Somogyi Néplap, 1983. november (39. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-22 / 275. szám
A potitika módBMBFB Jómagam alig győzte a befogadni az információéi áradatát, de gondolom, senki sem unatkozott azon az összejövetelem, ahol húszam ülték körül a hosszú asztalt, és felelősséggel nyilatkoztak jelenről, jövőről, politikáról, módszereikről. Még csak fárasztónak sem nevezhetném ezt a találkozót, pedig jó három és fél óráiba telt, mire tó-ki szóhoz jutott és vázolta saját munkaterületének leglényegesebb vonásait, a szakmabeliek és a megyei pártbizottság első titkárának jelem létében. Együtt voltak, együtt gondolkodtak az állami gazdaságok igazgatói és párttiiká- rai, S e szó alatt, hogy „együtt”, nemcsak a mostani — ilyen összetételben talán az első — közös jelenléte* kell érteni. Jóval több van a fogalom mögött: a politika szándéka, módszere, és várhatóan folytatódó gyakorlata, amely bizalomra épül és mellőzi a mendemondákat; amely a nyfltszáni eszmecserét. teksmb a közös cselekbe* kimdúkípaintjeaiBik; az őszinte tájékoztatást, a a fegyelme* a héftközraaips munkában. rrámyrtásbam, ha közösen tósalakrtott platformon alapozták meg. Nem snaretnéraP magam túlzásokra ragadtatná, náracs ok na. hiszen a kezdeti lépések nem kJegeoek, eöenfeezfieg: nagyon m egybeesnek a politika elvi alapjaival. Voltaképpen egy módszer kezdeti lépéseinek tanúi nőttünk mindahány»), % tatán nem tévedek, hogy a folytatás nem marad ei. A módszer azonban csak eszköz: a megközelítési az ösztönzés, az együtt gondo&ndas és cselekvés megalapozása. (Más esetekben íeioJdhataittam gátja is lehet!) A tartalom nem függőt Tenithetö ettől, de jóval fontosabb. Ha eredményeket várunk, akkor az a gazdaság, a gazdálkodás, a- mánk* sikerei ben, életűnk javulásában lesz mérhető ... Meglehet, kissé hosszának tetszik a bevezetési mégsem kerülhetem el, hiszen ezek azok a benyomások, amelyek — azt hiszem — valameny- nyíünkfcem elraktározódtak. Figyeim kell rájuk... Ami a kötetlen eszmecsere lebonyolításának módját illeti, aligha lehetne mással jeBemezni, iránt azzal, hogy ilyen nyűtszávűséggel, szakmai hozzáértéssel, örömöktől vidnüva és gondok között gyötrődve, de derűlátóan és elszánt akarattal; visszaszólva és vitatkozva, bírálva és javaslatok áradásával kell találkoznia a társadalom minden csoportjának, rétegének ahhoz, hogy megyénk mielőbb küáfoaljon viszonylagos elmaradottság ábóL Ahhoz; hogy tiszta, kedvet adó legyen a légkör mindenütt, s hogy a visszahúzó erők mielőbb elveszítsék a talajt lábuk alól. Sokszínű információ hangzott el, jóllehet a jelen levők közül senki sem volt tájékozatlan. Bár az is igaz — figyeltem az arcokat —, any- nyira az állami gazdaságok igazgatói sem ismerték egymás eredményeit, gondjait, módszereit, hogy időnként föl ne kapták volna a fejüket, amikor tárnák valami új ötletről, javaslatról számolt be vagy gazdálkodásúiknak egyik-másik bevált módszerét emlegette. Volt miből meríteni, lehetett tanulni egymástól. A gazdaságok belső életéről nem vokt tájékozatlan Klenovics Imre sem, aki — kérdéseiből, észrevételei bői jól érzékelhetően — „készült” erre az eszmecserére. Kíváncsisága inkább arra összpontosult: miként látják ők, a pobbiikai, gazdasági vezetők helyzetüket, a jövő útját. A megyei pártbizottságnak nyil- vánvalóam hiteles, pontos ismerete van mezőgazdaságunk e meghatározó központjainak tevékenységéről. Talán mégsem árt megemlíteni néhány momentumot arról: mi foglalkoztatja tíz állami gazdaságunk vezetőit. Most már nem lehet panasz, múlt korábbiul: sajnos, rnaguk is jól érzékelik hazánk nehézségeit. De nem keseregnek, nem panaszkodnak emiatt, hanem tudják, hogy mi a dolguk. Nem élnek gondtalanul. A nemzetközi piacon bekövetkezett árzuhanás terhes, és újszerű tettekre sarkall. Nem „felmondott leckeként”, hainem konkrét elhatározások, tervek birtokában emlegették a jobb munkaszervezést, a munka- időalap termékenyebb kihasználását, az ipari ágazatban tett előrelépés szükségességét, a termékszerkezet- váltás gondjait, a talajminőség javításának halaszthatatlanságát. (amelyhez keveslik az állana támogatást). Sok millióban mérhető^ örömteli változásról adtak számot az energiaracionalizálást illetően, és nem dicsekvéssel, de magabiztosan mondták ei: milyen erőfeszítések árán sikerűit kivédeniük a gazdaságokat ért különböző stresszhatásokat. Számot adtak különböző — objektív és szubjektív okokból bekövetkező — átmeneti te®iklásotoröi is, ám rögtön hozzátették: ezek semmiképp sem hathatnák ki a kővetkező évek gaadá Beadására. Különösen a gyümölcstermelő gazdaságok vehetői vetetté föl, hogy többet és frissebben keU tudniuk a piaci viszonyok elakadáséról; mások nem vitatták a szabályozók módosításának festik- ségességét, ám jobbnak te- tanák. ha vatemivel ritkábban következnének be, hogy hosszabb távon és megalapo- zottebban tervezhessenek. Voltak, akik az alkatrészellátás rendszerét bírálták, mások a szerződéses fegyelem helyzeténél adtak számot, és sok másról, amelyeket felso- róbra szinte lehetetten. Megnyugtató volt - «*»tem természetes —, hogy egyetlen feteaóialó sem feledkezett meg a dolgozó emberek közösségeiről, áldoeat- vá Hálósukról; a vezetés állapotáról, a fiatal szakemberek tevékenységéről, a szocialista demokrácia fejlesztéséről, amely valamennyiük tiszta szándéka és kötelessége. Nem lehetett véletlen /— bár nem az elégedetlenség jele volt —, hogy Klenovics Imre csupa olyan kérdést tett föl, amely » ©ondókra utált és egyben feladatokat jelölt Ezek közül is hadd mondjak ei néhányat Milyen a halastavak állapota Somogybán? Hogyan. ítéli meg a lakosság azt a segítséget, amelyet a tez-eknek adnak a gazdaságok? Milyen az együttműködés közöttük ? Milyen a vezetők belső és külső kaptaolatrendsizere? Az üzemi pártbizottság hogyan ítéli meg a vezetés színvonalát? Hogyan működik a gyümölcstermesztési rendszer, és .másutt: vannak-e még belső villongások.. . ? Köntörfalazásra nem lett volna mód, de szándéka sem senkinek, hogy hamis színben tüntesse föl a valóságot. A megyéi pártbizottság első titkára még semmit sem mondott, kérdezett. Mégis mindenki jól érzékelte: ezen a fórumon csak nyílt kártyákkal lehet játszani. De nem játék zajlott! Felelősségteljes eszrrfecsere valamennyiünkért Es említettem már: ennek folytatása 'esz máskor, másutt es mindig, remélhetően hosszú tá von... Klenovics Imre a pártélet- rői, a gazdaságirányításról, személyes nézeteiről és munkamódszeréről fejtette ki véleményét, és a döntések végrehajtásában az egységre helyezte a hangsúlyt, Gondolára, ennek megszilárdítása volt e találkozó legfontosabb célja is. S hogy szándékát indokolja, kifejtette: — Vitatjuk vagy sem, bárhogy értékieljüfc megyénk helyzetét: bizonyos értelemben az elkésettség állapotában vagyunk.. Ha nem sikerül hátrányainkat időben telsza- motes, akkor bosszú ideig stagnálásra kell berendezkednünk. Nem hiszem, hogy bárki felelősséggel ez utóbbit választaná ... Kifejtette, hogy milyen hallatlanul fontos szerep vár megyénk állami gazdaságaira, s ezt indokolta a megye politikai vezető testületének véleményével, az állami gazdaságok tevékenységének értékelésével. Elismerésre méltó eredményekről, előrelátásról és kezdeményezőkészségről, kockázatvállalásról és elkötelezett munkáról beszélt, a gazdaságok meghatározó szerepéről, s a kommunisták tevékenységéről, akiktől példamutatást kért és azt, hogy elkötelezettségüknek megfelelően, határozottabban álljanak ki a párt politikája mellett. Nem közhely, ha azt mondom: jó hangulatú eszmecsere volt ez. S a terem — ahol húsz politikai, gazdasági vezető ült a hosszú asztal körül — nem más, iránt a bizalom, s az együtt gondolkodás, a közös cselekvés kohója. j B Cső az útelágazásnál. Hatalmas gödröket ástak a budapesti csatornaépítő vállalat munkásai a Marcalit a Balaton-parttal összekötő főútvonal elágazásánál. Az egyik óriás lyukba sínem járó gép került, a gödröt pedig kígyózó csövek veszik körül. Ezeket » Dunántúli Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat emberei tették oda. Földbe szúrt karvastag „tűk” szívják ki ötméteres mélységből a talajvizet, hogy szárazon tudjanak dolgozni * társvállalatok szakemberei. Marcali, Mechanikai Művek Változások idefén Nem jutott még révbe egészen a Mechanikai Müvek Marcali Gyáregysége, de a hajót, amely korábban többször a partnak ütközött, most már jó útra terelte a révkapitány, s ha lassan is, de halad a biztos kikötő felé. Herczog Ede gyáregységvezető elmondta: — A nagyvállalat idei várakozásának megfelelünk, s erről talán elég is ennyi, mert bennünket most már elsősorban 1984 érdekel. Nagyobb változás okát élünk át, ezekről ma még korai volna részleteket mondani; önállóbb lesz a gyár és szervezetileg is megerősödik. Persze az átszervezés mit sem érne biztonságos termelés nélkül. Aláírt szerződésekkel ki van töltve a kapacitásunk, jövőre tehát nem lesznek murtícaellátott- sági gondjaink. Az ideinél 10— 15 millió forinttal nagyobb termelési értéket fogunk létrehozni LÉPÉSVÁLTÁS Törekvő fiatalok Népművelő barátaimtól hallom: a fiatalok manapság százszor is meggondolják, mivel töltsék el szabad idejüket. Sorolják a művelődés iránti érdeklődés lanyhulásának okait. A mindenáron és gyorsan gyarapodás vágya «leköti őket. Pénz, pénz, pénz! Ennyi lenne hát? A közelmúltban sokszor találkoztam ezzel a kérdéssel, ha a harminchoz közelítőkkel váltottam szót. Városon és falun a fiatalok gondjaival, örömeivel, kudarcaival és sikereivel ismerkedtem. Világossá vált, hogy elenyésző kisebbségben vannak azok, akik a tízezer forintos (nemhogy százezres) betétkönyveiket emlegetik. Többségük törekvése kiicecmeregrú a gondokból, okosan élni fizetéstől fizetésig. Találkozásaim egyedi példáknak is tekinthetők, de így vagy úgy valamennyiben föl- sejlik az előbbre lépés gondolata. Nagyon fontos: legtöbben tudják, hogy csak kemény munkával juthatnak előbbre. VÁROSON Városi ismerőseim közül is sokan keresik az életkor üi- mények javításának járható útjait. Természetesen nem lehet máról holnapra mindenki maszek zöldséges vagy épp árufuvarozó két tehergépkocsival. De szakmájukban mind többen vállalnak másodállást vagy bedolgoznak a kisiparosoknál, összecsengő vélemény, hogy a szolgáltatás felé orientálódnak a legtöbben. F. egyik kaposvári nagyvállalatnál dolgozik; harmincéves, lakótelepen lakik. — Ipari kismühelyt akartunk szervezni a ház alagsorában. Nyomorultan üresek ezek a tárolók. Nem kaptunk rá engedélyt. Hegesztő a szakmám, tödnek mellékkeresete* tósajioim. Nem mentem el maszekhoz, a vállalatnál a hulladék anyagokból kerítést készítettem. Az idén ez a negyedik. Munkaidő után a vállalatnál csinálom a fuslt, persze ha kell valami a főnöknek, *z. is el- késeiüi. Egy másik barátom furcsa ötlettel lepett meg nemrég. Ismer a környéken egy kihasználatlan halastavat, beszélt a gazdálkodó szervvel, bérleti díj fejében kivenné három évre. Kacsákat tenyésztene, az egész család beszállna; a tavat már vagy tíz éve nem használják. Két hét után lógatta az orrát. Mint mondja, a gazdálkodó is szimatot kapott, húzódozik a szerződéskötéstől. Csak az először beígért bérleti díj összege tetszett nekik... Bsaálteai feisagetetó 6atalernfcerrei, a*s a modem technikájú, fúrásos, beönté- ses szigetelésben látja a jövőt. Más a primőrök termelésére, a világkötészetre a szépen mutató ikebanákra esküszik. Ötletek Nemcsak a családos fiatalok, hanem a két kaposvári főiskolán tanuló diák ismerőseim között ie szép számmal vannak akik munkát vállalnak vagy szívesen vállalnának Korrepetálást, éjszakai műssakot, takarítást és a fizikai munkák szeles skáláját említik Vannak persze, atóRr gpwsan szeretnének meggazdagodni. Szörfkölcsönző — emlegette tavasszal egyik bará- >m a nagy pénzt sejtető, varázslatos szót. Aztán mégsem nyitotta meg balatoni villa jakiban a kölcsönzőt, mart kiderült, sokkal olcsóbb áHamrt szerveztek a közelben. Most a szépségszalont hozza szóba, ha üzletre terelődik a szó. — Abban van a dohány — mondja —, és nyomatékül a jól kereső gyermekáényké- pészeket említi. A jég hátán, is megélne, mondják rá mindenhol. Foglalkozott már farmerrel, kvarcórával, zseb- számátógéppei, csinált diszkót, üzletelt CT-kel, forgatta személyautóit. Kevesen tudják azonban, hogy csa k a nagyapja halála óta veti föl a pénz... Fiatal házaspár tómerősom közül a férj kereskedelmi képzettségű. Ahogy egyre följebb lépett a ranglétrán, fizetése araiéi kevesebb lett — Boltosként hét—myodcez- nőnfc ie megvolt, főként amikor a Balaton -parton dolgoztam. A forgalom után szép pénz járt Hogy az asszonynyal együtt egy tejesládán aludtunk a raktárban, mert nem akartunk albérlete* fizetni az a mi dolgunk. Végezte az iskoláit tanulta a vezetői feladatot ám a legutolsó találkozásunkkor újra franciasaláta volt az ebéd. mamba, megint boltosok vagyunk az asseomnyal. Képtelen voltam irányítani, még ha csak öt emberről volt is szó. LeJketlemöl jártam dolgozni. öt évet kihagytam, most megint gürizünk egy kicsit. Nem szokatlan a munka. Befess József (FolyUtjmkJ 1984-iben változatlan létszámmal. — A gyáregység gondja nemcsak az volt, hogy néha kevés munka jutott az ittenieknek, hanem az is, hogy a meglevő szellemi és technikai fölkészültséghez nem illő, kevésbé igényes termékeket voltak kénytelenek gyártani. — Ezt nem tagadjuk. S egy csapásra nem is tudunk „kidobni” néhány egyszerűbb gyártmányt. Egyelőre még a piac diktál, azt készítjük, amit kérnek tőlünk, még akkor is, ha értékesebb, bonyolultabb dolgok gyártására volnánk képesek. De nem akarunk ilyen kiszolgáltatott pozícióban maradni : magasabb műszaki színvonalú, újabb termékek gyártására is készülünk, és jövőre fokozatosan átallunk néhány új gyártmányra. A kondenzátorüzem termelése egyre nagyobb arányt képvisel, és fémipari. termékeink között is több lesz a színvonalas gyártmány. — Ha egy évre néznek előre, akkor biztonságos terepet látnak maguk előtt. De vajon megtalálták-e a gyáregység számára már azokat a termékeket, amelyekről bizton mondhatják: több éves perspektívát jelentenek? Hanyecz Imre műszaki vezető válaszolt a kérdésre: — Igen óvatosan kell fogalmaznom, hiszen -nálunk jóval nagyobb és erősebb cégek szakemberei is azt mondják, hogy nagyon ködös a gazdasági látóhatár, több évre jósolni igen merész dolog. S mi már különösen félénken' nyilatkozunk. Van egy sor termékről elképzelésünk. Maga a Mechanikái Művek is az átváltozás hónapjait éli,' megerősödött a központi kereskedelmi szervezet is, tehát jobbak a piaci információink. S ami fontos: többesélyes terveink vannak, legalább az egyiknek teljesülnie kell. Ezért nem neveztem meg konkrétan egy vagy két gyártmányt. Néhány hónap, esetleg -egy fél év is eltelik, amíg a jelenlegi tárgyalások, üzleti manőverek befejeződnek, s lehetséges, hogy a most biztosnak látszó tipp úszik él, a bizonytalan pedig bejön. 1984-re biztonságot teremtettünk. Az így nyert idő elegendő ahhoz, hogy 1985- re és a későbbiekre is fölkészüljünk. L. P. SOMOGYI NÉPLAP 0SSZETRRTÖ BIZALOM
