Somogyi Néplap, 1983. november (39. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-30 / 282. szám

JÓ HANGULATBAN Hol tart a magyar gazdaság? A növekedés lehetőségei és korlátái Elosztani csak azt lehet, amit megtermelünk. Az erő­források gyarapításának még­sem járható útja a termelés mechanikus növelése a meg­levő összetételben, a ráfordí­tások, az importigényesség jelenlegi színvonalán. A ter­melés növekedési ütemének gyorsítása ugyanis döntően a versenyképesség, a hatékony­ság javulásától, a kedvező beszerzési és értékelési lehe­tőségek alakulásától függ. A versenyképes export növelé­sének viszont nincsenek kor­látái. Az iparágaik, a vállala­tok termelése a hatékonyság, a versenyképesség függvé­nyében erőteljesen differen­ciálódott is. Amíg az ipar termelése 1981—82-ben 5 százalékkal nőtt, a gépiparé ugyanezen időszakban 9,6 százalékkal, ezen belül a hír­adástechnikáé 14,7 százalék­kal, a műszeriparé 18,7 szá­zalékkal bővült. Vagy a vegyipar átlagosan 5 száza­lékkal termelt többet két év alatt, ezen belül a műanyag­feldolgozás 17,4 százalékkal, a gyógyszeripar 19,8 száza­lékkal. Miben javult a versenyképesség ? A vállalatok termelésnöve­kedési ütemében szintén je­lentős a szóródás, a diffe­renciálódás. Az ütemkülönb­ségekben kialakuló rangsor a vállalatok piaci munkájá­nak, termékeik versenyké­pességének egyik mutatója. (Előfordulhat persze, hogy a termelést dinamikusan növe­lő vállalat veszteségessé vagy fizetésképtelenné válik és fordítva: a veszteséges termelés csökkentése növeli a nyereséget.)-r Az elmúlt két évben javult a magyar gazdaság verseny- képessége, csökkentek műkö­dési költségei. Ebben döntő az import anyag- és energia­felhasználás arányúnak mér­séklésé Energiából két év alatt 8 százalékkal fogyott kevesebb, 1,6 millió tonna kőolajat és kőolajszármazékot takarítot­tunk meg. A fajlagos anyagfelhaszná­lás az iparban 2—3, az épí­tőiparban és a mezőgazda­ságban 6 százalékkal javult. A társadalmi közkiadások növekedési üteme ugyancsak mérséklődött. Korábban ezek dinamikája messze megha­ladta a nemzeti jövedelmet, újabban közelített hozzá. (Egyebek közt a miniszté­riumi összevonások, a trösz­tök a nagyvállalati közpon­tok: megszüntetése, a kül­ügyi apparátus létszámának, a társadalmi szervezetek tá­mogatásának csökkentése mérsékelte a társadalmi köz­kiadás okait) Előrehaladásunk ütemével sokan és joggal elégedetle­nek. A türelmetlenség olykor megalapozatlan kérdéseket szül. Miért nem vonulunk vissza onnan, ahol jelentős hátrányok érnek bennünket? Nem függünk-e túlzottan a tőkés világgazdaságtól ? Az ilyen és hasonló kérdésekre a válasz: a magyar népgaz­daság nyitottságán nem kí­vánunk és nem is tudunk számottevően változtatni. Mivel járna az átütemezés? Mindent, amit lehet a szo­cialista, a KGST-országokban vásárolunk meg. Dollárért vagyunk kénytelenek megvá­sárolni mindazt, amit a ba­ráti államok nem tudnak szállítani. A nyers- és alap­anyagok egy részét, az ipar és a mezőgazdaság verseny- képességéhez nélkülözhetet­len korszerű technikát, pro­duktív alkatrészeket. Ezek a hazai ellátáshoz, a verseny- képes szocialista és tőkés ex­porthoz egyaránt nélkülözhe­Óhatatlanul felvetődik egy másik kérdés is. A fizetőké­pesség fenntartása végett ér­demes-e rendkívüli erőfeszí­téseket hozni? Miért nem dobjuk be inkább a törülkö­zőt? Eddig 35—50 ország kérte adósságainak átüteme­zését. Egy újabb átütemezési kérelem nem okozna tehát a nemzetközi pénzügyi körök­ben szenzációt. Az egyszerű műtét a sebésznek lehet ru­tinmunka, a betegnek nem. Amikor rólunk van szó, szá­munkra egyáltalán nem lehet közömbös a hiteltörlesztések átütemezése. Milyen következményekkel járna az átütemezés? A hi­telfelvételek lehetősége meg­szűnne számunkra? A tőkés áruimportért minden esetben készpénzzel kellene fizetni. Jelentősen csökkenne az im­port, azért a hazai üzemek egy részét le kellene állítani. Az üzletek áruválasztéka el­szegényedne. Végeredmény­ben jelentősen csökkenne az életszínvonal, s vele együtt az anyagi ösztönzés hatásfo­ka. Nincs más választásunk, mint a népgazdaság hátrá­nyainak, sebezhetőségének csökkentése, a veszélyek el­hárítása, a megváltozott fel­tételekhez való alkalmazko­dás, a nemzetközi versenyké­pesség fokozása, a hatéko­nyabb munka. A korszerűség, a műszaki­szellemi igényesség nem azo­nos a versenyképességgel, annak csupán egyik, nem is mindig a döntő tényezője. A meghatározó az elérhető ár, az elérhető nyereség. Vagyis a termelés, az értékesítés (az export) jövedelmezősége. A piac értékítéletétől, a ve­vő minősítésétől nem függet­leníthetjük a termelési, az értékesítési politikát. Lehet, a hagyományos termék ver­senyképes, a legmodernebb áru pedig piacképtelen, illet­ve csak nagy ráfizetéssel ér­tékesíthető. Nem „gyorsasági verseny...” A termelés, az értékesítés összetételének javítása, a nagyobb jövedelmezőségű termékek arányának növelé­se lehetővé teszi, hogy a megtermelt új értékek na­gyobb részét belföldön hasz­náljuk fel. A termelés nö­velése változatlan (gazdaság­talan) összetételben ellenke­ző hatású: a nemzeti jövede­lem növekvő hányada jutna így a kiárusítás sorsára. Ezért az esetleges termelési tervlemaradásban is van né­mi pozitívum, mondhatnánk a versenyképességet illető önkritika. A termelésnövekedés erő­sen mérsékelt üteme nem cél, hanem következmény. Az egyensúly javítása, az életszínvonal megőrzése, a társadalmi-gazdasági fejlő­dés megalapozása a tempó gyorsítását igényli, de nem stagnáló, vagy romló, hanem javuló hatékonyság mellett. A népgazdaság új növekedési pályára állítása a feladat. Ezen a pályán a fő ágazatok, az iparágak, a vállalatok, az üzemek haladási sebessége minőségileg meghatározott. Az egysíkú „gyorsasági verseny” időszaka elmúlt, nem is jön többé vissza. A gazdaság működési-üzemelési költségei olyan mértékben megnövekedtek — és várha­tóan tovább növekednek —, hogy még kedvező konjunk­turális, értékesítési feltételek esetén sem lehet tetszés sze­rint nyomni a gázpedált. Ki kell használni a mindenkori terepviszonyokat. A jövedel­mezőség fokozása nagyfokú manőverező, vállalkozó kész­séget, nem pedig abszolút sebességi rekordok felállítá­sát igényli. Kovács József Pályadíjak az energia­takarékosságért Fmkt-konferencia Siófokon Számvetés — tennivalókkal Politizálóbb közösséget Még az éy elején pályáza­tot hirdetett a KISZ megyei bizottsága Fiatalok az ener­giatakarékosságért elneve­zéssel a MTESZ megyei szier- vezietével, a Területi Ener­giád pari Bizottsággal, vala­mint a siófoki Gáz- és Olaj- szállító Vállalat KISZ-bi- zottságával közösen a har­mincöt évnél fiatalaibbak- nalk, illetve olyan közössé­geknek, amelyeknek áitlag- életíkara nem több hairminc- öt évnél. A pályázat célja az volt, hogy a fiatalokat az energia gazdaságos felhasználására mozgósítsák. Olyan eljárá­sokat, megoldásokat várjtak tői ük, amelyekkel energia talkarítható meg, vagy gaz­daságosabbá tehető az ener­gia felhasználásának Szerke­zete A megvet K TSZ-bi zártság Siófokon, a GOV-nál ren­dezte'meg a fiatal műsza- kiaik és közgazdászok taná­csának konferenciáját pén­teken. Jó alkalom volt ez arra, hogy a résztvevők megismerjék a KISZ Köz­ponti Bizottságának hatá­rozatát arról, amelyek a KISZ feladatai a műszaki fejlesztésben, valamint a műszaki—gazdasági értelmi­ség körében. Az ennek alap­ján elkészült megyed intéz­kedési tervjavaslatot szintén ismertették a konferencián. Kihirdették a Fiatalok az energáatakairékosságiért pá­lyázat eredményét. A 4500, a 3000, az 1500 forintos első há­rom díjat a Nagyatádi Kon­zervgyár, a kaposvári IKV, a Kaposvári Villamossági Gyár közössége nyerte el. A 'kiírásnak megfelelően a legjobb tíz pályaművet