Somogyi Néplap, 1983. november (39. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-27 / 280. szám

Marosi kontra Kontra Satsiana-Uupa kézilabdatorna m m Ötvennyolc gól a magyar—kubai mérkőzésen Tegnap délután folytatódott a mérközésso- rozat Kaposváron a Sopiana-kupa nemzetkö­zi kézilabdatornán. A negyedik (befejezés előtti) játéknap bár kínált, de nem hozott meglepetéseket. Mind a bolgár—NDK, mind a lengyel—román mérkőzésen egy ideig fennállt a lehetőség az esélytelenek győzel­mére. a hajrában azonban a világ legjobb­jaihoz tartozó német és román csapat meg­nyerte a találkozót. A magyar—kubai záró­mérkőzés is a papírformának megfelelően alakult. Ezen az összecsapáson ötvennyolc gólnak tapsoltak a nézők. Ez szó szerint ér­tendő. mert a kubai gólokat is nagy ováció fogadta a Kaposváron tanuló kubai lányon jóvoltából. Nem dőlt el tehát a kupa sorsa. Az a mai, Pécsen megrendezésre kerülő Ma­gyarország—NDK találkozó után talál csak gazdára. NDK—Bulgária 22:17 (9:7) V.: Buesning,. Iwasczyszyn (mindkettő Egyesült Álla­mok-) A mérkőzés elején a buz­gárok meglepték az NDK-so- kat. Már 3:l-re vezettek, amikor magukra találtak a németek, s csak a 12. perc­ben tudtak egyenlíteni. A 16. percben vezetett először az NDK; attól kezdve előnyét többnyire őrizte is. Nagyon szorosan alakult a félidő. A 20. percben 6:4 volt az NDK javára, azután a bolgárok emberhátrányból dobtak gólt (5:6). A 25. percben az elemében levő Aposztolov ismét egyenlített (7:7); ez­után egy hétméterest hagy­tak ki a bolgárok, majd em­berelőnnyel szereztek a fél­idő végére kétgólos vezetést az NDK-sok. A bolgárok a szünet után sem adták föl. Elsősorban Aposztolov és Marinov révén gyűjtögették góljaikat. A 8. percben 11:11 volt az ered­mény, majd újabb vezetés után megint egyenlítettek a bolgárok. Már-már levegő­ben lógott a nagy meglepe­tés, amikor — mondhatjuk így is — ,,közbeléptek-’ a já­tékvezetők. Számos téves íté­lettel sújtották a bolgárokat. Azok még egy rövid ideig tartották magukat, aztán kedvüket szegte a kudarc, így alakult ki az ötgólÓ6 NDK-győzelem. Sokak véleménye szerint a határtalan lelkesedéssel ját­szó bolgárok nem érdemel­tek vereséget ezen a találko­zón. Küzdőszellemük jó já­tékkal is párosult, ezúttal láttuk eddigi legjobb telje­sítményüket. Az NDK-sok- nak nagyon meg kellett küz­deniük a győzelemért. A legjobb dobók: Wahl (4), Róthe, Krüger, Bonath (3-3). Lengyelország—Románia 26:27 (12:16) V.: Somhegyi—Szén drei (Magyarország). Románia szerezte meg a vezetést Fölkér révén, majd továbbra is előnyben ma­radt. A mérkőzés már az el­ső percektől rendkívül nagy iramú volt, és helyenként a keménységet sem nélkülözte. A lengyelek emberhátrány­ból lőttek két gólt, s a vi­lágklasszis Dzsuba révén egyenlítettek. Ezután rövid ideig a románok kerültek kettős emberhátrányba, de a lengyelek a lehetőséget nem tudták kihasználni. A talál­kozó keménységére példa, hogy még a szünet előtt két lengyel fiú sérülés miatt kénytelen volt befejezni a játékot. A szünetig az utol­só percek eredményes tárna-' dásaival