Somogyi Néplap, 1983. december (39. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-16 / 296. szám
ízek és ízlések Sózott felvágott — „elfelejtett" megrendelés A Kaposvári Húskombinát exportüzemét 1979-ben adták át. Tavaly elkészült a belföldi feldolgozó rekonstrukciója is. A megyei tanács kereskedelmi osztályának megállapítása, amelyet a fogyasztók tanácsának véleményére is alapozott: „ .. .ezek a fejlesztések nem éreztették hatásukat az ellátásban ...” Abban minden érdekelt egyetért, hogy alapvető mennyiségi gondok nincsenek. A választékról a minőségről és a megrendelések kielégítésének pontosságáról azonban megoszlanak a ~ vélemények. A húskombinát adatai szerint 1979 óta 26 százalékkal emelkedett a forgalom. Ezen belül az alapellátást jelentő húsból és értékesebb készítményekből tíz, egyéb termékekből pedig 78 százalékkal több fogyott a megyében. A vállalat az idén — a négy - évvel ezelőtti 57 helyett — 69 féle terméket kínál. Tóth Lajos, a vállalat igazgatója: — December elejéig — levélben — két reklamáció érkezett hozzánk, soknak ezt aligha lehet mondani, pedig nyáron 1800, télen pedig 1370 boltot, üdülőt és vendéglátó- helyet látunk el áruval. Az érdekeltek a panaszok nagy részét a megyei húsoperatív bizottság ülésén mondják el; az ott elhangzott észrevételekről minden esetben értesül a vállalat — Az üzletek azt panaszolják, hogy nem kapják meg azt az árut, amelyet a terméklista alapján megrendelnek. ,, — Áruhiány, illetve admi..nisztrációs tévedés lehet az oka. Vannak olyan termékeink, amelyekhez nincs elég alapanyag, például a füstölt darabolt combból, az angol- szalonnából, a sonkaszalámiból nem tudunk mindig eleget gyártani. — A fogyasztók megyei tanácsának tapasztalata: a a megrendeléseknek csak 60 —80 százalékát teljesíti a vállalat — Ha egy bolt rendel ötféle készítményt s abból kettőt nem kap meg, már nagyon rossz az arány. Az olcsó termékeket nem szívesen kérik a boltok, mert ezeken az árrés is kicsi, keveset „keresnek” vele. Néhány termékünk gyártását . például azért kellett megszüntetni, mert nem keresték a fogyasztók: évente 20—30 mázsát rendeltek csak a boltok például a Dráva és a fokhagymás felvágottból, a sümegi sonkából, illetve a Bácska pörcböl. Ilyen kis tételeket pedig nem tudunk gyártani. A boltoknak azt javasoltuk, hogy ne terméket, hanem termékcsaládot rendeljenek: ez könnyíti a gyártási program összeállítását, és biztosítja a nagyobb választékot. A 69 féle termékből, ha időn- ben kapunk megrendelést, 40—45 félét mindig tudunk gyártani, szállítani. Szinte minden igényt ki lehet elégíteni, ha a helyettesítő terméket is elfogadják az üzletek. — S a teljesítés elmaradásában milyen része van az adminisztrációs tévedésnek? — A boltoktól minden csütörtökön — egy hétre előre — kérjük a megrendelést. Ennek alapján állítjuk össze a termelési programot. Két nappal a szállítás előtt azonban még van módunk változtatni a napi programon, tehát ha valaki akkor még kér, teljesíteni tudjuk. A vevők azonban nem mindig tartsak be ezt. A barcsi áfész területéről például november 18-ig — péntekig — nem érkezett meg a következő heti rendelés. Kiderült: „elfelejtettek” feladni, és sürgetésünkre csak a következő hétfőn kaptuk meg. Az áru azonban megérkezett a boltokba. Tanúja voltam, hogy az egyik gépkocsivezető kérdezte a kiadót: a kaposvári járás egyik boltjának miért nem küld árut... „Mert nincs rendelése” — hangzott