Somogyi Néplap, 1983. október (39. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-29 / 256. szám
Suhai Pál Min! álnbás herceg Mint álruhás herceg,, úgy járok én a földön, üt. Oly révetcgen, tétován, mint aki álmodik. Mint holdkóros a háztetőn, csipásan, álmosan, de aki áll a mély fölött, s le nem zuhan. Nem is tudom, mi tart, mi óv, mi véd engem itt, szájában hordja életem, mint macska kölykeit. Talán ha fölriadnék hirtelen, a mély magához rántana, de így, fehér ruhában és gyanútlanul megyek tova. Csak bólintok, hogy így van ez, öröktől fogva létezem, s hogy váltamra pillézik hajam, már észre sem veszem. Új könyvek A Corvina Kiadó új soro zatot indított A népművészet mesterei címmel. A sorozat első kötete A két Ka- poli-t mutajta be Doma- novszky György tollából. E kötet egyébként a neves néprajztudós utolsó alkotása, a szerző a kötet szerkesztése közben hunyt el. A somogyi idősebb és ifjabb Kapoli Antal, a magyar népi pásztorfaragás mindmáig legkiemelkedőbb mesterei, összegezték ezt az évszázados hagyományú művészetet. Munkáik nemzeti kultúrkin- csünk legértékesebb darabjai közé tartoznak. Doma- novszky nemcsak e két utolérhetetlen fantáziájú és ügyességű népművészt mutatja be, hanem munkásságuk révén a magyar pásztorfaragást is. A Gondolat Kiadó ikét sorozatot is indított a magyar néprajz megismerése érdekében. A Magyar Néprajz-sorozatban egy-egy olyan tájegység népi kultúráját mutatja be az Ormánságtól az Őrségig, a Szigetköztől a J ászságig. Másik népszerű sorozata A magyar néprajz klasszikusai. Herman Ottó Halászélet, pásztorkodás, Kiss Lajos A szegény ember élete, Katona Lajos Folklór-kalendárium című könyve után a legutóbbi, a kilencedik kötet egy eddig nélkülözött művet tesz ismét közkinccsé: Győrffy István műveinek bő válogatását. Győrffy István a .magyar népi műveltség jeles kutatója, az alföldi népélet legjobb ismerője volt. Az az épület, ahova egy kiállítás ünnepélyes megnyitójára tértünk be, egyszerre bensőséges és reprezentatív. A burkolatok, a bútorok, a berendezés, a helyiségek harmóniája, szépsége a magyar belsőépítészek alkotó fantáziáját dicséri. Az épület: a Szovjet Tudomány és Kultúra Háza, amelyet száz- és százezrek ismernek országszerte. A ki-* állítás: Magyar művészek a Szovjetunióról. A megnyitón Ivan Ivanovics Bagyul, a szovjet nagykövetség tanácsosa mondta el, hogy a ház belső terének kialakítása magyar alkotók munkája, vagyis a ház kezdettől fogva közös tevékenységet folytat velünk, magyarokkal. A kiállítás a Szovjet Tudomány és Kultúra Házának tízéves évfordulója alkalmából nyílt meg a két ország képzőművészeti szövetségének és a Magyar— Szovjet Baráti Társaság közös rendezésében. Ez a kiállítás, amelyen ötven magyar képzőművész kétszáz alkotása szerepel, sorban a százhetvenhetedik. Kiss István, a Magyar Képzőművészek Szövetségének főtitkára a kiállítás lényegét úgy fogalmazta meg nyitó szavaiban, hogy az a Szovjetunió iránti tisztelgés, vallomás a két nép emberi, érzelmi kapcsolatairól. Nem hivalkodó, ám reprezentatív, intim és bensőséges. Az alkotások műfaja a legkülönbözőbb: festmények, szobrok, grafikák, érmék, plakátok láthatók a ház kiállítótermében és az előterek falain. A művészek több nemzedéke van jelen Uitz Belátói, Mészáros Lászlótól. Bortnyik Sándortól a leg- fiatalabbakig: Pusztai Ágostonig, Szemethy Imréig. A kiállítás nem deklarál, nem tematikus: magyar tájakat, parasztházakat is láthatunk voiogdai, moszkvai városképek mellett r r Georgij Moszkvin Játék egy kapura — Szeretettel köszöntöm a kedves szurkolókat! Tudósításunkat a Lét-arénából közvetítjük. A pályán, tölünk balra, megjelenik a fővárosi család összes rokonaival, barátaival; jobbról, a térben és időben egyaránt létező, sodró erejű gyakorlati élet. A családnak még nincs igazi csapatkapitánya, de a meccs kezdetekor már megszületőben van a csodalény. A család bemelegít. Az apa, kondíciónövelés céljából légnyomáskamrában edzi feleségét; Vova bácsi közvetlen beszélgetést folytat az egészségügyi miniszterrel, Kida és Mása néni szaporán, kitartó hévvel ostromolják a Babakelengye raktárát. Érezhető, az egész család tervszerűen, egy emberként készül az Élettel való ösz- szecsapásra. A hozzáértők szerint nagy erőegyensúlyeltolódás tapasztalható... Figyelem! A Lét-arénában megjelenik Borik. Épphogy világrajött, de győzelmi esélyei, pozitívnak látszó küzdőképessége révén a pályára lépés pillanatában látszik: övé a pálma. így hát Borik megadja a kezdő kiáltást, a mérkőzés elkezdődik. Borik már egyéves korától családkapitány. Szilárdan kezében tartja a vezetést, jól helyezkedve, célratörően futkos a lét-terepen: bölcsődéket, óvodákat váltogatva jut el a speciális francia tagozatos iskolákba. Lehetőségeinek összetettségét lehetetlen felsorolni: italok, jó cipők, bőrkabát, japán karóra, nagy teljesítményű hangzóeszközök tulajdonjoga aktív párviadalra ösztökéli az élettel. És Borik befejezi az ts- kolát. A szülőkre nehezedő nyomás erősödik. Most, az élet pozícióit az egyetem dékánja egyengeti. Ám Borik erre a térfélre is szeretne betörni. Már majdnem kapun belül érzi magát, holott a felvételi még hátra van... De semmi vész! Telefon Vova bácsinak. Aztán még egy telefon. Ezúttal azonban Masa néni a hívó fél. A dékán ellenáll... Micsoda megfeszített mérkőzés! Vajon ki kerül ki ebből a párviadalból győztesen? E meditativ pillanatban érkezik a segit- ség, Petya bácsi személyében. Neki bejárása van a minisztériumba... A rektor ajánlására Borikot fölveszik, íme, az ilyen ragyogó kombináció csak sikerrel járhat! Az összetartó család örökös nógatása közepette Borik minden szemeszteren túljut. Már egészen közel áll az egyetem befejezéséhez, kiadós rendbontás miatt 15 napi elzárásra ítélik. Állja-e a család az élet eme oldal- barúgását? Ajaj! A család egy kicsit bemelegít, nekirugaszkodik, és Borik néhány óra múlva visszatér az arénába. A fenti kis közjáték után Borik előadóként az egyetemen marad. E pozíció megszerzése után a család szinte vérszemet kap; újabb rohamra indul, offenzíváját kiterjeszti az élet egész területére. Az élet, egyik oldalról nemcsak szilárdan védekezik, hanem lendületes ellentámadásba is átmegy. Ugyanis Borik kocsival elgázol « járdán egy járókelőt. Hosszan tarló, csendes magányra van kilátása, amit — úgy látszik — az összetartó család sem tud megakadályozni. Csakhogy az arénában váratlanul megjelenik Petya és Fegya bácsi, s tartalék játékosként mentőakcióba lendülnek: visszapasz- szolják Borik rúgásait. S micsoda átadások! Ezek a cselek — tananyagként — valószínűleg bekerülnek a kriminalisztikai tankönyvbe! Nemcsak a legfőbb ügyészség számára fontos tudnivalókat, de a kvalifikált útbaigazításokat is tartalmazni fogja. És a bíró (ság) a nagy játéktól való hosszú eltiltás helyett enyhe bírsággal sújtja Borikot. Borikot jnost már nehéz lesz föltartani. Testben, lélekben megerősödve, megizmosodva fitogtajta egyéni tudását, nekifutásait ragyogó cselekkel kombinálja: egyik munkatársát a másik után gáncsolja el... és elegáns manőverekkel védi meg disszertációját. A nézők ordítanak. Az első félidő a végéhez közeledik, és Borik gyözelrr>.