Somogyi Néplap, 1983. szeptember (39. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-25 / 227. szám

VILÁG PROLETÁRJA!, EGYESÜLJ LUKI SOMOGYI Arg: 1,40 Fi j NÉPLAP A Z M SZ MP S OMO MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXIX. évfolyam, 227 szám 1983, September 25,. »asárnac flz iskola, a család, a gyermek „Unatkozom. Nem érnek ra foglalkozni velem. Otthon kell ülnöm. Nem tudok ott­hon mit csinálni. A szüleim sose érnek rá,” — Ezeket a válaszokat a nagyatádi álta­lános iskolások mondták, amikor arról faggatták őket, hogy a tanítás után mivel töltik szabad idejüket. A kép kissé elszomorító, mert az ötnapos munkahét bevezeté­sével hiába nőtt a család szabad ideje, még mindig nem tudunk éini a lehetősé­gekkel. Persze a dolognak van egy másik oldala is: elő­térbe került a másodlagos gazdaság, a háztáji, a hétvé­gi kert, a maszekolás. Minderről szó esett a na­pokban Nagyatádon a városi népfrontbizottság ülésén is, ahol az iskola és a család kapcsolatáról hangzottak el beszámolók és hozzászólások. Mindenekelőtt nézzük meg, mit tud a család az iskolá­ról és az iskola a családról! Sokszor, sajnos, semmit. Né­hány reprezentál v felmérés segít ugyan, ám a való hely­zet felméréséhez sokkal több kellene. Igaz, ha továbbmen­nénk, i még elszomorítóbb ké­pet látnánk. Idézünk az egyik'beszámolóból: .. .”a ta­pasztalatok azt mutatják, hogy az ötnapos munkahét hatására a hétköznapok nem­csak az, óvodákban és az is­kolákban, hanem a családban is zsúfoltabbá váltak. A csa­lád együtt töltött idejéből gyakran éppen a gyermekek­ké! való beszélgetés, az él­mények kicserélése, az érze- lcmgazdag közös tevékeny­ség, a játék szorul ki. A gye- ’ rekek megkérdezése alapján alig egyharmaduk tölt a szü­leivel egy óránál többet. Eb­ben is vezet a tévénézés, s ez az cselek többségében nem jelent közös tevékenysé­get, hiszen mindenki a mű­sort figyeli, egymástól füg­getlenül, a látottak megbe­szélésére ritkán kerül sor __” T avasszal az egyik nagy­atádi iskolában nebulók és fiatal felnőttek játszottak együtt. Jó volna máskor is ilyen randevúkat tartani. Az igazgató egyetértett vele, csu­pán azt kérdezte, hogy ki csinálja. Mert a pedagógus is férj, illetve feleség, neki is van családja, feladata, kö­telessége. Vajon ki vállalja a pluszt? Azóta változott az iskolai rendtartás, lehetőség nyílt arra, hogy szülői fel­ügyelet mellett lehessen ját­szani hétvégeken az iskolá­ban. Ám jogos a tanítók és a tanárok kérdése is: ki vál­lalja a „suliban” levő érté­kekért a felelősséget? A „lab­da oda-vissza dobálása javá­ban tart — pedig inkább volna szükség egyezségre. Egy újabb beszámoló pon­tosan erre figyelmeztet. Szo­morú tény, hogy megsokszo­rozódott a veszélyeztetett kö­rülmények között élő gyer­mekek száma. Nem tehetjük egyértelműen felelőssé ezért esak a családot vagy csak az iskolát. A maga módján azonban mindegyik hibás. Sokszor azért, mert egyik sem tud a másikról. A fele­lősséget közösen kell vállal­nunk. Meglehet közhelynek hat, de a jövönkről, az utá­nunk következő nemzedékről v*s sao. Meggyorsult a ta/afmunka Somogybán Dolgos szombat a mezőgazdaságban Ezekben a napokban vala­mennyi termelőszövetkezet és állami gazdaság arra tö­rekszik, hogy mielőbb a magtárakba, a feldolgozó üzemekbe kerüljön mind az ami megtermett. Az idén a megszokottnál jóval előbb kezdődött meg a vetés is. A száraz idő kedvez a kukori­ca és a napraforgó betakarí­tásának, viszont a szikkadt föld nehezíti a cukorrépa­szedők munkáját. Népesek voltak szombaton a gyü­mölcsültetvények és a sző- lőskertek is, a munkát diá­kok és katonák segítik. A somogyi földeken a Drávától a Balatonig gépek százai készítették a mag­ágyat, folytatódott a kuko­rica, a burgonya és a cukor­répa betakarítása, a gyü­mölcsösökben az alma, körte szedése, a szőlőkben pedig a szüret. Az elmúlt napok esőzése után meggyorsult a talajmunka: szombaton estig több mint 42 ezer hektáron végezték el az ősziek mag- ágykészítését és több gazda­ságban megkezdődött a bú­za, a rozs, valamint az őszi árpa vetése. Csaknem . ki­lencezer hektáron elvetették a repcét, a kalászosok mag­ja 1 kétezer hektáron