Somogyi Néplap, 1983. augusztus (39. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-25 / 200. szám

Ezer yyereK nat alláborban 7üzoitógyakor/at Fonyódiigeten Hatalmas lángnyelvek: kúsznak az ég felé a fonyód- ligeti úttörőtáborban. Pánik­nak. azonban nyoma sincs. Mindenki tudja: ma a tűzol­tó úttörőgárdisták napja van. A. kicsik és a felnőtt tűzol­tók hamar megfékezik a lán­gokat. Munkájuk nagy tet­szést arat a majdnem ezres nézősereg körében ... Taps­sal fejezik ki tetszésüket a tíz és tizennégy év közötti h<jrffiédek, munkásőrök, ha­tárőrök, közlekedési rendő­rök és egészségőrök. Ez a bemutató fölveheti a ver­senyt a két nappal ezelőtti­vel, amikor a honvédek napján a táborban landoló igazi helikopter ejtette ámu­latba a gyerekeket. A határ­őrök kutyabemutatója sem maradt el ezek mögött. Van itt látnivaló mindennap. — 1976 ban indult az úttö­rőgárda mozgalom. Az úttö rőcsapatok mun­kájának azóta fontos meghatá­rozója, hogy ho­gyan működtetik az úttörőgárdát. Ä feltételek, sajnos erre nincsenek meg mindenütt, ezért határoztunk ügy, hogy az idén első alkalommal minden csapatból tíz-tíz gárdistát elhívunk ide a tá­borba, hogy mé­lyebben megis­merjék egy-egy szakág rejtelme­it — mondta a tá­bor vezetője, Ker­tésztié Kezdet Va­léria, a megyei út­törőszövetség tit­kára. hasonló jellegű táboro­zás. Talán ez az oka annak, hogy a megnyitón dr. Ábel László határőr vezérőrnagy kis Zánkaként emlegette a ionyódligeti tábort. A megyei úttörőelnökségen kívül a honvédelmi nevelési szakbi­zottság vezetői, valamint az úttörőgárda megyei parancs­nokai is részt vesznek a munkában. A gyerekek köré­ben nagyon népszerűek a fegyveres erők képviselői. Minden szakágban egy-egy felnőtt tartja a foglalkozáso­kat: a fegyveres testület hi­vatásos tagja. Arra, hogy milyen komo­lyan veszi i ezt a munkát a fegyveres testű1 etek jellem­ző az is, hogy a szakági be­mutatók alkalmával magas szinten képviselteti magát va­lamennyi szervezet. A tűzol­tók bemutatójáról Kiss Lász­ló őrnagy, a megyei tűzoltó­parancsnok helyettese szólt elismeréssel, a munkásőrök napján pedig Zsók Ferenc, a munkásőrség megyei pa­rancsnoka volt a gyerekek vendége, s válaszolt kérdé­seikre. Ezer általános iskolás tá­boroztatása — a pedagógu­sok a megmondhatói — nem könnyű dolog. Abban, hogy eddig semmi fönnakadás nem volt, nagy szerepe van a tá­bor állandó vezetőségének. Bene József és felesége Mar­caliból érkezett, hogy a so­kadik turnusban is lankadat­lan türelemmel tegyen ele­get a gyerekek legapróbb kí­vánságának is. Mányolc Já- nosné év közben a boglári iskolában tanít, most pedig a táborvezetőség munkáját segíti. A szakmai programok mel­lett természetesen sok játék is van, és fürdés. Az úttorő­Az országban nem volt még Bernstein születésnapján a békéért Leonard Bernstein, a vi­lághírű amerikai zeneszerző és ’karmester ma, augusztus 25-én ünnepli 65. születés­napját Az ebből az alkalom­ból alakult nemzetközi bi­zottság felhívással fordult a világ muzsikusaihoz, zeneba­rátaihoz: ezen a napon ég­színkék karszalagot viselve legyenek részesei a tömeg­tüntetésnek, amely a világ­Különleges szépségű szo­borleletek kerültek elő asz idén a táci Gorsiumban a feltárások során. Az Aquin­cumba vezető út mentén — az új ásatási területen — egy bronzból készült, 15 cen­timéter hosszú és 12 centi­méter magas, finomat} meg­munkált bikaszobrocskát találtak. A római kori kis­plasztika tökéletesen kifeje­zi az állat erejét, mozgásá­nak lendületét. Egy csatorna feltárása közben bukkantak rá az ása­tási idény másik érdekes le­letére, egy Silvanus dom­borműre. Az erdők, mezők méretű nukleáris leszerelést követeli a tartós béke érde­kében. Hazánkban ma a Mátyás­templomban ad hangversenyt a Corelli Kamarazenekar. Ök is és a szegedi szabadtéri já­tékok Háry János-előadásá­nak zenészei is viselni fog­ják az égszínkék karsiaalagot a béke jelképét. istenének már eddig is több domborműve és egy oltára került felszínre Gorsium­ban. Az újabb lelet is bizo­nyítja, hogy nagy kultusza volt az antik városban. A gorsiumi szoborleletek mind­egyike nagy műgonddal megmunkált alkotás. A ré­gészek föltételezik, hogy hí­res mesterek műhelyeiből kerültek ki és jutottak el Pannóniába. A Sárvíz átkelőhelyénél épült római városka marad­ványainak föltárásán az idén már a huszonhatodik idényt töltik a régészek. egyenruhás kapuőrökre néz­ve azt hiheti a gyanútlan szemlélő, hogy a nagy me­legben a szeme káprázák, ezért lát kettőt, pedig csak a megszólalásig hasonló ik­rek, — Bogyai Péter és Zsolt — állnak őrt. — Tessék azt írni, hogy nagyon megkedveltem a tá­bort — mondja Zsolt, mink egy hivatásos nyilatkozó. — Szentgáloskérről érkez­tünk, a honvédelmi gárdá­ban. vagyunk mindketten — folytatja Péter. Ev közben Mernyére járunk Borsa Já­nos tanár bácsinál tanuljuk a céllövést. Itt is sokait lőt­tünk már; legközelebb is el­jönnénk a táborba. — Van-e erre lehetőség? — kérdezzük Kertészné Nez- ded Valériát. — Főleg ötödikeseket és haitodikasokat hívtunk meg, s szeretnénk, ha ezek a paj­tások majd otthon is segíte­nének iskolájuk úttörőgárdá­jának munkáját. Két év múl­va tervezzük a következő ilyen tábort. Nincs más megoldás hát a Bogyai testvérek és társaik számára, mint a hátralevő napok kihasználása. Annál is inkább, mert a tábortűzi énekekhez már nagyon kö­zel van a tanévkezdést jelző csengőszó. Varga István Bronz bika, Silvanus dombormű Ezópusz után, szabadon A Kígyó A Kígyó munkájára hiva­talosan már nem tartottak igényt, ezért ráért naphosz- szat csúszni-mászni az ös­vény szélén. Régi fénykorát bizonyítandó: az ösvényen járók mindegyikébe bele­mart. Ám mérge már nem ■volt halálos, mint évtize­dekkel ezelőtt. Elkeseredésé­ben kibújt a bőréből abban a reményben, hogy majd ... Űj bőrének is éppen olyan a mintázata, mint a régié. Egyik reggel találkozott az Ismeretlen Állattal, akit né­hányszor már megmart, csak • halálos marás nem sike­rült. Az Ismeretlen Állat szó nélkül rálépett. S míg lába alatt aprókat roppant a kí­gyó gerince, azt mondogatta, hogy kutyából nem lesz sza­lonna, kutyából. Pedig lesz: kutyaszaéon- na... A Víziló Hirtelen megáradt a Prob­léma-patak. Az áradás ma gával sodort minden olyan lehetőséget, amellyel az egyik partról a másikra lehetett volna jutni, pedig mindkét parton tucatjával sorakoztak az ellenkező partra vágyók. A Víziló megsajnálta a vá­rakozókai: keresztbe feküdt a mz sodrának, ezzel hidat ké­pezett a két part között. Az első átkelők még félve bo­torkáltak az élő hídon, a többiek már természetesnek tartották, hogy van. Volt, aki izzó cigarettacsikket nyomott el a Víziló hátán. Amikor Probléma-patak hullámai visszatértek erede­ti medrükbe, néhány jó szán­íékú félrehúzta a Víziló fá­radt, félhalott tömegét. Az egyik megkérdezte: — Jótét Helyébe jót vár­iéi! Rovinji látkép ADRIA-SZÍNEK Tűz, jég és tenger Mondják, hogy aki két he­tet tartózkodik külföldön, az könyvet ír tapasztalatai­ról; aki egy évig él idegen­ben, az cikksorozattal adó­zik; aki éveket tölt más tá­jon, az nem ír semmit: be­látja, hogy tökéletesén csak akkor ismerheti meg az or­szágot, _ ha maga is állam­polgárává válik. Nyolc nap az Adria mellett mire elég? Futó benyomásokra, ezek meg apró betűkkel elférnek egy lapom. Akkor is, ha har­madszor tér vissza ide a nyaraló. Ki haMott Moscenicka Drá­gáról? Igen, a térképen az a tűhegynyi pont. Még ez is sok volna, ha nem két tele­pülésből ragasztották volna össze a közigazgatásiak: Draga apró halászfalu a parton — a házak, mint egymáshoz ragasztott iszitriai fecskefészkek —, Mostyeni- ce (fonetikusan írtam), ősi városka fönt a hegyen, va­lóságos kis erődítmény. Ké­sőbb feltornázzuk magúnkat meredek ezer lépcsőjén, s akkor látjuk: kényelmes sZerpemtinútja is van. No, mindegy, legföljebb hátulról közelítjük meg a barokk templomot, amely alulról sokkal tekintélyesebb, s in­kább egy vár-városka bás­tyájának látszik. A Habs- burg-sas a kapun magában vihog, hogy combunkat ápoljuk a hegyi túra után. Vihoghatsz vén dög, a kilá­tás megérte a fáradságot: kék karéj a tenger — szinte valószínűtlen álom —, csó­nakok, vitorlások ringanak rajta; Draga innen kicsi ék­szerdoboz. Kempinglakók vagyunk. Németek, hollandok, csehek, szlovákok, olaszok — van itt egy rokonszenves luxem­burgi család is — közé fe­szítettünk ki színes vásznat. Ahogy telnek a napok és éjszakák, egyre erősebb lesz bennem a meggyőződés: ha a bélve tárgyalások, leszerelé­I télét Erdőország minisztere ka­pott egy följelentést, misze­rint a Rengeteg Banánerdő­ből valaki ellopott egy fürt banánt.. Azonnal összehívta Erdőország 425 millió lako­sát és kihirdette ítéletét: ha a Rengeteg Banánerdöből tényleg lopott valaki egy fürt banánt, akkor a tolvaj kö­zöttetek van, ezért mindenkit megbüntetek, így a tolvaj is bűnhődik. Ha a bejelentés hamis, akkor majd ezután lop el valaki egy fürt, banánt, a tolvaj csak közületek le­het valaki, tehát a biztonság kedvéért most mindenkit megbüntetek. Az ítéletet egykedvűen vették tudomásul. Csak az oroszlán moryjtt a bajusza alatt: — Soha nem nyúltam egyetlen banánhoz sem. Fal«« Jómét si és fegyverzetcsökkentési konferenciák kempingben folynának, a megegyezés hamarabb megtörténne. Itt mindenki türelmes, toleráns, tiszteli a másik nációbelit. S amikor — ez már Vrsar- ban volt — tűz üt ki egy sá­torban éjszaka, a cseh, a német, a magyar egyként rohan oltani. Akkor már megkaptuk a hírt a nagy Dubrovnik-közeli erdőtűzről s a kedvenc kirándulóhely, a Linski-f jord környékét ma­gunk is láttuk — nincs le- verőbb látvány a növényzet holttá feketülésénél —, hát volt mitől tartanunk. Ha azok a konferenciázók is megrettennének egyszer ... A sátortüzet öt perc alatt eloltották, csak a pernye­szag maradt a levegőben még egy ideig. Tűz volt, vihar is kereke­dett egyszer. Minden volt, ami a kempingezést izgal­massá teszi. Dragaban, a sá­torváros délután öt körül lett játékszere az adriai vi­harnak: a szél a gyengéb­ben földhöz erősített pony­vákat fölkapta és röpítet­te... Egy asztalt húsz mé­terrel arrébb álló — éppen magyar — személygépkocsi­hoz csapott Magányos fák hasadtak ketté. Aztán a jég­eső kezdett dobolni. Még a felhők oszlása után egy órá­val is marékszámra lehetett szedni a diónyi szemeket. Akkor már helyszíneltek a kari gazoló rendőrök is. Mi megúsztuk: az a ligetayi kis facsoport megvédett min­ket, amelynek a szélén sát­rat vertünk. Reggel nyolckor már kezd benépesülni a piázs, és hangyasűrű es*e hatig. Kö­vecses, kavicsos part, égkék vízzel, mely csak az erőseb­ben igénybe vett szakaszo­kon válik elhasználttá — magyarán: enyhén piszkossá — déltájban. Mintha tíz év alatt megfogyatkoztak volna a hegyes tüskéjű tengeri sü­nök, amelyek megkeserítet­ték a fürdőzést! Búvár- szemüveggel a csodák orszá­ga tárul az úszkáló elé: hal­rajok, ismeretlen élőlények, szebbnél szebb kövek... A parti kis ösvény kőfa­lában bevésett vers. Rikard Katalinics 1940-es keltezésű művecskéje dicséri a vidé­ket: kisgyermekként itt ke­resett kagylót a fövenyen, itt kergetett tarka lepkét, itt hallgatta a hullámok mora­ját. Ezt mi is hallgattuk a vihar után, mely fölszag­gatta a párát, s akkor de­rült ki; ételien ben nagy sziget fekszik, olajtornyok- kaL Hogyne látogattuk volna sorra Rijekát, Opatiját, majt átvágva a félszigeten Pore eset, Rovinjt... Félelmetes élmény volt a Rijeka előtti sok kilométeres alagútban hajtani. Mintha egy jövőben játszódó film szereplői kö­zött lettünk volna. Pazán- ban meg a Verne-regény, a Sándor Mátyás jutott eszünkbe: az itteni környe­zetről mi-ntátzta az egyik helyszínt: a zord és fensé­ges hegyek, szurdokok való­ban ihletőek. A városokról most semmit; legföljebb annyit, hogy sokat fejlőd- tek-szépültek, s nemcsak ezek, hanem a kisebb tele­pülések is, mint Vrsar, amelyre szinte rá sem is­mertünk tíz év után. Ki­épült a part, lépten-nyomon presszókba, vendéglőkbe botlik a nyaraló, fémnyár­son forog a pecsenyemalac, az üvegek mögött rákok, ha­lak, tengeri herkentyűk..; Finom a fagylalt, tíz dinár gombóca. Egy gombóccal nem úszód meg, mert az olaszul, horvátul, németül és magyarul beszélő fagyialtos el nem enged két gombóc nélkül. Dübörögnek a légit axik, lent a motorcsónakok he­lyettesítik a személyszállító gépjárműveket. Egyik nap partra vontatnak egy régi horgonyt — több mázsányi, elfeledett vaskarom — tele van rákokkal, csodájára jár a környék. Még a naiv fes­tők — sok van belőlük a parton — is otthagyják por­tékáikat. Az áraik alapja» nem is olyan naivak ...! Es­ténként báb táncol tatók, fa­ragók, sültkukorica-árusok is megjelennek a parti sé­tányom, mólókon. Leülhetsz kávézni, harmincnyolc di­nárért kapsz két csészéveL Néha macskák osonnak a házak felé, hosszú testű, V- arcú lények, rád sem hede­rítenek a cic-hangra, amely- lyel hívogatod ókét A száj préselésével — mintha le­eresztene a fejed — kiadott hangra viszont a lábadhoz terjeszkednek. Konzervet is gyártanak nekik. Vettünk néhányat; iszkolt tőlük a ci­cánk ,., Mit hoztál? — ez az eteó kérdés itthon. Mindent, Mindent, amit érdemes: em­lékképeket vad hegyekről, szép halászfalukról, a rovin­ji dómról, a rijekai hajó- óriásokról, a Katarina sziget fölött köröző sirályról, „hangkonzervet” a kabócák cirpelő kórusáról, dinnyét csipegető galamb képét, ro­konszenvező pillantásokat idegenektől, barátságos sza­vakat a vendéglátó jugoszláv állampolgároktól, szép — olykor félmeztelen — testek látványát, s barna színt ma­gunkon.. Talán kitart néhány napig .. Leskó László

Next

/
Oldalképek
Tartalom