a románok négygó­los előnyre tettek szert. A fordulás után két gyors lengyel gól következett; ez újra nyitottá tette a küzdel­met. Váltakozva születtek a gólok, s a románok nem tudtak tetemes előnyt szerez­ni. A félidő közepén újra a lengyelek percei következtek; négygólos hátrányukat ledol­gozták (22-22), a sikeren fel­buzdulva igyekeztek a táma­dást erősíteni, de nem ügyel­tek eléggé a védekezésre, így újra a románok jutottak előnyhöz. Az utolsó percben megint sikerült egyenlíteniük a lengyeleknek (26-26). Ek­kor egyik játékosukat kiáP lították, s a románok az utolsó másodpercben lőtt góllal megszerezték a győ­zelmet. A zsúfolásig megtelt lelá­tó közönsége rendkívül iz­galmas, szoros és jó mér­kőzést látott. Magyarország—Kuba 33:25 (16:10) V.: Kostov, Kabadelov (mindkettő bolgár). Magyarország: Jegenyés — Horváth G. (6), Gyurka (3), Kovács P. (4), Debre (2), Szabó L. (1), Kenyeres (5). Csere: Bartalos, őri (6), Tóth G. (3), Marosi (2), Lé­ié (1). Kubai góllal indult a mérkőzés, erre Kovács P. azonnal válaszolt. Az elején nagyon sok hibával játszott a magyar csapat, nem tu­dott igazán kibontakozni. Előbb 7 méteresből, majd Őri távoli lövéséből jutot­tmik előnyhöz. Ezután a cse­rekapu», Bartalos percei kö­vetkeztek: két büntetőt vé­dett ki, egy harmadikat pe­dig a kapufára „segített”. Emberhátrányból növeltük ezután előnyünket, s a 22. percben már 13:5-re vezetett csapatunk. Így jutottunk félidőben 16:10-es vezetéshez. A szünet után a lelkesen játszó kubaiak ellen jól ki­használtuk kettős emberelő­nyünket és máris 20:12. A játékrész közepén gyorsan potyogtak a gólok, öt perc alatt 6 gólt láthatott a kö­zönség! A 19. percben ritkán látható gólt kaptunk: egy kapufáról visszavágódó lab­da a sorfalban álló Gyurká­ról pattant Bartalos hálójá­ba (27:19). Ezután Lele jött a pályára, kissé felgyorsult a játék, de mos-t már egyik csapat se$n‘ fordított gondot a védekezésre. Válogatottunk 6, ellenfelünk újabb 5 gólt dobott. Mint várható volt, . mind­végig kiütközött a két csa­pat tudáskülönbsége. A ru­ganyos és jó lövőerővel ren­delkező kubaiak kedvező be­nyomást tettek a kaposvári közönségre. S mint maguk is elárulták — ez ki is derült — a védekezéssel többnyire hadilábon állnak. így is nagy részük van abban, hogy élvezetes mérkőzésnek tap­solhattak a nézők. 1. NDK 4 4------*s- n 8 2 . Magyarorsz 4 3 1 — 107- 83 7 3. Románia 4 111 10S- 9S 5 4. Lengyelo. 4 1 — 3 89- 93 2 5. Bulgária 4 1 — 3 82- 99 2 6. Kuba 4 4 98-127 — H SOMOGYI NÉPLAP t § Kenyeres Ifi gélt A magyar válogatott bő játékoskerettel érkezett Ka­posvárra. Helyet kaptak ben­ne a rutinosabb klasszis ké- zilabdások és a jövő ígére­tei, a fiatalabbak egyaránt. Mi kettőjüket kerestük meg. Az egykori Világváloga­tott Kontra Zsoltot és klub­társát, Marosi Lászlót, aki tehetsége révén még belát­hatatlan csúcsokig is eljut­hat. „Mellesleg” épp tegnap töltötte be 21. életévét. Egy­másról, önmagukról, közeli, s távoli céljaikról érdeklőd­tünk. UP OSPt* Kontra munka közben Kontra Zsolt: Laci két éve játszik a Tatabányában, s azóta egyre jobban fejlődik. ö is csak a meggyőződésemet erősiti, miszerint ha egy ké- zilabdás 18—20 éves korára nem válik kész játékossá, ak­kor soha nem lesz kiváló sportoló. Persze állandóan fejlődni, újítani kell! Nekem is nap mint nap azon kell törnöm a fejemet, hogy va­lami mást, valami jobbat ta­láljak ki, mint korábban. Én Kecskeméten kezdtem a ké­zilabdázást, ifi válogatott, majd a Honvéd Szondy SE játékosa lettem. Meghívtak a válogatottba is, akkor vol­tam 19 éves. 1976-tól vagyok Tatabányán, s azt hiszem, ott is fogom befejezni élvo­nalbeli pályafutásomat. Két olimpián, világbajnokságon voltam, 1980-ban meghívtak a világválogatottba is. A legnagyobb - erényemnek azt tartam, hogy vi­szonylag egyenletes teljesít­ményt tudok nyújtani, és hosszú távon sikerül állandó­sítanom a formámat. Mit sze­retnénk elérni a Sopiana- kupán? öt győzelmet, s ak­kor a helyezés már nem is érdekes . .. Marosi László: — Zsolttal ellentétben én eléggé szét­szórt vagyok, s ez a pályán, a játékban is megmutatko­zik. Elsősorban ezen kell ja­vítanom, hogy jobban tudjak összpontosítani. A Komárom megyei Kisbéren gimnáziumi kézilabda-csapatban játszot­tam ,majd a Tatabánya ifi­jéhez kerültem, s a negye­dik osztályt már Tatabányán fejeztem be. Mintegy fél­száz NB I-es mérkőzésen jutottam eddig szóhoz. A születésnapomat „szűk csalá­di körben”, a fiúkkal ünnep­lem, s ajándékként jó lenne az első helyen végeznünk. Zsolt 176-szoros, Laci pe­dig 6-szoros válogatott volt beszélgetésünkkor (még a Románia elleni mérkőzés előtt). Az aktív sportolás be­fejezésére még a 28 éves Zsolt sem gondol, Laci pedig egyenesen a minél többszöri válogatottságot célozta meg. Talán a világválogatottságot is? Ki tudja? Gy. I,. A ma csillaga Dura te, a több mint száz­szoros román válogatott a bukaresti közönség kedvence. Irányítóként, átlövőként egyaránt a világ egyik leg­kiemelkedőbb kézilabdázó­ja. Civilben, az Öltözőben azonban ' csöndes, mosolygós, huszonhét esztendős fiúvá vedlik vissza. — Izgalmas élet ez, a vi- lágjárást nem lehet megun- ni, ám arra is gondolni kell, mi lesz a visszavonulás után. A bukaresti testnevelési fő­iskola másodéves hallgatója vagyok, tanár szeretnék len­ni, s a legfontosabb életcé­lom: minél több gyermekkel megkedvelteim ezt a párat­lanul szép és érdekes spor­tot. Nemrég kötöttem házas­ságot, hamarosan a családom bővítésével is hozzá akarok járulni a román kézilabda- sport fejlődéséhez. A szurkolók jól emlékez­nek az 1978. éri világbaj­nokságom játszott magyar- román mérkőzésre: akkor Durau lőtte a. győztes gólt — a játékidő lejárta után há­rom másodperccel. Az ítélet hatalmas botrányt kavart Indokolt hát a kérdés: mi­lyen emlékei vannak általá­ban Dura un ak a magyar— román összecsapásokról ? — Szívesen játszom a tech­nikás magyar csapat ellen. Itt jegyzem meg: a mi válo­nó­gató ttunkban szerepelt ma­gyarokkal, Birtalannal, Bo­rossal is régi barátság köt össze, s boldogan jövök min­dig az önök hazájába. Sza­bó László, Öry Péter, Ko­vács Péter olyan művészei ennek a sportnak, akikkel magam is örömmel játsza­nék egy csapatban. L. A. DRW SOMOGY MEGYEI ÜZEMIGAZGATÓSÁGA felvételre keres egy építőipari technikus végzettségű, 5 éves mélyépítési kivitelezésben jártas munkavállalót művezetői munkakörbe, egy ács, egy kőműves szakmunkást. Fizetés: kollektív szerződés szerint. Jelentkezni lehet: DRW Somogy megyei üzem­igazgatóság központjában (Kaposvár, Béke u. 41.). (235019) /org Bohrke: „Bízom a technikás játékban” A pénteki­ről szombatra virradó éjjel még repülőn ült, majd Fe­rihegyre ér­kezése után azonnal Bécs- be utazott, s részt vett a játékveze­tők délelőtti konferenciáján. Délután vi­szont már Kaposváron szemlélte a mérkőzéseket. Nem is csoda, hogy kissé fáradtnak látszott Jörg Bahrke, az IHF (Nemzetközi Kézilabda-szövetség) igaz­gatója. Egy rövid beszélge­tésre azért vállalkozott a tegnapi forduló előtt. Jöve­tele céljáról elmondta, hogy elsősorban a játékvezetők ténykedésére kíváncsi. Sze­retné szemtől szembe látni azokat, akik majd az olim­pián fújják a sípot. Mint el­mondta: véleménye sze­rint sikerült Magyarországra hozni a világ legjobb játék­vezetőit. Már tegnap délelőtt információkat gyűjtött a bírók eddigi ténykedéséről, de mint mondta, a személyes tapasztalatot nagyon fontos­nak tartja. Az igazgató kíváncsisága érthető; maga is nagyszerű kézilabdázó hírében állott, s utána ugyanolyan játékve­zetőnek is bizonyult. A nem­zetközi szövetségben ezen a poszton mindössze egy hó­napja tevékenykedik. Ko­rábban a Ford Müvek mene­dzsere volt. Hlva‘alosan te-* hát nagy nemzetközi tornán most mutatkozik be. — Itt, a torna során ia gyakran elhangzott, hogy a különböző helyekről érkező játékvezetők más-más felfo­gásban bíráskodnak. Mi er­ről az igazgató véleménye? — Ez valóban így van, i ennek a tornának is egyik célja az, hogy közelítsenek egymáshoz az eltérő szemlé­letek. A bírói bizottság tag­jai jól dolgoznak itt; a mai torna befejezésére ki fogják választani azokat a játékve­zetői párosokat, akik valóban méltóan képviselhetik az olimpián a testületet. Hadd tegyem hozzá: ebben a fel­gyorsult játékban néha szinte megoldhatatlan fel­adat hárul a játékvezetőkre! A másodpercek tört része alátt kell dönteniük, ugyan­akkor a néző akár percekig is boncolgathat egy-egy mozdulatot. Épp ezért nem szabad elvenni a bíróktól, és nem is lehet, a tévedés jo­gát. Arra a kérdésre, hogy nem fajul-e el ez az egyre keményebbé váló sportág, az igazgató megnyugtató vá­laszt adott: — Aligha, hiszen a játék­vezetőig is mindent elkövet­nek ez ellen. S mint mondta: váltig bí­zik abban, hogy Los Ange­lesben elsősorban a techni­kás, szép játék fog majd diadalra jutni. A fotókat Gyertyás László készítette. Labdarúgó I TATABANYA—CSEPEL 1:1 (1:0) Góllövők: Kőhalmi. Plotár, illetve VASAS—RABA ETO 3:1 (1:1) Gól lövők: Pecha, Izsó, Kiss, illetve Hannich (11-es­bői). SZEGED—SZOMBATHELYI HALADÁS 3:0 (1:0) Góllövők: Szabó Gy., Takó, Somogyi. FTC—VIDEOTON 0:0 ZTE—MTK-VM 2:1 (0:1) Góllövők: Péter, Gass (1JJ esből), illetve Borsó. NYÍREGYHÁZA— DIÓSGYŐR 1:0 (0:0) GóUövő: Moldván.

Next

/
Oldalképek
Tartalom