Somogyi Néplap, 1983. október (39. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-22 / 250. szám
SOMOGYI TÁJAK, EMBEREK Egy emberöltő a Dráván i Felszállt a kőd, őszi verőfénybem csillog a Dráva, hömpölyög lefelé a sáros-piszkos víz. A hajó oldalán időnként koccanás jelzi, hogy a mélyben tüsköt, fatönköt cipel magával a folyó. — Ilyenkor okosai lehet a vízről, csak meg keil tanulni a nyelvét. A zátonyokat söéétebb árnyalat mutatja, s apró fodrok jelzik a mélyben úszó tu&kófcat Kirajzolódik a felszínen a sodorvonal változása is, ■ ttz örvények helyén apró tölosár jelzi a vepSBQTt. Matt, aapazftta arcó ember tanít ot- (rasná a tíz tükrén. Turcsidé Imrének hívják. A Déi-dunántűli Vízügyi Igazgatóság Ten- kat motorosának kormány kerekét forgatja i líÉa. bogy megépítették a hajót a balatonfüredi gyárban Amikor jött az értesítés, hogy készen van a vontatóhajó, vonatra ült, r-mtaaott Füredre, körbe nézte, hogy milyen munkát végeztek az építők, aztán átvágott * Balatonon, bezs flipéit Siófokon, lecsorgott n Són, majd a Dunán ót fefhajózott egészen Barcsig. Hat éve történt ez a napokig tartó utazás. Azóta nem ült másik hajón, és több pasakét töltött a Tenkes kabinjában, mint búbon az ágyban. A folyó alsó szakaszán hetente többször is megfordul: kaviccsal teli •vagy üres uszályokkal csorog lefelé, s kővel jmefgakodva Indul vissza a vízfolyással ellentétes irányban. Az út napokig tart: a határfolyó« csak nappal lehet hajózni Éjszaka vtaügyi kikötőben pihennek, vagy ha rá esik h sor, őrt áll a hajón. Néha megesik az is, hogy Barcsról fölfelé indul el a hajó: eljutották már egészen a Mura torkolatáig. — Dráva tamási környékén a legrosszabb k ftatyó: sóderes, kék iszapos a talaj, és sekély a víz; főleg alacsony vízállásnál nehéz átjutni rajta, A mélysége akkor nyolcvan— fcflepoven centi. Eddig még mindig átvergődtem valahogy; egyszer sem „ült le” az p«ály. I — ügyesség kell hosszá — mondom. nehézgépkezelői vizsgám, de ötvenen túl már nehezen mozidul az ember. Meg az az igazság, hogy hiányozna a víz. Egyszer elkapott a betegség, haza kellett menni, lefeküdni. örültem annak is, hogy a lavórban megláttam a vizet, s amikor lábadozni kezdtem, kisétáltam a bélavári faluvégre megnézni a Drávát. Megnyugodtam tőle; ott volt, hömpölygőit lefelé, mosta a partot, « a leszakadt földdarabbal együtt vitte a kidőlt fát is. Ez a ragaszkodás Turcsié» Imre titka. Nem akart drávai hajós lenni: Pesten dolgozott, de mikor hazalátogatott, mindig megnézte a Drávát. Egyszer aztán úgy döntött, hogy otthagyja & pesti életet Nem engedték, kilépett. Az önkényes munkakönyvi bejegyzéssel pedig soha nem volt könnyű elhelyezkedni. Vándormadárnak tartják az ilyen embereket. Turcsics rácáfolt. A vízügyesek kubikost kerestek, a nehéz fizikai munkánál nem számított az önkényes bejegyzés. — Nekem nem volt idegen a Dráva. Az én szülőfalumban — Bélaváron — mindig sok ember élt a vízről: a folyó biztos kenyeret adott. Meg kikapcsolódást is. Űszni éa i a* . - -« M_ — —n n _ —n_'._ .. á~ a«. _ <cß*x snétu rj > ői w hüBK« fw rBKaBF is elkapott a folyó. Nehéz birkózás volt, de MBBBBbOt Végleg 1004-ben „kapta el" a Dráva, s a kobikofiból hamarosan hajós lett Rocsóval dolgoztak először; 20—25 tonnás dereglyéket vontattak. Később megkapták a Fáraót (Most az erdőgazdaság üzemelteti, rönköket hordanak vele az egyik partról a másikra.) Aztán a Zengöre — a másik drávai vontatóra — ült; s mikor megépült a Tenkes, neki adták. Közben kinevezték a drávai hajósok csoportvezetőjének. Benn ült az irodában papírok között, és szép szóval próbált rendet fegyelmet tartani, érvelni. A drávai ha- jósmép viszont nem mindig veszi komolyan a csöndes szóval kiadott utasításokat Meghallgatták Turasics intelmeit aztán hajóra szálltak, és a vízen elfelejtették a szabályt pedig a szeszélyes, vad folyó nem tűri meg a rendetlenketíőt: embert ragadott el... A vizsgálat kiderítette: a csoportvezető nem felelős a történtekért Turcsi es Imre lelkiismeret* nyugtalan maradt: érezte, keményebb kézzel kell fogni az embereket s úgy adni utasításokat hogy akkor is emlékezzenek rá, amikor távol a kikötőtől, a torkolat felé hajóznak. Azt is tudta, hogy a kemény kéz, a hangerővel is nyomatékosított vezetési módszer nem az ő formája. Lemondott a csoportvezetőségről és kérte: hajózhasson a Dráván. Üveget bontani Turcsira hajóján azóta is csak kikötés után, a parton szabad, pedig maga sem veti meg a jó bort A kabinban példás a rend: sorakoznak a főzéshez nélkülözhetetlen edények. Azt mondja: a rétesen kívül mindent meg tud csinálni. Azt is csak azért nem, mert nincs hol kinyújtani a tésztát Tárcájában összehajtva a hajó és'a hajós okmányai: a Dráva határfolyók a úgy kanyarog, hogy időnként jugoszláv területen visz a hajósok útja. Nézegetem az okmányokat A hivatalos papírok között gondosan őrzött levél. Köszönet áll benne: a Baranya megyei Tanács elnöke írta alá. Turcsics két jugoszláv fiatalembert mentett ki a Drávából: hajóról estek a vízbe, és a mindig rejtélyes folyó legyűrte az embereket Turcsira Imre szembeszállt a vízzel, és győzött. A levél mellé pénzjutalom is járt — Sok helyem örvényes a víz — magyarázza. — örvényből pedig csak lélekjelenléttel lehet megszabadulni. A forgás nem megy le a mederig: ha valaki a pörgő víz alá kerül anélkül, hogy lélekjelenlétét elveszítené, könnyen kiúszhat a partra. Aki kapálódzik, art magával ragadja a víz. Osmdes szóval magyaráz a drávai hajós, s közben cigarettacsikkekkel telik meg a hamutartó. Scjtat szív. — Nem volt szabad — mutatja a cigarettát — Az orvosok letiltottak róla. Megpróbálta« abbahagyni, de nem ment Fölfelé — hiába dolgozik erősen a motor — három— négy kilométert lehet megtenni egy óra alatt a sodró vízben. Itt állok egész nap a kormány mellett, és észre sem veszem, hogy — Szerencse — feleli. — Akkor értem oda «áradig, amikor még át lehetett siklani a zátony fölött vagy már emelkedett a víz. A Dráván egyik óráról a másikra változik a vízmélység. A parthoz mindig vízfolyással szemben kötik ki a hajót, s este — az utazás befejeztével — megfőzi a vacsorát, bor is kerül valahonnan, s ha jólesik az ital, Turcsics előveszi a citerát. Erősítőt is szerelt már rá, hogy jobban lehessen hallani, s ha elfogy á bor, kialszik a nóta, a kabinban vetnek ágyat a hajósok. — Romantikus ez annak, aki nem itt él. Nekünk nem: nyáron felhőt alkotnak a szúnyograjok és fuilasxtóan párás a levegő, Télen pedig az ember egyik oldalát égeti az olajkályha, a másik meg fázik. — Mit szól a család a távolléthez? — Nem örül neki, de megszokta már. Ha tehetem, mindig a tudomásukra juttatom, hogy hol vagyok, merre járok. A levegő itt nem hordoz mustillatot, csak tiszta, szürkésfehér párát. És álmosítóan nehéz, Haját is megfogta a Dráva-parti ősz. Faggatom, hogy mi fogja az embert a csendes vízen. A távolba néz, a parti füzeseket kémleli, ahol vadak járnak, s a hajó kürtjeiére kacsák serege rebben föl. már megint másikra gyártottam. Időűző a cigaretta; meg átmoss ágkerge tő. A levegő nyomasztja az embert — Szóval a Drávával sem könnyű —mondom. — Nem könyű, pedig barátkozó. Aki rendszeresen utazza, az jól kiismeri: a folyó mindig pontosan betartja a természet alkotta törvényeit A hajósnak a feladata, hogy megismerje ezeket s annak megfelelően cselekedjen. Ha így tesz, barát lesz a folyó. Higgye el, tapasztalatból tudom, az emberekkel nehezebb: nincs közöttük két egyforma, s mindegyik azt szeretné, ha a kedvébe járnánk. Sokféle embernek pedig nem lehet egyszerre kedve szerint tenni. Meg nem is szabad, mert abból csak baj származik. A vízien és a tökötökben nines nagy hajóaélet Kevesen vannak a Drávát járó emberek és ritkán találkoznak. Előfordul, hogy hetekig csak a vízen látják egymást: a műszak napkeltétől napnyugtáig tart — Ez a legnehezebb. Az áBandó atazás és ásni vele jár: a hideg koszt, amely tönkreteszi a gyomrot megviseli az epét az ősa ködök és a nyári hőség, amely megszorul a víz fölött, a iák között Ilyenkor módig várjuk a karácsonyt: ünnep előtt ugyanis beadunk a telelőibe, és március közepéig tort a javítás. Hosszan híjjá a füstöt • kórfsca a riaeá fürkészi. — Tulajdonképpen ez a leghosszabb időszak — mondja később. — Számolom a napokat hogy mikor lehet megint hajdana. Ezen a folyón nem olyan az utazás, mö* a Dunán: aki azt szokta meg, nehezen boldogulna itt. Minden tavasszal ki kell tapasztalni, hogy hogyan változott a folyó A fenti szakaszon, sebesebb a víz, és nagyon rakoncátlan: a sok holtág nem könnyíti a munkánkat. Az alsó szakaszon könnyebb a dolgunk: ott i~ár szabályos mederbe szorították a folyót De — főleg áradás után — sok az uszadék, a fa a vízben. Va*. amelyik fent teák a felszínen és könnyű kikerülni, de akad olyan is, amelybe a mederbe szorult s ha elkapó» a hajócaavart, könnyen baj lehet belőle. — Soha nem riasztotta a veollyeii vés? — A Dráva kemény munkával adja a kenyeret, éa ez a szép benne. Aki megdolge- zik érte, annak viszont ízletes lesz a máv- dennapi... Ügy vagyok már, ha behunyom a szememet akkor is magam elé tudom képzelni a folyó minden méterét Turcsi cs Imre egyre, nagyobb teljeatmé ayű vontatói mögött mind nagyobb terhet cipeltek az uszályok. A felhordott sok ezer tonna kő is kordába fogja a szeszélyes folyót s a szabályozott mederben minden hajó útja biztonságosabb lesz. — Ha megérem a nyugdíjat majdnem negyvenért szolgálat lesz mögöttem a Dráván. Egy emberöltő. — Les» mód a kormáiiyfcerétaaéP — Sok matróz fordul meg itt Frdt «A4 hamar belehnt az őrszolgálatba, de aki több tavaszt megért már közöttünk, az nehezen megy eL Pedig m» könnyebb Ój helyet jókban fizető munkát találat mint amikor fiatal voltam. — Csak ezért nem ment el? — A Dráva kegyetlen ahhoz, aki n«M ismeri. Aki viszont megbarátkozik vele, annak kegyetlenül nehéz elfelejteni. Az évek alatt azt tapasztaltam, hogy a hajózás csillaga fölfelé emelkedik a Dráván. Ma kevesen vagyunk még, de egyszer fogalom lesz a Dráván a hajós. Turcsira Imre számol a tényekkel: ismeri a folyó változásait, és tudja, a milliókat a hajózásért is költötték a Drávára. — Jó utat! — mondom búcsúzáéként. — Jó szelet! — feleli rá a ha jővezető, s rágyújt a ki tudja hányadik cigarettára. Hallom még a hajókürt hangját, amelyet többször is visszavernek a füzesek. Az éjszakát olajkályha melegénél megint a kabinban tölti, s ha lehunyja szemét, a hajó ringásából érzi, hogy erős a víz sodrása. Ha álmodik, a Drávát látja maga előtt. Dr. Keres* lesre
