Somogyi Néplap, 1983. augusztus (39. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-04 / 183. szám

Ellenvélemény egy „alapmű” Valóságos hajsza kezdő­dött a könyvhéten Lady Chatterley szeretője után. Tízezrek zarándokoltak a sátrakhoz, a boltokban Da- wid Herbert Lawrence 1928- ban keletkezett, s magyarul évtizedek óta először megje­lent munkájáért, olyanok is. akiknek talán valamelyik kötelező olvasmány volt az utolsó élménye a huszadik század regényirodalmából a nyolcadik osztályban. A feketepiacon ma kétszázöt­ven-háromszáz forintért árusítják. A komolyabb iro­dalmi értékítéletekhez nem szokott, de a szakkifejezé­sekkel gátlástalanul dobáló­zó. álműveltek pedig máris kiállították a jeles bizonyít­ványt: a Lady Chatterley szeretője nélkülözhetetlen alapmű! Ugyanaz ismétlődik tehát, ami néhány esztendeje Jo­seph Heller: Valami történt című, erősen bestseller-ízű regényének kiadásakor. Bi­zonyos körökben kapásból alapműnek nyilvánítanak bármely tisztességesen meg­írt alkotást, ha benne a sze­retkezések száma és inten­zitása felülmúlja a hazai — Szilágyi Vilmostól, Lux El­virától, Miskolczi Miklóstól tudjuk: szerény — átlagot. Vajon valóban alapmű-e Lawrence-nek ez a terjedel­mes, s annak idején a por­nográfia vádjával elítélt-be­tiltott műve. A cselekmény végtelenül egyszerű: Sir Clifford Chat­terley-nek, a kiégett lelkű, a szabadversenyes kapitaliz­mus hajcsárszellemét meg­testesítő, ráadásul nyomorék bányatulajdonosnak szép, okos és szeretetre vágyó fe­lesége, Connie,, természet- járásai során megismerke­dik Mellors-szal, az ősi fér- fiösztönösséget jelképező vadőrrel, a civilizáció szám­Kalocsay Kálmán nevét viselő eszperantó-emlékszo­bát avattak szerdán az aba- újszántói múzeum épületé­ben. Dr. Kalocsay Kálmán orvos, Abaújszántó szülötte, egyik kezdeményezője és megteremtője volt a magyar eszperantómozgalomnak és a magyar eszperantó iroda­lomnak. Emlékét, nevét ed­dig utca és emléktábla őriz­te szülőhelyén. Most, a ha­zánkban rendezett eszperan­tó világkomgreszushoz kap­csolódóan, a magyar, ezen belül a Borsod megyei esz­könyvespofc kivetettjével. Természete­sen szerelem szövődik kö­zöttük, melyet - ágyjelenetek — pontosabban gyep- és pokrócielenetek — sora pe­csétel meg. A nagy egymás­ra találás szükségszerűen könnyes búcsúval fejeződik be, annak a közhelynek a szellemében, hogy az átkos civilizáció elembertelenítő. kiüresedést okozó, elidegení­tő hatásai alól nincs menek­vés. Eközben Lawrence hosszasan elszórakoztat ben­nünket mélyebbnél mélyebb eszmefuttatásokkal az ipari társadalom okozta elaljaso- dásról és erkölcsnemesítő beszélyekkel a természeti szerelem szépségeiről. Re­gényének sokat emlegetett kiválóságát azonban a rész­letesen elemző utószó kitűnő szerzőjének, Kéry Lászlónak összes fáradozása ellenére sem érezzük. Nem értjük például, mi­ért kellett Lawrence-nek a férj, Sir Clifford lelki nyo­morúságát még a testi nyo­morúsággal is „megfejelnie”. Vajon zsarnoki jelleme, ke­gyetlensége feleségével és munkásaival, kiüresedettsége nem lehetett volna élegendő ok Connie-nak ahhoz, hogy megcsalja? Kell-e a szobor két lábát külön-lkülön talap­zatra helyezni ahhhoz, hogy biztosan álljon? Továbbá: hogyan is állunk Mellors, a vadőr alakjával? Ez a jóem­ber az egyik pillanatban csak félszavakat, vagy inkább szó­tagokat képes kipréselni ma­gából, dünnyög és makog, mint a neandervölgyi Mem­ber, nem sokkal később azonban — úgy tetszik, a térdnadrágban történt sze­perántisták ezzel a múzeumi emlékszobával is adóznak az úttörő emlékének. Dr. Kalo­csay Kálmán munkásságát számos eszperantó nyelven írt munka és eszperantó for­dítás dokumentálja. A múzeumi emlékszobát Kardos József, a nagyközség elnöke adta át, majd az ün­nepség résztvevői — közöt­tük a budapesti világkong­resszus küldöttei — megko­szorúzták dr. Kalocsay Kál­mán emléktábláját, és Kalo- csay-emlékfát ültettek eL retkezós intellektusát »vis­szaadja — spengleri színvo­nalon elmélkedik a polgáro­sodás kárairól, a tömegek lelki elnyomorodásáról. Jogosan keletkezhetnek kételyek az olvasóban a sokszor emlegetett — körül- hozsannázott vagy elátkozott — szerelmi jelenetekkel féle logika indokolja példá- kapcsolatösan is. Vajon mi­ül, hogy Connie, az arany- ketrecben nevelt, a széltől is óvott polgárasszony tökéle­tesen érti a testi együttlét- tel kapcsolatos leg zamato­sabb kifejezéseket is, ám — s itt az ellentmondás — a kevésbé „fűszereseket” alig vagy egyáltalán nem? Mi vei magyarázhatjuk — ha cssfe nem az ötletpatak kiszára­dásával —, hogy a tíz-ti zen­két szeretkezés leírása min­den szempontból szinte tel­jesen azonos? Longoßz vagy Apuleius csaknem kétezer- esztendővel korábban bizo­nyára gúnyos mosolyra húz­ta volna a száját az egyhan­gúságtól, a még náluk is jóval korosabb Sappho vagy Homérosz pedig valószínű­leg nem tudna hová lenni a csodálkozástól, ha közölnék velük: a huszadik században ez a könyv számít ínycsik­landónak, sőt pornográfiá­nak. Alig több ily módon a Lady Chatterley szeretője, mint közepes giccsregény, nehéz szósszal leöntött köny- nyű eledelecske. Igaz, szer­zője — tanult, okos mestere lévén a szónak és a szer­kesztésnek — ügyesen laví- rozik a könnyes érzelgősség és a magasröptű eszmé­nyek, a brutalitás és a fi­nomkodás, az ösztönösség és a filozófiai megalapozott­ság, a prüdéria és a vad szexualitás között, ám — ép­pen ezért — a regény egyes rétegei között áthidalhatat­lan szakadék tátong. Nem más ez a könyv, mint Rous­seau nézeteinek kései — s alaposan eltorzított — ismé­telgetése, ha úgy tetszik — s a felszín lehántása után ez sem kétséges — folytatá­sa azoknak a századfordulós tucatműveknek, melyekben az ápolt grófkisasszony bele­szeret a birtokán alkalma­zott juhász cserzett bőrébe, s a palota helyett a nád­kunyhóban véli megtalálni üdvösségét az ösztönember oldalán. Operett, melyet a hangszerelés minősége hébe- hóba operássá tesz. De mé­gis operett. Lengyel András Eszperantó emlékszoba Tibor keze is elindult, de a konyakos pohárnál megállt. Ekkor Klári megszólalt: — És különben is, még le­het, hogy sok pénz vár rám, — Arról nem írt — Nem, mert titok. — Montija el. — Nem lehelt. — Hat... akkor ne mond­ja­. — Nem is mondhatom, ar­ról igazán nem lehet ilyen rövid ismeretség után beszél­ni, hogy rám hagyott a nagyapám egy valódi királyi koronát, csak meg kell ke­resnünk. — Hóit ha olyan nagy ti­tok, ne beszéljen róla. — Most mát mindegy, most már kierőszakolta. Elmondok mindent. Én, ba mindenáron tudni akarja — kezdte —. btaronesz vagyok... így bukkantak egymásra. Annát meggyőzően jelzett, Hogy Klári váratlanul sírva takadt és így szólt: — Az a» egy faj nekem, hogy csúnya vagyok, magá­nak is csak a Csibi tetszik. — Nem igaz — válaszolta a fiú. — Én abba szerettem bele, hogy azt írta: „Kocso­nyás-élet”, az olyan... iáé .. poéták us . — Jobbat nem is mondha­tott volna. És még ráadásul meg !s simogatta a sok szőke hajat. Klári erre kíméletesen, csak lasisan, óvatosan, nehogy el­rettentse ezt a szelíd hóri- horgasit, ajkai közé dugta a nyelve hegyét. 11. A takarítónő sehogy se akarta beengedni Csábit. Az ajtót csak résnyire tárta, a láncot, amely belülről védte a lakást, nem emelte le. Mi­kor a fekete hajú lány mór legalább harmadszor ismé­telte meg, hogy nem pénz- beszedő, nem ügynök, nem házi agitációra jött, hogy a neve többszöri kérdezősködés ellenére is Balázs Katalin, és a üzente Klara bacaíndje, aki aa ő megbízásából. mire már rángatózni kezdett a szája széle, és, hámlani a nyugalma, hirtelen csoda történt. A lánc lehullott, a takarí­tónő pedig a varázsütésre át­változott igazi magyar úri­asszonnyá, amilyet a mai fiatalság csak régi filmekből ismer. — Fá radj csak be, kedves- kém! — mondotta azon a sercenve éneklő hangon, amely zsíros-ropogós, töltött­káposztás, zsímóros-rokolyás vármegyelbólnk képzetét idéz­te. — Hát te volnál a Szentbe Clarisse lánykájá­nak a barátnéja, az a bizo­nyos Csibi? Sok szépet me­sélt rólad az a bolondos-bo- lo-ndos, sízegény csitri. Ö, ki­csiny fecskefiókám, itt lelt fészket ebben a kis otthon­ban, ahova befogadtam az én Ciarisse-omat, nehogy holmi próbákat költöztessenek a nyakamra. Na, de mit is fe­csegek itt neked, bocsáss meg, de most éppen ánga- zsálva vagyok a takarítás­sal. Manapság nem lehet a személyzetet megfizetni, de hát ezt te is jól tudod. Csdtoi rábólintott: »(bérleti díványához valóban nem ka­pott személyzetet. Hosszú idő telt ei, amíg a t ángyra térhetett. — Clarisse néni lábtörésé­re tetszik emlékezni? — Szegény Clarisse! Mi­lyen fiatalon pusztult el. AJSg múlt harminchat esz­tendős. Ilyen as elet: S*o­Hímző asszonyok Ősi motívumok Bogláron Káprázatos kép fogadja a* látogatót a könyvtárban. Térítők, faliképek, blúzok, mellények sokasága: ahány párnát kiállítottak, annyifé­le hímzést láthat a szemlélő. — Nem véletlen ez a zsú­foltság — mondja Pados Jó­zsef né, a bogiári kézimunka­szakkör vezetője. — A ma már csak múzeumokban lát­ható úgynevezett tiszta szo­bákat is így rendezték bej a ház asszonyainak kéz­ügyességét dicsérő hímzések­ből, szőttesekből a lehető legtöbb került az asztalra, az ágyra, a falakra. A bogi ári szakkör me­gyénkben a legrégibbek közé tartozik. A szakkör kifejezés talán nem is helyes, hiszen a huszonnyolc esztendővel ezelőtt alakult közösség ön­kéntes társulásként indult. Ma a művelődési ház égisze alatt működik, de — jellegé­ből adódóan — megőrizte önállóságát. — Egy-egy alkalommal á l­talában negyvenen jövünk össze — folytatja Padosné. — Az asszonyok többsége •nyugdíjas. Van, akinek az életkora közelebb van. a százhoz, mán* a hetvenhez... A VI. országos népművé­szeti kiállításra a szakkör több munkát is elküldött A 78 éves Kiss György Endré- né — többszörös dédnagyma­ma — szép elismerést ka- pott Ahol csak lehet szere­péének a bogiári asszonyok. — Honnan az igényes munkához szükséges sok szép hímző fonal, az alapanyag? — Bizony nagyon nehéz hozzájutni. Az eredeti motí­vumokhoz eredeti alapanyag, fonal szükséges'. A ma hasz­morú, szomorú, de néha édes. — Az a Mbtörés. .. ágy 1944 tájt lehetett... — Ó! Ezenkilencsaáznegy- vennégy! Gyönyörű esztendő! Életem legszebb ideje. Kép­zeld, negyvenhárom szilvesz­terén tizennyolc éves vol­tam, elsőbá'lios! A beköszöntő új év tiszteletére elo-Htották a kristály csillárokat És akk-oe kaptam az első igazi csókot egy fess utászhadnagytól. — Clarisse néni akkor még csak tízéves tehetett, és eltörte a lábát. — Igen, tízéves lehetett. És ha eltörte a lábát, csak ak­kor történhetek Hiszem kis­dedként is már babujgattam- csicsijgattaim, csak negyven­három őszétől negyvenöt ta­vaszáig szakadtunk ei egy­mástól. Érdekest, sose beszélt a malőrről a kis hamis. f’Lehet, hogy el se tör­te?” — Csibi már minden kudarcra felkészült.) — Vagy mégis ? Igen, egy­szer, mikor fájták az ízü­letei, mintha mondta volna, hogy valamelyik lába, na persze a bal... vagy mégis inkább a jobb ? Szóval az hasogatta, mert el volt tör­ve. („Ba csőid. R keil bócsúans már.”) — Vagy mégse? Mondd meg Klárikának, . nézzen utána a mama naplójában, most már egészen kíváncsi lettem. nálatos műanyag keverékek nem alkalmasak erre a cél­ra. Ezért aztán járjuk a vá­sárokat. Ott időnként fellel­hetők a valódi szőtt vásznak. Megkeresünk olyan takácso­kat is, akik még művelik óéi mesterségüket. Az alapítók közül ma már csak hárman tagjai a kör­nek. Sokan örökre elmentek közülük, de jöttek, helyükbe újak. A három évtized aftatt a szakkörnek két vezetője volt. Orbán Feremmé, akit még ma is hívnak az ország művésztelepeire és Pados Jö- zsefné. — Nagy szerencse, hogy nem váltottuk sűrűn egy­mást. Ennek köszönhető a folyamatos működés, a jól összekowácsolódott társaság. Itt nem számít se a kor, se az iskolai végzettség, se a fogla-llkozásbeld különbség. A másik nagy előny, hogy szakkörünk pótolja a nyug- díjaskhiibot. Sokan vannak, akik távolról költöztek ide, vagy messze él a családjuk. Az idős, magányos, egyedül élő asszonyok nálunk megta­lálják a helyüket, a társakat Ez a családjuk. — Milyen mintákat, motí­vumokat használnak fel hímzéseiken? —Elsősorban somogyiakat. De ezen a fémen is vannak gondok. A ml tagjaink ala­csony nyugdíjat kapnak. Itt a Balaton, sok a külföldi, aki a magyar hímzések közül a Belgiumba utazott tegnap a Pécsi Nevelők Háza kama­rakórusa, amely az Europa Can tat — az európai amatőr kórusmozgalom — idei talál­kozóján képviseli hazánkat. Az úgynevezett éneklő hét helyszíne: Brugge városa. A találkozók szép hagyománya, hogy a különböző országok kórusai egy-egy atelier-t, azaz műhelyt alkotva meg­tanulnak néhány kórusmű­vet és együttesen mutatják be a közönségnek. Az idén magyar atelier is lesz: a Kodály-műhely munkáját Tillai Aurél Liszt-díjas kar­nagy, a pécsi együttes veze­tője irányítja. A Mátrai ké­pek, a Jézus és a kufá-rok, s iméntiéi jcsicsásabbat” kena. si. S persze jó pénzt ad ér­te. Sorra készülték tehát aa eredetihez még csak nem is hasonlítható, giccses kalocsai térítők, túlszínezett karádi minták. Bármerre járnak,.az emberek, azt látják, hogy a népművészeti boltokat el­árasztották a „futószalagon gyártott”, magyar hímzésnek kikiáltott darabokkal Ezért szükséges tehát, hogy asszo­nyainkat megismertessük * valódi motívumokkal me­lyek kétségtelenül sokkal munkaigényesebbek, de an­nál- értékesebbek. — Van-e hagyomány» Bogláron a hímző művészet, nék?-— Kifejezetten bogiári ha» gyományrói nemigen tehet beszélni A közelben azóta, ban több olyan telepü lés van, mely saját moti vum. v i tággal rendelkezik. Ezt próbáljuk mi folytatni'. A szakkör tagjai kapcso­latot tartanak a pécsi, » me­zőkövesdi, a .galáatad kézi- munkakörökkel Kölcsönö­sen fölkeresik egymást, ta­pasztalatokat cserélnek. Jw» gosizlávdából is jönnek ven. dégek. A Balaton déli pari)» ján közlekedő buszjáratok közül egyre több áll meg a község központjában, hogy * turisták a most megnyílt k»í állításon, megcsodálhassák at boltiári hímzőasszonyok keze munkáját. Ambras Agnes a Landes Organi című műö veket tanulják meg és ad­ják elő. A mecsek aljai pedagógus énekkar immár harmadik alkalommal jár Belgiumban. 1980-ban részt vett a Knok- keheist városban rendezett nemzetközi kórusfesztivá-' Ion és elnyerte a fődíjat: az Európa-kupát. 1981-ben a belga rádió meghívására Brüsszelben önáltló hangver­senyt adott, amelyből rádíóú felvétel készült. SOMOGYI NÉPLAP Belgiumban szerepel a Pécsi Pedagógus Kórus (Folytatjónk..) 30MBÓ PAL Ai illatom lam

Next

/
Oldalképek
Tartalom