Somogyi Néplap, 1983. december (39. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-16 / 296. szám

ízek és ízlések Sózott felvágott — „elfelejtett" megrendelés A Kaposvári Húskombinát exportüzemét 1979-ben adták át. Tavaly elkészült a bel­földi feldolgozó rekonstruk­ciója is. A megyei tanács kereskedelmi osztályának megállapítása, amelyet a fo­gyasztók tanácsának vélemé­nyére is alapozott: „ .. .ezek a fejlesztések nem éreztették hatásukat az ellátásban ...” Abban minden érdekelt egyetért, hogy alapvető mennyiségi gondok nincse­nek. A választékról a minő­ségről és a megrendelések kielégítésének pontosságá­ról azonban megoszlanak a ~ vélemények. A húskombinát adatai szerint 1979 óta 26 százalékkal emelkedett a for­galom. Ezen belül az alapel­látást jelentő húsból és érté­kesebb készítményekből tíz, egyéb termékekből pedig 78 százalékkal több fogyott a megyében. A vállalat az idén — a négy - évvel ezelőtti 57 helyett — 69 féle terméket kínál. Tóth Lajos, a vállalat igaz­gatója: — December elejéig — le­vélben — két reklamáció ér­kezett hozzánk, soknak ezt aligha lehet mondani, pedig nyáron 1800, télen pedig 1370 boltot, üdülőt és vendéglátó- helyet látunk el áruval. Az érdekeltek a panaszok nagy részét a megyei húsoperatív bizottság ülésén mondják el; az ott elhangzott észrevéte­lekről minden esetben érte­sül a vállalat — Az üzletek azt pana­szolják, hogy nem kapják meg azt az árut, amelyet a terméklista alapján megren­delnek. ,, — Áruhiány, illetve admi­..nisztrációs tévedés lehet az oka. Vannak olyan termé­keink, amelyekhez nincs elég alapanyag, például a füstölt darabolt combból, az angol- szalonnából, a sonkaszalámi­ból nem tudunk mindig ele­get gyártani. — A fogyasztók megyei ta­nácsának tapasztalata: a a megrendeléseknek csak 60 —80 százalékát teljesíti a vállalat — Ha egy bolt rendel öt­féle készítményt s abból ket­tőt nem kap meg, már na­gyon rossz az arány. Az ol­csó termékeket nem szívesen kérik a boltok, mert ezeken az árrés is kicsi, keveset „ke­resnek” vele. Néhány termé­künk gyártását . például azért kellett megszüntetni, mert nem keresték a fogyasz­tók: évente 20—30 mázsát rendeltek csak a boltok pél­dául a Dráva és a fokhagy­más felvágottból, a sümegi sonkából, illetve a Bácska pörcböl. Ilyen kis tételeket pedig nem tudunk gyártani. A boltoknak azt javasoltuk, hogy ne terméket, hanem termékcsaládot rendeljenek: ez könnyíti a gyártási prog­ram összeállítását, és bizto­sítja a nagyobb választékot. A 69 féle termékből, ha időn- ben kapunk megrendelést, 40—45 félét mindig tudunk gyártani, szállítani. Szinte minden igényt ki lehet elé­gíteni, ha a helyettesítő ter­méket is elfogadják az üzle­tek. — S a teljesítés elmara­dásában milyen része van az adminisztrációs tévedésnek? — A boltoktól minden csü­törtökön — egy hétre előre — kérjük a megrendelést. Ennek alapján állítjuk össze a termelési programot. Két nappal a szállítás előtt azon­ban még van módunk vál­toztatni a napi programon, tehát ha valaki akkor még kér, teljesíteni tudjuk. A ve­vők azonban nem mindig tartsak be ezt. A barcsi áfész területéről például no­vember 18-ig — péntekig — nem érkezett meg a követ­kező heti rendelés. Kiderült: „elfelejtettek” feladni, és sürgetésünkre csak a követ­kező hétfőn kaptuk meg. Az áru azonban megérkezett a boltokba. Tanúja voltam, hogy az egyik gépkocsivezető kérdezte a kiadót: a kapos­vári járás egyik boltjának miért nem küld árut... „Mert nincs rendelése” — hangzott a felelet. „Pedig már tegnap sem volt felvá­gottja” — szolt a gépkocsi- vezető, s az előző heti ren­delés alapján összeállították a bolt „csomagját”. Később kiderült: az üzletvezető szólt a gépkocsivezetőnek, hogy vi­gyen árut, de mire Kapos­várra ért, elfelejtette a meg­rendelést. — A példákból arra lehet következtetni, hogy a rende­lési fegyelem érdekében a kereskedelemben is, a válla­latnál is van még tennivaló. A húskombinát kaposvári mintaboltjának „választékát” azonban aligha lehet a meg­rendelésekkel magyarázni. Ott sem kapja meg a vevő, amit gyárf a vállalat. — A korábbi időszakban erre a boltra nem volt pa­nasz, pedig akkor sem árusí­tottak minden terméket. Le­hetett viszont húsos csontot kapni, s ezért mindenki sor­ba állt. A csontszeparátor üzembeállítása óta nincs hú­sos csont, mert az így lefej­tett részeket még felhasz­náljuk a készítményekben. A vevők azonnal kifogásolták a választékot. Tény azonban, hogy minden termékünket nem lehet kapni ebben a boltban, s ezért a személy­zet felelősségét meg keU ál­lapítanunk. — Az ízlésen nem érdemes vitatkozni. Az azonban el­gondolkodtató, hogy sokan állítják: íztelenek a termé­kek vagy éppen túl sósak, fűszeresek. — Volt gondunk az ízesí­téssel. Egy időben például nem lehetett erős paprikát kapni. Most amiatt rekla­málnak a vevők, hogy a deb­receni erősebb a szokottnál. Előfordult az is, hogy az alapanyag összetételének megváltozása miatt más volt az áru íze ugyanazzal a fűszeradaggal. Időközön­ként baromfihúst is használ­tunk, s ez megint változta­tott az ízen, s tény, hogy olyan is előfordult; valame- melyik fűszert kifelejtették keverés közben vagy éppen dupla adagot tettek bele. Egyik tételünkből például Ki­maradt a só: szerencsére ezt még a gyárban észrevettük és visszarendeltük; de előfor­dult az is, hogy dupla adag sóval „ízesített” áru kiment a boltokba. — Erre mondják, hogy a technológiai fegyelem hiá­nyossága. — Intézkedéseink hatására az utóbbi időben csökkent a panaszok száma, állandósult a minőség. Ez azonban nem jeleníti azt, hogy termékeink minden ízlésnek megfelelnek. Dr. Kereza Imre Megtakarított milliók Olaj helyett gáz Az energiafelhasználás ésszerűsítése kormányprogram. A célt szolgáló erőfeszítések tekintélyes anyagi támogatást is kapnak. Három somogyi állami gazdaságban vizsgáltuk, hogy mit tettek - saját érdekükben - e fontos gazdasági cél valóra váltásáérL A Siófoki Állami Gazda­ság egyik legnagyobb ener­giafogyasztója a konzerv­üzem. Növekvő „étvágyú” fogyasztó, mert a régi csar­nok mellett már az új csar­nokban szerelik a gépeket, az üzem termelése — és ex­portteljesítménye is — évről évre növekedik. — Az olajár emelkedéssel együtt nálunk is egyre nyo­masztóbbá vált a gond — mondja Németh István ener­getikus. — Ez az ipari köz­pont, 1981-es adatot mondok, negyszázhuszonkét tonna tü­zelőolajat használt foL Az akkori áron számolva ez négymillió-kétszázezer fo­rint volt. S még a szállítási költséget is hozzá kell adni! Az olajat Tabról hoztuk, s százezer forintba került. Távlatilag az Ezüstpart gáz­ellátását szolgáló program részese lett volna gazdasá­gunk. Eddig elkészült gyü­mölcsösünk területén, a GOV gázfogadó állomása. Ahhoz, hogy erre csatlakoz­hassunk, az ezüstparti prog­ramban még egy vezetéksza­kasznak meg kellett volna épülni. Választás elé kerüli a gaz • dasag: vagy magára vállal­ja ezt a többletfeladatot, vagy tovább cipeli a gazdál­kodás eredményességére ha­tó egyre nehezebb terheket. Az első változat mellett szü­letett döntés, még 1981-ben. Mivel a hatszáz méteres ve­zeték egy kisebb hányada a jelenleg félbeszakadt ezüst­parti program része, a gaz­daság közvetve, a saját ér­dekén túl, ennek az általá­nos célnak valóra váltásáért is tett valamit a saját ere­jéből. Kielégítő ellátás A korán beállt és kitartó­nak bizonyult hidegben no­vember végén, december ele­jén ugrásszerűen fokozódott a kereslet a tüzelőanyagok iránt, s a megnövekedett igé­nyeket — a minőségi szenek kivételével — a kereskede­lem ki is tudja elégíteni. Szénből a Tüzép-telepek készlete meghaladja a 180 ezer tonnát, s ez több mint 70 százalékkal magasabb a tavalyinál. Brikettből csak- nek 80 ezer tonna van, ez az elmúlt évinek mintegy két és félszerese, pedig brikett­ből egész évben többet érté­kesítettek, mint tavaly. A Tüzép-telepek készletei és a bányászat folyamatosnak ígérkező szállításai megfele­lő ellátást tesznek lehetővé akkor is, ha az átlagosnál hidegebb idő tovább tart. — A munka 1981-ben kez­dődött; elkészítettük ener­giaracionalizálási pályáza­tunkat, megindult a terve­zés, kivitelezőt kerestünk, berendezéseket igényeltünk. — A gyorsaság megtakarí­tással is jár. • — Természetesen. Nem­csak így igyekeztünk csök­kenteni a költségeket, ha­nem úgy is, hogy az összes földmunkát saját erőből, a mi dolgozóink végesték. Saj­nos, nem rajtunk múlott, hogy a jó lendület megtört, s már jóval korábban nem sikerült átállni gázra. A ko­rábbi ígéretekkel ellentétben sehogy sem tudtunk hozzá­jutni az importból származó polietilén csövekhez. Csak a múlt év decemberében sike­rült beszerezni ókét. Talán nincs is olyan be­ruházás, ahol ménét közben ne bukkannának föl a meg­valósulást akadályozó nehéz­ségek. Ezek aztán fizikailag, sokszor anyagilag is, de ide­gileg mindenképpen újabb erőpróbát jelentenek vagy a beruházónak vagy a kivite­lezőnek . Azoknak, akiknek dolguk, érdekük a fejlesztés ütemes, pontos megvaiósftá­— Az idén újult erővel folytattuk a munkákat; az ember hajlamos arra, hogy amikor elkészül a munkával, elfelejti a bosszantó kisebb- nagyobb nehézségeket, örül, hogy elérte célját. A régi olajtüzelésű kazá­nokat ma már „nyugdíjaz­ták”. Ezen túl csak az eset­leges üzemzavar esetén szol­gálnak majd biztonsági célo­kat. Mellettük ott áll a már korábban saját erőből meg­vásárolt konténer gázkazán. A régiekhez képest ennek háromszoros a teljesítménye. — Bár konténer kazán, azért úgy határoztunk, hogy tetőt húzunk föléje. — Forintokról eddig kevés szó esett. Végülis mit jelent a gazdaságnak ez a váltás? — Az összesén mintegy négymillió forintos beruhá­zással évi négyszázhúsz ton­na tüzelőolajat helyettesí­tünk. A beruházáshoz egy- millió-négyszázharmincezer forint hitelt kaptunk. Nyolc- vanegyes árakon számolva egy köbméter gáz 5,12 forint, egy kiló olaj 9,7 forint. A különbség önmagáért beszél. Végleges adat még nincs. Mindössze néhány hónapja, szeptember óta működik az üzem olaj helyett gázzal. 1984, az első teljes év már megbízhatóbb képet ad majd a megtakarított milliókról. Varos Mart# (folytatjuk.) A tűzoltók som aludtak Etilénfáklya az M 7-esen Megmentették a szállítmányt Hajnali négykor megszó­lalt a telefonom, s tudatták velem, hogy az etilén men­tése körülbelül egy óra múl­va kezdődik, öt órakor a helyszínen voltam. A Skoda vontató* teher­autó ott állt, néhány méter­re a megvilágított tartályko­csi mögött. Sótétben gub­basztott. A reflektorok iz­gatott fénye a sérült tartály- kocsin, a begyakorlott moz­dulatokkal dolgozó embere­ken, technikán. A kép a je­len levők veszélytudala el­lenére megnyugtató; mintha egy rutingyakorlat tanúja volnék. Mi történt? Karambol. Szerdán délután 5 óra tájt az etilént szállító tartályko­csi összeakaszkodott egy Sko­da gyártmányú pótkocsis te­herautóval; a karambol oka valószínűleg technikai ter­mészetű volt (a vizsgálat még tart), és szerencsére személyi sérülés nem történt. Ám a tűz- és robbanásve­szélyes anyagot szállító tar­tálykocsit alaposan megron­gálta az ütközés. Szállítmá­nyát mielőbb biztonságba kellett helyezni. — A Tiszai Vegyi Kombi­nát tartálykocsija 20 tonna cseppfolyós (104 fokra lehű­tött) etilént szállított, mely­nek értéke körülbelül 18 ezer dollár — mondta dr. Szabó Mihály, a Tiszai Vegyi Kom­binát biztonságtechnikai fő­osztályának vezetője, aki a mentési munkát irányította. — A nagy értékű rakományt a TVK és a Hungarocamion közös mentési szabályzata alapján végezzük. Az ütközés az M 7-es út 99-es kilométerkövénél tör­tént, közel Siófokhoz. Az útszakaszt a mentés idejére a rendőrség lezárta. A bal­eset után egy óra 15 perc elteltével megérkezett Lenin- városból a mentőszerelvény, amelyhez műszaki mentő- gépkocsi, szerelőkocsi, nit­rogén batériatclep (60 nitro­gén palack egy egységben), valamint mobil fáklya tarto­zik. Megérkezett az ép tar­tálykocsi is, amely az átfej­tés után a szállítmánnyal Mezőgazdasági gép­gyűjteményt alakítottak ki Zircen. Tn évvel ezelőtt kezdték gyűj­teni a régi gépeket a szak­munkásképző tanulói; a gyűjtemény szépen gyara­podott, s már 23 erőgép és 273 egyéb szerszám, munka­gép került kiállításra a tan­műhely udvarán. A bemuta­tó kettős célt szolgál: egy­részt felhasználjak az elmé­leti oktatás szemleltetésére, másrészt a gyakorlati okta­tásra, minthogy a diakok végzik a felújító munkát. A gyűjteményt az idea védet té nyilvánították. (MTI-fotó — Arany Gábor feJv,) továbbutazott Jugoszlávia felé. Persze addig még sok munka várt a szakemberek­re. — A TVK vegyimentő szervezete az ilyen esetekre alaposan felkészült — mond­ta dr. Szabó Mihály. — Most „élesben” kell megmutat­nunk, mire vagyunk képe­sek ... Nos, épp a közel­múltban tartottunk egy nagyszabású gyakorlatot. A szervezetnek 16 tagja van, köztük Marsoki György főhadnagy, Leninváros tűz­oltóparancsnoka. — Elnézést — mondja a főosztályvezető —, magára kell hagynom, mert kezdő­dik ... Fölcsap a fáklyaláng: eti­léngáz ég a magasban ké­kessárga lánggal. A tűzoltók körülveszik a _ tartálykocsi­kat, a technika készenlét­ben. Nagy Tibor őrnagy, a Somogy megyei tűzoltópa­rancsnok is a mentők között tevékenykedik. A fővárosból jött hazafelé egy értekezlet­ről, itt is „ragadt” reggelig. — A siófoki tűzoltók tel­jes létszámban kivonultak, Lénárt Ferenc parancsnok vezetésével — mondja. — De képviselteti magát em­berrel és technikával egy­aránt a Veszprém és a Fe­jér megyei, illetve a főváro­si tűzoltótestület is. A mentési munkákat 9 óra tájban fejezték be. Közben fél hétkor riasztották a sió­foki tűzoltókat, mert (mért ne épp egy ilyen éjszaka után?) kigyulladt egy élelmi­szerüzlet a Bajcsy-Zsilinszky utcában, összekapták magu­kat, siettek a helyszínre, el­oltották a tüzet, ám az áfész 51. számú üzlete, az úgyne­vezett „palibolt” mostanában nemigen fogadhat vásárlót. Hiába. A régi közmondás, úgy tetszik, na is érvényes: „Az ördög sosem alszik” .. . Pedig hát a tűzoltók sem aludtak. Szapudi András SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
Oldalképek
Tartalom