Somogyi Néplap, 1983. szeptember (39. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-01 / 206. szám

FOvá ’ r*ozíís és rentfszaroxffort A kibontakozás feltételei Előző cikkünk végén fel­tettük a kérdést: mi az oka annak, hogy a hagyományos exporthoz képest még ma is csak oly szerény mértékű a rendszerexport? A válasz: a termelő válla­latok nagy része még ma, a hagyományos export egyre nehezülő körülményei kö­zött is úgy vélekedik, hogy nem éri meg a számára, ha a nyilvánvalóan sokkal több gonddal és összehasonlítha­tatlanul nagyobb kockázat­tal jár komplett szállítások növelését szorgalmazza. A KSH felmérése szerint pél­dául 1978 és 1980 között komplett berendezések ex­portjának fővállalkozója­ként összesen 106 vállalat, illetve szövetkezet tevé­kenykedett. Közülük azon­ban mindössze 9 érdemel említést, mivel a korábban említett 1980-as, megköze­lítőleg kilencmilliárd fo­rintos rendszerexport há­romnegyede ezeknek a vál­lalatoknak (az Industrialex- pórtnak, a Bábolnai Mező­gazdasági Kombinátnak, a Budapesti Élelmiszeripari Gépgyárnak, a Magyar Va­gon- és Gépgyárnak, a Ganz Villamossági Műveknek, a Medicor Műveknek, a Kecs­keméti Mezőgépnek, vala­mint a Labor Műszeripari Műveknek) a nevéhez kap­csolódik. Felkészültség és rugalmasság Pedig éppen ezek a válla­latok a megmondhatói, hogy az export-fővállalkozás ko­rántsem rossz üzlet. Az, In­dustrialexport például az el­múlt években átlagosan 15— 20 százalékkal növelte dol­lárbevételeit. Habár a jövő­ben ez a növekedési ütem aligha lesz tartható, azért várhatóan a következő évek­ben is tíz százalék fölött marad, amiként azt tervezik. A rendszerexport bővité- sére vonatkozó tervekben a legnagyobb súllyal a fejlődő országokba irányuló kivitel növelése szerepel. Ám a do­lognak ez csupán az egyik oldala, ugyanis a fejlődő or­szágokban mostanában nem annyira az igény, hanem a fizetőképesség állít korlátot az eladások gyarapítása elé. Ezért — de más okokból eredően is — ezeken a pia­cokon a fejlett tőkés orszá­gok mindinkább erősödő versenyével kell számolni. Ez persze nem feltétlenül hátrányos a számunkra. A már említett Industrialex- port például ezt a körül­ményt egyebek mellett úgy igyekszik a maga javára for­dítani, hogy egyik-másik üz­let lebonyolításában társul a szóba jöhető — s ami ko­rántsem lényegtelen, több­nyire igencsak jónevű — konkurenciával. Így épít például akkumulátorgyárat Algériában a nyugatnémet Vanta céggel, illetve mész- homoktégl a-üzemet az oszt­rák Wagner-Biróval. Ám még így is évente több száz ajánlatot nyújtanak be re­mélt megrendelőiknek, s ezeknek mindössze ,3-5 szá­zaléka „jön be”, vagyis az ipari átlagnak alig harma­da, fele. Magától értetődik, nem­csak a konkurensek köve­telnek maximális felkészült­séget és rugalmasságot a magyar export-fővállalko­zóktól, hamem és mindenek­előtt a megrendelők, vagyis a fejlődő országok. Nem okos dolog például nemet mondani akkor sem, hg a mi fogalmaink szerint eset­leg már a gazdaságos üzem­nagyságot sem elérő kis gyárak szállításának lehető­ségéről van sző. Űjra csak az Industrialex- port példáját elővéve: a vállalat harminc esztendős múltra visszatekintő fő- vállalkozói, helyismereti ta­pasztalatai, az előzetes hely­színi szemlék, az adatfölvé- tdeaések természetesen nagy segítséget jelentenek ebben a vonatkozásban is. Ennek ellenére ajánlati terveik rendszerint 1—? százalékos „műszaki bizonytalanság­gal” (későbbi változtatási le­hetőséggel) készülnek, s az árajánlatban is van — ugyanezen okból —körülbe­lül egyszázaléknyi „pontat­lanság”. Az alvállalkozó is legyen érdekelt Nincs persze kimondottan könnyű helyzetben az ex­port-fővállalkozó akkor sem, amikor még a hazai — tehát ismert — terepen szer­vezi, bonyolítja le a gyártást. Az esetek többségében ugyanis rengeteg alvállalko­zóval dolgozik: az Indust- rialexport üzletkörében ál­talában 30 és 120 között változik a számuk. Márpedig ha a szállítási fegyelem — A vásárlók választottak A nagyatádi „Zelkó' Az elmúlt hetekben és hó­napokban az üzletekben megkapták a Fogyasztók So­mogy megyei Tanácsának kérdőívét, melyeknek segít­ségével eldöntötték, hogy mely üzletek érdemelték ki a fogyasztók kiváló boltja címet. Varga Imre, a fo­gyasztók nagyatádi tanácsá­nak elnöke a napokban hir­detett eredményt. — A járásban huszonkét bolt pályázott, de csak tizen­kettőtől kaptunk vissza kér­dőíveket. — Az üzletek számára eny- nyire érdektelen az ügy? — Nem tudni a közömbös­ség okát. Egy új mozgalom­ról van szó, amelynek jelen­tőségét talán még nem mér­ték föl mindenütt. Amikor értékeltünk, nemcsak a ve­vők megállapításait vettük figyelembe, hanem segítsé­get kértünk a népfronttól, meghallgattunk kereskedel­mi szakembereket és felhasz­náltuk saját tapasztalatain­kat. Nyugodtan állíthatom, hogy Nagyatádon a helyi áfész négyes számú boltja és az élelmiszer-kiskereskedel­mi vállalat: 406-as üzlete, va­lamint Csurgón a 4 02-es üz­lete méltán lett a fogyasztók kiváló boltja. Nagyatádon a 408-ast job­bára csak úgy emlegetik, hogy „Zelkó”, mert hogy ve­zetőjét Zelkó Imrének hív­ják. 1957 óta áll a bolt élén. Űj helyükre, a Kossuth La­jos utcai házsorba hat évvel ezelőtt költöztek be. — Ismerni kell az igénye­ket, s ha már tudom, hogy mi kell, akkor fel kell haj­tani az árut. Az alkalmaz­kodás miatt kértük azt is, hogy szombaton délután egy óra helyett három órakor zárhassunk. Sokan vannak, akik ilyenkor kettőig dolgoz­nak. Nekik is vásárolniuk kell valahol. Mit mond a vásárló a „Zelkóról”? Varga Lajosné például az összes nagyatádi bolt közül az itteni kiszolgálást tartja a leg udvariasabbnak. Dr. Vári Lajosné szerint a bolt ellátottsága maximálisan ki­elégítő, az áru minősége megfelelő, a kiszolgálás kifo­gástalan. JnJcixrvics Ferenc már nemcsak dicsér: „Dél­után nincs pékáru. Az olcsó árukból, így a baromfiapró- lékból, kevés van.” A vélemények természete­sen változnak, egyben azon­ban megegyeznek: maguké­nak érzik’ a „Zelkót”. Bármennyire szeretném, nem tudom megfejteni Nokk Béla városszéli üzletének titkát. Miközben a vezetőt várom, figyelem a vásárló­kat. Még olyanok is jönnek ide, akik bent a városban, munkahelyükhöz, lakásukhoz közelebb levő nagyobb bol­tot is találhatnának. — Kicsi a bolt, nagy a forgalom, így aztán állandó­an hozzák az utánpótlást. A délelőttök javarésze is ár ir­at vétellel telik «L — A vásárlók egyetlen dolgot kifogásolnak, a zsú­foltságot. — Régi problémánk. Zöld­séget nem tudunk adná, mert nincs hova tenni a ládákat. Korábban már szóba került a bővítés. A környékbeli la­kók vállalták, hogy ha az áfész ad anyagot, társadal­ma munkában segítenek az építkezésnél. A dologból mégsem lett semmi, mert az áfész lehetőségei is végesek. Talán a következő években. — Mondják, nagyon jó kö­zösség dolgozik itt. —• Talán inkább egy ki­váló szocialista brigád. Ezt bizonyítja az is, hogy a ver­se nymozga lomban mindig az élen végzünk. Nagyatád sok boltjában találkozhat a tanítványainkkal. Az az el­vünk, hogy aki fölveszi a fehér köpenyt és a pult mellé áll, legyen igazi ke­reskedő. Egy ismeretlen üzletet úgy lehet a legjobban megismer­ni, ha belelapozunk a vá­sárlók könyvébe. Tegyük most ezt mi is Csurgón, a Csokonai utca 14-ben, a So­mogy megyei Élelmiszer-, Háztartási és Vegyiáru Kis­kereskedelmi Vállalat 492. sz. üzletében. Az üzletveze­tő-helyettes, Gáspár Józsefné nem fél a kérés teljesítésé­től. Minden évre jut egy-egy bejegyzés. Hol dicséret, hol jogos kritika. 1978 decembe­rében egy nyugdíjas keres­kedő dicsérte az ittenieket és kívánt boldog új évet. 1979 januárjában viszont az egyik környékbeli lakó a romlott csirkére panaszko­dott. A következő két évben ugyancsak az elismerés sza­vai kerültek a füzetbe. Az idén egy nagyatádi asszony mondott köszönetét, mert el­veszettnek itt csomagját megtalálták és megőrizték az eladók. A vásárlóközpont néhány száz méterre van, ám mégis a forgalomból kiesőnek tart­ják az üzletet. Nincs törzs- közönségük, csupná a diá­kok lskolatdényben. Három bolt, háromféle környezet és adottság. Közös bennük, hogy a vásárlók magukénak érzik mindhár­mat. Bhey Jem sajnos, régóta ismert — ,ondjaira, vagy a készlete­zés nehézségeire, buktatóira gondolunk, könnyen belát­ható, hogy ez sem könnyű feladat. Még akkor sem, ha az export — különösen, ha jelzőkéit ott áll előtte: kon­vertibilis — amolyan bűv- szó. Még így is sok fővállal­kozói leleményre van szük­ség ahhoz, hogy az alvállal­kozót átsegítse a szállítási fegyelem (azaz hogy éppen­séggel fegyelmezetlenség) imént említett, már-már be­vett s hovatovább elfogadott kátyúin, akadályain. Akad azért olyan vonat­kozása is a dolognak, amely éppen azért okoz gondot, mert konvertibilis exportról van szó. A vállalatok meg­ítélésének ugyanis az az egyik legfőbb szempontja, hogy melyik, mennyi devi­zát hoz az országnak. Ebben ninc6 is semmi különös. Csakhogy az átadott létesít­mény ellenértékét, tudniil­lik „a hozott” devizát egye­lőre csupán az export-fővál­lalkozónak írják jóvá. Jólle­het abban éppenséggel az alvállalkozók munkája, ter­méke, szolgáltatása is ugyan­úgy benne van. Ez pedig magának a fővállalkozónak is legalább olyan rossz, hi­szen éppen a fővállalkozás­ban való alvállalkozót rész­vétellel szemben teremt el­lenérdekei Uséget. Ösztönzőbb szabályozókat Mindennek ellenére az utóbbi időben egyre több komplett létesítmény mi­nősiti a magyar export-fő­vállalkozók munkáját. VA hagyományos KGST-piacok mellett egyre több afrikai, ázsiai, dél-amerikai ország­ban működnek magyarok által épített kórházak, isko­lák, gyárak... S ha egyszer terveink között szerepel a különféle rendszerek kivi­telének bővítése, akkor — vé’hetően — előbb-utóbb az ezt megkönmyitő, elősegítő, a feltételeket tökéletesítő új intézkedések, szabályozók is megszületnek. ' J. A. S. Vágyunk a jó szóra Még mielőtt nyugdíjba ment volna egy kedves, idő­sebb ismerősöm, többször is beszélgettem vele. Olyan tervei voltak, hogy ha kérik, rövid pihenés után újra munkába lép, visszamegy vállalatához, s — ha nem is annyit, mint korábban — is­mét dolgozni fog. Szükség is lett volna erre, elismert, jó szakember, rengeteg fiatalt nevelt, munkáját, több kitün­tetéssel jutalmazták. Mégis másutt vállalt nem szakmájába vágó feladatot. Ennek okáról — amikor nemrégen találkoztam vele — nem szívesen beszélt. Csu­pán ennyit mondott: „Egy szóval sem mondták, hogy számítanak rám". Több évtizedes munkája után úgy távozott munliahe- lyéről, mint egy idegen. Megkeseredett szájízzel, mert a vállalat vezetőségétől kapott értesítés csupán azt tartalmazta, hogy elérkezett nyugdíjba vonulásának ide­je, s ezért a Munka Tör­vénykönyv ilyen és ilyen pontja alapján munkaviszo­nyát megszüntetik. Egy jó szó, egy mondat, amellyel megköszöntek volna a becsü­lettel leszolgált időt, nem volt benne. Igaz, akkor még gondolhatta, hogy sor kerül egy búcsúkézfogásra, el­hangzik néhány bará-ti szó, de ez is elmaradt. Mint ahogy az is, hogy szükség lenne nyugdíjasként is mun­kájára. Joggal érezhette, hogy fö­löslegessé vált, s jobb lesz, MAI I KOMMENTÁRUNK ■ha másutt ajánlja föl tudá­sát. Az is joggal bántotta, hogy tudta: vállalatánál ke­vés a jó 'szakember, s ennek ellenére nem marasztalták egyetlen szóval sem. Büszke volt szakmai tudá­sára. Soha nem tűrte el egyet­len munkatársától sem, hogy munkáját hanyagul ^végezze, mindenkitől lelkiismeretessé­get köveiéit, s ebben 6 mu­tatott példát. Ezt diktálta szakmaszeretete. Sok kitüntetést, elismerést kapott, ám végül azt a pár emberi szót, amelyet min­dennél többre tartott volna, nem kapta meg. Nem egye­dül érez így. 'Valamennyien vágyunk arra, hogy munkán­kat, igyekezetünket ne csu­pán az esetleges jutalmak- kai. kitüntetésekkel, hanem jó szóvál vs elismerjék. Néhány vezető a sok elfog­laltsággal magyarázza, hogy erre sajvas nem jut idő. Pe­dig erre kell idol találni. Nap- jainklytn sokat beszélünk a jó munkahelyi légkörről, a kedvvel végzett, hatékony munkáról. A jó szó ennek fontos és nélkülözhetetlen kelléke. Jobban kellene élni ezzel a lehetőséggel. Főkéút akkor nem szabad megfeled­kezni erről, amikor egy em­ber a több évtizedes, becsü­lettel végzett munka után nyugdíjba megy. Sz. U’ Javullak a postások ...... '.' A megváltozott gazdasági körülmények között is sike­rült teljesíteni a posta éves terveit, s megállítani a pos­tai szolgáltatások színvona­lának további romlását — állapította meg a Postások Szakszervezetének központi vezetősége csütörtöki ülésén. Az elmúlt időszakban nagy erőfeszítéseket tettek a munkakörülmények javítá­sára: sok régi épületet fel­újítottak, s jónéhány új pos­tahivatalt építettek, folyta- tódott a, nehéz fizikai mun­ka és a postaforgalom gépe­sítése, fejlődött a munkavé­delem. Ez utóbbival kapcso­latban a központi vezetőség felhívta a figyelmet a mun­kavédelmi előírások megtar­tásának fokozott ellenőrzé­sére. Lila székek Angliába Nagyobb önállóság — növekvő termelés Az év elején új módszert vezettek be a nagybajomi Somogy Ipari Szövetkezet­ben. Négy részlegüknek és üzemüknek nagyobb önál­lóságot biztosítottak mun­kájuk szervezéséhez, végzé­séhez. Ennek tapasztalatai­ról érdeklődtünk Fonyódi Béla elnöktől. — Ezt azért határoztuk el, hogy ösztönözzük őket a ko­rábbinál is nyereségesebb gazdálkodásra, s ennek ér­dekében kisebb tételű meg­rendeléseket is elvállalja­nak. Ez a hatáskör biztosít­ja részükre az önálló mun­kásfelvételeket, elbocsátást, a fegyelmi jogkört. A ter­melési tanácskozásokon is önállóan számolnak be mun­kájúkról, ismertetik tervei­ket. A leglényegesebb: nye­reséges gazdálkodás esetén ők döntenek üzemük, rész­legük bér- és műszaki fej­lesztéséről. Több példa is igazolja, hogy helyes volt ez a dön­tés. Az előző években fa­ipari üzemük főként hagyo­mányos, nyers színű bútoro­kat készített. Most angol megrendelésre 400 lila szé­ket gyártanak, Hollandiába pedig fejőszékeket kék, pi­ros és nyers színben, össze­sen 20 000 darabot. Terveztettek és elkészít­tettek egy fenyőrönköt fel­dolgozó szalagfűrész. Nagy­bajom környékén sok az er­dő, a fenyő, s ha ők dolgoz­zák fel, lényegesen kedve­zőbb áron tudják majd ajánlani termékeket. Azt tervezik, hogy a somogyi fe­nyőből széket, asztalokat, támlás és. támla nélküli pa­dokat gyártanak jövőre. Több üzemmel, kisipari szö­vetkezettel ‘ kötöttek együtt­működési szerződést ajtók, ablakok gyártására. Ez év­ben 3400-at szereltek össze. Elsősorban a lakossági igé­nyeket elégítik ki a Tüzép- telepek révén. Nagy az érdeklődés a la­kóépületekhez alkalmazható, hőszigetelő termopán üve­gekkel gyártott ajtók, abla­kok iránt, jövőre 1500—2000 darabot készítenek majd ezekből. A faipari részleg termelé­se az év első felében 25 szá­zalékkal volt több, mint a múlt év hasonló időszaká­ban. De a vasipari üzem el­ső félévi jelentős termelés- növekedése is igazolja, hogy eredményesen élnek a na­gyobb önállósággal. Ez év­ben egyebek között a Ka- posméről Építőipari Szövet­kezet részére 1000 darab ka­zánhoz gyártanak alkatrészt, a Csepel Autógyárnak pedig 800 konténert. A konfekciórészleg eddig csak műbőr kabátot gyár­tott. Most megállapodtak a pécsi kesztyűgyárral: nyolc­száz sertésvelúr kabátot ké­szítenek részükre az idén. Férfi- és gyermeknadrágból 40 000 darabot küldenek a kaposvári, pécsi és szekszár­di üzletekbe. A Somogy Ipari Szövetke­zet évi terve 70 millió fo­rint. A nagyobb önállóság­gal megbízott részlegek, üze­mek vállalása nyomán lehe­tőség nyilt arra, hogy az idén a tavalyi 4 millióval szemben már 6,5 millió fo­rint 'értékű terméket gyárt­sanak tőkésexportra. SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
Oldalképek
Tartalom