Somogyi Néplap, 1983. augusztus (39. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-24 / 199. szám

— ~.r—nr-T r. if—" if Igen sokat írtak már «*“­ről, ismételgetésre nines szükség: a nacionalizmus es különösen annak eowmszta tormája folytonos veszélyt jelent a magyar fejlődésben. Ha most pusztán szocioló­giailag akarnánk megközelí­teni, akkor érdekes példa­ként említhetnénk egy gyer­mekek közötti fölmérést En­nek keretében a diakokat megkérdezték arról, vajon nacionalisták-e. Collen» e°vséges válasz volt minden kérdőíven,' hogy nem. Ugyan­akkor a kérdőívek sok kér­désé között azt is kér ték hogy néhány szóval jel­lemezzék a különböző nem­zetek jellegzetes erkölcsi tu­lajdonságait. S k.derült, hogy _ a válaszok szerint — az angol kereskedőszeUemu, a francia élvhajhász, a nemet kegyetlen, a cseh kicsinyes, de a magyar nagyszerű, lo­vaglás, hű barát... E fölmérés is bizonyítja, hogy öntudatlanul, spontan él a fiatalokban nemcsak a nemzeti büszkeség — mely természetesen jogos —, na­hem a sovinizmus is. Le­gyünk büszkék nemzeti ha­gyományainkra, _ történel­münkre'. Igen, Petőfit büsz­keség töltötte el, midőn a 48-as forradalmak e, ültek s Csak Magyarország harcolt még; Euirópa csendes című versét ezért a legszebb haza­fias költemények között tart­juk számon. Ugyanakkor Heine sem volt hazáját meg­tagadó ember, sem magyar- kodó német, midőn ugyaneb­ben az időben arról beszelt: ha a magyar elnevezést hall­ja. szűk lesz rajta a német zeke ... Ugyanígy teljesen jogos, ha büszkék vagyunk arra, hogy a magyar líra világiro­dalmi jelentőségű; ha arra hivatkozunk, hogy milyen nagy szerepe van a magyar zenének a huszadik század á (^alános zenei fejlődéseben, hl a magyar tudomány és a magyar technikai tudás ered­ményeit. soroljuk föl vagy akár azokkal a technikai eredményekkel büszkélked­hetünk, amelyek lehetővé te­szik világméretekben a ma­gyar ipari éti mezőgazdasági exportot. Viszont mindebből semmiképpen sem szabad annak következnie, hogy más nemzetek gazdaságának ter­mészeti feltételen, művésze­tük, irodalmuk és szellemi vagy ipari teljesítményeit le­becsüljük. Vagyis próbáljunk büszkék lenni úgy a magyar fejlődésire, hogy az ne je­lentse mások becsmérlését! A haladás ugyanis általá­ban azt is jelenti, hogy mindig nemzeti érdekek for­májában jelentkezik. A ma­gvar 48-as szabadságharc hő­sei társadalmi változásokért is küzdöttek, de az egyúttal nemzeti élet—halál harc is volt. A Magyar Tanácsköz­társaság sovinizmustól men­tesen küzdött az ellen azan­tanfSfivefeT^s «feti mmeSy a magyar nemzeti érdekeket is igyekezett sárba tiporná. S egyéltaiáe nem véletlen do­log, hogy a magyar baloldal a Márciusi Fronttól kezdve a IL világháború befejezé­séig, sőt utána sem csupán a magyar munkásosztály helyzetének vagy a magyar föld nélküli zsellér helyzeté­nek megváltoztatásáért küz­dött, harca egyúttal nemze­ti harc is volt. Egy baloldali lap azt hirdette magáról, azért küzd, hogy „Magyaror­szág Magyarország marad­jon”, s József Attila is így írt: „Adtál földművest a tengernek, adj emberséget az embernek, adj magyarságot a magyarnak, hogy mi ne le­gyünk német gyarmat” ... A hazafiság tehát mindig ös­szefüggött a társadalmi hala­dássá! A magyar történelem úgynevezett konzervatívjai minden időszakban az elnyo­mó bécsi udvarhoz húztak — a magyar néppel szemben. A haladás ellenségei mindig egyúttal a nemzeti célok el­lenségei is voltak, mivel nemzeti célok mindig prog­resszívak. S a magyar haza­fiság hagyománya az a föl­ismerés is, me’y szerint gya­lázatunk, keservünk már ezer év óta rokon a Kárpát-me­dence népeivel, ' s rendezni végre közcs dolgainkat a mi igazi feladatunk. A szocialista fejlődés épp azokkal hozott össze ben­nünket egy táborba, akikkel, keservünk ezer év óta ro­kon. S igaz, hogy még e tá­boron belül is föl-fölmerül időnként a nacionalizmus a legkülönbözőbb formákban, a helyes válasz erre is csu­pán a szocialista hazafiság lehet. Ennek a hazafiságnak csaknem félévszázados fejlő­dés is megadja a tartalmát. Mit jelent tehát az, ha a soviniszta nacionalizmust élesen szembeállítjuk mind a haladó patriotizmussal, mind pedig a szocialista ha- zafisággal? Mindenekelőtt ar­ról tanúskodik, hogy törté­nelmileg objektíve a magya­roknak s az őket körülvevő nemzetekre közös érdekeik voltak. Szép tanúbizonysága ennek, hogy a II. világhábo­rú idején a magyar kor­mányzat sem volt képes a Hitlerek elől menekülő len-- gyei katonáknak a kiadatásá­ra, hiszen olyan erős volt hazánkban a lengyelek iránti rokonszenv. S immár csaknem negyven éve ezeknek a népeknek va­lamilyen formában közös a történelmük. Midőn egyik vagy másik ország jobban fejlődik, mint a többi, az bi­zonyos értelemben ' közös büszkeség is. S az utóbbi év­tizedek története szintén kö­zösen és konkréten érintette ezeket a népeket. A problé­mák megoldása közös érdeke a szocialista fejlődés külön­böző útját járó országoknak. A szocialista hazafiság te­hát a szol.daritás érzésében Äs megnyflväwal. de a szoli­daritás érzése azon az ala­pon fejlődik ki, hogy mi ma­gánk valóban büszkék va­gyunk azokra a viszonylagos eredményekre, amelyeket el­értünk. De épp e* M oka annak fa, hogy mfflszeBem- ket nem tartjuk modellnek. Nem örvendezünk, ha egy- egy másik, nem á Halunk megkísérelt módszer elbukik. Mindenkinek tanulnia kell és lehet a mások sikereiből, té­vedéseiből. Mi magunk is sokat tanultunk saját téve­déseinkből és jnásokéból. Ta­lán épp ezért sikerült né­hány problémát megolda­nunk. Az, hogy bizonyos gondjaink még megoldatla­nok, esetleg éppen abból következik, hogy volt és elő­fordul még nálunk nemzeti fennhéjázás, hogy sokszor olyankor sem veszünk át va­lamit, amikor a módszer át­vétele csak segítene. Történelmünk és jelenünk tehát egyaránt arra tanított bennünket, hogy az igái ha­zafiság ellensége minden gőgnek is. S minél jobban megtanuljuk, annál több hasznunk lese belőle. Hermann István Pályázat a skopjei gyermekről kiállításra WtuGjtr ffstaAotc pályr. arankáit is váriák a Skop­jéban 1984 nyarán megren­dezésre kerülő nemzetközi gyermekrajz-kiáBításra. E kiállításra a 4 és 15 év kö­zötti gyermekek rajzaiból válogatott anyagot lehet be­küldeni. A pályamunkák té­mája: a t>áros, amelyben élek, tanulok és amelyet szeretek. A rajzok méretei és a fel­használt anyagok szabadon választhatók. A pályamunkák hátolda­lán nyomtatott nagybetűvel vagy gépírással — angolul — föl kell tüntetni a pályá­zó nevét, nemét, születésé­nek idejét, lakcímét/- a ta­nár nevét, az iskola címét, a tanuló osztályát, a mű címét, készítésének idejét. A pályaművek az Orszá­gos Pedagógiai Intézet esz­tétikai nevelési csoportjához — 1406 Bp., Gorkij fasor 17—21. — küldhetők be leg­később ez év október 5-ig. A beküldött munkákat nem küldik vissza. Hungaroton-hanglemezhetek Hagy választék — olcsóbban Szeptember közepétől is­mét megrendezik a Hunga- roton-hanglemezbeteket. A zene és a széppróza barátai tizenhat napig a szokásos hetven helyett ötven forin­tért vásárolhatják meg az új lemezeket (a legkorszerűbb digitális felvételeket hatva­nért), s a váalszték jelentős. A klasszikus Irodalom hí­veinek jár a kedvében a Hungaroton a Halotti be­széd, az Ómagyar Mária-si- ralom és más középkort nyelvemlékek közrebocsátá­sával (az előadók: Molnár Piroska, Bán.f/y György, Szersén Gyula). A rádió archív felvételéről sokszoro­sították Molnár Ferenc Li­liom című színművének tel­jes felvételét: a főszereplő Dómján Edit és Sinkovits Imre. A barokk muzsikát kedvelő közönséget sem ke­zelték mostohán a dorogi gyár irányítói, ők egy nagy­szerű Bach-lemezre számít­hatnak, ez a népszerű Pa­rasztkantátát és a Kávékan­tátát tartalmazza, valamint a világhírű Liszt Ferenc Kamarazenekar Vivaldí- albumára, amelynek három lemezén a rőtszakállú ve­lencei pap tizenkét concerto grossóját, valamint A négy évszak címmel ismert hege­dűversenyekét rögzítették Rolla János zenei irányítá­sával. Brahms születésének száz­ötvenedik évfordulójáról két albummal emlékezik meg a Hungaroton. Az egyik a VEDETT PARKOK A megpei tanács újabb természeti értékeket nyilvá­nított védetté, többek között a szép fekvésű Széchenyi- kastély parkját Somogyváron, a kötéséi Kesscrű-kúriát és az ezt övező parkot, a somogygeszti kastélyparkot, to- •ábbá a balatonföldvári platánsort. hamburgi—bécsi mester négy szimfóniáját tartal­mazza az MRT zenekarának előadásában, Lehel György vezényletével, a másik a Clara Schumann halálára írt gyönyörű Német rekvie­met Tokody Ilona és Gáti István szólóival, a Szlovák Filharmónia zenekarát Fe- rencsik János vezényli. Szin­tén zenekultúránk nagy öregje dirigálta lemezre az Állami Hagversenyzenekar élén Liszt három népszerű szimfonikus költeményét. Chopin összes keringőjét Kocsis Zoltán előadásában rögzítették a Hungaroton stúdióiban. Fiatal Kossuth- díjas zongoraművészünk ugyanazt a „mazurkás” já­tékmódot igyekezeti re­konstruálni, amellyel Chopin játszotta egykor műveit. Az operabarátoknak sem kell majd üres kézzel távoz­niuk az üzletekből. Ok a kiváló baritonista, Sólyom- Nagy Sándor Wagner-leme- zében lelhetnek örömet, s mindenekelőtt Verdi Simone Boccanegra című, hazánk­ban méltánytalanul kevéssé ismert — holott megrendí- tően szép és hallatlanul fon­tos — alkotásának teljes fel­vételében. A főszerepeket olyan híres művészek ének­lik olasz nyelven, mint Miller Lajos, Gregor József, Kincses Veronika és Nagy János. A karmester a világ nagy operaházainak ünne pelt sztárja, Giuseppe Pata GOMBÓ PÁL Hí ellalmtt Jtmh Klári azonban fölkapta az egyik lámpát, bevilágított és felsikoltott: — Jé! Tele van minden­félével ! Mike arrébb tolta a Kaán- öröKösnőt, és a résen át be­lépett az elfalazott részbe. Korona azonban sehol. Nem bujkáltak a félhomály- ben aranytárgyak, ezüsttár­gyak, de mc-gcsak óntárgyak sem Csupán egy halom ala- bárd, lándzsa, sisak hevert halomba n. — Ezt a rejteket már egy­szer kimazsolázták — állapí­totta nieg Mike. De azért megvizsgálta mit hagytak «ne» Számos, spárgával összekö­tözött pa pírcsornagot. Az egyikből százpengősök kerül­tek elő. Volt belőlük vagy ezer. Itt hagyták őket, tehát aligha bukkanhattak az el­falazott vagyonra előbb, mint a háború utáni inflá­ció idején. Egy másik cso­magban részvények és oszta­lékjegyzékek lapullak; a kö­vetkező csomagból okmá­nyok, szerződések kerültem eiö. Végülis semmi használ­ható. A konzorcium tagjain le- törtség vett erőt. Mike összeszedte magát. — Barátaim — mondotta —, wan tudom, ki hogy van vele, de én nem lopom az időmet. Ha már idáig elju­tottunk, haladunk tovább. Miért jöttünk Sapindára? Csak egy naplórészletért. Fel­leltük? Igen. Mi- több, talál­tunk egy elfalazott rejtekhe­lyét. Garantálta valaki, hogy éppen itt hever Károly ki­rály koronája? Nem, senki. A corntes itt tartózkodott 1944-ben, de 1943-ban akár itt, akár egy másik kastély­ban. A korona tehát vagy itt volt, és akkor, esküszöm, nem reménytelen a dolog. Vagy nem is volt itt, de ak­kor növekedtek az esélye­ink. Fel magasodva állt, karjait kiterjesztve. Hallgatóságának úgy tetszett, aurolea lebeg a a feje fölött. Nem racionális érveivel, hanem titokzatos meggyőződésével erőt és bi­zalmat öntött beléjük. Szépen lefeküdtek, páro­sán, a pincében heverő két Ócssa díványra. Rájuk fért a pihenés. De nern tudtak el­aludni. Hány kólód ósukat szabálytalan pendülések kí­sérték. Elcsendesültek. Kiárt is —yv suttogva igyekezett megszerezni Tibor érdeklő­dését A, másik díványon Csibi hálás volt, nagyon hálás Mi­kének. Ügy érezte, .élete leg­fontosabb huszonnégy óráját élte át. Az utóbbi idők lá­zongásai, büszke ellenszegü­lései véget értek, és . meg­nyugvásnak adták át a he­lyüket Egész testével oda­fúrta magát Mikéhez, fejét odahajtotta a füléhez. De nem szólt egy szót sem, ha­nem elkezdte csókolgatni. A grafikus magához szorította. Arra riadt föl, hogy Tibor félhangon szabadkozik: — Ne, ne! És akkor megszállta az ih­let. < — Ki, kicsoda? — kiáltott fc! — Mi, micsoda? — kérdez­te mindnyájuk, nevében Klá­ri. — Ki, kicsoda rabolhatta ki 3 pincét? Csakis, aki ttt lakik a kastélyban! És ki la­kik itt? Az én csúcsos fe­jű Teszár barátom! Nos, (el fogom keresni! (Folytatjuk.) 9 (FoM: íTalent Károty) Reális nemzeti önismeret

Next

/
Oldalképek
Tartalom