a felelet. „Pedig már tegnap sem volt felvágottja” — szolt a gépkocsi- vezető, s az előző heti rendelés alapján összeállították a bolt „csomagját”. Később kiderült: az üzletvezető szólt a gépkocsivezetőnek, hogy vigyen árut, de mire Kaposvárra ért, elfelejtette a megrendelést. — A példákból arra lehet következtetni, hogy a rendelési fegyelem érdekében a kereskedelemben is, a vállalatnál is van még tennivaló. A húskombinát kaposvári mintaboltjának „választékát” azonban aligha lehet a megrendelésekkel magyarázni. Ott sem kapja meg a vevő, amit gyárf a vállalat. — A korábbi időszakban erre a boltra nem volt panasz, pedig akkor sem árusítottak minden terméket. Lehetett viszont húsos csontot kapni, s ezért mindenki sorba állt. A csontszeparátor üzembeállítása óta nincs húsos csont, mert az így lefejtett részeket még felhasználjuk a készítményekben. A vevők azonnal kifogásolták a választékot. Tény azonban, hogy minden termékünket nem lehet kapni ebben a boltban, s ezért a személyzet felelősségét meg keU állapítanunk. — Az ízlésen nem érdemes vitatkozni. Az azonban elgondolkodtató, hogy sokan állítják: íztelenek a termékek vagy éppen túl sósak, fűszeresek. — Volt gondunk az ízesítéssel. Egy időben például nem lehetett erős paprikát kapni. Most amiatt reklamálnak a vevők, hogy a debreceni erősebb a szokottnál. Előfordult az is, hogy az alapanyag összetételének megváltozása miatt más volt az áru íze ugyanazzal a fűszeradaggal. Időközönként baromfihúst is használtunk, s ez megint változtatott az ízen, s tény, hogy olyan is előfordult; valame- melyik fűszert kifelejtették keverés közben vagy éppen dupla adagot tettek bele. Egyik tételünkből például Kimaradt a só: szerencsére ezt még a gyárban észrevettük és visszarendeltük; de előfordult az is, hogy dupla adag sóval „ízesített” áru kiment a boltokba. — Erre mondják, hogy a technológiai fegyelem hiányossága. — Intézkedéseink hatására az utóbbi időben csökkent a panaszok száma, állandósult a minőség. Ez azonban nem jeleníti azt, hogy termékeink minden ízlésnek megfelelnek. Dr. Kereza Imre Megtakarított milliók Olaj helyett gáz Az energiafelhasználás ésszerűsítése kormányprogram. A célt szolgáló erőfeszítések tekintélyes anyagi támogatást is kapnak. Három somogyi állami gazdaságban vizsgáltuk, hogy mit tettek - saját érdekükben - e fontos gazdasági cél valóra váltásáérL A Siófoki Állami Gazdaság egyik legnagyobb energiafogyasztója a konzervüzem. Növekvő „étvágyú” fogyasztó, mert a régi csarnok mellett már az új csarnokban szerelik a gépeket, az üzem termelése — és exportteljesítménye is — évről évre növekedik. — Az olajár emelkedéssel együtt nálunk is egyre nyomasztóbbá vált a gond — mondja Németh István energetikus. — Ez az ipari központ, 1981-es adatot mondok, negyszázhuszonkét tonna tüzelőolajat használt foL Az akkori áron számolva ez négymillió-kétszázezer forint volt. S még a szállítási költséget is hozzá kell adni! Az olajat Tabról hoztuk, s százezer forintba került. Távlatilag az Ezüstpart gázellátását szolgáló program részese lett volna gazdaságunk. Eddig elkészült gyümölcsösünk területén, a GOV gázfogadó állomása. Ahhoz, hogy erre csatlakozhassunk, az ezüstparti programban még egy vezetékszakasznak meg kellett volna épülni. Választás elé kerüli a gaz • dasag: vagy magára vállalja ezt a többletfeladatot, vagy tovább cipeli a gazdálkodás eredményességére ható egyre nehezebb terheket. Az első változat mellett született döntés, még 1981-ben. Mivel a hatszáz méteres vezeték egy kisebb hányada a jelenleg félbeszakadt ezüstparti program része, a gazdaság közvetve, a saját érdekén túl, ennek az általános célnak valóra váltásáért is tett valamit a saját erejéből. Kielégítő ellátás A korán beállt és kitartónak bizonyult hidegben november végén, december elején ugrásszerűen fokozódott a kereslet a tüzelőanyagok iránt, s a megnövekedett igényeket — a minőségi szenek kivételével — a kereskedelem ki is tudja elégíteni. Szénből a Tüzép-telepek készlete meghaladja a 180 ezer tonnát, s ez több mint 70 százalékkal magasabb a tavalyinál. Brikettből csak- nek 80 ezer tonna van, ez az elmúlt évinek mintegy két és félszerese, pedig brikettből egész évben többet értékesítettek, mint tavaly. A Tüzép-telepek készletei és a bányászat folyamatosnak ígérkező szállításai megfelelő ellátást tesznek lehetővé akkor is, ha az átlagosnál hidegebb idő tovább tart. — A munka 1981-ben kezdődött; elkészítettük energiaracionalizálási pályázatunkat, megindult a tervezés, kivitelezőt kerestünk, berendezéseket igényeltünk. — A gyorsaság megtakarítással is jár. • — Természetesen. Nemcsak így igyekeztünk csökkenteni a költségeket, hanem úgy is, hogy az összes földmunkát saját erőből, a mi dolgozóink végesték. Sajnos, nem rajtunk múlott, hogy a jó lendület megtört, s már jóval korábban nem sikerült átállni gázra. A korábbi ígéretekkel ellentétben sehogy sem tudtunk hozzájutni az importból származó polietilén csövekhez. Csak a múlt év decemberében sikerült beszerezni ókét. Talán nincs is olyan beruházás, ahol ménét közben ne bukkannának föl a megvalósulást akadályozó nehézségek. Ezek aztán fizikailag, sokszor anyagilag is, de idegileg mindenképpen újabb erőpróbát jelentenek vagy a beruházónak vagy a kivitelezőnek . Azoknak, akiknek dolguk, érdekük a fejlesztés ütemes, pontos megvaiósftá— Az idén újult erővel folytattuk a munkákat; az ember hajlamos arra, hogy amikor elkészül a munkával, elfelejti a bosszantó kisebb- nagyobb nehézségeket, örül, hogy elérte célját. A régi olajtüzelésű kazánokat ma már „nyugdíjazták”. Ezen túl csak az esetleges üzemzavar esetén szolgálnak majd biztonsági célokat. Mellettük ott áll a már korábban saját erőből megvásárolt konténer gázkazán. A régiekhez képest ennek háromszoros a teljesítménye. — Bár konténer kazán, azért úgy határoztunk, hogy tetőt húzunk föléje. — Forintokról eddig kevés szó esett. Végülis mit jelent a gazdaságnak ez a váltás? — Az összesén mintegy négymillió forintos beruházással évi négyszázhúsz tonna tüzelőolajat helyettesítünk. A beruházáshoz egy- millió-négyszázharmincezer forint hitelt kaptunk. Nyolc- vanegyes árakon számolva egy köbméter gáz 5,12 forint, egy kiló olaj 9,7 forint. A különbség önmagáért beszél. Végleges adat még nincs. Mindössze néhány hónapja, szeptember óta működik az üzem olaj helyett gázzal. 1984, az első teljes év már megbízhatóbb képet ad majd a megtakarított milliókról. Varos Mart# (folytatjuk.) A tűzoltók som aludtak Etilénfáklya az M 7-esen Megmentették a szállítmányt Hajnali négykor megszólalt a telefonom, s tudatták velem, hogy az etilén mentése körülbelül egy óra múlva kezdődik, öt órakor a helyszínen voltam. A Skoda vontató* teherautó ott állt, néhány méterre a megvilágított tartálykocsi mögött. Sótétben gubbasztott. A reflektorok izgatott fénye a sérült tartály- kocsin, a begyakorlott mozdulatokkal dolgozó embereken, technikán. A kép a jelen levők veszélytudala ellenére megnyugtató; mintha egy rutingyakorlat tanúja volnék. Mi történt? Karambol. Szerdán délután 5 óra tájt az etilént szállító tartálykocsi összeakaszkodott egy Skoda gyártmányú pótkocsis teherautóval; a karambol oka valószínűleg technikai természetű volt (a vizsgálat még tart), és szerencsére személyi sérülés nem történt. Ám a tűz- és robbanásveszélyes anyagot szállító tartálykocsit alaposan megrongálta az ütközés. Szállítmányát mielőbb biztonságba kellett helyezni. — A Tiszai Vegyi Kombinát tartálykocsija 20 tonna cseppfolyós (104 fokra lehűtött) etilént szállított, melynek értéke körülbelül 18 ezer dollár — mondta dr. Szabó Mihály, a Tiszai Vegyi Kombinát biztonságtechnikai főosztályának vezetője, aki a mentési munkát irányította. — A nagy értékű rakományt a TVK és a Hungarocamion közös mentési szabályzata alapján végezzük. Az ütközés az M 7-es út 99-es kilométerkövénél történt, közel Siófokhoz. Az útszakaszt a mentés idejére a rendőrség lezárta. A baleset után egy óra 15 perc elteltével megérkezett Lenin- városból a mentőszerelvény, amelyhez műszaki mentő- gépkocsi, szerelőkocsi, nitrogén batériatclep (60 nitrogén palack egy egységben), valamint mobil fáklya tartozik. Megérkezett az ép tartálykocsi is, amely az átfejtés után a szállítmánnyal Mezőgazdasági gépgyűjteményt alakítottak ki Zircen. Tn évvel ezelőtt kezdték gyűjteni a régi gépeket a szakmunkásképző tanulói; a gyűjtemény szépen gyarapodott, s már 23 erőgép és 273 egyéb szerszám, munkagép került kiállításra a tanműhely udvarán. A bemutató kettős célt szolgál: egyrészt felhasználjak az elméleti oktatás szemleltetésére, másrészt a gyakorlati oktatásra, minthogy a diakok végzik a felújító munkát. A gyűjteményt az idea védet té nyilvánították. (MTI-fotó — Arany Gábor feJv,) továbbutazott Jugoszlávia felé. Persze addig még sok munka várt a szakemberekre. — A TVK vegyimentő szervezete az ilyen esetekre alaposan felkészült — mondta dr. Szabó Mihály. — Most „élesben” kell megmutatnunk, mire vagyunk képesek ... Nos, épp a közelmúltban tartottunk egy nagyszabású gyakorlatot. A szervezetnek 16 tagja van, köztük Marsoki György főhadnagy, Leninváros tűzoltóparancsnoka. — Elnézést — mondja a főosztályvezető —, magára kell hagynom, mert kezdődik ... Fölcsap a fáklyaláng: etiléngáz ég a magasban kékessárga lánggal. A tűzoltók körülveszik a _ tartálykocsikat, a technika készenlétben. Nagy Tibor őrnagy, a Somogy megyei tűzoltóparancsnok is a mentők között tevékenykedik. A fővárosból jött hazafelé egy értekezletről, itt is „ragadt” reggelig. — A siófoki tűzoltók teljes létszámban kivonultak, Lénárt Ferenc parancsnok vezetésével — mondja. — De képviselteti magát emberrel és technikával egyaránt a Veszprém és a Fejér megyei, illetve a fővárosi tűzoltótestület is. A mentési munkákat 9 óra tájban fejezték be. Közben fél hétkor riasztották a siófoki tűzoltókat, mert (mért ne épp egy ilyen éjszaka után?) kigyulladt egy élelmiszerüzlet a Bajcsy-Zsilinszky utcában, összekapták magukat, siettek a helyszínre, eloltották a tüzet, ám az áfész 51. számú üzlete, az úgynevezett „palibolt” mostanában nemigen fogadhat vásárlót. Hiába. A régi közmondás, úgy tetszik, na is érvényes: „Az ördög sosem alszik” .. . Pedig hát a tűzoltók sem aludtak. Szapudi András SOMOGYI NÉPLAP
