Somogyi Néplap, 1983. október (39. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-13 / 242. szám
Tárgyalás és pánik Október 1»—2»-in tartják Pekingben a Hongkong jövőjéről folytatott brit—kínai tárgyalássorozat újabb fordulóját. att ideiglenesen megvált tisztségétől és helyettesének adta át a milíciák irányítását. Izraelben attól tartanak, hogy Haddad félreáUása megnehezíti a stabilitás fenntartását a megszállt Dél-Liba nornba n. Haddad egyébként kijelentette, hogy a Suí-hegy- ségben vereséget szenvedett falangista milíciának el kell tűnnie a színtérről. Négy év börtönre ítélték Tanakát Négy év börtönre és 500 millió jen pénzbüntetésre ítélték Tanaka Kakueit, Japán volt miniszterelnökét. A tokiói körzeti bíróság szerdán ítélkezett az ország történetének legnagyobb és leghosszabb megvesztegetési perében. A bíróság bűnösnek nyilvánította Tanakát abban, ,hogy miniszterelnöksége idején a Lockheed amerikai repülőgépgyár szigetországi eladásainak segítése fejében a gyártól 500 millió jent (mintegy 2 millió dollárt) kapott. A tokiói körzeti bíróság egyidejűleg egy évtől két' es fél évig terjedő börtönbüntetésre ítélte a Lockheed repülőgépgyár és Tanaka között közvetítő Marubeni japan kereskedőház három volt vezetőjét, továbbá Tanaka Kakueí egykori személyi titkárát, aki a pénzt adta al korábbi főnökének. Tanaka — miként a többi vádlott is — rögtön fellebbezett, s óvadék ellenében történő szabadon bocsátását kérelmezte. Tanaka elítélése rendkívül kellemetlenül érinti a hatalmon levő pártot, s személy szerint annak vezetőjét, Na- kaszone miniszterelnököt, aki sokak szerint Tanaka támogatásával került a pártelnöki és a kormányfői székbe. San, akik befektetéseik biztonságát és megtérülését tartják szem előtt;, szinte kézzel fogható közelségben van. Ez magyarázza, hogy az elmúlt hónapokban már valóságos pánikhullám söpört végig a koronagyarmaton. A gazdasági növekedés üteme 1982-ben ötödére esett az előző évihez képest. A hongkongi dollár törtépelmi mélypontra csúszott, egy esztendő alatt mintegy 30 százalékkal gyengült. Megingott a sokáig élénk ingatlanpiac, s hozzáértők szerint egyre többen foglalkoznak a kivándorlás gondolatával. Újabb Kormányellenes tiltakozó akriósorozat kezdődött Chilében. Képűnkön: több ezer, Pinochet ellen tüntető fiatal diák és munkás felvonulása Santiagóban. (Telefotó: AP—MTI—KS) Nemzeti megbékélési konferencia tanácskozik a libanoni helyzetről A hbanon« kormány szerdai ülését követően bejelentették, hogy csütörtökön Bejrutban megkezdi munkáját s nemzeti megbékélési konferencia előkesizatő bizottsága. A polgárba borús ellenfelek magasszintű találkozójának időpontját egy héttel későbbre tűzték ki, egyelőre a helyszín megjelölése nélkül. Szpi- rosz Kvprianu ciprusi államfő szerdán felajánlotta: Cipruson találkozzanak a szemben álló libanoni vallási-politikai csoportok képviselői. Szerdán hajnalban kiújultak a kedden kezdődött harcok az észak-libanoni Tripolíban a reakciós iszlám egyesülési mozgalom fegyveresei és kommunista csoportok között. A város nagy részében megbénult az élet. Szerdán izraeli harckocsik és csapatszállító járművek hatoltak be az Avaii folyótól északra fekvő AI-Haruib térségébe, ahol keresztény- falangista és drúz müicisták állnak egymással szemben. Izraelben — az állami rádió beszámolója szerint — nyugtalanságot keltett, hogy Szaad Haddad órnagy, a Tel- Aviv zsoldjába szegődött déllibanoni .bábhadsereg parancsnoka egészségi okok miA „megváltó” Palásthy-terv 12 millió munkanélküli az EGK-ban, 30 millió a nyugati országokban összesen. Az iskolapadokból kikerülő, fiatalok nagy részére állás- talanság