Somogyi Néplap, 1983. szeptember (39. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-08 / 212. szám
HÚSZONÖTÖDSZÖR Somogyi orvosnapok Negyedszázada - gyűltek össze először a balatoni „fővárosban” megyénk orvosai, hogy együtt gondolkodva továbbfejlesszék a somogyi közegészségügyet, illetve önmaguk tudását. Ezért e háromnapos jubileumi rendezvényen különös tisztelet övezte azt a három kollégájukat, akik már azon az elsőn is részt vettek: dr. Prie- vara Jánost, dr. Szundy Aladárt és dr. Wirth Ferencet. A tegnap kezdődött rendezvényen dr. Rozsos Istvánt, mint a Pécsi Akadémiai Bizottság kilinikai szakbizottsági szekciójának titkárát kérdeztük a találkozó céljáról. Elmondta, hogy negyedszázaddal ezelőtt a megyében dolgozó körzeti orvosok magas szintű továbbképzését szolgálta a program, s az előadók a megyei kórház osztályvezető orvosai voltak. A mostani speciali- záltabb, ezúttal főként a sebészet kap hangsúlyt. Az eseménynek a 43. számú Építőipari Vállalat rendkívül szép üdülője adott színhelyet. Mintegy kétszáz somogyi orvos érkezett a rendezvényre, melynek elnökségében helyet foglalt dk Varga Levente, a megyei kórház főigazgatója és dr. Kopa János főigazgatóhelyettes is. Dr. Balassa Tibor, a Somogy megyei Tanács elnökhelyettese a megye párt- és állami vezetése nevében köszöntötte a megjelenteket. Fölidézte az orvosnapok változását, fejlődését, megállapítva, hogy ezek jól szolgálták Somogy egészségügyi ellátásának javítását. Az első tíz év előadóinak névsoridézője azt a benyomást hagyta a laikusban, hogy az akkor még fiatal orvosok közül sokan váltak a megyén belül, de kívül is szaktekintélyekké. A rendezvénysorozat később egyre több, megyehatáron túli előadót is vonzott, majd lehetőség nyílt külföldi orvosok részvételére is. A programfüzetet áttekintve azt látjuk, hogy a referátumokkal együtt száz előadást tartanak, s a korábbi évek hagyományaihoz híven jelenleg is sikerült a szervezőknek a szakma kiváló képviselőit megnyerniük. Dr. Balassa Tibor nagyon kedvezőnek ítélte azt, hogy a PAB keretén belül megyénk határain túlról is tekintélyes számban veszüek részt vendég előadók. A szónok idézte a megyei pártbizottság augusztus 10-j ülését, melyen megállapították: „Nőtt a tudomány társadalmi tekintélye megyénkben; célirányosabbá, szervezettebbé vált a kutatások eredményeinek hasznosítása. Nőtt a szakemberek száma, kedvezőbb a vezetők szemlélete a tudományos eredmények fogadására, s alkalmazási feltételeinek megteremtésére... Az egészségügyi kutatások az állás- foglalásban rögzítettek irányában fejlődtek. A tudományos kutatómunka az elfogadott program szerint halad ... Az egészségügyi intézményekben rendszeresek a tudományos ülések, melyeken körzeti orvosok is részt vehetnek, közvetlenül értesülhetnek a legújabb kutatási eredményekről.” A megyei tanács elnökhelyettese reményét fejezte ki, hogy ez a tanácskozás is jól szolgálja az MSZMP XII. kongresszusán elhangzott követelményt: „Az orvostudomány új eredményeinek alkalmazásával növekedjék a megelőző és gyógyító munka hatásfoka.” Az egészségügyi ellátás jobbá tételéhez, a különböző területeken dolgozó orvosok munkájának javításához nélkülözhetetlen az a lehetőség, melyet az ilyen jellegű tanácskozások nyújtanak azáltal, hogy közlési alkalmat teremtenek a kutatási munkát végzőknek eredményeik ismertetésére, tapasztalataik cseréjére — mondta dr. Balassa Tibor. Ezután a szekciókban megkezdődött a háromnapos eszmecsere, melynek közvetve mi — esetenkénti páciensek — is hasznát látjuk majd. Sok ötlet gazdag formák Francia plakátok a Somogyi Képtárba Az igazság az éleinél is többel ér Julius Fucik halálának 40. évfordulójára Picasso Békegalamibja lúdtalpakon masírozik, az éneklő szájból zongorabillentyűk villannak elő, a kozmoszban galaktika helyett emberi ujjlenyomat ... Ilyen és ehhez hasonló groteszk ötletek fogadják a látogatót, aki elmegy a Somogyi Képtár legújabb kiállítására. Budapest és Pécs után szeptember másodika óta Kaposvár ad otthont a francia Grapus-csopont plakátjainak. A négy grafikus 1970 óta dolgozik együtt Az akkoriban Franciaország-szerte dúló diákmozgalmak, szervezkedések hozták össze a négy fiatal művészt. Célkitűzésük, hogy a politikát összekapcsolják az alkotó tevékenységgel, azóta sem változott Az itt kiállított plakátjaik is arról tanúskodnak, hogy a közéleti témák, a kultúra, politika, szociális kérdések foglalkoztatják eket elsősorban. Munkáik között találunk jó néhány hagyományos értelemben vett plakátot: színházi eseményeket, fesztiválokat, koncerteket „bejelentő” felhívásokat. A változatos technikai megoldások azonban ezeket is megmentik az ilyen jellegű képeknél fenyegető veszélytől, a sablonos- ságitól. Találunk közöttük fényképet, grafikáit, leggyakrabban többféle metódust kombinálnak. Sok a montázs, a meghökkentő hatású összeállítás, mély nemcsak figyelemfelkeltő, hanem olykor gondolkodásra is kényszeríti a nézőt. Ezzel szemben akad olyan plakát is, amelyik épNincs régebbi, mint egy tc^iapi újság* Nincs múlan- «iKb,,XBinit a, Ijiriapirók bár: n ilyen feltűnést keltő, de mégis tiszavirág életű alkotása, Az újságok alkotóinak dicsőségé is múlandó. & mégis: az újságírásnak is vannak halhatatlanjai. Eapkészí- tok, akik a mindennapokról adtak hírt, de mégis beleavatkoznak az egész történelem menetébe. És akik mesz- sze megelőzték korukat. Művük, életútjuk, hagyatékuk őrökre fennmarad. Ereklyeként őrzik azt a jegyzőkönyvet, amely a náci Németország fővárosában 1943. augusztus 25-én az úgynevezett népbíróság 1. számú — értsd: legvérszomjasabb — tanácsának nyilvános tárgyalásáról készült. Elnökként jelen volt dr. Freister, aki magától Hitlertől kapta az eligazításit az ,.igazságszolgáltatáshoz”. (Ö tárgyalta a Führer-ellenes összeesküvést is.) Az elsőrendű Vádlott, akinek abban a „megtiszteltetésben” volt része, hogy ilyen prominens jogfcipró jogász elé került: Julius Futók szerkesztő, Prága XIX., született 1903. február 23-án Prágában. A tárgyalás szemtanúja, Liduska Plachá, Futók helytállásáról: .^Személyi adatainak megállapítása után megkérdezték, miért vonult illegalitásba, hiszen úgy mondtál'., semmi baja sem lett volna. Emlékszem, hogyan mosoly o- dott el Jula erre a kérdésre es hogyan felélt ő is kérdéssel: »-Miért nem élnek már sokan azok közül a társaim t-jvaii, akiket rögtön a megszállás napján tartóztattak le, vagyis akkor, amikor még semmit sem követhettek el a birodalom éllen?-« Erire, persze, nem kapott választ A második kérdés így hangzott: Miért dolgozott a birodalom ellen, amikor a történelem bebizonyította, hogy Cseh- és Morvaország mindig a Nagynéniét Birodalom része volt? Jula végigsimította a sza- káűát, ahogy mindig szokta, ha ő vagy más egy jó tréfát mondott, s így felelt: »Uraim, hiszen önök maguk is tudják, hogy ez hazugság, szem- *«sien hazugság!! Önök úgy akasiztófa tövéből. (Magyarul az első kiadásainak Üzenet az élőknek volt a címe.) Julius Fucik neve fogalommá vált Műve a megváltozott körülmények között is tovább él. Kivégzésének napja — 1943. szeptember 8-án vették fejét Berlin—Plötzen- seeben — a haladó újságírók nemzetközi szolidaritásának napja. Van még nem is kevés ország a földön, ahol veszélyes igazat írni. Az igazságot hirdetni. Julius Fucik mártímmsága arra figyelmeztet: vannak helyzetek, amikor az igazság az életnél is többet ér. P. I. pen egyszerűségével, nagy színfoltjaival hat ránk, mint például a „Mont-Fermeil őszi fesztivál”, vagy a szellemes játékos cirkuszi plakát Szinte már talányosak a csoport saját kiállítását hirdető képek, melyekbe az alkotók btóesűrítették egész ars poeticájukat. Több munkájuk — bár többnyire ezek is konkrét eseményekhez kötődnek — általános mondanivalót fogalmaz meg. Különösen sok a politizáló alkotás: választási felhívások, békeplakátok. Az 1981-es békemenet transzparense kitűnő ötlet: mindössze néhány betűs szójátékkal tiltakozik a neutronfegyver ellen. A Sztrájk című kép két igen egyszerű eszköz összeolvasztásával, egy fotóval és tússal ráfestett sematikus ábrával ér el nagy hatást. Témáik között helyet kapott a környezetvédelem is. Egész sorozat kép foglalkozik „A franciák és a költészet” gon-, dolattal — jócskán öniroi»- kus feldolgozásban... A kulturális plakátok közölfct láthatjuk a nemrég díjat nyert alkotást, mely az avignom fesizítivált reklámozza. A kiállítást látva megérthetjük, mit jelent a Grapus- csoport magáról alkotott véleménye, mely szerint elvetik a bevett esztétikai normákat. Munkáik eltérnek a megszokottól, olyannyira, hogy néha zavarba ejtőek, nehezen, érthetőek. Szokatlanul hat a formai eszközök rendkívüli gazdagsága: a fotó, * rajz, a festék, a számok és betűk különböző variációd. De rendhagyó a témák megközelítése is: más szemszögből vetnék fényt a dolgokra, mint az átlagember. Üj ösz- szefügjgésbe helyezik a már banálissá vált tényeket. Szemléletük ironikus, a kérdéseket alaposain, gondolkodva vizsgálják. Ezzel érik el azt a célt, hogy nézőiket is megmozgassák, kialakult értékítéletük felülvizsgálatára kényszerítsék. Tersztyánszky Krisztina forgatják ki a történelmet, ,ahogyan éppen szükségük van rá.« Hosszú ideig csend volt, amíg lenyelték ezt a kertelés nélkül arcukba vágott igazságot Oly korban nevezte a hazugságot hazugságnak, az igazságot igazságnak, amikor ez fejvesztéssel járt Arra is ítélték. Másként nem tudták megakadályozni, hogy ez a kemény, ragyogó tollú tisztán látó, akikor alkotóereje teljében levő, negyvenéves férfi ne hirdesse tovább azt az eszmét, amely egész életét betöltötte. A Rudé Prá- vó munkatársa volt a hitlerista megszállásig, az illegális lap szerkesztője Csehszlovákia náci megszállása utál». Szervezte az ellenállást Volt idő, amikor az illegális párt központi lapján kívül egyedül, vagy legföljebb egy-két segítőtárssal ezenkívül még hat földalatti újságot szerkesztett és jelentetett meg. Külön szólt a nemzeti egység fontosságáról a munkásokhoz, a nőkhöz, a fiatalokhoz, az úgynevezett Cseh— Morva Protekturátus valamennyi lakójához. A Gestapo hatalmas apparátussal üldözte, amíg nyomára jutott. És aztán másfél éven át kínozták. Nem törték meg. A börtönben — egy bátor, tisztességes cseh őre segítségével — szeretett hivatásának hódolt. Riportot írt. Az olvasónak tudnia kell, hogy mi történt vele, hiszen ez valódi szenzáció. Így jelent meg a fetasal»- dulás után a Riport «a Pár méter kultúra Albert úr, amikor fölvette a pénztárból a myulakért járó pénzt, megelégedéssel gondolt arra, hogy. végre eléget tehet az asszony kívánságának. Tudta, hogy az a bútor, mely a nagy szobában van, minden, csak nem modern ember stafí- rungja. De mit lehetett tenni? Amíg az építkezés tartott, mindent elvitt a fenyvesi telek. Azután meg a kocsi. Ki jár manapság Trabanttal, holmi élhetetlenek. Nem sokáig figurázták őt a műanyag dobozáért. Mindig másra kellett a pénz. Na de végre az utoljára jutottak. Meglett a bútorra való is. Ki lehet dobni a szilvalek- várszagú, repedezett, öreg szekrényeket. Coflstökot dugott a farzse- bébe, és az asszonyt betessékelte az 1600-as almazöld Ladájukba. Bosszankodott a Domus parkolójában, mivel egy talicskának való szabad helyet sem lehetett találni, nemhogy autónak valót. Körözött, keringett, míg az egyik közeli mellékutcában volt kénytelen megállni. Közben dohogott, hogy honnan lehet az embereknek ennyi pénzük. Gondosan végigpróbálta az ajtókat, jól záródtak-e. A hatsó ablakban leyö műanyag kutya még akkor is bólogatott utánuk, amikor a saroknál elfordultak az áruház utcájába. ■— Hát ami igaz, az igaz. Flanc az van — jegyezte meg Albert úr, hunyorgó szemét végighordozva a két- emeletnyi kolóniái, rusztikus és egyéb garnitúrákon. Egyiktől a másikig mentek. Hozzáértően kopogtatta a bútorok fáit, simogatta a huzatokat. — Melyikeit, melyiket? — sopánkodott Ágnes asszony. — Hát valami szép nagyot. Ami mutat is, ha már rászántuk magunkat — jelentette ki a férje. — Húszezer, harmincezer, te jó Isten, emlékszel, a házunkat negyvenhatban tizenötezerért vettük. — Az negyvenhatban volt. Most meg ez van. Akkor azt is kölcsönből hoztuk össze, most meg nem szorulunk senkire. Ne prézsmitálj, inkább mondd meg, hogy melyiket válasszuk. Az asszony nagyot sóhajtott, és egy barnán csillogó kolóniái sorra mutatott, amelyik fölött 55 000 forintos címke díszelgett. Albert úr hümmögött párat, majd előhúzta a collsto- kot, ee körülményese® lemérte a sziekrénysort. — Hát éppen befér — jelentette ki. — De hallod, több ezen a rekesz, mint az ajtó. — Parancsolnak? — lépett hozzájuk az egyik eladó. — Ezt nézegetjük itt — mondta Albert úr —, csak hogy az a sok póc ne lenne benne. — Mások meg azért keresik, mert nagy a könyves része. Dísztárgyaikat és könyveket szoktak oda rakni — mondta az eladó. — Az ám, könyvek — villant át a gondolat Albert úr fején. — Az most valami nagy divat, különösen a sorozatok, milyen jól mutatnak az egyforma, díszes kötésűikkel. — No, Agnes? — Soröuát felesége felé. Az asszony szégyellősen bólintott. — Akkor ez lesz — mondta ki a szentenciát Albert úr, és még egyszer lemérte a polcok hosszát. A befizetés és a szállítás megrendelése után nem hazafelé vette az irányt, hanem Ágnes asszony legnagyobb megrökönyödésére r könyvesbolt előtt álltak me — Várj meg itt ~ mond élete párja, és eltűnt a körn' vesboét téB könyvvásárt re! tóm ózó üvegajtaja mögött. Mi tagadás, nem volt járatos ezen a helyen, bizonytalanul téblábolt a mennyezetig érő polcok között, és sehol sem látott szép veretű sorozatokat. Látva a tanácstalanságát, az egyik piros köpenyes eladólány megszólította. — Mit tetszik keresni? — Könyv kellene, kér««. — Hát az van itt bőven — mosolyodott el a kislány. — Igen, de én olyan szép sorozatokat szerettem volna. — Sorozatokkal nem szolgálhatunk, de vannak itt nagyon szép Corvina kiadások. Milyen alkalomra tetszik? Albert úr megvakarta a sütés sapka alatt a fejét, majd kivágta. — Tudja mit, kisasszony, adjon nekem haqjmszor egy méter könyvet! A kislány tágra meresztette a szemét. — É6 mégis, milyeneket-? — Azt magára bíz««. Szekrénysorra lesz. Miközben Albert tr a pénztárnál kifizette a három méter könyvet, alig láthatóan csóválta a fejét, és arra gondolt, hogy manapság el eg drága mulatság szeretni a könyvet. Űjkéry Csaba