Somogyi Néplap, 1983. szeptember (39. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-17 / 220. szám
Hej páva, hej páva... A kis vidéki gyáregységben gyorsan elterjedt a hír: a „vezér” telefonált. Abban a szent pillanatban meg is kezdődött a találgatás: vagy menni fog innen valaki, vagy jönni — esetleg mindkettő, hiszen eddig csak főosztályvezetői „szinten’’ foglalkoztak velük. Szerencsére nem juthattak messzire a találgatásokkal, mert nemsokára megjelent az ajtóiban a gyár-egységvezető, s megkönnyebbült, szórakozott ^professzori hangon megkérdezte: — Elvtársak! Nem tud valaki hím pávát szerezni? — Egy nehézgépeket előállító üzemben meglehetősen ritkán szoktak ilyesmi után érdeklődni. — Nőstény tehat nem lesz jő ... — szővezte le az egyik osztály- vezető, aki szerette a feladatokat pontosan behatárolna. Nem. az anyavállalat számára him páva szükségeltetett. Gondolták: a vezérigazgató — visszaélve jogkörével es hatalmával — személyes használatra óhajtja igénybe venni a szép jószágot. Kiderült, hogy mindez csak sanda találgatás, mert a „madárnak” a cégüdülő kertjében kellett volna szolgálatot teljesítenie. Ha ezzel sem győznék meg némelyeiket a feladat közösségi jellegéről, sietve küzdőm: többen látták, hogy a szomszéd vállalat üdülőjének pázsit iá a két páva sétál, osztatlan sikert aratva. A vidéki (fejemben áráért fenntartással fogadták a szokatlan kérést. Szerepet játszott ebben a szubjektivizmus (a gyáregység a beutalók elosztásakor rendszerint árnyékban maradt), a szűkiá- tokőrűség („minek egy üdülőbe páva?”) és a dolgok hamis összekapcsolása („miért nem vesznek inkább színes térét?”). A technológia megkövetelte fegyelem azonban már beitta magát a dolgozók tudatába a kétkedést elnyomta a felelősségérzet. Patrióta szivük is dobbant egyet: a vezér bizonyára kedveli ezt a vidéket, amely híres sűrű erdeiről és kapitális vadjairól — a központban nyilván úgy gondolták, hogy a táj elsőrangú terep, nemcsak a vadászoknak, hanem a fácán- féJéfcnek is. Sőt, egyesék bitet tettek a különös kívánság indokoltsága mellett, s azt fejtegették, ha az antivi- lágbaa juott páva a vánme- gyéházára, miért ne legyen saját pávája egy ilyen komoly gyárnak, mint az övéfc.'., MegüsatefiS feladat tehát a pavasaerzes, amelynek mielőbb eäeget keH tenni, s azon tanakodtak, honnan, lehetne beseenezai egy páva párt. Abban ugyanis már előzőleg közös nevezőre jutottak, hogy ha a azomszédvá rban két páva szórakoztatja az év közben megfáradt dolgozókat, akkor ők sem elégedhetnek meg egy árva hímmel, kü- lönbenis: tojó nélkül nem élet a pávaélet. Abban valamennyien egyetértettek, hogy a megbízás előli meghátrálás lenne vissza telexeim: páva nincs, kérjenek egy másik vidéki teleptől... Most jó pontot szerezhet az üzem, s ez a későbbi fejlesztések idején 'kamatozhat. A szervezési osztályvezető — aki mar az alapításkor is kitűnt kezdeményezőkészségével — csillagos ötlettel szolgált: a jószágot valahonnan elő kell keríteni, s erre egyetlen ember képes: az anyagbeszerző. Ferde vállakkal, elengedet- ten lógó kézzel, és meglepődve hallgatta az anyagbeszerző. hogy mit kívánnak tőle. Idősebb, sok mindent megélő és megértő ember volt, aki azonban a maga szakmájában haladt a korral. A múltkoriban, például Tra- bant-gumit is beszerzett Pávával azonban még nem volt dolga. Azt se tudja, hol keresse. Pedig az anyagbeszerzés kiskátéjának első pontja: ismerni a lelőhelyet Nem szerette az eredmény nélküli lótásfutást, ezért az otthon porosodó lexikonhoz fordult Precíz nyugalommal böngészte végig a fácánfélék családjába tartozó madarak nevét, s pontosan jegyezte az írott ismertetőket. Megtudta, hogy a gyöngytyúk (Nuimia mele- agiris) húsa jó, de inkább háziszárnyas mintsem díszmadár. Fogolyból (Perdix perdix perdix) hazánkban évente mintegy hatszázezret lőnek, de pázsiton egyet sem sétáltatnak. A fürj (Cota.iT- nix coturnix) hasznos, vonuló madár, télen általában Észak-Aírikába költözik, s nem várható el tőle, hogy egy vállalati üdülőben húzza ki a hidegebb hónapokat is. Fácánból (Phasiaruis) van arany-, király-, ezüst- és paradicsomfácán, ezeket díszmadárnak tartják, a többit lövik- Amikor a pávához (Pavo eristatus) ért, az iga- zolójelentéshez szóról szóra kimásolta <a lexikon mondatait: „A fácánfélék családjába tartozó, díszes tollazatú madár. Dél-Ázsiában elterjedt, Indiából telepítették Európába. Ki tenyésztették, fehér színű változatát is. Füvet, rovarokat, szemes táplálékot eszik. Az állatkert szelídített, szabadon mozgó példányain kívül Ma gyár országos máshol alig él.” A nyagbeszerzőnknek azonban se Dél-Ázsáá- ba, se Indiába, de még az állatkertibe se kellett mennie. Sőt a gyáregység élete is visszatérhetett a régi kerékvágásba, mert a központtól telefon jött: minden vissza. Tévedés történt, kiderült: a szomszéd üdülőben nem pávák, hanem fácánok ugráltak a kertben... És már elrepültek. T. E. A KAPOSVÁRI RUHAGYÁR pályázatot hirdet munkaügyi osztályvezetői munkakör betöltésére. Pelvctefl követelmény: szakirányú egyetemi vagy főiskolai végzettség és legalább ötéves szakmai gyakorlat. Fizetés megy egy ezes szerint Jelentkezés részletes önéletrajzzal a vállalat személyzeti osztályán. (81384) Bfe-DCNÁNTOU ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT pályázatot hirdet anyaggazdálkodási osztályvezetői munkakör betöltésére. Pályázati fettételek: szakirányú főiskolai végzettség és 2 év vezetői gyakorlat vagy középfokú végzettség és 5 év vezetői gyakorlat. Jelentkezés: „Dél-dunántúli Építőipari Vállalat” jehgere es pécsi Sallai utcai hirdetőbe. ____ (225488) M esterek — művészi színvonalon Dagesztán népeinek művészete ugyanolyan sokszínű, mint azok a nyelvek, amelyeken beszélnek. Kubacsi, a nehezen járható he- f gyek között megbúvó falu régóta híres ötvösművészetéről. Fölkerestünk két mestert, Abdu- szalam Alihanov es Rászul Alihanov vendégszerető házát. A házi múzeumban őrzik mindazt, amit a házigazda és elődei készítettek: kovácsolt tálakat, korsókat, a legkülönfélébb di« vzu-lnnttalpat A hazai szivar végnapjai Mit szívunk és miért füstölgünk? Utászul Alihanovtöl megtudtuk, hogy a faluban szinte mindenkinek van házi gyűjteménye. Kubacsi lakói termékeik árusítása közben a világ számos vidékére eljutottak, s onnan ajándékokkal tértek vissza. Mindez gazdagította díszítőművészetüket, elősegítette eredeti stílusuk kialakításái. A falu lakói gondosan ápolják és fejlesztik művészetüket A helyi középiskola különleges tanterv szerint működik, a tanulók külön tantárgyként foglalkoznak Kubacsi művészetének alapjaival. A másik hegyi fahrioan, Uncukulban avarok laktak. Ott Idrisz Abdullajev mutatta be a helyi mesterek gyűjteményét Az unoukuliak a fa kikészítéséről híresek. Végigjártuk a helyi háziipari kombinát műhelyeit. A művészi tárgyak nyersanyagául csupán néhány fafajtát, így pl. őszibarackfát használnak. A eiimára gyalult felületre ceruzával' rajzolják a vonalakat; a fát ezüst- vagy más fémfonallal díszítik, azt kalapáccsal ütögetik be a fa anyagába. A kész tárgyat különleges lakkal borítják. Sotétpiros cseresznyeszínű, farajaolatot mutató szép korsókat, hamutartókat és sok más dísztárgyat készítenek. Az egyik nagyszerű munkát, a 14 tárgyból álló írókészletet 1921 -ben a hegyi lakók küldöttsége Leninnek ajándékozta. 1979-ben a Re- pin-díjas Idrisz Adbullajev népművészt Moszkvába hívták az ajándék restaurálására. Ssergej Grizunov A szakemberek szerint a burgonyának és a dohánynak a hazája Dél-Somogy... A jó dohányért jó dohány jár — írtuk egy esztendeje, hiszen akik ennek a termesztésével foglalkoztak, szép összeget kaptak végelszámoláskor. Mi a helyzet ma? — Ez volt a csalódások éve — mondja Fodor János, a Dunántúli és Duna—Tisza- közi Dohányfermentáló Vállalat nagyatádi üzemvezetője. Korábban Somogybán és Baranyában a havanna és a Virginia dívott, kerti dohányt csak kis területen termesztettek. Az idén fajtaváltás következett be, a havanna ugyanis szivaralapanyag, a hazai fogyasztás rendkívül kicsi, külföldre pedig a Közös Piac vámrendelkezései miatt nem szállíthatunk. Nálunk a legkedveltebb cigaretta a Sopianae és a Symphonia, .ezek legfontosabb alkotója pedig a kerti dohány, így ennek javára nőtt a termőterület. Hozzá kell tenni: a szerződéskötések idején sok vita volt, a termelők nem örültek: a fajtaváltásnak, hiszen a havanna jóval többet hozott, mint a Virginia. A részletekről hallgassuk meg az üzemvezetőt. — Évente átlag ötszáz hektárnyi területen termesztünk dohányt. Az idén harminchat hektár havanna, százhatvan hektár kerti dohány és háromszáz hektár Virginia elültetésére kötöttünk 1 szerződést a termelőszövetkezetekkel, illetve a háztáji termelőkikel. Legfontosabb partnerünk a görgetegi és a homokszentgyörgyi téesz: ők rendelkeznek a ^korszerűbb gépekkel. A gondok már április végén, május elején, azaz az ültetés időszakában jelentkeztek. A harmincfokos meleg nem kedvezett e növénynek. Am mi azzal vigasztaltuk a gazdákat, hogy ha máskor nem, a huszonnegyedik órában megjön az eső, nem baj, ha a dohány nagy gyökeret ereszt, legalább nagyobbak lesznek majd a levelek is... Nem így történt. A havannából és a kerti dohányból talán még elviselhető lesz a veszteség, de a Virginiából csak a tervezettnek a felét tudjuk átvenni. Ráadásul épp ez utóbbiból van exportlehetőségünk. Csakhogy a kevesebb egyúttal rosszabb minőségű is, márpedig a külföldi vevő minőséget igényel, épp. a jobbat keresi. — Mikor volt utoljára ilyen roßsz éve a dohánynak? — Harmincnyolc éve dolgozom a szakmában, s ha emlékezetem nem csal, akkor csak az ötvenes évek elején. Azóta minden esz-; tendő kedvezett. — Tavaly a burgonyával voltak gondok, ennek következtében több gazdaság megszüntette a burgonyatermesztést. Számíthatunk-e hasonlóra a dohány kapcsán?^ — Már megkezdtük a jövő évi szerződések előkészítését. Partnereinknek is ugyanaz a véleményük, mint nekünk: huszonöt-harminc évenként ki kell bírni egy- egy ilyen csapást — Hallottam olyan nagyatádiról, aki az idén csupán azért fogott hozzá a dohányhoz, mert a lánya építkezik, szüksége van a forintokra. Számítása szerint épp a felét keresi meg annak, amit tervezett. Gondolom, sok termelő járt így, hiszen partnereik hatvan százaléka háztájiban gazdálkodik, Nem tartanak attól, hogy ők esetleg visszalép-; nek? — Nem. A dohányban nagyon nagy pénz van. Meg akkor is, ha korábban havannát termesztett, ami valóban jövedelmezőbb, s most kevesebbért Virginiával vagy, kerti dohánnyal kell foglalkoznia. Egyébként jövőre teljesen megszüntetjük a havanna termesztését, a hagyományos somogyi" dohány eltűnik, csakúgy, mini az egykor híres szuloki. — Ez azt jelenti, hogy, befellegzett a szivargyártásnak? — Egyelőre négy-öt érre elég a készletünk. Hogy mi lesz később? A piaci igények döntik el. Ma már más a dohánytermesztés, mint tíz éve, megszűnt a tröszt, amely megmondta, miből mennyit ültessünk. Ma a vásárló dönt, ha nem tetszik neki egyik vagy másik cigaretta, akkor nem veszi meg, a gyár nem csinál belőle többet, mint például legutóbb az új csomagolású Harmóniából. Márpedig ami nem kell az iparnak, azt nem termeltethetjük. Sokkal rugalmasabb gazdálkodásra van szükség nálunk is. Nagy Jen# GÜMBÜ PÁL Hí elfiliM kim Skvareket .házi telefonon utasították a folyóvíz haladéktalan kivizsgálására. Meg is jelent, kezében titokzatos műszerekkel. Sorra-rendre bedugta őket a csapból ömlő vízsugárba, és nyilvánosain csóválta a fejét. Ezt a mozdulatát a jelenlévők is átvették. Egy ideig mindenki a fejét ingatta, csakhamar azonos ütemre. — Alighanem kó-kó-kóbor áram — nyilvánította ki végül a mester. Csak 12 volt, de van, Zá-zá-zárlatos az épület A diagnózist újabb sikoly erősítette meg. Ezúttal a második emeleti lépcsőfordulón elhelyezett radiátor felől hangzott Maga a mester felesége bocsátotta szárnyra, Klárika, Hondorné titkárnője. Ha valakiben maradt volna még kétely, tüstént eloszlott Klári teljesen beleélte magát a súlyosan sérült szerepébe, jobb kezét a ballal eltartotta testétől, fejét dobálta, hosszú szőke haja jobbról-balra, balról- jobbra repdesett — Meg kell itt dogílem az embernek! — kiáltotta. — Jaj a karom, jaj a könyököm! Egy frászt ebbe a frász épületbe! Sikongása átjárta az apparátus minden zegét-zugát. Előkerült a pocakos főtitkár, nem is szólva a két h. főtitkárról és az együttérző női alkalmazottak karáról. A szerető férjig is felhatoltak a vészhangok, kezében szerszámaival rohant le a lépcsőn, és közben azt hajtogatta: — Hmm, izé, kó-kó-kóbor áram. Hát persze, hogy hmm izé kóbor áram. ' — Ha kóbor, szűntesse meg! — adta ki parancso- láshoa szokott hangon az utasítást a főtitkár. — Ahhoz az egész házait át kell vizsgálnom — mondotta Skvarek dadogás nélkül, tehát érzelmi telítettséggel. — Késedelem nélkül fogjon hozzá! — hangzott a tömeg helyeslését® kísért ukáz. Ebben a pütanatbam újabb sikítás kavarta fel a megnyugodni készülő kedélyeket. A rendezvényügyi előadónő, bizonyos JÓ6zínű Szeréna, 49 éves hajadon ordította: — Megrázott, istenem, megrázott! Mi sem természetesebb, persze, egy kóbor áramtól. Előző két áldozatának, valamint a mesternek mégis jeges fuvallat süvített végig a hátgerincén. Hiszen a kóbor áramot Mike csak kitalálta, csupán a zuhanyozó vízcsapjába vezetett áramot egy zseblámpáé lemből. Klári pedig csupán eljátszotta a jelenetet. De ügy látszik nem jó az ördögöt a falna festeni, mert megjelenik! Holott nem Belzebub működött, hanem a tömegpszichózis. Szeréna saeretetre és együttérzésre vágyott, Szeréna áramütést vélt érezni tetőtől talpig. — Azonnal kapcsolja ki a villamosságot! — adott ki pótlólagos parancsot a főtitkár. Míalenfci megkönnyebbült Elsősorban Tibor. Ha senki sem érez többé áramütést, a gondos intézkedésnek tulajdonítják. És megkezdődött a kopogtatás, Reggeltől estig, teljes műszakban ebédszünettel 1 bejáratra tábla került: „AZ ÉTTEREM ÉS KÁVÉ- BÁR ÁRAMSZÜNET MIATT ZÁRVA.” Mikor a miiszak letelt, Tibor jelentette, hogy a hibaforrást még nem találta meg. Engedélyt kért, hogy egész éjjel, a maga felelősségére, a világításit is bekapcsolva kutasson — De reggelre meg legyen javítva! — rendelte el a pocakos főtitkár erélyesen. Tudta, hogy van aki dolgozik, van aki erélyes, ilyen a társadalmi munkamegosztás. A takarítónőket munkavédelmi okokból hazaküldték, Skvarek egyedül maradt a portással, aki belemerült a Lövés az éjszakában című műbe. Tevékenységében ez a nap sem hozott lényeges változást A mester tehát tovább kopogtatott. Mivel a harmadik emelettel és a gondnoksággal már nappal végzett, az alagsoron kezdte, a Haladó Bohém szintjén folytatta, úgy haladt fölfelé. Mikét pontosain 11 órakor engedte be egy hátsó bejáraton. Talányos arckifejezéssel fölvezette a második emeletre. Egyenesen a főtitkár szobájába, annak is a kandalló-' jához. Megkocogtatta mellette a falat és így szólt; — Izé, itt kopog! Valóban, a fal a csavarfni- zó odakoppintására tampáu •■"zónáit (Folytatjuk.)