be­küldő közösség vetélkedőn vett részt. Első lett Barcs vegyes csapata, második a siófoki DRW, harmadik Marcali vegyes csapata. Somogy fiatal műszakjai közül negyvenen látogattak el szombaton Százhalombat­tára. Ott megtekiiintetitékx a kőalajfogadó, valamint a gázátadó' állomást. Várakozással és felkészül­ten gyülekeztek a kommu­nisták. Gondolom úgy, mint ezekben a hetekben a me­gye minden részén. Egy év tapasztalatát, örömét és gyötrelmét hozták maguk­kal, s mondanivalójukban csak a felelősségérzet szár­nyalta túl a befelé tekintő kritikai hangot. Jó volt hallgatni őket, megismerni az összegezés részleteit,- s a jövő évre vonatkozó szándé­kúikat, terveiket. A marcali Vörös Hajnal Tsz legal agy óbb alapszervezeté- nek taggyűlésén vettem részt. Negyvenhárom kommunis­ta ült az asztalok körül, s az önmagában is megnyug­tató volt, hogy egyetértéssel vették tudomásul — és sza­vazták meg — a vezetőség beszámolóját, amelyet Tálos László párttitkár terjesztett elő. — Eredményeink szeré­nyek — mondta a titkár, s ez a tőmoiidiat utat jelölt. Később a feladatok sorolása is. Nagy lelkendezésre per­sze másutt sincs ok; náluk 3,5 millió fomini kiesést Oko­zott idén a csapadékban szűkmarkú természet, de nem keseregtek ezen. In­kább arról volt szó, hogy mit kell tenni; máiképp le­hetne ellensúly ázni a vár­hatóan még nagyobb kiadá­sokat, s ezzel együtt elérni, hogy jobban éljenek az em­berek. Hallottam egy refrént ezen a taggyűlésen, amely nem is fölfedezés számba ment, inkább jogos türel­metlenségre mutatott. KEVESEBBET BESZÉLJÜNK... Kár volna félreérteni: a kommunisták nem a tanács­kozásokat sokallták. A rég­óta visszatérő témák miatt ágáltak inkább, és úgy fo­galmaztak: most már ne be­széljünk róla, hanem csele­kedjünk! Rokonszenves ál­lásfoglalás. Mert hány és hány testületi ülésen el­hangzott, hogy melléküzem- ágat kell teremteni a gaz­daságban. Bátortalanság? A kockázatvállalás hiánya? A vezetők hosszan tartó be­tegsége? A tanácstalanság? Végtére is mindegy, hogy mi volt az oka. „Most már eleget beszéltünk róla — hallottam, és nemcsak erről. Az egyik felszólaló például azt kifogásolta — nem elő­ször —, hogy nagy értékű gépeiket kisüzemi módszer­rel, alig tudják kiszolgálni: a szerviz gyerekcipőben jár, a gépműhely korszerűtlen. Vagy: még mindig órabér­ben dolgoznak az emberek, nincs ösztönző bérezési rendszer. S a válasz: mi a javaslata. a gépműhely kö- zösségénék? Dolgozza ki el­képzeléseit. A szaktelep épí­tésének folytatásával sokan egyetértenek, régi téma. De kiszámítotíta-e már valaki, hogy 12 év alatt meghozta-e a ráfordítást a szaktelep? „Toldozunk-foljdxrzunk, de van-e így értelme?* Az üzemanyag-tárolóra félmillió fart ötöt ígértek az idén. „Nem hiszem, hogy egy hó­nap elég terme a megvalósí­tására”, Izgalmas kérdések, vélemé­nyek kereszttüzébe kerültek maguk a kommunisták is. Kiderült, hogy még él az a tarthatatlan felfogás, misze­rint a környező üzemek miatt nincs lehetőség a mel­léküzemágra. Vitatkoznak. Vagy milyen keményen — és javító szándékkal — szóltak a brigádmozgalomról, amely­nek most már csakugyan ki kellene lépnie a „munkaköri vállalások’’ formalízmusébóL Csiak hát „igékkel nem lehet tovább agyusztálni az embe­reket” — hangzott el szó sae- rónrt, amivel az ötletek, el­képzelések:, feladatok hiánya­ira úttalt a felszólaló. De nem­csak gazdásági kérdésekről esett sző ezen a tanácskozá­son. A PÁRTTAGSÁG KÖTELEZ Elhangzott többek között egy figyelemreméltó mondat a beszámolóiban: „A párthoz tartozás nem azonos azzal, hogy a kommunista részt vesz a taggyűlésen és megve­szi a tagsági bélyeget!” En­nek az igazságnak a köré­ben sok jó és bíztató ese­Befejezés előtt a lehalászás A váratlan hideg nehezí- te'te egy kicsit a balatoni és a somogyi tavak halászai­nak munkáját, ennek ellené­re rövidesen mindenhol vé­geznek a késő őszi lehalá­szásokkal. Az eddig kifogott mennyiség kedvező képet mutat, fit Balatonból az en­gedélyezett 1300 tonnából már 970 tonnányit kifogtak. Az idei legnagyobb zsák­mányt angolnából érték el: 13,5 vagonnal — ez az eddi­gi rekord kétszerese — fog­tak ki. E halfajta igen kere­sett a külföldi piacokon, ezért 12 vagonnal szállítanak tőkés exportra. Keszegből a terv szerint halászható mennyiség nyolcvan száza­léka már a hálókba került. Az úgynevezett nemes halak közül az angolnán kívül pon­tyot és süllőt fogtak ki na­gyobb mennyiségben. A somogyi halastavakon is vege felé közeledik a leha­lászás. Zömében ponty» ki­sebb mennyiségben amur, fehér és pettyes busa, vala­mint harcsa és süllő kerül a hálókba. A lehalászás után a zsák­mány nagy része a Balatoni Halgazdaság hűtőházaiba ke­rül, ahonnan folyamatosan .szállítják év közben a meg­rendelőkhöz. Kisebb részét a Bikali Halfeldolgozó Gazda­ság, illetve a Budapesti Kon­zervgyár dolgozza fel. meny. sok tennivaló is helyet kapott. A vezetőség kritiku­san elemezte a pártszervezet belső életének tapasztalatait. Szervezett és rendszeres pártélet folyik. A politikai oktatás színvonala javult, a pártcsoportok működnek, de itt is, ott is változó a meg­jelenés, kívánnivalót hagy az aktivitás. Azaz „belül” is van mit tenni. Nagyobb gond azonban, hogy miként politi­zálnak az emberek. Van-e kellő kisugárzó hatása az alapszervezetnek? És ez nemcsak az ideológiai kérdé­sek kapcsán merült fel. Szó­ba került akkor, amikor a fiatalokkal való törődés volt napirenden; amikor a politi­záló, vitatkozó és meggyőző légkör igényét tették szóvá; vagy a fiatal szakemberekkel kapcsolatos tapasztalataikat, a munkába állt, egykori ösz­töndíjasokkal való viszonyt értékelték. És akkor is, ami­kor meg kellett állapítaniuk, hogy a múlt évben nem gya­rapodott új párttaggal a kommunisták közössége. Mégis kár volna azt hinni, hogy valamiféle „eredmény­telenségi stránkozás” töltötte meg- a termet Ellenkezőleg. A stófeiimondés és befelé Te­kintés ad ta meg az alaphan­got, s ebben legalább olyan nagy szerep jutott a kommu­nisták példamúíiató helytállá­sának a mimikában, mint az apró és nagyobb sikereiknek a gazdálkodásiban. KIFEJEZŐ ARÁNYOK A tenni akarást az eszme­csere témá inak arány a és sokrétűsége is 'kifejezte. Ha jól meggondolom: többet be­széltek 1984-TŐI, az előrelátó tervezés szükségességéről, a „töprengési kényszerről”, mint az eltelt évről. Akár a tsz-ben működő tömegszerve­zetek munkájáról, akár a már várható gazdásági ne­hézségekről, a kiadások nö­vekedéséről vagy a gazdaság bérhelyzetéről volt szó, fela­datokban gondolkodtak a kommunisták. Néhányat kiol­vashattak abból a minősítés­ből is, amelyet a tsz-pártve- zetőaég titkára, Lángi Béla olvasott fel, de úgy tetszett: maguk is sokat foglalkoztak már ezekkel. A vezetés meg­szilárdításán, az egység to­kozásán, az elmélyültebb pártépítő munkán kívül a termelés dinamizmusának és a nyereségnek a növelését, a tejtermelés fokozását, a nagy teljesítményű gépek jobb ki­használását és a mellék­üzemág feltételeinek megte­remtését tűzték ki célul. Eh­hez tették hozzá őszinte el­szántsággal a politizálóbb közösség formálását és az odaadó, szorgalmas munkát. Jó hangulatú tanácskozás volt ez, amelynek eredmé­nyei egy év múlva kerülnek a mérleg serpenyőjébe. J. B. Kétméteres vízszintemslkedés a Felsö’Tiszán A huszonnegyedik órában érkezett a hétvégi csapadék a Feísö-Tisza és mellékfo­lyóinak vízgyűjtő területére. A csaknem kéthónapos csa­padékhiány miatt ugyanis már-már kritikus volt a helyzet. Tiszabecs térségé­ben elapadt az ásott kutak vízkészlete. Az állapoto­kon a hétvégi esőzések va­lamelyest javítottak. Ennek következtében 16 óra alatt a Tisza felső szakaszának víz­szintje két méternyit emel­kedett. SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom