Somogyi Néplap, 1983. szeptember (39. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-17 / 220. szám

Hej páva, hej páva... A kis vidéki gyáregység­ben gyorsan elterjedt a hír: a „vezér” tele­fonált. Abban a szent pilla­natban meg is kezdődött a találgatás: vagy menni fog innen valaki, vagy jönni — esetleg mindkettő, hiszen ed­dig csak főosztályvezetői „szinten’’ foglalkoztak velük. Szerencsére nem juthattak messzire a találgatásokkal, mert nemsokára megjelent az ajtóiban a gyár-egységveze­tő, s megkönnyebbült, szóra­kozott ^professzori hangon megkérdezte: — Elvtársak! Nem tud valaki hím pávát szerezni? — Egy nehézgépe­ket előállító üzemben megle­hetősen ritkán szoktak ilyes­mi után érdeklődni. — Nős­tény tehat nem lesz jő ... — szővezte le az egyik osztály- vezető, aki szerette a fela­datokat pontosan behatárol­na. Nem. az anyavállalat szá­mára him páva szükségelte­tett. Gondolták: a vezérigaz­gató — visszaélve jogkörével es hatalmával — személyes használatra óhajtja igénybe venni a szép jószágot. Kide­rült, hogy mindez csak san­da találgatás, mert a „ma­dárnak” a cégüdülő kertjé­ben kellett volna szolgálatot teljesítenie. Ha ezzel sem győznék meg némelyeiket a feladat közösségi jellegéről, sietve küzdőm: többen látták, hogy a szomszéd vállalat üdülőjének pázsit iá a két pá­va sétál, osztatlan sikert aratva. A vidéki (fejemben áráért fenntartással fogadták a szo­katlan kérést. Szerepet ját­szott ebben a szubjektiviz­mus (a gyáregység a beuta­lók elosztásakor rendszerint árnyékban maradt), a szűkiá- tokőrűség („minek egy üdü­lőbe páva?”) és a dolgok ha­mis összekapcsolása („miért nem vesznek inkább színes térét?”). A technológia megkövetelte fegyelem azonban már beitta magát a dolgozók tudatába a kétkedést elnyomta a felelős­ségérzet. Patrióta szivük is dobbant egyet: a vezér bi­zonyára kedveli ezt a vidé­ket, amely híres sűrű erdei­ről és kapitális vadjairól — a központban nyilván úgy gondolták, hogy a táj első­rangú terep, nemcsak a va­dászoknak, hanem a fácán- féJéfcnek is. Sőt, egyesék bi­tet tettek a különös kíván­ság indokoltsága mellett, s azt fejtegették, ha az antivi- lágbaa juott páva a vánme- gyéházára, miért ne legyen saját pávája egy ilyen ko­moly gyárnak, mint az övéfc.'., MegüsatefiS feladat tehát a pavasaerzes, amelynek mi­előbb eäeget keH tenni, s azon tanakodtak, honnan, lehetne beseenezai egy páva párt. Abban ugyanis már előzőleg közös nevezőre jutottak, hogy ha a azomszédvá rban két pá­va szórakoztatja az év köz­ben megfáradt dolgozókat, akkor ők sem elégedhetnek meg egy árva hímmel, kü- lönbenis: tojó nélkül nem élet a pávaélet. Abban valamennyien egyetértettek, hogy a megbí­zás előli meghátrálás lenne vissza telexeim: páva nincs, kérjenek egy másik vidéki teleptől... Most jó pontot szerezhet az üzem, s ez a későbbi fejlesztések idején 'kamatozhat. A szervezési osztályvezető — aki mar az alapításkor is kitűnt kezde­ményezőkészségével — csilla­gos ötlettel szolgált: a jószá­got valahonnan elő kell ke­ríteni, s erre egyetlen em­ber képes: az anyagbeszerző. Ferde vállakkal, elengedet- ten lógó kézzel, és meglepőd­ve hallgatta az anyagbeszer­ző. hogy mit kívánnak tőle. Idősebb, sok mindent meg­élő és megértő ember volt, aki azonban a maga szakmá­jában haladt a korral. A múltkoriban, például Tra- bant-gumit is beszerzett Pá­vával azonban még nem volt dolga. Azt se tudja, hol ke­resse. Pedig az anyagbeszer­zés kiskátéjának első pontja: ismerni a lelőhelyet Nem szerette az eredmény nélküli lótásfutást, ezért az otthon porosodó lexikonhoz fordult Precíz nyugalommal böngész­te végig a fácánfélék család­jába tartozó madarak nevét, s pontosan jegyezte az írott is­mertetőket. Megtudta, hogy a gyöngytyúk (Nuimia mele- agiris) húsa jó, de inkább há­ziszárnyas mintsem