Somogyi Néplap, 1983. november (39. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-13 / 268. szám
f /' ' i'\ i.j‘ V*' T- -~o VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK) * '’Q $\||&* ÁRA 1,40 Fi SOMOGYINEPUP AZ MSZMP SOM OGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXIX. évfolyom. 268. szóm * 19§3. november 13., vosórnap Havasi Fete ne felszólalása Kulcsfontosságú a gazdasági feladatok végrehajtása MTESZ üzemi és intézményi szervezetek országos tanácskozása Lú gtisztító berendezést szerelnek a nagyatádi ecrna- gyárban. A 20 millió forintos beruházást az Egyesült Vegyiművek dolgozói építik. Még ebben az évben átadják. Fejlesztik a kapcsolatokat Az MSZMP pártmunkás-küldötlségének látogatása Luxemburgban és Belgiumban fljószomszédság j mindennapjai A múlt év őszén, amikor Bruno Krciskyt újságírók a magyar—osztrák kapcsolatokról kérdezték, így válaszolt: „Ha egy amerikai számára meg akarnám magyarázni az enyhülés lényegét, amit ő nem ért, a magyar— osztrák kapcsolatok példáját monda,fiám e.1”. Ezt a megállapítást sokan és sokféléképpen értelmezik Európa bad, egy azonban senki előtt sem kétséges s Ausztria és hazánk kapcsolatai, különösen az elmúlt évtizedben, gyorsan és kiegyensúlyozottan fejlődtek. A feszültebb nemzetközi helyzetben is rendszeresek a két ország közötti konzultációk. Csak az elmúlt két év híradásait figyelve megállapíthatjuk, hogy szinte valamennyi magyar miniszter találkozott osztrák kollégájával. A legutóbbi kormányfői találkozón — Lázár György 1982 szeptemberében ! járt Ausztriában — a korábbinál is nagyobb hangsúlyt kapott, hogy a két ország nézetei a nemzetközi élet számos kérdésének, különösen az európai béke és biztonság, a feszültség megítélésében igen közelállnak egymáshoz. Mindkét kormány hasonlóan vélekedik a kis országok nemzetközi szerepéről, s egyetértenek abban, hogy minden államnak a lehetőségeihez mérten mindent meg kell tennie a bé- íé^lncgőrzésc érdekében. Mi, magyarok nagyra értékeljük a sem 1 égésség szelleméhez hű osztrák bizalomerősítő törekvéseket, oszlrák részről pedig a kelet—nyugati kapcsolatok fenntartására tett magyar erőfeszítéseket kísérik megkülönböztetett figyelemmel. Az, hogy a világ dolgait sokszor hasonlóan látjuk, segít a gazdasági kapcsolatok építésében is. Ausztria a második legnagyobb tőkés partnerünk, dollár-elszámolású külkereskedelmünkből több mint tíz százalékkal részesedik. Az elmúlt évek során osztrák vállalatok mintegy öi milliárd schilling értékű beruházást valósítottak meg hazánkban. Ez a vállalkozás kölcsönösen előnyös volt, hiszen az osztrák építőknek jó munkaalkalmat, a magyar partnereknek pedig megfelelő és gyors kivitelezést jelentett. Nem véletlen tehát, hogy a már megépült és méltán szép budapesti szállodák után, az együttműködés folytatásaként a közeli hetekben ünnepségre kerül sor a Ferihegyi repülőtéren, amely szintén osztrák közreműködéssel épül tovább. A gazdasági kapcsolatok erősítésében természetesen sok feladat vár még megoldásra, van lehetőség bőven az előrelépésre. Kapcsolatainkban a legdinamikusabban és egyben a leglátványosabban is az idegenforgalom fejlődik, amelynek éppen egy közelmúltban kötött megállapodás, s nyomában a születő OTP-Pen- tatours Kft újabb lendületet adhat. Mindezeket alapul véve — mint Becsben hangsúlyozzák — több mint szimbolikus, hogy dr. Fred Sinowatz wövetségi kancellár első külföldi útja hazánkba egy szocialista országba vezek A MTESZ üzemi és intézményi szervezetei szombaton megtartották első országos tanácskozásukat az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában. A konferencián részt vett Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. A csaknem 130 ezer hazai műszaki értelmiségi szakembert 600 üzemi szervezeti küldött képviselte, ezen kívül több száz vállalati vezető, és a minisztériumok, valamint társadalmi Marjai József hazaérkezett szervek számos vezető tisztségviselője. A konferencián áttekintették a MTESZ helyi szervezeteiben folyó szakma: munka eredményeit, a vállalati gazdasági, fejlesztési döntésekre gyakorolt hatásukat és a gazdaságpolitikai célkitűzések helyi megvalósításából adódó feladatokat. A tanácskozást Fock Jenő, a MTESZ elnöke nyitotta meg, majd Tóth János, a MTESZ főtitkára tartotta meg beszámolóját. Beszédében hangsúlyozta, hogy napRómából jainkban kulcsfontosságúvá vált a gazdasági feladatok végrehajtása. Különösen fontos, hogy a hazai vállalatok az eddiginél fokozottabban járuljanak hozzá a magyar gazdaság nemzetközi versenyképességének javításához, amely többek között a műszaki fejlesztés meggyorsításán, a termelés gazdaságosságának javításán, a belföldi és külföldi piaci követelményekhez való alkalmazkodáson múlik. Mindezek megvalósításában döntő szerepük van a műszaki, köz- gazdasági, agrár és természettudományi szakembereknek. A főtitkár beszámolóját vita követte. A vitában felszólalt Havasi Ferenc. Bevezetőjében az MSZMP Központi Bizottsága és a Minisztertanács nevében köszöntötte a tanácskozás résztvevőit, majd elismeréssel szólt a MTESZ munkájáról. A Központi Bizottság titkára ezután az irányítási rendszer és a műszaki fejlesztés összefüggéseiről szólva többek között elmondta, hogy a jelenlegi gyakorlat szerint a műszaki fejlesztés feladatai megoszlanak a kormányzat és a vállalatok között, a központi irányítás lényegében közvetett eszközökkel valósul meg. A kormányzat meghatározza a kereteket a műszaki fejlesztéshez, egyidejűleg az operatív teendőkben a korábbinál nagyobb önállóságot és felelősséget vár a gazdálkodó egységektől. Helyesnek bizonyult a gyakorlatban az a (Folytatás a 2. oldalon) A Luxemburgi Kommunista Párt meghívására november 8—9-én látogatást tett Luxemburgban az MSZMP pártmunkásküldöttsége, élén Baranyai Tiborral, a Központi Ellenőrző Bizottság tagjával, a KB osztályvezetőjével. A delegáció tárgyalásokat folytatott René Urbany-vál, az LKP elnökével es a párt több más vezetőjével, s találkozott a párt aktivistáival. A megbeszélések során tájékoztatták egymást pártjaik helyzetéről, bel- és külpolitikai tevékenységéről, s megerősítették a hagyományosan jó kapcsolatok továbbfejlesztésére irányuló kölcsönös szándékot. A küldöttség találkozott Robert Goebbels-szel, a Luxemburgi Szocialista Munkáspárt főtitkárával is. • • • Az MSZMP pártaramkáskükiötísége a Belga Kommunista Part meghívására november 8—12. között BeH giumba látogatott A delegációt fogadta Louis Van Geyt pártelnök. Megbeszélések!-* került sor Jan Debrouwere- rel, a politikai bizottság tagjával, a kb titkárával, e* Albert de Connsncfc-kei, a kb tagjával. A tárgyalásokon tájékoztatták egymást pártjaik tevékenységéről, véleményt cseréltek a két pártot érintő nemzetközi kérdésekről és kölcsönösen megerősítették a kapcsolatok folytatására irányuló készséget Bettino Craxi, az Olasz Köztársaság miniszterelnöke november 11-én fogadta az Itáliában tartózkodó Marjai József miniszterelnök helyettesünket (jobbról). ■ ■ Ünnepek és hétköznapok Somogymeggyesi mozaik Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese szombaton hazaérkezett Olaszországból, ahol részt vett a magyar hét rendezvényein és tárgyalásokat folytatott az olasz politikai és gazdasági élet több vezető személyiségével. A Minisztertanács elnökhelyettesét fogadta Alessandro Pertini, az Olasz Köztársaság elnöke. Marjai József felkereste Bettino Craxi miniszterelnököt. A szívélyes és konstruktív légkörű megbeszélésen foglalkoztak a nemzetközi politika legidőszerűbb kérdéseivel. Olaszországi találkozóinak során Marjai József megbeszélést folytatott mé)g Ar~ naldo Forlani olasz miniszterelnök-helyettessel, Giulio Andreotti külügyminiszterrel, Renato Altissimo iparügyi rhiniszterrel, Pietro Longo költségvetési miniszterrel, Francesco Forte-val, az olasz kormány EGK- ügyekkel foglalkozó miniszterével^ valamint Carlo Azeglio Ciampi-val, a Bam- ca d’ Italia kormányzójával és Francesco Reziglió-val, az Olasz Állami Kőolaj- és Földgázipari Egyesülés (EN1) elnökével is. . (MTI) Somogytneggyesen • művelődési házból nagy zsivaj hallatszott. — Itt meg mire készülnek? — állok meg az ajtóban a bent sürgő-forgó neves asszonysereget látva. — Lagzira — felelik a hosszú asztal mellől. A tálakon, az összehordott tűzhelyeken és a sütőkben ínycsiklandó ételek sokasága. Az asszonyok nevetgélnek, viccelődnek, de közben szorgalmasan jár a kezük. Weisz Imréné adja az utasításokat; maga is jön-megy, alig lehet szóra bírni. O a vőlegény nagymamája. — Hogyan tervezik meg, hogy mi legyen az étrend? — szólal meg belőlem a városi ember naivitása. — Régi szokás ez; mindenki tudja, mit illik adni. Nekem van tizenkét gyerekem és húsz unokám, jó néhány lagzi előkészületeiben részt vettem már. Két napig sütjük a süteményeket, aztán következik a disznóölés, a tyúkvágás és a torta cifrázá- sa. Az esküvő napjára már csak a leves és a húsételek megfőzése marad. — Nem kerül ez sokba? Hiszen rengeteg ételt látok itt., kosárszám áll a tojás... — Ugyan, ez csak egy ku része az egésznek. Kétszázhúsz vendéget várunk ám! Kerül, amibe kerül, ezt az örömapának állnia kell; ez a szokás — mondja, s már el is tűnik egy időre a szemem élők — Itt mind rokonok vannak; a gyerekeim, az unokáim, a menyeim... Tulajdonképpen az egész falu lakosságának körülbelül hetven százaléka valamilyen rokoni kapcsolatban van egymással. — Innen származik, Megy- gyesröl? — Nem, én Telekiben születtem, de ide jöttem férjhez. Most már ide tartozom innen már csak a temetőbe megyek . .. Több mint ötven éve vagyunk együtt az urammal, tavaly volt az aranylakodalmunk. Ott aztán jót mulattunk. Igaz? A körülöttünk állók cinkos nevetése a válasz. — A hétköznapok hogyan telnek? — kérdezem Weisz- nét, amikor elül az emlékek keltette hahota. — A tsz nyugdíjasa vágyók. A kapolyi tsz-ben dolgoztam, megalakulásától 1971-ig. Azóta otthon gazdálkodunk az egyik fiammal. Az idén is harminc mázsa zellert termettünk, mm négyszáz négyszögöl dohány, meg miegymás ... Van elég munka. El kell látni az állatokat is. — Eszerint nem marad túl sok szabad ideje. — Bizony, nem. Este csak esek az ágyba, és alszom. Néha tévét nézek. Régebben szerettem olvasni, járatom a Szabad Földet, a Nők Lapját, a kalendáriumokat, de most már rossz a szemem. — Ha valamit kívánhatna, mi lenne az? — Kívánság? — eltöpreng. — Nincs énnekem semmi kívánságom ... Hanem, tudja, egyvalamit szeretnék: azt, hogy legyen járda az utcánkban. Azt az egyet szeretném, ha a tanács ezzel jobban törődne ... — Nem szeretne utazni? — Utazom én, a gyerekeimhez: Pestre, Kazincbarcikára. Nyaralni hogyne szeretnék, de nincs nekem arra időm. Sok a dolog, nem lehet otthagyni a gazdaságot. A szülőfalumba, Telekibe is eljárok szüretelni. Látom, a nagymama már másfelé figyel, fél szeme a munkán van; nem is zavarom tovább. Hadd készüljenek a lagzira. Az asszonyok egyike említette, hogy a tahi kempingüzem helyi gyárában dolgozik. Ellátogatunk oda is. Milyen a falubeliek munkale* hétőségé? — ötvennégy személy dől* gozik az üzemben, szűnta mind falubeliek — mondja Botos Lajosné, az üzem vezetője. — Az itteni asszonyod kérték, hogy teremtsünk számukra munkalehetőséget a közelben. 1981 júliusa óta működünk. Három hónap betanulási idő után sátrakat varrnak a munkások. A kisgyermekes anyák számára külön műszakot működtetünk. Az óvodásokat reggel hétkor elviszi a téeszbusz Kapolyra, a kismamák ottöl kezdve négyig dolgoznak. A többiek kétműszakosak, — Vajon a helybeli munkalehetőség növeli a közséf népességmegtartó erejét? — Az üzem megalakulástI óta nemcsak megállt az el* vándorlás, hanem megiruiuJf a betelepülés is. Főleg nőj gyobb városokból jönnekf Pécsről, Szegedről több esni Iád költözött ide. Itt vij szonylag olcsón vásárolhat* nak házat, telket. Az utóbbi időben annyian jöttek ** üzembe dolgozni, hogy mái, le kellett állítani a felvételt* Dolgozik a sok asszony, zai hatolnak a varrógépek. Oda* kint a földeken gazdálkodj nak az emberek. A művelődé*, si házban készül a lakoma, Nyolcszáz lakosa van ennek a falunak. Az emberek érdeklődésünkre azt mondták, hogy itt nincs semmi érdekes. Tényleg vines? "■ SecoztyáBszky Kriszti*#
