Somogyi Néplap, 1983. november (39. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-03 / 260. szám
VADGAZDÁLKODÁS somogybán A vadászat az ember egyik legősibb tevékenysége. Életet jelentett, élelmet, ruházatot, feltételt a kereskedelem indulásához. Ma más a vadászat és merőben más a vad- gazdálkodás. Ónálló gazdálkodási ágazat, melyhez jelentős társadalmi, népgazdasági érdek fűződik. A vadászat sport, szórakozás és nem utolsósorban valutát termelő gazdasági tevékenység. Éppúgy meg kell tervezni a gazdálkodás hosszú és rövid távú feladatait, mint bármely más termelőegységnél, és mint mindenütt, itt is az alapvető cél, hogy a gazdasági mérleg nyelve az eredmény oldalára billenjen. A nagyüzemi mezőgazdaság és az erdőgazdálkodás szerkezetében, tevékenységében történt változások új helyzetet teremtettek a vadgazdálkodásban is. Az ágazatok között újfajta összhang kialakítására van szükség annak érdekében, hogy sok tekintetben világhírű vadállományunk megmaradjon, színvonalában javuljon, ugyanakkor ez a nagy érték minél kevesebb kárt okozzon a mező- és erdőgazdaságnak. A vadgazdálkodás ma összetett, bonyolult, sok esetben vitákat is kiváltó tevékenység. Összeállításunkban a sokszínű, érdekes, legendás történeteket keltő, céltudatos somogyi vadgazdálkodási munkáról igyekeztünk képet adni. Új helyzet, összetett feladatok A természetszerű takarmányozás tartozéka, a vadetető. Megyénk mintegy haitszáz- tízezer hektárnyi vadgazdasági területe öt vadászatra jogosult szervezet között oszlik meg. A terület csaknem kétharmadán a harmincöt gazdálkodó vadásztársaság és a négy kilövő társaság működik, a íenrsmaradó egy- harmad részen gazdálkodik a Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság, a dél-somogyi és a ba’.atonnagybere- ki állami gazdaság, illetve ide tartozik a kaszói vadász- terület. Amikor Simon Pállal, a megyei tanács mező- gazdasági és élelmezés- ügyi osztályának vadászati főelőadójával beszélgettünk erről a témáról, kiderült, hogy ez az arány éppen ellentétes az országos átlaggal. Ez a körülmény önmagában jelzi, hogy a somogyi vad- gazdálkodás sajátos vonásokat hordoz. — Bizonyára nem ez az egyedüli, az átlagtól eltérő jelleg. — Nem. Somogybán az országoshoz képest kimagasló a nagyvad-, ezen belül is a szarvasáliomány. Mindent elmond a tény: 1937 óta a tizenegy világrekordból hat Magyarországon született és ebből három világrekorder bikát Somogybán lőttek, legutóbb 1981-ben Pusztakovácsiban. De sokat mond az is, hogy a hazánkban lőtt érmes szarvasok harminc százalékát Somogybán ejtették el, ezen belül az aranyérmesék 23 százalékát. A vadgazdálkodás ma sokkal többet jelent, mint a vadlétszám tartása Országosan is, megyénkben is az elmúlt évtized fő gazdálkodási célkitűzése volt a nagyvad- állomány csökkentése, az ap- rővadállomány növelése. Ezzel szemben — ezúttal az országos irányzattal egyezően — éppen az ellenkező folyamatnak lehetünk tanúi. — Ez a körülmény bizonyára összefügg a fokozódó mértékű vadkárokkal is. — Feltétlenül. Semmi sem indokolja a jelenlegi magas nagyvadlétszám megtartását. 1981-hez képest 1982-re csaknem tizenhét százalékkal nőtt, és megközelítette a huszonhárommillió forintot a vadkár. Olyan anyagi terheket ró ez a vadászatra jogosultakra, amelyek már az ágazat gazdaságosságát veszélyeztetik. — A létszámcsökken íés mellett mit lehet tenni a vadkárok mérsékléséért? — A fő eszköz a természetszerű takarmányozás biztosítása. Ennek egyetlen útja a vadföld mértékének növelése, illetve olyan növények termesztése, amelyek elcsábítják a vadat a mezőgazdasági területekről. Tárgyalásokat folytatunk a földhivatallal annak érdekében, hogy a mezőgazdaságilag gazdaságosan nem hasznosítható területeket a vadászatra jogosultak kaphassák meg takarmány termelésre. Ezeknek az erőfeszítéseknek köszönhető. hogy 11991-ről 1932-re 27..5 százalékkal nőtt a vadföldek területe, mely megközelíti a kétezer-kilencszáz hektárt. — Hogy aránylik ez a «aükségletlhez? — Még mindig messze elmarad tőle. Elméletileg az a cél, hogy a nagyvadas réSÖMOG ti NÉPLAP '■fi széken a terület egy százaléka legyen vádlóid. A Győzelem vadásztársaságnál már sikerült ezt elérni. A vadász- társaságok nagy erőfeszítések árán sokat tettek a vádíöí- dek műveléséért, megfelelő eszközöket szereztek be, és — mint például a nagybajom1! Széchenyi társaság — a takarmányok tárolásának feltételeiről is gondoskod tik. — Miőrt vált szükségszerűvé, hogy .az ember ennyire beavatkozzék a vadak életébe? — Éppen azért, mert az emberi beavatkozás eredményeként jelentősen megváltoztak a vad életkörülményei. A termelésfejlesztési célok érdekében a megye, szántó- területének egyharmadán vízrendezést, láb! ásít ást, meliorációt végeztek. Átalakult a vetésszerkezet, a szántó 38 Saázötezer hektár üzemi vadászterületen gazdálkodik a Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság. A történelmi múlt, az előzmények alapján úgy tartják, hogy ezek az állami területek voltak a jelenlegi nagyvadállomány bölesöi, innen népesítették be Somogy megyét. Kiemelten jelentős és különleges megbecsülést érdemel a világ legjobbjai közé tartozó szarvasállomány. Mint minden vadászatra jogosultba gazdaság is előre elkészített üzemtervek alapján gazdálkodik, a többi ágazathoz hasonlóan nyereségre, ezen belül is minél nagyobb exportra törekszik. Ahogy Rónai József, az ágazat irányítója mondta, ez az év jónak ígérkezik. A tervezett huszonnyolcmilllós árbevételből háromnegyed év alatt huszonhárommilliót teljesítettek, s ennek nagyobb hányada, tizenhatmillió exportból származott. A minőségre jellemző, hogy a november elejéig kilőtt százhúsz szarvasból 21 százalékán, gabonát, csaknem 39 százalékán kukoricát és 6,7 százalékán napraforgót termelnek. Az erdőgazdálkodás jellege is változott, az erdők mintegy tizenöt százalékán egész évben folyik a kitermelés, az ápolás, emellett nagy területeken jóléti szerepe van erdőnek. A nyugalmat, táplálékot kereső vad így érthetően szívesen kiköltözik az ezeket a feltételeket biztosító kukoricatáblákba. Az élőhelyben bekövetkezett változások mag változtatták a vad viselkedését is. A vadgazda feladata oly módon befolyásolni ezt a viselkedést, hogy minél kisebb károk keletkezzenek a mező- és erdőgazdaságban, ugyanakkor egészséges, a népgazdasági és sportérdekeket egyaránt jól szolgáló állomány nevelődjön a területeken. arany-, 37 ezüst- és 3« bronzérmes trófea volt. A gazdálkodás eredményességéért sokirányú és számottevő erőfeszítést tesz a gazdaság. Ide tartozik a jól kiépített, szüntelenül korszerűsödő, kulturált vadásztatás, melyhez kiegészítő szolgáltatásokat — vendégturisztika, lovaglás, horgászat, kocsikázás — is bizto- sítanajc. Az ágazat jól fölszerelt vadászati berendezésekkel rendelkezik, többek között százhúsz nagy- és apróvadetető, négyszáz magasles van a területen. Az üzemfcervi előírásnál kétszer nagyobb, ezer hektár- területen folytatnak vadföldgazdálkodást. Sajátos ellentmondás mégis, nogy vadkárok a vadföldek nagyságának növekedésével arányosan nemhogy csökkentek volna, hanem nőttek. Pedig a károk mérsékléséért ugyancsak sokat tesz a gazdaság. A nyolcvanas evektől folyamatosan Za- márdiban, a Zselicben és a segesdi részen három vad- disznóskertet alakítottak ki. Ezekben a bekerített kérVaddisznóskertek, aranyérmes agancsok Apróvadtenyésziés és -vadászat 197« októberében alakult és a következő év januárjában kezdte meg működését a HUN-OR Szárnyasvadte- nyésztési Rendszer a Bala- tonnagybereki Állami Gazdaságban. Árkosa Zsolt erdőmérnök, a rendszer vezetője mondta: — Nyolc állami gazdaság fogott össze a fácán, a vadréce, valamint a fogoly korszerű tenyésztési technológiájának kidolgozása, a színvonalas, gazdaságos, tervszerű vadásztatás, és fókáit az export növelése érdekében. Legfontosabb feladatul a fácán tenyésztését, nevelését és vadásztatását határoztuk meg. A tenyésztési rendszer eredményes munkáját jelzi: ma mar harmincnyolc tagot számlálnak, az állami gazdaságokon kívül több, az ország különböző területein működő vadásztársaság, erdőgazdaság is békapcsoló- dott munkájukba. Többek között a soproni és a kisalföldi erdőgazdaság, a sümegi, a paksi és a somogyszili Fekete István vadásztársaság. Tehát a rendszer tevékenysége az egész ország területére kiterjedi. Tervszerűvé vált a fácánok tenyésztése, nevelése és vadásztatása, azaz a kilövés. Az idén 180 000 napos- és 60 000 előnevelt fácánt értékesített a rendszer a tagok részére, míg ez a szám az első évben alig haladta meg a 30 ezret. Jelentős tevékenység a külföldi és a hazai vadászok fogadása, a kilőtt vadak exportálása. Évenként mintegy 200 csoportot, 2000 vadászt fogadnak, köztük olaszokat, franciákat, nyugatnémeteket. A külföldi vadászok- évente 60—100 ezer fácánt lőnek, s ez igen jó eredmény. A vadászatok színvonalának emeléséért ápolják a régi vadászhagyományokat is. A rendszer nemcsak szárnyasokkal, napos- .... .. veit fácánnal látja el tagjait. Szaktanácsot, technológiát, megfelelő takarmányt, gyógyszert, valamint csapdákat és a befogáshoz hálókat is ad. Néhány éve megkezdték a vadpulyka, a fogoly tenyésztését, s a nyúl- szaporulat is megfelelően alakul területükön. Évente mintegy 100—100 vaddisznót és szarvasbikát lőnek ki. Terveikről így beszélt Árkosa Zsolt: — Évente 15—20 százalékkal növeltük a napos- és az előnevelt, a rendszer tagjainak átadott fácánok számát. Szeretnénk hasonló színvonalra emelni a tőkésréce és a vadkacsa tenyésztését, s növelni a vadpulykák és a foglyok számát. Az amerikai vadpulyka és a francia vörös fogoly honosítását 1980ban kezdtük, s vadpulykából néhányat már tavaly ki is lőttek Mátészalka környéii'clil. Két esztendeje a Balatonnagybere.ki Állami Gazdaságban létrehozták az ország egyetlén vadászkutya- nevelő telepét, ahol angol labrador-terrier, valamint rövid és drótszőrű magyar vizslákat tenyésztenek, értékesítenek. Sajnos, a hazai vadászok nem nagyon ismerik még ezt, mart elsősorban a külföldi vendégek keresik és veszik meg az állatokat. A törzsállatokat a rendszer 40—50 000 forintért szerzi be, s egy-egy kutyáért 5000 forintot kap. A rendszer összes árbevétele 1980-ban 16,5, tavaly pedig már 30 millió forint volt. Működésük elismerését jelenti az is, hogy a MÉM Mérnök- és Vezető-továbbképző Intézete 1980-ban a HUN-OR-t vadász és vad- tenyésztő továbbképző központtá jelölte ki. Európában a harmadik legnagyobb terület Európa harmadik legnagyobb összefüggő vadászterülete a Dél-somogyi Állami Gazdaság tulajdona. Dr. Galamb Gábor, a kerület igazgatója úgy mondja, hogy a Dráváig húzódó erdőségben a mufjon 'kivételével valameny- nyi — hazánkban honos — nagyvad megtalálható. Talán nem véletlen, hogy Franz Strauss, a zeneszerző Richard Starauss fia épp olyan szeretettel járt ide, mint sok más neves személyiség. Az ötvennyolcezer hektáros gazdaság irányítása nem is olyan egyszerű feladat. A nívót tartani kell, ez pedig csak alapos szakmai munkával érhető el. A kerület igazgatója húsz éve él a dél-somogyi erdőségben. Doktori diplomáját is a vadgazdálkodásból szerezte. Egyik helyettese vadászati, a másik mezőgazdasági szakmérnök. A telepvezető ugyancsak szakmérnök. Az ötvenöt fos gárda nyolcvankét százaléka szakmunkás. A hivatás,os vadászok többnyire fiatalok. Az átlagéletkor harmincöt év, s valameny- nyien érettségizettek, illetve technikusi oklevelet szereztek. Dr. Galamb Gábor leginkább arra büszke, hogy munkatársait ő válogatta ki, s ő segített a szakmai képzésben is. Bár az állami gazdaságnak — az árbevételt tekintve — ez az egyik legkitekben folyik a vaddisznógazdálkodás, évente itt mintegy ötszáz vaddisznót lövetnek ki. Részben a minőség javítása, részben a vadkárok mérséklése érdekében a múlt évtől együttműködést alakítottak ki a mezőgazda- sági főiskolával. A vadbiológiai kutatások célja az erdő, a mező és a vad kapcsolatának elemzése a megváltozott környezetben, a tápláltság és az élőhely ösz- szefüggéseinek vizsgálata. De többek között arra is választ szeretnének kapni, hogy a megye déli részén miért alacsonyabbak az agancssúlyok, mint az északi részen élő szarvasállománynál. Érdeme a gazdaságnak, hogy a megyében őshonos vadfajokon kívül dámszarvast telepített a zamár- di és a segesdi erdészet területére, országosan is elismert törzsállományt kialakítva. A zselici erdőkbe azért telepítettek muflont, hogy gazdagítsák a tájvédelmi körzet állatvilágát. A vadgazdálkodás egyik új, ígéretes formája az élővad befogása. Ebben az évben például a keszthelyi erdőgazdaságnak harminc vaddisznót szállítottak, a mátrai erdőgazdaságnak húsz szarvast fogtak be. A tevékenység iránt nő a külföldi érdeklődés is; Üj-Zéland öt- yen, Ausztria húsz szarvast rendelt a gazdaságtól. sabb ágazata, mégis majdnem ók hozzák a legtöbb nyereséget. A kerület igazgatója erdei kirándulásira hív. A gépkocsiban CB-rádió sípol, énükül létezni sem tudnának, hiszen nagy a terület, áUaiidőan menni kell, szinte egész évben tart a vadásztatás. Ütünk egyik megállójánál egy osztrák vadásznak gratulálhatunk. Kétéves vaddisznót lőtt. Dicséri a vidéket, s nem udvariasságból teszi. Ö is visszajáró vendég, mind a legtöbb külföldi. Tavaly egy nyugatnémet házaspárral beszélgettünk a nagy sáliért vadászházban. Mondták, ha elefántra szottyan kedvük, hát Afrikába mennek, ám ha szarvast vagy vaddisznót akarnak elejteni, akkor csakis Magyarországra, pontosabban Lábodra jönnek, mivel itt találják a legszebb vadakat. A folyosók, az ebédlők és az irodák tele vannak a legszebb trófeák fényképeivel. Hagyomány lett, hogy ha valaki éiimes agancsú vadat lő, a színes képét bekeretezve elküldi a lábodiaknak. A képek bizonyítanak, s egyben dicsérnek is: a dél-somogyiak jól sáfárkodnak a maguk teremtette szellemi energiával és a lehetőségekkel. Az igazgató úgy mondja, hogy csak ötven százalékban meghatározó a környezet, a másik ötven százalékot az emberi tudás teszi ki. önálló vállalati gazdálkodást folytatnak, így a nyereségből képződő fejlesztési lehetőségekkel szabadon rendelkeznek. Ez pedig azt jelenti, hogy még színvonalasabb munkát végezhetnek A nyereségérdekeltség egyébként annyira ösztönző, hogy a bérvadásztatás rendszerét tovább akarják fejleszteni a kerületnél. Részben egyszerűsíteni akarják a csaknem bürokratikus formulákat, ugyanakkor ,új fajták honosításával meg akarják nyújtani a vadászszezont. A dél-somogyi vadgazdálkodás legnagyobb elismerés«, hogy a nemzetközi szövetség döntése értelmében itt rendezik a tizennyolcadik nemzetközi vérebversenyt.