díszma­dár. Fogolyból (Perdix per­dix perdix) hazánkban éven­te mintegy hatszázezret lő­nek, de pázsiton egyet sem sétáltatnak. A fürj (Cota.iT- nix coturnix) hasznos, vonu­ló madár, télen általában Észak-Aírikába költözik, s nem várható el tőle, hogy egy vállalati üdülőben húzza ki a hidegebb hónapokat is. Fácánból (Phasiaruis) van arany-, király-, ezüst- és pa­radicsomfácán, ezeket dísz­madárnak tartják, a többit lövik- Amikor a pávához (Pavo eristatus) ért, az iga- zolójelentéshez szóról szóra kimásolta <a lexikon monda­tait: „A fácánfélék családjá­ba tartozó, díszes tollazatú madár. Dél-Ázsiában elter­jedt, Indiából telepítették Európába. Ki tenyésztették, fe­hér színű változatát is. Fü­vet, rovarokat, szemes táplá­lékot eszik. Az állatkert sze­lídített, szabadon mozgó pél­dányain kívül Ma gyár orszá­gos máshol alig él.” A nyagbeszerzőnknek azonban se Dél-Ázsáá- ba, se Indiába, de még az állatkertibe se kellett mennie. Sőt a gyáregység élete is visszatérhetett a régi kerékvágásba, mert a köz­ponttól telefon jött: minden vissza. Tévedés történt, ki­derült: a szomszéd üdülőben nem pávák, hanem fácánok ugráltak a kertben... És már elrepültek. T. E. A KAPOSVÁRI RUHAGYÁR pályázatot hirdet munkaügyi osztályvezetői munkakör betöltésére. Pelvctefl követelmény: szakirányú egyetemi vagy főiskolai végzettség és legalább ötéves szakmai gyakorlat. Fizetés megy egy ezes szerint Jelentkezés részletes önéletrajzzal a vállalat személyzeti osztályán. (81384) Bfe-DCNÁNTOU ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT pályázatot hirdet anyaggazdálkodási osztályvezetői munkakör betöltésére. Pályázati fettételek: szakirányú főiskolai végzettség és 2 év vezetői gyakorlat vagy középfokú végzettség és 5 év vezetői gyakorlat. Jelentkezés: „Dél-dunántúli Építőipari Vállalat” jehgere es pécsi Sallai utcai hirdetőbe. ____ (225488) M esterek — művészi színvonalon Dagesztán népei­nek művészete ugyanolyan sok­színű, mint azok a nyelvek, ame­lyeken beszélnek. Kubacsi, a nehe­zen járható he- f gyek között meg­búvó falu régóta híres ötvösmű­vészetéről. Föl­kerestünk két mestert, Abdu- szalam Alihanov es Rászul Aliha­nov vendégszere­tő házát. A házi múzeumban őr­zik mindazt, amit a házigazda és elődei készítet­tek: kovácsolt tá­lakat, korsókat, a legkülönfélébb di« vzu-lnnttalpat A hazai szivar végnapjai Mit szívunk és miért füstölgünk? Utászul Alihanovtöl meg­tudtuk, hogy a faluban szin­te mindenkinek van házi gyűjteménye. Kubacsi lakói termékeik árusítása közben a világ számos vidékére elju­tottak, s onnan ajándékokkal tértek vissza. Mindez gazda­gította díszítőművészetüket, elősegítette eredeti stílusuk kialakításái. A falu lakói gondosan ápolják és fejlesztik művé­szetüket A helyi középisko­la különleges tanterv szerint működik, a tanulók külön tantárgyként foglalkoznak Kubacsi művészetének alap­jaival. A másik hegyi fahrioan, Uncukulban avarok laktak. Ott Idrisz Abdullajev mutat­ta be a helyi mesterek gyűj­teményét Az unoukuliak a fa kikészítéséről híresek. Vé­gigjártuk a helyi háziipari kombinát műhelyeit. A mű­vészi tárgyak nyersanyagául csupán néhány fafajtát, így pl. őszibarackfát használnak. A eiimára gyalult felületre ceruzával' rajzolják a vonala­kat; a fát ezüst- vagy más fémfonallal díszítik, azt ka­lapáccsal ütögetik be a fa anyagába. A kész tárgyat különleges lakkal borítják. Sotétpiros cseresznyeszínű, farajaolatot mutató szép kor­sókat, hamutartókat és sok más dísztárgyat készítenek. Az egyik nagyszerű mun­kát, a 14 tárgyból álló író­készletet 1921 -ben a hegyi lakók küldöttsége Leninnek ajándékozta. 