Somogyi Néplap, 1983. október (39. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-22 / 250. szám

termetes és tároíús Hatos János szabadalma A bőség zavara som ked­vező. Kellemesebb állapot ugyan a hiánynál, de a ne­hezen eladható készítetek, tá­rolása is csak a gondokat szaporítja. A múlt évben jó néhány mezőgazdasági nagy­üzem küszködött a bőség za­varával. Több alma, szóin termett, mint amennyit tá­rolni tudtak. Megteltek a sziikségtárolák, s csak a mi­nőség romlásával lehetett tartani az árut. Magtár kölcsönből Jól tükrözi ezt a helyze­tet a gabonatermelés. Kenye­rünk alapanyagából, a búzá­ból 0,9 tonna termett hektá­ronként a második világhá­ború befej eződésekon. 1959- ben, a szövetkezeti mezőgaz­daság kiteljesedésekor már 1,7 tonna, tavaly pedig 4,4 tonna. Mértéktartó számítá­sok szerint is évente 15 mil­lió tonna gabonatermésre (a kukoricával együtt! lehet számítani a következő évek­ben. Ezt persze nem kell egy­szerre tárolni, hiszen a bú­za aratásától a kukorica be­takarításáig megcsappan a késztet, de így is egy időben kell elhelyezni! 11 millió ton­na gabonát S ennél nagyobb tárolótérre van szükség, hi­szen a magtárak nem tölthe­tők csordultig. A Mezőgazda­sági és Élelmezésügyi Mi­nisztérium számításai szerint legalább 12 millió tonna ter­ményt befogadó magtárra volna szükség, a tárolókapa­citás viszont alig haladja meg a tízmillió tonnát Így másfél—kétmillió tonna ga­bonának nincs jelenleg he­lye, A tárolótér bővítése elen­gedhetetlenül fontos feladata volt a mezőgazdaságnak. A minisztérium pályázatot hir­detett a tárolók építésére, s ehhez harmincszázalékos tá­mogatást is adott a gazdasá­goknak. Termelőszövetkeze­tek, állami gazdaságok, kü- ‘fönféle társulások, jelentkez­tek a pályázatra, s az idei esztendő végéig mintegy 260 ezer tonna tárolótér elké­szül a mezőgazdasági üze­mekben. A gabonaipar is megkezdte az építkezést, 103 ezer tonnával bővíti magtár- kapacrtasát. Az idei építkezések már valamelyest enyhítik a rak­tározási gondokat, ám« vég­ső megoldástól még messze vannak a gazdaságok. Köze­lebb juthatnak majd hozzá, hiszen magyar szakemberek a közelmúltban írtak alá kölcsönmegállapodást a vi­lágbank képviselőivel, mely­nek nésese • tárolóterek épí­tése is. Egy-két éven belül mintegy 80© ezer tonna ga­bonát befogadó magtár épül­het még. így megközelíthetnénk a kívánatos egységet, ám a je­lenlegi tárolók egy része is csak ideiglenesen épült, álla­guk megromlott, pótlásukról hamarosan gondoskodni kell. Ax is kedvezőtlen, hogy a tárolóik műszaki színvonala alacsony, csak kevés helyen alkalmazzák a műszeres el­lenőrzést, korszerűtlen az anyagmozgatás is. Borászok panasza Hasonló bajokról panasz­kodnak a szőlőtermelők és a borászok is. Elavultak a fel­dolgozó- és tároló berendezé­sek, hiányoznak a bor stabi­litását megőrző hőkezelő technológiák. A bővítéshez hiányzik a hazai ipari háttér, s a szükséges eszközök egy része a szocialista országok­ból sem szerezhető be. Az ágazatnak az egyik leg­nagyobb gondja mégis a készletekkel való gazdálko­dás. A bortermelés nagyság­rendjéből szakmailag követ­kezne, hogy 2,4 millió hekto­liter legyen az óborkészlet Több év átlagéban viszont csak 1,6 millió hektolitert tartalékoltak az üzemek, szeptember végén. A kőssdeí- gazdálkcdáshoz ugyanis pénz keil, s ha nincs elég saját erő, hitellel lehet fedeírai a Mlönhség-at, annak pedig magasak a kamatai. Kedvező változás, hogy a boripari vállalatok a hitel kamatait tartalékalapjukból fedezhetik, vagy költségeik terhére szá­molhatják eL Az intézkedés valamelyest mérsékelte a készletgazdálko­dás c-llentmondásait, bár vég­legesen nem szüntette meg; A tárolótér is hiányzik az ész­szerű készletekhez. Az or­szágban 7,5 millió hektoliter bort lehet tárolni, s ez 2,5 millió hektoliterrel kevesebb a szükségesnél: Nagyobb ter­méskor — mint például a tavalyi — szükség Iá ro 1 ókba kerül a bor. amivel aztán nem a vendégeket kínálják a gazdaságokban. Az idén, még értékesítési . nehézségek is kisérik a bő termést. Megoldás: az önszabályozás Almából is töíbb termett; mint amennyit értékesíteni, feldolgozni és tárolni tud az ország. Az elmúlt két évben minden korábbit meghaladó mennyiségű almát szüretel­tek, a termés elérte az 1*2 millió tonnát. A hűtött tá­rolók teljes kihasználásával sem lehet ilyen nagy meny- nyiséget elhelyezni, ezért csak az értékesítés bővítésé­re. vagy a minőség megóvá­sát szolgáló átmeneti tárolók létesítésére gondolhatnak az üzemek. A gazdaságoknak sínes elég pénze még az átmeneti tárolók építésére sem, ezért a termelés önszabályozása — visszafogása — lehet eredmé­nyes. Erre ösztönöz a közgaz­dasági szabályozás is. A termelés ás a tárolás tehat számos mezőgazdasági terméknél, nincs összhang lián. A megoldás viszont sokkal összetettebb annál, hogy csak tárolótereket építsenek az üzemek. r. j. jó, de senkinek sem keli Aszúszuret. A tokaj-hcgyaljai borvidéken nemrég kezdődött meg a nagyszüret. A szakszövetkezetek mellett a legnagyobb termelő, a Tokaj-hegyaljai Állami Gazdasági Borkom bin at szőlőstáblait is benépesítettek a diákok. Tíz éve a 166 9y8-us s*.a inon lajstromozta az Oiszá gos Találmányi Hivatal Ha tos János tabi géplakatos szabadalmát. 1973.. május ne gyedike óla oltalommal vé­dett találmány a Hatos-féle csővágó marógép. Tíz évvel ezelőtt Hatos Jáno6 boldog ember volt Kitalált és elké­szített valamit, amihez csak hasonlók léteztek, de olyan jó, olyan műszaki megoldáso­kat alkalmazó gépet egyet sem lehetett találni a vilá­gon, mint az övé. Ma Hatos János csak addig boldog ember, arra'g meg nem kér­dik tőle, mi lett a találmá­nyából. Tíz év hosszú idő. Bőven elég ahhoz, hogy a mai rakétasebességű techni­kai fejlődés miatt a tízszer tizeinkét hónap alatt egy mű­szaki újdonságból túlhaladott, már csak a szép emlékek közé való érdekesség váljék. Az 1983, május ötödikéig el­telt 3652 nap mégsem tudta elvenni a Hatos-féle gép »if­júságát”. Azóta is múlnak a percek, s nem tudható, me­lyik lesz az a pälanat, ame­lyik először üt komoly se­bet az idővel még mindig dacoló újdonság védőburkán. De ami eddig történt, s még történik most is, az mindezt a pillanatot segíti. Hatos János kisiparos csen­des beszédű, tapintatos em­ber. Senkit sem bánt, senki­re sem mond rosszat Üjafob próbálkozásairól beszél, s gé­pe történetének is inkább jobb percéit emlegeti. Ponto­san tudja, hogy amit csinált, az jó. Csak néha jelzi ölébe ejtett keze, hogy élete leg­szebb munkájának rossz sor­sa bánatot okoz neki. A hetvenes évek elején kezdődött kálvária járása. — A Kisipari Termeltető Vállalat tett közzé egy aján­latot: az orosházi Olaj- és Gázipari Gépgyár csővágó- bérmunkát ajánlott a kisipa­rosaknak, mert nem volt hozzá gépe. De egy maszek­nak sem volt ilyen! Akkor egy lakatos társaimmal el­kezdtünk dolgozni. Gondol­kodtunk, bütyköltünk. És el­készült az első gép. Sufni- sarokban fekvő, itt-ott talált alkatrészekből, saját gyárt­mányú darabokból. Sok órát és több ramt százezer forin­tot áldoztam rá. Megérte. Több ezer csövet vágtam Orosházán ősmasinámmal, és kerestem is vele szépen. Meg azért is hasznos volt az a munka, mert az összebarká­csolt gépezet minden hibája ki derült. Meg is csináltam a javított változatát rögtön, s az, büszke vagyok rá, 'tökéle­tesen működik. Fiatal szakemberek találkozója Előadás a közigazgatási változásokról A Központi Bizottság októ­ber lS-i ülésén határozatot hozott az államigazgatás kor­szerűsítéséről, a járások meg­szüntetéséről. Azóta minden tanácson ez a legfontosabb téma, a változások ugyanis nemcsak, a lakosságot, hanem a tanácsi dolgozókat is érin­tek. Alighanem ezzel magya­rázható, hogy az államigaz­gatásban dolgozó fiatal szak­emberek kezűi olyan sokan jöttek el tegnap Barcsra; a városi tanács nagytermében erről hallgattak előadásokat. A megyei tanács dr. Szán­tó Imre nevét viselő KISZ- hizottsága negyedszer hirdet­te meg az idén a Somogy megyei igazgatási ifjúsági napokat. Ennek nyitányaként hétfőn Kaposváron a polgári védelem életét bemutató ki­állítást rendeztek, tegnap pe­dig Barcsra invitálták a fia­talokat és szakmai tanácsko­zásit tartottak a városnak és környékének irányítási ta­pasztalatairól, a közigazgatás fejlesztéséről. Dr. Kassai Já­nosnak, a megyei tanács vég­rehajtó bizottsága titkárának megnyitója uitán dr. Patkó Imre, a Minisztertanács Ta­nácsi Hivatalának főosztály­vezetője arról beszélt, hogy mielőbb meg kell valósítani az államigazgatás kétszintes irányítását. Ehhez járul hoz­zá a járások megszünte­tése is. A jövőben a községi tanácsok a váro­sokhoz hasonlóan a me­gyei tanácsok irányítása alá kerülnek, ám mert ennek nincsenek meg mindenütt a feltételei, ezért időszakosan úgynevezett körzetközponto­kat hoznak létre — városok­ból és nagyközségekből. A tervek szerint 138 ilyen kör­zetközpont lesz. A kijelölt te­lepülések közül kiiencvenhét város, a többi nagyközségi rangú település, ám az arány az év végéig még változhat. Somogybán az öt város mel­lett három nagyközség — Tab, Boglárlelle és Csurgó — lesz január 1-től körzetköz­pont. Az előadások sorában hal­lottuk dr. Németh Jenőnek, a Barcsi Városi Tanács elnö­kének tájékoztatóját a város­nak és környékének kapcso­latáról, hiszen 1979. január 1-től az egykori járást köz­vetlenül a város irányítja. A most életbe lépő közigazga­tási irányítás e módszer to­vábbfejlesztett változata. A körzetközpontok nem a köz­ségek fölé lesznek rendelve: mellérendeltségi - viszonyt kell kialakítani. Ez azt jelen­ti, hogy a kisebb tanácsok nagyobb önállóságot kapnak. Csupán egyetlen példát em­lítünk erre: a fejlesztési alaphoz a támogatást ugyan a megye közvetítésével kap­ják a tanácsok, de felhaszná­lásáról már maguknak kell dönteniük. Fontosabb szerep jut a társközségeknek is; a jövő­ben megalakuló elöljárósá­goknak nagyobb lesz a jog­kört*, mmf a jelenlegi ta­nácstagi csoportoknak, Ter­mészetesen ki kell választani a legrátermettebb segítőket. Németh Tamásáétól, a csur­gói tanács vb-ti tikár ától, aki a társközségek irányításának tapasztalatairól szólt, ehhez kaptak a jelen levők jó ötle­teket. Csurgón gyakorlattá vált, hogy főképp azokra tá­maszkodnak, akik valamikor egy-egy település tanácsi ap­parátusában dolgoztak, isme­rik a helyi adottságokat és jartasak az igazgatási mun­kában. A jogszabályokat meg csak most fogalmazzák meg, de a változtatások — ez már bizonyos — a közigazgatási munkát segítik. Az október 30-ig tartó if­júsági napok tegnapi rendez­vénye délután oldottabb programot írt elő. A házigaz- . dák városnézésre invitálták kollégáikat, majd szakmai vetélkedőn találkoztak a vá­rosi tanácsok es a járási hi­vatalok dolgozóival. ». I. ben szabadalmaztatott gépié — konstruktőre az első aján­latot; az orosháziak meg akartaik vásárolni a jól mű­ködő szerkezetet és a hozzá való összes jogot. Viszont az ajánlatnál tovább nem jutot­tak. De az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt fölfigyelt a hasznos gépezetre, amely időközben több nemzetközi és hazai kiállítást is megjárt. El is adta Hatos János a csóvágó marógép gyártási jo­gát az OKGT-nek. Közben többször járta az országot, gépgyárakban tárgyalt, s az egyikben egyszer azt hallotta egy igazgatótól: „Minek gyártsak én valamit, amiből a maszeknak akkora nagy haszna lesz?” De a föltalá­ló nem. tartotta komolynak ezt a megjegyzést, úgy gon­dolta: egy rosszindulatú em­ber nem sok vizet zavariieft. Sok vargabetű következett, Hatos János maga is nehe­zen boeoág'atta az időrendet: mi, hogyan és mikor, mi előtt és mi után történt. Elég annyi: a gép és gyártási jo­ga végül a siófoki Gáz- es Olajszállító Vállalatnál kötött ki. De revbe nem jutott! Ma is ott van valahol egy kül­ső öbölben, várakozóhelyen lehorgonyozva; néha meg­megmozdítják, azután újra ki dobiak a vasmacskát. — Rengeteg emberrel tár­gyaltam. Műszakiakkal, mér­nökökkel. Mindenki kifogá­solt valamit, azt a fogaskere­ket amoda, emert ide áttette volna, ilyen-olyan módosítá­sokat kívánt. Csináltak is megváltoztatott gépet, nem is egyet, de egyik sem vág úgy, mint az enyém. Tények: kísérleti vágást rendeztek Gellénházán, több gép versenyzett. Hatos János is ott volt Gépének verseny­társai között „nagyágyú” is sorakozott, egy 680 ezer sohíllmgért vásárolt, az Egye­sült Államokból való cégjel­—c—u csuuamasaia. A Hatoa- gép szó szerint lekörözte el­lenfeleit. Míg azok még dol­goztai?, íöltalálónk szerkeze Is már rég körbevágta a hatal­mas acélcsövet. Volt másféle bemutató is. Imitált gázkitö­rési katasztrófa hatalmas lángokkal. .. Hatos János gé­pe ott is helytállt, azzal vág­ták körbe a katasztrófát oko­zó gáz- és lángokádo csövet. De arra a bemutatóra máj nem hívták meg a feltalá­lót. A halk szavú emberből szinte harapófogóval kellett kihúzni minden szót. De okolni senkit sem okolt ke­serveiért, inkább mindenki­nek a jó szándékát emleget­te. Csak egyszer kottyantotta ki: „Nehéz a mérnök urak- kai”. S máris bocsánatóé- rön intett, és hozzátette: — Ugye, az ember már mond meg gondol mindenfé­lét, ami talán nem csoda. De nem az a fontos. Úgy gon­dolom, törődök tovább a gé­pemmel, ha már egyszer- ki­találtam. Most megint elme­gyek Pestre, mert kaptam egy kis bíztatást az innová­ciós irodától. Talán majd ők... De mikor? Mert valahol már bizonyára élesíti karmait az a bizonyos másodperc. Egy másik jóeszű feltaláló falán már gondolkodik egy másik országban, mert az a dolga, hogy gondolkodjék. Miközben a világon gyara­podnak az acélcső-erek és vágják ezeket drága és jó gépekkel, és csővezetékek épülnek, és a csöveket nem egy még jobb, egy Hatos-fé­le, Magyarországon gyártott, olcsóbb és mégis többet tu­dó géppel vágják. Hatos János pedig ugyan­akkor vonat jegyet vesz talán, és Budapestre utazik. (Folytatjuk.) Luthar Péter Őszi munkák Bármerre megy az ember a kéthelyí Aranykalász Ter­melőszövetkezet határában, mindenütt az őszi munkákat végző emberekkel találko­zik. A hét elején ugyan egy napig eső gátolta a munkát, de az Után a következő kel­lemes napsütés fokozta a munkakedvet. Jól jött az eső az őszi szántásnak, a földbe kerülő magnak, s a betaka­rítást sem hátráltatta jelen­tősen. — A terv szerint hala­dunk mindennel. Ha újabb nagy mennyiségű csapadék nem teszi járhatatlanná gé­peink számára a földet, ak­kor a kukorica törésével, behordásával vasárnapra, a vetéssel a jövő hét közepére, a cukorrépa fölszedésével pedig a hónap utolsó napjai­ra végzünk. Az őszi mély­szántást is időre befejezzük — tájékoztatott Kovács Zol­tán elnök. Már korábban elvetették a reepét, azt követte az őszi árpa. Jelenleg a búza vétóé ad munkát, Összesen 1200 hektáron vetnek őszieket. Az ütemes, jó minőségű munka végzését ezen őszön számot­tevően segíti az a korszerű gép, amelyet a gabonafej- lesztói program keretében az IKR-rendseertől kaptak és most állítottak először munkába. Kukoricát összesen 150# hektárról kell betakarítani­uk. Nemcsak ez jelent nagy munkát, hanem az is, hogy a szárat másodvetésű napra­forgóval silónak, az állatok téli takarmányának dolgoz­zák fel. Eddig 1100 vágom - nyi siló készült, még mint­egy 80—100 vagonnal van hátra. Cukorrépát 300 hektárón termelt a szövetkezet. Mint­egy 60 százalékát már föl­szedtek, s vége felé járnak a csaknem 500 hektár osai mélyszántásnak is. SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom