Somogyi Néplap, 1983. szeptember (39. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-11 / 215. szám
\ Partizándalok, spirituálék Hangverseny a szabadban Többször is megfordult már a Munkásőrség Központi Férfikara a kelet-európai szocialista országokban, illetve a Koreai NDK-ban, emlékezetes sikerrel lépett föl az együttes az Uniténak, az Olasz Kommunista Párt napilapjának nápolyi ünnepségsorozatán, legutóbb pedig az észak-spanyolországi San Sebastian ban rendezett nagy nemzetközi versenyen tett szert egy második és egy harmadik díjra. Csaknem ezerkétszáz eddigi koncertjüknek zömét azonban a munkásőrség kiképzőtáboraiban és laktanyáiban tartották az egyenruhás dalosok az alakulás óta eltelt huszonhat évben. A kevés híján száztagú dalárda legfontosabb feladata ugyanis nem más: jókedvet varázsolni az alaki kiképzéstől, lövészettől, elméleti óráktól fáradt munkásörök körébe. Ebben a szellemben került sor arra a hangversenyre is, amelyet pénteken'délután a munkásőrség Nagybajom melletti kiképzőtáborában adott az együttes. Á hőség, s a szabadtér okozta nem éppen eszményi akusztikai körülmények ellenére is kellemes élményt nyújtott a hetvenperces műsor, A tenorszólam produkcióján ugyan némelyest nyomot hagytak e szokatlan viszonyok, ily módon jobbára a dallamvonalak finom kialakítását és az éneklés hajlékonyságát élvezhettük elsősorban, s nem a hangzás vivöerejét. Elejétől végig illúziót keltett azonban a bariton eleganciája és a basz- szus tömör hangzással párosult szellős éneklésmódja. A repertoárt a két Liszt-díjas karnagy, Révész László és Tóth Béla a munkás-, katona, es partizándal-irodalom legszebb darabjaiból válogatta. S mintha arra is figyeltek volna, hogy keresztmetszetet adjanak századunk „katonadal-arzenáljából”: hallottunk, az első világháborúban keletkezett cseh katonanótát, később Arma Pál .lendületes és megható szerzeményét, melyet 1930-ban, Madrid ostroma idején énekeltek a nemzetközi brigádok harcosai; hallottuk ismét Az Appenninekben a német megszállók ellen küzdő olasz gerillák népszerű dalát — ,.Bella, ciao ...” — és szovjet katona-, valamint partizándalokat. Kodály Zoltán és Ady Endre Fölszállott a páva című nehéz kórusművének előadásával azt bizonyította az énekkar: a klasszikus repertoárban és stílusban épp oly otthonos, mint a mozgalmi dalok világában. Nagyszerű meglepetés volt a négerspirituálé- csokor, amelyet az együttes tagjaiból alakult kvartett nyújtott át a szép számú közönségnek. Vaj ha jelképként értelmezhetnénk, hogy a harmincas évek chicagói dzsesszslágere éppen egy A1 ekszan d r ov - m ú szomszédságában hangzott el... Talán hasonló gondolat járt a dalárda egyik legkorosabb tagjának, a hetvenkét esztendős Vándor Kálmánnak a fejében is, a hangverseny után ugyanis csak nehezen tudta palástolni meghatottságát. — Igen, feltétlenül „békepárti” vagyok: annyit szenvedtem már, hogy nem lehetek más. Sokszor azért is büntetést kaptam, mert énekeltem. 1928-tól Ferencvárosban a Kozma József illegális kommunista énekkar ragja voltam, raktárakban próbáltunk társaimmal, szinte suttogva daloltuk, hogy „Hej, kenyér, barna kenyér . ..”, s ugyanez jutott osztályrészemül akkor is, amikor a „100%”-kórus tagjaként tevékenykedtem. Hányszor tartóztattak le? Nem számoltam... A vallatásokra, pofonokra azonban élesen emlékszem. A háborút a pesti gettóban vészeltem ét — énekelni ott sem felejtettem el, a szömyűsé-* gek ellenére sem —, és 1945 tavaszán hetekig dolgoztam a gettó deszka palánk jának lebontásán. A munkásőrség kórusának alapító tagja vagyok, s boldogan, fáradtságot nem ismerve utazom ma is, ahová kell. ' Csak az bánt, hogy a mai fiatalság nem kedveli a mozgalmi dalokat. Révész László, az együttes Liszt-díjas művészeti vteze- tője teljesen nem ért egyet vele: — Tény, hogy a beat vagy a rock erősebben vonzza az ifjúságot, tény az is, hogy a mozgalmi dalokból egész nemzedékeket ábrándítottak ki felületes, olcsó szerzeményeikkel az ötvenes években, s a szénát a szalmától elválasztani az utóbbi kétes fél évtizedben sem volt könnyű. Magam azonban úgy vélem: az ifjúság nem csekély részének vonakodását a mozgalmi daloktól a társadalmi ünnepségek agyonszervezettsége és szertartásossága, az egészséges spontaneitás hiánya okozza. Nemrég Szombathelyen vettem részt együttesemmel egy országos dalostalálkozón. Este, a fáklyás felvonuláskor ezrével csatlakoztak hozzánk a város fiataljai, s önfeledten, boldogan énekeltek nemcsak a népdalokat, hanem a mozgalmidal-irodalom legértékesebb darabjait is. A nagybajomi találkozón részt vevő sok úttörő és KISZ-fiatal hangulata is igazolta a karnagy véleményét. Lengyel András FILMJEGYZET A DERŰ ÓRÁIT SZÁMOLJÁK Őszi napfény tábor A balatonfenyves alsói KISZ-táborban mindig izgalmas kép fogadott, ahányszor csal' beléptem a kapun. A táborozás örömeinek ezer arculata — pezsgő vetélkedők, dongó ’abdapattogású fut- ballcsaták, fürdőző és napozó fiatalok, hullámzó népi muzsikára vagy a legfrissebb beatzenére táncolok képe tárult elém. Szeptember hetedikétől egy hétig most a Vöröskereszt megyei szervezete, a megyei tanács egészségügyi osztálya és a megyei KISZ-tizottsag szervezett tábort. Hogy mennyire újat, arra azt hiszem elég egy adat: a mostani lakók átlag életkora hetvenhat év ... Az ötlet és a megvalósítás országosan egyedülálló: öregek napközi otthonába járó és szociálisan gondozott idős embereket hívtak meg a Balaton-partra. Honfi Istvánnét, a Vörös- kereszt megyei szervezetének vezetőjét kérdezem erről. — Megyénk lakosságából 80 ezer a nyugdíjas — mondja. — Közülük húszezren élnék egyedül, s valamilyen formában állami gondozásra szorulnak. Az öregek napközi otthonának hálózata számos előnye mellett egy dolgot még mindig nem tudott megváltoztatni, a rászoruló öregek szemléletét. Legtöbben még mindig menhelynek, kegyelemháznak gondolják, ahová csak a legvégső esetben mennek el. Elhatároztuk, hogy változtatunk ezen a szemléleten. Lehetőséget teremtünk vidám, kedves órák eltöltésére. Széles körű felmérés előzte meg a táboroztatásit, s végül 18? idős ember közül válaszottuk ki azt a százat, aki részt vesz az „Őszi napfény” nevű táborban. A táborban derűs a hangulat. Fejkendős nénik olvasgatnak, beszélgetnek; van, aki hímez vagy levelet, képeslapot ír az otthon maradottaknak. A férfiak kártyáznak, sakkoznak, élményeiket elevenítik föl századunk szinte valamennyi évéből. Köteteket lehetne megtölteni ezekből a történetekből. Vei- la Géza bácsi Darányból jött a táborba. Remekül érzi itt magát; az otthoni öregek napközi otthonába Is szívesen jár. Egy elejtett fél szavából kiderül: 1924-ben már Erdély bajnoka volt birkózásban. Mérnökemberként később nagydíjat nyert a brüsszeli világkiállításon, 1958-ban. A babócsai néniknek délszláv nótákat játszik magnetofonon. Örömük szerény büszkeséggel párosul; az új iskola építésében segédkeztek sokat, így kerültek a táborba A nagyberényl asszonyok is leültetnek. „Tudja, a falunkban is van néha bál vagy falunap, de oda már ritkán járunk. El sem hiszik majd otthon, hogy itt egy hét alatt mennyi mindent láttunk.” Egy mosolygó bácsi pedig szétnyitja varázslatos hangú tangóharmonikáját... Mihalics Veronika, a megyei KISZ-bizottság titkára a programokat sorolja: a bu- zsáki népi együttes föllépése, a Fonómunkás Kisszínpad előadása, a somogyvári hímzőasszonyok kiállítása, filmvetítések, kirándulás Hévízre és Keszthelyre, a Rozmaring citerazenekar műsora, idősek jogi és orvosi tanácsa. Minden napra jut egy-egy érdekes esemény. — Ahová bekopogtattunk segítségkéréssel — mondja — a bogiári állami gazdaság, a Mahart siófoki üzeme,’a megyei könyvtár, a moziüzemi vállalat, a barcsi tsz ajtaján, mindenütt' szívügyüknek érezték az öregek táborának létrehozását. A megyei tanács egészségügyi osztálya ötvenkétezer forinttal járult hozzá a megvalósításhoz. A táborvezetőség figyelmes az öregekkel, orvosuk, dr. Kiszling Mátyás pedig nemcsak a felülvizsgálatot látja el, hanem az idősek legkedvesebb beszélgető partnere is. Bereck Tibor né laborvezető és dr. Vörös Katalin főorvos már most naplójába jegyzi, hogy jövőre is szívesen rését vesz a tábor munkájában, hiszen a kiváló kezdeményezésnek lesz folytatása. A szervezők pedig remélik: egy év múlva még több helyen tudnak derűs napokat szerezni az egyedül élő, magukra maradt öregeknek. Bckcs József Kórház a Temze szélén Művelődéstörténeti újdonságok A Kalevala születése Tucatnál több művelődés- és irodalomtörténeti munka közreadását tervezte ez évre a Gondolat Kiadó. Halász László Az olvasás: nyomozás és felfedezés című tanulmánykötete a pszichológus-befogadó szemszögéből boncolgatja az irodalmi szöveg összefonódó szálait, a világirodalom 11 elbeszélését elemezve. írásban izgalmasan ötvöződik a személyiség a tudományossággal, a mű- élvező magánember nézőpontja az avatott művészetpszichológuséval. A Nagy magyar írók sorozatban adták közre Rónay László tanulmányát Ter- sánszky Józsi Jenőről. A je- > les irodalomtörténész arra vállalkozott a kismonográfiában, hogy megmutassa Tersanszky életművének értékeit. A szerző tudatosítani akarja a művek szerves folytonosságát, esztétikai vívmányait, meggyőzően szól a mögöttük meghúzódó ter- sár.szkys „csakazértis”-derű szemléletéről, az író robusztus, természetes, kompromisszumoktól berzenkedő alkatáról. Väinö Kaukonen neves finn irodalomtudós, Kaleva- la-kutató tanulmányát A Kalevala születése címmel jelentette meg a Gondolat Kiadó. A szerző Ortutay Gyula kerésere írta könyvét, írásában nyomon követi, hogyan formálódott világ- irodalmi rangú eposszá a Kalevala és annak lírai párja, a Kanteletar. A kötetet a jeles finn festő. Akseli Kallela-Gallen 12 színes festménye illusztrálja. Lindsay Anderson filmjében, a Britannia gyógyintézetben a jubileumát ünneplő magán- és közkórház egyetlen nagy fazék, amelyben fortyogva fő saját levében a világ tucatnyi mérges növénye: korunk ellentmondásai. Párhuzamos szerkesztésű filmjében a Ha világhírű rendezője — akárcsak abban az alkotásában — ismét egy többé-kevésbé zárt intézményen belül ábrázolja az anarchiától sem mentes lázadást, amelyet a kisebbség uralma a többség fölött indukál. Itt azonban betör a külvilág is a tüntetőkkel, hírt adva arról, hogy amit a Britannia gyógyintézetben, mint lombikban látunk, az érvényes a világ egészére is. S ne legyenek illúzióink Anderson szkepticizmusa felől: ő a kelet-európai társadalmi formát sem értelmezi jobbnak, ezért ad az egyik tüntető kezébe táblát ilyen értelmű felirattal. Valljuk be, napjaink eseményei mintha öt igazolnák I A filmszatírának kevés humorú, súlyos problémákat azonban erős gúnnyal kezelő Anderson-film szemléleti eredetvilága a swiftiben keresendő. A cselekmény szálai ezek: a) a királyi fenség látogatásának előkészületei és groteszk lefolyása; b) osztályharc a gyógyintézeten belül és kívül; c) Millar professzor furcsa kísérletei és a leleplezés kudarcba tor- kollása. Ezeket mesterien fonja egységbe, mégis a káoszt érzékeltetve Lindsay Anderson. A Britannia gyógyintézet szimbóluma egy elaggott, el- meszesedett társadalmi rendszernek, melynek nyugalmát az alagsori, konyhai alkalmazottak naponta feldúlják elégedetlenségükkel, munka- beszüntetéseikkel. Olyan ez a kórház, mint egy nagy, selejtet produkáló üzem. A sztrájkok általában 'kompromisszummal végződnek a munkásvezelők megvesztegethetősége miatt; Anderson- Oak érzékelhetően nincs túl jó véleménye róluk. A betegek pedig hullanak, mint ősszel a legyek. Millar professzor — úgy érzem, szerepét a rendező nem tisztázta eléggé — egyrészt kései dr. Caligariként élő betegeket gyilkolva szuperembert igyekszik összeállítani az „alkatrészekből”, másrészt a „világagyat” hozza létre, azaz egy test nélküli, ember- feletti értelmet. (Kicsit sok ez a két kísérlet egyetlen filmben!) Az egyik kísérlet ugyanis kifejezetten fasiszto- id, a másik — mint azt a végeredmény tanúsítja — valamiféle pozitívummal jár együtt. Ugyanígy nem tisztázott a filmben, mit is képvisel á tüntető tömeg, annyira polarizáltnak hat szándékaiban, noha egyszerre cselekszik. Biztos vagyok benne, hogy Angliában éppúgy a maguk- raismerés dühös humorával szemlélik az alkotást, mini nálunk a Mi, büszke magyarok című rövidfilmet. Nekik mond legtöbbet Anderson a Britannia gyógyintézettel, talán emiatt is maradt a fiim díjazatlan tavaly Cannes- ban. Meg amiatt, hogy a Ha azért jobb alkotása volt. S ez akkor is igy ^an, ha néha borsódzik a hátunk egy-egy rendkívüli képsor hatására: például az angol himnusz zenekíséretére gumibotozott tüntetők látványakor vagy a királyi udvar tanács tagjainak bemutatásakor, akik kivétel nélkül emberi normákat tagadnak megjelenésükben ... (Csak zárójelben: a téma nem új, a Svejk «igyik alaphelyzete ismétlődik az előkelőség kórházi látogatásával.) Az andersoni szkepszist a „világagy” monoton monológja oldja: az ember nagy- szerűségét, tökéletességét dicséri. „Sok van, mi csodálatos ...” Csak meg ne cáfoljuk végleg! L. L. SOMOGYI NÉPLAP
