Somogyi Néplap, 1983. szeptember (39. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-15 / 218. szám

Kötet a látogatásról A Kádár János vezette magyar párt- és kormányküldött­ség július 18—23-i szovjctunióbcli látogatásáról Baráti láto­gatás címmel szép kivitelű kötetet jelentetett meg a Kos­suth kiadó. E kötet az indulástól a megérkezésig követi * nyomon a látogatás minden mozzanatát, s tartalmazza töb­bek között a látogatásról kiadott közös közleményt, a leg­fontosabb dokumentumok szövegét. A kiadványt illusztráló gazdag képanyag is dokumentumértékű. 125 éve született HubayJenő Egy pénteki nap délután­ján, pontosan 6 óra 12 perc­kor történt a budapesti Köz­ponti Városháza üléstermé­ben 1937. március 12-én. A városgazdasági bizottság ülé­sén előbb az egyik tag fel­világosítást kért Hübay Jenő­től, a nagy heged űművésztől, zeneszerzőtől ' és pedagógus­tól operai ügyben. Hubay vá­laszolni kezdett, egyszerre el­sápadt, ráborult az asztalra, és melléiből hörgő hangok fa­kadtak. Gyorsan mentőt, or­vost hivattak, de mire a se­gítség odaérkezett, a műves« már nem voR eleiben. Az Operaház előcsarnokából te­mették. 126 évvel ezelőtt született, 1068. szeptember 15-én. A Nemzeti Színház karmesteré­nek, Huber Károlynak volt a fia. A három gyermek kö­zül Jenő volt a legfiatalabb. Apja korán fölfedezte benne a zenei tehetséget; a kisfiú alig volt négyéves, amikor hegedülni kezdett Hatéves korában egy Cukor utcai in­tézetbe íratták be az írás, ol­vasás és sízámtan tanulásá­ra; onnan a belvárosi reál­iskolába került, majd kül­földre, abba a berlini zenei intézetbe, amelyet a magyar Joachim szervezett meg. Ha­mar fölfigyelték rá Amikor néhány év múlva visszatért Pestre, Liszt Ferenc szerető útmutatásával gyakran ját­szott koncerteken. Volkmar» Róbert tanította zeneszerzés­re, utóbb Liszt Párizsba in­vitálta. Huszonhárom éves lett, «maikor Vieuxtempa ha­lála után Brüsszelbe hívták tanárnak. De amikor Liszt Ferenc 1886-ban lefektette a Zeneakadémia alapijait, taná­csára Traf art miniszter az épp Pesten vendégszerep ló Hubayt kérte föl a létesíten­dő intézet hegedűtanszaká- nák vezetésére. KI győzni felsorolni a Hu­ba y-ísk ólából induló, világ- karrier* befutó hegedűművé­szeket? Senki elegánsabban nem tudott hegedűt tanítani, mint Hubay; a muzsika lé­nyegét plántálta át, és a fia­tal művészek fantáziájára tu­dott hatni. Csak néhány név a sok-sok növendék közül: Geyer Stefi, Szigeti József, Teámányi Emil, Vecsey Fe­renc, Gentler Endre. Az ő is­kolájából kerültek ki a kor legjobb vonósnégyesei. Szerzeményei már a fiatal Hubay számára is népszerű­séget hoztak, de szánpadi ze­nét csak java férfi korában keatett 'komponálni. Első «neraja* a francia saöee&re írt Alienor, nem aratott si­kert. Második színpadi mü­ve annál kedvezőbb fogadta­tásra talált Ez a mű A cre- monai hegedű volt; Níkisch Artúr mutatta be Qperaihá- zunkban. Ezután a Tótál Ede népszínművéből átírat A fia- lu rossza következett, majd a Moharózsa, Lavotta szerel­me. Nagy sikert aratott a Tolsztoj regényéből készített Karenina Anna című zeme- dirárraájával. Már egészen idős volt, amikor Az álarc címmel komponált operát, végül megszületett A milói Vénusz című dalműve is. Margit rakpart 11. — ott volt Huibay Jenő rezidenciá­ja. A Huíhay-palotában oly­kor vasárnap délután hang­versenyeket rendeztek. A zeneteremben tartott kon­certekre a zenekritikusokat és a pesti művészvilág rep­rezentánsait is meghívták. Néha világhírességek léptek föl, mint amilyen például Marian Anderson, a világ­hírű néger énekesnő. De e hangversenyek fénypontja mindig az volt, mikor a szi­kár, ősz házigazda elővette Stradivariusát, és játékával elbűvölte hallgatóit. Életem legnagyobb butasá­gát akkor követtem el, ami­kor a nyugdíjaztatásommal egy időben feladtam kapos­vári tálcásunkat és kiköltöz­tünk a Balatonra. Ügy gon­doltuk, hogy elkerüljük a város nagy zaját. Itt, a Ba­laton mellett a nyugállo­mányhoz igazi nyugalmat re­méltünk ... Ne kérdezz semmit! A péntek esti, szombati vasár­napi „termés”: három sze­mélykocsi, egy lakókocsi, egy lakósátor — amelynek egy része már az uborka­ágyáson áll __ Volt, hogy d élben tizennyolcán ültünk asztalhoz. (Asztalhoz, nevet­nem kell: kecsltelábakra ál­lított két szál palló mellett.) Tizenkét felnőtt és hat gye­rek. És ezek, állítólag, mind­mind rokonaink! Mások meg­gazdagodnak a szobák kiadá­sából, mi pedig már lassan nyeljük az éhkoppot.., Az egész nyaráltatási invá­zió úgy kezdődött, hogy mz első évben meghívtuk a testveretme*, a peieeégetn Magyar­szovjet irodalmi együttműködés A magyar és a szovjet írószövetség közötti együtt­működés fejlesztéséről, a két ország közötti irodalmi kapcsolatok erősítéséről tár­gyalt Moszkvában — XV. ülésszakán — a magyar— szovjet irodalmi vegyesbi­zottság. Az egymás szépiro­dalmi műveinek fordítására és kiadására alakult testület tanácskozásáról szóló emlé­keztetőt Jovanovics Miklós, az írószövetség főtitkára és Szergej Szartakov, a szovjet írószövetség vezetőségének titkára, a bizottság társelnö­ke írta alá. Az ülésszakon megálla­podtak, hogy 1984 tavaszán Moszkvában tartják meg a magyar és a szovjet írószö­vetség közös titkársági ülé­sét. Jövőre is folytatódik — ezúttal Bertha Bulcsu és Vla­gyimir Amlinszkij részvéte­iével — a magyar és a szovjet írók alkotói párbe­széde; ennek anyagát mind­két országban nyilvánosság­ra hozzák könyv formájában. Egymás kulturális kin­csednek, irodalmi örökségé­nek jobb megismertetése ér­dekében a ké* írószövetség megállapodott, hogy rend­szeresen információt cse­rélnek a küszöbönálló és megünnepelni kívánt irodal­mi évfordulókróL Az alkotói együttműködés előmozdítá­sa céljából az írószövetség- gek minden eszközzel támo­gatni fogják a magyar és a szovjet irodalmi folyóiratok szerkesztőségei közötti kap­csolatokat. A két küldöttség ajánló­listát is cserélt azokról az irodalmi művekről, amelyek­nek kiadását a másik ország­ban javasolja. Fábián Zoltánra emlékeztek A tokaji ír ótáborban teg­nap befejeződött a megbe­szélés az idei tanácskozás napirendjére tűzött A család a szocialista társadalomban című témáról. Cseh-Szom- bathy László, a Magyar Tu­dományos Akadémia szo­ciológiai kutatóintézetének igazgatója tartott vitaindító előadást, ezután a tokaji írótábor résztvevői Sza­bolcs-Szatmár megyei kör­útra indultak. Ennek során Vásárosnaményban megem­lékeztek Fábián Zoltánról, az írószövetség közelmúltban elhunyt titkáráról, aki gya­kori vendége volt a város alkotóházának. Az írótábor rruf Miskolcon tartja záró ülését. Olvasókörök éledőben MjnWiK» • WOl nagyközségi könyvtár vehe­tőjének mindig vaa nnrti n*valója számunkra; aa épü­let ugyanis nem hott háza a könyveknek, hanem élet- tői hangos intézmény. TVog- ramjuknak nemcsak a köte­tek cseréjét tartják a taÉJí V—7* 1-^-HTMi ..fi IMI I i I .ill könyvtárosok. bekben a napokban épp as októberban nyíló zenei részleg előkészítésén dolgoz­nak. S mint képünk is ta­núsítja, a minőségi ellenőr­zést maguk a könyvtárosok végzik. Megyei központjuk segítségével — a Művelődé­si Minisztérium jóvoltából — jutottak megfelelő beren­dezéshez. Egyszerre négyen élvezhetik majd a zenét a tabi muzsikakedvelők. Ki­nek-kinek legkülönösebb igényét is képes kielégíteni a lemezgyűjtemény, amely hatszázon felüti korongot jelent; popmuzsikát, népze­nét, klasszikus műveket, de irodaira műsorokat és nyeéviedoéket is. A kőtelező és ajánlott olvasmányok hangszalagjai a diákokat várják majd. Ezekkel együtt a gyűjtemény már több mint hétszáz darabból £2L Évi tízezer forintot költenek le­mezekre. Ebben a negyven- nyolcezer kötetes könyvtár­ban, amelynek udvarán ol­vasók értét rendeztek be, ahol a nyári hónapokban friss levegőn, ödezöki kör­nyezetben lapozgathatták az olvasók a folyóiratokat, la­pokat, egy-egy kávét is el- sxüresotve. Mert évi bar- »Kneötezer forintért jár ide Mfl féle «jság, hírlap, folyó­irat. Kilencvenezer forintért vásárolnak áj könyveket, tízezret költenek mikrofilm­re — ezeken honismereti jellegű értékeket örökítenek meg. A hagyományokat más módon is ápolják. Mint azt Bolerácz József elmondta, amatőrfotó- és filmklub mű­ködik a művelődési házban, ennek tagjai megörökítik a társközségek életét, népszo­kásait. Ha elkészülnek mun­kájukkal, kiállítások és filmbemutatók segítségével Kimerik majd meg egymást még jobban a társközségbe- liek. A tabi nagyközségi könyvtárnak egyébként tí­zeabérom fiókkőnyvtSi* van; a falusi kiskönyvtárad; is színhelyei lesznek a kö­zösségi életnek, ez a szép terv. Üjra életre kívánják boán az olvasóköröket, ezek olyan aktív lakossági cso­portokká is válhatnának, amelyek javára szolgálná­nak a településeknek. Elő­ször Bábon ymegyeren és Torvajon próbálják fölélesz­tem ezt a közművelődési formát Sikerűk megszerez­niük az egykori olvasókörök dokumentumait fénykép­másolatban — ez lesz * minta ezekhez a közösségek­be*. Kt K könyvespolc | Rothschild hegedűje Nem egyszerű dolog anto­lógiái összeállítani a szovjet elbeszélés-irodalombóL A szerkesztő szabadsága jósze­rével csak látszólagos, mert — részint — figyelme kell arra, hogy a kötet tartal­mazza az utóbbi évek novel - latermésónek színe-javái, másrészt törekednie kell ar­ra is, hogy a könyv hű ke­resztmetszetei adjon az óriá­si ország lehetőleg vala­mennyi köztársaságának hallatlanul sokszínű, tartal­mi, nyelvi és stiláris szem­pontból egyaránt változatos irodalmáróL A harmadik kérdés: milyen arányban ke­rüljenek be a kötetbe azok­nak az ismert szerzőknek az alkotásai, akiknek már a neve is ajánlólevél az olva­só számára, s hány oldalon szerepeljenek a hazánkban még ismeretlen, esetleg pá­lyakezdő írók művei. A három követelmény gyakran ellentmond egy­másnak, olcsó mulatság vol­na tehát egy szigorú ítész számára fogyatékosságokat keresni a Rothschild hege­dűje című, az Európa Kiadó Rokonból is megárt a sok testvérét, meg néhány olyan ismerősünket, aki ezt-azt se­gített a balatoni ház építé­sében. És ezzel magunkra szabadítottuk a rokonok, az ismerősök lavináját. Nem kellett már őket töb­bet hívni! Jöttek maguktól is. De ha csak ők jöttek vol­na... Eleinte velük, később már nélkülük' is jöttek a gyerekeik, a nejeik, a me­nyeik, az unokáik, a sógora­ik, a komáik, a barátaik és azoknak a barátai... Állí­tom, hogy ilyen kiterjedt ro­konsága még egy múltbeli földesúrnak sem volt... Aztán mit tehettem? Ha már ide jöttek, nem dobhat­tam ki őket. Elvégre a roko­naink. És voltak, akik hoztak némi élelmet, voltak, akik itt vásároltak a közös konyhá­ra. De olyanok is akadtak, akik sem nem hoztak, sem nem vettek, mégis ök ültek elsőként a terített asztalhoz! Elvégre a vendégeink... Itt ez a szép kert, tele gyü­mölcsfákkal. Már a telepítés­kor úgy számoltam, hogy jói jem majd mg kis vés». & most? Amint látod, • gyü­mölcs zömét már zsendülő- ben „lecserkészték”... Piac­ra? Már a szomszédoktól kellett vásárolnom, ha gyü­mölcsöt akartam enni. Lassan azonban betelik minden pohár! Türelmünk­nek vége. Nem, vagyunk haj­landók már előjegyzéssel vé­gezni a „rokonok” ingyen nyaraltatását! S ehhez még azt is számold hozzá, hogy a lakásban egyetlen WC van, az is közös a fürdőszobával... Éjjelente egymás hegyén- hátán aludtunk. Lábakon, kezeken taposva juthattunk csak a kijárathoz ... Tudom, örök harag lett volna belőle, ha csak egyetlen „valakinek a valakije” nyaraltatását is elutasítottuk volna. Ezért döntöttünk úgy a feleségem­mel, hogy ez volt az utólsó nyarunk. Most föladok egy hirdetést a Somogyi Néplap­ban a következő szöveggel: „Balatoni villát cserélek ka­posvári kertes, családi há­zért^” gondozásában nemrég meg­jelent kötet válogatásában. Feltehetjük például azt a kérdést, máért felejtette ki a tudós műfordító-szerkesztő, Nikodémusz Elit a grúzok, az örmények és a többi ázsiai nép irodalmát, miért hiányzik a képről Belorusz- szia és Moldavia, miért „ra­gadt le” a szerkesztő a ha­gyományos realista stüusbam fogant írásoknál, és miért nem adott ízelítőt az avant- garde kísérletekből — de hosszan sorolhatnánk még a hiányosságokat. A keresztmetszet, melyet a kötet kínál, mégis hiteles, legalább tartalmi szempont­ból. Fölfedezhetjük ugyanis az antológiában azt a há­rom fő vonulatot, mely a kortárs szovjet novelliszti­kát elsősorban jellemzi. Az első: a háborús iroda­lom. Hiába állítja Grigorij Baklanov elbeszélésének cí­mével, hogy A háborúnak vége; a szörnyű világégés során nyomorékká, kiszol­gáltatottá, földönfutóvá vált katonatiszt megható és félel­metes történetével éppen ő maga bizonyítja ennek az ellenkezőjét. Ál pátosz és hamis hősiesség nélkül szól Hegyi történet című kis rea­lista remeklésében árulás­ról és jellemszilárdságról az ukrán Borisz Harcsuk — a sebesült partizánok életét kiskamaszoß vagánysággal megmentő postásfiú histó­riája éppen úgy filmvászon­ra kívánkozik, mint annak idején Bogomolov feledhe­tetlen kisregénye, az Iván gyermekkora —, és bár csu­pán háttérként, ott találjuk a háborús motívumot a ha­zánkban is népszerű, szibé­riai Valentyin Raszputyin- nak ezúttal a szokásosnál valamelyest halványabb el­beszélésében is. A litván Romualdas Granauskas él­ményvilágát jórészt ugyan­csak a negyven évvel ezelőtti események emléke határoz­za meg: Bikaáldozat című, a pogány hitvilág nyersesé­gével és a szürrealizmus le­begő álomszerűségével föl­épített látomása megrázó és emlékezetes olvasmány. Hogy Turgenyev és Csehov finom lélekelemző módsze­rei a hetvenes-nyolcvanas évek szovjet irodalmába is átplántálódtak, Jurij Nagi- bin elbeszélése bizonyítja. A hetvennégy, esztendős Goe­the és a tizenkilenc Ulrike von Lewetzow sze­relmének históriáját valósá­gos pszichiátert pontosság­gal, ráadásul ellenállhatat­lan humorral ábrázolta a hazánkban is népszerű író. Kevesebb költőiség, de szin­te szociográfusi pontosság jellemzi a kötet címadó no­velláját, a hazánkban sam­ten nem ismeretlen Grekova munkáját, a rengeteg „ma- szekolással” nagy jövede­lemre szert tett fösvény ta­karítónő és az életét tenge­tő tanárnő különös találko­zásának történetét A novellák harmaóBk cso­portja annak a felfogásnak a jegyében született, melyet az esztéták és a kritikusok — a két és fél éve elhunyt J'urij Trifonov munkásságá­nak ürügyén — a »bit”, vagyis az „unalmas hétköz­napok realizmusa” névvel tartanak számon. Uvarova és Metter kevésbé jelentős művei mellett elsősorban Paul Kuusberg Mégis, mi történt? című elbeszélése tartalmazza „vegytisztán” ennek a stílusnak a jegyeit. Az észt szerző egy csupán látszateredményeket dérit, de nagyszerű alkalmazko­dási képességével, min­denfajta politikai nézet iránti „toleranciájával” és a köpönyegforgatás hajlan­dóságával rendelkező áltu­dós intézetigazgató fölemel­kedésének és bukásának történetét ábrázolta finom árnyalatokkal. Ellenpólusát Alekszandr Ruszov felejthe­tetlen novellájának kutató­hőse testesíti meg. Garojam, ez az orosz Stiller vagy Mattea Pascal, aki — meg­unván a privilegizáltak élet­módjával kötelezően együtt járó talmi csillogást _ t öbbször is nevet cserél, sze­mélyiséget változtat, hogy egy egyszerű segédmunka­társ álarca mögött folytathas­sa nagy eredményekkel ke­csegtető kutatásait. E két utóbbi író, Kuusberg és Ru­szov magyarországi fölfe­deztetése a Rothschild Hege­dűje című kötet igazi szen­zációja. L A. SOMOGYI NÉPLAP Or. SzcteTi Jétett

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom