Somogyi Néplap, 1983. szeptember (39. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-07 / 211. szám

Történelem - apróban A z apróhirdetésről az­tán igazán mondhat­juk: tiszavirág éle­tű. Érvényét abban a pilla­natban elveszti, mihelyt lét­rejött az adásvétel, vagy ahogy a vállalat munkást, a kisiparos munkát, a magános , élettár sat talált. Oldalakat tolt meg a maga gyöngybe- tüivel, s a közhely irattatja velem: az élet ezerarcúsá- gávaL A ' közhelyeket azon­ban illik továbbgondolni, hi­szen aranyigazságuk ismétlé­sei miatt váltak elkoptatot- takká. Mit adhat az élet ezerarcúsága az apróhirdeté­seknek? A maradandó&ágot. Tartalma ugyan érvényét vesztheti akár néhány óra múlva, mégis világot kerít maga köré — az apróhirdeté­sek világát. És az apróhirde­tések világa egyben a törté­nelemé is, apróban. Az újságoldalakon ott ta­lálható a híradások hábo­rúkról, tárgyalásokról, meg­egyezésekről, a riportot: új­donságokról és régi sére1- mekről — az apróhirdetés meghúzódik a hátsó oldala­kon, tomör-mskacs egymás^ utánságban, jeligékkel, cí­mekkel és telefonokkal. Cél­ja, létének értelme a nagy egészet tekintve csekély, de a hirdetőnek nagyon fontos: valamin túladni, valamit megvenni, társat, munkás kezet, lakást találni. Ahogy azonban könyvtárnyi újság- kötegekkel bástyázzuk körül magunkat, és böngészni kezd­jük. ezeket a hirdetéseket, nagy hirtelen mélyebb értel­met nyerne!', történelmet le­helnek magukból. Sokszor saznte nyelvöltögetésnek hat, ahogy a világégésben bugyu­ta versikékkeL konokul kí­nálnak sütőport vagy nerc­bundát. A kisember reklámja az apróhirdetés. Ö nem plaká­ton hirdet, nem fényújságon kínálja áruját, filmre sem veszik — néhány sorért fizet, az megjelenik: igénytelen reklámja vagy sikerül, vagy nem. Az apróhirdetés életé­ben fölöslegeseik a nagy sza­vak, melyek nagyobb, gazda­gabb testvérét jellemzik. Az apróhirdetés sajátos, benső­séges válfaja a reklámnak: puritán szürkesége másfajta kapcsolatot kínál az olvasó­nak. Ezért egyszerűségében mutat tükröt a jelennek, a jövőnek a hétköznap kö­nyörtelen időtállásával. Hiába jött létre az üzlet, hiába lelt társra egy magá­nyos, hiába vitte vissza be­csületes megtaláló a Szuszi névre hallgató spánielt, az ólomba öntött betűk megőr­zik a világ egy napját. Persze, ha már odáig elju­tottunk, hogy az apróhirdetés is amolyan történelmi tükör, bár néha kurtán-furcsán ve­ri vissza fényeit, haladjunk is tovább: mit mondhatnak nekünk ezek a hétköznapi, puritán reklámok? Igazol - ju!k-e adatokkal, hogy a há­borúkat követő években nő a művégtagokat hirdetők szá­ma? Vagy idézzünk száz meg száz szöveget, aggódó soro­kat, amelynek írói hozzá­tartozókat keresnek kétség­beesett konoksággal? Vagy azt bizonyítsuk be, hogy mennyivel más ma az apró- hirdetések összetétele, mint akár csak néhány esztendő­vel ezelőtt? 1939-ben a Kazár utcai Frost telekürtöü az újságol­dalakat.: horribilis árakat fizet viselt férfiruhákért. Hitler és Göring utazásait követi egy angol „úr” hir­detménye — házasság céljá­ból hozománnyal bíró hölgy­gyei ismerkedne meg. Kínál­nak ezer magyar hold erdő- birtokot, kitermelhető, érté­kes faállománnyal, jól fekvő kitűnő vadászterület, vadász­lak, jutányos áron, Csak tes­sék, tessék! Nem a történe­lem néz velünk farkassze­met? Szeizmográfként követi a hirdetések szövege a poli­tikát, ami egy-egy lap többi oldalán megjelenik, s előbb- uiőbb kisugározza hatását az apróhirdetések rovatába is. A visszanéző, a múltba ku- kucaluóe aúate fintorként kezeli ezeket' a szövegeket, hiszen ő már innen, a hol­napból — a történelemkönyv lapjairól ismervén a tegna­pot — olvassa őket, az az­napnak szólókat. Regényeket, novellákat rej­tenek az apróhirdetések. Mi lehet azzal a 40 éves. kép­zett gazdával — földbirtokos családból —, aki kanadai le­telepedési engedéllyel sürgő­sen nősült volna 1939-ben? Hozomány és jó származás megkívántatott. Vajon ma Kanadában él-e még válasz­tottjával? Talán sikertelen volt hirdetése, nem talált párt, és egyedül indult út­nak? Esetleg itthon maradt? Két, felkiáltójellel megállí­tott szómondat 1918-ból — mégis mennyire különböző a kettő! Elveszett! Elveszett egy hosszúkás karkötő arany­óra. fekete szíjon. Száz koro­na jutalom a becsületes meg- találőnak! Eltűnt! Eltűnt a fronton Hrabinszky Sándor! Aki tud. róla valamit, je­lentkezzen! Ennél a hirde­tésnél nincs szó jutalomról. Szívesen bújom az apró- hirdetéseket. Titkokat árul­nak el. Portékákat kínálnak, állásit, lakást, telet, üdülést, s még ki tudja, milyen bizarr dolgokat. (Például: „Demag macskát elfekvő készletből kórház átvenne könyvjóvá- ! fc-ással”) Valószínű, a nagyobb cé­gek azért választják gyakorta az apróhirdetést, hogy így is utat találhassanak azokhoz, akikhez szólni akarnak. Az apróhirdetés lehetőség egy bensőségesebb viszony kiala­kítására — ezért a nagyobb vállalatok főként állást kí­nálnak apróhirdetésekben. Hajdanán mi kerestük az ál­lást, ma az állás minket Az apróhirdetés kesemyés- hailkan mesélni kezd. Mesél sok mindenről — írathatna velem giccses szerelmi törté­neteket, groteszk örökösödési pereket, tragédiákat és örö­möket egy-egy hívó-hívogató, kináió-k ínáigató néhány sza­vas reklámszöveg mögül. Így kívülről, az ember csak ta­lálgat, mélyebb jelentést vél fölfedezni, pár szó is sokat elárul alapon, de az igazi az lenne, ha nyakunkba vehet­nénk az országot, elmennénk a megadott címekre, beszél­getni kezdenénk az adásvétel kényszere nélkül egy fekete mellett — kibújna milliónyi történet, kerek társadalom­rajz, emberarc ezekből a pa­rányi apróhirdetésekből. De mesél, kitartóan, mesél to­vább a néhány szó. A Szabad Nép 1945. áprili­si számaiból: „Fehér Mihályt keressük! A Gestapo jött ér­te 1944 nyarán, azóta nyoma veszett...” „Bőrdíszműves műhelyemet újra megnyitot­tam.” „Holnap délután nyit a Szabadság (Simplon) mozi, asszonyok, gyermekek, öre­gek hősies harca a betolako­dott németek ellen!” „Jó- karban levő stráfk öcsit ven­nék.” „Kiss Sándor orosz tolmács, csk a lakásán, min­dennemű fordítást vállal.” „Magas jutalom és teljes büntetlenség azoknak, akik önként behozzák az áruház tulajdonát képező és eddig megőrzött árucikkeket, Ma­gyar Divatcsarnok.” M rzaikkép a felszaba­dult ország első nap­jairól. Élvezet őket elolvasni, mert az egyes fe­lől közelítik meg az általá­nost, kiegészítik a történé­szek tárgyszerűségét, a művé­szek ábrázolóerejét. Mit mond nekem a ma ap­róhirdetése? Beseél új éle­tünkről, a mai életszínvonal­ról, a munkaerőhiányról, a lakáshelyzetről. Tudom, meg kellett szigorítani az állás- hirdetések fölvételét, ki kel­lett irtani néhány fennhéjá­zó jelzőt, amelyik az egekig magasztalta az eladni kivárt portékát. Azért ne aggód­junk. Találunk közöttük elég olvasnivalót. Legföljebb nincs annyi ötéves Trabantra vá­gyó „nagyon igényes” vevő, mint néhány évvel ezelőtt Tamás Ervin Ritkán adatik meg a fővá­rosba látogató kaposváriak­nak, hogy annyi ismerős ar­cot lássanak, mint hétfőn este a Metró-klubban. Itt rendezte ugyanis a megala­kulásának tizedik évét ün­neplő budapesti művészbará­tok egyesülete évadnyitó ün­nepét, amelyen több somogjü vagy onnan elszármazott al­kotó mutatkozott be. Szij Rezső művészettörté­nész előadásában a művészet kölcsönösségéről beszélt. Rit­ka alkalom az, hogy úgy egy­másra találjon két művész, mint Szirmayné Bayer Erzsé­bet festő és Szirmay Endre költő. A nemrég — és ép­pen a budapesti művészetba­rátok egyesülete támogatásá­val — megjelent Párbeszéd című Szirmay-kötet egyúttal azt is jelenti: a valóság megfogalmazása a köftő szá­mára feladat Tolnai Mária szép versmondása után erre mutatott rá előadásában Szir­may Endre költészetét ele­mezve Fodor András, az író- szövetség alelnöke is. A „két országot — Magyarországot és Somogyországot — szolgá­ló alkotó vázolta azt a vi­zuális hátteret, amelyet Szir- mayné Bayer Erzsébet képei sugallnak és erősítenek meg. Ezek a versek természetesen viszonyban vannak a magyar Egyébként a fő figyelmet, a pincéi-e szándékozott fordíta­ni, noha úgy érezte, valamit számításon kívül hagyott. 31. És eljött a vadászat regge­le. Az egész társaság fölke­rekedett, Mike és Tibor azonban kimentette magát. A vadászok elmentek, aztán ők is eltávolodtak a háztól, ám csak az első alkalmas boko­rig, amely mögül a tanyasi házra jó rálátás esett. Fél órát sem tartott a méla vá­rakozás, Bandi bácsi és nyo­mában Jüü néni, vállukon egy-egy ásóval megjelentek a ^képben, és elindultak a Sí­ház fejé, ahol Kaánék kincse a legnagyobb valószínűséggel el lehetett rejtve. A vadászház és környéke kihalt, szabaddá vált a ku­tatómunkára. A két férfi munkatársunk telexjelentése költészet hagyományaivá!, motívum rendszerével. F elis • merhetjük .József Attila sze- gényember-verseinek lírai építkezését. Ennek az irodal­mi folytonosságnak a felis­merését és tudatos vállalását jelenti az is, hogy a kötet­ben, az előző Maroknyi sors ciműhöz hasonlóan nem ki­egészítő függelékként, hanem a költői világ kiteljesedése­ként szerepelnek a versfor­dítások. Kardos Kálmán szuggesz- tiv zongorajátéka után — Bartók: Régi magyar táncok és Liszt: Fisz-dúr impromtu című darabok szerepeltek műsorán — Xantusz Gyula festőművész nyitotta meg Szirmayné Bayer Erzsébet kiállítását. A hajdani mes­ter, Aba-Novák Vilmos sza­vaival kezdte imertetőjét Xantusz Gyula: „Feladatunk, hogy stafétát adjunk”. Ez azt is jelenti, hogy saját ma­gunk helyét látjuk, magunk helyének pontos meghatáro­zására törekszünk. A kapos­vári festőművész az elmúlt évek terméséből válogató* t képein azt láthattuk, hogy a jeladás igénye valamennyit hozzá is fogott. Tibor felpat­tintotta a pince zárját, és le­ereszkedtek a rövid grádi­cson. A falakat polcok fed­ték, a polcokon húsok, felvá­gottak, liszt, cukor, só, zsír, befőttek,’ rizs. teli és üres ecetes-, pezsgés-, sörös-, ko­nyakos-, szidolosüvegek. A padlón is körültekintően el­helyezett rekeszek, ládák. Egy tiszta, jól karbantartott és felszerelt spájz. Lim-lom, pattogó rugójú fekhelyek, el­szórt páncéldarabok, spádék nem keltettek bennük olyan reményeket, mint a sapindai pince. Tibor őrködött, Mike végigkopogtatta a falakat. Sehol nem kongott semmi, sehol egy gyanús, elsötétült derékszög, ami elfalazott nyílásra vallott volna. Csak­nem tiszta, legföljebb egy­éves egyenletes meszeles. Az ajtót visszazárták, és áthatja. Nem meglepő ez, hi­szen a pedagógus házaspár esetében az alkotások hite­lét tanítványok ezrei adják. A bevezetőben azt említet­tük, hogy sok ismerős arcot látott a Somogyból elszárma­zott, vágj' a művészi ese­mény kedvéért kétszáz kilo­métert utazó, akkor most a pontosság kedvéért hozzá kell tennünk, hogy a Metró­klubba lépő látogatót isme­rős képek fogadták. Papp Árpád költő és műfordító jól sikerült portréja mellett kaposvári pedagógusok, fia­talok, öregek képei, az isme­rős somogyi tájak. Különö­sen tetszett a „Szűk völgy ellenfényben” című kép. Egyetlen hangulat lírai tol­mácsolása ez, valóban rokon Szirmay Endre verseinek hangulatvilágával. A Széllo­vasok a Balatonon pedig azt bizonyítja, hogy a régi, ha­gyományos tájba beköltöző új sem kenj.1! el Szirmayné Bayer Erzsébet rendületlen szorgalommal vezetett ecse­tét. — A művészethez vakme­rőség és alázat kell — mondta megnyitójában Xan­tusz Gyula. Ezúttal azonban jelen volt a művészetet be­fogadó, szép emberi szóra fi­gyelő közönség is. átvonultak a vadásziakba, ketten kopogtatták a föld­szinti termet, mint profesz- szor és osztályos orvos a ké­tes beteget. Egyikük sem ész­lelt azonban sípolást, hör- gést, gyanús zörejeiket. A padlót is vizsga Igatták, nem búvik-e meg valahol titkos pince, csapóajtóval fedett le­járat. Ám a tölgyfa geren­dák szabályosan összesimúl- va húzódtak, és a döngetésre egyenletesen, tompán vissz­hangzottak. — Ha van itt egyáltalán rejtekhely, jól őrzi a titkát! — adta meg a diagnózist a szakállas professzor. * — Klári, izé, most már biztos, hogy szeret — mond­ta ki elpirosodva saját elmé­letet a langaléta segédorvo«, akinek munkaidőben is ma­gánügyeken járt ai esze. — Gratulálok — rázta meg a kezét kolléga lisan a pro­fesszor. Rendkívül sajnálta, hogy a vadászlakot nem küldheti röntgenre. Egyelőre leültek sakkozni. 32. Ugyanaznap délután a szemüveges alezredes és Zweig együtt ültek a konspi­rativ lakásban. Aurél egy iratot tanulmányozott, amely azonban, nem bírt okmány jelleggel, ellenkezőleg, pái-be­Herzogtól Zeffirelliig Filmmúzeumi hetek kez­dődtek a kaposvári Mozi­múzeumban : olyan alkotá­sok szerepelnek műsoron, melyek többsége ugyan nem túl régi film. értéke —vagy különlegessége — miatt azonban okkal tartja szá­mon a filmtörténet. Ez utób­bi kategóriába — azaz az unikumok közé — tartozik Werner Herzog lassú höm- pölygésű, víziószerű álhor­rorja, a Nosferatu, a -vám­pír, mely Klaus Kinskivel a főszerepben egy már-már mitikus lényt idéz meg. A nyugatnémet rendezőnek egy új filmjét is vetítik majd rövidesen ugyanitt, a kétré­szes Fltzcarraldót. Már sze­repelt ugyan a Mozimúzeum műsorán Franco Zeffirelli Napfivér, Holdnővér című alkotása; ez azonban olyan mű, melyet nem elég egy­szer látni. Az egykori neves operarendező — ehhez a műfajhoz sem vált hűtlenné — ugyanis ezzel az 1972-es munkával valóban szép fil­met készített: assisi Ferenc történetében a naiv hitnek állít költői tisztaságú emlé­ket. Csak utalásként: Zeffi­relli rendezte az emlékeze­tes Makrancos hölgyet, il­letve a Rómeó és Júlia új­szerű változatát, is! A filmmúzeumi hetek sze­replője Alfred Hitchcock is. A horrorki’'-ily két munká­ja lesz látható: az 19ö0-as j Psycho és az 1940-és A Mandcrley ház asszonya, más címmel — Rebecca. A Psycho — Anthony Perkins nagy alakításával — volta­képpen bűnügyi film, ám ahogy Nemes Károly írja: „A Psycho főhőse... a kö­zönség számára rokonszen­ves. Ez a gonoszt üldöző, deheroizált hős ellenpólu­sa.” A sok kiadást megért Daphne du Maurier re­génynek, a Manderley ház asszonyának hitchcooki vál­tozata október végén, no­vember elején kerül közön­ség elé. A japán film meghatáro­zó, nagy egyénisége Akird Kurosawa, akinek filmjeit — A vihar kapujában, Hét szamuráj, Dodeskadem, Machbeth stb. — nálunk is játszották moziban, televí­zióban. Kedvenc színészét, Toshiro Mif un ét látjuk majd A testőrben. A fiatalon el­hunyt, db sikerekben gazdag pályájú James Dean szim­bolikus alakká nőtt kortár­sai előtt. Egyéniségéről cik­kek, monográfiák tucatjai jelenlek meg, képeit ma is milliószámra árusítják. Já­tékstílusa szűkszavú, lé­nyegre törően realista; egy nemzedék magatartását fe­jezte ki. Filmjei közül — az azóta ugyancsak a legendá­ba távozott Natalie Wood- dal készült — Haragban a világgal címűt látjuk majd a filmmúzeumi hetek során. szédfonmában fogalmazódott — Ezek szerint... — kezdett a szóba, de Béla tüs­tént közbevágott. — Ne mindj semmit, ne kombinálj, ebben már meg­állapodtunk. Nekem te ne ta­lálj ki szolgálati titkokat. Neim kapsz érte könyvjutal­mat. Most beosztott szereped van, legföljebb... — kissé habozott — őrnagyi. — Igenis — tisztelgett ül­ve a szerkesztő. — Rendben van, alezredes elvtárs, hol­nap lemegyek. Ebéd után új vendég je­lezte érkezését Sapindáról, telefonon. Méltányolva, hogy Sapindán nincsen szálláshely, König kolléga rögtön éjsza­kára is meginvitálta Zweig kollégát, akinek fontos meg­beszélnivalója akadt Mike úrral. A látogató Wartburgjából kiszállva különös módon elő­ször a gondnokokhoz ment. König figyelmét ez nem ke­rülte el, és tüstént elhatároz­ta, hogy a tanyasi lakra is rászán egy poloskát (Folytatjuk.) SOMOGYI NÉPLAP A regi közmondás szerint a jó bornak nem kell cégér. Ettől függetlenül a fővárosban örvendetes módon kezdenek visszatérni a szép. míves cégérek. A figyelmet keltő, sok­szor ötletes, vevőt csalogató táblácskák, figurák éj színfoltjai a belvárosnak és a vár­negyednek. A vendéglátók a művészbarátok Somogyi alkotók a Metró-klubban Varga István GOMBO PÁL Hl lltlllltit tum

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom