Somogyi Néplap, 1983. november (39. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-11 / 266. szám

őré Sándor képeit nézege­tem a kaposvári Helyőrségi Művelődési Otthon kiállítá­sán. Az egyszerű techniká­val, nagy ecsetvonásokkal, mégis gondosan festett ké­pek nyomán föltámad ben­nem az érdeklődés az alkotó iránt. Ki lehet az az ember, aki ilyen szeretettel festi környezetét, a dunántúli tá­jat, a parasztudvart, és a falun élő ember portréit, a nehéz fizikai munkát? Sze­rencsém van, Sanyi bácsi szívesen meséd múltjáról, életéről. — Az Alföldön születtem egy kis Körös-parti faluban, Dobozon. Igen kevés földünk volt, ezért a jobb megélhe­tés reményében hatéves ko­romban a Dunántúlra köl­tözött a család. Apám ura­dalmi cselédnek szegődött, nehéz volt az életünk. Szinte minden évben új urasághoz kellett vándorolnunk. A végső állomás 1944-ban To­kaj volt; ott a földosztáskor kaptunk nyolc hold földet, azon gazdálkodtunk. Én is segédkeziem a mezed mun­kákban, majd 1960-ban szo­bafestői és mázol ói szak­munkásvizsgát tettem. — Mikor kezdett ed képet festeni? — Ügy érzem, gyermek­karomtól fogva bennem volt a hajlam a rajzolásra: min­dig 'lovakat ábrázoltam. Ké­sőbb feszegetni is kezdtem, csak úgy, a magam szóra­koztatására. Aztán 1957-ben egy asszony _ megkérdezte tőlem: — Te Sanyi, miért nem mész el tanulni ? Ak­kor vittem el néhány képe­met Kovács Jenő József fes­tőművészhez ; neki tetszet­tek a munkáim, de jó né­hány hibára fölhívta a fi­gyelmemet Az ő tanácsára beiratkoztam a Balázs János Képzőművészeti Körbe, s Ruisz György keze alatt öt évig ismerkedtem a rajzolás és festés fortélyaival. — Hogy volt azután? — Azóta saját erőmből igyekszem fejleszteni tudá­somat. öt év alatt több ön­álló kiállításom volt a me­gyében; most már nem hob­binak tartom a festést. Mi­után két éve rokkantsági nyugdíjban vagyok, azon igyekszem, hogy a művészet hivatásommá váljon. — Ügy tetszik, képeit a Harmadszor éltem végig Állami Árvácska gyötrelme- sen igaz, kegyetlenül fájó történetét Ezúttal képernyőn láttam Ranódy László élet­művet koronázó rendezését. S nem azt a kivételes alko­tói empátiát akarom dicsér­ni, amely olyan jellemző volt a korán távozó mesterre, ha irodalmi alkotáshoz nyúlt. Ranódy-randezések hosszú sora bizonyítja ezt, nincs szükség újra leszögezni. Mó­ricz világába épp olyan tö­kéletesen belé helyezkedett, mint Kosztolányiéba, Darvas Józsefébe. Nem is Sára Sán­dor tanítanivalóan nagyszerű operatőri munkájáról akarok szólni: ez kivételes értéke a magyar filmművészetnek s valószínűleg — a Feldobott kő kivételiével — fontosabb, mint rendezői munkássága. Ez a kislány, ez az Állami Árvácska az, aki újra tollat ÖT PERC Csikvár Józsetíel Ha a hagyományőrzés, a néptánc, a folklórműsorok, a gyermektánc és -játék, a népi díszítőművészet szóba kerül a megyében, akikor legtöbb esetben egy név is elhangzik: Csikvár Józsefé. Fáradhatatlan harcosa a népi kultúra megőrzésének, átadásának. A Somogy me­gyei Művelődési Központ munkatársa, de igazi otthona a somogyi falu. — A napokban érkezett haza a balatonalmádi or­szágos továbbképzésről és konferenciáról. Milyen ta­pasztalatokkal? — Az amatőr néptáncmoz­galom helyzetét vitattuk meg. A visszatekintés nem­csak a közelmúltat érintette, hanem átfogó képet adott századunk amatőr néptáncá­ról is. Szó esett többek közt a táncház-mozgalomról, a hagyományőrzés iskolai fel­adatairól és az együttesek minősítésének problémáiról. — Milyen feladatokra [ké­szül a közeljövőben? — November 12-én Kalo­csára kapott meghívást több hagyományőrző együttesünk, így a berzenceiek, a szen­naiak, a vízváriak, a so- mogyudvarhelyiek és egy pogányszentpéteri táncospá­runk. Másnap Szekszárdra utazunk a BM, a Somogy és a fonyódj Karikás Frigyes gimnázium néptáncegyütte­sével. — ötödik érvébe lépett a dudaiskola- Folynak már a téli tábor előkészületei? — A megyei kezdemé­nyezés azóta országossá nőtte ki magát. A decembe­rt nenei táborunkat előre­láthat*1" V .-.-.r—'. • -­vezzük. Szóba került pécsi és tapolcai helyszín is. Folk­lórműsor-vezetői képzéssel — országosan először — igyekszünk bővíteni a du- daiskoia továbbképzési ská­láját. — Jövőre lesznek a szö­vetkezeti néptáncegyüttesek minősítő vizsgái. Ez milyen feladatokat ad? — Föl kell térképeznünk, hol tartanak együtteseink, és tizenháromnál kell elérnünk, hogy jól előkészített, felépí­tett műsorra] utazhassanak a minősítőre. — Min dolgozik magánem­berként Csikvár^ József? — Lassan tízéves mun­kám kerül kiadásra. Tamás László népi fazekasmester életéről, munkásságáról, népművészetéről írt módszer­tani „füzetem* november­ben jelenik meg. Laci bácsi már a hetedik fazekas a családjukban, s a lánya is ezt a szép mesterséget vá­■’tóttá. B. J. természet alapján festi. Van más kedvenc témája? — Szívesen lefestek min­dent. Ügy gyűjtöm a témá­kat, hogy folytan bolyongok, aztán ha meglátok valamit, ha valami megragadja a fantáziámat, megörökítem; esetleg többször . is, új meg új részletekre figyelve. Kü­lönösen érdekes történetük van a kiállításon látható betyárportréknak. Néhány évvel ezelőtt az Elet és Tu­dományban láttam arcképe­ket a kiskunfélegyházi bör­tön egykori foglyairól. Meg­tetszettek a markáns arcok, lefestettem ókét. A bujdosó legények nevét a börtönmű­ragadtat velem. Ez a kedves­anyák, zsaibamárik lábtörlő­je, alkat Czinkóczi Zsuzsi él a filmben felejthetetlenül. Mi­csoda képességeik szunnyad­tak ebiben a gyerekben! Olyan természetes, annyira igazi Csőre, hogy a színész­nők gyakran halvány lenyo­matnak, vértelen bábunak látszanak mellette. Nincs egyetlen hamis gesztusa, nem-árvácskai szemvillaná­sa, szemöldökráncolása. Kép­telen vagyok megmagyarázni a csodát, amit ez a kislány művelt velünk. Hiába mon­dom magamnak, hogy forga­tókönyvet játszanak; ökölbe szorul a kezem, ha megaláz­zák vagy ütik... Nem hi­szem, hogy a magyar film­művészetben nála nagyobb gyermekszínész akadt volna már. A fátok nyitja alighanem az, hogy önmagát adta; a sa­ját életét élte a kamera előtt. Hasonló hátrányokkal indult az életben. S a vele foglal­kozó mai riportok arról tu­A holdnak négy fázisa is­meretes. Attól függően, hogy a föld, a hold és a nap mi­lyen helyzetet foglal el - egymáshoz viszonyítva. Ami­kor a hold felénk forduló részének csak egy keskeny sávját világítja meg a nap: a jellegzetes sarlóalakot lát­juk. Egy hét múlva a nap már a telénk forduló hold­gömb fél oldalát sugározza be... Csak a kutya meg ne hal­jon. Csak ez maradjon meg legalább! Három napja, hogy semmit nem evett. Az öregasszony egykori szép berlinerjét is ahija tette. Te­jet is kért neki, babusgatta, mindhiába; a kutya napról napra keshedtebb lett. Pedig már csak ebben volt bizo­dalma. Holdnak hívta, attól a naptól kezdve, hogy megvet­te. Csúfolták is miatta a szomszédok: ,.Ügy híjjá, né- ném, akár a fődet, Hód­nak^.” Az öregasszony azon­ban mindig Holdat mondott, nem röstellve nyelvétől az „l" betűt■ A férje ottmaradt az első világháború egyik csataterén, a fia meg — ez az egy gyerek volt — har­mincötben Amerikába ment. Azóta neki csak az állatok maradtak: a lovak, tehenek, disznók, macskák meg a ku­tya. Vitte a munka sodra, míg öregségére bele nem görbült. Mosolygott még. amikor elérkezett a két ka­szás, a hetvenhét: nem győz le, mondta a kutyának azon az estén. Most egy évvel túl­jutott már a két nyolcason Cseléd volt, lestö lett zeum igazgatójától sikerült megtudnom Most Rózsa Sándor és Veszelka Imié képmásán dolgozom. — Festéssel tölti minden szabad idejét ? — Dehogy! Mindent meg­csinálok, amit csak kell: kerti munkát is, ünnepeken meg tangóharmonikázn.i szoktam. Magam készítem a képeknek a keretet is. A szomszédaim sokoldalú em­bernek tartanak. Tegyük hozzá: nemcsak sokoldalú, hanem lelkes, ki­tartó is. Csak elismerés il­letheti, aki önmaga erejéből így elsajátította a festés tu­dományát, s igyekszik ki­munkálni önálló stílusát. Óré Sándor képein a műér­tő fölfedezhet még néhány gyengeséget az ecsetkezelés­ben, több esetben a színek megválasztásában. De mun­kái már figyelemre méltóak. Az amatőr művész fejlődé­sét, szorgalmát látva a szak­ma érdeklődéssel várja to­vábbi munkáit. Tersztyánszky Krisztina dósftanak, hogy nem sikerült kitörnie. Hiába voltaik film­jei, visszazuhant. Amikor ki­aludtak körülötte a reflekto­rok, újra abba a sehová sem vezető, ösztönök diktá1- ta világba csöppent, ahonnan kilábalni látszott. Noha szin­te még ma is gyerek, fele­lősség van a vállán, hogy nem ragadta meg a gimná­zium számára könnyen le­nyomható kilincsét. S azért van bennem keserűség, ha arra gondolok, hány tehetsé­ges gyerekszínész kallódott el nálunk Csögör Tibitől Kúbik Bélán át Nyakó Juliig. Egy­két produkcióig helyettesit- hetetlenek Voltak, aztán el­tűntek a filmvászonról, ta­lán meghasonulva önmaguk­kal. Tudom, a filmgyár nem emberműhely, nem nevelési intézmény. Mégis: ez a kis Csőre, ez a Czinkóczi Zsuzsi valahogy több figyelmet ér­demelt volna. Még ha ő nem is akarta ezt. Még ha ó pici női Oszlopos Simeonként ne­ki is állt rontani önmagát Lehetett volna nagy szí­nész. It. L. is, de már csak magának beszélt, nem fárasztotta a házőrzőjét fölösleges szavak­kal: Csúf öregasszony va­gyok, magamban hordom a halált... A következő hét elteltével a nap éppen szemből vilá­gítja meg holdunkat: ilyen­kor gyönyörködhetünk o teliholdban. Alakja, akár egy kecses labdáé, fénylik az éjszakai égbolton. Sírt-rítt azon az estén, mi­kor nem jött haza a gyerek• Vásárra ment, hogy lovat vesz, párba. Késő este aztán átjött a Tárnái gyerek, aki­vel hajnalban elment. „Azt izeni a Jani, hogy őneki itt­hon maradni nem volt érde­mes; elment Amerikába. Ne sírjon, nénÁm, ő nem tudta vóna megmondani szemközt, azért izente velem’'... So­káig nem kapott a gyerekről semmilyen hírt. Aztán há­rom hónapra rá csak jött egy levél. Megismerte rög­tön a Jani írását. Detroit, az állt a borítékon kívül, de belül csak úgy, hogy Ditrojt. Egy nagy autógyárban ka­pott munkát, a Tétényi Acs Feri bátyja szerezte néki. Jól megvan. „A lovak árá­ért ne haragudjon, Édes­anyám, azt odavették mind a hajóútért.’' Feri bátyja már o világháború után ki­ment, azóta pénzt is küldött, abból vették a harangot nng építették a vásárteret. A barasi Móricz Zsigmond Művelődési Központban, a helyi galamb- és dísizbaroan- fi-tenyésztő egyesület rende­zésében ma kiállítás nyílik, s vasárnap délután 5 óráiig látható. Ugyanitt Réti Mátyás festőművész munkáit érde­mes megtekinteni. A marcali kulturális központ mától — péntekenként — otthonszépí­tő foglalkozás-sorozatot in­dít a Lenin utcai klubkönyv- tárbain kis létszámú munka­helyi közösségek részére. A programból: apró kerámia­tárgyak, festett text Uteri tők készítése, rongy szőnyeg-szö­vés. A képtárban a Bernáth Aurél tanítványai című ki­állítás a hónap végéig lesz nyitva. A nagyatádi Gábor Andor Művelődési Központban ma délután 5 órakor nyílik Gá- csi Mihály Munkácsy-díj as grafikusművész kiállítása. A helyőrségi művelődési ott­honban ma 3 és 5 órakor dr. Lux Elvira tart előadást. A segesdi Radnóti Miklós ifjúsági klub mai program­jában zenehallgatás és játék szerepel. A csurgói helytör­téneti gyűjteményben a So­mogyi Fotó- és Filmklub ki­állítása látható. A Vörson já­róknak a nemzetközileg is elismert Tűzvédelem a szá­zadfordulón című kiállításra hívjuk föl a figyelmét. A ta­hi galériában Nagy Ferenc fafaragó alkotásait láthatják az érdeklődők. A barcsi Dráva múzeum­ban Festmények a Somogyi Képtár kortársanyagából címmel nyílt kiállítás a hó­nap elején. A Művelődési Minisztérium, illetve a Kép­ző- és Iparművészeti Lekto­rátus vásárlási akciójának nemcsak a művészek anyagi támogatósa a célja, hanem a közgyűjtemények fejlesztése is. Az ország múzeumainak kortársi anyagát gyarapítja oly módom, hogy gyűjtőköri illetékesség szerint szétoszt­ják a megvásárolt festmé­nyeket, grafikákat, szobro­kat, iparművészeti tárgyakat. Siófokon a Dél-Balatoni Kulturális Központban a 25 éves Pécsi Nemzeti Színház mutatkozik be, rangos kiállí­táson. Kaposváron a Somogyi Képtárban a Barátság Hídja nemzetközi fotóiárlat látha­tó. A Rippl-Rónai Múzeum­ban Képek a somogyi föld és ember életéből című ösz­szeállitást érdemes megnézni; ez megyénk földtörténeti, ré­gészeti és néprajzi múltját mutatja be. A Damjanich ut­cai középiskolás kollégium­ban Győri Vilmos Önarckép című fotóanyagának megte­kintését ajánljuk hétvégi programként. A Kililián György Ifjúsági és Üttürő- művelődési Központban, a Vas és a Zala megyei peda­gógus képzőművészek mun­káiból rendezett kiállítás látható. Ugyanott — a hét­végi szakkörök, tanfolyamok mellett — orvosi tanácsadó szolgálat is lesz ma délután 3-tól 6 óráig. A szabadidőklub Fakanál címmel indított baráti kört főző fiúk, férfiak részére. A mai foglalkozás délután 3 órakor kezdődik. Lucázás, regölés, betlehemezés filmve­títéssel — ezt a programot a Somogyi Képtár rendezi; ma tartják a Mozáműzjeum- ban Kapitány Orsolya veze­tésével. A Csiky Gergely Színház­ban ma a Filmcsillagot játsz- szák. A Kiss Manyi-bérlet érvényes. Szombaton délután 3-kor a Liliom, 7-kor pedig a Tribádok éjszakáját játsz- szák. A Mozimúzeumban számé' baton és vasárnap előjátszá- son mutatják be a Flor asz- szony és két férje című Jor­ge Aimado regényéből készült — színes szinkronizált — brazil filmet A gyerek azonban többet nem irt a bátyjáról, hanem valami Priscilláról, akivel nemsokára meg is tartotta a kézfogát. Üjabb hét múlva ismét félhold következik be, csak­hogy most a holdkorong ke­leti része tündöklik a nap fényében, míg a nyugati ré­sze árnyékba borul Esténként elővette fia le­veleit a régi könyvekből, és hangosan felolvasta a kutyá­nak. Később már elő sem kellett vennie, tudta magá­tól, úgy mondta. Azt mesél­te neki a legtöbbször, ami­kor a városszéli gyárból te­herautón hazafelé jövet e szél elfújta a kalapot a gye­rek féjéről. Nem szólt, mig csak haza nem érkeztek, ak­kor aztán leugrott a plató­ról ét gyalogosan vissza­ment „Nagyon sajnáltam volna, azt a kalapot, azt még Édesanyám vette a sió­foki vásáron. Sírtam, ősim egy gyerek, amikor ntag- lett"... A másotok háború után aztán családostól hma­jött néhány napra a ff*. Két nyúlánk fia lett kihjbs»\, a felesége és takaróé mengen ke volt Egy éjjéf kM aludt a pajtában az asszonnyal hogy m így szokták; az még hajnalban bejött hogy na­gyon hideg van. Két évre rá -r,~e' meghalt a fia. A fele- •' Age repülőjegyet küldött őneki, de mégsem utazott, félt is, így hát csöndben megsiratta. Azóta feketében jár. Képeslap is már csak egy jött, karácsonykor, va­lami ottani magyar írta az ő nevükben. Végül mikor a nap a hold túlsó oldalát világítja meg, a hold az árnyékban levő félgömbjét mutatja felénk, ezért nem látható, annak el­lenére, hogy az égbolton van: akkor beszélünk új­holdról. A teliholdat máso­dik, az újholdat negyedik negyednek is nevezik. Nem adta oda a cigány­asszonynak a kutyát elte­metni. Jobban fájt ez min­dennél, hiszen már tizenkét éve szolgálta. Nem a húsz forintot sajnálta, amit amaz az eltemetés fejében kért volna tőle, hanem' mert tud­ta, hogy a sűrűn kocsmázó asszony egyszerűen bedobta volna Holdat a faluvégi gazba. A porhanyósabh krumpliföldbe temette el ahova kis gödröt tudott ás­ni Késő estére végzem el; botologni lehetett csak a nagy sötétben, újhold volt éppen. Nem ts látod, Hold, hogy siratlak, hogy mennyire nagyon megsirattak téged, peregtek benne a szavak. De a szája nem mozdult. Békés József SOMOGYI. NÉPLAP Óré órája HÉTVÉGI CSŐRE Változó hold

Next

/
Oldalképek
Tartalom