Somogyi Néplap, 1983. augusztus (39. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-16 / 193. szám

Parkosítás es üzemben VAS ZOLTÁN 1903-1983 Mély megrendüléssel tudatjuk, hogy Vas Zoltán író, Budapest főváros volt polgármestere, a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetségének tagja 1983. augusztus 13-án életének 81. évében hosszan tartó betegség után elhunyt. Temetése 1983. augusztus 22-én 13 órakor lesz a Far­kasréti temetőben. Budapest Főváros Tanácsa ' Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetsége Magyar írók Szövetsége Életének SÍ. évében hosz- szú szenvedés után elhunyt Vas Zoltán író, politikus, a felszabadulás utáni magyar közélet ismert személyisége. Vas Zoltán 1903-ban szü­letett Budapesten. IS éves korától vett részt a mun­kásmozgalomban. A Tanács- köztársaság megdöntése után a kommunista ifjú­munkások egyik vezetője volt. 192l-ben letartóztatták, majd fogolycsere révén a Szovjetunióba került. 1924- ben illegális úton visszatért Magyarországra, majd 1925- ben újra letartóztatták és elítélték. Illegális forradalmi tevékenységéért összesen 16 esztendőt töltött börtönben. A felszabadulás után Buda­pest közellátási kormány- biztosa, majd polgármestere volt. Jelentős munkát vég­zett a főváros közellálásának megszervezésében, életének normalizálásában. Az 1946- ban létrejött gazdasági fő­tanács titkáraként, illetve az országos tervhivatal elnöke­ként tevékenykedett, s ké­sőbb is számos fontos köz­életi tisztséget töltött be. 1956-ban nem ismerte fel a kibontakozáshoz vezető helyes utal, s átmenetileg konfliktusba került azzal az üggyel, amiért addigi életében egyébként küzdött. Nyugdíjba vonult, aktiv írói tevékenységeit folyta­tott, visszaemlékezéseit több kötetben publikálta. Vas Zoltán számos magas kitüntetés, így a Magyar Népköztársaság zaszlorend- jc, a Munka vörös zászló ér­demrendje és a Szocialista Magyarországért érdemrend birtokosa volt. Oklevelek a környezetvédelemért Csillagos ötös a Fűszértnek Huszonöt somogyi vállalat, intézmény nevezett be az idén a szakszervezetek kör­nyezetvédelmi pályázatára. Az SZMT a környezetvédel­mi világnap alkalmából el­lenőrzi, hogy az üzemek mit tesznek a helyzet javításá­ért, milyen rendet, tisztasá­got tartanak. A pályázat feltételei szi­gorúak, hiszen csak azok je­lentkezhettek az idén is, akiknél a környezet tiszta, rendezett, kialakították a zöldövezetet, megoldották a szennyvízkezelést, a hulla­dék megfelelő tárolását. Az SZMT munkavédelmi osztá­lya azt is előírta, hogy a pályázók nem fizettek bírsá­got környezetszennyezésért tavaly, nem okoztak leve­gő-, víz-, talajszennyezést, s nem fordult elő egészséget károsító ártalom. A,z SZMT titkársága az ellenőrzések tapasztalata alapján hat vállalatnak, in­tézménynek ítélte oda a Rendet, tisztaságot a mun­kahelyeken elnevezésű ok­levelet: a Kaposvári Hús­kombinátnak, a Somogy— Zala megyei Téplaipari Vál­lalatnak, a siófoki kórház­rendelőintézetnek, a Délvi- ép Vállalatnak, a Balaton Fűszértnek, a siófoki SZOT Csepel üdülőnek. Az értékeléskor elismerés­sel állapították meg, hogy a siófoki kórház-rendelőinté­zet szép eredményeket ért el a levegőszennyezés csök­kentésében. A Délviép épí­tésvezetőségei, központi te­lepei példásan tiszták, gyö­nyörű a zöldövezete. A be­tonelemet előre gyártó tele­pen műszaki fejlesztéssel ol­dották meg a szennyvíz gyűjtését, s csatlakoztak a városi közműhálózatra. A Balaton Fűszért min­den munkahelyén példás a rend, a tisztaság, mindenki részt vesz a környezet szé­pítésében. Tavaly például több mint kétezer facseme­tét ültettek el, több száz négyzetméternyi területet parkosítottak. Ugyanígy di­cséretes a siófoki SZOT Csepel Üdülő környezetvé­delmi tevékenysége. Nagy gondot fordítanak a har­mincezer négyzetméteres parkra, a vízpartot állandó­an tisztán tartják. Két­százhúsz disz- és platánfát, sok rózsatövet ültettek ki. Hozzájárul a tisztasághoz, hogy áttértek a gázfűtésre az olajról. Az üdülőknek örömet szereztek azzal, hogy sportolási lehetőséget terem­tettek. A - pályázat kiírásának megfelelően sok fényképet mellékeltek a vállalatok pá­lyázatukhoz. Ezekből kör­nyezetvédelmi kiállítás ké­szül majd. Az okleveleket ezekben a napokban adják át a tiszta­ságért, a környezet védel­méért legtöbbet tevő válla­latoknak, iné töményeknek. Legnagyobb gond az ivóvíz MINI KONDENZÁTOR A Köpore Elektronikai Alkatrész- és Műszaki Vállalat ba­lassagyarmati kondenzátorgyárában megkezdődött a Sletl- ner céggel kooperációban készülő miniatűr kerámiakonden­zátorok próbagyártása. A számítógépgyártáshoz eddig im­portált alkatrészből az év végéig havonta négy-ötszázezer darabot készítenek. A jövő évben kezdődő sorozatgyártással évente IS millió darab készül a belföldi és a kooperációs partner számára. » Ellenőrzik a kész kondenzátorok kapacitását és forgalónyo- matekát. / . „ CM TI-fotó: Varga László felv. — Ks) Hatvan éve történt Visszhang és tanulságok „A budapesti bolgár kö­vetség a következők közlé­sét kéri: a helyi sajtót a legutóbbi napokban külföld­ről származó, rendkívül ag­gasztó hírek árasztották el, amelyek a bolgár helyzetet nagyon kedvezőtlen színben igyekeznek feltüntetni. A budapesti bolgár követség értesülése szerint ezek a hírek nagymértékben túlzot­tak. A helyzet Bulgáriában sokkal nyugodtabb, mint ahogy ezt a fent említett célzatos hírek beállítani igyekeznek. A külföldi ki­küldöttek által előidézett kis zavarokat mindenütt gyor­san elnyomták. Az ország­ban a rend tökéletes. Can- kov Sándor miniszterelnö­köt az egész bolgár nem­zet melegen és teljes erejé­ből támogatja, Bulgária csu­pán békét és nyugalmat kí­ván ...” A Budapesti Hír­lap 1923. szeptember 25-i számában jelent meg ez a közlemény, amelyet az új bolgár követ, a fasiszta puccs révén hatalomra ke­rült Alexandar Cankov mi­niszterelnök által kinevezett Todor Ikomonov szerkesz­tett. A nyilatkozat tartalma ko­rántsem tükrözte a valósá­got. Bulgáriában ez idő tájt a világ első antifasiszta fel­kelését fojtották vérbe. Ez kiderül egyebek között Az Est-konszernhez tartozó Magyarország című lap ki­küldött tudósítójának, Nagy Bélának egyik írásából. Az újságírónak az volt a fel­adata, hogy Velizar Bazarov tábornokot (a felkelés egyik hóhérját) interjúvolja meg, ám nem érte be ennyivel. Tudósításának címe („Tíz­ezer halottja van a bolgár bolsevik felkelésnek”) arra utal, hogy e tényeket az ak­kori legreakciósabb lapok sem tudtak elhall gatni. A parasztpárt tragédiája Az események feltartóz­tathatatlan áradata négy hó­nappal előbb, 1923. június 9-én virradóra indult meg, amikor Alexandar Cankov vezetésével, Ivan Ruszev és lvan Valkov tábornok irá­nyításával — Borisz cár hallgatólagos, de sürgető ál­dásával — végrehajtották a katonai fasiszta állam­csínyt. Előtte már negyedik éve a hatalmat a Bolgár Népi Földművesszövetség gyako­rolta. Ennek a pártnak a vezére, Alexandar Sztambo- lijszki egyben Bulgária mi­niszterelnöke is volt. Olyan polgári demokratikus politi­kát folytatott, hogy a szoci­áldemokrata Rónai Zoltán a Bécsi Magyar Újságban is rámutatott: „Bulgária az egyetlen állam, mely el tud­ta ítélni a saját háborús bű­nöseit”, vagyis azokat, aki­ket a legnagyobb felelősség terhelt a bolgár nép súlyos megpróbáltatásaiért az első világháborúban. Sztambolijszkí haladó, de mégis csak polgári politiká­ja természetesen nem érin­tette alapvetően a nagybur­zsoázia társadalmi-gazda­sági bázisát. Következetlen­sége a kommunista párt és a munkásosztály iránti vi­szonyában is megmutatko­zott, s ez döntően befolyá­solta az eseményeket. Sztambolijszkí a parasztpár­ti kormányzás meggyőződé- ses hiye illúziókat kergetett. Erről tanúskodik Király Al- bertnek az emigráns kom­munista lapban, a Munkás­ban, a puccs után megjelent elemzése is: „A bolgár pa- rasztpárt tragédiája megvi­lágítja az orosz forradalom igazságait, amelyek arra ta­nítják a világ proletáriátu- sát, hogy a földművesszegé­nyek felszabadítását csak az ipari proletariátus ura­lomra jutása hozhatja meg; a munkások, parasztok szö­vetséges forradalma”. A fasiszta puccs Sztambolijszki miniszter­elnöksége alatt azonban olyan törvényeket fogadtak el, amelyek már veszélyt je­lentettek Borisz cár és a tő­kések számára, hiszen egy jóval radikálisabb változás ígéretét hordozták. Erről ta­núskodnak és tudósítanak a korabeli magyar újságok is, immár az államcsíny után. Akkoriban a földművesszö­vetség vezéréről a magyar sajtóban hagyományosak voltak' olyan jelzők, mint parasztdiklátor, bocskordik- tátor, parasztbolsevista, sőt: a paraszt Lenin ... Vagyis 1923 elején Ale­xandar Sztambolijszkit és kormányát mielőbb el kel­lett távolítani. Ennek egyet­len módja volt: a katonai puccs, amelynek szervezé­sében és végrehajtásában a bolgár nagyburzsoazia, és a cár csakis az akkor kibon­takozó olasz jellegű bolgár fasiszta 1 mozgalomra — mint utolsó eszközre — támasz­kodhatott Magyarországon óvakod­tak elismerni az államcsíny fasiszta jellegét. Mindemel­lett Andrássy Gyula gróf, aki ugyan „nem óhajtott ér­demi nyilatkozatot tenni” a Magyar Hírlapnak, azt még­is elmondta, hogy „az erő­szak mindinkább kezdi fel­váltani mindenfelé a parla­mentarizmust”. A katonai-fasiszta állam­csínyre a bolgár nép azon­nal válaszolt Ugyanazon a napon spontán módon ki­robbant a júniusi felkelés, amely a Szredna Gorában (a bulgáriai Középhegységben) érte el a legnagyobb mére­teket. A felkelésben a leg­újabb kutatások szerint mintegy százezer ember vett részt. Nem tudták elhallgatni.« Horthyék már a felkelés­ről szóló hírék érkezése előtt is nyugtalanok voltak. Féltették a Cankov-kor- mányt, hiszen tisztában vol­tak azzal, hogy — miként azt a Magyarország, a kle­rikális Új Lap és más újsá­gok megfogalmazták — „Bulgáriában a polgárhábo­rú elkerülhetetlen”, azaz gyanították, hogy a nép fegyverrel a kezében ellenáll a fasizmus első támadásá­nak. Ügy is történt, a ma­gyar uralkodó körök csak június 20-a után nyugodtak meg valamelyest, amikor már biztosra vehették, hogy Sztambolijszkit megölték. És Az Újság volt az a lap, amely a világon egyedül közölte Sztambolijszki ke­gyetlen lemészárlásának tör­ténetét és pontos helyét (er­ről évtizedekig hamisan tá­jékoztatták mind a bolgár, mind a világ közvélemé­nyét). A lap emellett arra is rámutatott, hogy „ha (Sztambolijszki) életben maradt volna, a kormány­nak állandóan féltenie kel­lett volna a hatalmat”. A júniusi felkelést nem tudták elhallgatni a kora­beli lapok. S a bolgár nép sem nyugodott bele a fasiz­mus győzelmébe. (Folytatjuk.) Alexandar Gyuíov A Balaton­szárszói ^ Nagyközségi Közös Ta­nácsban hét tanácstag képviseli Kötését. A tanácsülések előtt rendszeresen megbe­szélik a gyűlés anyagát és a helyi gondokat. Sok min­dent tettek az utóbbi 25 év alatt e község érdekében: a Fő utca és még két utca szilárd burkolatot kapott, a járdák elkészültek (a Deák Ferenc utca kivételével), s elkészült a művelődési ház is. Időközben azonban Köl­esén megszűnt a tanács, az iskola felső tagozatos osztá­lyait Balatonszárszóra tele­pítették. A tanácstagok* vi­szont örülnek annak, hogy az alsó tagozatos iskola kör­zeti jelleggel működik: Szó­lad, Teleki, Nagycsepely es Kötésé kisdiákjai itt ismer­kednek meg a betűvetéssel... A legnagyobb gond Köt­ésén, hogy nincs egészséges ivóvíz, a törpevízmű-társu- lás megalakulása pedig hat éve húzódik. Két kutat már furatott a község, s remél­hető, hogy végülis tető alá hozzák a törpevizmű-társu- lást. A lakosság száma az utób­bi években Kötésén egyre csökken. A fiatalok a Ba- laton-partra igyekeznek, így ritkaság és nagy öröm a fa­luban a lakodalom. Ritkán jön ide szülő asszonyért a mentőautó, annál gyakrab­ban a betegség miatt. Az ország különböző vidékeiről azonban újabban többen is itt vettek házat, szőlőt, s ezeket rendbe téve üdülésre használják. Közelkép a képernyőkről Axt ígérték, hogy javul a szolgáltatás Az új év beköszöntése je­lentős forduló volt a Gelka életében. Megszűnt a nagy­vállalat, helyette több ki­sebb jött létre. Somogybán önálló tanácsi kisvállalat lett a marcali és a siófoki szerviz, s az egykori köz­pont Káposvill néven a megye kétharmad részén ugyancsak önálló feladato­kat kapott. Az átszervezés egyik indítéka az volt, hogy javítsák a szolgáltatás szín­vonalát, versenyt teremtse­nek a különböző szervizek között. Csaknem nyolc hó­nap telt el. Mi történt az­óta? Mielőtt ezzel a kérdés­sel kopoktattunk volna Do­monkos Andrásnál, a Ka- posvill igazgatójánál, elő­kerestük a korábbi lapokat!, és a szerkesztőségünkbe ér­kezett panaszos leveleket is elolvastuk. — A szolgáltatás színvo­nalának növelését ígérték — emlékeztettem a múltra Domonkos Andrást. — Ezt nem is tagadjuk. Azonban arról sem szabad megfeledkezni, hogy az év első munkanapján mi csu­pán papíron szerepeltünk új vállalatként. Hogy azok is legyünk, ahhoz hónapok­nak kellett eltelniük. A munkánkat kifogásoló leve­lek javát az év első négy hónapjában kaptuk. Azóta történt egy és mas. Most kevesebb a kritikus, akik viszont panasszal élnek, ál­talában azért mérgelődnek, mert néhány hét vagy né­hány hónap alatt sem tud­juk megjavítani hibás tele­víziójukat, rádiójukat, ház­tartási gépüket. Nem tagad­juk, sajnos. Az alkatrészel­látás nemcsak nálunk, ha­nem a szolgáltatás minden területén gond. Nevetséges­nek hat, de előfordul, hogy néha egyforirrt-húszfdléres alkatrész hiánya miatt nem tudunk dolgozni... — A maszekok viszont— — A szolgáltatók igyekez­nek minden beszerzési for­rást felkeresni. Mi is, de ez nem mindig olyan egy­szerű. — Mondhatom, hogy a kisiparosok néha sajat valu­takeretük terhére külföld­ről hoznak alkatreszt és azt építik be? — Mindenki igyekszik megragadni minden lehető­séget. — A Káposvill is? — Természetesen. — Hogyan? — A gyártókkal kötünk szerződéseket, illetve a for­galmazókkal próbálunk egyezségre jutni. A korábbi években volt egy Gelka és volt egy RamovilL Mindenki végezte a maga dolgát, sen­ki sem nyúlt a másik terü­letéhez. Most eljutottunk odáig, hogy például a jász­berényi gyár hűtőszekrénye­it is javítjuk, ez korábban nem tartozott a garanciális kötelezettségeink közé. De kapunk alkatreszt is, hiszen a szerződés értelmében márkaszerviz lettünk. Ha­sonló az esetünk az Orion- nal, amely színestelevíziói­nak képcsőcseréjét eddig csak Budapesten vállalta, s ott adott ki új garanciaje­gyeket is. Most sikerült olyan egyezségre jutnunk, amelynek köszönhetően az egész megyében mi dolgo­zunk nekik, sőt információ­kat is adunk a szériák fo­gadtatásáról, a gyakori hi­bákról, amelyeket azonnal korrigálni tudnak; ugyan­akkor biztosítékunk van arra, hogy minden készülé­ket meg tudunk javítani, mert a szükséges alkatré­szeket megkapjuk. — A vállalat megszűnését kimondó határozat indoklá­sa, mármint az, hogy ver­senyt kell teremteni a szer­vizek között, ezek szerint megvalósul. — Elméletben igen, gya­korlatban még nem. Min­denesetre bizakodóak va­gyunk, s elöbb-utóbb eljut­hatunk oda, hogy a szolgál­tatásban az ügyfél, nem lesz kiszolgáltatva. Nagy Jenő SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom