Somogyi Néplap, 1983. augusztus (39. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-25 / 200. szám
Ezer yyereK nat alláborban 7üzoitógyakor/at Fonyódiigeten Hatalmas lángnyelvek: kúsznak az ég felé a fonyód- ligeti úttörőtáborban. Pániknak. azonban nyoma sincs. Mindenki tudja: ma a tűzoltó úttörőgárdisták napja van. A. kicsik és a felnőtt tűzoltók hamar megfékezik a lángokat. Munkájuk nagy tetszést arat a majdnem ezres nézősereg körében ... Tapssal fejezik ki tetszésüket a tíz és tizennégy év közötti h<jrffiédek, munkásőrök, határőrök, közlekedési rendőrök és egészségőrök. Ez a bemutató fölveheti a versenyt a két nappal ezelőttivel, amikor a honvédek napján a táborban landoló igazi helikopter ejtette ámulatba a gyerekeket. A határőrök kutyabemutatója sem maradt el ezek mögött. Van itt látnivaló mindennap. — 1976 ban indult az úttörőgárda mozgalom. Az úttö rőcsapatok munkájának azóta fontos meghatározója, hogy hogyan működtetik az úttörőgárdát. Ä feltételek, sajnos erre nincsenek meg mindenütt, ezért határoztunk ügy, hogy az idén első alkalommal minden csapatból tíz-tíz gárdistát elhívunk ide a táborba, hogy mélyebben megismerjék egy-egy szakág rejtelmeit — mondta a tábor vezetője, Kertésztié Kezdet Valéria, a megyei úttörőszövetség titkára. hasonló jellegű táborozás. Talán ez az oka annak, hogy a megnyitón dr. Ábel László határőr vezérőrnagy kis Zánkaként emlegette a ionyódligeti tábort. A megyei úttörőelnökségen kívül a honvédelmi nevelési szakbizottság vezetői, valamint az úttörőgárda megyei parancsnokai is részt vesznek a munkában. A gyerekek körében nagyon népszerűek a fegyveres erők képviselői. Minden szakágban egy-egy felnőtt tartja a foglalkozásokat: a fegyveres testület hivatásos tagja. Arra, hogy milyen komolyan veszi i ezt a munkát a fegyveres testű1 etek jellemző az is, hogy a szakági bemutatók alkalmával magas szinten képviselteti magát valamennyi szervezet. A tűzoltók bemutatójáról Kiss László őrnagy, a megyei tűzoltóparancsnok helyettese szólt elismeréssel, a munkásőrök napján pedig Zsók Ferenc, a munkásőrség megyei parancsnoka volt a gyerekek vendége, s válaszolt kérdéseikre. Ezer általános iskolás táboroztatása — a pedagógusok a megmondhatói — nem könnyű dolog. Abban, hogy eddig semmi fönnakadás nem volt, nagy szerepe van a tábor állandó vezetőségének. Bene József és felesége Marcaliból érkezett, hogy a sokadik turnusban is lankadatlan türelemmel tegyen eleget a gyerekek legapróbb kívánságának is. Mányolc Já- nosné év közben a boglári iskolában tanít, most pedig a táborvezetőség munkáját segíti. A szakmai programok mellett természetesen sok játék is van, és fürdés. Az úttorőAz országban nem volt még Bernstein születésnapján a békéért Leonard Bernstein, a világhírű amerikai zeneszerző és ’karmester ma, augusztus 25-én ünnepli 65. születésnapját Az ebből az alkalomból alakult nemzetközi bizottság felhívással fordult a világ muzsikusaihoz, zenebarátaihoz: ezen a napon égszínkék karszalagot viselve legyenek részesei a tömegtüntetésnek, amely a világKülönleges szépségű szoborleletek kerültek elő asz idén a táci Gorsiumban a feltárások során. Az Aquincumba vezető út mentén — az új ásatási területen — egy bronzból készült, 15 centiméter hosszú és 12 centiméter magas, finomat} megmunkált bikaszobrocskát találtak. A római kori kisplasztika tökéletesen kifejezi az állat erejét, mozgásának lendületét. Egy csatorna feltárása közben bukkantak rá az ásatási idény másik érdekes leletére, egy Silvanus domborműre. Az erdők, mezők méretű nukleáris leszerelést követeli a tartós béke érdekében. Hazánkban ma a Mátyástemplomban ad hangversenyt a Corelli Kamarazenekar. Ök is és a szegedi szabadtéri játékok Háry János-előadásának zenészei is viselni fogják az égszínkék karsiaalagot a béke jelképét. istenének már eddig is több domborműve és egy oltára került felszínre Gorsiumban. Az újabb lelet is bizonyítja, hogy nagy kultusza volt az antik városban. A gorsiumi szoborleletek mindegyike nagy műgonddal megmunkált alkotás. A régészek föltételezik, hogy híres mesterek műhelyeiből kerültek ki és jutottak el Pannóniába. A Sárvíz átkelőhelyénél épült római városka maradványainak föltárásán az idén már a huszonhatodik idényt töltik a régészek. egyenruhás kapuőrökre nézve azt hiheti a gyanútlan szemlélő, hogy a nagy melegben a szeme káprázák, ezért lát kettőt, pedig csak a megszólalásig hasonló ikrek, — Bogyai Péter és Zsolt — állnak őrt. — Tessék azt írni, hogy nagyon megkedveltem a tábort — mondja Zsolt, mink egy hivatásos nyilatkozó. — Szentgáloskérről érkeztünk, a honvédelmi gárdában. vagyunk mindketten — folytatja Péter. Ev közben Mernyére járunk Borsa János tanár bácsinál tanuljuk a céllövést. Itt is sokait lőttünk már; legközelebb is eljönnénk a táborba. — Van-e erre lehetőség? — kérdezzük Kertészné Nez- ded Valériát. — Főleg ötödikeseket és haitodikasokat hívtunk meg, s szeretnénk, ha ezek a pajtások majd otthon is segítenének iskolájuk úttörőgárdájának munkáját. Két év múlva tervezzük a következő ilyen tábort. Nincs más megoldás hát a Bogyai testvérek és társaik számára, mint a hátralevő napok kihasználása. Annál is inkább, mert a tábortűzi énekekhez már nagyon közel van a tanévkezdést jelző csengőszó. Varga István Bronz bika, Silvanus dombormű Ezópusz után, szabadon A Kígyó A Kígyó munkájára hivatalosan már nem tartottak igényt, ezért ráért naphosz- szat csúszni-mászni az ösvény szélén. Régi fénykorát bizonyítandó: az ösvényen járók mindegyikébe belemart. Ám mérge már nem ■volt halálos, mint évtizedekkel ezelőtt. Elkeseredésében kibújt a bőréből abban a reményben, hogy majd ... Űj bőrének is éppen olyan a mintázata, mint a régié. Egyik reggel találkozott az Ismeretlen Állattal, akit néhányszor már megmart, csak • halálos marás nem sikerült. Az Ismeretlen Állat szó nélkül rálépett. S míg lába alatt aprókat roppant a kígyó gerince, azt mondogatta, hogy kutyából nem lesz szalonna, kutyából. Pedig lesz: kutyaszaéon- na... A Víziló Hirtelen megáradt a Probléma-patak. Az áradás ma gával sodort minden olyan lehetőséget, amellyel az egyik partról a másikra lehetett volna jutni, pedig mindkét parton tucatjával sorakoztak az ellenkező partra vágyók. A Víziló megsajnálta a várakozókai: keresztbe feküdt a mz sodrának, ezzel hidat képezett a két part között. Az első átkelők még félve botorkáltak az élő hídon, a többiek már természetesnek tartották, hogy van. Volt, aki izzó cigarettacsikket nyomott el a Víziló hátán. Amikor Probléma-patak hullámai visszatértek eredeti medrükbe, néhány jó száníékú félrehúzta a Víziló fáradt, félhalott tömegét. Az egyik megkérdezte: — Jótét Helyébe jót váriéi! Rovinji látkép ADRIA-SZÍNEK Tűz, jég és tenger Mondják, hogy aki két hetet tartózkodik külföldön, az könyvet ír tapasztalatairól; aki egy évig él idegenben, az cikksorozattal adózik; aki éveket tölt más tájon, az nem ír semmit: belátja, hogy tökéletesén csak akkor ismerheti meg az országot, _ ha maga is állampolgárává válik. Nyolc nap az Adria mellett mire elég? Futó benyomásokra, ezek meg apró betűkkel elférnek egy lapom. Akkor is, ha harmadszor tér vissza ide a nyaraló. Ki haMott Moscenicka Drágáról? Igen, a térképen az a tűhegynyi pont. Még ez is sok volna, ha nem két településből ragasztották volna össze a közigazgatásiak: Draga apró halászfalu a parton — a házak, mint egymáshoz ragasztott iszitriai fecskefészkek —, Mostyeni- ce (fonetikusan írtam), ősi városka fönt a hegyen, valóságos kis erődítmény. Később feltornázzuk magúnkat meredek ezer lépcsőjén, s akkor látjuk: kényelmes sZerpemtinútja is van. No, mindegy, legföljebb hátulról közelítjük meg a barokk templomot, amely alulról sokkal tekintélyesebb, s inkább egy vár-városka bástyájának látszik. A Habs- burg-sas a kapun magában vihog, hogy combunkat ápoljuk a hegyi túra után. Vihoghatsz vén dög, a kilátás megérte a fáradságot: kék karéj a tenger — szinte valószínűtlen álom —, csónakok, vitorlások ringanak rajta; Draga innen kicsi ékszerdoboz. Kempinglakók vagyunk. Németek, hollandok, csehek, szlovákok, olaszok — van itt egy rokonszenves luxemburgi család is — közé feszítettünk ki színes vásznat. Ahogy telnek a napok és éjszakák, egyre erősebb lesz bennem a meggyőződés: ha a bélve tárgyalások, leszereléI télét Erdőország minisztere kapott egy följelentést, miszerint a Rengeteg Banánerdőből valaki ellopott egy fürt banánt.. Azonnal összehívta Erdőország 425 millió lakosát és kihirdette ítéletét: ha a Rengeteg Banánerdöből tényleg lopott valaki egy fürt banánt, akkor a tolvaj közöttetek van, ezért mindenkit megbüntetek, így a tolvaj is bűnhődik. Ha a bejelentés hamis, akkor majd ezután lop el valaki egy fürt, banánt, a tolvaj csak közületek lehet valaki, tehát a biztonság kedvéért most mindenkit megbüntetek. Az ítéletet egykedvűen vették tudomásul. Csak az oroszlán moryjtt a bajusza alatt: — Soha nem nyúltam egyetlen banánhoz sem. Fal«« Jómét si és fegyverzetcsökkentési konferenciák kempingben folynának, a megegyezés hamarabb megtörténne. Itt mindenki türelmes, toleráns, tiszteli a másik nációbelit. S amikor — ez már Vrsar- ban volt — tűz üt ki egy sátorban éjszaka, a cseh, a német, a magyar egyként rohan oltani. Akkor már megkaptuk a hírt a nagy Dubrovnik-közeli erdőtűzről s a kedvenc kirándulóhely, a Linski-f jord környékét magunk is láttuk — nincs le- verőbb látvány a növényzet holttá feketülésénél —, hát volt mitől tartanunk. Ha azok a konferenciázók is megrettennének egyszer ... A sátortüzet öt perc alatt eloltották, csak a pernyeszag maradt a levegőben még egy ideig. Tűz volt, vihar is kerekedett egyszer. Minden volt, ami a kempingezést izgalmassá teszi. Dragaban, a sátorváros délután öt körül lett játékszere az adriai viharnak: a szél a gyengébben földhöz erősített ponyvákat fölkapta és röpítette... Egy asztalt húsz méterrel arrébb álló — éppen magyar — személygépkocsihoz csapott Magányos fák hasadtak