vár, segélyen temgő- dés, a fölöslegesség érzete. Alapvetően új elgondolásokra, gazdasági megoldásokra volna tehát szükség. Ezt kínálja — legalábbis saját és hívei értékelése szerint — a leuveni katolikus egyetem magyar származású tanára, az 52 éves Thomas Palásthy. Tervezetét 1977- ben kezdte kialakítani, az EGK brüsszeli központja felkérésére, a munkaidőalap lehetséges uj elosztásának vizsgálatával. Ezek eredményét néhány év múlva rendszerbe foglalta össze: a „Palásthy-terv” .azóta fogalom. A PaJásthy-féle varázsszó: munkaidőcsökkemtés a termelés növelésével. A terv szerint a termelő és szolgáltató üzemek, intézmények éjjel-nappali és évi 365 napos működésre térhetnének át, miközben az egyes dolgozó napi hat órát vagy kevesebbet töltene munkával. Ezt változatlan fizetésért tenné, ugyanakkor a vállalat és az állam leépíthetné az egész költséges szociális intézményrendszer (betegsegély, munkanélküli segély stb.). így eltekinthetne az erőteljes adóztatástól. A dolgozók—vállalatok— állam háromszög viszonyát kellene így teljesen új alapokra helyezni, „a kártyák újraelosztásával”. Mindenki adna és kapna, s végül megtalálná számítását, mert „az egyéni érdek hosszú távon mindig egyezik a közérdekkel” — hangoztatja a tervezet kidolgozója. Tény, hogy a munkaidő- csökkentés, a 30 vagy 35 órás munkahét szerepel a nyugat-európai szakszervezetek programján, és a/ EGK-intézmények is pártolják, nagyon óvatosan. A számos tárgyalási forduló alatt ugyanis kiderült, hogy Peking — bár nem fukarkodik a megnyugtató ígéretekkel — a szuverenitás ügyéről még tárgyalni sem hajlandó. London ezért. eleve kénytelen a kompromisz- szumos megoldás felé hajlani, hiszen a falklandihoz hasonló erőpolitika alkalmazása szóba sem jöhet. A kérdés így csak az., hogy milyen kompromisszumra nyílik egyáltalán lehetőség. A hongkongi vezetés abban reménykedik, hogy másodlagos eredményekkel (például a őrit fennhatóság megszüntetésével, a kínai zászló használatával stb.) sikerül legalább időlegesen meghosz- szabbítani a jelenlegi status quo leglényegesebb elemeit. E reményt egyes pekingi nyilatkozatok is alátámasztották. Magasrangú kínai vezetők többször kijelentették: Hongkong megőrizheti szabadkikötői, pénzügyi és kereskedelmi szerepét, saját pénze nemzetközi fizetőeszköz maradhat, s meghagyják helybeli igazgatási apparátusát. Más kijelentések szerint viszont a szuverenitás és a tényleges kormányzás elválaszthatatlan: természetesen mindkettőt Peking kívánja gyakorolni. Távolról sincs tehát köny- nyű dolga a tárgyalódelegációk tagjainak, a két fél, véleménye a legtöbb ponton változatlanul meglehetősen távol esik egymástól. London pozícióit ugyanakkor egy jelentős tényező javíthatja, mégpedig a hongkongi és a tajvani kérdés rendezése között mutatkozó párhuzamok. Peking ugyanis nagyjából a Hongkongnak szánt modellt ajánlja a Kínai Köztársaságnak is, így itteni lépései egyfajta iránymutatóul szolgálhatnak Tajpej számára. Megt figyelők nem kétlik: ameny- nyiben súlyos problémák merülnek fel a hongkongi kérdés megoldása során, netán Peking erő alkalmazása mellett dönt, akkor nem számíthat a Tajvannal való „békés újraegyesülésre” sem. Sz. G. Ha valaki a hagyományos vicc stílusában akarná összefoglalni a területileg kicsiny, ám gazdaságilag annál fontosabb távol-keleti brit koronagyarmat sorsáról London és Peking között folyó megbeszélések állását, valahogy így fogalmazhatna: van egy jó és egy rossz hírem ... A jó: A Thatcher miniszterelnök-asszony tavaly őszi látogatásával megkezdődött kínai—brit eszmecserek a meghatározott ütemben haladnak, a felek immár a második tárgyalási szakasz ötödik meneténél tartanak. A rossz hír: a jelek szerint eddig vajmi kevés előrehaladást sikerült elérniök. Pedig a két delegáció eleve korlátozott célkitűzéssel kezdett kétségkívül nehéz feladatához. Nem közvetlenül azt vitatják meg, hogy mi legyen az 5,5 milliós városállam leendő pontos stá- > túsza, hanem egyelőre csak abban igyekeznek megegyezni, hogy milyen intézkedésekkel lehetne fenntartani Hongkong veszélybe került stabilitását. A két problémakör persze nehezen választható el egymástól, s ez a siker esélyeit is jócskán csökkenti. Áz alapképlet egyszerű: alig 14 év múlva, 1997 közepén lejár annak a múlt század vegén kötött szerződésnek az érvénye, amelynek alapján Nagy-Britannia a Hongkong kilenctizedét kitevő úgynevezett „Űj Területeket” bérli. Peking ragaszkodik hozzá, hogy ekkor visszanyerje szuverenitását a teljes terület felett, s egyelőre nem világos, milyen garanciákat kész nyújtani arra az ígéretére, hogy az anyaországhoz való visszatérés nem fogja érinteni Hongkong politikai és társadalmi berendezkedését. Vagyis, egyszerűbben szólva, Kína a felségjog visszaszerzéséért cserében — már csak saját kereskedelmi érdekében is — meghagyja a tervek szerint „különleges közigazgatási övezetté” váló városállam kapitalista rendszerét. Mondhatnánk, másfél évtized még tekintélyes idő, van idő az álláspontok közelítésére. Ám egy ekkora periódus csak a mindennapi életben tűnik hosszúnak, az üzletemberek számára azonA tárgyalási folyamat kezdete: Margaret Thatcher és Csao Ce-jang miniszterelnök találkozója. II helsinki folyamat visszafordíthatatlan Dr. Rudolf Kirchschläger, az Osztrák Köztársaság államfője négynapos hivatalos látogatáson a Német Demokratikus Köztársaságban tartózkodik. Ausztria szövetségi elnöke Erich Honeckemek, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsa elnökének 1980 novemberében tett bécsi látogatását viszonozza. A kölcsönös államfői látogatás önmagában is valami nagyon lényegeset érzékeltet: azt, hogy a semleges Aiisztria és a Varsói Szerződéshez tartozó NDK között nem egyszerűen normális, hanem kifejezetten szívélyes kapcsolat létezik. Ez a megállapítás 1983 őszén természetesnek tűnik mindenki számára. Pedig — nemcsak történelmi, de emberi mércével mérve — nem is olyan régen még nem volt magától értetődj a Német Demokratikus Köztársaság és bármely tőkés ország magas szintű látogatásokban is kifejeződő, intenzív együttműködése. A kicsit is idősebbek jól tudják, hogy az első német munkás—paraszt állam csak a hetvenes évtized elején nyert nemzetközi jogi SOMOGYI NÉPLAP normák szerint is „világmé- retü polgárjogot”, méghozzá a Helsinkihez vezető enyhülési folyamat egyik első és mindmáig egyik legnagyobb vívmányaként. Pedig az NDK a hetvenes évtizedig is dinamikusan fejlődő ország volt, amelyet akkor is a földkerekség első tíz ipari állama között jegyeztek. A hidegháború közegében azonban a NATO- hatalmak több mint két évtizeden át megakadályozták az NDK elismerését, mint ahogy igyekeztek megakadályozni a második világháború egyéb következményeinek tudomásul vételét Európában — és nemcsak Európában. A helsinki dokumentum aláírói elsősorban éppen ezeket az alapvető realitásokat szentesítették állam- és kormányfői szinten. Ezen a zaklatott őszutón jó arra gondolni, hogy az enyhülés számos jelentős vívmánya ellenáll minden Poto- mac-parti támadásnak és palában visszafordíthatatlannak bizonyul. A Kirchschläger- látogatás is bizonyság rá, hogy az egyik ilyen kikezdhetetlen vívmány a szocialista német állam nemzetközi helyzetének feltartóztathatatlan felértékelődése, politikai és gazdasági kapcsolatainak szüntelen bővülésé. H. F..
