Somogyi Néplap, 1983. augusztus (39. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-06 / 185. szám
G yors mozdulatokkal megkaparintotta felesége szatyrát: Adjál két főtt kukoricát, édesem. Az öregasszony három főtt kukoricát nakotit egy nylonzacskóba, s míg a meleg pára a kukoricát és a zacskót egymáshoz tapasztotta, az öregasszony arra gondolt: „Ezeket a kukoricákat egy fiatalabb nő fogja megenni”. — Aztán ne sokáig légy nála-! Az öregember megbotrán- kozva nézett rá, d-e az öregasszony látta rajta, hogy csak tetteti magát. — Hot a botom? — Ahová tetted A bot valóiban a székihez volt támasztva, mint mindig, a szék távolabb. állt az asztaltól, mint mindig. Az öregember gyöngéden visszatolta az asztalihoz a széket, mint máradig. Majd hirtelen megállt és várt. Időnként kö- nufjártatta a szemét a konyhai szekrényen, az ablakpárkányon, az asztalon. Majd megigaz.í tattá kezében a botot, amely amúgy is úgy simult a tenyeréhez, mint a gyermek az anyához. — A szemeden van a szemüveg — szólalt meg ismét az öregasszony. Besietett a szobaija. Éppen meg akarta locsolni a virágokat, amikor a férje hátulról átölelte, a jobb keiével, amelyikben a botot szorongatta. Az öregastezony dühös lett. A konyhában megcsörrent az óra. — Nyolc óra van? Vagy hét? Hajnal óta épp harmadszor csöng. Meg kell javíttatnom. Beteszem a szatyorba, fölülök » buszra és * városban beviszem az óráshoz. — Nem viszed be a városba az óráshoz, mert semmi baja nincs annak az órának, csak éppen az ellen tiltakozik, hogy te húzzad föl csörgőre esténként. — Igaz is. Meglehet — lihegte az öregember, nagy verejtékcseppek izizottak a homlokán és a hátán. Leült Arra gondolt, legjobb lenne ma sehova .se menm/i, ez a fqxcsa szorongás a mellében, izzadság a homlokán és a hátán-... A közönséges embert arra késztetné, hogy megijedjem.. De ő, Hosszú Albert, ismeri a jövőjét még húsz éve van hátra, 93 éves korában fog meghalni. A felesége előbb; gyorsan utána a macska és a kutya, a- virágok a kertben, a fák a kerítés mellett; a népek már-mór azt hiszik, ő elárvult ház elárvult gazdája, amikor elmegy, virággal a kezében elmegy az újságos- bódéhoz, és megkéri annak az öregasszonynak a kezét. Nem fognak összeházasodni, csak úgy, öregesen együttélni. — Má az, Maas vagy? — nyomta kezét az öregasszony a férje homlokára. — Nagyon lázas vagy, tudod? Mondtam, hogy ne fürödj meg hideg vízben, te pedig fél óráig pancsnkoltái a kádban, pedig a víz hideg volt már. — A láz a test ébresztőórája- Mennem kell. Az öregasszony kivételesen kikísórte a férjét a kapuig, a tyúkok-, kacsák; szaladgáltak körülöttük, a kutya csaholva szaladt a kapuhoz. „Ni, hogy örül, amiért elmegyek” — gondolta az öregember, és most már szívesebben maradt volna otthon. — Ne időzz sokat az új- ságájrusnőnél, beteg va)gy, ne felejted el! Az öregember bólogatott, mivel valóban beteg volt, és nagyon nehezen jutott el a község közepáfi» as tfjságárusnő bódéjához. — Milyen jó eánbwi vas ma, Hosszú úr. — Jószereruosém működésbe hozta testem natodeo porcákájáL Az ötyén körül, wőtfcéra festett, finoman barázdás arcú, kíövérke nő megszokott mosolyával arcán bólogatott. Hosszú úr, aki mellékesen valahain hosszú volt és szikár, legszívesebben a magas lázról beszélt volna, amely az éjszaka kapta el, de észbe kapott. A feleségének sem árulta el, s ennek a fiatal nőnek se mondta meg, nri történt, csak mintegy mellékesen, mosolyogva nyugtázDér Endre Mi !esz Hosszá ár után? ta, kizárólag magának.: „Én a betegségbe nem egyezek bele!” Hosseú úr a feleségére gondolt, aki ma reggel is tiszta inget készített ki neki, a nadrágját frjissen vasalta, főtt kukoricát csinált, pedig tudta, kinek a részére rendelte meg tőle. Felcsillant a szeme, megjött a mesélő kedve, és már folyt is belőle a szó, megállíthatatlanul, miközben a még mindig meleg főtt kukoricát a szőkére festett nő kezébe nyomta: — Tessék! Szereti? Akkor egye meg gyorsan, amíg meleg. Jó, gyenge kukorica, ilyenkor, amikor még ilyen zsenge, niagyo-n szeretem a főtt kukoricát én is. A feleségem csinálta. H osszú úr megtörölte homlokát, miközben feleségét dicsérte, milyen tiszta, micsoda rend volt körülöttük ötven éven át, az érzelmeiben is tiSizta és átlátszó volt mindig az asszony, és ő sem zavarta meg soha, hogy elmondja neki az előéletét. — És soha nem csalta meg a feleségét? — érdeklődött csak 'úgy, megszokásképpen a szőke, finomain ráncos, ötven év körüli, kövér elárusítómé. — Minden éjseaka megcsaltam. Mellettem feküdt, de én tudtam, hogy énhoz- ztám más tartozik. Én Indiában születtem reges-régen. Fiatal voltam, sárga bőrű, alacsony, és tizennyolc éves. Volt egy menyasszonyom, csodálatosain szép, akit. még gyetreklányikJént adtak hozzám, tündért romantikus szerelem volt a .miénk... Minden. éjSiZaka megjelenik előttem még ma is, fölhúzza csiptkeszoknyáját, s aztán lányos mozdulattal siklik eV előlem. M-ajd hozzám ér, megsimogatja a hajam, én pedig megfogom a lány sárga combját... Őhozzá, mindig hű voltam- S ígérem, magához iis az leszek, amikor a feleségem lesz. Hosszú úr nem tudott többet mondani, úgy érezte, máris többet beszélt s kelleténél. Kezet csókolt a szőkére festett, finoman, ráncolt arcú, kövér nőnek és hazasietett. Otthon egy nagy stráfkocsá szenet és fát rakott le a ház elé a kocsis. Mohácsi Kegős Ferenc raja* — AűJisAe«, Rosszul ári — köszönt a megérkező öregembernek. — Majd segítek én magának; behordaná. Egy fuvarom még hátravan, aztán lövök, ne féljen! Emii- tetite a félesége, hogy beteg. — Beteg vagyok?! Csak lázas! Én a betegségbe nem egyesek bele! — s már sietett is apró léptekkel átöltözni, majd még apróbb léptekkel iparkodott a lapátért és a talicskáért Az öregasszony, aki fehér hajú volt, és nem festette a haját, mint a férje. Hosszú úr, száriéin megszaporázta lépteit, 8 egy köícsönJapáttal és egy kölcsön taligával ő ir munkához látott. — Mit csináltál, te, aszBizony, déli tizenkettőkor ? Jóű! emlékezz vissza! Az öregasszony megijedt férje arcától. „Mintha kifordították volna” — gondolta magában, s magából kikelve ordította: — Hagyd már abba azonnal a lapátolást, érted?! — Mit csináltál te dél tizenkettőkor? Ha megmondod, abbahagyom, hiszen úgyis tudod, hogy kiütemeven- három éves koromig fogok élni — nevetett görögve az öregember. — Akkor éppen vasaltam. A szomszédéit Ilonkájának a menyasszonyi ruháját. — Na, látod! A szomszéd- assEony hozta át neked. Láttam, amikor hazagondoltam ... A szenet pedig behordom. A fát is. Te csak hagyd. Hosszú úr kopaszodó, feketére festett haja egyre szüntelenebb lett, és mire ez utolsó taligával fordult volna, már alig-alig lépkedett, az alakja, egyre kiisebb lett, s amikor a felesége hozzásietett, már csak a kezébe tudott kapaszkodni. — Ide fektessetek, a rózsák alá ... Az öregasszony töprengve nézte a halott férfit. A vi'siz- szafojtott sírás nem tudott belőle kitömi. Majd elgondolkodott: „Igen, ez az, amiért éltünk. Ötven évig őt csak távolról láthattam, ö pedig mindig tudhatta, hogy én a leérthez tartozom. És most 6 is ide fog tartozni örökké. A porait a rózsáik alá teszem, és beszélgetni fogok vele mindennap. Nagy élvezet lesz, amikor elmeséli majd az álmait előző életeiből, nagy álmait, amelyekből én mindig kiírniaraditaim; ám ő éhen halt volW nélkülem .. .” K önnyek futottak szét barázdált . arcán, s megbatottan lépett ki az utcára, ahol ismeretlen volt neki mindén, é® ő is ismeretlen volt már a harmadik szomszéd számára. Sorra nézte a körülöttük épült kétszintes házaikat, a fiatalasszonyokat és a fiatal férfiakat, a szivárványt az égen, és mindenki felé meg- biccenitette a, fejét, akivel találkozott. S valami va.rázstatoe kezdődött ... Mint egy indiai mesében ... Megkezdődött a fehér hajú öregasszony Hosz- szú úr utáni élete. Vajda Lajos művészete Kelet és Nyugat közt hidat akart építeni A második világháború befejezésének 40. évfordulójához közeledve sokasodnak a visszaemlékezések, de a tragikus évfordulók is. Közéjük tartozik Vajda Lajosé, a modern magyar festészet avantgörde irányának Legnagyobb egyéniségéé is, akiinek a végzet mindössze 33 évet adótt. |190I8. augusztus 6-án született Zalaegerszegen. Egész életét szinte katasiairófális nyomor kísérte. Apja még az első világháború idején Szerbiába költözött, ahol a gyermek számára később oly nagy jelentőségű ikonműve- szettel ismerfkediett meg. Később a család Szentendrén talált megélhetésre. A Duna menti kisváros volt kevés megszakítóssal Vajda életének háttere. Ű lett a szentendrei' iskola legnagyobb hatágú, máig kisugárzó mestere, aki a fasizmus, a fajgyűlölet egyre vadabb tom- bolása közepette tudatosan hirdette a népek közötti ösz- sízefogást, hidat akart építeni Kelet és Nyugat művészete köizött. A Képzőművészeti Főiskolán Csók István növendéke volt A konstruktivizmussal Kassák Lajos Munka-körében ismerkedett meg. Alapvető művészeti élménye 19130—34 közötti párizsi tartózkodása volt, ahol a kor szinte mindem művészeti törekvésével megismerkedhetett. Először az orosz filmművészet hatására fotómontázsokat készített szürrealista felhanggal. A montázs- technikát haláláig alkalmazta, de saját mondanivalójának megfelelően teljesen átalakította. Budapestre hazatérve a dolgok alapformáit kutatta: „valami új témakört keresek, építek 'ki magamban, a dolgoknak titkos, elvont lényegét akarom kibontani. Önarckép De mindig a konkrétból, a valóból kiindulva keresem a dolgok ősforrásait.” Először a népművészethez fordult. Barátjával, Korniss Dezsővel együtt Szigetmonostoron gyűjtötte a népi múlt emlékeit. Anyagát a legnagyobb következetességgel felépített, szimbolikius-sziüirreális for- manyelvű művein használta fel. Alkotásainak zöme rendkívül tiszta rajzú. erőse« konstruktív szerkesztésű grafika, amelyeken a szerb, magyar. és zsidó kultikus alap-, motívumok vegyülnek a mindennapi életre utaló, csupa* a lényegre sűrített ház, templom, alma, tányér stb. formáikkal. A sötétedő végzet eilen a kollektív művészet időtlenségében keresett és talált megnyugvást. 1331-ben saját arcképeinek sorával kezdődött a szláv ikonokhoz visszanyúló ikon- korszaka. A fasizmustól, a haláltól való rettenet töltötte be utolsó éveit. Munkái ekkor félelmetes víziók, hatalmas szánrajzok, melyeken tudata mélyéről feltörő, madánsze- rűen csapongó, démoni hatalmiakkal küzd. 1940-ben munkaszolgálatra hívták be, de éhségtől, nyomortól le-, gyengült teste nem bírta to«i vább a megpróbáltatásokat Nyolchónapi szenvedés utóé, a tüdőfoaj tett pontot az vet magyar művészet európai rangú, iskolateremtő alkotó^ jának megpróbáltatásokkal teli életére. B. * ÜJ KÖNYVEK Herder eszméi — o historizmus útján Vári Attila Várakozás Csöndben ülök, mint a dombok mint a dombon fönt a fák mint a jakom fönt a lombok mint a lomb ha sárga már Élek mint tövis a fákon törvények tartatnak főkén jól tudom hogy minden álom addig tart míg át nem élem de azért csak jönne már és mert tudom mennyit ér minden percért tiszta kár lent a völgyben egy feotomp mint az órainga jár kolcnnpolja hogy bolomd- - ideg bői font ez a nyár De azért csak jönne már A „Herderi-jóslat” csaknem kétszáz éve kísért. Gondolkodóinkat, elsősorban pedig azokat, akiket így vagy úgy megkísértett a nemzet sorsáért való aggódás, hadakoztak a weimari filozófus magyarságot illető megítélése ellen Széchenyitől Illyés Gyuláig. Kevesen voltak azonban azok, akik az eredeti megnyilatkozást megvizsgálták, jóslatát szövegkörnyezetéből kiemelve idézték volna. A sokszor idézett rész így hangzik: „...a magyamok vagy madzsaruil . • ■ itt. élnek most szlávok, németek, román ok és más r*»- pek közi, a lakosság csekélyebb részeként és századok múlva talán a nyelvűik 1» alig lesz fellelhető”. Dugonics szalmán németnek titulált» Héráért, Kazinczy jó néhány művét lefordította, Németh László, majd Dürn- merth Dezső foglalkozott vele behatóan a hatvanas évek végéin. Most az Akadémiai Kiadó jóvoltából Rathmann János Herder eszméi — ® historizmus útján című könyvében nemcsak Herder életútját mutatja be,, de fórrá-, sadt s magyar utóéletét ás. Természetesen nem arra vállalkozik, hogy bebizonyítsa: a „jóslat nem. vált be”. Herder forrásai közé# Oláh Miklós történeti művét említhetjük, s a német Schlözexét. Herder azonban nem belőlük merített, hanem e kettőt felhasználó bécsi könyvtáros^ Kollár Ádám művéből, aki a XVIII. század egyik jelentős magyar- gyűlölője. Az aztán már végképp szinte teljesen ismeretlen1, hogy Herder nevezetes művében, még egy helyen foglalkozik velünk, s megnyilatkozása itt már sokkal rokonszenvesebb, s nem önti ránjk a nemzeti talál vízióját: „A nyelv az, ami rabul ejti a nép szívét, s vajon nem nagy gondolat-e, hogy magyarok, stdávolk, vlachok és megannyi más nép között egészen atz ő gondolkodásmódjuk szerint, az ő Itegaa- játabb és legkedveltebb módjukon ültessék el a jólét magvait, ma és a legtávolabbi jövőben..” Anatolij Rasz Önellenőrzés Egy csöppcl élőbb mentem haza a munkából a szokásosnál. Istatnkém, az a munka másnap is megvár. Hazamentem, lezuhanyoztam, haraptam egy keveset. De a lelkem nyugtalan volt. Megnyugtatásul — mondtam magamban — fölhívom magamat Már csak a hangomat kellett kellően elmásítani. Tárcsázom a számomat — Tessék! — hallom a másik végen a tenort, alighanem Kor jógimét. — Jó napot — próbálkozom a legmélyebb basszussal — Iván Petroviccsad szeretnék beszélni. — Sajnos nincs bent, kifutott egy pillanatra. Talán ha egy óra múlva visszahívná ... — Miért? Egy óra múlva bent lesz Iván Petronncs? — Nagyon valószínű. No, jól van, gondolom magamban. Égy óra múlva újra hívom magamat. Most fftöhango» nkscsoksk. — Halló! Hallhatnám Iván Petrovicsot? Feltétlenül beszélnem kell vele. — Iván Petrovicsot sürgősen magához rendelte a főnök — hallok a vonal másik végéről egy unott női hangot. — És mikor lesz újra szabad Iván Petrovics? — Ezt bizony ba jós lenne megmondani. A főnökségnek mégsem parancsolhat az ember... — Köszönöm szépen. Kérem. hívhatnám még egyszer? — Természetesen. Bármikor! Nona, ez egy kicsit azért túlzás! Bármikor! Legközelebb a munkaidő végén hívom magamat. Már haémadizben változtatom el a hangomat: orromat szíva, tőmondatokban beszélők. — Iván Petrovicsot! — Ki kéri? — Nem fontos? Sürgős ügy. Halaszthatatlan! Égető! — Sajnos, Iván Petrovics ma már nem lesz. — Ugyan miért? Nincs még egészen vége a munkának! — önnek igaza van. De Iván Petrovicsot is sürgős ügyben engedték haza. Az ingatlankezelőtől keresték,, A felső szomszédja elárasztotta a lakását. Képzelheti! Úszik ott minden, a bútorok, a tévé, a telefon! — Ö, az más. Megértem,. — Kérem. Hívja holnap reggel. Megkönnyebbülten teszem helyére a kagylót. Nos, ellenőriztem magamat. Látod, Iván Petrovics, mondom magamnak., milyen rendes munkatársaid vannak? Otthon csücsülsz, ők pedig harcosan kiállnák melletted teljes mellszélességgel. így van ez nálunk: ma nekem, holnap neked! tew«**! ( fordítása) Szentendrei házak két templommal