ketté. Aztán a jégeső kezdett dobolni. Még a felhők oszlása után egy órával is marékszámra lehetett szedni a diónyi szemeket. Akkor már helyszíneltek a kari gazoló rendőrök is. Mi megúsztuk: az a ligetayi kis facsoport megvédett minket, amelynek a szélén sátrat vertünk. Reggel nyolckor már kezd benépesülni a piázs, és hangyasűrű es*e hatig. Kövecses, kavicsos part, égkék vízzel, mely csak az erősebben igénybe vett szakaszokon válik elhasználttá — magyarán: enyhén piszkossá — déltájban. Mintha tíz év alatt megfogyatkoztak volna a hegyes tüskéjű tengeri sünök, amelyek megkeserítették a fürdőzést! Búvár- szemüveggel a csodák országa tárul az úszkáló elé: halrajok, ismeretlen élőlények, szebbnél szebb kövek... A parti kis ösvény kőfalában bevésett vers. Rikard Katalinics 1940-es keltezésű művecskéje dicséri a vidéket: kisgyermekként itt keresett kagylót a fövenyen, itt kergetett tarka lepkét, itt hallgatta a hullámok moraját. Ezt mi is hallgattuk a vihar után, mely fölszaggatta a párát, s akkor derült ki; ételien ben nagy sziget fekszik, olajtornyok- kaL Hogyne látogattuk volna sorra Rijekát, Opatiját, majt átvágva a félszigeten Pore eset, Rovinjt... Félelmetes élmény volt a Rijeka előtti sok kilométeres alagútban hajtani. Mintha egy jövőben játszódó film szereplői között lettünk volna. Pazán- ban meg a Verne-regény, a Sándor Mátyás jutott eszünkbe: az itteni környezetről mi-ntátzta az egyik helyszínt: a zord és fenséges hegyek, szurdokok valóban ihletőek. A városokról most semmit; legföljebb annyit, hogy sokat fejlőd- tek-szépültek, s nemcsak ezek, hanem a kisebb települések is, mint Vrsar, amelyre szinte rá sem ismertünk tíz év után. Kiépült a part, lépten-nyomon presszókba, vendéglőkbe botlik a nyaraló, fémnyárson forog a pecsenyemalac, az üvegek mögött rákok, halak, tengeri herkentyűk..; Finom a fagylalt, tíz dinár gombóca. Egy gombóccal nem úszód meg, mert az olaszul, horvátul, németül és magyarul beszélő fagyialtos el nem enged két gombóc nélkül. Dübörögnek a légit axik, lent a motorcsónakok helyettesítik a személyszállító gépjárműveket. Egyik nap partra vontatnak egy régi horgonyt — több mázsányi, elfeledett vaskarom — tele van rákokkal, csodájára jár a környék. Még a naiv festők — sok van belőlük a parton — is otthagyják portékáikat. Az áraik alapja» nem is olyan naivak ...! Esténként báb táncol tatók, faragók, sültkukorica-árusok is megjelennek a parti sétányom, mólókon. Leülhetsz kávézni, harmincnyolc dinárért kapsz két csészéveL Néha macskák osonnak a házak felé, hosszú testű, V- arcú lények, rád sem hederítenek a cic-hangra, amely- lyel hívogatod ókét A száj préselésével — mintha leeresztene a fejed — kiadott hangra viszont a lábadhoz terjeszkednek. Konzervet is gyártanak nekik. Vettünk néhányat; iszkolt tőlük a cicánk ,., Mit hoztál? — ez az eteó kérdés itthon. Mindent, Mindent, amit érdemes: emlékképeket vad hegyekről, szép halászfalukról, a rovinji dómról, a rijekai hajó- óriásokról, a Katarina sziget fölött köröző sirályról, „hangkonzervet” a kabócák cirpelő kórusáról, dinnyét csipegető galamb képét, rokonszenvező pillantásokat idegenektől, barátságos szavakat a vendéglátó jugoszláv állampolgároktól, szép — olykor félmeztelen — testek látványát, s barna színt magunkon.. Talán kitart néhány napig .. Leskó László