került a földbe. A dél-bnlatoni bor­vidék legnagyobb szőlőter­melő üzemében, a Balaton- boglári Állami Gazdaság­ban ezer felnőtt és diák szedte a fürtöket, szombaton több mint háromezer tonna szőlőt szállítottak a bor- kombinátba. Pest megyében. befejezésé­hez közeledik a napraforgó, és a csaknem 34 ezer hektáron termesztett silóku­korica betakarítása. A gaz­daságokban felszedték már a burgonya és a zöldség egy- harmadát. A legtöbb gazda­ságban az elmúlt héten kez­dődött meg a cukorrépasze- dés és magtárakba, tárolók­ba került a szemeskukorica 10 százaléka a több mint 60 ezer hektárnyi termőterület­ről. A . betakarítással egy- időben egyre nagyobb ütemben halad a vetés. Sokrétű munka folyt He­ves megye mezőgazdasági üzemeiben is. A megye egész területén törték a ku­koricát, a napraforgó beta­karításával végeztek. A konzervgyárak részére ezen a hétvégi napon mintegy ezer tonna paradicsomot szedtek le a Tárná menti ho­mokhátról. Megkezdődött az ősziek vetése is. Szolnok megye fűszerpap­rika földjeiről a hét végén teljes erővel megindult a táj aranyának betakarítása, több mint negyven hektár­ról szedték le a termést. A paprika a földekről a mező- héki Táncsics Tsz korszerű szárítójába kerül, ahol a jö­vő hét közepén kezdik meg a termés feldolgozását. Megkezdődött a nagyszü­ret a Duna—Tisza közén, ahol a hét végén több mint négyezren szedték a fürtö­ket A háztáji gazdaságok­ban 1500 kisprésből csörgött a mézesfehér, az ezerjó és a kadarka leve. A Mátraalján és az egri határban népesek voltak a szőlötáblók: min­denhol szüretelték a korai érésű borszőlőfajtákat, első­sorban a rizlingszilvánit és a muskotályt. Benépesültek a zalai szőlöskérték is, a Ba- laton-parti Becehegytől a zalaszentgróti hegyhátakon át Pogányvárig mindenütt szüretelték a mustnak valót. Kommunista műszak a gyermekintézményekért Kommunista műszakot tar­tottak tegnap délelőtt Kapos­váron, a Csepel Művek gyá­rában. A különböző fórumo­kon elhangzott felhívásra minden dolgozó jelentkezett. Az ingázóknak ugyan akadt tennivalójuk ezen a hétvégén is, hiszen a kukorica törése meg a szüret nem halasztha­tó. Így azok, akiket az ottho­ni kötelesség szólított, már a hét valamelyik napján bent maradtak a munkaidő után, hogy ledolgozzák a vállalt pluszt. Tegnap délben ennek köszönhetően mintegy ötven­ezer forint bevételről adha­tott számot Varga János párttitkár. Ezt a pénzt a vá­ros gyermekintézményeinek ajánlották föl, illetve dolgo­zóik lakáshoz jutását segítik majd. Magyar-jugoszláv postaügyi tárgyalások Vucic Cagorovic, a jugo­szláv postaközösség igazgató­tanácsának elnöke Budapes­ten megbeszéléseket folyta­tott Tóth Illés államtitkár­ral, a Magyar Posta elnöké­vel a. két ország közötti pos­tai és távközlési szolgálatok helyzetéről, valamint az együttműködés toVábbfejiesz- i csenek lehetőségéről. Azok, akik munkára je­lentkeztek, ugyanazt csinál­ták, mint máskor. Vonópado­kat, hidraulikus préseket és alkatrészeket gyártottak, így hozzájárultak a tervek telje­sítéséhez is. Dolgoztak azzal a berendezéssel is, ámelyből csupán egy van hazánkban. A több mint háromszázezer forintot érő Formula 62 vib­rációs feszültségmentesítő készülék (képünkön) jelentős megtakarítást hoz a gyáriak­nak. Eddig a hegesztés után Budapestre kellett szállíta­niuk termékeiket, ahol alagútkemencében végezték el a szükséges kezelést, s ez jelentősen növélte a költsé­geket. T űzoStópróba. A kiskunhalasi vasútállomáson nagy­szabású túzoltógyakorlatot tartott a MÁV szegedi igazga­tóságának tűzoltó-apparátusa, valamint a megyei tűzoltó- parancsnokság öt városi egysége. A gyakorlat résztvevői sikeresen birkóztak meg a mesterségesen előidézett tűzzel. Hazánkba érkezik a arenadai kormányfő A PRON küldöttsége Fejér megyébe látogatott A Lengyel Hazafias Nem­zeti .Újjászületés Mozgalom, a PRQN hazánkban tartóz­kodó küldöttsége szombaton Fejér megyébe látogatott. A vendégeket elkísérte Kovács Béla, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titká­ra. Székesfehérváron, a Ha­zafias Népfront Fejér me­gyei Bizottságának székha­zában Sudár Iván, az MSZMP Fejér megyei Bi­zottságának titkára, vala­mint Bodnár Lászióné, a Hazafias Népfront megyei Bizottságának titkára fogad­ták a vendégeket, akik tá­jékoztatót hallgattak meg a megye társadalmi, gazdasági eredményeiről, , a népfront tevékenységéről, s tájéko­zódtak számos más kérdés- % női. ' Délután a PRON küldött­sége Kápolnásnyékre, a Vö­rösmarty Termelőszövetke­zetbe látogatott, s ismerke­dett a szocialista mezőgaz­daság eredményeivel. A Ve­lencei-tó környékén gazdál­kodó jó hírű tsz munkájáról Lázár Dezső tsz-elnök tájé­koztatta a vendégeket, akik többek között megtekintet­ték a gazdaság felújítás, bő­vítés alatt álló húsüzemét, ahol harmincezer sertés és kétszáz szarvasmarha feldol­gozásának a feltételeit te­remtik meg még az idén. Sfopos — Korábban — egy éve is el­múlt már — írtam autósto- posokról. Olyan emberekről, akiket én vettem föl, s vit­tem el egy-egy útszakaszon. Ez volt az érem egyik oldala, méghozzá az autós szemszö­géből. Az egyik napsütéses hét­végén úgy alkuit, hogy — autó híján — busszal vagy vonattal kellett volna Bala­tonszárszóra utaznom. A kel­lemes idő és a bennem kelle­metlenkedő kíváncsiság arra ösztökélt, hogy próbáljak meg — életemben először — autóstoppal célba érni. A következőkben hadd áll­jon itt útinaplóm, amelyet titkon egy újságcikk vagy ri­port reményében jegyezget- tem föl: Délben Kaposvárról a 11-es busszal Kaposfüred végéig utazom, s ott kiállók az út szélére. Kezemben a gyakor­latlan slopolók bizonytalan­ságával legyezek. Egy autó, Meg egy estté. A harmadik egy Trabant. Már elkerül, amikor felvillan hátul a fék­lámpája. Rohanok. Az ajtó nyílik, a középkorú festő férfi kiszól: — Mernyéig elviszem. Beszállok. Indulunk. Ha­marosan kiderül, hogy jóte­vőm Németh Sándor, a mer- nyei párttitkár, aki épp hi­vatalos útjáról tart hazafelé a megyeszékhelyről. — Néha megállók a stopo- soknak, előbb azonban meg­nézem a külsejüket, ruháza­tukat. Aki szimpatikusnak látszik, azt fölveszem. A fiam épp most katona, s talán ezért is van, hogy a katoná­kat általában elviszem — mondja. Szó szót követ, s hamaro­san megtudjuk egymásról, hogy tulajdonképpen kollé­gák is vágyunk: mindketten pedagóguspályán kezdtünk, s azt cseréltük föl jelenlegi foglalkozásunkkal, — Még négy év. és nyug- dtfoa megyek — újságolja, s én csodálkozom. Nem gon­doltam volna. Hamar Mernyén vagyunk. A „völgyben” kiszállok, s a búcsúzás után fölsétálok a buszmegállóig. Néhány mé­terrel odébb újra leállók stopolni. Kevés kocsi jár ilyenkor, délidőben. Előve­szek hát egy újságot, hogy hamarabb teljen az idő. Ol­vasok. Amikor autó közele­dését hallom, föltekintek a sorokból és legyezek. Sze- mélyautók, teherautók húz­nak el mellettem, sőt két ka­mion is. Talán nem jó a fék­jük? Egy sötétpiros Ladából egyezményes, nemzetközileg is érthető módon intenek fe­lém. „Gratulálok a kultúrád- ■ hoz!” gondolom magamban, de nem intek vissza. Ha köz­ben nem próbálnám lekötni magamat az olvasással, talán kezdene kényelmetlenné vál­ni a fölösleges legye zés. A kudarc, « megalázottsög ér­zése ts katalmab* kerítene — minden bizonnyal. Igyekszem nem törődni az ilyen lelki bajokkal. „Márpedig én ma csakazértis stoppal utazom!” Autók zúgnak el jnellet- tem. Van, aki gázt ad, dé olyan is akad, aki csak a fe­jét fordítja el, mintha észre sem venne. Pedig úgy hír szem, nincs rablókülsőm, a ruhám sem szakadt és pisz­kos, arcom frissen van bo­rotválja (volt, reggel).,,. Az utca lakói közül néhányan egy-egy pillanatra megállnak a járdán. Hogy mit gondol­nak, nem tudom. Talán mo­solyognak, talán sajnálnak, de az is lehet, hogy kárör- vendően szemlélnek. Én csak olvasok, s legye­zek rendíthetetlenül tovább. Már egy teljes órája — fö­löslegesen. Egyszer csak « kanyar mögül brummogó motor hangját hozza• felém a déli szellő. A megállóba beáll . a siófoki busz... A sofőr percekig keresi a táb­lázaton, hogy mennyibe is kerül egy jegy Mer nyelői Szárszóig, Gyarmati LáseM Lázár Györgynek, a Mi­nisztertanács elnökének meghívására a közeli na­pokban hazánkba érkezik Maurice Bishop, a Grenada! Népi Forradalmi Ko-rmány elnöke, az új mozgalom pártelnöke. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom