Somogyi Néplap, 1983. augusztus (39. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-02 / 181. szám

Ifesés hasznot húznak 7 Kűldndfj a Somogynak Gondolatok a balatoni szobakiadásról Folklórtalálkozó Földváron A Balaton déli partján az összes kereskedelmi szállás­helynek 1979-ben 81, tavaly már 65 százalékát tették ki a fizetővendég-szobái he­lyek. Az összes szálláshely száma e három év alatt 8362-vel növekedett, ennek 95 százalékát a fizetöven- dég-szolgálat kiterjesztése adta. Becslések szerint en­nél is nagyobb a nem ide­genforgalmi szervek közve­títésével kiadott szobák szá­ma. E tények alapján álla­pítja meg a megyei népi el­lenőrzés jelentése: A vizs­gált időszakban nagy hasz­not húzó iparrá vált a fize­tővendég-szolgálat. A megfogalmazás vitát kavart. Többen is szóvá tet­ték, hogy más dolog haszon­ra szert tenni, és ismét más hasznot húzni. Ez utóbbi ki­fejezés eleve valamiféle könnyű, netán tisztességte­len haszonszerzésre utal. Hasznot húzni csaknem any- nyit tesz, mint nyerészked­ni, mások rászorultságával visszaélve, az árakat fölsró­folva haszonra szert tenni. Kétségtelen, hogy sok baj van az adózási morállal. Kü­lönösen igaz ez a nem szer­Az év hátralevő hónapjai­ban több, világhírnevet szerzett filmet mutat be a Mokép. Az átvételi lista sze­rint minden korosztály meg­találhatja a kedvére való al­kotásokat a filmszínházak­ban. A gyermek- és diákkorú nézőknek, a mozik szeptem­bertől vetítik a tévéből már jól ismert „Vízipók — csoda­pók kalandjai” című rajz­film-összeállítást. A hónap végén „Az idő urai” című, magyar—francia koproduk­cióban készült rajzfilmet tűzik műsorukra, amely egy kisfiú világűrbeli fantaszti­kus kalandjait meséli el. De­cember elejére Walt Disney alkotásaiból állítanak össze egy csokorra valót. A mo­zikban ismét láthatók lesz­nek Donald kacsa, Popey, a spenótevő tengerész és társa­ik kalandjai. A Tersánszky Józsa Jenő írásaiból készült bábfilmet, a „Misi mókus kalandjai”-t karácsonytól ve­títik. A mozik négy mese­sorozattal is kedveskednek a gyermekeknek, és műsoruk­ra tűzik az egy tulipán kely- heben napvilágra jött pöt­tömnyi kislány, Hüvelyk vezett szoba-, illetve villa­bérbeadókra. Csupán egy részük tesz rendszeres adó­bevallást, a többieket az üdülőhelyi díjbeszedők szó­lítják föl adózásra. Akadnak visszaélések, s az is tény, hogy az ügyeske­dők ellenőrzése nem köny- nyű. A jelentésben mégis előítéletet sejtet, ha úgy ál­talában tartják hasznot húzó iparágnak a nyári szobaki­adók „mesés hasznát” felté­telezve ' úgy fogalmazni, mintha ez az üzletág jelle­géből fakadóan már eleve a tisztességes és tisztességtelen határán levő jövedelmet hozna. A fizetővendég-szolgálat nélkül egyszerűen lehetetlen volna kielégíteni a tóparton jelentkező szállásigényeket. Különösen a Fonyódtól nyu­gatra fekvő területeken rendkívül kevés a szállodai hely. Általában is igaz, hogy a fize'ővendég-szobai dija­kért lehetetlen volna kifize­tődőén bármilyen szerény szállodai ellátást gyújtani. Márpedig a turisták egyre nagyobb többsége, ideértve a külföldieket is, kispénzű­ek, akiknek a fizetővendég­Panna történetét. E rajzfilm Japánban készült. A felnőtteknek szóló tudo­mányos-fantasztikus filmek közül augusztustól vetítik a „Gyilkos bolygó” című ame­rikai krimit, amely a Jupi­ter harmadik holdján játszó­dik. Bemutatják a korábban nagy sikerré! játszott, Örült nők ketrece című francia— olasz filmvígjáték folytatását Kémek a lokálban címmel. Októberben a western mű­faj egyik új darabja, „Az ál­arcos lovas legendája” kerül a nézők elé. November köze­pétől játsszák a Jorge Ama- do brazil író Flor asszony két férje .című regényének filmváltozatát A politikai tárgyú filmek közül szeptembertől tűzik műsorra Costa Gavras görög származású filmrendező Os­car-dijas amerikai filmjét. Az Eltűntnek nyilvánítva című film egy, Chilében az Allen- de-kormány megdöntését kö­vető napokban eltűnt újság­író felkutatásáról szóL Gyar- mathy Lívia Együttélés című filmje, amely október elejé­től látható — a nemzetiségi lét problémáival foglalkozik. A szovjet filmek hagyomá­nyos novemberi fesztiválján szobai díjak jelentik az el­viselhető üdülési költségek határát. Sokat hallhatunk a villa­tulajdonosok által zsebre vágott tízezrekről. Valóban olyan könnyen szerzett pénz­ről van szó ? Egy közep>es méretű, négy-öt vendég elhelyezésé­re alkalmas Balaton-parti ház hozzávetőleges értéke 7—800 ezer forint. Ha vala­ki ezt az összeget az OTP- be teszi, évente több mint 50 ezer forint kamatot kap, s nem kell adóznia, nem kell ágyneműt mosatnia, nem kell takarítania — és így tovább. E korántsem tel­jes felsorolás is mutatja, a szabályokat betartó, az előírásoknak megfelelő szo­bakiadás haszna nem tisz­tességtelen. Hogy ezzel kap­csolatban kinek mi a véle­ménye, hogy ki milyen na- gatív példák alapján általá­nosítva mond sommás véle­ményt, az magánügy. Hivatalos fórumokon azonban feltétlenül kerülni kell az efféle rosszhiszemű, egyoldalú általánosítást. B. F. egyebek mellett bemutatják a Rita asszony menyasszony című vígjátékot; a Magánélet című filmdrámát; a „Csillag- hullás”-t, amely 1942-ben ját­szódó háborús történet és a Negyedik röpke éjszaka cí­mű, a mannheimi filmfeszti­válon nagydíjat nyert ifjú­sági filmet. Az európai szocialista or­szágok filmterméséből látha­tó lesz a csehszlovák „Panel­sztori” című alkotás, amely a modern lakótelepi életfor­ma szatírája. A hentessegéd című szlovák filmdrámában két magyar színész, Koncz Gá’K>r és Pécsi Ildikó is je­lentős szerepet alakít. A 30 as évek Varsójában játszó­dik a Vabank című lengyel bűnügyi vígjáték. Több, az elmúlt hónapx>k- han elkészült új magyar film is a közönség elé kerül au­gusztustól. Bemutatják Szál­kái Sándor Elcserélt szere­lem, Kézdi Kovács Zsolt Visszaesők, Mészáros Márta Délibábok országa, Szomjas György Könnyű testi sértés, Kardos Ferenc Mennyei se­regek, Gyöngyössy Imre és Kabay Barna Jób lázadása, valamint Bódy Gábor A ku­tya éji dala című filmjét. GOMBO FAL ni mí hmm — Most már ketten tudtok latinul — szakítja félbe Csi- bi. — De maga nem fordí­totta le azt a villát, meg a muszkát. — Éppen itt az ideje. Azon gondolkodtam: a dolog bonyolódik, és nem tudjuk, mi a céltárgy. Márpedig: Aquila non captat muscas. Azaz a sas nem kapdo6 le­gyeket. Engem, mint már mondottam, csak a dicsőség érdekel, amely maga is sas­madár. Ha valami ritka ér­tékről, történelmi vagy plá­ne művészettörténeti ritka­ságról van szó, beszállok a kutatásba. Ha viszont te­gyük fel, valamelyik Károly nevű uralkodó grófi koronát ajándékozott egy Kaánnak. az engem hidegen hagy. — És az értéke? Engem ugyanis a pénz érdekel — mondja a bajos Csibi. — Osztozhatnánk. Mondjuk a fele Klárié, a negyede az enyein, a negyede a magáé. — Vonjuk be a Tibort is! — kiált fel Klári. — Hátha férjhez megyek hozzá! Ezt az indítványt egyelőre talonba tették. Aztán ittak. Méghozzá pertut. Ennek kö­vetkeztében Mike e szavak­kal foglalta össze a teendő­ket: — Először: nézzetek utána az okmányoknak, levelek­nek. Másodszor: én kinyo­mozom, mi lehet az a Ká­roly király koronája. Har­madszor: aztán meglátjuk: légy repked-e, vagy arany­szőrű bárány fut előttünk. A kupaktanács ezzel vé­get ért. 9. Mike főiskolai művészet- történet tanárát, Vanták Gé­zát kereste föl. — Károly király koroná­jára lennék kíváncsi. De e néven az irodalomban sem­mit sem találtam. — És be­számolt Kaán gróf levelének, rövid utalásáról. — Nos, nyilván arról a koronáról van szó, amellyel Róbert Károlyt először vagy másodszor megkoronáztak, mielőtt harmadszor fejére helyezték a Szent Koronát, ö volt Károly király, a ma­gyarok csak így hívták, ké­sőbbi tankönyvek írói ke­resztelték csak vissza nápo­lyi nevére. — Nem, es nem lehet igaz! — kiáltott fel boldo­gan, ám kétértelműen Mike. — Egy királyt háromszor koronáztak, és én nem tud­tam erről! Én, akinek lakó­társa, Grünfuss Walter a Magyar Közlöny állandó ol­vasója, és minden reggel el­újságolja, kit neveztek ki és kinek a helyére. —■ Háromszor, méghozzá három koronával — erősítet­te meg szavait Vantók, aki már hozzáedződött Mikéhez. — Az elsőről az 1300. évi Magyar Közlöny számolt be. A szerkesztőség kommentár­ja szerint a korona heve­nyészett készítmény vala, Bicskei Gergely esztergomi érsek pedig, aki Károly homlokára illesztette, cudar bitorló. Az igaza és Szent Korona pedig Vencel cseh király úr őrizetének örvende és úgy hírlett, még az Úr 1301. esztendejében hason­nevű fia fejére helyeztetik. A Vencel-gyerek valóban nemsokára László néven el- lenkiraly lett. Ö azután az uralkodást és a koronát at- adta a bajor Ottónak, akit szintén megkoronáztak. Híve azonban alig akadt, ezért el akarta venni a nagyhatalmú László erdélyi vajda lányát Az esküvér« eriuaő szeri t­A néptámornozgalamban új­szerű kezdeményezésként rendezték meg ezelőtt húsz évvel Balatonföldváron a néptáncfesztivált. Azóta rangos fesztiválvárossá fej­lődött a közeli Szekszárd, a távolabbi Szolnok és Szeged. Balatonföldvár is megőrizte rangját, szívesen jönnek az együttesek a közönségsiker reményében, hiszen itt csu­pán ez a tét. A nézőtérről azonban nemcsak az üdülő­vendégek figyelik a bemuta­tót; a szakemberekre hárul az a feladat, hogy értékeljék az együttesek munkáját. Így történt most is a hét végén Földváron és Siófokon. Egy­öntetű véleményként fogal­mazódott meg, hogy tovább kell színesíteni, gazdagítani a találkozó programját, Miért szürkült el a találkozó? Ta Ián, mert az együttesek nem igényelték a hagyományként épp hogy meggyökeresedett külön, programokat, a ver- bunkversenyt, a néptáncos- bált. Érdektelenségbe ful­ladtak ezek a rendezvények az utóbbi években. Talán azon is múlott, hogy a ren­dezőknek nem sikerűit ébren tartaniuk bennük az érdek­lődést, azonkívül a megújítás hiánya is hozzájárulhatott a találkozó hangulatának meg- kopásához. Nem versenyszellemű fesz­tivál ugyan a balatonföldvá- ri folklórtalál’kozó, a látot­tak alapján folytatott szak­mai beszélgetések szerepe mégis fontos. Tanulhatnak egymástól a csoportok, tanul­hatnak a bíráló bizottság vé­leményéből is. Különdijak- kal fejezte ki elismerését a zsűri a portugál együttesnek, a földvári menettáncért a tatabányai Bányász Tánc­együttesnek, a siófoki me­nettáncért a helyi Balaton Táncegyüttesnek, a színpadi bemutatóért a Somogy Táüc­koronás vőlegény a lányt nem kapta meg, viszont a koronát elvették tőle. Így azután amikor Károly győ­zött az uralmi viszályok­ban, másodszor Tamás esz­tergomi érsek emelt a feje fölé egy remekmívű koro­nát, amelyet direkt erre a célra készítettek, és Gentile pápai követ ünnepélyesen megszentelt. Az 1309-es Ma­gyar Közlöny szerint. — És mert három a ma­gyar igazság... — A harmadik valóban István koronája volt, ame­lyet egyházi átok súlya alatt adott ki László vajda Ká­roly királynak. — Apor László? — fitog­tatta tudását Mike. — Hibásan hívták így egyes történészek. A való­ságban csak annyit tudunk róla, hogy a Kán vagy Kaán nemzetségből származott. Kán László. — Kán! Kaán! — kiáltott fel a grafikus, és lelkében szárnyak csapdoßtak. — Ez az! Odaadta a Szent Koro­nát, és nála hagyták cseré­be az első, a szenteletlen koronát! Csakis így történ­hetett. És aztán a korona mint családi kincs szállt ágról ágra,,fiúról fiúra. — Nem hinném. De nem teljesen lehetetlen. Kán László vajda fiait aztán Ká­roly legyőzte, lányát a szerb király fia vette feleségül.. (Folylst/uk.) Népművészeti vásárt rendez­tek a hét vegén Földváron és Siófokon együttesnek, az utánpótlás neveléséért a Szekszárdi táncegyüttesnek, zenei telje­sítményéért a Rába Tánc­együttes prímásának, Hege­dűs Bélának. A szombat esti földvári színpadi bemutatkozásnak oly jó a hire, hogy évről évre zsúfolt nézőtér előtt ropják az együttesek. Most Aldassék a Zeneműkiadó keze, mondtuk elfogultan, amikor az idei nyárelőn megjelent Túri Gábor ri­portkönyve a magyar dzsesszmuzsikusokról. A jó válogatás, a lendületes, vé­gig friss írás, talán egy ki­csit a debreceni dzsesszna- pok közelsége és a megje­lenés formátuma — olcsó, papírzsebkönyv kiadvány — rendkívül népszerűvé tette a könyvet Túri Gábor húsz muzsi­kusnak tette föl a kérdést hol köznapian, hol cifrább csomagolásban: — Létezik-e magyar dzsesszélet, milyen rangú nemzetközi viszony­latban a honi dzsessz, tör­vényszerű-e a néhány tu­cat muzsikus pokoljárása? Van-e tábora Magyarorszá­gon a dzsessznek? A válaszadók közül a leg­idősebb, Kertész Kornél, aki a szalon- és tánczenét kipró­bálva a swinges dzesszen át jutott el a valódi dzsesz- szig, még a riportkönyv megjelenése előtt, 73 éves korában elhunyt. De szere­pel a könyvben Beamter „Bubi”, akit Örkény István is megírt a Lágerek népe című világháborús vissza­emlékezéseiben, vagy a népzenei fogantatású free dzsesszt szintetizáló Szaba­dos György; a közismert és 1981-ben a világ legjobb bő­gősének tartott Pege Aladár, a saturnuszos Babos Gyula, a Kisrákfogóból Szakcsi La­katos Béla, Kőszegi György, akinek Supertrió néven kap­ható mobt Kaposváron is nagylemeze. A megjelent fciierjtteoro­I zat egy kicsit a magyar dzsessztörténet kronológiá­ja «. A -harmincas Spanyol táncok, előadták a portugálok sem csalódott a közönség, színvonalas műsort láthatott Bennem azonban nyugtala­nító érzést keltett, hogy a szépein előadott táncok kore­ográfiái egy kissé unalmasak voltak. Mondhatnánk azt is, régiek. Nem véletlen a So­mogy Táncegyüttes külóndí- ja. Újszerűt nyújtanak, iz­galmasat! A vendég együttes, a portugál Etnografico de Vila Praia de Ancona nem­csak kuriózum volt spanyol táncaival, hanem azt a gon­dolatat is fölébresztette ben- nem: mennyire kevés szokás elevenedik meg a hazai tán­cokban Földváron. Somogyi táncokat sem láttunk! A győri Rába páros tánca üdí­tő műsorszínesítő volt, úgy­szintén a tatabányai Bá­nyász széki tánca. Zenei csemegének számított Csíkvár Gábor és Tobak Ferenc du­dajátéka. A balatonföldvári folklór­találkozó célja az is, hogy a tóparton üdülőknek kelle­mes programot nyújtsanak a táncosok. Ennek maradékta­lanul eleget tettek az együt­tesek Földváron és vasárnap Siófokon. H. B. évek tánczenéje után hogyan alakult, formálódott a dzsessz, majd a felszabadu­lás után mennyire volt til­tott zene, és hogyan oldották fel mindezt a Dália-klub köré csoportosuló muzsiku­sok. A hatvanas évektől ki­alakuló kép sokaknál meg­egyező : „vendéglátózás” a nyugati országokban. A pesszimistább zenészek sze­rint Magyarországon dzsesszből most sem lehet megélni, a figyelem a popu- lárisabb műfajok felé irá­nyul, s így az üzlet, a pénz is a beatben van. Kevés a koncertlehetőség, a lemezki­adás és az értő érdeklődés. Valóban, minket, kapos­váriakat sem halmoztak el a közelmúltban dzsessz élőzenével. Emlékezünk meg néhány rockos Mini kon­certre, hat-nyolc évvel ez­előtti főiskolai baráti dzsessz- estre, Pege önálló estjére, félházas Saturnusra a Latin-; cában. A riportkönyv nagyszerű-: sége abban rejlik, hogy ma­ga a szerző játssza el a leg­szerényebb szerepet, a többi­ek pedig őszintén, aktuális gondjaikról vallanak. A kül­földi utazási problémákról, a lenézettségről, az elismerés hiányáról, őszintén, ahogyan a közelmúltban Benkó Sán­dor, a Benkó Dixieland Band vezetője mondta a somogyi dzsesszbarátoknak: szívesen jönne Kaposvárra is, ha va­laki érdeklődne utánuk. rí •' B, A SOMOGYI NÉPLAP Ázt mondom, jazz... Interjúk magyar jazzmuzsikusokkal Filmújdonságok gyermekeknek, felnőtteknek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom