, de ez az egyetlen szórakozás, amit a válságban megengedhetünk magunknak... •eegn Cfáher tofdEása szinte lebegő helyzet végül is az íróéhoz hasonló eszményítő szándékot fejez ki. Rippl-Rónai képe megmutat valamit abból, amit Bródy írt egyik hősnőjéről: „Apró fogait a leány összeszorítja, ajkait talán meg is harapja, az uralkodás kéje, sőt egy kis kegyetlenség is tükröződik halvánnyá lett arcán.” Az Asszonyi szépség kötet megjelenése után húsz évvel készített rajzot Bálint Lajos íróról, a Világ című radikális polgári lap alapítójáról, illetve fő- és felelős szerkesztőjéről. A kartonra a festő szokása szerint írt is: „Emlékül Bálint Lajos barátomnak, Rónai 1917.” A portré érdekessége, hogy a szemhéjak ezen is (ahogy még sok más művén) le vannak eresztve. Mintha a művész kissé felülről nézett volna az író fejére, s ebből következően a tekintet csak lefelé irányulhat. Másik jellegzetes vonás a féloldalas elhelyezés. A bal és a jobb váll között jelentős a szintkülönbség, de a fej elhelyezése nem követi a szemmel látható dőlést. Nyilván azért nem, mert így maradt hely a szövegnek. A portré karakterisztikus, té- veszthetetlenül egyéni arcot mutat. Azt, hogy művészfejről van szó, csupán az elnyújtott arc és a homlokon hullámzó redők mutatják. Nehéz eldönteni, hogy töprengő vagy figyelő-e. Az bizonyos, hogy erős a koncentrálás. Az összpontosított figyelemben, a fókuszra irányuló tekintetben van az ereje. Céltudatos egyéniséget ábrázol, aki otthonosan mozgott a színház, az irodalom, a képzőművészet területein egyaránt, s jól ismerte a kávéházak, különösen a New York világát. Az arckép — ismerve Rippl-Rónai gyorsaságát — kávéházi beszélgetés során készülhetett. A legtöbb elem nagyvonalú húzásokkal került a kartonra (meglepő így, hogy a nyakkendőtű precízen jelölve van). A síkok kereszteződése ad karaktért. Bálint Lajos arcképének. A rajz az író Karzat és páholy című (1967) kötetét díszíti. Bálint. Lajos portréjának elkészítése után öt évvel, 1922-ben jelent meg Alszcghy Zsolt A művészeti alkotás (A művészet irányai) kis könyvecskéje. Ebben az impresz- szionümust a következőkkel magyarázta: „A perspektíva igazságát tűzték maguk elé: olyannak festettek mindent, amilyennek látták. Hogy a pillanat képét annál hívebben adják vissza, egy ültükben és ott a megfestendő táj ölén vetették vászonra alkotásukat. A festés megszakítását, a színezés simítását, az elhelyezés megváltoztatását már hibának vették: ezért aztán Rippl-Rónai a legnagyobb magyar festők egyikének, Szinyei Merse Pálnak egy vázlatát tartja a legértékesebb műalkotásnak.” A könyvecske a Zászlónk diák- könyvtár 51. darabja volt, s így érthető, hogy tömör ösz- sz'efoglalásra törekedett. De még ebben a rövid szövegben is jutott hely a költészettel való összevetésre. Al- szeghy találóan Juhász; Gyula hangulati leíró verseivel állította párhuzamba Rippl- Rónai képeit. A külön művészeti ágban mindkettőt az impresszionizmus mesterének nevezte. Az utóbbi párhuzamot találkozások, versek, cikkek, rajzok hitelesítették. Pillanatnyilag nem tudni biztosan, hogy volt-e ilyen az 1925-ből felbukkanó adatnál. Abban az évben ünnepelték Alexander Bernát hetvenötödik születésnapját. Az esztéta, filozófus tanítványai erre az alkalomra emlékkönyvet szerkesztettek. Rippl-Rónai ebből nem maradhatott ki. Nem portrét készített, hanem egy női aktrajzot küldött. Tussal ráírva: „Alexander Bernát- nak Rónai”. A színikritikust és a nagyhatású filozófust eszményítő rajzzal tisztelte meg, a női test harmonikus szépségével. Laesk* AMlráft Lengyelből fordította: Adamccz Kálmán Art BuchwokS Róka fogta csuka
