Somogyi Néplap, 1983. szeptember (39. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-22 / 224. szám

Szent-Györgyi Albert kitüntetése Fölépül az új nemzeti színház A Magyar Népköztársaság rubinokkal ékesített zászló­rendjét adták át az egyesült államokbeli Bostonban Szent-Györgyi Albertnek, a világhírű magyar származá­sú amerikai tudósnak. A Nobel-díjas kutatónak a ma­gas kitüntetést Kocziha Mik­lós, a New York-i magyar főkonzulátus vezetője nyúj­totta át ünnepélyesen azon a díszvacsorán, amelyet az amerikai Országos rákkuta­tási Alapítvány rendezett a tudós 90. születésnapja tisz- tejetére. Ugyancsak az alapítvány rendezésében kedden egész­napos szimpoziont .tartottak Bostonban. Ennek mintegy száz résztvevője — a rák­kutatás megannyi nemzet­közileg elismert szaktekinté­lye — méltatta Szent-Györ­gyi tudományos és szervező­munkájának jelentőségét a modern rákkutatásban. Az idén nyáron filmforga­tásán vehettem részt. Nem volt könnyű ide bejutni. Elő­ször a barátnőmtől hallottam a felhívásiról, aztán a Somo­gyi Néplapban is olvastam, hogy Kaposváron a Latinka művelődési központban 8—12 éves gyerekek jelentkezését várják. A produkció terve­zett címe: Gyermekjátékok. Én nagyon szerettem volna filmben szerepelni. Kapos­vártól mindössze 18 kilomé­terre, Mernyén lakom; szü­léimét nem volt nehéz meg­győzni. Egy csütörtök délu­tán volt az első válogatás. Sikerült! A húgomnak, saj­nos, nem volt szerencséje. Mikor próbafelvételre hívtak Budapestre, a Hun­nia Filmstúdióba, már sok- kai kevesebben voltunk. Éneklésre és versmondásra megint sor került, de most már készítettek képimagnós felvételt is. Grimaszokat kel­lett vágni és a mozgásunkat is megnézték. Ezek után el­dőlt: felvettek a forgatás tel­jes idejére. Kimondhatatla­nul örültem, hogy részese le­hetek ennek az érdekes mun­kának és még pénzt is ke­reshetek vele. Elhelyezést a Budakeszi út 48. szám alatti Vasvári Pál nevelőotthonban kaptunk. Sok-sok nagyszájú lányra ta­láltaim a kollégiumban. Gon­doltam, nem lesz nehéz beil­leszkedni közéjük, mivel én sem vagyok különb náluik. Nagy meglepetésemre so­mogyi fiúkkal és lányokkal is találkoztam. Kaposvárról Zilizt Ildikó, Széles Rita, Vanderer Gábor, Gábor Zsolt, Somo.gybabodról Zala- vári Márta vett részt a for­gatáson. Szép számmal vol­tak a fóti gyermekvárosból is. Az ébresztő 7 órakor volt A New York-i magyar fó- konzul beszédében elmon­dotta, hogy a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa tudományos életművéért, a magyar tudomány eredmé­nyeinek megismertetéséért és elismertetéséért adomá­nyozta Szent-Györgyi Al­bertnek az érdemrendet Szűts Pál, a Magyarok Vi­lágszövetségének főtitkár- helyettese olvasta föl a ban­ketten azt a levelet, amely­ben ár. Bognár József aka­démikus, a Magyarok Világ- szövetségének elnöke kö­szöntötte az idős tudóst. A világszövetség nagy jelentő­séget tulajdonít Szent-Györ­gyi akadémikus tevékenysé­gének a külföldön élő honfi­társak magyarságtudatának erősítésében is. Méltattg a levél Szent-Györgyi életmű­vét az ifjú tudósok nemze­dékeinek nevelése szemszö­géből, s kiemelte, hogy a (elég korán), fél nyolckor reggeli a nevelőotthon ebéd­lőjében. Nyolckor egy nagy panorámás busszal kimen­tünk a forgatás helyszínére. Nagy sikert arattunk jelme­zesen az ebédlőbe vonulás­kor. A késő estig nyúló for­gatások után a tisztálkodá­son kívül már nem telt más­ra az erőnkből. A film ren­dezője Jeles András, opera­tőre Kardos Sándor, díszlet­jelmeztervezője Kovács Atti­la. A hét színt egy helyem építették föl. Egy őrtorony, egy kocsma, sikátorok és lakrészek, mindez fából föl­építve és sárral betapasztva, valamint egy roncstelep. Mindez nem messze Budake­szitől. Ha bekukkantunk a forga­tásra, csak a nagy kavaro­dást, cipekedést, ordibálást látjuk-hal'ljuk. A rendező or- dibál és cifrákat mond, az asszisztensek kurjorgatnak, a „göncösökért” és kellékesek­ért Az operatőr hangját is hallani, ilyeneket mormol, hogy „kis totál, nagy totál”, és igaza is van, mert egy ilyen nap után mindenki „to­tál” kikészül. Főleg a filme­sek. De azért nem kell azt hin­ni, hogy a filmesek egész élete ordibálásból áll. Példá­ul elmagyarázták, hogy ab­ban a részben mit is fil­meznek. Akivel éppen foglal­kozott az András, azzal min­dent szépen megértetett. Ter­mészetesen legtöbbet a fősze­replőkkel dolgozott de ez érthető is, hisz ők vezették a filmet. Be is mutatom őket: Ádám Bocsor Péter, Éva Mé­rő Júlia, Lucifer Gyalog Esz­ter. Számomra a következő lehetőségek adódtak: az at­héni színiben a dómot» egyik C-vitamin fölíedezőjét, a tudományos rákkutatás ame­rikai úttörőjét szülőhazájá­ban egyszersmind az antifa­siszta ellenállás, a magyar humanizmus képviselőjének, is tekintik. Az ünnepelt, aki szeptem­ber 16-án töltötte be életé­nek 90. évét, személyesen köszönte meg a jókívánságo­kat, s még arra is maradt energiája, hogy a sajtó szá­mos képviselőjét fogadja. A nap folyamán az Egyesült Államokból és a világ min­den tájáról üdvözlő távira­tok százai érkeztek Boston­ba. Táviratban kívánt jó egészséget Szent-Györgyi Albertnek Ronald Reagan, az Egyesült Államok elnöke és -felesége, Nancy Reagan. Levélben méltatta kiemel­kedő tudományos érdemeit Frank Press, az Egyesült Ál­lamok Tudományos Akadé­miájának elnöke is. tagja voltam, a bizánci szín­ben egy hölgy, aztán polgár­nő, udvarhölgy és szellemű­ző, a párizsi színben Ropes- piecre, a londoni színben „finom hölgy”. Itt fordult elő, hogy hivatásos színészek léptek kamera elé. Kapos­várról Keni Ágota, Lukáts Andor és Karácsony Tamás vett részt a forgatáson. Ne­héz dolguk volt. Ruhájukat kiégett agyak borította, cipő­jükre félméteres magasító került. Egyike a legnagyobb élmé­nyeknek az volt, amikor időnként megnézhettük a musztert, azaz a nyers fil­met. Nagyon tanulságos volt. Én egész másként, hagyomá­nyos formában képzeltem el 1 a filmet, de így sokkal érdé- j kesebb volt. Nekem is, mint l minden hasonló korú gyerek­nek, sok vágya volt, van és remélem lesz is, de a vá­gyaim közt két nagyobb do­log szerepel. Az egyik az, hogy egyszer valamikor na­gyon jó lenne még filmezni, a másik, hogy a film, ami ezen a nyáron készült, minél előbb képernyőre kerüljön. Máj Emese s. a Am a Síház maga ígéretes helyszínnek látszott. Falai álltak még, noha a háziak lassan körülásták. Ki tudja, egy fűzet is kiszedhettek on­nan. Időről időre a legmo­dernebb gúkketrek, magyarán látcsövek szegeződtek irányá­ba. Rögzítették, hogy ás ám a Bandi bácsi, ás ám a Juli néni, és ás ám a szöszi Mó­nika, akinek azonban élve­zetből is végigpásztázták a vadászok elől búvó erőteljes • alakját. Éjjel pedig oda­osonva a házhoz, félrehányt fűzfát kerestek. Az se baj, ha kicsi, csak üreges legyen. Szemben azonban a kompu­terrel, ők nem tudtak ér­demleges eredményt kimu­tatni. Üjra számolták az utakat, kotorásztak mindenféle üreg­ben. Mán a vakondok is fél­tek tőlük, nem is szólva a harkályokról és a gyíkokról. (Folytatás az 1. oldalról) Ebben a mi nagy megrázkódtatásokat végig élő világunkban, amely annyi reményt és ány- nyi szkepszist gyűjt ma­gába, jó újból színpadon látni „Az ember tragédiá­jáét. Világszemléletünk más, mint Madáché, de a jövő gondjainak megfogal­mazásával kortársuink, az ő erkölcsi elkötelezettsége bennünket is kötelez. A Tra­gédia a magyar műveltség elidegeníthetetlen része, em­berséget és magyarságot egyedülállóan ötvöző költői dokumentum, amelyet mél­tán ünnepelünk és ünnepel velünk mindenki, aki felis­merte e mű jelentőségét A tragédiát sok nyelvre lefordították, olyan jeles költők, mint az orosz Mar- tinov, a román Goga, a szlovák Hviezdoslav, de fi­gyelemre méltóak Mohácsi Jenő német, Tempesti olasz, vagy Roussel ót francia át­ültetései is. „A múlt század nagy könyve” mondta róla Goga, s ez volt Gorkij és Va­léry véleménye is. Talán remélni lehet, - hogy száza­dunk valóban nagy könyve, sőt egyetemesen elismert nagy színdarabja lesz — mondotta Kőpectí Béla, majd így folytatta: — A Tragédia bemutatá­sának 100. évfordulóján ju­tott számomra az a megtisz­telő megbízatás, hogy beje­lentsem: a Magyar Népköz- társaság Minisztertanácsa —■ a közóhajnak is eleget téve — határozatot hozott az új nemzeti színház építésére, amelyet 1989-ben át kell adni rendeltetésének. (A bejelentést vastaps fogad­ta.) Reméljük, hogy a központi forrásokból és a közadakozásból felépü­lő új nemzeti színház a ma­gyar drámairodalomnak, a magyar színművészetnek méltó otthona lesz, s egyben kulturális életünk egyik messzire sugártó központja. A Tragédia bemutatásának 100. évfordulója alkalmából ennél .nagyobb ajándékot népünk nem adhatott a ma­gyar művelődésnek. A .művelődési, miniszter beszéde után Kállai Ferenc, a Magyar Színházművészeti Szövetség elnöke ismertette a Hazafias Népfront, a Ma­gyarok Világszövetsége, a Magyar Színházművészeti Szövetség, a Magyar írók Szövetsége, a Magyar Építő­művészek Szövetsége felhí­vását, amellyel hazánk népé­hez és a külföldön élő ma­gyarsághoz fordultak: járul­janak hozzá a Nemzeti Szín­Aztán eljött október 13-a, és vele egy központi üzenet, amely a dekódolás után így hangzott: MKPS — PO — III — LF 32S-S. ÉRTÉKELÉSÜNK SZERINT AZ AKCIÓ MEG­ALAPOZATLAN. AZ ÜGY­NÖKÖK BIZTONSÁGA NEM ÉRI MEG A KÖLTSÉGE­KET. A REZINDENTÜRÄT ALTASSA ÉS ’TÉRJEN VISSZA. PROKONZUL. König olyan megkönnyeb­bülést érzett, mint a gyökér- gyulladásban szenvedő beteg, akinek fogát rezekálják. Éj­félre értekezleteit ‘ tűzött ki, amelyre gondosan felkészült. A résztvevők az ő lakosztá­lyában szorongtak. Jelen volt Oson 9.; alias íoroczky, a Misiik-csoport öt tagja és Fantom 2l(X — Uraim! — kezdte beszé­ház méltó, új otthonának fölépítéséhez. Az első Nemzeti Színhá­zat a reformkor hozta lét­re — hangzik a felhívás — hogy a nemzeti újjászüle­tést, a társadalmi haladást vállaló eszmék harcosa, a nemzeti drámairodalom és színjátszás, a magyar nyelv ápolásának messzesugárzó , központja legyen. Első ott­honának létrehozásához a korabeli magyar társadalom minden rétege hozzá járult, s a színház a reformkor szel­lemében évtizedeken át szolgálta a magyar kultúra és a társadalmi haladás ügyét. Társulatának ezután is csak ideiglenes otthona lehetett a Blaha Lujza téri Népszínház, majd a Hevesi Sándorról elnevezett téren, az egykori Magyar Színház épülete. Az ország első színházának ügye kezdettől fogva közügy volt, s a történelem és a színházművészet százados változása során az maradt napjainkig. Elérkezett az ideje annak, hogy szocialis­ta társadalmunk a nemzeti színjátszásnak olyan új ott­hont emeljen, amely méltón szolgálja további kulturális fej lődésünket. Kormányzatunk már ko­rábban elvi határozatot ho­zott, hogy megvalósítja az évszázados tervet, végleges helyet biztosít a Nemzeti Színháznak. Most az ügy nemzeti jelentőségének tuda­tában, a megújuló társadal­mi igénytől is ösztönözve Október az országos mú- zeunii és műemléki hónap,, kiemelkedő esemény a kiál­lítási intézmények program­jában: új múzeumok, kiállí­tóhelyek, nagyszabású tárla­tok nyílnak, muzeológusok, kutatók adnak számot az Utóbbi egy esztendő ered­ményeiről. A hónap országos megnyi­tóját október 4-én tartják meg a Ív! agyar Nemzeti Ga­lériában, ahol a XX. szá­zad magyar képzőművészetét reprezentáló állandó kiállí­tás ny'lik. E tárlat művé­szetpolitikai szempontból is kiemelkedő jelentőségű, hi­szen először szembesül a közönség azzal: miként vál­tozott a művészet a hatva- I nas évekig, milyen kapcsolat I van a felszabadulás előtti és dét a szónok. — így hangzik egy német katonai bölcses­ség: „Van ideje a lerohanás- nak, és van ideje a sündisz- nóállás elfoglalásának.” Ez­úttal az utóbbira ütött az óra. Nézzünk szembe a lé­nyekkel. A vadaik vére, amely e terepen bőven folyt, nem hozott eredményt. Szol­gáljon vigaszul az a tudat, hogy az ellenség sem ülhet diadalról tort. Önök saját szemükkel győződhettek meg róla, »hogy mit értek él. Na mit? Létesült e.gy lövészár­kuk a Siház körül. De mi­nek? — Mármost továbbmegyek, és fordítok egyet a köpe­nyen. Ki győzött tehát? Mi, uraim! Az ellenség nem tud rólunk semmit, és ez a mi diadalunkat biztosítja. ' Ki­nyújtotta hosszúira tapoga­tóit, az orrunk előtt áldozza fel munkatársai drága idejét, de mégsem fog szimatot. Uraim! Oszoljanak békében, én utolsónak hagyom el a süllyedő kastélyt. Végeztem! — De mi nem! Fel a ke­zekkel! — csattant a felszó­lítás a kicsapódó ajtó felől. Korántsem holmi éjféli szellemek álltak ott, haner két marcona, civilbe öltöző zsarunalista. Mellettük pe­dig egyenruhás, géppi&ztolyos térti ak. született meg a végleges döntés, hogy államunk je­lentős központi forrásokból megkezdi az új színház föl­építését. A már eddig is megnyilvánult áldozatkész-» ségtől lelkesítve hívjuk fel tehát mindazokat, akik ma­gukénak érzik a nemzeti színjátszást és ezzel együtt a magyar kultúra ügyét, hogy lehetőségeik szerint anyagi­lag is járuljanak hozzá • az új Nemzeti Színház minél gyorsabb felépítéséhez. Legyen mielőbb állandó otthona a Nemzeti Színház­nak, hogy méltó körülmé­nyek között, a kor követel­ményeinek színvonalán foly­tathassa a szent . hagyo­mányt; segítse kifejezni mindazt, amit az emberiség és a magyarság önmagáról, helyzetéről, jövőjéről el akar mondani! Kelt 1983. szeptemberében, Az ember tragédiája bemu­tatásának 100. évfordulóján. A nagy tapssal fogadott ünnepi beszéd és felhívás elhangzása után felgördült a függöny: Az ember tragédiá­ja 1983. szeptember 21-i elő­adásán — amelyet Vámos László rendezett — Ádámot Bubik István, Évát Tóth Éva, Lucifert Balkay Géza alakí­totta. * » • Az új Nemzeti Színház építésére ma védnökség és operatív bizottság alakul. Az állampolgárok, intézmé­nyek anyagi hozzájárulásá­nak lehetőségeiről tájékozta­tó jelenik meg. az azt követő magyar kép­zőművészet között. A 3fX. századi képzőmű­vészethez kapcsolódik Kecs­keméten a Cifra Palota meg­nyitása. A szecessziós épület korábban más funkciókat töltött be, ezentúl a városa képtárnak ad otthont. A XX. század képzőművészetéből elsősorban a szecessziót rep­rezentálja az egyik kiállítá­sa, két másik tárlat pedig Tóth Menyhértnek állít em­léket, illetve a kecskeméti nemzetközi , zománctelepen készült alkotások legjobbjait vonultatja föL Az idei múzeumi hónap­ban is avatnak új kiállító- helyet: közadakozásból jött létre az érdi földrajzi mú­zeum, a Magyar Földrajzi Társaság égisze alatt. Az értekezlet tagjai enge­delmeskedtek. Kőinig nem volt meglepve, illetve az ese­ménytől igen, de a vezető személyektől nem. Még némi elégtételt is érzett, hogy lám, milyen zseniálisan kinyomoz­ta őket. Elébemenve a kö­vetkező utasításnak, a falnak fordult, és kinyújtott kezei­vel nekitámaszkodott. Kevéssel később Zweig szerkesztő parancsára meg­bilincselt nyolc főt levezet­ték az udvarra, ahová köz­ben felsorakozott nyolc zárt dzsip. Mike külső munkatárs utasítást adott, hogy a fog­lyokat osszák el. Mellét ká- düllesztve, szakállát simogat­va igyekezett úgy viselkedni, mint egy valódi kémelhárító tiszt. A területet lezáró egység parancsnoka a tisztásnál vár­ta őket — Ezt az egyént — jelen­tette — a vadászlak előtt kaptuk el. Ott ólálkodott, alighanem őrség gyanánt Kézifegyvert találtunk nála. (Folytatjuk.) Egy nyáron át forgattam Az ember tragédiája gyermekszereplőkkel GÜMBÜ PÁL Kielfali Ima Készülődés a múzeumi és műemléki hónapra

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom