Somogyi Néplap, 1983. november (39. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-22 / 275. szám

I Színvonalas mérkőzések a felszabadulási asztalitenisz-versenyen A győztesek: Szosznyák (Délép) és Nagy (Statisztika) Rádiójegyzet POLITIKUS, PROTOKOLL NÉLKÜL Minden politikus jó ismerőse az átlag tévénézőnek, rádió­hallgatónak, hiszen rendszeresen látja és hallja az ünnepsé­geken, a különféle látogatásokon, megnyitókon. Talán éppen ezért szeretne mindenki egy kicsit többet megtudni róluk, esetleg a családjukról, az életpályájukról, mint amennyi be­lefér egy-egy pnotokollanyaglba. Az emberek érdeklődése épp ezért nőtt meg az olyan mű­sorok iránt, amelyekJbem politikusok tárulkoznak ki. A Rá­dió az utóbbi időben megpróbálja kielégíteni ezt az igényt. Mester Ákos és Vértes Csaba Közéleti közelképek című mű­sorában megismerhettük például Pozsgay Imrét, a Hazafias Népfront főtitkárát A vasárnap délelőtt jelentkező Rádiómagazin is sokat te6z azért hogy ez a közösségi kíváncsiság kielégüljön. Pintér De­zső protokolltól mentesen, az időponthoz illő könnyedséggel használta fel ugyanerre a Rádiómagazin mikrofonját. Sarlós István miniszterelnök-helyettes érdekes ..hangportiréja” után most dr. Maróthy Lászlóval, a budapesti pártbizottság első titkárával, a Politikai Bizottság legfiatalabb tagjával beszél­getett. A negyvenegy éves politikus jó beszélgetőtárs volt, mert visszakérdezett, vitatkozott, kiigazított, magyarázott — s ez­zel még többet árult el önmagáról a hallgatóknak. Egyben megerősítette azt is, amit Máriássy Judit írt róla a buda­pesti sportcsarnokban tartott békést’ülés kapcsán az Él^. és Irodalom mostani számában: „a KISZ-ből hozott fesztelen­séggel tud megszólalni”. , Ez a műsor elsősorban azért vált népszerűvé, mert a ri­porter pontosan beleilleszkedik a vasárnapi hangulatba, s mihdig úgy hozza közel a vendéget, hogy a hétvégi idő­töltésről, barátairól, családjáról, pályájáról kérdezi, s csak utána következnek a politikai munkát firtató kérdések. Dr. Maróthy László irodalmi élményeiből vett példákat is felhasznált mondanivalója érzékletesebbé tételére. Különösen kiemelkedik: a műsorból az a rész, amely azt bizonyította, hogy a politikai testületek érzékenyen figyelnek az emberek véleményére, s építenek rá. Torvább lehetne növelni a Rádiómagazin népszerűségét, a hallgatókat is megkérdeznék: kikkel beszélgessen a ripor­ter. L. G. Példamutató közösségi elet Kollégiumavató Fonyódon Vasárnap a fiúk és leá­nyok I. osztályú ranglista­versenyével folytatódott Ka­posvár felszabadulási asz­talitenisz-emlékversenye. Előbb a fiúk álltak asztal­hoz. A 114 benevezett ver­senyzőből 108-an megérkez­tek. Itt volt mindenki, aki­nek a neve fémjelzi a hazai ifjúsági mezőnyt. A későbbi eredmények igazolták a ki­emelési sorrendet. Végül is azok kerülitek a dobogóra, akiket a versenybizottság korábbi eredményeik alap­ján a legjobbnak ítélt. Ta­lán egy eredmény számít meglepetésnek: a selejtező első kiemeltje, Gergely (Cao- miép) vereséget szenvedett a KSI-s Jurefctől. Az egyik Labdarúgó NB I Rp Honvéd—Tatabánya t: 1 0:1) Tatabánya, 400« néző. V.: Lauber. Változatos, jó iramú mér­kőzésen született meg a vendégek győzelme. Góllö­vők: Fischer (öngól), Dajka, illetve Plotár. ▼•ián—Ü. Donja 1:1 (1:9) Csabán Samu tér, 8000 néző. V.: Fekete. Gyenge színvonalú mér­A 47. játékhét nyertes szel­vénye: 1, 1, 1, 2, x, 2, 2, x, x, x, x, 1, x, + 2. 13-1-1 találatot 11 fogadó ért el. Nyereményük egyen­Gőnczy Mózes belépett a pártbizottság agitprop-osz- ttályvezetőjének ajtaján. — Szabadság! Jó napot kí­vánok. — Szabadság! — felelte a kopaszodó osztályvezető, gyulladásos szemét fölemelve a cigarettafüst-felhőből. — Mi járatban, Gönczy elvtárs? — Először is köszönöm, hogy fogadni méltóztatott. — Jól van, jól van. Mi nem méltóztatunk, az a régi rothadt feudál-kapitalista Horthy-rendszernek volt a szokása. Mihozzánk bárki be­jöhet .... ha a portán been­gedik. Szóval? — Szikra elvtárs, talán méltóztatik tudni, ,hogy a de­mokráciának én töretlen híve vagyok. Már a múlt érában is voltak emiatt kellemetlen­ségeim. — Igen-igen. De azért ma­ga csak kapitalista volt. Vagy nem'.’ — Kérem, ha én azt akkor tudtam volr*i, hogy az egy­ágom Szosznyák, a másikon a BVSC-s Kreinhardt haladt feltartóztathatatlanul a dön­tőig. Ott kettejük nagy csa­tájából Szosznyák került ki győztesen 2:1 arányban. ö lett tehát a ranglistaverseny győztese. Valamit a somogyiakról: A Rákóczi fiataljai közül Ba­lázs (képünkön, jobbról) jól szerepelt. Sikerült feljutnia a főtáblára, ahol balszerencsé­jére a későbbi győztes Szósz- nyákot kapta ellenfeléül Tő­le nagy, csatában szenvedett vereséget 2:0-ra. A többiek közül Limbek, Agócs, Pál L., valamint a Somogy sámli Vaj­da és a nagyberki Rák már az első mérkőzésen elbúcsú­kózéserC vesztett állásból mentette meg az egyik pon­tot az Űjpest. Góllövők: Morgóé, illetve Fekete. az nb i Állasa 1. Videoton 14 9 3 2 28-1« 21 2. Bp. Honvéd 14 8 4 2 23- 9 20 z. Ü. Dózsa 14 6 7 1 27-16 19 4. Rába ETO 14 6 6 2 30-23 IS 5. Tatabánya 14 7 3 4 19-18 J7 fi. Csepel 11 5 4 5 19-15 14 7. MTK-VM 14 5 3 6 23-23 13 8. Pécsi MSC 14 4 5 5 18-20 13 S. Haladás 14 5 3 C 17-22 13 10. Vasas 14 4 4 fi 15-17 12 11. Zalaegerszeg 14 4 4 fi 14-17 12 12. Ferencváros 14 4 4 fi 22-27 12 13. SZEOL AK 14 4 4 6 16-22 12 14. Diósgyőri VTK 14 2 fi fi 11-21 10 15. NYVSSC 14 3 3 8 15-24 9 IC. Voflán SC 14 2 5 7 Ifi-29 9 ként 150 709 forint. 13 talála­ta 42 fogadónak volt, ezekre egyenként 57 830 forintot fi­zetnek. A 12-esek 1070, a | 11-esek 88, a 10-esek 27 fo- I rintot érnek. szer bűn lesz, hát sosem let­tem volna. Most már eső után galagonya... De érde­meim is voltak, kérem. — No, jól van. Miben se­gíthetek? — Hát először is: hoztam valamit. — Micsodát? — Tessék várni, mindjárt behozom. Gönczy kiment, fölvette az ajtó mellett a falnak támasz­tott képet és nyögve becipel- „te. A hüledező elvtárs szeme láttára falnak támasztotta és lebontotta róla a csomagoló­papírt. Ott állt Rákosi elvtárs na­póleoni tartásban, szürke öl­tönyében, joviálisán mosoly­gott a rama közül, csak úgy csillogott rajta a lakk. — Nagyszerű! — kiáltott fel Szikra elvtárs, és mind­járt átrohant a másik szobá­ba. a harmadikba, odacsődí- tette az egész folyosót. Az elvtársak egymás háta mö­gött nyújtogatták a nyaku­aott Szomorú és Pari A. is egyszer győzött. Később nem kisérte szerencse szereplésü­ket. A ranglistaverseny do­bogósai: 1. Szosznyák (Dél- ép), Kreánhardt (BVSC), 3. Varga (Postás) és Harczá (Cegléd). A lányok mezőnyéiben 1 (Ki­én rajtol talk. Itt nem volt tel­jes a hazai élgárda, ugyanja benevezésük ellenére Bátorfi és Bolvári II. a Tolna« VL, két kiválósága nem érkezett meg. A többiek viszont igen. Itt sem volt sok meglepetés. A tolnai Kaiser magabiztos játékkal, simán legyőzte a Statisztika válogatott játéko­sát, Böhmőt A KapoepLast versenyzői közül Gazdag, Krauszt (Tol­na) Podpinkát (Bp. Sparta­cus) legyőzi«, majd kikapott a válogatott statisztikás Gál­tól. Vadál, Szemző (Bp. Spar­tacus.) és Kövendi (Nagyba - tony) legyőzése után a spar- taousos Demetertől kapott ki 2:1-re. Németh előbb Káder­rel (Nagykanizsa), és Bíróival (Bp. Postás) 'szemben ért el sikert, majd a főtáblára ju­tásért 2:l-re kikapott Máté­tól (Bp. Postás). Garbóczi sem jutott a főtáblára, Szőnyegi- tól (Bp. Spartacus) szenve­dett vereséget ugyancsak 2:1- re, miután korábban legyőzte a komlód Nagyot, és a 31. sz. fi oítók versenyzőjét, Balogh II-t. Tehált csak Gazdag ke­rült föl' a főtáblára. A döntő Nagy és Kaiser között jó mérkőzést hozott A fővárosi asztaliteniszezőnek meg kel­lett küzdenie 2:1-es győzel­méért. A végső sonrend: 1. Nagy K. (Statisztika), 2. Kai­ser (Tolnai VL), 3. Szigeti (VM Közért), és Braun - (31. se. Építők). kát, és elragadtatásuknak adtak hangot, miközben Gönczy Mózes a háttérbe húzódott — Na, hol az az elvtárs, tessék csak idejönni — invi­tálta a kép mellé Szikra. — ö hozta! — mutatott rá dia­dalmasan, mintha Gönczy az ő alkotása lenne. Melegen megrázták a kezét, gratulál­tak neki, mint születésnap­kor szokás. Egészen zavarba jött, de az agitprop osztály- vezető szerencsére kiterelte a többieket, és így megint egyedül maradtak. Gönczy halkan megszólalt. — Én ezt a képet maguk­nak adom. — Derék dolog — vereget­te meg a vállát Szikra. — Volna azonban egy ké­résem. Egy aprócska kérés, aminek teljesítése csak egy szavukba kerülne. — Mi lenne az? — Kérem, nekem jófor­mán mindenemet államosí­tották. Tudomásul vettem az új idők szavát. Maradt az a kis trafik, meg a szőlőm a Zselicben. Nem nagy: hat­száz négyszögöl az egész, egy kis , présházzal. Azt hallot­tam a tanácselnöktől, hogy rajta van egy listán, elveszik. Nem emeltem szót a bolt­jaimért, üzleteimért, há­zaimért. De kérem, ezt a ki* Ünnepeltek vasárnap a fo­nyódi középiskolás diákok A Karikás Frigyes Gimnázium és Szakközépiskola diákott­hona az 1982—83-as tanévben meghirdetett versenyben megszerezte a Kollégium cí­met. Tartalmas, jó munkával érte ezt el a diákotthon ne­velői közössége, a diáktanácsi és a tanulók közössége. Ahogy ünnepi beszédében Sótonyi Sándor, a megyei tanács művelődési osztályá­nak vezetője ismertette, a fo- nyódi diákotthon az 1968— 69-66 tanévben a SZOT által eladott két épületben, negy­venkilenc tanulóval kezdte meg működését. Most éppen tizenöt éves az intézmény. A mai százegy fiatalból álló közösség kinőtte az épülete­ket. Jelenleg három helyen: a továbbképzési intézetben és két régi épületben laknak a diákok, rossz tárgyi felté­telek között. A Károm kollé­giumi részt több kilométer választja el egymástól. Tanár és diák nagyon várja tehát, hogy mielőbb birtokukba ve­szőlőt hagyják meg, hogy öreg napjaimra már ne szo­ruljak teljesen mások könyö- rületére. Szikra bólogatott. — Megvizsgáljuk a kér­dést. Nem ígérek semmit, csak annyit: odafigyelünk. Mi tagadás, nem volt vala­mi nagy bizalommal Gönczy Mózes, ahogy az épületet el­hagyta. De az is az igazság­hoz tartozik, hogy szüret után már teljesen megnyu­godott, mert senki sem be­szélt többet arról, hogy a szőlőhegyen államosítások lesznek. Mindig utálta a főifordu­lást, a zajongó rendbontást. A háború megtanította a nyugalom tiszteletére. Pedig most már napok óta tünte­tések, szobordöntögetések, vöröszászló-égetés volt a di­vat a városban. Akadozott az áruszállítás is. Új lengyel ci­garettákat kapott meg bol­gárokat. A legkedveltebb az Arda és a Rhodophe voltak, de ezekből is kevés. A szom­szédos utazási irodának va­laki kővel bedobta az abla­kát. Nem tudta miért, de azt megértette, hogy az 5 kiraka­ta sincs biztonságban. Ezért bezárt. Lehúzta a redőnyt, és elhatározta, hogy jár egyet. (Folytatjuk.) hessék a továbbképzési inté­zetet, ugyanis itt működik majd a kollégium. A középiskoláskollégium lakói i a rossz körülmények ellenére sem tétlenkedtek. Megszűnt a nevelőhiány; jó hangulatú, alkotóképes peda­gógusgárda jött össze. Ennek eredményeként számottevően fejlődött a diákotthoni mun­ka. Egy év alatt teljesítették a kollégiummá válás főtéte­leit. A íonyódi kollégiumi élet sajátossága a szakcsoportL rendszer, amely az önkor­mányzatba illeszkedik. Célja a szabadidő hasznos eltölté­se, az önképzés, valamint a speciális önkormányzati fel­adatok megoldása. Jelenleg hét szakcsoport van: a rádió, a könyvtár, a fotó csoport, a szerkesztőbizottság, a kony­hai, a kézimunka- és a most alakult színjátszókor. A tanulók társadalmi mun­kája is hozzájárult a diákott­hon fejlesztéséhez, önerőből készült el a sportpálya, a B- épület teraszai, a beton lép­cső és járda, a kollégiumi könyvtár teljes berendezése, a rádió kiépítése, a stúdió­berendezés. Emellett sok ki­sebb munkát is végeztek. Je­lentős a művelődési ház és az ifjúsági klub kérésére végzett társadalmi munka is. A tartalmi munkában a közösségi élet és az önkor­mányzat emelkedik ki. Alap­ja a pedagógusok előrelátó tervezése, amelybe bekapcso­lódtak a tanulók is. Figye­lembe veszik az intézeti KISZ-bizottság akcióprog­ramját, az előző évi tapasz­talatokat, a tanulás, a pihe­nés, a szabadidős programok helyes arányát. Példamutatóan dolgoznak a kisebb és a nagyobb közös­ségek. A rendszeres értéke­lés, a jó és a kiváló közösségi címek odaítélése, az okleve­lek és ajándékkönyvek segí­tették a tanulmányi munkát. Az avató ünnepségen Mi- halics Veronika, a megyei KISZ-bizottság titkára zász­lót adott át a fonyódi kol­légistáknak. Az eseményen részt vettek Somogy közép- iskolás kollégiumainak kép­viselői, és szalagot kötöttek a zászlóra. A színjátszókor a vasárna­pi- ünnepségen lépett föl elő­ször, nagy sikerrel. Bemutat­ták a többi szakcsoportot is. melyek ugyancsak eredmé nyesen tevékenykednek. Ambrus Ag ­j Nukleáris katasztrófa tv-filmeii Több mint ötvenmillió amerikai hangolta vasár­nap televíziós készülékét az ABC hullámhosszára, ahol „Másnap” címmel ar­ról láthattak filmet, mi történne egy atomháború kirobbanása után. A Missouri állambeli Kansas City elleni elkép­zelt atomcsapás dramatizá- lása' művészi színvonalát és módszereit tekintve nem sokban különbözött a vi­lágszerte ismert amerikai katasztrófafilmektő). Így a közönség és a sajtó rend­kívüli érdeklődése foként azt a félelmet tükrözte, hogy a téma — az atom­háború lehetősége — a je­lenlegi világpolitikai hely­zetben sajnálatosan idő­szerű, s hogy az Egyesült Államok kormánya nem tesz eleget a nukleáris ka­tasztrófa megakadályozá­sára. A „Másnap” a jelek sze­rint puszta kérdésfeltevé­sével is rendkívül kelle­metlen a Fehér Háznak. Reagan elnök ezért külügy­miniszterét, George Shul- tzot küldte az ABC stúdió­jába, hogy közvetlenül az adás befejezése után a kor­mányzat stratégiáját men­tegesse. Shultz minden igye­kezete az aggodalom le­csillapítását célozta. Az atompusztulás látványa a miniszter szerint a nuk­leáris háború elfogadha­tatlanságát bizonyítja, ám szerinte az. hogy az elmúlt 38 esztendőben ilyen hábo­rú nem tört ki, „az Egye­sült Államoknak köszön­hető”. Shultz azt mondotta, hogy kormánya rá kívánja venni a Szovjetuniót: csat­lakozzék „az atomleszere­lést szolgáló amerikai erő­feszítésekhez”. Mint isme­retes, a Szovjetunió igen sok javaslatot terjesztett elő az általános és teljes leszerelés megvalósításara, vagy részleges leszerelésre, mindenekelőtt a nukleáris fegyverek eltiltására, a nukleáris leszerelésre s ezek kivétel nélkül az Egyesült Államok ellenállá­sa miatt nem valósulhattak meg. A nukleáris fegyver­kezés terén mindig Wa­shington kezdeményezett Erre is utalt Carl Sagan, világhírű amerikai csilla­gász és filozófus a Shuitz- nyilatkozatot követő tv-vi- tában, rámutatva: az atomleszereléshez az ut nem vezethet a fegyverke­zésen keresztül, mint azt a Reagan-kormányzat tagjai akarják elhitetni. Robert McNamara volt amerikai , külügyminiszter, aki ugyancsak nyilatkozott a tv-filmbcn érintett glo­bális problémákról, üdvö­zölte a filmet, mert — mint mondotta — meggyő­ződése, hogy az amerikai nép nincs tisztában az atomháború veszélyével. McNamara szerint a vi­lágban felhalmozódott 40 ezer atomfegyver mellett az „elrettentés” doktrínája tarthatatlan. Helyette a po­litikai stabilitás fokozására lenne szükség, tehát az atomfegyverek bevetésének kísértését és kockázatát kellene kiküszöbölni. b. r. Mozdony vezetők vetélkedője Három ország ifjú moz­donyvezetőinek vetélkedőjét nyitották meg tegnap Zá­honyban. A MÁV helyi üzemigazgatóságának KISZ- esei által szervezett prog­ramban a határ menti terü­letek csehszlovák, szovjet és magyar mozdonyvezetői ad­nak számot elméleti és gya­korlati ismereteikről, tudá­sukról. II telitalálat a totón \ljkértf Ctnfra > Egy festmény színeváltozásai

Next

/
Oldalképek
Tartalom