Somogyi Néplap, 1983. szeptember (39. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-28 / 229. szám
Képernyős produkciók Amatör művészeti mozgatom a katonaságnál A Ki mit tud? idei döntőjének hosszú, forró, nyári éjszakáján a zsűri külön megdicsért egy katonákból álló fúvós zenekart is. Játékuk tisztaságának szóltak az elismerő szavak, hiszen — mondták — ilyen rekke- nő hőségben még a hangszerek is megváltoznak. A vetélkedősorozaton egyébként is jól szerepeltek a honvédek. A megyei döntőkről hetvenhét szám került az úgynevezett adás előtti utolsó válogatóra, s azon a szigorú rostán is túljutott közülük 21. A középdöntőbe öten kerültek, s ketten a döntőbe. A népszerű Ki mit tud?- ban elért sikerek csupán a jéghegy csúcsát jelzik. Rávi- . lágítanak arra, hogy a néphadseregben igen sok a tehetséges fiatal. De vajon készen kapja-e vagy fölfedezi ezeket a tehetségeket a honvédség ? A válasz: is, is. Vannak például, akik zenei előképzettséggel kerülnek a katonasághoz, s vannak, akik valamilyen véletlen folytán épp ott fedezik föl képességüket. A dólog tulajdonképpen egy szempontból mindegy : a tehetséget gondozni kell. A képességek felszínre kerülésének és továbbfejlesztésének jól megszervezett rendszere működik a laktanyákon belüli világban. Ehhez az alapot az amatőr művészeti mozgalom szolgáltatja. A legkisebb helyőrségekben is működnek különböző művészeti csoportok, igaz, nem rendelkeznek olyan előnnyel, mint azok, amelyeknek az élén szakképzett vezetők állnak. Három esetben szerveztek a hadsereg állománya számára színjátszó rendezői tanfolyamot a Népművelési Intézettel karöltve. Nagy sikere volt a néptánc oktatói kurzusnak, és szintén eredményesen zárult az amatőr- filmklub-vezetők részére meghirdetett képzés. Minderre azért volt szükség, hogy lehetőleg egyetlen csoport sem maradjon szakmai irányítás, felügyelet nélkül. Mert az igény nem csekély. A sorkatonai állomány mintegy tíz százaléka aktívan tevékenykedik valamilyen művészeti csoportban. Számukra rendszeres szereplési lehetőséget biztosít a hadsereg keretén belül kialakult bemutatórendszer, amelyben az alapegységektől jutnak el a résztvevők a néphadseregszintű döntőkig. Ez a vetélkedőrendszer azonban csak egyik része a szereplési lehetőségeknek. Ide tartoznak a különböző alakulatok közti és a civil társintézményekkel folytatott «er eszerep lések, valamint az országos akciókhoz kapcsolódó programok. A Killián főiskola tisztjelöltjeinek madrigálkórusa például minden évben elismerést vív ki az országos szemlén. A népszerűségi listán a honvédségnél egyébként a néptáncosok, népdalénekesek, citerazenekarok, tehát egyértelműen a folklóristák vezetnek. A kívülállók talán úgy gondolják, hogy a katonaság keretein belül működő művészeti csoportok témaválasztási köre meglehetősen szűkre van szabva. Nos, a műsorpolitikában egyetlen komoly megkötöttség van: az, hogy a műsorok rossz közérzetet nem sugallhatnak, nem irányulhatnak az embmeri értékek lerombolására. A vezérelv mindenhol ugyanaz: a tehetséget minél jobban kibontakoztatni, mind a személyiség, mind a közösség gazdagítása érdekében. S hogy e cél nem rossz irányba fordítja a tehetségeket, annak illusztrálására talán néhány név megemlítése nem rossz példa. A katonaságnál kezdte művészi pályáját többek között Hosfalvy Róbert, Agay Karola, Kibédy Ervin ás Kovács Dénes is. g*. a. Kardos László: Harminchárom arc Fájdalmasam ritkul az irodalom nagy öregjeinek erdeje, ezért különösen örvendetes miniden irodalomkedvelő számára, hogy Kardos László, a Nyugat-nemzedék utolsó tanúinak (és alkotói- ■ nak!) egyike jó egészségiben, testi-sízellemi. frisseségben ünnepelhette meg a közelmúltban 86. születésnapját. A pár héttel ezelőtt napvilágot látott Harminchárom arc című kötete pedig méltóan reprezentálja az író sokoldalú tájékozottságát, lebilincselő egyéniségét Szükségesnek érezzük hangsúlyozni, hogy Kardos László nemcsak tanúja, hanem alkotója is volt a Nyugat nemzedékének. 1929-től rendszeresen jelentek meg kritikái. Az Akadémiai Kiadó hatkötetes magyar irodalomtörténetében ezeket is olvashatjuk Kardos Lászlóról: „... a csendes, finom, bensőséges Kardos-kritikák egy szocialista szeUemű korszak előtörténetének dokumentumai lehettek.” Ezt a finomságot — nem finomkodást — mindig érezhetjük. Semmi sem idegenebb ettől a végtelenül szerény, nagy tudású alkotótól, mint a har- sányság, a pózolás vagy a divatok majmolása, De a szelídség nála sohasem a megalkuvást jelentette. Ellenkezőleg. Jóakaratai, meleg emberi hangon, de keményen kiállni mindazért, ami szép, ami értékes, ami megőrzésre érdemes.; A Harminchárom arc egy páratlan gazdagságú, könyvek között töltött életből elénk rakott színes mozaik. Emlékek, benyomások, arcképek, találkozások, kritikák Sha!kespeare-től Sőtér Istvánig. A rövidségében is megkapó, vallomásos bevezető szerint: „Nem harminchárom teljes arcot fest az olvasó elé, csak harminchárom arc töredékeit rakosgatja egymás mellé-alá-fölé mint mondani szokás: mm a teljesség igényével, s néha bizony szeszélyesnek tetsző esetlegességgel. Azt azonban reméli a könyv szerzője, hogy adalékai — esszék, kritikák, emlékek, levelek ■— mindig megmutatnak egyet- mást hősei igazi arcából, hol többet, hol kevesebbet A kötet olvasói ezt a reménységet bizonyosságnak. érezhetik. A pályaképek, életutak bemutatása szerencsésen változik a személyes •lménjek, UaraU találkozákönyvespolc sok felvillantásával, meleg, hangú levelek közreadásával. Ezek a „törmelékek” segítik az íröt és v issza emiékezót a finomabb pasztellszínek elmélyítésében, egy-egy arckép markánsabbá rajzolásában. A frisseség, elevenség az. amely azonnal megkap bennünket a kötet lapjainak forgatásakor. Ez nagy szó, hiszen az egyes tanulmányok első megjelenése között évtizedek teltek el. Kevés kritikusnak adatik meg, hogy neve évtizedeké» keresztül fényben ragyogjon, megállapításai ma is eleveneknek, megszívlelendőknek hassanak. Kardos László ezek közé a szerencsések közé tartozik. Egy rövid recenzió keretében nincs arra lehetőség, hogy valamenyi portréról részletesen szóljunk. Amit tehetünk, néhány lüktető, eleven gondolat és megállapítás felvillantása. Csehovról: „Jórészt apró, érzékeny és fájdalommal csiszolt tükörlapocskákból rakta ki a kor hiteles és lényegileg teljes ábrázolását. Egy múló világ omlatag formáit és halványuló színeit rögzítette meg, gyöngéden és mégis hatalmasan.” Majakovszkijról: „Gazdag költő. Sokat lát és sokat zsákmányol. Költői kincseit a külső valósággal markolja össze. A körülötte zajló életnek alig van mozzanata, amelyben meg ne érezné és robbanó fogékonysággal tüstént meg ne ragadná a költői mondanivalót.” Ady Endréről: „Ady forradalmi költészete, mint minden valóban forradalmár költészet, a közösségért emel szót. A forradalmár költő torkában milliók némává fojtott dala sűrűsödik robbanó zenévé.” Kosztolányiról: „Művészetének szerszáma, a magyar nyelv, oly fényesen, oly tündökletes tisztaságban villogott és villámlott a kezében, mint Aranyig vissza senkiében.” Tóth Árpádról: ..Ma már százezrek tudják, hogy mit adott népének, milyen fakulna tat Lan kincseket hagyott nemzetére a szónak, érzésnek és gondolatnak ez a tündöklő magyar mestere.” Kodolányi Jánosról: „A magyar naturalizmus Kodolá- nyiban érett önálló művészetté, benne keményeden és higgadt meg véglegesen. E komoran tárgyias, de minden ízében létekkel teljest legbecsesebb pontjain jeíképiesen íöl6ugárzó, tiszta művészet a magyar irodalom egyik leg- önállóbb és legvonzóbb értéke.” Németh Lászlóról: „Polihisztort arányok felé duzzadó. egyetemes érdeklődése jótékony sugallattal emeli! kritikai irodalmunk roűveitr- »egbeiá szán vonalát. Értékítéleteit frisseség, bátorság és alig tévedő biztonság jellemzi.” Ne vaőjQk tovább a gondolatok színes szövetét Így is méltón tárul elénk a harmincnegyedik arc, a tudós Kardos László arca, akinek nagyságáit e pár sorban csak érinthettük. Neki köszönheti a Nagyvilág című folyóirat — ma is fáradhatatlanul dolgozik szerkesztőségében — európai rangját. S hogy milyen nagy műfordító is, álljon itt Puskin remekének, a Madárkának tolmácsoló jaként: „A múlt diók kedves szokását itt távol is megőrzőm én: kiengedek egy rab madárkát a tavasz fényes ünnepén. Szelíd vigasz suhan felettem, szívemben újra kél a hit: ín», szabadabbá tehettem e földön én is valakit r Dr. SfaM« Osaha Pagoda — a Nemezelést tanulnak a marcali gyerekek Nem tétlenkedtek a marcali gyermekműhely tagjai a nyáron. Táborról táborra jártak, hogy népszerűsítsék tevékenységüket, átadják tapasztalataikat: a mézeskalács- és a feketekerámia- készítésről, az agyagozásrpl, a bábkészítésről, a korongozás alapjairóL Vendégül látták őket a fonyódligeti úttörőtáborban, és Kadarkúton is. Itt a játszóházvezetők tanfolyamán részt vevőknek mutatták be a mézeskalács diszítés fortélyait A közép- iskolás KISZ-vezetők táborában is tairtottak bemutató foglalkozást. A torzult mellkasé és gerincű gyermekek lellei táborában nemcsak hasznos volt a gyermekműhely szereplése: a résztvevők megtanulták azt is, hogy a szabad időt nemcsak ülve lehet eltölteni, hanem sok érdekes — mozgáshoz kapcsolódó — foglalatosság is pihentet szórakoztat. Az iskolával a gyermekműhely tagjai számára új év kezdődött. — Melyek az idei tervek? Mit szeretnének változtatni; mi az, ami újdonság lesz? — Nagy »örömünkre a gyenmekműhely népszerű Marcaliban — mondta Gombai Győzőné, a szakkör vezetője — Több esetben is tapasztaljuk azonban, hogy a kicsiknek nincs sikerélményük, pedig igy hamar elmegy a kedvük az alkotó tevékenységtől. Ezeknek a gyermekeknek a jövőben javaslatot teszünk: a gyermekműhely másik területére, a csillagászat, a modellezés vagy a bábozás felé irányítjuk őket. — A képességeket minden esetben föl kell tárni. A „pályamódosítás” ilyen kis korban pedig csak hasznukra válik. — Szakmai szempontból újdonság lesz a feketekerámia készítése. Tavaly próbálkoztunk vele először, de nem sikerült. Az idén már sokkal jobb eredményt könyvelhetünk el. Gondot okoz azonban, hogy a fazekasok, akiktől szerettük volna ellesni a ke- rámiakészités fogásait, féltékenyek szakmai titkaikra. Egy-kettő csak a kivétel. — A gyermekműhely tevékenységében újdonság j a nemezelés. Ajánlható-e más szakköröknek; érdemes-e megpróbálni? — Az eredmény szépséges, különleges, ám csak az kezdjen hozzá, akinek van elég türelme. Szívesen adjuk át a tapasztalatokat a szakkörvezető pedagógusoknak, azt azonban tudni kell, hogy az alapanyaghoz nehéz hozzájutni A neme- zelés technikájának lényege, hogy fátyolvékonyságúra széthúzott gyapjúrétegeket fektetünk egymásra; a színezés növényi anyagokkal, így dióburokkal, vadsóskával, céklával, bábínkógyö- kérrel történik . — Távolabbi terveik? — A művelődési ház új termeinek kialakítása után olyan vándaroltatható anyagot szeretnénk összeállítani a gyermekműhely munkáiból, amely bemutatja a kialakítási módot és szakirodalmat ad hozzá. Ez a kiállítási anyag az iskolák, közművelődési intézmények számára kölcsönözhető lesz. A megyei művelődési központ támogatja a kezdeményezést. Tervezzük, hogy részt veszünk a művelődési központ belső terének kialakításában is; mi készítenénk mind az asztalterítőket, falvédőket, mind a hamutartókat. .. , A marcali gyerekek pagodának hívják azt az építményt, amely a Kiszely-la- kótelepen áll. Érdekes díszítése is a gyermeteműhely munkája. A napköziseknek ez kedvenc pihenőhelye. Tudják a kicsik, hogy a műhely tevékenységét dicséri a pagoda szépsége Sőt néha még rajzolgatják is a pagoda díszítésének lendületes vonalvezetését. — Nagyon fontos, hogy egy tárgy vagy építmény beépüljön környezetébe — mondja Gombainé. — S ebben a környezetben olyannal találkozzon a gyerek, amilyen a saját világa. Mindjárt kedvet kap az alkotáshoz, s persze jól is érzi magát a neki kedves környezetben. A. A. — Akarjátok tudni, ad vám benne? — Nem — felette Mik*. — De azért felolvashatod. — Jó, akkor nem olvasom fel — duzzogott a fia-talasa- szony. Alig tudták megenyhíteni. Akkor viszont felpattant és olvasni kezdte, egyre inkább szavalva. — Károly Király Koronája. Dráma öt felvonásban. Irta: gróf szelindekí és csépare- kettyési Kaán Izidor. Első felvonás. Szín: Tágas tér a szamosújvári vajdapalota előtt Ez unalmas. Első jeleneit. Szóval a szöveggel kezdem. I. őr tál ó Nemes Vitéz.: A nap, ímé, bejára rögös útjának felét S eljőve percre a fényes eseménynek, Melyre tanulva tekintendőnek vissza Az magyarnak késő nemzedéki. II. őrtáíHó Nemes Vitéz: Hah! Csitt! Ina nyíl a vasalt kapu. Mit meg nem ejtett ostromlók tarló hada, Kitárja bölcsen a méltó egyetértés. Király, vajda, hölgyek, fiák, Genecse és Rodrigó főurak jönek. A király fejen a Fejérvárott szentelt koroKánoiy Király: Kemény tölgy oltalmában immáron A szent aktusra vár, a fejemre helyezendő Szent Korom, mely foglalatja Nemzetnek és királynak. Kegyes jobbomat fogadd tehát hű hívem, Ki volt ellenséged leköteleződ. A szenpadiásről asztal ereszkedik le, rajt’ veres bársony párna, szárnyak suhogása hai Iszik. Mike, aki attól tartott, hog az utód mind az öt felvonást egy szuszra elszavalja, diplomatikusan félbeszakította. — Klárikám — mondta —; lenyűgöző az elaódásod. Ezennel megállapítom, hogy Károly Király Koronája, ez az ígéretes három nagy K-betűs kincs nem egyéb, mint egy múlt századi főúr amatőr színműve. Értéke kétes, de bizonnyal hiába keresnénk rajta fémjelzést. De hátravan még a mappa, benne a le- vélsaerű iromány. Minden bi- bonnyai értékes felvilágosításokat tartalmaz. Nagyon kíváncsiak vagyunk, kérlek olvasd fel. — jó — egyezett bele a lány. — Majd máskor az egész színművet felolvasom nektek. De a levelet, azt nem biztos., hogy megmutatom. Mégis egy családi levél, ugye-, bár. Várjatok. Ps&zt! Azzal fölvette iménti her- rnetikus helyzetét, szeme sarkából leste, hogy csügge- nek-e rajta, és felnyitotta a mappát. Igen hamar kiadta azonban a kezéből. — Nem értem — panaszolta.. — Tele van idegen szarvakkal Mit jelent az, hogy „Heres!” Mert mindjárt így kezdődik! Mike átvette a levelet, hosszan olvasta, majd ismertette a tartalmát, ügyelve arra, hogy szavait Klárihoz intézzél (Folytatjuk) GOIV1BÓ PÁL Unltihult tom