1979-ben a Re- pin-díjas Idrisz Adbullajev népművészt Moszkvába hív­ták az ajándék restaurálásá­ra. Ssergej Grizunov A szakemberek szerint a burgonyának és a dohány­nak a hazája Dél-Somogy... A jó dohányért jó dohány jár — írtuk egy esztendeje, hiszen akik ennek a ter­mesztésével foglalkoztak, szép összeget kaptak végel­számoláskor. Mi a helyzet ma? — Ez volt a csalódások éve — mondja Fodor János, a Dunántúli és Duna—Tisza- közi Dohányfermentáló Vál­lalat nagyatádi üzemvezető­je. Korábban Somogybán és Baranyában a havanna és a Virginia dívott, kerti do­hányt csak kis területen ter­mesztettek. Az idén fajta­váltás következett be, a ha­vanna ugyanis szivaralap­anyag, a hazai fogyasztás rendkívül kicsi, külföldre pedig a Közös Piac vámren­delkezései miatt nem szál­líthatunk. Nálunk a legked­veltebb cigaretta a Sopianae és a Symphonia, .ezek leg­fontosabb alkotója pedig a kerti dohány, így ennek ja­vára nőtt a termőterület. Hozzá kell tenni: a szerző­déskötések idején sok vita volt, a termelők nem örül­tek: a fajtaváltásnak, hiszen a havanna jóval többet ho­zott, mint a Virginia. A részletekről hallgassuk meg az üzemvezetőt. — Évente átlag ötszáz hek­tárnyi területen termesztünk dohányt. Az idén harminc­hat hektár havanna, száz­hatvan hektár kerti dohány és háromszáz hektár Virgi­nia elültetésére kötöttünk 1 szerződést a termelőszövet­kezetekkel, illetve a háztáji termelőkikel. Legfontosabb partnerünk a görgetegi és a homokszentgyörgyi téesz: ők rendelkeznek a ^korsze­rűbb gépekkel. A gondok már április végén, május elején, azaz az ültetés idő­szakában jelentkeztek. A harmincfokos meleg nem kedvezett e növénynek. Am mi azzal vigasztaltuk a gaz­dákat, hogy ha máskor nem, a huszonnegyedik órában megjön az eső, nem baj, ha a dohány nagy gyökeret ereszt, legalább nagyobbak lesznek majd a levelek is... Nem így történt. A havan­nából és a kerti dohányból talán még elviselhető lesz a veszteség, de a Virginiából csak a tervezettnek a felét tudjuk átvenni. Ráadásul épp ez utóbbiból van export­lehetőségünk. Csakhogy a kevesebb egyúttal rosszabb minőségű is, márpedig a kül­földi vevő minőséget igényel, épp. a jobbat keresi. — Mikor volt utoljára ilyen roßsz éve a dohány­nak? — Harmincnyolc éve dol­gozom a szakmában, s ha emlékezetem nem csal, ak­kor csak az ötvenes évek elején. Azóta minden esz-; tendő kedvezett. — Tavaly a burgonyával voltak gondok, ennek kö­vetkeztében több gazdaság megszüntette a burgonyater­mesztést. Számíthatunk-e ha­sonlóra a dohány kapcsán?^ — Már megkezdtük a jövő évi szerződések előkészíté­sét. Partnereinknek is ugyanaz a véleményük, mint nekünk: huszonöt-harminc évenként ki kell bírni egy- egy ilyen csapást — Hallottam olyan nagy­atádiról, aki az idén csu­pán azért fogott hozzá a dohányhoz, mert a lánya építkezik, szüksége van a fo­rintokra. Számítása szerint épp a felét keresi meg an­nak, amit tervezett. Gondo­lom, sok termelő járt így, hiszen partnereik hatvan százaléka háztájiban gazdál­kodik, Nem tartanak attól, hogy ők esetleg visszalép-; nek? — Nem. A dohányban na­gyon nagy pénz van. Meg akkor is, ha korábban ha­vannát termesztett, ami va­lóban jövedelmezőbb, s most kevesebbért Virginiával vagy, kerti dohánnyal kell foglal­koznia. Egyébként jövőre tel­jesen megszüntetjük a ha­vanna termesztését, a ha­gyományos somogyi" do­hány eltűnik, csakúgy, mini az egykor híres szuloki. — Ez azt jelenti, hogy, befellegzett a szivargyártás­nak? — Egyelőre négy-öt érre elég a készletünk. Hogy mi lesz később? A piaci igé­nyek döntik el. Ma már más a dohánytermesztés, mint tíz éve, megszűnt a tröszt, amely megmondta, miből mennyit ültessünk. Ma a vásárló dönt, ha nem tetszik neki egyik vagy másik ci­garetta, akkor nem veszi meg, a gyár nem csinál be­lőle többet, mint például legutóbb az új csomagolású Harmóniából. Márpedig ami nem kell az iparnak, azt nem termeltethetjük. Sokkal rugalmasabb gazdálkodásra van szükség nálunk is. Nagy Jen# GÜMBÜ PÁL Hí elfiliM kim Skvareket .házi telefonon utasították a folyóvíz hala­déktalan kivizsgálására. Meg is jelent, kezében titokzatos műszerekkel. Sorra-rendre bedugta őket a csapból öm­lő vízsugárba, és nyilvánosain csóválta a fejét. Ezt a moz­dulatát a jelenlévők is átvet­ték. Egy ideig mindenki a fejét ingatta, csakhamar azonos ütemre. — Alighanem kó-kó-kóbor áram — nyilvánította ki vé­gül a mester. Csak 12 volt, de van, Zá-zá-zárlatos az épület A diagnózist újabb sikoly erősítette meg. Ezúttal a második emeleti lépcsőfordu­lón elhelyezett radiátor fe­lől hangzott Maga a mes­ter felesége bocsátotta szárnyra, Klárika, Hondorné titkárnője. Ha valakiben maradt volna még kétely, tüstént eloszlott Klári telje­sen beleélte magát a súlyo­san sérült szerepébe, jobb ke­zét a ballal eltartotta testé­től, fejét dobálta, hosszú sző­ke haja jobbról-balra, balról- jobbra repdesett — Meg kell itt dogílem az embernek! — kiáltotta. — Jaj a karom, jaj a könyö­köm! Egy frászt ebbe a frász épületbe! Sikongása átjárta az appa­rátus minden zegét-zugát. Előkerült a pocakos főtitkár, nem is szólva a két h. fő­titkárról és az együttérző női alkalmazottak karáról. A sze­rető férjig is felhatoltak a vészhangok, kezében szerszá­maival rohant le a lépcsőn, és közben azt hajtogatta: — Hmm, izé, kó-kó-kóbor áram. Hát persze, hogy hmm izé kóbor áram. ' — Ha kóbor, szűntesse meg! — adta ki parancso- láshoa szokott hangon az utasítást a főtitkár. — Ahhoz az egész házait át kell vizsgálnom — mondotta Skvarek dadogás nélkül, te­hát érzelmi telítettséggel. — Késedelem nélkül fog­jon hozzá! — hangzott a tö­meg helyeslését® kísért ukáz. Ebben a pütanatbam újabb sikítás kavarta fel a meg­nyugodni készülő kedélyeket. A rendezvényügyi előadónő, bizonyos JÓ6zínű Szeréna, 49 éves hajadon ordította: — Megrázott, istenem, megrázott! Mi sem természetesebb, persze, egy kóbor áramtól. Előző két áldozatának, vala­mint a mesternek mégis je­ges fuvallat süvített végig a hátgerincén. Hiszen a kóbor áramot Mike csak kitalálta, csupán a zuhanyozó vízcsap­jába vezetett áramot egy zseblámpáé lemből. Klári pe­dig csupán eljátszotta a je­lenetet. De ügy látszik nem jó az ördögöt a falna fes­teni, mert megjelenik! Ho­lott nem Belzebub működött, hanem a tömegpszichózis. Szeréna saeretetre és együtt­érzésre vágyott, Szeréna áramütést vélt érezni tetőtől talpig. — Azonnal kapcsolja ki a villamosságot! — adott ki pótlólagos parancsot a főtit­kár. Míalenfci megkönnyebbült Elsősorban Tibor. Ha senki sem érez többé áramütést, a gondos intézkedésnek tulaj­donítják. És megkezdődött a kopog­tatás, Reggeltől estig, teljes műszakban ebédszünettel 1 bejáratra tábla került: „AZ ÉTTEREM ÉS KÁVÉ- BÁR ÁRAMSZÜNET MIATT ZÁRVA.” Mikor a miiszak letelt, Ti­bor jelentette, hogy a hiba­forrást még nem találta meg. Engedélyt kért, hogy egész éjjel, a maga felelősségére, a világításit is bekapcsolva ku­tasson — De reggelre meg legyen javítva! — rendelte el a po­cakos főtitkár erélyesen. Tudta, hogy van aki dolgo­zik, van aki erélyes, ilyen a társadalmi munkamegosztás. A takarítónőket munkavé­delmi okokból hazaküldték, Skvarek egyedül maradt a portással, aki belemerült a Lövés az éjszakában című műbe. Tevékenységében ez a nap sem hozott lényeges vál­tozást A mester tehát tovább ko­pogtatott. Mivel a harmadik emelettel és a gondnoksággal már nappal végzett, az alag­soron kezdte, a Haladó Bo­hém szintjén folytatta, úgy haladt fölfelé. Mikét pontosain 11 órakor engedte be egy hátsó bejára­ton. Talányos arckifejezéssel fölvezette a második emelet­re. Egyenesen a főtitkár szo­bájába, annak is a kandalló-' jához. Megkocogtatta mellet­te a falat és így szólt; — Izé, itt kopog! Valóban, a fal a csavarfni- zó odakoppintására tampáu •■"zónáit (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom