Somogyi Néplap, 1983. augusztus (39. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-27 / 202. szám
Adottságok és törekvések Nem újdonság, hogy igaz megállapításokat frázissá koptatunk. Jó két évtizeddel ezelőtt az általános iskolai osztályfőnök órái kezdetekor József Attila verssorait mondatta kórusban a gyerekekkel: Dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az egen, úgy érdemes”. A tanév végére aligha figyelt bármelyik gyerek is az idézet értelmére. Azóta is olvashatjuk, hallhatjuk, olykor torz változatban is e szavakat, közhelyfordulattá váltak. Egy időben unos-untalan az alkotás öröme szerepelt a munkáról szóló írásokban, beszélgetésekben. Ezt vélte fölfedezni tevékenységében szakmunkás és orvos, mondhatni bármely foglalkozás művelője. Manapság a; leggyakoribb fordulat: „megtalálom a számításomat”. Jellemző, hogy mikor, mi válik divatos szóhasználattá. Annyi azonban bizonyos, hogy az efféle állítások egyszerűsítenek. Mindegyikben van igazság, de nem a teljes igazság. Hiszen valóban pontosan és szépen érdemes dolgozni. Az is tagadhatatlan, hogy választott szakmájában ki-ki szeretné meglelni az alkotás örömét. P adásul, meglehetősen szubjektív annak megítélése, hogy mi az alkotó tevékenység. És abban sincs semmi kivetnivaló, ha bárki azt tartja lényegesnek, hogy megtalálja a számítását. Magyarán, hogy munkáját anyagilag és erkölcsileg elismerjek. Nincs tehát semmi csodálatos abban, hogy hol ez, hol az a kifejezés ismétlődik, legföljebb megunjuk vagy rájövünk, hogy már elvesztette tartalmát, jelentését. A baj akkor kezdődik, ha a panelszöveg eltakarja az összetettebb valóságot, ha eifeledtfet lényegi összefüggéseket, ha kiszorít gondolkodásunkból fontos ismérveket. Nevezetesen: manapság a munkaerkölcsre hivatkozni fölös prédikációnak tetszik. Mintha az anyagi érdekeltség — ami nem mellékesen .korántsem valósult meg még tökéletesén — mindenre megoldást, kínálna. Ösztönző hatását dőreség volna tagadni, de valóban szükségtelenné teszi a munkával kapcsolatos erkölcsi normákat? Aligha. Avagy elavult volna a hivatástudat.'' Nincs rá szükség, mert a teljesítmény önmagáért beszél? No és a teljesítményben, a jó néhány pályán egzakt módon nem is mérhető teljesítményben, nem rejlik benne? Mi kell a jó teljesítményhez? Megí'elelő képzettség, az adott szakma kellő ismerete, szorgalom, a tehetség kibontakoztatásához szükséges feltételek, körülmények. Utóbbiak kevéssé függnek az egyén szándékánál, bár többnyire alakíthat rajtuk. A tehetség, a szorgalom viszont személyekhez kötődik. Mondhatni, hogy van valakinek vagy nincs. Ami persze — bármilyen jól han^zilf is — nem egészen igaz. Velünk született adottságaink nem nyújtanak garanciát arra, hogy erőfeszítések nélkül, pályánk végeztéig „megéljünk” belőlük. Részben azért, mert a világ fejlődik, az ismeretanyag folytonosan bővül. Azaz mai tudásunk a jövőben kevésnek bizonyul. Másrészt pedig mindenkor nagy a csábítás az elégedettségre. Arra a magatartásra, hogy ne adjunk ki többet magunkból, mint amennyit kell. A napi feladatomat megoldottam, a kötelezettségemnek eleget tettem, ellenértékét megkaptam, ki kívánhat ennél töb- * bet... Az - elkényelmesedéstől éppenséggel a hivatástudat óvhat meg. Pontosabban: a hivatástudat nem engedi — legalábbis addig nem, míg képességeink határáig nem értünk — az elégedettséget. Mert árra ösztönöz, hogy korábbi eredményeinket fölülmúljuk. Való Igaz, hogy az ilyesfajta törekvés nemegyszer konfliktusokhoz vezet. Aki újat, többet akar, nyilván szembekerül azokkal, akik az átlagost éppen megfelelőnek, s nem megváltozásra érettnek tartják. Presztízsféltésből, kényelmességből — számos okát tudjuk. Ám az is igaz, hogy napjaink jellemző sajátossága a megújulás szükségszerűségének a felismerése. Lehet-e megújulni anélkül, hogy ne volnánk felkészülve az eddigitől eltérő megoldásokra? A megújulás szándéka a hozzá szükséges szakmai ismeretek nélkül puszta óhaj marad. Hosszú távon az előbbre lépésre sarkalló hivatástudat nélkül veszteség éri az egyént. Lemarad társaitól, rosszabb esetben kívül reked választott pályáján, bár ez nyilván szélsőséges eset. Az egyéni veszteségek ösz- szessége azonban társadalmi veszteséggé is válik. A fejlődés gátjává. M. D. fi 0? ''ampáiiv Mete eüt! Szeptember végén érkezik az első szállítmány Felelősséggel, gondosan A növényvédőszer-maradékok piaci ellenőrzésének tapasztalatai Somogy megyében több mint száze^fefre tehető' azok száma, akik kisebb-nagyobb mértékben foglalkoznak kertészeti kultúrák — szőlő, gyümölcs, zöldség — termelésével. Nemcsak a kertba- rátok, hanem .azok száma is növekszik évről évre, akik nem csupán saját felhasználásra, hanem értékesítésre is termelnek. Nemcsak a nagyüzemek, hanem a kisgazdaságok is mindent elkövetnek, hogy növekvő hozamaik mellett minőségileg is egyre jobb, szebb, könnyebben értékesíthető árut állítsanak elő. A növényvédő szerek használata nélkjil ma még ez a cél elérhetetlen. A vegyszert felhasználók számának ugrásszerű növekedését a megyei értékesítés is jól jelzi: a múlt évben csaknem 14 millió forintot fordítottak vegyszer vásárlására kistermelőink, kétszer annyit, mint a hetvenes évek elején. Az időközben bekövetkezett áremelkedésekkel együtt is ez a növekedés igen számottevő. De tudatában vannak-e annak, hogy az előnyök mellett milyen veszélyeket jelent a kemikáliák alkalmazása? Erről a kistermelő rendkívül sokoldalúan tájékozódhat, sőt az elmúlt 5—6 évben igen jelentősen bővült a különböző információforrások száma. Példaként említjük a televízió Kertünk, udvarunk, valamint Ablak című műsorát, a Falurádió rendszeres tájékoztatását, a hétről hétre megjelenő szaklapokat, a szaporodó számú szakkönyveket. Ezenkívül a megyében üzemelő, vegyszerárusítással is foglalkozó több mint száz bolt, elárusítóhely alkalmazottai is szakszerű választ tudnak adni az érdeklődőknek. 1—1 személy mindenütt rendelkezik megfelelő képesítéssel. Rendszeresen adnak információt a növényvédelmi és agrokémiai állomás, áz Ag- roker, a Köjál, a termelési rendszerek szakemberei is. akár személyesen, szóban, telefonon vagy levélben. Minden évben a Téli esték Hereiében a megye több községében szakmai előadásokat szerveznek a helyi szakigazgatási szerv vezetői. Mindezen túl igen jelentős még a helyi nagyüzem növény- védelmi szaikirányítójának a segítsége is. Ezek után felmerül a kérdés, vajon kellő felelősséggel betartják-e az előírásokat a kistermelők? Válaszolni erre csak pontos műszeres vizsgálatok eredménye alapján lehet Ezért van szükség a rendszeres helyszíni ellenőrzésre és mintavételezésre. A megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomás legutóbb július végén tartott átfogó ellenőrzést a kaposvári piacon, összesen 20 mintát gyűjtöttek be — őszi-, barackot, paprikát, paradicsomot, burgonyát, almát, ' körtét, káposztát, uborkát, A tulajdonosok jegyzőkönyvben nyilatkoztak, hogy használtak-e növényvédő szert, s ha igen, akkor milyet, és utoljára mikor. A nyilatkozatoktól függetlenül az analitikai labor gázkromatográfiás eljárással minden mintát tüzetesen megvizsgált, nemcsak a kisüzemi, hanem a fontosabb nagyüzemi készítményekre vonatkozóan is. Néhány ellenőrzött tulajdonos Csongrád, illetve Pest megyéből hozott árut. Az analitikai eredmény valamennyi , vizsgálatnál kedvező volt. A minták 60 százalékában nem fordult elő növényvédőszer-hatóanyag, 40 százalékban pedig mesz- sze alatta volt a megengedett határértéknek, tehát a fogyasztásra veszélytelen. Fontos eredmény az is, hogy az észlelt hatóanyagok között nem volt olyan, amelyik kizárólag csak nagyüzemi felhasználásra engedélyezett. Szabálytalan vegyszer használata miatt így egyetlen termelő ellen sem kellett hatósági eljárást kezdeményezni. Érdemes megjegyezni, hogy az elmúlt években több alkalommal is sor került hatósági eljárás kezdeményezésére olyan kistermelők ellen, akik illegálisan nagyüzemi vegyszert használtak fel. A vizsgalatok • megye más piacaira és felvásárlöhelyei- re is kiterjednek. A gyorsan romló és exportra kerülő növényeknél a termelőnél, a helyszínen, a szedés időszakában végeznek ellenőrzést. Az 1983. évi tapasztalatok eddig jók. A kistermelők döntő többsége az ellenőrzések alapján betartja a várakozási időkre vonatkozó előírásokat. Ezt minden bizonnyal a széles körű szakpropaganda és a kiterjedt hatósági munka is elősegítette. Tóth István a Növény véd eäimd es Agrokémiai Állomás igazgatója Alig egy hónap van hátra, s Kaposváron ismét mozgat- ba lendül egy hatalmas gépezet: szeptember második felétől közúton és vasúton egyaránt hatalmas mennyiségű cukorrépa érkezik majd a 80. szezont kezdő cukorgyárba. Ám téved, aki azt gondolja, hogy most valami „v'har előtti csend” honol itt; javában tart a készülődés. Ennek külön jelentőséget ad: a hóitpontről elmozdult, majd jelentősen nőtt a cukor világpiaci ára. Ház László fő vegyésszel végighaladva a gyárudvaron itt is, ott is a felkészülés jeleit látjuk. Folyik a karbantartás, villanyvezetéket építenek, hordják a sa- mott-téglát a kémény belső falazásához, másutt nagy átmérőjű vascsöveket hegeszite- nek. — Az idén üzembe helyezzük legújabb beruházásunkat, a répamechaniizációs és víztisztító rendszert is — mutatja a távolról vassze r - kezet.es monstrumoknak látszó építményeket. — Ez teszi lehetőivé, hogy amint megérkezik egy irányvonat, teljes rakományát azonnal mosni, majd tárolni tudjuk. Korábban erre csak olyan ütemben kerülhetett sor, amilyenben, a répát feldolgozták. Kérdőn pillantok egy magas építményre. — Az az irányítótorony — mondja —, itt ugyanis minden távirányítással történi ic szeptembertől. A szárazrépa- tárolót most betonozzák 6720 négyzetméteren, s a rakodást segítő szerelvény másik oldalán lesz a 4320 négyzetméteres félnedvestároló. Ezzel megteremtettük a feltételét, hogy mindig legyen helye a beszállított cukorrépának, s még altkor sem marad alapanyag nélkül a gyár, ha huzamosabb eső gátolja a répa szedését, szállítását. • — Miért építették , új víztisztítót? — A cukorrépa az átemelések kivételével mindvégig úsztatva „közlekedik”, s ehhez nyolcszor annyi ipari vízre van szükség, mint amennyi a termény. Az új tisztító és ülepítő segítségével lényegesen kevesebb lesz a szennyvíz, s ami képződik, az sem a Kapósba kerül, hanem Sántosra. A megtisztított vizet pedig újra felhasználjuk. Az egész tisztítórendszer negyedmalliárd forintba került, s további előnye, hogy a törött répa sem vész kárba. Egy pillantást vetünk a Andrea kitüntető jelvényt kapott Komszomol- tábor a Fekete-tengernél Damm Andrea, a kaposvári Táncsics Mihály Gimnázium tanulója egy hónapot töltött Arljonokban, a Szovjetunió Komszomol táborában. Ez a tábor KlSZ-ve- zetők képzésével is foglalkozik. Andrea ifivezetőként tevékenykedik az úttörőknél, a gimnáziumban pedig propagandista. Jól beszél oroszül. — Hágyan mentek a táborba M agyarországról ? — Heten és a vezetőnk. Somogyi csak én voltam. Július tizenkilencedikén találkoztunk Budapesten, a Hotel Ifjúságban. Ismerkedéssel, ügyintézéssel telt el a napunk. Húszadikán szálltunk fel a repülőgépre, amely Moszkvába vitt bennünket. Két napot töltöttünk a fővárosban. Huszonkettedikén repültünk tovább Kraszno- dáron át, és megérkeztünk Arljonokba. Nekünk, magyaroknak, furcsa volt a fogadtatás. Formaruhát kaptunk, és szokatlan volt a kemény fegyelem. Ez persze idővel természetessé vált. Rajtunk kívül még Bulgáriából, Mongóliából, Csehszlovákiából, Laoszból, Vietnamból, az NDK-ból és Lengyelországból érkeztek középiskolások. — Mivel telt el egy napjuk? — Reggel hétkor volt ébresztő, majd takarítás a körletben. Nyolc órakor a raj, fél kilenckor az altábor zászlaját vonták fel, ezt a reggeli követte. Fél tíztől az ebédidőig tartott a napi foglalkozás. Játszottunk, faliújságot készítettük vagy előadásokat hallgattunk. Az ebéd után csendespihenőt tartottunk, majd strandoltunk, és többször műsbrokat állítottunk össze. Öt órakor uzsonnáztunk, majd politikai és sportprogramokon ' vettünk részt. Hét órakor szólítottak vacsorához. A napokat általában kultúrprogramok zárták. — Miről hallgattak előadást az aktívaiskolán? — Például a nyugat-keleti viszonyról, a fegyverkezési hajszáról, a moszkvai film- fesztiválról, amely azokban a hetekben volt. Sok szó esett arról, hogy miképpen neveli tagjait munkára a Komszomol. A béke és a barátság jegyében rendezték meg az egész találkozót, úgyhogy erről a témáról rendkívül sokat beszéltünk. — Voltak-e valahol kirándulni ? — Igen. Voltunk Novorosz- szijszkban, Európa legnagyobb olaj kikötőjében. A világháborús emlékműveket tekintettük meg. Gyönyörű, monumentális alkotások. Három napot töltöttünk Szocsi- ban. Megnéztük a botanikus- kertet, az Osztrovszkij-mú- zeumot és a Barátság parkot. — Mi volt a legszebb tábori élménye? — Az ünnepségek nagyon tetszettek. Precíz szervezés jellemezte őket, kivétel nélkül élményt adóak voltak. A legemlékezetesebb persze a záróünnepély, én vittem a magyar delegáció zászlaját. — Nehéz volt a búcsú? — Nehéz és könnyes. Megegyeztünk abban, hogy két év múlva, július huszonhetedi- kén találkozunk a Vörös téren. Andrea a táborban megkapta az arljonoki kitüntető jelvényt, amelyet nagyon kevesen kapnak meg. Büszke lehet rá, mint ahogy arra is, hogy egy hónapig táborozott a Kaukázusban, a Feketetenger mellett. Berzevicay Zsolt teljesen új gyári vasúti vágányhálózatra, az új Vegyr- anyag-tárolóra, s feltesszük a közvetlen látnivalók , miatt eddig él nem" hangzott kérdést, a íővegyész foglalkozására vonatkozót: — Cukorgyárban fővegyész? — A vegyészek munkája nagy szerepet játszik a termelésben. A répa minősítése, a cukortartalom szerinti átvétel nagy pontosságot követel, s év közben, is kéthetente ' végzünk érési vizsgálatokat. , — ^Vz augusztus 15-i termésbecslés szerint átlag 39 l tonna cukorrépa várható az általunk leszerződött 62J!) hektáron Somogybán, Baranyában és Tolnában — kapcsolódik a beszélgetésbe Dörnbach Sándor répagazdálkodási osztályvezető. — Mekkora a feldolgozó- kapacitás? — Napi 3'00 vagon cukorrépát megeszik a gyár ... — Milyen a cukortartalom? — Előreláthatólag jobb a tavalyinál, s ez igen lényeges, mivel a gyár nem a cukorrépát, hanem a benne levő, a laboratórium által kimutatott cukrot veszi meg. — Nem lehetnek kicsik a szállítási költségek ... — Valóban, hiszen például Mohács a legtávolabbi hely, ahonnan répa érkezik majd a gyárba. Épp ezért igyekszünk. több terményt szállítani vasúton (az olcsóbb), és csökkenthetjük a várakozási időt. Az idén 35 gazdasággal kötöttünk szerződést, közülük 13 somogyi. Még egy pillantás az irányítótoronyra, a szárazrépa- tároló betonjára, amelyről tréfásan megjegyzi valaki, hogy ha nem lenne olyan kemény, akár esti labdarúgó- mérkőzést is lehetne játszani rajta, hiszen a világítás jó. Aztán ismét komolyra fordul a szó, a jövő hónapban bővülő munkásletszámra, a munkakörülményekre — mindarra, ami összefügg a 90. kampánnyal. Vitaszek Zoltán SOMOGYI NÉPLAP