° már nyilvánvaló. A Tudományos Minősítő Bizottság döntése értelmében Borik jutalompihenőt kap, hggy kellőképpen erőt gyűlhessen és fölkészülhessen egy jelentős külföldi útra. Közvetítésünk ezzel végei ért. Minden jót kívánunk! F'?rdít®H*: Bar*« *«íália Eötvös József fogadalma Nagyapja, báró Eötvös Ignác, kegyetlenkedéséről és. szigorúságáról vált hírhedtté. 1022-ben a kancellária őt küldite Nyitra megyébe, hogy szavaztassa meg a megyegyűléssel a hadiadók fölemelését Azzal kezdte a dolgát hogy a legkiválóbb embereket Uzovács Jánosi alispánt és Ocsikay Ignác szol- gabírót elfogßitta és börtönbe vettette, azután fö loszlatta és katonasággal kergettette szét a megy egy ű lést, mert nem akarta megszavazni az adót. Mikor a megyeház nagytermébe lépett, óriási ingerültség tört ki a jelenlevőkből. „Halál reá!” kiabálták, s a báró halálsápadtan áíit az ajtó mellett, majd körüi- tökintebt a dühös embereken, kik láttára egyre csak harsogták: „Ki vele! Halál reá!” Hirtelen egy fiatal köznemes előugrott, és kivont karddal a királyi biztosra rohant. „Segítség!” kiáltott most már ő is. A katonaság, amelyről jó előre gondoskodott, megmentette, a fiatal nemest, ki le akarta ütni, elfogták. De neve azontúl még gyűlöltebbé vált az egész országban. E családi hagyományt folytatta ugyanezt a nevet viselő fia. Éppoly gőgös volt. Az udvar iránti fölitétlen engedelmességet örökölte apjától, s vele a szigorú természetét is. Ö Sáros megyében kegyetlenikedett, ahova a ko- lenalázadás idején küldték ki királyi biztosiként az elégedetlenség elfojtására. Feladatát akként oldotta meg, hogy akire a legcsekélyebb vétséget rá tudták bizonyítani — felakasiztaittia. Ha ilyen embert vittek eléje, mindig elhangzott a mondat: „Amice cardssime, eras pendebis!” (Kedves barátom, holnap függni fogsz!). A nemzet nem felejtett... Gyermekkorában ugyan semmit nem tudott meg Eötvös József arról, a gyűlöletről, amely családjával szemben az egész országban elterjedt, de “amikor a budai gimnáziumiba beíratták, azonnal tapasztalhatta. Helye az első padisorban volt. Társai minid elhúzódtak tőle. Dühösen kérdezte: „Miért nem ültok ide, hol eddig ültelek?” Egyik osztálytársa válaszolt: „Hazaáruló unokájával nem ülünk egy padiban!” A gyermek arcát láng borította eL. Jól hallott? Hogyan? Ö hazaárulónak volna unokája? Mit árulhatott el, mit nem becsült eléggé nagyapa? Kérdés kérdés után, s egyre izgatattabban várt választ, de senkitől nem kapott. Méltatlanságnak érezte az elhangzott, szavakat, a szégyentől és a fölindulástól reszketve ért haza. Rohant, már-már az illendőségről is megfeledkezve tért be a há- zitanitó szobájába, és zokogva ismételte a sértést, amely- lyel az iskolában illették. „Miért nem ülnek velem egy padban? Hiszen az lehetetlen, hogy a kedves, jó, öreg nagyapa hazaáruló. Ugye nem igaz?” Várta, sürgette a tagadást, ismételte újra meg újra az utolsó kérdést, s számára egyre inkább úgy tűnt, hogy már állítás, hogy társai tévedtek, rosszindula- túak... Nevelője végire elszánta magát a válaszra. Hazudni nem akart, s mint a haza iránit lelkesülő ember, azt sem szerette volna, ha a gyermek apját vagy nagyapját követi. Kertelés nélkül, egyenesen mondta tanítványának: „Bizony igaz. Haza- áruló az apád is, nagyapád is. Ügy látom, te it k 1*^ szel bizonyosan, mert még magyarul sem tudsz jól beszélni!” Kegyetlen felelet volt... Annyira, hogy még a zokogást is elállitotta, hogy bele- lehéredett a fiú, s úgy tűnt, rögtón elhomályosul előtte a világ. Csak ült, mereven, szótlanul. De a szavak őrüle- tes gyorsasággal váltogatták egymást agyában... „Haza ... magyar... Mi az a haza, hogy el lehet árulni?... De hát árulni csak megfoghatót lehet. Hol fogható az a haza... Birtok lenne... emberek ... vagy más?” Ügy érezte, belülről feszíti, szorítja valami. Egyre jobban erőlködött, hogy megtalálja a választ, hogy megértse: mi a haza? Kérdezze újra nevelőjét? Nem, magának kell megfejtemé a titkot... A tanító látta, mi megy végbe a fiúban. S azontúl csak magyarul beszélt vele, olvastatta a Családi lapok és az Atheneum példányait, A magyar nemzet csinosodás- át, Virág Benedek munkáját a Magyar századokról... A mélyen érző és fogékony fiú előmenetele gyors volt. Napok alatt pótolta magyar beszédben hiányosságait, s másfél hét után senki nem mondhatta, hogy nem tud jól magyarul. Két hét múltán az iskolában odaállít tanulótársai elé: „Fiúk! Esküszöm nektek, hogy egész életemet az édes, imádott magyar haza boldogságának fogom szentelni! Dolgozni, küzdeni és harcolni fogok érte!” A hatás fergeteges volt. id A fiúk, akik szinte rá sem néztek, köszönését sem fogadták, lelkesen és kipirult arccal sereg lettek köréje. Hirtelen váltókra emelték, .és úgy hordozták körül a tanteremben. „Éljen, éljen, éljen!” Nem bántotta, nem csúfolta többé senki: Az esemény annyira beíródott léikébe, hogy sohasem engedte hazafiúi érzéseiben meginogni. Azért ham,“ mert névelője, Pruzsinsz&y József gondoskodott arról, hogy a mag szárba szőlek énjén, hogy a bővülésre késztető eseményeket és eszméket egyre alaposaiban, mélyebben megismerje A francia honiból érkezett „li- be,rté”-t, amelynek magyar követőd között a nevelő is ott volt. A fiúval sokszor kisétált a budai Vérmezőre, s ilyenkor elborult homlokkal mutogatta a szomorú helyeket: „Itt végezték ki őkét, hóhérpallossal. Martinovicsot és hős társait. Vedd le n kalapodat! Áldott legyen emlékük!” A gyermek meghatottam vette le kalapját ée sóhajtotta: „Áldott legyen emlékük!” Évekkel később tovább erősítette benne az érzést a pesti egyetem tanára, Horváth István. Eötvös ezt írta róla : „Ki egyszer hallá a tudós férfiút, midőn mindent, ami nagy és dicső volt a világon, fajunkhoz tartozónak, a magyarok által elkövetett- nek állttá: az kételkedhetett mestere állításain, de azon óriási honszeretet hatalma, mely a tudóst elragadta,, elragadta tanítványait is. Nemi volit tanítóink közt egy sem, toi töl annyian tanulták volna a hazát szeretni, mint amennyien ó tőle.” A későbbi életút, tettei éa könyvei bizonyították, hogy a fiatal Eötvös jól megtanulta nevelői szavait, s nem tért el iskolai fogadalmától. Lacika András Matyiké Sebestyén József Kőrózsa-koszorú Kegyetlen és iszonyú ősz. Halottaim a hantok alól: Csepeli, Tóth, Kiss, Pintér, Kőszegi, Ángyán — száz éve ott vonul a téren át — agyamba, sejtjeimbe; micsoda mélységek ösztöne szerint e famíliák!? Tüzet védek és szíveiket. Itt kint a szőlőhegyen: a szervetlen színén tanulom a rendet, s törzsökig otellók magja emel — e dzsungel — s a fagyott lápok, akár egy gyűjtemény, szavamra felel az árok ... Villog a fejfa, s e lét utáni ábra csontomig ragyog; » zöld standokat járom, perzseli térdem, néma nővény ' mint hálók szemein porzó-szemalórok. Magyar művészek a Szovjetunióról Kiállítás a Szovjet Tudomány ős Kultúra Házában Bortnyik Sándor: Vörös május Patay László: A vihar szele
