Somogyi Néplap, 1983. november (39. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-12 / 267. szám
\ Hivatásosok és amatőrök Á paraván két oldalán TIZENKETTEDSZER Híd fotókból i — Voltál már bábszínházban? — Voltaim már többször is, el szoktunk jönni az óvónénivel ... — Tudod, miről saói az előadás? — Azt nem tudom, csak azt, hogy valami mese lesz, A Bóbita Barcson Beszélgetésünk helyszíne a barcsi művelődési központ zsúfolásig megtöltött nagyterme. A közönség középső és nagycsoportos óvodásokból álL Az óvónőkkel alig tudunk szót érteni az izgatott, nyüzsgés miatt — Hogyan lehet a bábelőadások tapasztalatait hasznosítani az óvodai ne- velőmunkábam ? — A gyerekeknek igen nagy élmény egy-egy ilyen mesieelőadás. Visszatérve az óvodába a csöppségek lerajzolják, mit láttak, a nagyobbak sokszor felújítják a történetet dramatizálják, eljátsszák. Ezzel fejlődik a beszédkészségük is. Elkezdődik a műsor. A Bóbita Bábszínház a Füttyös és a robotok című darabot adja elő, nagy sikerrel. A fiatal pécsi bábosok kivesznek magukért: dallal, tánccal fokozzák a jókedvet, a gyerekeket is bevonják az előadásba. A közönség hálásnak bizonyul: közbeszólnak, kiabálnak, tapsolnak, felszaladnak a színpadra; együtt izgutoak a szereplőkért Egy órán át izzik a mozi tereim. A műsor után a bábcsoport tagjaival beszélgetünk;. — A csoport azonos a Bóbita Bábegyüttessel?-7- Ez volt az amatőr kor- szakbeli elnevezésünk. 1981 óta a Pécsi Nemzeti Színház egyik tagozata lettünk, tehát hivatásosan működünk. — Sok gyerekdaraibot játszanak? — Az utóbbi három évben főleg gyermekelőadásaink voltak. Szeretjük a fiatal közönséget; nagyon hálásak, elevenen reagálnak a színpadon. történtekre. Sokat járunk vidékre, Barcson évente négy-öt alkalommal lépünk föl. Kaposváron a két évadiban csak egyszer voltunk, oda valamiért nem hívnak. Bábfesztivál előtt Szabó Gyulánét, az SMK bábművészet! szakreferensét mindenki csak Lujzi néninek ismeri. Ö az, aki Somogy megyében a bábozásról, a iszak- körökről és a csoportoktól mindent tud, mindenhol ott van, mindenkinek sagst. A Zója Nevelőotthonban találtunk rá megszámlálhatatlan bábu és majdnem ugyanannyi zsivaj gó gyerek között Ez a kavalkád a Faesirtás és a Feketerigá bábcsoport próbája a tévé „.látsszunk bábszínházát !” versenyére. — A megyéből több mint tíz csoport indul az országos bemutatóra — mondja, miközben egy raffiából horgolt tehénre felerősíti a még hiányzó fület — De a csoportok sokszor föllépnék év közben is, a megye egyes művelő ié«i házaiban. Próba előtt a kisebb gyerekek magvakat bontanak ki a termésből, a nagyobbak a bábokat rendezik, javítják. Mindenki elfoglalja magát 150 éve született ) A. P. Borogyin Aiekszandr Porfirjevdcs Borogyin — a kiváló zeneszerző — 1883. november 12- • én született Gyermekkorától érdeklődést mutatott a természettudományok, különösen a kémia iránt; a Sebészorvosd Akadémián eltöltött évei (1850—1856) tovább erősítettél materialista, tudományos világnézetét Ugyanakkor zenei érdeklődése is korán megnyilvánult, s főleg az 1850-es évek elejétől egyre több időt fordított komponálásra. A klasz- 6zükos zene komoly és alapos ismerete teremtette meg azokat a feltételeket amelyek közelebb vitték a zeneszerzés technikájának elsajátításához. Az ekkor komponált első munkáin főleg Glinka, Liszt, Berlioz és Rimszfcij-Korszakov hatása figyelhető meg. , Borogyin zenei fejlődésében döntő jelentőségű fordulatot hozott hároméves (1859—1862) külföldi tartózkodása amikor a legkiválóbb európai komponistákkal kötött személyes barátságot. Nyugat-európai tanulmányút ja során főként Mendelssohn és Schumann zenei világa hatott rá, de már ekkor is elragadtatással nyilatkozott Wagner hangszerelésének lebilincselő gazdagságáról és ragyogásáról. Külföldi tartózkodása alatt Borogyin számos kamara- művet írt, közülük talán a legérdekesebb az 1862 nyarán komponált c-moil zongorakvintett. Hazatérte után már teljesein készen állt arra, hogy belépjen a Balakir- jev vezette „Ötök” csoportjába, amely ez idő tájt teljesen új zenei programot hirdetett meg Ez az új orosz zenei iskola követelte a népi dallamfordulatok, az orosz és a keleti elemek mind következetesebb alkalmazását, így juttatva kifejezésre ezen irányzat nemzeti jellegét. Borogyin I. szimfóniáját — Balakirjev vezényletével — 1869. január 16-án mutatták be az Orosz Zenei Társaság hangversenyén. E mű nagy sikert aratott, s Borogyin nevét egyszerre ismertté tette. Ebben az időben több kitűnő vokális kamaraműve is napvilágot látott CAlvó her- cegkisasszony”, „A tenger”, „A sötét erdő dala”). Ugyancsak 1869-ben fogott hozzá Borogyin IL (h-moll) szimfóniájának és „Igor herceg” c. operájának megkom- ponálásáhaz. Ez a két, nagyrészt párhuzamosan létrejött alkotás szoros eszmei és stílusbeli rokonságban áll. Mindkettőt nemes heroizmus, nagyszerű hazafias pátosz, s a zenei motívumok erős népiessége jellemzi. E két főművén való munkája Borogyin egész életét kitöltötte: a szimfóniát 1876-ban fejezte be, az „Igor herceg”-et pedig kisebb megszakításokkal egészen haláláig írta. Az 1870-es évek végén Borogyin művei nemcsak Oroszországban, hanem egész Európában ismertté váltak. 1877-ben kötött barátságot Liszt Ferenccel, akinek ajánlásával bemutatták Borogyin I. szimfóniáját 1880-ban a Baden Baden-i zenei fesztiválon. Élete utolsó éveiben Bo- rogyinon depressziós hangulat vett erőt, s ez szinte teljesen megbénította alkotó energiáját Ennek okát egyrészt személyes életkörülményeiben kell keresnünk: ő maga is, felesége is súlyos beteg vplt, de hozzájárult ehhez a korabeli cári Oroszország nyomasztó társadalmi és politikai atmoszférája is. 1887. február 27-én bekövetkezett haláláig Borogyin még néhány világhírű alkotással ajándékozta meg az. emberiséget, közülük főleg nagyszerű vonósnégyesei érdemelnek figyelmet. V. Molnár LássM mán öltözött, azonos hajviseletű és hasonló arcú lány pillant hátra az objektívbe. Gar- gantuai foganta- tású fotó Eduard Teoszov Zabálók című munkája: a torzító optika a jellemzőt emeli ki felnagyítva — a csupafoggá, csu- paszájjá lényegült embert. Rokon ezzel Anatol Dudkin Ebéd című fotója, melyen két duci asszony ül a bőSzentlványi Árpád: Cipő — fűző. Veikko Wallström: Portré. valamivel — akinek mégsem sikerül, annak a vezető ad munkát: ne üljön tétlenül Van itt minden a szárított narancshéjtól kezdve a mákgubón, a tobozon át a fonott lábtörlőig. Ezekből mind báb lesz. — Jobban szeretem a természetes anyagból készült bábokat, mint a hagyományosakat. Mindent magunk készítünk, így a gyerekekhez is közelebb áll a báb. A próba alatt nagy a fegyelem. Átveszik az egész repertoárt. A szakkörvezetőnek arra is van gondja, hogy mindenki kapjon feladatot. AZ utánpótlás tagjai a zene- szerszámokat kezelik, a paravánt tartják vagy egyszerűbb szerepeket alakítanak. Még én is elfáradok, pedig csak nézem az egymást váltó darabokat. Másfél óra múlva vége a szakkörnek. — Nem tagadom, nehéz dolgom van velük, de megéri — mondja Lujzi néni. — A gyerekek nagy része az otthoniban lakik; sokat jelent nekik e munka, a felelősség, hogy alaposan föl kell készülniük. Jelentősen javul így a beszédkészségük, a kiejtésük is, A gyerekeket — a paraván bármelyik oldalán állnak is — szórakoztatja a bábozás, s fejleszti képességeiket Aminek tanúi voltunk, az mindkettő jó példái Am akad rossz is- A megyeszékhelyen jó ideje nem voltak hivatásos bábosok; sok helyen a báb6zakkőrök tevékenysége is csupán vagy bábozásra (előre elkészített bábokkal), vagy pedig a játszóházakibaa csak bábok készítésére korlátozódik. Ha a gyerek azt látja, hogy a maga készítette tárgyaknak nincs funkciójuk, félredobja őket Nem könnyű aeveSőS feladat tehát a kettőt összhangba hozni, hiszen sok időt és energiát kíván a gyerekektől és a szakkörvezetőtől egyaránt De úgy gondolom, megéri. S jó példa van bőven a megyéiben is. Csak egy kis lelkesedés kellene még sok helyen — a Lujzi néniéhez hasonlói TersztyánsAy Krisztin* Negyedszázada alakult meg a Somogyi Fotóklub, mely jelentős vérveszteség után is él, működik; ennek bizonysága a tizenkettedik alkalommal megrendezett Barátság Hídja nemzetközi fotókiállítás a Somogyi Képtárban. Osztrák, belga, csehszlovák, finn, jugoszláv, romániai, francia, lengyel, nyugat- és kelet-német, szovjet alkotók is jelen vannak munkáikkal a mostani bemutatón is — közülük többnek a munkásságáról kaptunk képet korábbi kaposvári bemutatkozásokkor —; valóban nemzetek közötti híd épülhet, ha megismerjük egymás arculatát... Igaz ez akkor is, ha „Heuréka!” kiáltásokra ezúttal nem ragadtat a kiállítás. Kevesebb azoknak az alkotásoknak a száma, amelyek megfoganva tovább élnek bennünk. A hiányérzet így fogalmazódik meg, mire végignéztük a bemutatót: szinte kivesztek a munkást, a munkát ábrázoló képek, „eltűnt” a szép női test, ritka holló az elkapott pillanat, a groteszket is „elfújta a szél”. A kivételek szabályt erősítenek. Hiányérzetünket növeli, hogy — talán éppen a vérveszteség miatt — kevés a hazai, azaz a kaposvári alkotó. Azt hiszem, a zsűri nem lehetett könnyű helyzetben az ítélethozatalkor. Nem kalauzt adok tehát a Barátság Hídja kiállításhoz, hanem azokról az alkotásokról számolok be, amelyek visszhangra találtak bennem. Elnézést kérek, ha a nevek írásában nem vagyok következetes: a kiállítás szervezői sem voltak azok, s a helyesírás sem erősségük, erről a képcímek olykor helytelen írásmódja erősített meg. (Visszatérő hiba3 A. Suprun szovjet fotós sorozata. Az ősz ajándéka egy gazdag év betakarított kincseit érzékelteti úgy, hogy közben az emberélet őszének szépségére, gazdagságára is asszociáltat Kár, hogy a rendezők nem voltak következetesek az elhelyezéskor. Gelderman (sic D szovjet alkotó Szabvány című képe is megragadott: trt- caforgalomban két egyforség asztalánál, eltelve miközben az éhes macska nem mer fölnyújtózni az étkek pazar sereg létéig. ’Az ötlethiány érzetét szünteti meg időlegesen bennem V. Bikov Anyósom ajándéka című alkotása. Traktori sta tart hazafelé gépén; az alvázhoz erősített tévékészülékkel. Ez az ellesett pillámat, a ritka kivételek közé tartozik, mert megmosolyogtat. Ilyen pillantást megállító mű, a már nálunk jól ismert Peter Tooming tallini fotóművész forgatáson készült Játéka, melynek nézésekor az a benyomása támad az embernek, hogy egy nem értett, de lenyűgöző mai balladá — s a balladai homály itt a lényeg — részle-, tét látja. Megkapott a let»-, gyed Marek Jakov Mephisto- ábrázolása is. A belgák. —• Jozef pan Den Houte és F. de Paepe — a vasbetonépítkezés világát fogalmazzák, víziószerűen. Nagyon életteli, karakteres fotó a jugoszláv Zeljko Hlebec Vőfély ekje: a falusi lakodalom hősei ezek a pityókás, jókedvű legények a fonottkalács szívvel. Az ötletet díjazom Ve" ikko Wallström humoros Portréjában: a szó szerepét vegye át a kép! Nem véletlenül díjazta a zsűri. Aikár- csak a jugoszláviai Lentiért Géza jellemet festő Ferije vagy y. Straukas vüniasi művész kifejező Utolsó nap- az iskolában című képe, amely azt a lelkiállapotot adja vissza, mikor a diák fél lábbal már a kinti világban van. Persze olykor agyonfotózott témákba bottik a látogató, motocross, lóverseny, felhőbe burkolózó hegycsúcsok, Máskor meg megfejthetetlen szimbolikájú fotók riasztják. (Halak, Természetes halál stb.) A színes felvételek közül Herbert Ke~ medinger szépséges Tája; Max Hotter karók lémás rendjét dicsérő Szőlőskertje, Werner Halbatter — mindhárman osztrákok — Sárga virága fogott meg a méltán díjazott francia Georges Thomas Fényjátékán kúria. Á kaposváriak közűi Péter János ismerősnek látszó képekkel képviseltette magát, Tóth Béla nyírfában látott meg akttorzót, Csonka Béla az itt ritka szociofotó- val lepett meg. Reveláció erejű kép azonban csak egy volt — s ez már talán át is lépi a fotó kategóriát — Szenttványi Árpád Cipő — fűző című munkája: bakancs, igazi fűzővel valódi alkotás, eredeti gondolat, melyre eddig a képzőművészet hagyományosabb ágaiban volt csak példa tudomásom szerint. Lesfcó László Költözik a zeneiskola Kaposváron Ideiglenes lakóhelyen töltött két esztendő után a napokban költözik vissza eredeti — Kössuth Lajos utcai — otthonába a kaposvári Liszt Ferenc Zeneiskola tantestülete, és a diákok többsége is ott folytatja tanulmányait a jövő szerdától. A Somoigysárdi Építőipari Szövetkezet dolgozói több mint nyolcmillió forintos költséggel — két határidő - módosítás után — újították fel az épületet. Az új világítótestek fényereje háromszorosa a korábbiaknak, a fűtést az eddigi cserépkály- hák helyett a tetőtérbe épített korszerű gázkazán biztosítja, újjávarázsolták a huszonnégy tanterem falait és padlózatát, s több helyiség falait hangszigetelő réteggel vonták be, a jobb akusztika érdekében. Az egykori szenespáncében ötletes megoldással könyvtárt, fomotékát és — valószínűleg — kis tanári klubot rendeznek be. A hangversenyteremben még nem fejeződtek be az építőipari munkák. Az újjáalakított épület sokat enyhít majd a helygondon, ám — mint Merényi György igazgatótól megtudtuk — az optimális 35 tanterem volna, s mert ez a terv egyelőre nem valósulhat meg — a tanulók nem csekély részének azután is a Tóth Lajos, * II. Rákóczi Ferenc, a Toldi utcai általános iskolában, a Munkácsy gimnáziumban és más intézményekben bérelt tantermekben kell majd elsajátítaniuk a hangszeres játék alapjait. Folynak a tárgyalások arról is, hogy a 25 kilométer sugarú körből gyermekeket fogadó zeneiskola idővel végérvényesen megkaphatná a tanítóképző főiskola Beloiannisz utcai épületét SOI N / Mottó: „A rútságot senki sem a fénykép által fedezte föl. Ám a szépséget sokan fedezték föl általa. (Susan Son-tag?)
