Somogyi Néplap, 1983. október (39. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-04 / 234. szám
II Kew líorlri csúcs értéhe Loaonoxié Pál:hazaérkezett Budapestre Nyilatkozat lé« zaróktale- rrvény nélkül, de eredményes munkát végezve ' fejeződött be a múlti héten New Yorkban az el ine*w kötelezett > országok. es *> nemzetközi / biztonság prottilémálival foglalkozó álUm-> és • kormányfői értekezlet A New York-ír csúcsot 'Inda ra Gandhi Indiai minász- 1 erei nők kezdemen yezte. V Fel - hívásának: 24 állam- és íkor- mányfőíe tett eleget. A, kötetlen vitában mind a /harmadik világ, mind pedig a szoclalistaewszágok jelenlevő állam- égi kormányfőid a feszültségek ''enyhítésére és a leszerelésre összpontosították figyelmüket Emellett határozott aUa&foglalások hangzottak el egy oíyan igazságosabb nemzetközi gazdasági rend megteremtéséről is, amely enyhítené’ a fejlődő országok helyzetét A vitáiban világosán kirajzolódott, hogy melyik or- szagcssoport az, amelynek gazdasagpo liliké ja i ee stratégiája a fejieszaéet, a békés fejlődés biztosítását, a fegyverkezési hajsza feltartóztatását szolgálja, s melyük az a csoport, .amely gazdasági es strategiai\ érdekel t a miii- tarizálás, az expanzió, a nemzetközi pénzpiaci ellenőrzése éital próbálja érvényesíteni a fejlődő viiág) érdekei ellenében. Jellegzetes záróepizódja volt ennek a „finom megkülönböztetésnek” azaz interjú, amelyet vasárnap Indira Gandhi miniszterelnök adott az NRC televíziós társaságnak. Gandhi asszony kitért a Szovjetuniót egyoldalúan elítélő nyilatkozatok elől mind a koreai repülőgép, mind Afganisztán kérdésében, s azt is világosan tud- tul adta: India a reagani „mindent vagy semmit” fegyverzetkorlátozási taktika helyett a kis lépések stratégiáját részesítené előnyben, mert ez utóbbi a múltban célravezetőnek bizonyult. Indira Gandhi nem volt hajlandó minősíteni Reagan elnök New Yorkban előadott javaslatait, azt viszont kimondta, hogy az Afganisztánban állomásozó szovjet csapatok „nem fenyegetik India biztonságát, senkinek a biztonságát sem fenyegetik”. A New York-i tanácskozás csütörtökön megtartott második ülésén érdekes vita folyt a Nemzetközi Valutaalap é6 a Világbank helyze- , téről, elsősorban Trudeau kanadai kormányfő es Julius Nyerere tanzániai elnök között, Trudeau radikalizmussal vádolta a fejlődő országokat, amelyek a maguk részéről többnyire hangoztatták: nem ezen intézmények felszámolását, csupán funkcióiknak a fsilődő világ 'követelményeihez való nagyobb fokú alkalmazását kívánják. Ez a „kerekasztal-értkez- lel” persze nem oldotta, nem oldhatta meg az ilyen országok gombait, de betöltötte küldetését e gondok napirenden tartásával. A részt vevő országok teljes tekintélyükkel a feszültségek csökkentesére szólították fel a nagvhata Imakat. Gandhi asszony szavai szerint ezek az országok nem óhajtanak részt venni a nagyhatalmak közötti rivalizálásban, de nem' is semlegesek. „Előfordulhat, hogy az egyik csoporthoz közelebb állnak, mint a másikhoz, mert saját érdekeik alapján járnak c'-l.” A New Yorkban elhangzottak alapján az említett érdekek jelenleg is a szocialista országok politikai célkitűzéseihez állnak közelebb. Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke hétfőn hazaérkezett New Yorkból, ahol részt vett az Indira Gandhi indiai miniszterelnök által kezdeményezett állam- és kormánytői találkozón és felszólalt az ENSZ-közgyülés ülésszakán, majd hazafelé rövid időre megszakította útját Párizsban. Munkáspárti őrségváltás A Brit Munkáspárt brig- toni kongresszusa a vezér után új alvezért: is választott. A választás — akárcsak Kinnock esetében, elsöprő többséggel — Roy Hat- tersleyre esett. Hattersley, aid Denis Hea- Jey-nak, * pórt legtapasztaltabb, magát ezúttal jelöltetni nem hajlandó politikusának a tisztet veszi, át, építem 10 évvel idősebb Kinnockml A bal-közép és a jobbközép vezető politikusainak a munkáspárt élén való „öez- szepárosítása” a tlényegert tekintve megőrzi a korábbi, •Foot és. Healey szénnélye áltat képnriselt „egyensúlyt”. Nefl Klnnockot Roy Hattersley társaságában köszönti híveit És megint Namíbia... Namíbia utx Láttán valószínűleg mar meg sem lepődik az újságolvasó, hiszen alig múlik ed nap, hogy ne , szerepelne a hírekben ez a délnyugati-afrikai ország. Annál inkább csodálkozhat azon. hogy még mindig Afrika utolsó klasszikus gyarmataként emlegetik ezt a területet, hogy a hosszú ' ideje tartó nemzetközi tiltakozás ellenére a dél-afrikai rezsim még mindig megszállva tarthatja ezt az országot. Népe szenvedéseiről és szabadságvágyáról, több évtizedes függetlenségi harcáról megrázó szavakkal szólt budapesti sajtóértekezletén Sam Nujoma, a Délnyugat-afriliai Népi Szervezet, a SW APÓ veié tőle. Végül is mi az akadálya annak, hogy az egykori Délnyugat-Afrika elnyerje függetlenségét? A hazánknál kilencszer nagyobb országot már 1949-ben gyámsági területté nyilvánította az ENSZ, már régóta a namibiai nép törvényes képviselőjének ismert el a SWAPO-i. A világ- szervezet előírta a ia-aftr- kai megszálló csapatok kivonását és szabad választások megtartását. Pretoria fajüldöző kormánya azonban jól tudja, ha valóban szabad választásokat tartanának Namíbiában, abból a SW APÓ kerülne ki győztesen. A másik SOMOGYI NÉPLAP ok, ami miatt a függetlenség megadása egyre késik, gazdasági. Namibia ugyanis Afrika ásványkincsekben egyik leggazdagabb területe, s hosszú ideje dél-afrikai és más tőkés monopóliumok aknázzák ki a bányákat — busás haszonnal. Végül van egy harmadik indíték is: Namíbia stratégiai helyzete. Itt köthetnek ki az Afrikát megkerülő amerikai és brit hadihajók, innen sikerrel- támadhatók a térség haladó államai, mint Angola, Mozambiki, Zambia. Az USA, Nagy-Britannia, az ENSZ, Franciaország és Kanada, amely az ENSZ megbízása alapján már évek óta a rendezés érdekében kellene, hogy munkálkodjék, ezért nem siet dűlőre tn«ni a kérdést. Képmutató magatartásuk miatt nem jártak sikerrel a Namíbia-érte kezdetek, tólük kap bátorítást a dél-afrikai rezsim a megszállás tartósítására. Hogy mennyire így vám a, bizonyítja: Pretoria — főleg amerikai biztatásra — most a kubai csapatok angolai jelenlétének megszüntetéséhez köti a függetlenség megadását. Pedig Namíbia már rég dél-afrikai megszállás alatt volt, mikor Kuba az angolai nép segítségére sietett — épp a fajüldözők, a szakadás erők romboló tevékenysége miatt. A kubai távozás Angolából kétoldalú megállapodás kérdése, mig a több mint egymillió rusmibiai sorsa nemzetköz üg% K. M. Rugalmasság washingtoni módra avagy egy újabb megtévesztés Francia— afrikai értekezlet A «ranjcnaarezági Vitfcelfoen hétfőn megkezdődött a francia—afrikai csúcsértekezlet Mitterrand francia köztársasági elnök megnyitó beszédében kiemelte: el kell kerülni azt, hogy a helyi konfliktusokban a kelet—-nyugati feszültség tükröződjék vissza, mert ez megnehezíti megoldásukat. Ezzel összefüggésben Namíbiát es Csádot említette. A csádi konflkitusról szólva kijelentette: Franqjaonszá- got az az alapelv vezérli, hogy biztosítani kell minden ország területi integritását, szuverenitását, népének függetlenségéi: a megoldást párbeszéd és tárgyalások útján kell keresni. Az előzetes jelentésekkel ellentétben II. Hasszán marokkód király nem jött el a vitleli konferenciára. A Pravda keddi számában szerkesztőségi cikket közöl .Rugalmasság washingtonimódra — avagy egy újabb tneg- tévejztés" címmel. A cikk szövege a következő. Az utóbbi két hét során Washington széles körben rek'ámozza a közáphaitotávol- ságú atomi egy verekkel kapcsolatos gen-fi tárgyalásokon képviselt, állítólag rugalmasabb álláspontját. E reklám- hadjárat csúcspontja az Egyesült Államok elnökének az ENSZ-ben mondott beszéde volt, ahol az elnök kihirdette a világnak az „új" amerikai álláspont alapvető elemeit. J. V. Andropovnak, az SZKP KB főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnöksége enökének nyilatkozata a Fehér Háznak ezit a lépését elvi alapon értékelve olya-n újabb megtévesztésnek minősítette, amelynék célja: leplezni az Egyesült Államoknak azokat a folytatódó kísérleteit, amik arra irányulnak, hogy Európa térségében a közérshatótávolságú atomeszközök terén meglévő egyensúlyt a NATO javára bontsák meg. De Washington szüntelenül „ködösít” — szemmel láthatóan arra számítva, hogy homályosan megfogalmazott kijelentéseikkel es a tények elhallgatásával a nem kellőképpen tájékozott emberekben azt a benyomást keltheti, mintha az Egyesült Államok álláspontjában valóban végbementek volna valamiféle komoly változások — a javulás irányában. Miről van valójában szó? Lehetséges, hogy az Egyesült Államok végül:* arra a következtetésre jutott, hogy el kell állnia új atomrakétáinak európai telepítésétől? Egyáltalán nem. Csakúgy, mint edddg, most is azt javasolja. hogy mindössze ártól szülessen megállapodás: mennyivel csökkenjen a szovjet középhatótávoleágú rakéták száma, és hány amerikai rakéta európai telepítésével egészítsék ki a NATO már meglévő nukleáris fegyvertárát. Akkor talán Washingtonba felismerték azoknak a kísérleteknek a hiábavalóságát, amelyek azt akarják elérni, hogy a Szovjetunió ne követelje az angol és a francia atomfegyverek számításba veteiét, feledkezzék meg arról, kire irányulnak ezek a fegyverek ? Semmi ilyesmiről szó sincs. Az Egyesült Államok továbbra is kategorikusan megtagadja az an-gol és francia rakéták, s az atomfegyvereket célba ju-ttat-ó repülőgépek számításba vételéi Csakúgy, mint eddig, nem akarja tudomásul venni azt a teljesen maga tói értetődő tényt, hogy a Szovjetunió — megállapodás útján, ha az Egyesült Államok hajlandó erre, vagy anélkül — de mindenkeppen rendelkezni fog az e vegyvereket megfelelő módon ellensúlyozó potenicállal. Es senkinek, semmilyen módon nem fog sikerülni megfosztani a Szovjetuniót ettől az ellenerőtől. Így tehát semmiféle változás nem ment végbe az Egyesült Államoknak a két alapvető kérdésben elfoglalt álláspontjában — az amerikai rakéták telepítésének, és az angol, illetve francia nukleáris fegyverek számításba vételének tekintetében. Akkor miről von egyáltaGázszünet! Értesítjük tisztelt gázfogyasztóinkat, Hogy 1983. október 1-én 12 órától 18 óráig az alábbi településeken: BALATON ALIG A. SlOFOK-KILITt, BALATONFÖLDVÄR, BALATONSZEME3, BOGLARLELLE GÁZSZÜNETET TARTUNK. Kérjük, hogy a gázsziinct idejére gázkészülékeiket szíveskedjenek zárva tartani. KÖGÁZ ÜZEME, KAPOSVÁR !an szó az elnök és a többi amerikai hivatalos személyiség nyilatkozatában, miről szóljj-ak ezek a nagyhangú megnyilatkozások? Vegyük sorjában. ELŐSZÖR: Mint ismeretes, a fenti két alapkérdéssel kapcsolatban elfoglalt — jogellenes és egyszerűen irreális — álláspontját Washington úgy egészítette ki, hogy — mintha csak azért tenné, hogy méginkább fo- íogadhatatlanr.á tegye a Szovjetunió szépiára — „jogot formál” annyi új amerikai rakéta európai telepítésére, amennyivel a Szovjetunió rendelkezik nemcsak az ország európai, de ázsiai részén együttvéve. . Természetesen a kérdés ilyetén feltevésében semmilyen logika nincs, mivel a Szovjetunió keleti területein levő középhatótávolságú rakétáknak semmi közük Európához. Ottani elhelyezésüknek megvan a maga oka. Nos, megszületett a döntés: ezt a nyilvánvaló ostobaságot, amit „globális hozzáállásnak” neveztek el, bizonyos mértékben álcázni kell. Most a „globális hozzáállás” helyett „globális meny- nyiségi határokról” beszélnek, ami közérthető nyelvre lefordítva a következőt jelenti: az Egyesült Államok ez esetben is be akarja bizonyítani, hogy „joga van” a már meglévő, európai és ázsiai előretolt telepítésű atomeszközei kiegészítéseként ugyanannyi középhatótávolságú új rakétát telepíteni, amennyi ebből a fegyvertípusból összesen van a Szovjetunió egész területén. Az Egyesült Államok jelenlegi álláspontjának minden „újdonsága” és „rugalmassága” abban áll, hogy mosit, ahogy látható is, azt ígérik: nem összes rakétájukat telepítik Európában, hanem azoknak csak bizonyos hányadát — a többit pedig —, ahogyan az elnök bejelentette — „valahol másutt”; az Egyesült Államok vezetőinek magyarázataiból kitűnik, hogy ez a „valahol” a Szovjetunió területeinek közelében lenne. Ha Washington nyelvén ezt „rugalmasságnak” nevezik, akkor az orosz nyelvben az ehhez hasonló esetekre van egy sokkal ideillőbb kifejezés : „édesmindegy”. MÁSODSZOR: Az Egyesült Allanök és a NATO jelenlegi tervei 'szerint — mint ismeretes — 572 közép- hatótávolságú nukleáris eszközt akarnak telepíteni Európában (108 darab Pershing—2 ballisztikus rakétát és 464 darab földi telepítésű manőverező robotrepülőgépet) S íme, most ünnepélyesen kijelentik, hogy abban az esetben, ha a Szovjetunió „áldását adja” mondjuk 450 és nem 572 amerikai rakéta telepítésére Európában, és mas, a Szovjetunióval határos területeken, és beleegyezik abba, hogy saját rakétáinak számát megfelelő módon csökkenti, akkor az Egyesült Államok viszonzásul hozzájárul ahhoz; hogy tanulmányozza: milyen ösz- s Beállításban telepíti az említett két íagyvertípust. Ezen álláspont alapját az a teljesen elfogadhatatlan kitétel képezi, hogy az Szovjetunió csökkentse rakétáinak számát, az Egyesült Államok viszont telepítheti saját rakétáit.- Emellett teljesen homályos megfogalmazásokat alkalmaznak, olyanokat, amelyek szabad kezet adnának az Egyesült Államoknak a Nyugat-Európá- ban telepítendő Pershing—2 rakéták számának meghatározásában. Ez ellentétben áll az olyan, nyugaton terjesztett híresztelésekkel, miszerint az .Egyesült Államok esetleg teljesein eláll e rakéták telepítésétől. Ha mindez Washington nyelvén „konstruktív megközelítés” — akkor hétköznapi, emberi nyelven ezt a legteljesebb cinizmusnak nevezik^ HARMADSZOR: Az Egyesült Államok mind ez idáig ragaszkodott ahhoz, hogy az európai nukleáris fegyverzet korlátozását célzó bármely megállapodás csak a földi telepítésű közép-hatótávolságú rakétákra vonatkozzék. Az Egyesült Államok, arra törekedve, hogy megőrizze a NATO jelenlegi fölényét a középhatósugarú — nukleáris fegyvereket hordozó — repülőgépek számát illetően, minden alap nélkül síkra szállt amellett, hogy ezen repülőgépeket ne vonják be a megállapodásba. Most az Egyesült Államok — mintegy „szívességet” téve a Szovjetuniónak — kinyi] atkozitatta készségét, hogy megvizsgálja e légi hordozóeszközök bevonásának lehetőségét a megállapodásba. Ezt a „készségét” azonban Washington a Szovjetunió számára eleve elfogadhatatlan feltételekhez kötötte. Először is. a Szovjetuniónak el kellene fogadnia az Egyesült Államoknak a rakétákkal kapcsolatos álláspontját, beleértve az új amerikai rakéták telepítését Európa* ban és másutt. Már ez is elég ahhoz, hogy világossá váljék: a légi eszközök kérdésében elfoglalt amerikai álláspont „újdonsága” csupán illúzió. Másodszor, a megállapodás szerinti korlátozás nem vonatkozna valamennyi középhatósugarú repülőgépre, csupán az amerikai fél által önkényesen 'kijelöltekre. Ennek kapcsán az Egyesült Államok neim csinál titkot abból, hogy milyen lenne ez a kijelölés. A megállapodásnak ki kellene terjednie valamennyi szovjet középhatósugarú repülőgéptípus:-a; ugyanakkor kizárnának a megállapodásból több száz olyan amerikai gépet, amely Nyugat-Európában, vagy az európai partoknál tartózkodó anyahajókom állomásozik, a ugyancsak kizárnák az Egyesült Államok NATO-szövet- sgeseinek valamennyi légi hordozóeszközét. Most, amikor különösen felelős magatartásit követel az Európát fenyegető veszély elhárításának feladata, amikor gyakorlatilag eldől a kérdés, milyen irányban fejlődik tovább az európai helyzet — az európai biztonság megerősítésének, a háborús veszély csökkentésének irányában, vagy a fegyverkezési verseny további fokozása, a konfrontáció további erősödése felé — Washington ismét demonstrálja, hogy nem törődik a népek igazi vágyaival. és nem akar megállapodást. És az Egyesült Államok militarista politikáját semmiféle, az állítólagos „rugalmasságról” hangoztatott szólamokkal nem lehet leplezni. Ahhoz, hogy a tárgyalások kedvező fordulatot vegyenek és sikerrel járjanak, nem a szavakkal való zsonglőrködő* kell, sem az, hogy a másik félre olyan álláspontot akarjanak rákényszeríteni, amely számára elfogadhatatlan. Az igazságos, becsületes megállapodás eléréséhez olyan politikai akaratra van szükség, ami a nukleáris szembenállás szintjének tényleges csökkentését célozza, szigorúan betartva az egyenlőség és egyenlő biztonság elvét Ez az az álláspont, amit a Szovjetunió az európai nukleáris fegyverzet csökkentéséről folyó tárgyalásokon, képvisel, lefektetve építő jellegű javaslataival a nukleáris fegyvertárak radikális csökkentésének útját — ami teljes mértékben megfelel » népek legátfogóbb érdekeinek.