Somogyi Néplap, 1983. október (39. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-27 / 254. szám
7 Emberségből vizsgázunk Este hétkor csörgött a szerkesztőségi ügyelet telefonja. Egy kaposvári férfi arról számolt be, hogy a Zalka Máté utcában még délután figyelmesek lettek egy töpörödött nénikére, aki súlyos batyuját a járdán vonszolva órák óta alig néhány métert haladt. „Nem hagyott nyugodni a látvány. Még most is itt vacog a házunk előtt. Hívtam a mentőket, de azt válaszolták, nem az ó dolguk. Kerestem. a rendőrséget, ott is azt mondták, nem tudnak mát tenni. Kitől kérjek hát segítséget ? Az öregasszony máért csak akkor juthat meleg, helyre, ha edüti aa autó, vagy edkövet valamit?” A zavarba ejtő kérdésre a he lyszínem sem tudtam válaszaim. Egy orvos ismerős közbenjáráséra végre ígéretet kinptunk: kijön az éjszakai orvosa ügyelet Míg a kocsit vártuk, sikerült kiderítem, hogy a néni özv. Z. Istvánná, 75 éves, Orcában lakik, ahol háza is van, az viszont nem derült ki, hogyan került a kaposvári utcára. „Miért nem hagynak nyugodtan, tegnap éjjel is a szabad ég alatt voltam, mégsem fagytam meg. Erős vagyok ám én, sohasem féltem a munkától.. Elmondta, hogy gyerekei nincsenek, a férje meghalt. Azért nem akarja, hogy haza vigyük, mert másnap reggélre pénzt vár a postára ... „Nekem megvannak a magam útjai.. Várni kellett a kocsira, így egy óra múltán már csak ketten topogtunk a nyirkos hidegben. „Hiszen maga megfázik, fiatalember! Jó langyos teát kell ilyenkor inni. De nem ám forrót. Én is fázom, de az én lábam legalább jól be van Csavarva rongyokba. Magának is adok, ha akarja...” A megérkező orvos ugyancsak zavarban volt, mit tehetne. Végül is nyomatékos kérésére a kórházban fogadták be a nénit, aki bár magatehetetlen volt, továbbra is igyekezett elhárítani a segítséget. Másnap a rimányi tanácson elmondták, hogy már tavaly télen is nemegyszer a havas mezőn találták meg a kóborló hajlamú Z. mamát. Segíteni nem könnyű, hiszen háza, nyugdíja van, megélhetésének alapvető feltételei adottak, szociális otthonba pedig nem altar menni. Megoldásra azonban akkor is szükség van, ha a néni a korral néha együtt járó személyiségzavarok miatt képtelen sorsát irányítani, s fölmérni, mennyire önveszélyesek éjszakai vándorlásai. A Kaposvári Városi Tanács szociálpolitikai csoport- vezetője végül is megtette a lépéseket a néni megnyugtató elhelyezése érdekében. Az ügy tehát megoldódott. Felvetődik azonban a kérdés: máért volt szükség az újságíró közbenjárására, az orvos ismerős jó kapcsolataira, a fiátad ügyeletes orvos nyomatékos kérésére? Miért kellett hét ember közreműködése ahhoz, hogy a magatehetetlen asszony meleg helyre jusson? A nénire fölfigyelő férfi segíteni akaró kérésére miért nem tekintette magát senki illetékesnek? Akár oly módon is, hogy továbbítja a jesést a tenni hivatottaknak. A magányos öregek sorsa vaiamenyiünlk ügye kell legyen. A hasonló esetekben mindannyian. vizsgázunk emberségből. Bűé Férc ne Pályázat amatőr képzőm ű vésze kn ek Pályázatot hirdetett a Népművelési Intézet, a KISZ, a SZOT és több más szervezet amatőr képző- és iparművész fiataloknak. A pályázat célja, hogy átfogó képet adjon a mozgalom helyzetéről, változásairól; országos bemutatkozási fórumot teremt az utóbbi három évben készült alkotásoknak, szakmai tanácskozásokon konzultációs lehetőséget ad az alkotóknak. A pályázatra minden egyéni amatőr képző- és iparművész, szakkör és alkotócsoport jelentkezhet az utóbbi három évben készült munkájával. Nevezni festészet, grafika, szobrászat és kisplasztika, iparművészet, környezetié állítási tervek, vizuális kísérletek kategóriában lehet, ez év december 31-éig. A kaposváriak a Killión György művelődési központban, a kaposvári járásban lakók a Somogy megyei művelődési Központban, a siófokiak, barcsiak, nagyatádiak és marcaliak pedig: az illetékes járási-városi művelődési központokban jelentkezhetnek. Az elfogadott munkákból februárban járási kiállításokat rendeznek. A megyei tárlat Siófokon lesz — márciusban. A területi, illetve megyei kiállítások legjobb alkotásait júniusban országos kiállításon mutatják be az ózdi népművelési intézményekben. Ugyanott szakmai tanácskozást is szerveznek az amatőr művészek részére. fl százezredik példány előtt Még ebben az évben eléri a százezredik példányt, s ezzel aranylemezzé válik a Himnuszt és a Szózatot tartalmazó album, amelyet másfél évvel ezelőtt jelentetett meg a Hazafias Népfront és a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat. Kölcsey Ferenc és Vörösmarty Mihály műve korábban miniatürizált könyv alakban is napvilágot látott, a kötetek a Himnuszt és a Szózatot 19, illetve 22 nyelven rögzítették. A kiadás hetek alatt elfogyott. E kezdeményezés folytatásaként került a boltokba a zenei változatokat megszólaltató hanglemez A felvételen felhangzik a Himnusz és Erkel Ferenc e költeményre írt muzsikája, valamint a Szózat prózai előadásban és Egressy Béni zenéjével. Valamennyi felvétel újonnan, az album összeállításának alkalmából készült. A Himnuszt Bessenyei Ferenc és Gálkor Miklós toír mácsolta, a Szózatot pedig Kállai Ferenc és Szabó Gyula. A zenei változatok elkészítésében a Magyar Állami Hangversenyzenekar, a Magyar Rádió és Televízió gyermekkara, valamint énekkara, továbbá a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének fúvószenekara és férfikara vett részt. A művek előadását Ferencsik János vezényelte. Elsőként az országban Békéscsabán rendezett nagyszabású nemzetközi kiállításon a világ leghíresebb hangszergyárainak termékeit láthatják az érdeklődök. A Yamaha, a Hohner, a Fender és a Shadow cégek, valamint NDK-beli, csehszlovákiai és bolgár hangszerkészítők alkotásai nemcsak a zenekedvelőket vonzzák. Bemutató pénteken Margarita — Margitai Ági Átjártunk érte a pécsi színházba. Azt hiszem, mi idétlen kamaszok —* akik mégis olyan áhítattal tudtunk helyet foglalni a nézőtéren — valamennyien szerelmesek voltunk belé. Ö volt életünk első. és talán legcsodálatosabb Júliája. Volt egyáltalán rajta kívül valaki a színpadon ? Talán csak a mérget kotyvasztó patikus, Baranyai LAszló. S láttuk a színésznőt Jacquelinként az Európa elrablása című — méltatlanul feledett. — „izében” ... Akkor még nem volt honos nálunk a musical, honnan is tudtuk volna, hogy azt látunk? Margitai Ági a kaposvári Csdky Gergely Színházban vendégszerepel, a Filmcsillag című operett pénteki bemutatóján lép színre. Van jó ürügyem tehát, hogy beszélgethessek vele. Jó, jó — tudom; képzavar, ha azt mondom, hogy a hangja nekem a dióval hintett, gyerekkori pörköltcukor ízét jelenti. Játékos pszichológusok a személyiség jellemzésére néha a színeket használják. Azt hiszem ő nemcsak külsőre, valahogy belül is barna egyéniség. — A Film, Színház, Muzsika mostani számából tudjuk: „az eaerszeír áldott nyolcadik kerületben.” élt. Fejes Endre vallomásos definícióját használtam. Most éppen a Népszínháziban játszik Fejestől. .. — A Vonó Ignácban özvegy Mák Lajosaiét alakítom Madaras József, azaz Vonó Ignác oldalán. Kiss Manyi egykori szerepe ez. Nagy siker, olvastam a kritikákat. A színházi lapban a gyerekkoráról vallott Margitai Ági. Én először Pécsről faggatom. — Lendvay Ferenc volt az az egyéniség, aki mágnesként vonzott. Miskolcra, Szegedre is vele mentem. Általában én mindig olyan társulathoz szerződtem, amelyben egy vagy több olyan ember dolgozott, aki úgy csinál színházat, hogy az ne csak szóljon valamiről, de újat is hozzon szellemileg, gondolatilag; egyáltalán, élmény legyen a színpadiaknak és a lentieknek egyaránt. Volt egy évad Pécsen, amikor elkövettük azt a hibát, hogy csu-/ pa olyan darabot játszottunk, amely nekünk, akik a deszkákon éltünk, jelentett sokat. El is pártolt tőlünk a közönség. Olyan nagy sikereire emlékeztetem, mint a Ványa bácsi Szonyája, a Koldusopera Pollyja — négy Koldusoperában lépett fel: Pol- lyn kívül volt Kocsma Jenny, s a Nemzeti Liubimov-rendezés eben beugróként Fea- cockné is —, Anna Frank, makrancos hölgy, az Egy szerelem három éjszakája Pe- tőfi-színház-ibéli ősbemutatóján Júlia, Kertész Ákos Szta- nek Editje a Makrában, a Névnapban Joli, az Özvegyelvben is főszereplő, ki tudná mindet felsorolni! A szolnoki revelációerejű Tangóban az anyát alakította. Láttuk ebben Kaposváron is, akárcsak az Albee-remekben, a Nem félünk a farkastól című drámában Martinaként. — Eleven emlékeket hagytak bennünk filmjei is. Láttuk epizódokban és főszerepekben. Most a filmgyár egyik színész státusát tölti be. — Szolnokon szép időszakot töltöttem, ide is egy meghatározó színházi ember személyisége, , Padi Istváné vonzott. Önvemhét óta filmezem, ezt tartja számon a lexikon. Én igazából 76 óta, tartom a pályámon fontosnak ezt. Addig mindig azt írták, jó jó, fiatal tehetség, noha tulajdonképpen már rég nem voltam kezdő a pályán. Áz az 1976-as dátum olyan szerepeket idéz bennem, mint Sándor Pál Sárika, drágám, András Ferenc Végki- ásrusitás című munkája. Aaóta sem hiányzott egyetle* Sándor Pál-filmből sem; mindig más színét mutathatta! meg bennük. Radványi Géz* Circus Maximusának Kurázsi mama szerű cirkuszosnő-; iéveJ újabb híveiket szerzett, Gazdag Gyula az Elveszett illúziók variánsával sen» akármilyen, szerepet kátéit neki. Szék a leggazdagabb évek, melyek igaza kitelj««* dést hozitak pályáján. — Hogyan került a kaposvári Filmcsillagba? — Megkerestek, és é* igent mondtam. Tíz—tizenkét év« járok kaposvári előadásokra. Élmény nekem, hogyan saw- vezödött közönség a társulat köré. Emlékszem, az Ördögökön, a Sütő Andirás-daraá bókban még sokszor negyed házakat tapasztaltam. Most jó házak előtt futnak a prei diukcióik. Élmény ez a kötí>s«j ségi szellem is, melyben mindenki egyaránt fontos; ezért lehet az, hogy hét-nyolc, cso- poirtos színész oly®n kóru*d alkot, mint máshol harminc- negyven ember sem. Valahogy a hitemet erősíti ez a színház, hogy az ideálom nem hamis. Furcsa, hogy úgy tart' « kaposvári bemutatkozástól, mint egy kezdő. De azt hiszem, ez az igazi színész jellemzője: minden bemutatkozás, újrakezdés. V. ti Harmati Sándor MUNKÁSEMLÉKEK Végre nagyüzemben! Egy februári hajnalon — 1929-et írtunk — fáradtan, átfázva fejeztem be az éjszakai hólapátolást, majd fölvettem a munkámért járó szerény összeget. Két műszakot is teljesítettem, és az erőfeszítéstől testem minden része sajgott. Szükségét éreztem, hogy a közeli, korán nyitó büfében felhajtsak egy csésze forró teát. Negyed hét lehetett, és a csellóban rajtam kívül egy-két futóvendég hörpintgette ki szokásos papramorgóját. Teakortyolgatás és melegedés közben jutott eszembe, hogy szombat ellenére meglátogathatnék néhány gyárkaput. Kigyalogoltam a kőbányai Gyömrői útra, ahol a munkanélküliek más munkanapokon tömegesen jelentek meg a gyárak előtt, ezúttal azonban nem voltak sokan. Magam sem tápláltam különösebb reményeket. „Magyar Radiátorgyár” — olvastam az egyik kapu fölötti feliratot. — .„Szántó és Beck mérnökök tűzetés- technikai és fűtőberendezések gyára”. A hideg fokozódott és én topogva melengettem lábaimat. „Egy félórányit várok — határoztam el —, és ha semmi nem történik, hazaindulok.” És egyszerre csak csoda történt. A gyárkapun egy kék munkaköpenyes férfi lépett ki, körülnézett. Kisvártatva — miután látta, hogy rajtam kívül senki nincs a közelben — kezével intve magához hívott. — Munkára vár? — kérdezte. — Igenis — válaszoltam. — Mi a szakmája? — tudakolta. — Szórsz á.m 1 aka- tos-segéd vagyok, itt a munkakönyvem és a munkaközvetítői jelentkező lapom — mondtam most már reménykedve. Okmányaimat átvizsgálta, majd a következőket közölte: — Vasöntödéi mintaiaka- tos-munkára keresek embert. Ha vállalja, fölveszem magát. Gyorsan rávágtam: — Igen, örömmel vállalom. Amikor új művezetőm — Kutor József — bevezetett a gyár mintalákatas-műhe- lyébe, boldogan vettem ét a szükséges szerszámokat Mesterségemet kisüzemben tanultam, és éveken át ha el tudtam helyezkedni, ugyancsak kisüzemben dolgoznám. A Radiátorgyárban a kisüzem légkörétől teljesen elütő, új világba csöppentem. Tanítómesteremnél, a We- kerle-íóle műhelyben megszokott jelenség volt, hogy két-három segéd folyamatos munkát végezhetett. Annyi munka mindig akadt hogy dolgozhattak. A régiek, állandó munkalehetőségük tudatéban és a munkában éveken át szerzett nagyobb gyakorlatuk névén, magabiztosak lehettek. Mindezeken túl jól ismerteik mesterük gondolkodásmódját, esetleges rigolyáit is és alkalmazkodni tudtak. Az új segédek mindezen előnyökkel nem rendelkeztek. Arca törekedtek, hogy megnyerjék a főnök bizalmát, hiszen ez kenyérkérdés volt. Ily módon a régiek és az újak között éles versengés alakult ki minden vonatkozásban. A kenyérféltés állandó feszültség forrása volt, baráti, harcostárs! viszony nem alakulhatott ki közöttük. Ezt a légkört az is elősegítette, hogy a kis mesterek őrizkedtek szervezett munkások alkalmazásától, mert tudták, hogy azok nem néznék tétlenül a kis mester kizsákmányolási manővereit. A munkás a kisüzemben mindig nagyon magárahagyatott volt, nem számíthatott a főnökkel támadt esetleges nézeteltérése idején társai szolidaritására. Egyetlen kapaszkodó volt: a főnöki jóindulat megnyerése. Már az első hetek tapasztalatai alapján megállapíthattam, hogy a radiátorgyá- ri munkások — szemben a kisüzemek dolgozóival — előnyösebb helyzetben vannak .., Űj világot jelentett számomra, hogy beilleszkedve a gyári rnunkáskollektíváb; részese lehettem annak ; küzdelemnek, amelynek cél ja erős üzemi szskszerveze ti csoport létrehozása, azon beiül először az osztályba«* cos alapon álló szakszervezeti ellenzék magjának, Majd a mély illegalitásban működő kommunista sejtnek a megteremtése volt. A végrehajtás során számtalan nehéz akadály leküzdéséne® részese is voltam. \ A munkásérdekek: szem pontjából hatékonyan fellépni képes szervezet megteremtését akadályozták a murtkásfejekbe befészkelő, dött, a munkásérdekekked ellentétes nézetek. Káros voltukat izzadságos viták során, munkástársaink előtt kellett leleplezni. Minimálisra kellett csökkenteni az attól váló félelmet, hogy az osztálytudatos mozgalomhoz vajé csatlakozás, ha napfényre kerül, elbocsátással, kenyértől enséggel jár. Gondot kellett fordítani a gyár* spiclik, a munkásérdekek eiáru- lóinak a leleplezésére (mert ilyenek is akadtak) és elszigetelésére. A kollektívának, amely a gyárban mindern-« tudatosan törekedett, rövidesen én is tagja lettem. (FolytatjukJ SOMOGYI NÉPLAP
