Somogyi Néplap, 1983. augusztus (39. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-14 / 192. szám

Képzés és továbbképzés. Változó igények, alkalmazkodó iskolarendszer A szocialista fejlődés során végbemenő társadalmi, gaz­dasági változások az oktatás­sal szemben is új szervezeti és tartalmi követelményeket támasztanak. Somogy az elmúlt évtized­ben is dinamikusan fejlődött. Az iparban, az építőiparban, a szolgáltatásban nőtt, a me­zőgazdaságban csökkent a foglalkoztatottak szá/na. A népesség nagyobb hányada a városokba, a városok környé­kére, több nagyközségbe és a Balaton-partra költözött. Ez­zel együtt a lakosság általá­nos és szakmai műveltségé­ben is kedvező változás ment végbe. A fejlődés üteme meghaladta az országos átla­got, így a lemaradás némi­képp mérséklődött. Az utóbbi tíz évben két és félszereiére nőtt a szakmun- kásképző-iskolai végzettség­gel rendelkezők, 14 000-rel a középiskolát végzettek szá­ma, és megkétszereződött a diplomások aránya. Ez is bi­zonyítja, hogy az iskolaháló­zat és a továbbképzés lénye­gében megfelelt a követel­ményeknek. A két legfonto­sabb feladat az, hogy az is­kolahálózat és a továbbkép­zés rendszere biztosítsa a megye tnunkaerő-szüksegleté- nek differenciált kielégíté­sét — beleértve a továbbta­nulás lehetőségét is — és le­gyen képes * * 1 biztosítani a de­mográfiai hullámzás követ­keztében változó létszámú korosztályok iskolai képzését. A követelményekhez való alkalmazkodás az óvodával kezdődik, ahol fontos tevé­kenység folyik az egyenlő esély megteremtése érdeké^ ben. Ma már a tanköteles korba lépő gyerekek több mint 90 százaléka jár óvodá­ba. Ezt az tette lehetővé, hogy az V. és a VI. ■ötéves tervben — nagy társa­dalmi összefogással — soha nem tapasztalt mértékben bővült az óvodai hálózat. Je­lenleg 14 000 óvodai hely van a megyében. Településeink egy részében azonban nincs óvoda, és ez a szülők munka- vállalását, a gyerekek iskolai előkészítését is nehezíti. Fel­adatunk a 3—6 éves gyere­kek megközelítően teljes kö­rű óvodai elhelyezése. Ennek megoldását a kis települése­ken is keresnünk kell. Az általános iskolai háló­zat alkalmazkodása az igé­nyekhez mindenekelőtt a körzetesítésben fejeződik ki. Korábban az aprófalvas tele­pülésszerkezethez igazodó, kis létszámú iskolák magas aránya volt jellemző. Tíz éve 290 iskola működött a me- ■ gyében, ma 185; ez azt jelen­ti, hogy községeink 34 száza­lékában nincs iskola. A kör­zetesítés következtében emel­kedett a szakrendszerű okta­tásban részesülők aránya, ja­vult a nevelési és oktatási terv végrehajtása, és csök­kent az iskolák közötti kü­lönbség. A 4. osztályban be­vezethető az orosz nyelv ok­tatása. A körzetesítés több negatív hatással is járt (az utazás gondjai, a kis települések is­koláinak megszűnése stb.), ezért időnként fel-felújuló vi­ta is kísérte. A felső tagoza­tosok körzetesítése azonban a gondok ellenére jól szolgál­ta a tanulók érdekeit. Alsó tagozatos iskolákat viszont csak ott szüntettünk meg, ahol a tanulólétszám nem tette lehetővé az iskola fenn­tartását. Kedvezőbb lett az egyes Iskolatípusokban tanulók ará­nya. Gimnáziumokban tanul tovább a gyerekek 22, szak- középiskolákban 27,4 és szak­munkásképzőkben 50,6 szá­zaléka. A demográfiai hullám most tetőzik az általános iskolák­ban. A középiskolákban ez a gond 7—8 év múlva lesz a legerőteljesebb. Akkor a je­lenlegi ill 500 tanulóval szem­ben 17 000-et kell elhelyezni középfokú oktatási intéz­ményben. A középfokú okta­tást szerkezetileg *s ennek fi­gyelembevételével kell a gazdasági igényekhez alakí­tani. Az erre vonatkozó ter­vet most dolgozzuk ki. Ügy tervezzük, hogy a jelenlegi arányok valamelyest eltolód­nak majd a gimnáziumok és a szakközépiskolák javára, ezzel szemben némileg csök­ken a szakmunkásképzőkben tanulók aránya. Ez azért is járható út, mert a szakem­berellátottságot az eddiginél jobban segíti a szakmunkás­képesítést is nyújtó szakkö­zépiskolák rendszere. Új iskolák építésére és a meglevők bővítésére van szükség. Tervezzük egy ke­reskedelmi és vendéglátóipa­ri, egy ruhaipari és egy ze­neművészeti szakközépiskola indítását. Emellett vizsgáljuk a gimnáziumi és a már meg­levő szakközépiskolai osztá­lyok bővítésének lehetőségét nemcsak Kaposváron, hanem a többi városban is. A demográfiai hullám le­vezetése rendkívül nagy fel­adat, ha meg akarunk felelni a népgazdaság szakember­igényeinek, biztosítani akar­juk a továbbtanulási lehető­séget és csökkenteni akarjuk a pályaválasztás gondjait. Cé­lunk elérése csalt tudatos, tervszerű • munkával, társa­dalmi összefogással lehetsé­ges. De a fenti célokat kell szolgálnia az iskolahálózat korszerűsítésének is. A tárgyi feltételeknél _ is fontosabb azonban az ember, a pedagógus. Az ő munkájuk­tól függ elsősorban az okta­tási intézmények eredményes tevékenysége. A továbbképzési rendszer bizonyos mértékig más jelle­gű gondokat okoz. A vállala­ti igények várhatóan — a fe­szítőbb létszámgazdálkodás ellenére is — nagyobbak lesz­nek a teljesíthetőnél. Ez a problémák belső megoldása irányába kell fordítsa a vál­lalatok figyelmét. A felnőttek körében, válla­lati keretben évenként álta­lában 30 szakember képzése, illetve átképzése tapasztalha­tó. Körülbelül 15-en szerez­nek évenként második vagy harmadik szakmát. A tovább­képzés jelenlegi módja tulaj­donképpen kielégíti az igé­nyeket. Termelési érdekeink határozzák meg az egyes üze­mek tevékenységét. Dr. Balassa Tibori ai megyei tanács l /élnöfefrieilyefcfcese Inkább visiiavKle ai árut A vevőnek gyakran a szeme vásáréi A balatoni zöldségellátás­ra az idén nemigen lehet panasz, ami a. minőséget és választékot illeti, annál in­kább a kaposvári piacét 25— 40 százalékkal meghaladó árakra. Pedig a Zöldért és ág-boltok mellett a parton kétszer annyi zöldségkisiket reskedő versenyez a vevő­kért, mint akár csak két-há- rom éve. Sajnos, ez nem látszik meg at árakon. Az árletörési szándékkal árusí­tási engedélyt kapó ősterme­lők is gyakran a kiskereske­dők áraihoz igazodnak. Az sem igen mérsékelte az ára­kat, hogy a fizetőképes ke­reslet szerényebb volt a ko­rábbi évekénél. Hogy lehet, hogy a Balaton partján oly­kor a piac alaptörvényei sem érvényesülnek? Balatonföldváron az egyik legjobb választékot nyújtó zöldségespavilon tulajdono­sa Bujdosó Péter. — A csökkenő kereslet ar­ra ösztönözne bennünket, hogy az árakkal igyekezzünk cssalogatni a vásárlókat; csakhogy jó minőségű árut lehetetlen elfogadható áron beszerezni. Tegnap egy ma­kói asszony 800 cső kukori­cával jött. Négy forintért ad­ta volna darabját. Mikor nem sikerült túladnia rajta, inkább hazavitte, de nem en­gedett az árból. Én átvettem tőle 60 csövet, de azt eleve nem adhatom 4,50-nél ol­csóbban. Zöldbabot vagy karfiolt legföljebb nagytéréi­ben lehet kapni. De mit kezdjek 20—30 kiló zöldbab­bal, ha legföljebb négyet tu­dok eladni. Nem marad más, mint kicsiben, de drágábban venni. Burgonyát is csak 12 forintért hajlandók adni a termelők. Mi 14-ért mérjük. — De hiszen Dél-Somogy­ban csak ötöt adnak érte a felvásárlók. — Nincs módomban ked­vező termelőhelyre utazni minden cikkért, nekem a kö­zelben kell vennem. Mire az áru ide ér, mindig fölmegy az ára. Része van ebben per­sze annak is, hogy a Balato­non mindenki gyorsan meg akar gazdagodni. — Miért nem alakul ki valódi verseny az árakban? — Az egyik ok, hogy min­denki, mint mondtam, ha­sonlóan magas áron tudja csak beszerezni, amit elad. A másik: például a hajóállo­másnál levő standon a leg­drágább portéka is elkel. Ha­sonlóképp a strandok kör­nyékén. A szomjas vendég, ha bosszankodva is, de kifi­zeti a 40 forintot a barac­kért vagy szőlőért. Haaba adom én 25-ért, a strandról senki nem jön ide érte; in­kább többet fizet. A dinnyét is csak 8 forintért kapom az Alföldön. Ebből már eleve nem lehet 7 forintos Zöldért- ár. A siófoki vásár csarnok vá­lasztéka szemet gyönyörköd­tet. A máshol már elérhe­tetlen sárgadinnyéből itt még bő a kínálat 22-ért. Van 30 forintos alma és tízért sárga belű görögdinnye is. Kétség­kívül a Zöldért-bolt árai a legszerényebbek. — Árban feltétlenül ver­senyképesek vagyunk, sőt helyenként sikerül befolyá­solnunk az őstermelők árait is, lefelé — mondta Tóth Já­nos boltvezető. — A vevő­nek azonban gyakran a sze­me vásárol és nem a pénz­tárcája. Ha a boltban kétfé­le minőségű árut teszünk ki, biztos, hogy a szebb és drá­gább fogy el először. Ezért van, hogy a még oly drága kiskereskedők sem marad­nak vevő nélkül, ha mutatós az árujuk. — Állja-e a bolt ■ a minő­ségi versenyt? — Nem mindig. A forga­lom azonban így is nagy, hi­szen egyre több a kispénzű vásárló, akinek nem mind­egy, hogy 20 vagy 30 forint a szőlő. A múlt havi forga1- munk 430 ezer forint vo't. Csak dinnyéből 25 mázsát adtunk el naponta. B. F. SOMOGYI KRÓNIKÁJA Engedményes vásárral kez­dődött a hét. A boltokban a vevők azt kutatják, mit ér­demes megvenni a nyár hát­ralevő napjaira, illetve el tenni jövőre. Még tegnap reggel is solkan vártak p reggeli — rendkívüli — nyi­tásra, s ez azt is jelezte, hogy nem fogytunk ki az ér­deklődésből. Legföljebb a boltok az érdemes áruból. A kurrens portékák ugyanis hamar elfogytak, az érdem­telen holmi pedig még negy­ven százalékkal olcsóbban sem kell senkinek. Okulhat­nak nyári vásárból a gyártók! Mint ahogy ta­nultak az állami kereskedő lemtől a maszekok is: Ka­posváron, a Latinka téren a héten ők is engedményes vá­sárt tartottak... Magyar szokás szerint augusztus 20-a után vége a nyári idénynek a Balatonon I egalábbis kevesebben ke.e sik föl ezután üdülés célja- bói a magyar tenger partját A heten, nem kedvezett az idő a napimádóknak, ellen­ben örültek azok, akik ki­rándulni szeretnek. Fölfris­sültek a növények is. Ott, ahol — ha kevéske is — csa­padék hullott, a természet­tel együtt örült a gazdálko­dó ember. A termőföldekkel való gazdálkodás szerepelt a me­gyei mezőgazdasági bizott­ság keddi ülésének program­ján. Somogy megyében a művelés alól kivett . terület — a vízfelülettel és a ná­dassal együtt — nyolcvan­négyezer hektár. Huszonhá­rom évvel ezelőtt huszonki- lencezer hektárral volt több szántónk, tizennyolcezer heK- tarral több rétünk és lege­lőnk. A csökkenés nem tra­gikus, de továbbra is szem előtt kell. tartani a termő­földdel való ésszerű gazdál­kodás követelményét. S töD- bek között — ez is elhang­zott javaslatként — ügyelje­nek jobban a településfej­lesztők a kistermelők terület igényének kielégítésére is. — Ritkább a formális fog­lalkoztatás a diákok nyári munkájában -— így nyilatko­zott Balogh László, a megyei munkaügyi osztály vezetője. Ezen a nyáron mintegy száz­ötven vállalatnál négyezer tanuló dolgozott «aanoHMMMnnM s több mint a féle a Bala- ton-parti ide nymu nkahely e- ken keresett — és talák — • elfoglaltságot. Segítettek a termelésben, a nyári csúcs- forgalom zökkenőmén teseb­bé teleiében, hasznosan tevé­kenykedtek s maguk is pénz­re tettek szert. A fizetést a diákok örömeik teljesebbé tételére fordíthatják. Pénteken a lengyeltóti épí­tőtáborba látogatott dr. Ma- rolhy László, a Politikai Bi­zottság tagja, a budapesti pártbizottság első titkára. Az idén kétezer-kétszáz somo­gyi tanuló dolgozott az or­szág kilenc építőtáborában; Somogybán tizenegyet szer­veztek. Általában javult az építőtáborok fölszereltsége, szélesedett a táborélet de­mokratizmusa — erről tájé­koztattak a vendégei Üdülni nemcsak falun, a Balatonon vagy a hegyek közt lehet, hanem a váro­sokban is. Erre adott példát a MEDOSZ, a Mezőgazdásági Dolgozóik Szakszervezete. Ka­posváron a Mezőgazdasági Főiskola kollégiumában fő­városi, valamint győri, Zala és Bacs-Kiskun megyei gye­rekek üdültek — vélemé­nyük szerint kedvükre. Két­százan ismerkedtek meg Ka­posvár nevezetességeivel, a város környékével, de elju­tottak 'Pécsire és a Balaton­ra is. A héten mind több gye­reknek és szülőnek jutott eszébe, hogy végéhez közele­dik a vakáció. Már csak két hét! Ezt mondják azoknál az építkezéseknél is, ahol az új iskolák határidőre való átadása a sürgető feladat. Kár, hogy csak most sürgős sok helyen a munka mielőbbi befejezé­se! Napok, hetek, hónapok mulasztását nehéz behozni... Augusztus 20-ra készül az ország. Szombaton, alkotmá­nyunk ünnepén megyeszerte megemlékeznek róla, vala­mint az államalapításról, az új kenyérről. Együtt lesz a család. A közös programot jórészt mar meg is tervez­ték. Hsraayi Barna Nyári napközi a sportpálya közelében Sok szülőnek okoz gondot nyáron, hogy míg ő dolgozik, mi lesz a gyerekkel. Kapos­váron a Finommechanikai Vállalat dolgozóinak nincse­nek ilyen gondjaik, mert a gyár vezetősége — már hete­dik alkalommal — megszer­vezte a napközis tábort. Dr. Klujber László, a nap­közi vezetője: — Hét éve van nyári óvo­da, azaz inkább nevezzük napközis tábornak, hiszen há­romtól tízéves korig fogadja be a gyerekeket, tehát iskolá­sok is vannak itt. Nagyon jó a fölszerelés, igyekszünk tar­talmas programokat szervez­ni. Sokat játszanak, ismerete­ket szereznek; közösségben vannak, tartoznak valahova. Ezek pedagógiai szempontból nagyon. fontos dolgok. Dr. Klujber László közép- iskolás tanítványait is foglal­koztatja. Ólsavszky Ottíliát kérdeztük tapasztalatairól: — Remekül érzem itt ma­gam, a fáradtságot leszámít­va. Ertekes ötletnek tartom a tábort; sokat segít a szülő­kön^ Ottilia osztálytársa Kőmű­ves Gabriella. (Mindketten 1984-ben érettségiznek a Tán­csics gimnáziumban.) Gabitől azt tudakoltam, hogy mit tal't rossznak a táborban. — Kitűnő a felszerelés, a szervezésben nincs hiba, a konyha príma... — Figyelt a kérdésre? — Igen, de nem tudok rosszat mondani, csak hiá­nyosságokat... Jó lenne né­hány fa, hogy a rekkenő hő­ségben legyen árnyék. No, és egy kis medence ... Illés Zsuzsa Csurgón jár óvónőképzőbe. Ö mondja: — Most megyek második­ba, és sokat segít ez a három hét gyakorlat. Érdekesnek tartom a korosztálybeli kü­lönbségeket. Egy nagycso­portos és egy első osztályos között csak egy év a különb­ség, és mégis teljesen mások. Természetesen a kicsik sem maradtak ki a kérdezőskö- désből. Horváth Lívia a Kré- nuszban negyedik osztályos. Öccsével, Robival jött ide, — Tetszik a tábor? — Igen. Sokat játszunk, jók a programok... Üj baráto­kat is lehet szerezni. A többi .napközisnek ugyanez a véleménye. Szokatlan volt nekik a két „óvóbácsi”, Szelczi Zoltán és Rákhely Béla. Szeretettel em­legetik őket. Hiába, a sok óvónéni után változatossá­got hoztak a térfiak. B. Zs. Szénmosó épül Kazincbarcikán A Borsodi Szénbányák ka­zincbarcikai központi szén­osztályozó üzemében befejező szakaszához érkezett a kor­szerű szénmosó építése. Ez lesz hazánkban az első úgy­nevezett háromtermékes, fte- hézszuszpenzíós szénmosó, amely szétválasztja a jó mi­nőségű szenet, a meddőt és a középterméket, vagyis a med- dőis szenet. A szétválasztási, osztályozási folyamat két Wemco-dobban zajlik le, amelyek darabonkénti súlya megközelíti az ötven tonnát. Az új mosómű üzemszerű já­rását 1984 januárjára terve­zik. Munkába állításával jelen­tősen javul a lakossági ellá­tásra szánt szén minősége. A szénmosómű óránként 9uö tonna szén és meddő elvá­lasztására alkalmas. SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
Oldalképek
Tartalom