Somogyi Néplap, 1983. szeptember (39. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-01 / 206. szám
Ruzaftte-reneszäns Egy jo neyelésű fantaszta 75 éves Robert Merte francia regényíró Á csapodár madárka Sikeríró, bestseller-gyáros. A francia konyhanyelvben és a legújabb tudományos kutatások között is otthonosan mozgó, színes fantáziával megáldott íróember. Életünk cselekményfolyamaiban kiválóan evező hajós — és még sorolhatnám a héten hetvenötödik születésnapját ünneplő Robert Merle írói munkásságát címkézhető megállapításokat. Vélekedhetünk bármiképpen, a végső igazságot a könyvterjesztőktől és az olvasóktól kapjuk: egy megjelenő újabb Merle-könyv mindig bombasiker, beszédtéma az olvasók, táborában. Ellentábora is éppen ebből él: könyvei — mondják — ponyvaízűek, rendíthetetlen fikciógyártásával elzárkózik a valóságtól. Merle csattá nős válasza: „Hazugságtól, fortélytól sem kell visz- szariadnunk, ha igaz dolgot akarunk megteremteni, iga- zabbat, mint egy fénykép. Platón szavai — mármint, hogy a művészet hazugság — igazak: a műalkotásban azért hazudik az ember, hogy igazabb 'egyen.” Hosszú út vezetett el odáig. amíg kedvelő és ellenző — de vele foglalkozó — tábora alakult ki Merle-nek. 1908-ban született az' algériai Tébessában. A középiskola után filozófiát, világirodaimat és angol nyelvet tanult különböző egyetemeken, majd katedrát vállalt el Párizsban. A második világháború kitörésekor számos honfitársával együtt behívták katonának. Ettől kezdve közvetlen kontaktust teremt a „nagy kaszással”. Szereplő és szenvedő részese a harcterek csatáinak, a bombázásoknak, részt vesz a dunkuerque-i tragédiában, az angol és a francia csapatok „vízbe fojtásában”. Erről írt nagyszerű regénye, a Két nap az élet — a könyv mellett a moziban Jean-Paul Belmondóval a főszerepben láthattuk a filmváltozatát is —, méltán kapott Goncourt-díjat. A hároméves német hadifogság, a háborús erőszak, a tömegtéboly, a nácizmus elszemélytelenedett szálláscsinálóinak rossz emlékét a Mesterségem a halál című kegyetlen hitelességgel megírt regényében ábrázolja. Főhőse Rudolf Lange, az auschwitzi megsemmisítő tábor szervezője; egyes szám első személyben szerepeltetett emlékezése magát Mer- le-t is pokoljárásra késztette. Erről írja: „Végtelenül kínos aszkézis volt. Egyes szám első személyben akartam megírni a könyvet, mert elejét akartam venni annak, hogy bármikor is előbújjon belőle' valami, ami meleg, ami színes.” Valóban egy csonthideg, gonosz könyvet produkált. Lange saját személyétől is életidegen, a horogkereszt programját gépiesen teljesítő alakja típus- teremtés is, és egyúttal leszámolás a hitleri Németország bűneivel. A kisemberre még saját halála sem tartozik — ébred rá hőse a halálos ítélete után. Két történelmi regénye után az 1962-ben megjelenő Sziget-tel egyúttal érzékelhetjük új témáinak zászló- bontását. A csoportok, mikroközösségek kialakulásának, rétegződésének problémáit keresi. A Sziget-ben a Bounty matrózainak csoportos robinzonádjában éppúgy, mint a későbbi reTatátkozés Lakócsán Könyvek a követségtől Novo Sek>. Lufcovisce, Brlabas, Potonja — az első hallásra meglehetősen idegenül hangzó helységnevek, pedig jól ismerjük vaiameny- nyit: a háromszázba tvanegy lelket számláló Tótújfalut, a h ettszáztizenegy ■ lakosú La- kócsat, a mindössze százki- lencvenkét ember lakta Saenfcborlbásit és a háromszáznyolcvan embernek otthont adó Potonyt Dr. Fenyősi László, a községi közös tanács elnöke elmondta: a négy falu 1644 polgárának nyolcvan százaléka horvát nemzetiségű. Régóta délszlávok lakják itt a Dráva mentét. Elég, ha belép az idegen a kocsmába, ott is csak saenb-horvát szavakat hallhat, akár a tanácson avagy a boltban. A körzeti iskola száznegyvenegy diákjának zöme nemzetiségi, így lakócsán természetes, hogy néhány tantárgyat két nyelven tanítanak. A pedagógusok fele nemcsak beszéli a szerb-hor vétót, hanem oktatja is. Alig volt olyan esztendő, hogy ne jelentkezett volna valamelyik diákjuk a nemzetiségi gimnáziumiba — illetve most már nemzetiségi gimnázkimofcba. Merthogy a nyáron végzett Bunyevácz Eszter már nem a pesti, hanem a pécsi középiskolában tamil. A pécsi nemzetiségi gimnáziumot hétfőn nyitották meg, s ekkor adták át az új nemzetiségi általános iskolát - is, amelyeknek avatásán részt vett dr. Milan Veres, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság budapesti nagykövete. Az ünnepséget követően. Ladoslav Logozsar kulturális attasé dr. Mándity Mariannáit, a Magyarországi Délszlávok Demokratikus tizóvettége főtitkárának fcáséreteben Lakácsara- látogatott A tanácselnök tájékoztatta a vendégeket a nemzetiségek helyzetéről, a hagyomány- ápolásról. Többek között elmondta, hogy nemzetiségi együttest, zenekart működtetnek, van énekkaruk. Ifjúsági klubjaikban is helyet kapott a hagyományápolás. A potonyi horvát klub a közelmúltban kapta meg a kiváló ifjúsági klub címet. A fiatalok élen járnak a múlt tárgyi emlékeinek összegyűjtésében is. Lakócsán megvásároltak egy talpas házat, melyben nemzetiségi múzeumot szeretnének létrehozni az összegyűjtött relikviákból. Fejlőditek a kulturális kapcsolatok, A verőcei iskolások, vagy az ottani színház társulata, iletve a focicsapat már-már mindennapos vendégek a négy faluban. Ladoslav Logozsar válaszul elmondta, hogy három éve dolgozik Budapesten, s eddig még nem juthatott el erre a környékre. De ettől függetlenül is jói tudta, hogy itt milyen szeretettel ápolják az anyanyelvet, a hagyományokat. Kiemelte: , — Most a gyakorlatiban is meggyőződhettem arról, hogy itt élni lehet a magyar alkotmányban biztosított jogokkal, érvényesül a lenini elvek alapján megfogalmazott nemzetiségi politika. Az attasé ajándékot hozott a lakócsad, a saentborbási, a tótujfalui és a potonyi horvátiaknak. Háromszáz kötet könyvet adott át azzal, hogy ezek is segítsék az anya- nyelv ápolását. A könyvek a tizenötezer kötetes körzeti könyvtárba kerülnék, melyben már eddig is találhattunk ezerötszáz szerb-toorvát nyelvű könyvek gényekben, a Malevil atom bomba után életben maradottjainak vagy az Állati elmék tudósainak, delfinjeinek történetében. A valóság felé nyitottságát jelzi az 1965-ös Moncada, a kubai forradalomról és Fidel Cast- róról írt dokumentarista regénye, és a kor sok port fölvert politikusáról, Ben Belláról készült riportkönyve. Merle időközben a párizsi, nanterre-i egyetem angol tanszékének professzora, aki így közvetlenül is érzékeli az 1968-as eseményeket: a diáklázadásokat, a gaulle- isták csúfos bukását, a baloldal előretörését. Nem válik kommunistává, de tudatos baloldalivá igen. Jól látja, hogy hatvannyolc — noha eszméinek kisugárzó hatása napjainkig tart — nem forradalom volt, hanem ahogy ő mondja: „a forradalom elvetélése”. Az Üvegfal mögött, mely Magyarországon, csak 1974- ben jelent meg, szimultáns eszközzel eleveníti föl annak egy napját Sikere a testközeliségből fakad, az író is átélte az eseményeket. _ Merle utolsó három, nálunk megjelenő könyve közül a Védett férfiak és a a Madrapur képzelt időben és térben játszódik. Az egészséges férfiakat megtámadó kór és az ismeretlenbe tartó repülőgép közösségei szinte labdáznak a „non- tiction” elemeivel a cselekményszövésben. A Francia história pedig egy hugenotta család érdekes története. Merle ma hetvenöt évesen nem éhező tollforgató. A périgordi kastélyában egy kőtoronyban alkot, ahova délelőttönként csigalépcsőkön kapaszkodik fel. Pél- dányszámbam, honoráriumaiban lepipálja nemzedékének neves írótársait. Fájó sebe azonban, hogy a vele párhuzamosan francia regényt teremtők közül már Sartre — ha nem is fogadta el — és Camus is irodalmi Nobel-dijat kapott. Hogy megéri-e vajon még ezt, vágy továbbra is csak bestseller írónak minősíti őt a stockholmi akadémia, arról bizonyára szó esik majd a születésnapi tortánál. Békés József Az igazi színészi sirvci azt hiszem, az —, ha egy művészt az általa alakított figuráról neveznek el. Ilyen „újrakeresztelés” diadalát élhette át Angelo Beolco, akit XVI. századi kortársad kezdtek Ruzanténak emlegetni; ő írta, játszotta ezt a szerepet Alvise Corrw.ro velencei patrícius, padovai palotájának. színházi előadásain. A főnemes egyszerre találta meg Ruzantéban birtoka intézőjét és mulatsága fő szervezőjét. Ruzante legjobb darabját láttuk kedden este a kaposvári Latinca művelődési központban : igazi reneszánsz komédiát. A csapodár madárka a feledés homályából lépett elő néhány éve a Nemzeti Színház kamaraelőadásaként, s most egy „alkalmi társulat” produkciójában élvezhettük a kaposvári nyár rendezvénysorozatának finisében. Igazi szerepdarab ez! A commedia deli’arte szállásceinálőja, bár, ahogy Marx József, a darab fordítója írta: „Euzantét is megérintette az a válsághangulat, amely ... szétrobbantotta a hagyományos erkölcsi világrendet.” Tény, hogy Betía, a csapodár madárka mindenkinek odaadja magát, aki szemet vet rá, csak ne a férje legyen az! Négy pompás szerepet szabtak maguknak az eredeti ötből az ideiglenes társulat tagjai: Mikó István, Zsurzs Kati, Benkő Péter és a Tahi József helyett, érkezett Barbinek Péter. A színen négy vacak kis díszlet- elem fogad bennünket: három paraván — épületeket jelezve —, és egy ketteslétra, amelyről még a leltári szám is leolvasható. Ennyi elég egy komédiához, ha jók az aktorok... S a színészek jók. És remek az az együttes — Pastoral a neve —, amely szintén négy tagból áll, de közülük is csak ketten játszanak igazi hangszeren: gitáron, mandolinon mediterrán hangulatot teremtve fölbemászó muzsikájukkal. Kár, hogy nem tudjuk a zeneszerző nevét, bár gyanítjuk, hogy Mikó István ebbőil sem maradt ká ... Ez a köpcös komikus a produkció lelke, 5 ha hihetünk az előzetes híradásnak: rendezője is. Természetesen ő alakítja a felszarvazott férjet, Ruzantét, aki azonban a kezdet kezdeA hadfi és Betía. tén még életművésznek hiszi magát. Hja, barátaim, az önismeret nem mindig erősségünk! Ez a Ruzante — padovai polgárrá avanzsált falusi atyafi — a lehetőségek ügyes . széllovasának képzeli magát. Elravaszkodik a szomszédba beszállásolt zeoldoskapitány- tól egy zacsikó aranyat, ám nem számol neje, a bestia Betía bosszújával; s" ami az asszonykának és Tónin hadfinak oly édes, az a bugyuta Ruzanténak keserű pirula .. . S nem elég, hogy a hadas- tyán felszarvazza, ráadásnak ott van Menato komája, akit faluról evett föl Padovába a fene, hogy testgyakorlást végezzen Betía polgárasszonysággal! Amíg e mókás ma- lacságok végbemennek, fordulatok tucatjait látjuk és mosolyogjuk végig. Mivel — akárcsak a jó Moliére — Ruzanténk színész is volt, nemcsak szerző; príma szerepeket írt magának és társainak: mindenki villoghat, megmutathatja komédiási képességeinek legjavát. Ezenkívül a színjátszás legkülönfélébb válfajaiból tartanak bemutatót. A vásári komédiából éppúgy, mint a kínai színház sötétben küzdő figuráinak játékstílusából. Fricskát kap az operai modorosság is, és az sem írható a véletlen számlájára, ha Makó Isifcván néha Breki, a Muppet-show sztárjának hangján szólal meg, vagy ha egyik hősi leg működő nagy művészünket idézi meg, öblögetve. Ruzante mester a reneszánsz színműirodalomba, illetve játékba belopta a' harsányabb, népi stílust. Vaskos a nyelvezet, bumfordibbak a figurák. Mik.0 István alkatával perlő mozgékonysága, sokoldalúsága profilt adott a játéknak. Mellette nem lehetett szürke színekkel festeni. Aa átváltozás hűségpróbai jelenete az egyik, az öngyilkos-: ság módozatainak mulatságos kipróbálása a másik csúcsa alakításának. Jól énekel,’ ez nagy nyeresége a produkciónak. A bergamói hadfi szerepében Barbinek Péter nyúlszrvű oroszlánt formál1 emlékezetesen, nagy kedvvel. Si.nkoviis Imre egykori szerepében tudott újat adni,, egy pillanatig sem éreztük másoltalak alakítását. Benkö Péter, a vidéki atyafi szerepében kedves, noha érzékelhetően más műfajra Iskolázott színész. Zsurzs Kati felszabadultan játszik, egészen más arcát mutatja, mint tévészerepeiben. Az igaz viszont, hogy nem „népi vamp”, csak egy üde, tűzrőlpattanfc fiatalasszony, aki „nem bír a vérével”. Milyen kár, hogy ez a csaá podár madárka — a nyár — Hyen hamar elröppent. I Leskó Lászlé Ravasz, nagyon ravasz. — Télen is eljönnék vadászni, ezért kérdeztem. — Itten sehol nincsen sí- terep. Tehát titkolják! Visszament a lakosztályába. Teste megfeszült, neuironjai csattogtak, szürke agysejtjei felhevültek az erőfeszítéstől. Vajúdtak a verziók. — Egy. Lehet, hogy csapdába estem? Valósággal húztak ide az információk. Lehet, hogy manipulálták őket? A Siházi szöveg eljuttatása hozzánk lehet szándékos. . . De a többi nem! Nem tudhatták, hogy König szerkesztőként éppen Zweignél jelenek meg, és éppen akkor, amikor ott van Mike. Most pedig egyenesen titkolják, hogy itt a Siház. — Kettő. Ha' létezik a Siház, ha létezik egy Mónika, aki szőke és netán ás is, akkor a rejtjel nem rejtjel. Akkor egy belső üzenetről van szó. Akkor Mike az én invitálásom nélkül is idejött volna. Várták, hívták. De miért? — Három. Tegyük fel, szolgálati ügyben. A gondnokék úgy beszélnek, mint egy szolgálat alkalmazottai. A Szöszit rejtik, a síelésről hallani sem akarnak. Ha ez a verzió helytálló, ki kell nyomoznom, mi folyik itt. — Négy. Mike azonban, ez biztos, magam hallgattam le, a Kaán-ilevél nyomán valamilyen koronát keresve szándékozott idejönni. Akkor pedig magánügyről van sző, ahogy eddig is hittem. Lehet-e itt egyszerre magánügy és szolgálati ügy?... Miért ne?! Ez az erdő is egyszerre Kaán volt birtoka és az állam mad tulajdona. A verziók véget értek. Üj- t-a átgondolta az eddigiekét, és talált egy hibás pontot. — A harmadik verzió valószínűtlen! Pont itt folyjék valamiféle fontos titkos tevékenység, ahová szinte szabad bejárása van valamennyi külföldinek? Nem, ez nem lehetséges! — Nem lehetséges — suttogta félhangon, és szívesen lezuhanyozott volna, de ekkor megszólalt tízezer neuron és egybehangzóan azt mondták: Poe!... Edgar Allan Poel Az író, akinek történetében a keresett levelet a leggondosabb házkutatásokkal sem találják meg. Mert hol van ? Szem előtt, a levéltartóban! Mi, a régi, begyepesedett szolgálatok — sodorta tovább a gondolat — kerítések, őrségek, elektronikus zárak mögé dugjuk tálkáinkat. Ez előbb-utóbb kitudódik. Mi védjük őket, mások támadják. A magyarok viszont... — Úristen, át vagyok ejtve! — kiáltott föl hangosan, bár németül. Ez a ki fák adás arra vonatkozott, hogy saját emberei milyen könnyedén jelentették, hol van Magyarországon katonai vagy egyéb titkos létesítmény. Egyszerű: ahol a betonútira kihelyeztek egy feltűnő táblát, hogy „Fényképezni tilos!”. Csak Úgy szaporodtak aztán Buddenhardtsdorfban a zászlócskák a helyekről, ahol ajánlatos volt fányképezni, lehallgatni, a környék kocsmáiban hallgatózni. — Na, de ez átejtés —vágott húsába a fölismerés. — Ha valamit tényleg rejteni akarnak, akkor úgy járnak el, mint itt. Itt, ahol van valami, amit éppen itt senki sem keresne. Igen, könnyen bejut ide a külföldi, de nem keres csak szarvasokat, nem lő mást, csak bakot, és nerr visz magával mást,, csak a gáncsokat. Büszke volt magára, am érf rájött a lényegre. Lezu hanyozott és elindult für készni. Egyszerre minden érdekelte. Mike, a saihéí, amelynek lennie kellett, annak egy szőke lakója, egyáltalán az egész terep es minden mozgás. 21. Miké nagy iramai diktált, nehogy a Klái'i—Tibor rob- banókeverék levegőt kapt hasson. Madárdal kíséretéi ben toronyiránt csörtettek! Rátértek egy ösvényre, amely! átvezetett a félrehajtotti drótkerítésen, és onnan alig száz méterre beletorkollott egy t-uristaház udvarába, ahol nyersíaasztalok és padok nyújtottak kényelmes alkalmat. a sörivásra. Most csapán egyetlen csoport élt a komforttal, külsejük szerint faimunkások. A Kinizsi párnájául utalások, indulatszavak és göcögés szolgáltaik, kispárnája meg egy név volt: Petyovity Pityu. Aki valami furfangos alak lehetett, mert róla szólva a göcögés egy decibellel feljebb heheré- széssé emelkedett. A menedékház hátsó oldala felől két munkás jelent meg, nylonszatyrot lóbálva. Hőseink is sörre vágytak, arrafelé indultak, amerről azok jöttek. Am nem söntésre, hanem egy toldaléképületre leltek, amelyben egy áruval jól felszerelt bolt működött tFolrrtr+i"'SOMOGYI NÉPLAP
