Somogyi Néplap, 1983. szeptember (39. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-10 / 214. szám

\ gyermekeknek Rendezzetek klubdélutánt! Pár szó az illemről A házban lakó barátok, is­kolatársak, ismerősök számá­ra rendezzetek klubdélutánt 1 Alkalomszerűen, vagy egy- egy eseményhez kötötten (születésnap, névnap, egyéb ünnep). Ezek a rendezvények jó közösségformálók, a más­kor télrehúzódók is szívesen résztvesanek a közös játék­ban, ha ügyesen megszerve­zitek. Ilyenkor még jobban megismerhetitek egymást, esetleg új barátságok is szö­vődhetnek. A kezdeményezők döntsék el közösen, mikor lesz a klubdélután, játékdélután, szülinap stb. Állítsátok össze a programot, készítsetek színes plakátot, a lépcsőház- bá. vagy kis meghívókat, me­lyekkel az ünnepeltet, az is­merősöket meghívjátok A helyszínt színes papír­csíkokkal vagy ha felnőtt se­gítő is van, lampionokkal dí­szíthetitek. A helyszín lehet egy lakás, a lépcsőház előte­re. őrsi búvóhely, vagy az is­kola, kultúrház kölcsönkért terme is. Osszátok fel egy­más közt a feladatokat: le­gyen gazdája fi meghívóknak, a termeknek, a játékoknak a büfének (ezt önként — kis irányítással — összeadhatjá­tok: zsiíroekenyér, lángos, pogácsa, limonádé). ügyeljetek arra, hogy az egesz összejövetel a játékos­ság jegyében teljék el! Ját­szani mindenki szeret: gye­rek, felnőtt egyaránt. Már a belépő is lehet meglepetés. A meghívóra írjátok rá, hogy a belépő egy „ajándék”. Ez az „ajándék”, egy új játék, egy tréfás vers, találóskérdés is lehet. Ezzel azt éritek el, hogy a „műsor” egy részét már készen kapjátok, s mindenki szerepel — még azok is, akik félrehúzódnak. A vendégeket a kijelölt házigazda fogadja. A programot pedig írjátok le, sőt már az előre elkészí­tett plakát mellé is kifüg­geszthetitek, hogy mindenki lássa. Míg a társaság gyülekezik a mokantester játszhat az ottlévőkkel. Ha új játékötle­tet hozott „ajándékba” vala- melyikődök, arra jó alkalom ez az idő, hogy bemutassa, megtanítsa a többieknek. Ke­ressetek a játékkönyvekben olyan ötleteket, amelyeket az adott helyen a társaság el­játszhat. Készítsetek műsort is, ' de ez 20 percnél ne legyen hosszabb. Állhat vidám jele­netekből, villámtréfákból, já­tékos vetélkedőkből. Kedves ötlet az is, ha ma­gatok készítette meglepetést adtok egymásnak (gyurma fi­gurát, só kerámiát, fakanál bábut, filcből, papírból ké­szült jelzőket, emblémákat). Ha kicsik is vannak, le­het egy szép mesét elmonda­ni. A hangulatot emeli, ha közösen énekeltek egy-két dalt. A tánchoz a zenét szol­gáltathatja magnó, lemezját­szó. Ügyeljetek arra, hogy sose legyen közietek unatko­zó. Bármennyire vidám a mu­latság, egyszer be kell fejez­ni. Mar előre közöljétek, hogy meddig fog tartani, s álljátok a szavatok! így a vendégek is jó érzéssel távoz­nak, s a szülők is elégedet­tek lesznek. A teremben illik rendet hagyni, a díszítést a büfé maradványait eltakarí­tani, a kölcsönkért eszközö­ket visszaadni, a segítőknek megköszönni munkájukat Törő István: ESTE Egyetlen pára a vidék, kotlós alatt a kiscsibék, óriás sátor az éj, bizony már a földig ér, alatta még madár neszez, s tornyosulnak a fellegek, házak fölött szél lohol, zörög a pléh Krisztus-szobor, patak vize halkan súgja, térjetek mind nyugovóra! Játsszunk illemtant! Ne­ked csak annyi a feladatod, hogy olvasd el a történetet és állapítsd meg, egy nap alatt hányszor tettél olyat, ami illik és hányszor olyat, ami nem. TUCAT TIHAMÉR 6/a osztályos tanuló ágya mel­lett megszólalt az ébresztő­óra, azonnal kiugrott az ágyból és még átnézte a földrajzleckét (illik), amit az esti televízióadás miatt már nem tanult meg (nem illik). Csak magának csomagolt ennivalót, a családnak nem (nem illik). A megállótól fu­tott az iskoláig, mégis csak tíz perc késéssel, a tanár magyarázata közben ért az osztályba (nem illik). Ilyen­kor már nehéz beilleszkedni a magyarázatba, ezért a szomszédjával megbeszélte a tegnap esti tv-filmet (nem illik). A következő órán vi­szont sokat jelentkezett (il­lik), de csak azért, mert szomjas volt és jó lett volna odakint vizet inni (nem il­lik). Matekórán többször ki­nézett az ablakon (nem il­lik), pedig a szemközti ház falán nem láthatta a példák megoldását. A szünetben a tízórai fe­lét társának adta (illik), a hetesnek pedig egy „fülest”, mert felirta a beszélgetők közé (nem ülik). Sőt, vesze­kedni tilos! Az igazgatói iro­dában jelentkezett, hogy fi­zet a betört ablakért (il­lik), de hogy még kik vol­tak hibásak, arról betyár­becsületből hallgatott (nem illik). A napköziben kézmosás nélkül, félrelöve a kicsiket, kérte az ebédet (nem illik), a süteményt a társának adta (illik), de csak azért, mert ezt a fajtát nem szerette (nem illik). Ebéd közben el­kezdett pletykálni, hogy ő ezt meg ezt tudja a Mártá­ról (nem illik). Délután az őrsi bajnoksá­gon fociban kikaptak a ha­todikosoktól. A vereség után mindenütt azt híresztelte, hogy csalt a bíró (nem il- I lik). Mélyen hallgatott arról, hogy a saját hibájukból kaptak ki. Márpedig (illik) bevallani a hibákat is. A sportszerűség illő dolog. Mérgében gúnyolni kezdte az ellenfél játékosait, ezt pedig (nem illik). Otthon a testvére nyitott ajtót, de nem köszönt neki (nem illik), bár annyit a foga között odamormolt, kö­-szönöm (illik). Csörgött a te­lefon, felvette a kagylót és belekiáltott : Halló, ott ki be­szél? (nem illik), kiderült, hogy Sanyi, az osztálytársa hívta, aki nem jutott szó­hoz, mert Tihamér barátunk csak a saját gondjait, bajait sorolta (nem illik). Majd nagy nehezen eszébe jutott, hogy megkérdezze: te hogy vagy?? (illik). A telefonbeszélgetés után gyorsan rendet teremtett a konyhában, hogy szüleit meglepje (illik). Tanulás közben bőgette a lemezját­szót (nem illik). No meg ez nem is jó módszer a tanul­tak elsajátításához. Végre korán lefeküdt, ami egész­séges. Ha tetszett a történet és a játék, barátaiddal, őrsöd tagjaival is játsszátok el. ahol a megfejtést ne olvasd fel, azt ők mondják meg! Aki alig téved, illem tanból jól felkészült. Falitábla Ügyes nagyfiúk, esetleg szülői segítséggel elkészíthe­tik az ábrán bemutatott fa­litáblákat. Felületére rajzol­ni, írni lehet. Bohókás meg­jelenítésével teljesen eltűnik a tábla komor hangulata. A bohóc, elefánt, hal for­ma 5 mm vastag rétegelt le­mezből készül, fenyőfa léc keretszeikezetre szerelve. A bohóc szem gomb, szája filc­csík, nyalva műbőr. Törzsé­nek végére krétatartó polcot szereljünk. Az elefánt farka spárga végén szivacs lóg, Csali­mese A Rába partján bandu­koltam. Egyszeresük a ne­vemen szólított valaki. A hang felé fordítottam feje­met, de mást nem láttam, mint kék szitakötőket. Ek­kor a felhő mögül elöbújt a Nap, s egy aranyhalat vél­tem ragyogni a hullámok között. „Kívánj hármat, s és teljesítem’’ — mondta behízelgő hangon. Már- már gondolkodni kezdtem mit is kívánjak, amikor a Nap elé merészkedett egy hatalmas felhő. Ekkor lát­hattam, hogy csak egy kis tarka-barka halacska szólí­tott meg, aki azon erőlkö­dött, hogy sárgás uszonyai aranyként csillogjanak. Szomorúan' fordultam cl tő­le. Ha az a hal aranyhal lett volna, az én mesém is to­vább tartott volna. amellyel a krétanyomokat lehet letörölni. Szeme, ormá­nya vége, körmei filc dara­bok. A krétatartót a lábvé­gekre helyezhetjük. A hal forma is igen kedves. A far­ka, uszonya lehet műbőr, vagy akármilyen egyszínű textil darab, összehúzott for­mában a rétegelt lemezre szögezve. Végül a testet mindhárom figuránál sötét­zöld táblafestékkel fessük be. A gyerek örömmel fogja használni, játékra és tanu­lásra egyaránt szolgálhat. Számoljunk írjátok be az üres körökbe a 9-től 15-ig terjedő számo­kat úgy, hogy a vonalakkal összekötött három-három kör­be kerülő számjegyek összege 33 legyen! (A megoldás helyességét ellenőrizhetitek a 10. oldalon.) Burgonyaeladás Szabadság Mg. Tsz, Kadarkút étkezési és ipari burgonyát értékesít hétfőtől péntekig 8 órától 16 óráig szombaton 8 órától 13 óráig Kadarkúton a terményszárító mellett lévő burgonyaválogatónál. Telefon; Kadarkút 25 (81564) A gida és a gyerekek A szivdobogva várt szüli­nap előtti estén, a mese után apu az ágy sarkára ül és titokzatos arccal így szól: — Játsszunk egy játékot! — Rendicsek — vágom rá. — Ha lenne egy kisfiúnak mindenféle játéka és a szü­lei a szülinapjára készülőd­ve tanácstalanul tárnák szét karjukat, azt mond meg mit vegyünk, ki tudnád húzni őket a bajból? — Hát én ki az biztos — nevetek apán. — És, hogyan? — buzdít a válaszra. — Azt mondanám nekik, tudjátok annak a kisfiúnak már mindene van, csak egy kedvenc kutyusa nincs, eset­leg cicája. Vagy amit éppen a héten láttam egy kis őzgi­dája. Az lenne a legszebb ajándék! — Nu, pagagyi! — mond­ja nevetve apa, utánozva a nyuszit kergető rókát a va­sárnap délelőtti szovjet rajz­filmből. Vagyis, no meg állj csak! — Honnan vegyek én kutyát neked, hát még őzet? — Azt nem mondtad, hogy rólatok van szó! — csíptem rajt a lógatáson. Apa erre szép álmokat kívánva gond­terhelten ki ballag a szobá­ból. Én meg nem hagyhatom kJ, hogy viszont nem mond­jam: — Nektek ial Most biztos arra gondol, hogy milyen lehetetlen kéré­seim vannak. Miért nem erem be egy építővel, vagy valamilyen logikai társasjá­tékkal, aminek dzsókerét persze az első héten elvesz­teném. Kérhetnék egy új bringát, a régi feles helyett, de nekem most csak a kis óz jár a fejemben. Egyik toponári barátom, hívott meg hozzájuk a múlt héten. Lábteniszeztünk, meg tollasoztunk szokás szerint, még a legújabb Jaguárját is láttam a match-box gyűjte­ményében, amikor a nővére Ildi, azt mondta: — öcsi, miért nem muta­tod meg Gábornak az őzet? Gyerünk, szólt a barátom, és már szaladtunk is a szom­széd utcába- Lakik ott egy bácsi, aki a megyét járja nap, mint nap. Egyszer az­tán, ahogy megy a kocsijá­val, látja ám, hogy az út szélén keservesen sír egy őz­gida. Egészen picur, remegő lábú barna jószág. Ezt a barátom mesélte, amíg oda­értünk. Ott már gyerekhad vette körül a gidát, ő pedig békésen legelészve tűrte az őt szólingató gyerekcsapatot. Ha vége a sulinak, délután mindig legalább öten-hatan vannak itt. Nagyobb sikere van, mint Szandokánnak — súgta a barátom. A kis óz mindenféle kerti növényt megeszik; répát, káposztát, zöldséget, sót külön kedven­ce az édes szőlő. A bácsi — egy bajuszos fiatalember — pedig elmesélte nekünk, hogy az őzike legjobb barátja Brett, a hatalmas farkasku­tya. Megvédi minden táma­dótól, meg a rossz gyerekek­től is. Nevetve mutatta, hogy mennyi maradt a hosszú fu­tónövényből, amire Picur, a gida rákapott. Az egyik fiú megkérdezte a bácsitól, ha felnő a gida, mj lesz a sor­sa? El visszük a pécsi állat­kertbe, vagy átadjuk vala­melyik vadásztársaságnak — felelte. — Ha lenne itt Ka­posváron vadaskert, akkor szívesen ide is beadnánk. Micsoda élmény volt az a nap, itt a városban csak né­hány kutyust lehet látni, amint sétáltatják, vagy ki­kötik az áruház elé. Mosta­nában sokszor elmondom magamban az öreg néne őzi­kéjéből azt, hogy: Ózgidácska sete-suta Rátévedt az országútra Megbotlott egy kidőlt fába Eltörött a gida lába Panaszosan sir szegényke Arra ballag öreg néne ölbe veszi megsajnálja Hazaviszi kis házába­Persze tudom, apu ismerve ezt a mesét, így szerelne le: „Ki-ki lakjék hazájában öz erdőben, ember ház-' ban... ” De akkor is legalább egy kiscica, milyen szép lenne. Na most már tényleg, Jó éjszakát! Bckes József

Next

/
Oldalképek
Tartalom